2014. október 27., hétfő

Jankafalvi gyülekezeti kirándulás Hajdúnánásra


Idén ősszel már a negyedik év kezdődött el a hajdúnánási szórványprogram életében. Ennek a programnak egyik áldásos ajándéka, hogy Hajdúnánás és Jankafalva között barátsághíd épült. A kapcsolat szorosabbra fűzése érdekében, már tavaly meghívást kapott a gyülekezet Nánásra. A kirándulás megszervezése és összehangolása azonban csak most ősszel sikerült.


Szeptember 13-án, szombat reggel indult útnak a busz a 16 fős csapattal. Egész a határátkelőig reménykedtünk a jó időben, de sajnos lassan fel kellett adnunk a reményt, mert az eső is elkísért bennünket Magyarországra. Megérkezésünkkor Csillikné Szóláth Julika, a szorványprogram vezetője, fogadott bennünket a város könyvtárában, melyet meg is mutatott rögvest. Majd a város gyönyörű központját mutatta meg, az országzászlónál pedig elénekeltük a himnuszt. Meleg ebédre vártak a Református Egyház Öregotthonában. Ebéd után egy kicsit az intézmény életébe is betekinthettünk, majd a múzeumba vonultunk át, ahol a nánási kézművességel és a város történelmével ismerkedhettünk meg. Megtudtuk az is, hogy miért az aranyszalma városa Nánás. Mindenütt nagy szeretettel fogadtak, ami jól esett.


A sok látnivaló után a csodás fürdőben lévő szállásunkra mentünk, ahol pár óra hosszat élveztük a benti termálmedencék és a szaunák pihentető kényelmét. Este az Alkotó-háznak nevezett kézműves műhely és tájházba vártak vendéglátóink. Itt egyik meglepetés jött a másik után. Először a nagyon szép rusztikus ház és berendezése nyűgözött le bennünket, azután pedig a megterített asztal, ami szintén meglepetés volt. A verandán pedig kedves ismerősök vártak bennünket, azok a tanárnők és diákok, akik Jankafalvára járnak havonta egyszer rendhagyó történelemórát tartani. Házigazdáink egy helyi specialitással kedveskedtek az öhömmel (slambuc más néven), ami egy bográcsban, tésztából és krumpliból készülő szalonnával ízesített pásztorétel. A vacsora alkalmával Szóláth Tibor polgármester is megérkezett, aki örömmel köszöntötte a jankai csapatot, s mielőtt a szüreti mulatságra elszólította volna a kötelesség a vacsorát velünk töltötte, sőt egy kis emléket is adott mindannyiunknak.



Másnap a város jelképének számító református templomban istentiszteleten vettünk részt. Kocsis Áron segédlelkész fogadott bennünket, valamint ismét találkoztunk a polgármester úrral is, a tanárnőkkel és a gyerekekkel is, akik szintén részt vettek az istentiszteleten. Az igét Jakó Sándor Zsigmond jankai lelkész hirdette, aki a gyülekezet köszöntésekor elmondta, hogy számára történelmi ez a pillanat, mert először szolgál az anyaországban, s emlékül egy vázát adott át a nánási gyülekezetnek a jankai gyülekezet részéről. Az istentisztelet egy hármas keresztelővel folytatódott, majd ismét az Öregotthonban várták a kirándulókat ebédre. Ebéd után kisvonattal körbejártuk a várost, s akkor derült ki, hogy még sok látnivaló maradt. Igaza volt házigazdánknak, hogy aki egyszer Nánáson járt, az úgy búcsúzik, hogy még visszajön. Mi is így indultunk el haza, hogy még muszáj visszatérnünk, s azoknak is megmutatnunk ezt a nagyon szép hajdúsági várost, akik most otthon maradtak.Debrecenbe érve kisütött a nap. Ezt az áldást úgy használtuk ki, hogy ha már nem esett, megálltunk, s tettünk egy sétát a csodaszép főtéren, s a felújított Nagytemplomba is benéztünk egy kicsit. Sötétben értünk haza kissé fáradtan, de szép élményekkel és jó érzésekkel, melyeket még a sok eső sem tudott elmosni. Reméljük, hogy a folytatás is következik, jövőre.