2014. november 26., szerda

Barátsághíd



Történetünk 2012 elejére nyúlik vissza. Szólláth Tibor nánási polgármester egy ajánlattal kereste fel a Királyhágómelléki Református Egyházkerületet. Ajánlata így szólt: havonta érkeznének nánási önkéntes tanárnők a szórványtelepülésekre, hogy a magyar nyelvet és öntudatot erősítsék a gyermekekben. Végül nemcsak szórványtelepülések (Nagyvárad-Les, Papfalva, Poklostelek), hanem más gyülekezetek is bekapcsolódtak ebbe a programba (Bihardiószeg, Jankafalva, Nagyvárad-Őssi). A foglalkozások az iskolai év alatt zajlanak, vakációban szünetelnek. A nagy nyári vakáció előtt minden évben a Bartáságnap keretében Diószegen összegyűltek a gyülekezetek gyermekei, hogy együtt töltsenek egy vidám napot. Az első ilyen alkalmon született meg Csillikné Szólláth Julika (a program szervezője és mozgatója) részéről a Barátsághíd ötlete és elnevezés. Ezen a hídon most ősszel is megérkeztek a tanárnők, immár a negyedik évet megkezdve. S nemcsak a program évei gyarapodtak októberben, hanem a helyszínek is, hiszen ettől az iskolai évtől kezdve Szentjobb is csatlakozott a programhoz.

Az első alkalom október 11-én zajlott. A gyerekek már ismerősként várták a tanárnőket, akik már régóta járnak egy-egy településre. A szeretet és öröm kölcsönös mind a vendégek, mind a vendéglátók részéről. A második alkalom most november 15-én volt megtartva, s ebben az évben még december 13-án lesz találkozás a barátsághídon érkezőkkel.


Ezek az alkalmak mondhatni rendhagyó történelemórák, hiszen már második éve a magyar történelem fontos momentumairól szólnak a tanárnők. Természetesen ezt nem száraz iskolai formában teszik, hanem játékosan, vidáman, interaktívan. Októberben az aradi vértanúkra emlékeztek, és átismételték a májusi dolgokat, hogy a gyerekek felvegyék ismét a történelem fonalát, a novemberi és a decemberi szombat pedig Bocskairól szólt és fog szólni. Azonban nemcsak történelmi adalékokat kapnak a gyerekek, hanem ha kell, helyesírást is tanulnak, mondákat, népdalokat. A cél: magyar gyökereiket erősíteni, büszkévé tenni arra őket, hogy a magyar nép tagjai. A vallásos táplálékot ezeken a foglalkozásokon a helybeli lelkipásztorok biztosítják egy rövid kezdőáhítattal, valamint azzal, hogy ezeknek a rendezvényeknek a templomok, a gyülekezetek adnak otthont.


Az elméleti dolgok mellett gyakorlatibb események is történnek ezeken a szombatokon. Felfrissülésképpen mindig van játék, sokszor régi népi játékok és gyermekmondókák is előkerülnek. A játékok mellett pedig barkácsolás, kézművesfoglalkozás is zajlik, mindig a tanultakhoz, vagy a közelgő ünnepekhez (pl. decemberben a Karácsonyhoz) kapcsolódva. Az is többlete ennek a programnak, hogy a tanárnőkkel időnként gyermekek, nánási tanulók is érkeznek, akiknek ez jutalomkirándulás, az ittenieknek pedig nagy öröm. A barátsághídon keresztül így valóban barátságok születtek és születnek, melyek határon átívelnek. A nap zárásaképpen Bihardiószegen gyűlnek össze terített asztal mellett a vendéglátó lelkészek és a különböző településeken tanító nánási tanrnők, hogy megosszák egymással a tapasztalatokat, kiértékeljék a foglalkozásokat, és a következő alkalmat megtervezzék.

Köszönet illeti ezeket a tanárnőket, akik hajnali órákban kelnek, szabad szombatjukat feláldozzák, s csak késő este érnek haza családjukhoz azért, hogy határon inneni magyar gyermekekkel és családokkal éreztessék: legyen testvére magyar a magyarnak.


Köszönet illeti ugyanakkor a Communitas Alapítványt is, amely idén ősszel támogatja ezt a programot, hogy a gyermekek foglalkozásához szükséges ollókat, papírokat, ragasztókat és hasonlókat biztosítani tudjuk.

Reméljük, Isten segedelmével ez a Barátsághíd tovább erősödik ebben a tanévben is.

Jakó Sándor, lp. 
Jankafalva