2014. október 17., péntek

A csokalyiak Ópusztaszeren jártak



Korán indult a reggel szeptember 20-án Csokalyon, ugyanis öt órakor kirándulni indultunk az ópusztaszeri nemzeti parkba. Az álmosság hamar elillant, amikor összegyűlt a kis csapat, előkerültek a kávés palackok, az elemózsia, a régebbi kirándulásokról szóló történetek és a jókedv. Tíz órára értünk a nemzeti parkba. Első lépésként készítettünk egy csoportképet, mielőtt a csapat szétszéled vagy az időjárás viszontagságai miatt erre már nem kerülhet sor a hazamenetel előtt. Ez után az utunk a Rotundába vezetett. Itt megnéztünk két kisebb kiállítást, ez után pedig, mivel időre kellett menni a Feszty körkép következett. Fél órás ciklusokban engednek be csoportokat a zárt terembe. Ami ott fogadja a látogatót az elmondhatatlan és leírhatatlan. A grandiózus festményt az első pillanatokban mindenki szájtátva nézte, volt, akinek a könnye is kicsordult a meghatódottságtól. A Feszty-körkép (tulajdonképpeni címe: A magyarok bejövetele) Feszty Árpád festőművész körpanorámája a honfoglalásról. Feszty Árpád eredetileg az özönvíz történetét szerette volna megfesteni, de apósa, Jókai Mór, tanácsára a honfoglalás lett a festmény témája. A tizenöt méter magas és százhúsz méter hosszú festményt mindannyiunk számára egy élmény volt látni, még azoknak is, akik többedszer voltak ott. 
 

A következő kiállítás, amit megtekintettünk a panoptikum volt. Itt középkori szereplők élethű, viasz szobrai voltak. Ez után a csapat szétszóródott és szabad program következett. Többen igyekeztünk végignézni az egész nemzeti parkot, bár ez egy egész napos feladat lenne, nem csupán néhány órás. Körbe lehetett járni a jurtákat, a különböző korabeli mesterségeket bemutató házakat (pékség, szatócs bolt, fodrászat), a korhűn berendezett épületeket (posta, iskola). Kora délután elindultunk egy közeli tanyára, ahol a helyiek meleg fogadtatásában volt részünk. Magyar muzsika várt bennünket, finom húsleves és birkapörkölt, sütemények, és ami a legfontosabb mérhetetlen szeretet. A jókedvű beszélgetések késő estig elhúzódtak, így csak este kilenc órakor indultunk haza. Éjjel fél kettőre értünk Csokalyra, kicsit fáradtan és álmosan, de mindannyian tele élményekkel. 
 

Hála legyen Istennek ezért a napért, azért, hogy adott szép időt, jókedvet és végig vigyázott ránk a kiránduláson!


Forró Emese