2014. július 18., péntek

Családnap Csokalyon

Június hónap utolsó vasárnapján zajlott Csokalyon az immár harmadik alkalommal megrendezett családnap. Az események sorozata a református templomban indult, ahol istentiszteleten vett részt a falu apraja-nagyja és a meghívott vendégek. Forró Csaba lelkipásztor az istentisztelet elején a 25. zsoltár szavain keresztül szólt a gyülekezethez. Ebben a zsoltárban Dávid könyörög Istenhez, és kéri, hogy mutassa meg neki útjait. Három dologért imádkozik ebben a zsoltárban. Először azért, hogy Isten ismertesse meg vele a számára kiszabott utat. Másodsorban azért, hogy Isten értesse meg vele, hogy mi miért történik az életében. Mi az oka, mi a célja az üldöztetésének? Harmadrészt azért könyörög Dávid, hogy mutassa meg neki Isten, hogy melyik úton kell járnia. Az igehirdetés során elhangzott, hogy a Biblia gyakran hasonlítja életünket egy úthoz. A mai ember élete inkább egy modern autópályához hasonlít, amelyen tartani kell a sebességet, nem lehet visszafordulni, megállni. Haladni kell előre úgy napsütéses időben, mint szélviharban. Azonban mindig kérnünk kell Istent, hogy mutassa meg nekünk, merre vezet a helyes út, melyik irányba haladjunk ahhoz, hogy utunk végén elnyerjük az örök életet.



Az istentisztelet után a gyülekezet átment a Fényes Elek emlékparkba. Itt beszédet mondott Szabó Ödön parlamenti képviselő, Béres Csaba polgármester. Ezek után Forró Csaba lelkipásztor ismertette Fényes Elek életének főbb állomásait. A statisztikusként híressé vált férfi Csokalyon született 1807 júliusában. A Debreceni Református Kollégium diákja volt, majd bölcsészetet tanult Nagyváradon, 1824-től pedig Pozsonyban jogot. 1828-tól már Pesten telepedett le, ahol majd az adatgyűjtést is elkezdi. Karrierje felfele ível, amikor könyvei sorra jelennek meg és beválasztják a Magyar Tudományos Akadémia tagjai közé. Azonban az 1860-as években súlyosan megbetegszik. Ekkoriban egyre inkább a háttérbe szorul, hiszen nem tudja munkáit végezni. Szinte nincstelenné válik, rokonai és barátai segítségére szorul. 1876. július 23-án hosszas betegségtől és szenvedéstől meggyötörten, szegényen hal meg Újpesten. Fényes Elek életében tehát megismerte a magasságokat, szépségeket, de a mélységeket is. Beszédet mondott továbbá a Budapesti Statisztikai Hivatal képviselője, aki elmondta, hogy Csokaly nagy szülöttének emlékét az anyaországban is igyekeznek ápolni. A beszédeket a fiatalok szavalatai tették színesebbé.








A délelőtti programok ezzel véget értek, eljött a dél, az ebéd ideje. A szorgalmas csapatok kora reggel tüzet raktak, így délre elkészültek a finomabbnál finomabb ételek. A bográcsfőző versenyben tizenkét csapat mérte össze főzőtudományát. Délután az ügyességé és a rátermettségé volt a főszerep. Hat futballcsapat mérte össze tudását, és ez alkalommal a kágyiak bizonyultak ügyesebbnek. A mérkőzésekkel egy időben a gyerekek is összemérték kreativitásukat a homokvárépítő- és az aszfaltrajzverseny során. A fiatalok ügyességi versenyeken vehettek részt. Délután került sor az óvodások és iskolások műsorának bemutatására. A kora esti órákban népdalokat hallhattak az összegyűltek, amit citerán kísértek. Később egy tehetséges fiatalokból álló break dance csoport lépett fel, akik Margittáról érkeztek Csokalyra. Az esti órákban az előzenéé volt a főszerep, hiszen Csomaközi Daiana és Tivadar József szórakoztatták muzsikájukkal a közönséget.

Kellemes nap volt. Meggyőződésem, hogy minden közösségnek szüksége van olykor ilyen alkalmakra. Kell ez, hiszen ilyenkor a test és a lélek is pihen. Mindenki elfeledheti pár órára a munkáját, az otthon hagyott gondokat, bajokat, és tud a családjára, a barátaira, szomszédjaira koncentrálni és értékes időt eltölteni velük. Adja Isten, hogy ez a hagyomány ne szakadjon meg, és jövőre újra részt vehessünk a negyedik csokalyi családnapon.

Forró Emese