2014. július 29., kedd

Margittai reformátusok Szlovéniában

Két éjjel, három nap
Margittai reformátusok Szlovéniában

Péntek 18.-a hajnalhasadás, a református parókia környékén szokatlanul nagy a nyüzsgés. Majd befut a buszunk is, viszi a vidám kiránduló csoportot, célirány Magyarország, Szlovénia.

Először átszeljük az alföldet, itt ameddig a szem ellát csak síkvidék, sehol egy hepe-hupa, még a vakondtúrás is magaslati pontnak látszik. Miskolc tájékán aztán változik a táj, messziről integet a Mátra, a Kékestető pedig már igazi hegycsúcsnak tűnik.

Minden malőr, forgalmi dugó nélkül sikerült átkelni Budapesten. Telnek az órák, de fokozódik a kánikulai hőség is. Ahogy az autópálya mellett fel-fel tűnik a Balaton, mindannyiszor vágyakozva felkiáltunk, hogy víz, víz, víz! Majd elmarad mögöttünk a Badacsony, a Balaton, és befut, nem a gőzös, hanem a mi buszunk Kanizsára.

 Nagykanizsa - Erzsébet Tér

Itt már vár bennünket Pista bácsi, Lengyák István nyugalmazott tanárember, aki profi idegenvezetői szinten bemutatja a várost. Szobrok, hősi emlékművek előtt állunk meg, kiállítótermeket látogatunk, a városmag palotái ismerősként hatnak, hiszen a szecesszió és az eklektika jellemző erdélyi városainkban is.

Másnap reggel irány Szlovénia, ekkor már igazi idegenvezetőnk, Kőrösi Ildikó, veszi át az irányítást. Először a Muravidék következik, itt még a magyar szó nem ismeretlen, hiszen sok a magyarlakta falu, sőt város is, például Lendva. A dimbes-dombos táj leginkább a Szilágysághoz hasonlatos.

Ahogy haladunk befele Szlovéniába, egyre inkább egekbe nyúlnak a hegycsúcsok, ez a rész már az Alpok nyúlványa. Falvak, üdülőtelepek az út mentén, mindenütt tisztaság, rend, és az egymás iránti bizalom jellemzi ezt a tájat, hiszen a házak (inkább villák) körül a kerítés is ismeretlen fogalom. Két napot jártuk Szlovéniát, de eldobott pillepalackot, műanyag zacskót, vagy hasonló szemetet, még véltlenül sem láttunk.

Ahogy nőnek a hegyek, úgy szűkül a köztük lévő medence, egyre élesednek a szerpentines kanyarok, de semmi pánik, mert ügyesek a sofőrök. Dávid és László felváltva vezetnek, és játszi könnyedséggel veszik a hajmeresztő kanyarokat. 
 

Szlovénia - Bohinji tónál

Első megálló a Bohinji tó, itt az érdekesség, hogy a tó tulajdonképpen folyó, a Száva egy kiszélesedő ága alkotja. Itteni különleges látnivaló a XIII. századi templom és a hasonló korú híd. A hídról letekintve látszik az ezernyi nyüzsgő pisztráng a kristálytiszta vízben. Messziről, de jól kivehetően tekint ránk a fenséges Trigláv csúcs, a maga 2860 méterével.

Szlovénia - Bledi tónál

A következő állomás a Bledi tó,a hegyek ölelte, gyönyörű kristálytiszta víz. A tó melletti ormon egy vár néz le ránk, a víz közepén kis sziget, rajta templom, a romantikus vidék megért egy hosszú sétát.

Eddig is megfogott a sok látnivaló, de most következett a nap legszebb része a Vintgár szurdok. A Radovna folyó harsog-kavarog itt az égbenyuló sziklák között. Ez a zúgó áradat az évmilliók során gyakorlatilag kettészelte a sziklás hegyet.

Szlovénia - Vintgar Szurdok

Egy sétára bekukkantunk a fővárosba, Ljubljánába is. Gótikus, barokk épületekkel nem dicsekedhet a város, de harmóniát, nyugalmat áraszt, valahogy szívesen tartózkodik itt az ember. Este nagyon hangulatos szállás, egy fenyves közepén lévő bungalókban.

Vasárnap éljük át az igazi csodát, a Postojnai cseppkőbarlangban. A természet 500 millió éves munkája tekint ránk itt a mélyben, csodálatos alakzatokban. Szemetkápráztató cseppkövek díszitette termek hosszú sora kilométereken keresztül. A ránk koppanó vízcseppek sugallják, hogy itt állandóan új csodák alakulnak, az idő nem számít, a természetnek rettentő sok ideje van. 
 
Szlovénia - Postojnai Cseppkőbarlang bejáratánál

Miután kicsodálkoztuk magunkat, irány hazafele, éjfél tájt parkolunk is a parókia előtt. Ezért a vídám hangulatos kirándulásért, köszönet a szervezőknek, elsősorben Kovács Beáta tiszteletesasszonynak, az idegenvezetőknek, a sofőröknek, és köszönet a Jóistennek, hogy megáldotta verőfényes idővel ezt a kirándulást.

Dr. Kürti László


2014. július 19., szombat

Lelkészértekezlet Csokalyon


Az Érmelléki Református Egyházmegye 2014. július 8-án Csokalyon tartotta második negyedévi lelkészértekezletét, és egyben havi adminisztrációs gyűlését.

Az egybegyűlteket Kovács Gyula margittai lelkipásztor, lelkészértekezleti elnök köszöntötte; a nyitó áhítatot Oroszi Magda érkeserűi lelkipásztor tartotta az 1Pt 5,7 ige alapján: „Minden gondotokat Őreá vessétek, mert Neki gondja van rátok.”


A lelkészértekezlet előadását Imre István lelkipásztor tartotta: „Út a lelki béke felé - a lelkész belső erőforrásai” címmel. Az előadó magánéleti és szolgálati példák révén vázolta fel, hogyan találhatja meg a lelkipásztor a lelki békéjét, hogyan találhatja meg a helyes arányt család és szolgálat között, hogyan szolgálhat örömmel és önmagát adva az akadályok, kudarcok vagy támadások ellenére.


A Rákosi Jenő esperes vezette adminisztrációs gyűlés keretén belül bemutatkoztak az egyházmegyéhez tartozó, nyári szolgálatra jelentkező kolozsvári és debreceni teológus hallgatók, majd az értekezlet kötetlen beszélgetéssel valamint ebéddel folytatódott.

Köszönjük a csokalyi gyülekezetnek és Forró Csaba lelkipásztornak a kedves fogadtatást! Isten legyen mindannyiunkkal a nyári szolgálatok alatt!

Orbán László

2014. július 18., péntek

Vakációs bibliahét Margittán


„Válaszút”címmel vakációs bibliahetet tartottunk Margittán, július második hetében.

Nagy örömünkre szolgált, hogy a nagyvakáció és az éppen zajló angoltábor ellenére minden nap megtelt a református parókia imaterme zsibongó, Isten Igéje hallgatására vágyó gyermekekkel. Munkánkat lelkes ifjak és teológusok is segítették.

Isten naponta többször, több élethelyzetben is döntés elé állít bennünket. Mit választunk? A jót vagy a rosszat? Hogyan döntünk? Isten kedve szerint vagy döntése ellen?



Ezen a héten négy ószövetségi hős példáján keresztül megtanulhattuk, hogy miként döntsünk helyesen.

Noét kigúnyolták, bolondnak tartották embertársai, mert hallgatott az Úr szavára és nagy szárazság idején bárkát épített. Végül kiderült, hogy mégis ő cselekedett okosan, azáltal, hogy hallgatott Istenre, hisz életben maradt.

Gedeontól megtanultuk, hogy kicsiként is győztesek lehetünk, ha nem a saját erőtlenségünket nézzük, hanem Isten nagyságában bízunk.

Ruth megható és tanulságos története alapján soha nem szabad felednünk, hogy Isten mindig törődik velünk.

A gyermekek által nagyon kedvelt Dávid és Góliát története arra tanított bennünket, hogy „ami lehetetlen az embereknek, az Istennél lehetséges” ( Lk.18,27) Dávid talán még a derekáig sem ért Góliátnak. Ő gyenge volt, Góliát pedig erős. Mégis Dávid győzött, mert Isten vele volt. Istennel mi is győzni tudunk, mert Ő mindenkinél erősebb. Ugyancsak Dávid története mutatott az alázatos szolgálat fontosságára. Isten az alázatosat felmagasztalja!

A történetek mondanivalójának elmélyítését nagymértékben elősegítették a fülbemászó dallamú, ritmusos, könnyen megtanulható énekek, amelyeket kicsik és nagyok vidáman énekeltek.




A tanulás mellett jutott idő a játékra, a kézimunkára, a nőszövetségi és gyülekezeti tagok, valamint a szülők jóvoltából sütemény, szendvics, fagylalt és gyümölcs is került az asztalra. Elmondhatjuk, hogy egy nagyon tartalmas és kellemes héten vagyunk túl, melynek utolsó napján, vasárnap, a gyülekezet előtt is bemutattuk a héten tanultakat.

Adjon Isten még sok ilyen áldott alkalmat!

Bordás Mária




Családnap Csokalyon

Június hónap utolsó vasárnapján zajlott Csokalyon az immár harmadik alkalommal megrendezett családnap. Az események sorozata a református templomban indult, ahol istentiszteleten vett részt a falu apraja-nagyja és a meghívott vendégek. Forró Csaba lelkipásztor az istentisztelet elején a 25. zsoltár szavain keresztül szólt a gyülekezethez. Ebben a zsoltárban Dávid könyörög Istenhez, és kéri, hogy mutassa meg neki útjait. Három dologért imádkozik ebben a zsoltárban. Először azért, hogy Isten ismertesse meg vele a számára kiszabott utat. Másodsorban azért, hogy Isten értesse meg vele, hogy mi miért történik az életében. Mi az oka, mi a célja az üldöztetésének? Harmadrészt azért könyörög Dávid, hogy mutassa meg neki Isten, hogy melyik úton kell járnia. Az igehirdetés során elhangzott, hogy a Biblia gyakran hasonlítja életünket egy úthoz. A mai ember élete inkább egy modern autópályához hasonlít, amelyen tartani kell a sebességet, nem lehet visszafordulni, megállni. Haladni kell előre úgy napsütéses időben, mint szélviharban. Azonban mindig kérnünk kell Istent, hogy mutassa meg nekünk, merre vezet a helyes út, melyik irányba haladjunk ahhoz, hogy utunk végén elnyerjük az örök életet.



Az istentisztelet után a gyülekezet átment a Fényes Elek emlékparkba. Itt beszédet mondott Szabó Ödön parlamenti képviselő, Béres Csaba polgármester. Ezek után Forró Csaba lelkipásztor ismertette Fényes Elek életének főbb állomásait. A statisztikusként híressé vált férfi Csokalyon született 1807 júliusában. A Debreceni Református Kollégium diákja volt, majd bölcsészetet tanult Nagyváradon, 1824-től pedig Pozsonyban jogot. 1828-tól már Pesten telepedett le, ahol majd az adatgyűjtést is elkezdi. Karrierje felfele ível, amikor könyvei sorra jelennek meg és beválasztják a Magyar Tudományos Akadémia tagjai közé. Azonban az 1860-as években súlyosan megbetegszik. Ekkoriban egyre inkább a háttérbe szorul, hiszen nem tudja munkáit végezni. Szinte nincstelenné válik, rokonai és barátai segítségére szorul. 1876. július 23-án hosszas betegségtől és szenvedéstől meggyötörten, szegényen hal meg Újpesten. Fényes Elek életében tehát megismerte a magasságokat, szépségeket, de a mélységeket is. Beszédet mondott továbbá a Budapesti Statisztikai Hivatal képviselője, aki elmondta, hogy Csokaly nagy szülöttének emlékét az anyaországban is igyekeznek ápolni. A beszédeket a fiatalok szavalatai tették színesebbé.








A délelőtti programok ezzel véget értek, eljött a dél, az ebéd ideje. A szorgalmas csapatok kora reggel tüzet raktak, így délre elkészültek a finomabbnál finomabb ételek. A bográcsfőző versenyben tizenkét csapat mérte össze főzőtudományát. Délután az ügyességé és a rátermettségé volt a főszerep. Hat futballcsapat mérte össze tudását, és ez alkalommal a kágyiak bizonyultak ügyesebbnek. A mérkőzésekkel egy időben a gyerekek is összemérték kreativitásukat a homokvárépítő- és az aszfaltrajzverseny során. A fiatalok ügyességi versenyeken vehettek részt. Délután került sor az óvodások és iskolások műsorának bemutatására. A kora esti órákban népdalokat hallhattak az összegyűltek, amit citerán kísértek. Később egy tehetséges fiatalokból álló break dance csoport lépett fel, akik Margittáról érkeztek Csokalyra. Az esti órákban az előzenéé volt a főszerep, hiszen Csomaközi Daiana és Tivadar József szórakoztatták muzsikájukkal a közönséget.

Kellemes nap volt. Meggyőződésem, hogy minden közösségnek szüksége van olykor ilyen alkalmakra. Kell ez, hiszen ilyenkor a test és a lélek is pihen. Mindenki elfeledheti pár órára a munkáját, az otthon hagyott gondokat, bajokat, és tud a családjára, a barátaira, szomszédjaira koncentrálni és értékes időt eltölteni velük. Adja Isten, hogy ez a hagyomány ne szakadjon meg, és jövőre újra részt vehessünk a negyedik csokalyi családnapon.

Forró Emese

2014. július 15., kedd

Ifjúsági hálaadó istentisztelet Szentjobbon

Hármas hálaadó istentiszteletre került sor 2014 július 13.-án vasárnap a gyülekezetben, amikor az évente megszervezésre kerülő ifjúsági hálaadó istentisztelet keretén belül nemcsak a fiataljainkat köszöntük meg Istennek, hanem vendégünk volt az erdélyi egyházkerületből a sövényfalvi gyülekezet ifjúsági csoportja is, valamint a másnap kezdődő vakációs bibliahétre is kértük az áldást.
 A sövényfalvi gyülekezetből 12 fiatal és lelkipásztoruk, Fazakas Csaba egy hetet töltött el nálunk. Az istentisztelet keretében ők is aktívan részt vettek: Bibliai részt olvastak fel, imádkoztak, rövid interjút adtak a táborukkal, gyülekezetükkel kapcsolatban, valamint a lányok három ismert éneket játszottak el furulyán.
Igehirdetési szolgálatra Fazakas Csaba barátunkat kértük fel, aki nemcsak a sövényfalviak lelkésze, hanem az Küküllőmenti Egyházmegyében is szolgál, mint ifjúsági előadó. A jól ismert ószövetségi bíztatást hozta el hozzánk: Józsué könyvéből a 24 fejezet 15b verséből: „De én és az én házam népe az Urat szolgáljuk.” 
 A sikemi országgyűlésen hangzik el ez a fogadalomtétel, amikor a 12 törzs összegyűl, hogy felosszák a földet. Isten eddig elvezette őket, de hogyan tovább? Továbbra is Istennel, vagy ellene? Józsué felevenítette a népnek, hogy hogyan vezette őked eddig Isten. Jó nekünk is emlékeznünk arra, hogy hogyan vezetett minket eddig Isten. Jó felismernünk Isten vezetését!
Ugyanakkor nagy a felelőssége annak, hogy hogyan döntünk: Isten mellett vagy ellene. Józsué és a 12 törzs határozottan kimondták, hogy „én és az én házam népe az Urat szolgáljuk.” Dönteni kell. Józsué az első. Ő a példamutató. Ma is szükség van a hiteles bizonyságtételre. Személyes példában Fazakas Csaba szerényen elmondta, hogy hatan voltak a családban és mindig hatan mentek templomba. De nemcsak elmentek, hanem meg is élték az Igét.
Józsué nincs egyedül a hitben. Egész háza népe kiáll Isten mellett! Majd a nép is odaáll mellé. Józsué, mint apa, mint vezér tudatában van annak, hogy mit dönt. Felvállalja a hitét a családja és a nép előtt is. 
Akkor vagyok hiteles, ha felvállalom a hitemet és ennek az az áldott következménye, ha a körülöttem levők is odaállnak Isten mellé!
 Öröm volt részt venni egy ilyen hálaadó istentiszteleten, ilyen bibliai üzenettel lezárni egy nagyon jó tábort, áldást kérni a bibliahétre, valamint hálát adni az ifjúságért!
Segítsen Isten, hogy jó döntéseket hozzunk és akarjuk felvállalni a hitünket!
Hálával,
Orbán László, lp, Szentjobb.

Találkozás a szeretet jegyében

2014 július első vasárnapja délutánját együtt töltötték el a szentjobbi és a Nagyvárad szőlősi gyülekezet Nőszövetség tagjai. A Szőlősiek meghívásának eleget téve érkeztünk meg az 5 órától kezdődő istentiszteletre, melyen a házigazda Szűcs Imre lelkipásztor köszöntése után Orbán László hirdette az igét a Galata 6,2 alapján. Amikor a Nőszövetségre gondolunk, talán az első gondolat, ami eszünkbe juthat a szolgálat, egymás terhének hordozása. Mindenhol lehet látni a Nőszövetség szolgálatának a nyomát: az erdélyi kerületben a bonyhai Bethlen kastély kapcsán példamutató a Nőszövetség összefogása és missziós szemlélete. A bibliaheteken való szolgálat, beteglátogatások, szeretetvendégségek, különféle gyülekezeti alkalmak mind mind azt mutatják, hogy mennyire fontos és szívből jövő szolgálat egymás terheinek a hordozása. Ez a mostani találkozó erről szól: tudni egymásról, látni egymást, találkozni és szolgálni.
Az istentisztelet után a templomból átmentünk a gyülekezeti terembe, ahol Széll Kató tartott egy nagyon érdekes előadást arról, hogy a történelem kapcsán hogyan vélekedtek híres emberek rólunk, magyarokról. Nem is gondolnánk, hogy a történelem nagyjai világszerte milyen elismeréssel vannak rólunk és kultúránkról. Majd Vass Etelka szavalatában meghallgattuk az Ómagyar áldás című verset. 
 Az együttlét szeretetvendégséggel és kötetlen beszélgetéssel zárult.
Köszönet Szűcs Imrének és feleségének Viktóriának a meghívásért, Széll Lujzának a szervezésben vállalt munkájáért. Áldott találkozás volt, jó tudni egymásról!

Orbán László lp, Szentjobb.

2014. július 1., kedd

Vallásórás évzáró

Ünnepi hálaadó istentisztelet keretén belül zárta le ez év június 22.-én a Szentjobbi Református Egyházközség a 2013-2014-es vallásórás évadot.
A különleges családi istentiszteleten Berke Eszter, tenkei missziós lelkipásztor barátunk volt a meghívott igehirdető, aki a házasságtörő asszony történetén keresztül világított rá arra, hogy mit jelent megbocsátást kapni.

Igehirdetésének az első részében, a szószéki szolgálata előtt egy apró követ, majd egy üveggolyót és végül egy csokigolyót osztott mindenkinek. Ez a rövid szemléltető mintegy bevezetője volt az igehirdetésnek, melyet azzal kezdett Eszter, hogy ki is volt ez a történetbeli asszony, mivel büntették annak idején a bűnét. A megkövezés igen súlyos büntetési mód volt. Amikor Jézus megjelenik, igen felelősségteljes kérdést szegez a nő vádlói felé: Aki közületek nem bűnös, az vesse rá először a követ.
Senki sem merte ezek után vádolni, mert mindenki rájött a saját maga vétkére.
Mi is könnyen „dobálózunk” a kövekkel: a törvényeinkkel, a szokásainkkal, egy-egy bántó szóval. Az üveggolyó a szép dolgokat jelképezi, amelyek jó dolgok az életünkben, amik jól hangzanak, amelyek jól mutatatnak, amelyet mások kívülről megcsodálhatnak. De egyedül a csoki az, amelyet meg lehet kostolni, meg lehet ízlelni. S ez nem más, mint a szeretetet. Hiába beszélek barokk mondatokban a szeretetről, ha nem élem meg a minden napokban és nem adom át a körülöttem lévőknek.
Jézus nem kövekkel járt, hanem szeretettel! Ha egy közösségben valaki vétkezik, ki az, aki segít? Vigyázzunk, mivel „dobálózunk”, ha már dobáljuk egymást, kő helyett legyen szeretet!

A vallásórásaink két énekkel készültek erre az alkalomra, majd a hirdetések rendjén elhangzott, hogy mivel is foglalkoztunk a vallásórákon. Az ószövetségi történeteket néztük meg idén, havonta egyszer játszóházat tartottunk, Karácsonykor, Március 15.-én, Anyák napján és most az évzárón a gyerekek műsorokkal készültek, melynek felkészítésében köszönet illeti Baliga Andrea vallástanárnőt, gyülekezeti tagunkat. A játszóházak lebonyolításában hálás köszönet illeti a kátésokat, az ifiseket és a Nőszövetséget.
Az istentisztelet végéhez közeledve képekben is láthatók voltak a vallásórák, a játszóházak és a műsorok, majd Eszter egy kánon megtanításával fejezte be a szolgálatát a gyülekezetünkben. Legutolsó mozzanatként a vallásórások egy szerény ajándékot is kaptak búcsúzóul.
Örömteli alkalom volt, jó volt egy külön istentiszteleten hálát adni a gyerekekért, a meghallott igéért, a közösségért, a szolgálatokért!

Köszönettel,
Orbán László,lp.