2014. május 15., csütörtök

Az Élő Kövekkel Kárpátalján

Lendület 2014 – jubilált a kárpátaljai református fiatalok találkozója
 
Kocsis Julianna
Kárpátalja.ma
 
 
Az emberi élethez hozzátartoznak a hagyományok. Hagyományok születnek és szállnak tovább nemzedékről nemzedékre családjainkban, baráti társaságainkban, szűkebb és tágabb közösségeinkben.
Hagyomány, amikor megünnepeljük, hogy évről évre öregebbek, pardon: bölcsebbek leszünk, hogy két lélek
elköteleződik egymás mellett a házasság kötelékében, hogy az ifjak elhagyják az iskolapadot és a nagybetűs Élet útjára lépnek, és még napestig sorolhatnánk. A jó és szép tradíciók sok esetben egyben ünnepet is jelentenek, s ahogy azt Démokritosz szépen megfogalmazta: „Az élet ünnepnapok nélkül: hosszú út vendégfogadó nélkül". És mind tudjuk, hogy vendégfogadók, pihenők igenis szükségesek az élet taposómalmában... 
 

Ünnepet ült a Kárpátaljai Református Ifjúsági Szervezet (KRISZ) is május 10-én a Bereg Camp területén. Itt tartotta ugyanis a szervezet a hagyományos, évenként megszervezett nagyszabású rendezvényét, a Lendület református ifjúsági találkozót. Nem is akármilyen ünnep volt ez: a szervezet történetében az említett esemény a jubileumi tizedik alkalom volt. A tavalyi közel 1500 főhöz képest idén igencsak jelentős mértékben nőtt a részvételi arány, mintegy 2200 fiatal gyűlt össze egész Kárpátalja területéről. Ez pedig okot ad arra, hogy elgondolkodjunk a „XXI. századi fiatalságról" szóló negatív kritikákon, s meglássuk: van mit kezdeni ezzel a nemzedékkel. Sőt. Kell is számolni a fiatalokkal.

 
A program az évek során már megszokott, jól bevált séma szerint alakult. A találkozó gyülekező énekléssel kezdődött, melyet idén az UREGY Band (az Ungvári Református Egyetemi Gyülekezet (UREGY) dicsőítő csapata – a szerk.) egykori tagjaiból alakult Trinitas Band vezetett. Oda is daloltak mindenkit a Beregi hegy oldalába, hogy aztán közösen, egy szívvel kezdjék meg a napot a résztvevők. A nyitó áhítatot idén is Zán Fábián Sándor, a Kárpátaljai Református Egyház (KRE) püspöke tartotta. A püspök úr áhítata és a rendezvény többi programpontja is a KRISZ éves és egyben a Lendület egész napi témája köré csoportosult: Egyedül Istené a dicsőség. Az átlag keresztyén ember számára elviekben ez evidens, ám a gyakorlatban sokszor korántsem az, mutatott rá Mike Pál, a nap főelőadója. A Magyarkécről (Partium, Románia) érkezett igehirdető szerint talán érdemesebb lenne kérdő mondatként megfogalmazni a témát: Egyedül Istené a dicsőség? S nem ártana őszintén magunkba nézve válaszolni is rá... Isten nem adja másnak a dicsőséget, s enyhén nevetséges, ugyanakkor óriási badarság az ember részéről ellopni azt. Istené a dicsőség, s Övé a győzelem. Nem számít, hány kiskirály akarja irányítani az országot, a világot, egyedül Övé a dicsőség. S Vele miénk az oltalom. Hatalmas biztatás ez a kárpátaljai, ukrajnai magyar fiatalok számára ebben a vészterhes időben... 
 

A főelőadás után szemináriumok álltak a résztvevők rendelkezésére. Ezeken a KRE lelkipásztorai segítségével különböző irányokból járhatták körbe a témát a fiatalok: Istenek és istennők (Taracköziné Nemes Mónika), Mindent pénzért? (ifj. Pocsai Sándor ), Szab(v)adság. Szeretem! (Nagy Szabolcs), Istenfélelem (Barta Ferenc), Hagyjál már! (Margitics János), Elköteleződés pároknak (Bernáth Tamás), Nagykirály-kiskirály (Maksai Attila), Falánkság avagy a fogyasztói társadalom (Dancs Róbert), Dicsőség a fogságban (Gulácsy Lajos), Menjek vs. maradjak (Taracközi Gerzson). 
 

A lélek táplálása után jöhetett a testé is: ínycsiklandozó paprikás krumpli csillapította a népes társaság étvágyát, melyet a KRE gyülekezeteiből érkező szorgos csapatok készítettek a többnyire még növésben lévő szervezetek számára. Az ebéd után pedig következett a szabad program, amely szó szerint lehetőségek tárházának kapuit nyitotta meg az érdeklődők számára. Volt itt minden: Egy perc és nyersz ügyességi/gyorsasági játékok, cserkészjátékok és Toldi Miklós verseny várta a játékos kedvűeket, lovaglás és íjászat a bátrabbakat, élő zenés táncház és Tóhát színház hívogatta a szórakozni vágyókat, dicsőítő sátor és igekerék állt azok rendelkezésére, akik inkább a lelki elcsendesedésre szavaztak. A „partyarcok" pedig ringbe szállhattak a Lendület legkirályabb arca címért. A Derceni Egyházi Önkéntes Tűzoltóság aktivistái és orvostanhallgatók segítségével bárki elsajátíthatta az elsősegélynyújtás alapjait. Kint volt a találkozón az iratmisszió és a Nagyberegi Református Líceum is egy-egy sátorral, ezen kívül lehetőség nyílt kárpátaljai kézművesek termékeinek megvásárlására. A legkisebbek számára pedig a Gyermek Evangelizációs Közösség szervezett programot. 
 

Akadt még egy rendhagyó, idén első ízben megszervezett program is a találkozón. A KRISZ ifjúsági folyóiratának (TeSó) utódja 2014 elejétől a TeSó blog. Az újdonsült portált a KRISZ-hez közel álló, különböző korú, hátterű, habitusú szerzői gárda szerkeszti. Az új kezdeményezés megismertetése és népszerűsítése céljából a szerzők egy része TeSó blog Cafe néven szállt ki a Lendületre, hogy egy-egy pohár - egyébként igen kelendő – kávé mellé saját készítésű ajándék könyvjelzővel, tombola nyereményekkel és nyomtatott bejegyzés részletekkel népszerűsítse a blogot. 
 

Az idei találkozó egyik fénypontja a Mike Pál lelkésszel Magyarkécről érkezett Élő Kövek keresztyén együttes színvonalas koncert-dicsőítése volt. Azt hiszem, nem túlzok, ha azt állítom, a mai magyar keresztyén „könnyűzene" egyik legkiválóbb együtteséhez volt szerencséje annak, aki hallhatta őket a Lendületen. Az anyaországiak üdvözletét pedig Szontágh Szabolcs zsinati ifjúsági referens tolmácsolta.
A nap sűrű programját Szanyi György lelkész, a KRISZ elnöke zárta áhítattal. Azzal, hogy hogyan élünk, hatással vagyunk a mellettünk lévők életére, s keresztyénként felelősek vagyunk tetteinkért – emelte ki.
Őszintén bevallom, mikor a találkozó reggelén végignéztem a még meglehetősen kopár domboldalon, a sátrakat állító embereken, az üres színpadon, nehezen hittem el, hogy ott aznap még 2200 lelkes fiatal gyűlik majd össze. De Isten azon a szép napon valóban megmutatta az Ő dicsőségét: a résztvevők számában, a különböző programok minőségében, de még az időjárás ragyogó napsütéses voltában is (a találkozó utáni napon „enyhe" eső áztatta el a vidéket). Arcának dicsősége ragyogott mindannyiunkra. Szívből remélem, hogy minden egyes résztvevőnek, kicsinek és nagynak egyaránt áldássá válik az életében mindaz, amit a Lendületen onnan fentről kapott. Ahogy azt is, hogy a következő évben is létrejöhet Kárpátalja legnagyobb református ifjúsági találkozója mindannyiunk épülésére – és elsősorban Isten dicsőségére.