2014. május 28., szerda

"ne csak szóval szeressünk, hanem cselekedettel és valóságosan" 1Jn. 3,18

2014 május 24.-én, szombaton immáron második alkalommal csatlakozott a Szentjobbi Református Egyházközség Kárpát-medence reformátusságához, a Szeretethíd elnevezésű önkéntes napok rendezvénysorozatához. 
 
Reggel 8.30-kor már kezdtek jövögetni az önkéntes segítők, akik tettrekészen kérdezték, hogy mit kell segíteni? A szeretethídas pólók kiosztása után, mindenki beállt a maga helyére, hogy mit és hol segítsen a templom udvara körül.
 Az első nagy feladat a tüzifa áthordása volt a fásszínekbe, mikor talicskákkal, máskor pedig láncban. Ezzel párhuzamosan a templom háta mögötti terület megtisztítása folyt, amelyet a nap végére sikeresen megszabadítottunk a gaztól, törmeléktől, hamutól. Eközben az asszonyok a veteményes kertben szorgoskodtak: gazoltak, kapáltak. A fiatalok füvet nyírtak, és a legkissebbek a játék mellett időnként beálltak a felnőtteknek segíteni.
 A fizikai munkát kávészünetek váltották, egy nagyobb uzsonna szünettel, melyhez az asszonyok biztosították a frissen sült fánkot. A megérdemelt ebéd, a bográcsgulyás is nagyon ízletes lett, amit a konyhában sürgő-forgó asszonyoknak egy hatalmas tapssal köszöntünk meg! 
Ebéd után még egy néhány utolsó símítás várt az önkéntesekre.

Istennek hála a napért, a jó időért, a Neki és a gyülekezetnek odaszánt időért és köszönet minden segítségért, valamint, hogy a helyi polgármesteri hivatal rendelkezésünkre bocsátotta a markológépét és a traktorját. Jó volt látni és megtapasztalni, hogy a legkissebbtől a legnagyobbig egész nap mintegy ötven személy fordult meg a templom udvarán!

Hálával,
Orbán László lp, Szentjobb

Észak-írországi benyomások 9. rész

„Ahol mindig esik az eső és a szívekben süt a nap” 

Észak Írországi beszámoló: záró gondolatok

9. rész


Kedves olvasó,
amint a címben láthattad, ezzel a cikkel szeretném zárni a Református Érmellékben közölt Észak-Írország-i beszámolónkat.
Először is köszönöm a Jóistennek, hogy felajánlotta számunkra Észak Írországot. Ugyanakkor köszönöm a felkérést és a lehetőséget, hogy itt az újság hasábjain közölhettem életünk 2,5 igen érdekes és tanulságos éveit. Valamint Neked is kedves olvasó, hogy hónapról hónapra követted az életünknek ezt a szakaszát itt az újságban vagy az egyházmegyénk internetes honlapján.
Tehát a mostani záró cikkben szeretném egy kicsit összegezni az ott eltöltött 2,5 évet. Persze még nagyon sok mindenről lehetne írni, akár éveken át mesélni (egy-egy imaheti szolgálat alatt sok helyen kértek, hogy meséljek, melyek által jó volt visszaemlékezni), de most egyenlőre itt lezárnám.
Ha egy gondolatban kellene megfogalmazni, akkor azt mondhatnám, hogy az ott eltöltött idő valóban egy isteni ajándék volt. Egy olyan lehetőség, ami nem mindig adatik meg. Már egyetem alatt élt bennem a gondolat, hogy meglátni egy másik országot, kultúrát. Én nem tanulni akartam kimenni valamelyik egyetemre, hanem SZOLGÁLNI. Bekapcsolódni egy gyülekezet mindennapjába és így a gyakorlat által épülni mind hitben, mind tapasztalatban. És ez 2009 végén érkezett el.
Persze rengeteg ember él és dolgozik más országban, különösen Nyugat Európában. De hadd mondjam el, hogy más dolgozni és pénzt keresni és más szolgálni. Nem a fizetésért mentünk ki, nem ez volt a lényeg, hanem amit mondtam: a szolgálat által látni és tapasztalni dolgokat.
 Miért volt még jó? Abban az egyházi kultúrában megtanítottak (és személyesen megtapasztaltuk), hogy mit jelent Istenben, a szolgálatban a határtalanság. Mit jelent az, amikor Isten a szívedre helyez egy ötletet, és felhasznál, hogy azt megvalósítsd. Mit jelent a misszióban a határtalanság. Mit jelent megtapasztalni azt, hogy hány ember kapcsolódik be a misszióba, milyen ötletekkel jönnek, hányan áldozzák oda az idejüket (még ha csak 1 órát, de azt szívből) és mennyire komolyan veszik ezeket. Ezt hívjuk mi csapatmunkának. Mit jelent csapatban dolgozni az egyházban? Szerintem elsősorban azt, hogy Isten missziójához megnyerni az embereket, felébreszteni bennük az Isten iránti vágyat és a tenni akarást. Nem magukért, hanem Istenért és a gyülekezetért. Sajnos a mi egyházi gyakorlatunk nem mindig mutatja a csapat munka eredményességét egy-egy gyülekezetben. Pedig jó lenne megtanulni. ...Hinni és bízni abban, hogy ha Isten is áldását adja a tervhez, akkor Ő kirendel minden szükséges segítséget: anyagit, embereket, ötleteket. 
 Ahogy megérkeztünk, egyből megéreztük az ottaniak feltétel nélküli bizalmat mindenki részéről. Erről prédikálunk keresztelésekor: hogy Isten mennyire szereti és bízik az újszülöttben, mint ahogyan ő ismerné Istent. Nos, ez az érzés is megadatott nekünk. Megérkezett két felnőtt és egy baba egy Kelet Európai országból, amelyről az az általános vélemény, hogy szegény ország, ahol sokszor érthetetlen, hogy miért és hogyan élnek a magyarok kisebbségben … és az első pillanattól kezdve bíznak bennünk. Meg kell említenem, hogy a legelső találkozás 3 hónappal a szolgálat megkezdése előtt volt a lelkésznővel és a presbitériummal: egy interjú során. Utána a következő gyűlésükig a presbiterek a lelkésznővel együtt imában kérték Istent, hogy Ő éreztesse meg velük azt, hogy fogadjanak-e minket vagy ne. És azt az egyhangú választ kapták, hogy igen. Úgy is mondhatnám, hogy Isten befolyásolta őket. És ennek mindig így kell lennie. Kikérni Istent is! Különösen a nagy válaszokra várva! Tudták, hogy mi is azt akarjuk, amit ők: Istent szolgálni és az embereknek megmutatni Isten szeretetét a mindennapokban és a gyülekezetben.
Ugyanakkor mi is erősödtünk, mint család. Mivel minden rokon és barát nagyon távol volt, jobban megtanultunk egymásra utalni és számítani. Ez sokszor nem volt jó, mert nem tudtunk fizikálisan értekezni az otthoniakkal, csak virtuálisan. A családdal, barátokkal csak interneten keresztül tudtunk kommunikálni, így mi is jobban erősödtünk. És ami a legszebb: itt kaptuk ajándékba a második lányunkat, Zselyke-Sárát. 
 Jó volt megismerni sok hazánkfiát és lányát, akik kinnt éltek vagy tanultak. Nagyszerű érzés volt egy idegen kultúrában megmutatni magunkat, a szokásainkat (reformációi istentisztelet, Húsvét, Karácsony, Március 15.-i magyar estek, stb.) és képviselni egy apró darabot a magyarságunkból és reformátusságunkból.
  Nem volt könnyű a döntés, amikor lejárt a szerződésben levő időkeret. Megszoktuk és megszerettük azt a gondolkodásmódot és életvitelt. Féltünk a hazaköltözés miatti „kultúr sokk”-tól. A kultúr sokk általában akkor következik be, amikor valaki először látogat egy külföldi országba és megismerkedik egy idegen kultúrával, akár szegény, akár gazdag az az ország, de eltérő attól, amit ő ismer. Sokkolja, hogy mennyire más minden, mennyire nagy az általános gazdagság vagy szegénység. Minket a visszaköltözés érintett így, főleg az első pár hetében: pl. a rossz utak, a balkánihoz közelebb álló mentalitás, bizalmatlanság, az ego túlzott hangsúlyozása, a társadalmi igazságtalanságok és egyéb mindennapi dolgok. Ezeket újra meg kellett szokni... Nem mindig sikerül még a mai napig sem egyetérteni dolgokkal.
Esetünkben a döntést végül úgyanúgy, mint a kiköltözést Isten kezébe helyeztük. Az lett erősebb bennünk, hogy itthon is nagy szükség van a szolgálatunkra, hiányzott a család is és voltak elvarratlan szálak az életünkben, amit helyre kellett tenni. Amint a döntés Isten kezébe került, minden megint magától kialakult, mert Ő egyengette az utunkat és mutatta hol a helyünk és miért.
Végszóként újra csak annyit mondhatok el, amivel kezdtem: öröm és hála van bennem mindezért a lehetőségekért! Az ottaniakért és itteniekért egyaránt. Köszönöm Istennek, köszönöm First Ballynahinchnek és köszönöm a Szentjobbi Református gyülekezetnek az új kezdetet!
Tisztelettel,
Orbán László, lp, Szentjobb.


2014. május 23., péntek

Egyházmegyei közgyűlés

Egyházmegyei közgyűlés.
Székelyhíd, április 10, csütörtök.

A székelyhídi református templomban összesereglett közgyűlési tagok Bara László szolgálat hallgathatták meg a Jel 3, 7-13 alapján. Az egyházmegyei főjegyző igemagyarázatában kiemelte, hogy az Ige alapján milyen megnyugtató tudni azt, hogy a kulcs, amelyről Jézus Krisztus beszél, csak az Ő hatalmában van, azt Tőle senki el nem veheti, azt senki nem kezelheti, csakis Ő. Ilyen Megváltónk van nekünk, akinél teljhatalom van. Ő az, aki tudja a mi dolgainkat. Van, akinek ez megnyugtató, van, akinek épp ellenkezőleg, ez zavaró. De Jézus ezeket a szavakat megnyugtatás céljából mondja, azért, hogy biztosítson bennünket a felől, hogy valóban ismer minket, együtt érez velünk, látja az igyekezetünket, látja a kitartásunkat, a nehéz körülmények között való helytállásunkat, és mindenki előtt, a hamisak, a képmutatók, a hazugok előtt is megmutatja, hogy mennyire szeret minket. Jézus a gyengék oldalán áll, nem az álnokok oldalán.

A kitartás gyümölcse a megtartatás. Krisztus biztonságot és reménységet ígér a nehéz időkben, a próbák idején. Ne engedd, hogy elvegyék a hitedet, az Istenbe vetett bizodalmadat, mert a jutalom készen vár, és biztos. Győzelem, dicsőség vár ránk! Isten anyaszentegyházában oszlop vagyok-e már? Tartó erő vagyok-e lelkipásztorként, presbiterként, gondnokként?- hangzottak a felszólítások és kérdések az igehirdetésben.

 
A közgyűlés tagjainak számbavétele után Dr. Kürti László, egyházmegyei főgondnok köszöntötte az egybegyűlteket, és Isten áldását kérte a közgyűlésre, a jelenlevőkre. Bara László főjegyző az előző évi közgyűlés jegyzőkönyvének ismertetette.

Nt. Rákosi Jenő esperes jelentését Hag 2, 9 igevers találó szavaival kezdte. Esperesi vizitáció Érmihályfalván volt, lelkész-beiktatás Szalacson. Az épülő esperesi hivatal alapja elkészült a tavalyi évben, reménység szerint az idei év végére sikerül tető alá hozni. Az egyházmegye lélekszáma 2013-ban 21 223 lélek volt. Ez mindösszesen 36 lélekkel kevesebb, mint az előző évben. Ezen adatok alapján elmondható, hogy a drasztikus apadás és fogyás megállni látszik. Keresztelés 245 volt, temetés 492. Vannak beköltözöttek, és felzárkózók, ezért lehetséges, hogy a 247 lélek természetes apadáshoz képpest mégis csak 36 lélekkel csökkent összességében az egyházmegye teljes lélekszáma. Házasságkötés 111 volt. Az egyháztagságot vállalók száma 14 350, 4263 felnőtt személy nem fizet járulékot már régebb óta. A templomlátogatottság 7-30% között változik, az úrvacsorázók száma pedig egy alkalommal 2550, 12%. 23 gyülekezetben van bibliaóra, 26 ifjúsági, 15 gyülekezetben nőszövetségi, 18-ban pedig presbiteri bibliaóra. 22 gyülekezetben működik szervezett formában a nőszövetség, 16-ban pedig ifjúsági csoport.


Esperes úr köszönetet mondott mindazoknak, akik áldozatos munkát végeztek az elmúlt esztendőben is a maguk szolgálati helyén az egyházmegyében, minden lelkipásztornak, kántornak, harangozónak, vallástanárnak, diakónusnak, nőszövetségi tagoknak, presbitereknek, ifiseknek, és mindenkinek, akik előbbre vittek Isten akaratával megegyező módon a Feltámadott Krisztus földi testének boldogulását.

Ugyanakkor annak a véleményének is hangot adott jelentése rendjén, hogy nagyban megnehezíti az egyházmegye munkáját, hogy több egyházközség részéről bizonyos jelentések, iratok, válaszok az Esperesi Hivatal számára nem érkeznek meg. Ez ellen tenni kell valamit, és lesz is javaslata az Egyházmegyei Tanács számára.


Az esperesi jelentést követően Balla Júlia gálospetri tiszteletes asszony, diakónus számolt be az ÉRDA tevékenységéről az elmúlt esztendőben. 2013. augusztus 1-től került alkalmazásába a Diakóniai Alapítványnak, amely jelenleg 180 rászoruló családdal törődik. Szeptemberben 118 tanszercsomag készült általános iskolások számára, ezeket a lelkészi hivatalokon keresztül jutatott el a családoknak. A németországi Mercy diakóniai segélyszervezettel egy három évre szóló támogatási egyesség jött létre, amiért illesse köszönet Vinczené Pálfi Juditot, egyházkerületünk missziói előadó-tanácsosát, akinek ebben nagy része volt. Idő közben kisebb Alapítványi Statútum-módosításokra is szükség volt, amelyekhez ügyvédi segítséget kért. A már szokásos jótékonysági koncert idén nagyon nagy érdeklődésnek örvendett, sokan vettek részt, és támogatták az Alapítványt adományaikkal.

A Magyar Református Szeretetszolgálat 112 db un. "kék vödörrel" segített, amelyeknek mindegyike tartós élelmiszerrel volt megtöltve, valamint 250 db "cipős dobozzal", ezek kisgyermekeknek szóló játékokat, édességet tartalmaztak. Karácsonyi ajándékként, a dobozok szétosztása szintén a lelkészi hivatalokon keresztül történt, a lelkipásztorok segítségével. A szokásos karácsonyi találkozóra (nagycsaládosok és fogyatékkal élők) ismét tartós élelmiszer-csomagok készültek, 180 db. Sikerült egy holland alapítvánnyal, Hulp Oest-Europa-val is egy három évre szóló támogatási szerződést kötni, amelybe már az elmúlt esztendő is beletartozott. Az Alapítvány életében az elmúlt néhány hónap alatt sok örvendetes esemény következett be, helyzete stabilnak mondható.


Hermann Csaba, egyházmegyei zenei előadó, albisi kántor számolt be az egyházmegyében történt egyházzenei eseményekről. Mindezekről lapunk részletesen beszámolt a V/8-10 old. VI/1-2 old. VIII/ 1-2 old. IX/8-10 old. lapszámokban.

Darabont Tibor, egyházmegyei missziói előadó, ottományi lelkipásztor a Jel 3, 8 idézve tartotta meg beszámolóját. Jézus Krisztus mondja: tudok a Te cselekedeteidről. De vajon mi tudjuk-e, hogy Ő tudja, hogy odafigyel, hogy elvárásai vannak irányunkba elsősorban a misszió területén? Elmondta, hogy úgy látszik, az előző (2012) évhez képpest nem sok változásról lehet beszámolni. Már öt gyülekezetről tudunk, ahol az egyetlen gyülekezeti alkalom a vasárnap délelőtti istentisztelet. Vannak azonban pozitív példák is hála Istennek, ahol sok minden jól működik. A lelkipásztor sokféle lehetőséget megragad a gyülekezettel való kapcsolattartásra, nemcsak a jól bevált, hagyományosakat, hanem a modernebbeket is. Felhívta a figyelmet arra, hogy idéntől lehetőség nyílik az Emmaus program elvégzésére a gyülekezetekben (amelyre lapunk hasábjain még visszatérünk).

Bertalan Csilla a Sámuel bentlakás életéről számolt be. Immár a 11-ik tanévet kezdhette el Isten kegyelméből a bentlakás, ahol 14 gyermek lakik bent, és 18 gyerekekkel foglalkoznak még nap közben. Ebédet kapnak, tanulnak velük az „after school” program keretei között. Ez a program nagyon népszerű, több család ezért külön is fizetnek, hogy gyermekeik részt vehessenek. Az anyák napi perselypénzt a tavalyi és a tavalyelőtti évekről is megkapták, ez nagy segítség volt a bentlakás számára. Bertalan Csilla külön köszönetet mondott azoknak a gyülekezeteknek, akik önként adakoztak a bentlakás számára. Rákosi Jenő esperes úr buzdította a jelenlévő lelkipásztorokat, hogy a gyülekezetekben igyekezzenek a perselyes adakozást visszavezetni, mert lényegesen más az, ha önként adakoznak a gyülekezetek, és több is gyűl, mintha levonás formájában kénytelen begyűjteni az Esperesi Hivatal az "adományokat".


Szabó Zsolt katekétikai előadó, szalacsi lelkipásztor a 2Tim 3,16 igeversével köszöntötte a jelenlévőket. A beadott lelkészi jelentések alapján elmondható, hogy az elmúlt esztendőben 2092 vallásórás korú gyermek volt gyülekezeteinkben. Ezek közül 1145 gyermek egyáltalán nem jár gyülekezeti vallásórákra. hat gyülekezetben nincs egyáltalán vallásóra, de 110 gyermekkel még így is többen jártak, mint 2012-ben. A Vakációs Gyermek-bibliahetet 33 gyülekezetben rendezték meg, két gyülekezettel több helyen, mint 2012-ben, és néggyel több gyülekezetben, mint 2011-ben, 1544 gyermek részvételével, azaz 557 gyermekkel járt több ezekre az alkalmakra, mint a vallásórákra. Tavaly 321 konfirmáltak a gyülekezetekben, idén, 2014-en alig néhánnyal lesznek többen. Ebből 6 felnőtt konfirmándus volt.

Balogh Katalinnak, a vallástanárok szövetségének elnöke beszámolóját esperes úr olvasta fel. A vallástanárok abban a helyzetben vannak, hogy nemcsak az iskolaigazgatók, az állam, a szülök, a gyermekek felé kell megfelelniük, jelentéseket készíteniük, hanem az egyház felé is. Általános gondot jelent a vallástanárok számára, hogy több településen is tanítanak, nemcsak a lakhelyükön, vagy ott egyáltalán nem, és az ingázás miatt nem tud minden egyes gyülekezettel kapcsolatot fenntartani, csak egy templomban tud részt venni a vasárnapi istentiszteleten, nem jelenhet meg minden helyen, általában a lakhelye szerinti gyülekezetbe jár, ott tud tevékenykedni a leginkább.


Esperes úr felhívta a figyelmet arra, hogy az idei évtől kezdve sokkal jobban oda fognak figyelni a vallástanárok gyülekezetépítő munkájára, ellenőrizni fogják a lelkipásztorokon keresztül, hogy járnak-e templomba rendszeresen, és ott milyen tevékenységet folytatnak, hogy kapcsolódnak be a gyülekezeti szolgálatba, segítik-e a lelkipásztort építő munkájában.

Kövendi István iskolalelkész, kügypusztai lelkipásztor jelentését Jakó Sándor Zsigmond olvasta fel. A Mk 10, 14; 2Moz 20, 12 igeversekből kiinduló jelentés beszámol arról, hogy hetente háromszor tartanak az iskolában áhítatot. Hetente egy alkalommal a bentlakásban bibliaóra van. A Szent László római katolikus iskolába is van szolgálati lehetőség, hetente egyszer, hogy az oda járó református gyermekek is "reformátusul" is tanuljanak. A szentendrei református iskolával tovább fejlődött a nagyváradi iskolának a kapcsolata.

Jakó Sándor Zsigmond ifjúsági előadó, jankafalvi lelkipásztor az ifjúság életében zajlott lelki munkáról számolt be az 1Kir 8, 57-58 igeversek alapján. (Lapunk részletesen beszámolt ezekről a tevékenységekről a III/ 12. old. IV/4.10-11 old. V./6. 8-10. 15-16 old. VI/7-8 old. VII/1-2 5. old. VIII/ 1-2. old. IX/ 1-6. 11-12. 15-16. old. X/5-8. old. XI/ 3-5. 9-10. old. XII/ 1-3. old. lapszámokban).


Szűcs Zoltán kórházlelkész, apátkeresztúri lelkipásztor a Jn 16, 36 alapján köszöntötte a megjelenteket. Meglátása szerint egy kórházlelkész feladata egy átlagos lelkészi munkától jelentősen eltér. Nemcsak a szakrális térben kell végeznie a szolgálatot, hanem a hétköznapi, civil életben kell mindenkivel megtalálja a hangot, felekezeti hovatartozás nélkül. Néhány megrázó esetről számolt be, amelyek még a sokat próbált, immár hét éve korházban szolgáló, edzett lelkészt is megviselték. Halász Rozáliát és Katona Zsoltot említette, akik segítik munkájában. Kb. 300-350 Bibliát osztottak ki az elmúlt évben. A "Református Érmellék"-et hónapról hónapra kiosztják. Nagy szükség lenne ugyanakkor imakönyvekre. Javaslatot tett külön missziói alap létrehozására.

Számvevői jelentést Simon-Szabó István egyházmegyei számvevő, éradonyi lelkipásztor és Perecsenyi Judit, az esperesi hivatal irodavezetője mutatott be a közgyűlésnek. Simon-Szabó István köszönetet mondott Perecsenyi Juditnak a pontos munkáért, amit az egyházmegye főkönyvelőjeként végez. A püspöki vizitáció alkalmával is megállapításra került az, hogy az ügyvitel kifogástalan az egyházmegyénél. Javaslatot tett arra nézve, hogy a közlekedési eszközök fenntartása a motorköbcenti és az üzemanyag típusától függően sávosítani kellene, és pontosan meghatározni, hogy melyek azok, amik ebbe a kategóriába besorolhatóak.

Kovács Gyula lelkészértekezleti elnök, margittai lelkipásztor az elmúlt esztendő lelkészértekezleti munkájáról számolt be, az Ez 3, 10-12 igeverset idézve. A lelkészértekezleteken történtekről gyülekezeti lapunk minden eseményről tudósított.

Ezt követően Ványi Attila érsemjéni presbiter, a Presbiteri Szövetség (PSz) elnöke tartotta meg beszámolóját. A szövetség életében fellendülés volt megfigyelhető az elmúlt esztendőben. A PSz munkájáról a Református Érmellék többször tudósított. A presbiterek többsége tagdíját befizette, ami örvendetes előrelépés volt az előző évekhez képpest. Elnök úr megfogalmazta azt is, hogy kisköri presbiteri konferenciákra szeretne nagyobb hangsúlyt fektetni. Köszönetet mondott mindazoknak, akik a PSz munkáját segítettek az elmúlt időszakban.

Esperes úr a Nt. Közgyűlés elé tárta az Egyházmegyei Tanács javaslatát a gyülekezetek minősítésének kérdésében. A Tanács javaslata értelmében az alábbi gyülekezetek számítanak minősített gyülekezetnek az Érmelléki Református Egyházmegyében: Albis, Berettyószéplak, Bihardiószeg, Érbogyoszló, Érkeserű, Érkörtvélyes, Érmihályfalva, Érsemjén, Érszőlős, Hegyközszentmiklós, Margitta, Micske, Szalacs, Székelyhíd, összesen 14 gyülekezet. Azok a gyülekezetek számítanak minősített gyülekezetnek, amelyeknek a lélekszáma meghaladja az 500 lelket, valamint saját bevételei kitesznek legalább 50 000 lej, három éven keresztül folyamatosan. A közgyűlés a Tanács javaslatát a gyülekezetek minősítése szempontjából megerősítette.

Esperes úr javaslatot tett az épülendő új esperesi hivatal telke mellett lévő 3 ár terület megvásárlására, amelynek ára 15 000 lej. A telken jelenleg egy romos állapotban lévő ház áll, amely elbontásra kerül, és ezzel az esperesi hivatal telek-területe növekedni fog 9-ről 12 áré területre.

Az egyházmegye albisi földterületével kapcsolatosan Stiák László egyházmegyei tanácsos, bogyoszlói kántor kért szólt a közgyűlésen. Elmondta, hogy a helyi Polgármesteri Hivatal részéről fordultak hozzá, hogy a szóban forgó területről az elmúlt időszakban tolvajok minden mozdítható dolgot, a szőlőtermést, a szőlőtőkéket, és betonoszlopokat, mindent elloptak. Mit kellene kezdeni a földterülettel? Volt, aki jelentkezett volna arra, hogy elvállalja munkálatba, de már nem volt mit munkálni, mert csak a puszta föld maradt meg, mindent mást elvittek. A régi tulajdonosok jelezték, hogy adásvételi szerződés van a telkekről, de a telekkönyveztetés, névre vételezés elmaradt. A három kisebb terület kb. 50 árt tesz ki. A közgyűlés arról döntött 2 tartózkodás mellett, hogy a területeket az egyházmegye adja el.

Javaslat tétetett arra nézve, hogy az iskolaszéknek (Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnázium) legyen tagja a katekétikai és ifjúsági előadó is, ahogy arról egyébként az egyházi törvény is rendelkezik (Kánon). A közgyűlés egyhangúan megerősítette ezt a javaslatot.

A közgyűlés a székelyhídi gyülekezet szeretetvendégségével zárult, amit ez úton is köszönünk vendéglátóinknak! Isten áldása legyen az Érmelléki Református Egyházmegye életén!

Kulcsár Árpád. lp.

Lelkészértekezlet Érbogyoszlóban

Az idei esztendő I. negyedévi lelkészértekezletére az Érmelléki Egyházmegyében ez úttal Érbogyoszlóban került sor. A gyülekezeti terem melegségében fogadták az érkező lelkipásztorokat a hűvös március 13-i délelőttön.

Az értekezlet - szokás szerint - áhítattal kezdődött, melyet Forró Csaba csokalyi lelkipásztor tartott meg 1Tim 4, 12-16 igeversek alapján. Az igehirdető arra hívta fel a megjelent lelkipásztorok figyelmét, hogy a lelkipásztorok szolgálatának egyik klasszikus mércéje ez az ige, amelyhez újra és újra oda kell mérje magát mindenki. Manapság óriási hiány van a világban példaképekben, követésre méltó viselkedési mintákban. A sztárok, celebek, a média által „reklámozottak”, különféle valóság-showk „hősei” olyan mértékű rossz példát nyújtanak,



Dr. Vajda Sándor

amelynek következményeit nem is annyira most, hanem évek multával fogja megérezni az egyház, amikor a televízióból viselkedni „tanuló”nemzedék felnő. Hatalmas feladatok várnak tehát a mindenkori Timóteusokra.

Az értekezlet folytatásaképpen Kovács Gyula, margittai lelkipásztor, lelkészértekezleti elnök köszöntötte az egybegyűlteket, és felkérte Dr. Vajda Sándor orvos-doktort, hogy tartsa meg előadását.

A doktor úr az aradi egyházmegyéből érkezett, aki az elmúlt évtizedekben több egyházi tisztséget is viselve építette egyházunkat legújabb kori történelme során. Ugyancsak több évtizedes a doktor úr érdeklődése Krisztus urunk keresztre feszítésével kapcsolatosan, ezért előadása is ezzel volt kapcsolatos: „A kereszthalál orvosi szemmel”.

Az izgalmas és érdekfeszítő előadást a doktor úr a téma komolyságához méltóan, alázattal fejtette ki. Az alapos kutatásoknak köszönhetően mindenki sok új információval gazdagodhatott a témában, olyan dolgokat tudhattunk meg, amelyekről a teológiai szakirodalom nem így, vagy nem ennyit mond el. Lelki mélységeket és magasságokat járhattunk meg, miközben az előadáson át Krisztus urunk hatalmas tusájának minden apró részletére fény derült anatómiai szempontból is. Köszönjük ezt az előadást!

Az alkalom a bogyoszlói asszonytestvérek szívéjes vendéglátásával fejeződött be, köszönet a finom ebédért!

Kovács Gyula lelkészértekezleti elnök több fontos tudnivalót osztott meg a lelkészi közösséggel a lelkészi továbbképzésről, amelynek kötelezettsége és szabályzata idéntől lépett érvénybe. A lelkészi továbbképzések egy új, szakmaiabb folyamata kezdődik el, amely 5 éves ciklusokban kívánja véghezvinni a lelkészek továbbképzését, amely idő alatt úgynevezett kreditpontokat kell gyűjteniük. Amennyiben a különféle képzéseket, szakmai fórumokat a lelkipásztorok nem használják ki, az következményekkel fog járni lelkészi pályájukon való előmenetelükben. Az új lelkészképző szabályrendelet a 60 évnél fiatalabb lelkipásztorokra vonatkozik.

Kulcsár Árpád lp.

Gyülekezeti őrjárat: Margitta

„Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál...” Róm 8,28.

Akik egyházközségünk honlapját meglátogatják köszöntésképpen ezzel a gyönyörű páli igével találkoznak, s most a kedves olvasót szeretném megszólítani miközben a margittai reformátusság múltját és jelenét kívánom bemutatni, mindezt azzal a hittel, hogy Istenben jövendőnk is van.

Margittáról 1216 óta van feljegyzés, de sokkal korábban keletkezett. Már a 11-12. században birtokközpont volt. Jó ideig a Lackfi család tulajdona. 1370-ben Lackfi Miklós a birtokos, ő erősítette meg a község Nagy Lajostól kapott vásártartási jogát. Ezzel megindult Margitta kiemelkedése a környező többi falu közül. Ezen a környéken: az Ér- és Berettyó mellékén 1530 körül már ismerték a reformációt. Szegedi Kiss István a Réz és Meszes mentén reformált, 1545-ben a tasnádi iskola tanítója volt. Ő lehetett Margitta reformátora is, róla mondatik ugyanis, hogy meggyújtván a református vallás fáklyáját szinte Erdély szélén, a Réz és Meszes hegyek mentében elhordozta azt. Ha nem is maradt fenn név szerinti adat, bizonyos, hogy a vidék reformátora nem kerülte el Margittát, a Rézalja akkor már igen jelentős központját. Margitta- mely ekkor már a Csáky család birtoka volt- 1545 körül fogadta be a reformációt. A város főterén áll a reformátusok műemlék temploma, mint már említettem Margitta a 11. században birtokközpont volt. Ekkoriban épült első temploma, az építkezési szokásnak megfelelően téglából román stílusban.

A 14. század közepe táján történt a régi kistemplom újjá építése, nagyobbítása, átépítése. Igazolja ezt egy 1358-ból való feljegyzés: „Margitta Szent Margit tiszteletére épült templomáról nyerte nevét. E templom építője, vagy átépítője az akkori új birtokos, - a Lackfi család.” (Jakó Zsigmond) Nagyobb javítás volt 1718-ban. A következő évben a tornyot javították, jelentős javítás történt 1758-ban is. Nagy átalakítás ment végbe 1790-ben. A templom déli oldalát a szentély felől kétharmad részben kibontották és kitoldották a templomhajót. A templom végső alakját 1926-ban kapta, amikor a betoldott részt a templomhajóval együtt modern négyszögű gúla alakú tető alá veszik, s ehhez a tető részhez csatlakozik a torony felőli résznek és a volt szentélynek a tetőzete. Viszont a szószék felőli oldalon még két nagy ablakot vágnak, a nagykar két ablakát pedig a többi ablakkal egyenlő naggyá teszik.

Az itt lakozó reformátusok istentiszteleti hajlékának orgonája 1860-ban készült, Kiszely István debreceni orgonaépítő munkájaként, azóta szolgál Isten dicsőségére. Két ízben is javították, pótolták a második világháborút megelőzően 1936-ban, majd ezt követően 1947-ben. Utolsó javítására 1997-ben került sor. Templomunk tornyában három harang végzi a maga szolgálatát, egyik 1922-ben, másik kettő pedig 1932-ben készült.


Megemlékeznek a történetírók egy kedves legendáról is, mely a templomunkhoz fűződik. Egy előkelő gazdag nő, akit a népi fantázia Margit kisasszonynak nevez- itt halt el a 16. század második felében. A templom katedrája alá temették. Meghagyta azonban örökül: „ha valaha az Ecclésia vagy ellenség, vagy tűz, vagy más történet által szükségbe és inségbe jutna,- bontsák föl az ő sírját és a rajta levő ékességeket szükségek pótlására vegyék le.” Eddig a legenda. A feljegyzésekre támaszkodó történelem azonban többet is tud. 1793-ban némely itteni lakosok Lórántffy Margit templomi kriptáját felbontják, mert a hagyomány szerint a koporsóban levő drágaságokat csak az egyház nagy szorultságában lehet felhasználni. Magyar értékű 300 forintot találtak. Az eset valahogyan az egyházkerület tudomására jutott. 1815-ben vizsgálatot is tartottak és a szentségtörőket kárhoztatták. Ezzel azonban még nem záródott le ez a regeszerű ügy. 1828-ban egy haldokló presbiter titokban közli, hogy a templomban drágaságok vannak, e közlés természetesen izgalomba hozza a lelkeket.


Végül egyházkerületi engedéllyel felássák a talajt, de csak feldúlt csontokat találtak. Úgy látszik a szentségtörők alapos munkát végeztek: ami értékes lehetett elvitték, s a halott csontjaival szemben pedig még annyi megbecsüléssel sem voltak, hogy azt rendesen visszahelyezzék a megzavart nyugalom után.

Isten kegyelméből a templom épülete az utolsó évtizedben kívül-belül felújíttatott, így kellemes környezetet biztosítva az Isten igéjére áhítozó templomos népnek. A templomkertben két szobor (Petőfi és Ady szobrok), egy emléktábla és három sírkő található. A templom főbejárata melletti falrészen található Margitta szülöttjének Horváth János irodalomtörténésznek az emléktáblája, s szintén a főbejárat mellett van elhelyezve az a három sírkő (szabadságharcosok síremlékei) melyet a presbitérium 1995-ben átmentett a temetőkertből a templomkertbe. Ezek mellett 2009-ben állíttatott fel az az emlékoszlop, melyet az I és II. világháborúban elesettek emlékére emelt az utódok nemzedéke.


Az egyház életéhez hozzátartozik a földi építkezés: a Mindenható iránti hálával soroljuk mindazt, amit az utóbbi években megtehettünk. A templomhajó tetőzetének és a templomtornyának a festése, a toronyóra rendbetétele, üzembe állítása és megvilágítása. A parokiális épület teljes belső felújítása, külső szigetelése, színezése, a tetőtérben egy konferenciaterem kialakítása, az alagsor rendbe tétele. Minden elvégzett munkáért Istené legyen a dicsőség.

Elődeink templomot építettek és gondoztak, mi megpróbáljuk mindezt utódainknak továbbadni, de érezve és megláttatva Bod Péter örök érvényű tanítását: „Kő, fa, mész, a templom, nem áll abban szentség, Hanemha Istenre tér, ott a dicsőség.”

Igét hallgató, imádkozó, éneklő, szent sákramentumokkal élő gyülekezetként hivatásunk és küldetésünk van Istentől. A presbitérium, nőszövetség, énekkar, ifjúsági csoport, valamint a különböző korosztályú gyermekcsoportok színes és mozgalmas gyülekezeti élet kibontakozását adják. Különféle találkozókon, kirándulásokon való részvétel, a Debrecen Kossuth utcai gyülekezettel ápolt testvér-gyülekezeti kapcsolat híveink lelki nyitottságát és megerősödését szolgálják.

Egyházközségünk területére esik az a kórház, amelyben egyedüliként az Érmelléki református egyházmegye határain belül folyik a beteg – fájdalmakkal teljes életeket erősítő, igével bátorító szolgálat. Ezt a szolgálatot az apátkeresztúri gyülekezeti munka mellett végzi hűséggel és szeretettel Szűcs Zoltán lelkipásztor.


Egyházunk vezetősége nevében állíthatom, hogy helyi szinten igyekszünk a testvéri keresztyén egyházakkal valamint a közélet és a civil szféra minden területén igazán jó, barátságos, sőt gyümölcsöző kapcsolatokat ápolni. Ennek bizonyságai: nemzeti napjaink közös megemlékezéseken való megünneplése, kölcsönös szolgálatok, tanévnyitók, tanévzárók, ballagási ünnepségek.

2012 karácsonyától ünnepeinkre a Fénysugár című gyülekezeti kiadványt adjuk gyülekezetünk tagjainak kezébe, hogy az írott szó missziójával is el tudjunk jutni az emberi szívekhez. Ugyanakkor egyházközségünk honlapján is igyekszünk a mindig friss események és hírek által megszólítani a világhálón böngészőket.


Egyházközségünk minden szolgálattevője az Istentől nyert talentumainak megfelelően igyekszik Isten nagyságos nevét és a reánk bízottakat szolgálni. A lelkipásztori munka számára áldásos a gondnoki testület – Dr. Kürti László főgondnok, Balázsi Emma és Ladányi Árpád gondnokok – segítőkész jelenléte; Botos Júlia gyakornok lelkipásztor odaadó és becsületes szolgálata, illetve ifj. Lőcsei László szaktudással végzett kórust szervező és irányító tevékenysége.

Drága olvasó! Miután áttekintettük a Margittai Református Egyházközség Istenünk kegyelme által megélt múltját és jelenét, miután a hálaadás hangján szólhattunk a történelem és a megtartatás Uráról, Őreá figyelő hittel tegyük jövendőnket is szent kezébe, vallva az apostol szavait: „Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál,sem élet, sem angyalok, sem fejedelmek,sem jelenvalók, sem eljövendők,sem hatalmak, sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket az Isten szeretetétől, amely megjelent Jézus Krisztusban, a mi Urunkban”. (Róma 8, 38-39)

Kovács Gyula lp.

A házasságot nem emberek találták ki!

A család gyülekezeteink alapja

A házasságot nem emberek találták ki!


„A jó házasság nem azzal kezdődik, hogy ismerjük egymást, hanem, hogy ismerjük Istent”
(Gery és Betsy Ricucci)



Nagyváradon történt a közelmúltban: régen nem látott ismerősökkel találkoztam, közülük egyik nagy örömmel újságolta, hogy úgy döntöttek párjával házat építenek és gyereket vállalnak. Én is vele együtt örültem, addig, amíg el nem mondta azt is, hogy ők viszont azt is eldöntötték, hogy nem szeretnének templomi esküvőt. Megdöbbentem a felfogásán. Hogy reagálhat ilyenkor egy keresztyén családterapeuta? Meghasonulást éreztem. Református keresztyén embernek vallom magam, számomra a házasság intézménye elképzelhetetlen Isten áldása nélkül. Szóljam meg? Győzzem meg, hogy márpedig ez nem jó döntés? Mi jogon jövök én, hogy beleszóljak az ő életébe, hiszen mindenki magánügye a házasodás, nem igaz?

A házasságot nem emberek találták ki, hangzik ennek a cikknek a címe. A Biblia azt tanítja, hogy Isten rendeli el a házasságot. Tudjátok mikor? Még az emberiség megteremtése előtt! „ Annakokáért elhagyja a férfiú az ő atyját és az ő anyját, és ragaszkodik a feleségéhez és lesznek egy testté”. (Olvasd el a Mózes I. könyve, 2. fejezet, 24. versét!)

A házasság intézménye egy különleges ajándék nekünk, embereknek. Csodálom, hogy Isten mennyire az ember boldogságát akarja. Tudta, hogy nem érzi jól magát az ember egyedül (ott az Édenkertben sem, de ma sem!). Azért teremtette meg a házasságot, hogy megoldja az egyedüllét (és a nemi élet) problémáját. Parancsba is foglalta: „legyenek ketten egy testté!” Mindezek tudatában az emberiség mégis ezen a téren bukik el a leginkább.

A családterápiától sem áll távol a biblikus szemlélet. A családterapeuták is azt vallják, hogy a családi életciklus a házassággal kezdődik. Az egyedülálló fiatalnak először is felnőtté kell válnia és le kell válnia származási családjáról, anélkül, hogy teljesen elszakadjon tőle.

Azt tapasztalom, hogy a fiataloknak ma ez a leválás különösen nehéz: egyrészt az életben való érvényesülés nehezíti meg a fiatal leválását a szülőktől, főleg anyagilag. A hosszabbra kinyúló tanulmányi idő, és az azzal járó költségek anyagi függőséget eredményeznek a szülőktől. A munkanélküliség és a nehéz, keserű jövőbeli kilátások miatt a fiatal szintén bennragad a szülői családban. Nagyon sok fiatal például nem tud leérettségizni, ennél fogva a munkahelyi esélyei is csökkennek. Másrészt lelkileg nehéz a leválás, főleg akkor, amikor a szülő még mindig otthon tartaná, babusgatná a felnőtté vált gyermekét. Azokban a családokban válik ez patológiássá, ahol a szülők túlzottan óvták, védelmezték gyermekeiket, és nem lett elvágva az a „lelki köldökzsinór”, amely a gyermek és szülei közt alakul ki, különösen az anya-fiú kapcsolatban, de nemcsak.

Egy fiatal életében az első fejlődési feladat tehát a felnőtté válás, a második pedig a pártalálás és a kapcsolatban való elköteleződés. Valljuk be őszintén, nem nagy divat ma az elköteleződés. A huszonegyedik század liberális felfogása igencsak színes kapcsolati palettát kínál a fiatalok számára: már nem szégyen házasság előtt összeköltözni, sem vadházasságban élni, sem házasságot törni. Ezt sugallja a média, de előfordulhat, sajnos lehet, éppen a szülő nem nyújt egy megfelelő példát ez irányban.

Úgy gondolom kemény próbaköve az egyháznak a házasságkötés előtt álló, párkapcsolatokat létesítő fiatalok szabados gondolkodása. A „minden szabad nekem”elvvel a gonosz az emberiséget telibe találta. Az egyház fel kell hívja a figyelmet ennek a mondatnak a folytatására amit az Újszövetségben az 1 Korintus 10. fejezet 23.versében olvasunk: „...de nem minden használ, de nem minden épít.” Ezt csakis a házasság előtti felkészítőkön, jegyes kurzusokon, a nagy döntés előtt álló párral való többszöri beszélgetés alkalmaival látom megvalósíthatónak.

Ha fiatalként nehezen alakul a párválasztás, ha gondjaid vannak a leválással vagy az elköteleződéssel, ha szülőként nem értesz egyet gyermeked döntéseivel, nehezen tudod esetleg elfogadni gyermeked választottját, ha van véleményed és szeretnél hozzászólni ehhez a témához, megteheted az orban.noemi@yahoo.com címen, vagy postai úton: Orbán Noémi - Parohia Reformată, BH-417192 Saniob 381.

Orbán Noémi,
család és párterapeuta

Presbiteri konferencia Nagykágyán

Az Érmelléki Református Egyházmegye Presbiteri Szövetségének konferenciája került megrendezésre 2014. március 29-én Nagykágyán. Kicsit történelmi esemény is volt ez a kis érmelléki település életében, hiszen először adott helyet egy ilyen nagymérvű egyházmegyei rendezvénynek a Nagykágyai Református Egyházközség. Öröm volt látni, hogy az Egyházmegye gyülekezeteinek nagy része elfogadta a meghívást és közel száz presbiter jelenlétében nyitottuk meg a konferenciát a reggeli áhítattal.

Helybeli lelkipásztorként a 119 Zsoltár, 129-136 verseinek olvasásával és az ezt követő igehirdetéssel köszöntöttem az egybegyűlteket, majd a köszöntések és számbavétel előtt egy kis történelmi monográfia következett Nagykágya életéről. Fontosnak tartom, hogy a presbiteri találkozók értékes előadásai mellett helyet kapjon egy-egy település bemutatása is, hiszen így jobban megismerhetjük egymás értékeit. Így mutattuk be a mi kis falunk történelmi nagyjait, a Bethlen család egyházi hagyatékát, a Pongrácz gróf nagykágyai munkásságát, valamint Nagy Gábor szőlőoltvány és bortermelő gazda életét.

Ezt követte Ványi Attila szövetségi elnök köszöntése és részletes beszámolója a mögöttünk levő esztendő presbiteri tevékenységeiről és a megszervezett rendezvényekről. Sok és áldott találkozóra került sor az elmúlt időkben, határon innen és túl, ami mind a presbiterek hitben és szolgálatban való megerősödését szolgálta. Elmondása szerint azonban a jövőben szükség lesz az egyházmegyében régiónkénti presbiteri képzések megtartására is, ennek megszervezése hamarosan meg fog történni.


Dr. Tóth János, Békés megyei PSZ-elnök

A köszöntések és a jövőbéli tervek ismertetése után bemutatta meghívott vendégeinket, Dr. Tóth Jánost a Békés Megyei Presbiteri Szövetség elnökét, aki a keresztyén depresszióról tartott előadást valamint Dr. Herman M. Jánost, a Partiumi Keresztény Egyetem tanárt, aki Kálvin János élettörténetébe segített bepillantani előadása révén. Elmondása szerint szükség van mind két előadás tanításaira a mai korban, különösen a depresszió, mint népbetegség tüneteinek és kezelésének megismerésére. Környezetünkben egyre több ember életében jelentkezik ez a betegség és sajnos sok esetben csak későn vesszük észre és ennek súlyos következményei lehetnek.


Dr. Herman M. János, a PKE tanára

Dr. Tóth János a MRPSZ Békés Megyei Területi Szervezet elnöke Áldás –békesség Istentől, tőle származó össz-református köszönőformával üdvözölte a jelenlevőket. Ez az újszerű köszöntés egybeköt bennünket és lebontja a köztőnk levő határokat véleménye szerint. Már előadása kezdetén megdöbbentő adatokat közölt a depresszióval kapcsolatosan. Ma már nyugodtan ki lehet mondani, hogy az egyik legelterjedtebb betegség a világon, és ennek következményei a lelki, társadalmi és gazdasági életben is megtapasztalhatóak. A keresztény élet sem mentes a depresszió tüneteitől, a gond azonban az, hogy sokan a hittel kapcsolják össze azt a betegséget, mondván élő hitű keresztény ember nem lehet lelkileg beteg. Ha igen akkor baj van a hitével. Az előadásból kiderült, hogy ez nem ilyen egyszerű, és határozottan ki lehet jelenteni: ahogyan az öregedés, a testi megbetegedés és a biológiai halál a Biblia elején leírt bűneset – az Istentől való elszakadás – következménye, ugyanúgy az Éden-kerten kívüli állapot velejárói a lelki megbetegedések is. Mégis akkor miért jó, ha élő hitem van? – hangzott a kérdés. Mert ismerve Istent, tudom azt, hogy Ő jó és kegyelmes és ez mindenben megerősít. Pál apostol számára ez azt jelentette, hogy volt mindenhez ereje: a bőséget és a szűkölködést egyaránt el tudta viselni lelki sérülés nélkül. „Tudok szűkölködni és tudok bővölködni is, egészen be vagyok avatva mindenbe, jóllakásba és éhezésbe, a bővölködésbe és a nélkülözésbe egyaránt. Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem.”(Filippi 4:12-13)

Ezt követte Dr. Herman M. János Kálvinról szóló előadása, amiben nagy reformátorunk nem egyszerű, de annál értékesebb életútján vezetett végig bennünket, kiemelve annak ma is aktuális üzeneteit és vívmányait.


Az előadások megbeszélése és az ezekkel kapcsolatos kérdések elhangzása után Rákosi Jenő az Érmelléki Református Egyházmegye esperese köszöntötte az egybegyűlteket kiemelve azt a gondolatot, hogy néha nehéz helyzetekben hajlamosak vagyunk a depresszióra még mi lelkipásztorok is, de elkerülése vagy a belőle való kigyógyulás nem lehetetlen. Jó érzés az, ha ilyen helyzetekben magunk mellett érezhetjük a presbitereket, gondnokokat, olyan embereket, akik akár Isten igéjével akár egyszerű emberi szavakkal, de tudnak erősíteni, bátorítani ezekben a lelki mélységekben.

A találkozó végén a nagykágyai presbiterek vendégszeretetét élvezhették a meghívottak, amikor ugyanis a felújított gyülekezeti ház ebédlőjében részesültek egy szerény szeretetvendégségben. Meleg Tibor hivatásos szakácsmester és ügyes segítői vezettek be bennünket a hazai ízek világába, amikor a szépen megterített asztal mellé invitáltak minket. Isten áldja meg őket szolgálataikért. Reményeink szerint mindenki jól érezte magát és valóban lelkiekben megerősödve tért vissza szolgálati területére, végezni azt a munkát, amire Istentől kapott megbízást.

„Legeltessétek az Istennek köztetek lévő nyáját, gondot viselvén arra nem kényszerítésből, hanem örömest, sem nem rút nyerészkedésből, hanem jó indulattal. Sem nem úgy, hogy uralkodjatok a gyülekezeteken, hanem mint példaképei a nyájnak.” 1Pét. 5,2-3

Bara László lp.

Gyülekezeti őrjárat: Érkörtvélyes

„Áldott legyen az Úr! Napról-napra gondoskodik rólunk a mi szabadításunk Istene!”
Zsoltárok 68, 20


Bihar megye, és az Érmelléki Egyházmegye legészakibb települése Érkörtvélyes. Már a kőkorszakban is lakott település volt. Kelta temetkezési helyeket tártak fel itt, és hunok korabeli leletek is napvilágra kerültek. Legelőször 1342-ből van adatunk a községről, amiből arra következtethetünk, hogy tatárjárás utáni település. 1396-ban Kurthules vagy Kerveles alakban van említve a község, és hol Szabolcshoz, hol pedig Biharhoz számítják. Egy ideig Nyírkörtvélyesnek is nevezik. A község neve körtés helyet jelent, valószínűleg utalva ezzel a vidéken termő egykori sok vadkörtefára. Mezőgazdasági szempontból a község nagyon szerencsés helyen fekszik, határában találkozik a kitűnő nyírségi feketeföld az érmellék homokos talajával. Mint talajtani vizsgálatok kimutatták a homok nem őskori beltenger maradványa, hanem kitűnő termékeny folyami homok. Természeti adottságainál fogva Érkörtvélyesen, az Érmellék többi településéhez hasonlóan már a középkorban virágzik a gyümölcstermesztés és a szőlőművelés. Nagy Lajos király uralkodása idején Olaszországból, Nápolyból hozott szőlőfajtákkal telepítik be a vidéket. Napjainkban Érkörtvélyes inkább dinnyéjéről híres, számos családi gazdaságban, nagy területen foglalkoznak a termesztésével. 


A szépen felújított templom-belső

 A településünkhöz hasonlóan református gyülekezetünknek is gazdag múltja van. A „kálvinista Rómától” mindössze 45 kilométerre fekvő falu, korán, 1543 – 1545 között felvette az új, tiszta hitet. Nincs tudomásunk arról, hogy akkoriban lett volna más felekezet a református mellett, de ez jellemző volt az egész vidékre (1562-ben, Szatmár vármegyében összesen három katolikus plébánia volt). A községhez tartozó, szomszédos település, a ma már ortodox Érvasad is református magyar falu volt, a török-tatár dúlás tette tönkre a hajdanán virágzó református anyaegyházközséget, s lett Érkörtvélyes, majd pedig Gálospetri szórványa.

A kőbe vésett történelem

A jelenlegi templom elődje 1604-ben épült, gótikus stílusban. Ezt 1799-re kinövi a templomos gyülekezet, déli oldalán kitoldották. A nyugati oldalon lévő karzat 1759-ben épült, érdemes elolvasni feliratát: „Nemes és nemzetes főkurátoroknak, úgymint Nagy Istvánnak és Kovács Jánosnak curatorsagokba készült, ezen karnak felállása pénzén az Eklésiának. Ekkor prédikátor volt Enyedi András az eklésiában, mestere nem más csak Dobrai Mihály, légyen ezért áldás, a Nagy Úr Isten Háza, hogy nem pusztás. Vala ekkor ezer és hétszáz esztendő az ötvenkilenc is ehhez teendő. Nem zúgolódhatni, mert nem igen meddő, kiért az Istennek neve ditsérendő.”

1827-ben zsindelyezték a templom déli részét. Hunyadról 20 000 zsindelyt szállítottak haza az érkörtvélyesi reformátusok, hogy gondját viselhessék az Úr házának. Az 1829. évi érmelléki földrengés sok kárt okozott e templomnak is. 3 ezüst forintért szakértővel vizsgáltatták meg, biztonságos-e a használata. Ekkor fogalmazódik meg az új templom építésének gondolata, de még tíz éven keresztül használják a régit, melyet az 1839-es földrengés végképp használhatatlanná tett.

1840 szeptember 2-án kötött szerződést a presbitérium Fock Ignác nagykárolyi építő mesterrel. Megkezdődik az új templom építése, sok nehézséggel, ám mégis haladnak, mivel 1842-ben már áccsal, 1843-ban pedig ablakkészítő asztalossal kötöttek szerződést. Az ácsmester a fát Máramarosszigeten vette meg, onnan az érkörtvélyesi gazdák hozták haza. 1847 szeptemberében a szűk termés miatt kénytelenek az egyházkerülethez fordulni 5000 forint kölcsönért, melyet a Debreceni Református Kollégium pénztárából vettek fel.


A presbitérium

1848-ban elkészült a jelenlegi román stílusú, 510 ülőhelyes, egyhajós templom, északi oldalán három, a délin két nagy félköríves ablakkal és csillagdíszes kazettás mennyezettel. Érdekesség, hogy a templomépítés befejezésének pontos időpontjáról nincs feljegyzés, úgy látszik, hogy a szabadságharc más irányba terelte az emberek figyelmét. 1854-ben orgonával gazdagodott a templom, 1875-ben a templom zsindely tetejét bádogra cserélték. Emléktábla őrzi a gyülekezet egykori presbiterének, Garnai Eleknek és feleségének Szőke Krisztinának nevét, akik 1885-ben saját költségükön készíttettek szószékkoronát, vaskerítést a templom köré, valamint fedezték a templom aljzatának burkolási költségeit. Már 1890-ben felvetődik egy toronyóra beszerzésének a gondolata, melyet 1900-ban sikerül beépíttetni a hívek, Szikszay József és családjának közös adományából, Kónya László debreceni órásmester által. A toronyóra beépítéséhez szükséges volt az addigi alacsonyabb torony megemelése.




A nőszövetség

Mind az első, mind a második világháborúnak áldozatul estek a templom kisebb harangjai, sőt az első világégés az orgonasípok jó részét is felemésztette. Az orgonasípok pótlásához szükséges összeget az akkori énekkar lelkes tagjai gyűjtötték össze. Templomunk „öreg harangja” 389 kg-os, felirata a következő: „KÉSZÍTTETTÉK ISTEN DICSŐSÉGÉRE ÉR-KÖRTVÉLYES EV. REF. EGYHÁZ HÍVEI 1900”. A „nagyharang” 878 kg. súlyú, felirata: „AZ ÉRKÖRTVÉLYESI REFORMÁTUS HÍVEK ADOMÁNYÁBÓL KÉSZÜLT 1958-BAN”. A toronyban lakik egy „kisharang” is, melynek súlya 330 kg. Ennek felirata: „KÉSZÍTTETTE AZ ÉRKÖRTVÉLYESI REFORMÁTUS EGYHÁZNAK 1958-BAN: KOVÁCS SÁNDOR ÉS FELESÉGE KECSKÉS KAROLINA”.

A gyülekezet gazdag múltjára visszapillantva említést kell tennünk az évszázadokon keresztül működő fiú-, illetve a leányiskoláról, valamint egy érdekességről is: az egyházközségnek a 19. század derekán vízimalma is volt! A gyülekezet főgondnokainak nevei 1832-től, gondnokainak nevei 1759-től, jegyzőinek nevei 1832-től, a tanítók nevei 1686-tól, a lelkészek nevei pedig 1604-től ismertek.

Napjaink


A 2013-ban konfirmáltak

A gyülekezet jelenlegi lelkésze 1979 novemberétől szolgál Érkörtvélyesen. Ezen jelenkori időszakban az Istennek, s az általa kirendelt segítő kezeknek köszönhetően a következő fontosabb megvalósítások történtek:
  • 1981 – a templombelső felújítása
  • 1982 – a harangozói lakás megújítása
  • 1983 – az orgona felújítása, villamosítása, a temető körbekerítése 870 m hosszúságban
  • 1984 – a templomkerítés felújítása
  • 1985 – a harangozói lakás kerítésének újjáépítése, a parókia udvarán fásszín, garázs építése
  • 1987 – a parókia épületében fürdőszoba kialakítása, tetőszerkezet javítás
  • 1989 – a parókia külső felújítása
  • 1990 – toronyjavítás és festés, toronyóra javítás
  • 1991 – imaterem külső – belső megújítása
  • 1993 – templomtető javítása, festése
  • 2001 – földgáz bevezetés
  • 2003 – 11 hektár erdő visszaigénylése
  • 2006 – református ravatalozó építése
  • 2007 – a parókia belső felújítása, nyílászárók cseréje
  • 2009 – a templom nyílászáróinak cseréje, a templombelső teljes felújítása, templomfűtés csendes gázbefúvókkal való kivitelezése
  • 2010 – az irodahelység felújítása, nyílászárók cseréje
  • 2011 – a parókia tetőszerkezetének felújítása

A gyülekezet áldozatkész presbitériuma 20 tagú. A nőszövetség a rendszerváltás után az elsők között alakul újjá, azóta is rendületlenül szolgál, rutinos csigatészta-készítők.

A gyülekezet felnőtt és ifjúsági kórusa rendszeres résztvevője az egyházmegyei kórustalálkozóknak, illetve a gyülekezet ünnepeinek. Gyermekeink rendszeresen látogatják a vallásórákat konfirmációi felkészítőket.

Mindezért egyedül Istené a dicsőség!

Szabó József, lp.

A család gyülekezeteink alapja

Kedves Olvasó!

Egy új sorozatra hívlak meg, egy olyan témában, ami gyülekezeteinket nem csak hogy érdekelheti, de kell is érdekelje. A családról szeretnék néhány cikket keresztyén szakemberként közzétenni. Ennek a sorozatnak a specifikuma az lesz, hogy bárki lehetőséget kap kérdezni, hozzászólni, reflektálni azokban a témakörökben, amiket érintünk.

A családomon belül, a munkám során és a gyülekezeti közösségben is tapasztalom, mekkora igény van arra, hogy valaki feltétel nélkül elfogadjon és meghallgasson minket. Időnként szükségünk van egy olyan emberre, akiben megbízhatunk, aki nem adja tovább a titkainkat, aki előtt fel merjük vállalni a legsötétebb, legelrejtettebb, legfájóbb érzéseinket, sérüléseinket is. Hiszem és vallom, hogy az Úr Isten a mi legelérhetőbb, legbizalmasabb és legtámogatóbb tanácsadónk, az Áldott Orvos, aki meg tud gyógyítani testi és lelki betegségeinkből egyaránt. Azonban vannak olyan élethelyzetek, amikor meglankad a hitünk, problémák, bánat, keserűség ér bennünket, eltávolodunk Istentől, vagy éppen keressük az Isten közelségét, megosztanánk az Istennel kapcsolatos élményeinket, örömeinket, az átélt csodákat. Isten ilyen helyzetekben bátorít minket arra, hogy egymással kommunikáljunk, egymás társaságát keressük, egymás kezét megfogjuk, egymással közösséget vállaljunk. Teremt mellénk egy megértő társat/családtagot/rokont, egy igazi barátot, egy megbízható szomszédot akár, de ha szükségét érezzük, akkor érdemes igénybe venni egy megfelelő képzettséggel rendelkező szakember, lelkipásztor segítségét is.

A cikkekben keresztyén családterapeutaként a családi életciklus keretében szeretnék beszélni a következő témákról:

- az újonnan házasodott pár még gyermek nélkül; az első gyermek születése és a vele való törődés időszaka (csecsemős-család).

- óvodás és iskoláskor, (a család serdülő korú gyermekkel).

- a gyermekek „kirepülése a családi fészekből”, a magukra maradt, még aktív szülők; nyugdíjaskor és öregkor; az elmúlás és a veszteségek kora.

Fontosnak tartom letisztázni még, így a legelején, hogy mi a foglalkozása a családterapeutának és mi a többlete egy keresztyén tanácsadónak?

A családterapeuta olyan személy, aki családi gondok feldolgozásához szakavatottá képezte magát. Tágabb értelemben mindenkivel foglalkozik, akinek szüksége van segítségre. Szűkebb értelemben: a családon belül a gyermekeknek, a szülőknek, a nagyszülőknek, vagy együtt mindannyiunknak szól (ez a családterápia), illetve egyéneknek (egyéni terápia) és pároknak (párterápia) egyaránt.

Én személyesen úgy gondolom,- s ezért is lettem családterapeuta-, hogy minden problémás gyerek, nehézségekkel küzdő felnőtt, vagy éppen súlyosabb tünetekkel bíró személy mögött áll egy CSALÁD, egy KÖZÖSSÉG, ami NAGYON fontos szerepet játszik, játszhat a tünetek kialakulásában, azoknak fenntartásában, vagy akár erőforrás lehet a problémák leküzdésében.

Mi a keresztyén jellege ennek a szakszerű segítségnek? Azok a tanácsadók, lelkigondozók, terapeuták, akik felvállalják a bonyolultabb, mélyebb, nehezebb lelki problémák megelőzését, megbeszélést, azok biblikus alapokra építenek. A Bibliából származó erőforrásokat beépítik a munkájukba (pl. egy beszélgetés után imádkoznak a segítséget kérővel).

Vita tárgya a szakemberek között, hogy a terápia keresztyén-e vagy a szakember, én azt vallom, hogy a kettő nem zárja ki egymást, s míg egyesek elvetik a keresztyén terápia létét, addig Nyugat-Európában és Amerikában már több évtizede ezzel a bevált módszerrel dolgoznak. Aki erről meg akar győződni, keressen meg kérdéseivel.

„A szakember válaszol” című rovatban minden Olvasónak lehetősége nyílik kérdéseit feltenni, tanácsot kérni. A kérdéseket a következő email címre kérjük elküldeni: orban.noemi@yahoo.com vagy postai úton: Orbán Noémi- Parohia Reformată, BH-417192 Saniob 381. Nem mindenki kérdését fogjuk tudni az újságban közölni, de mindenki kérdésére válaszolni fogunk. Az újságban név nélkül, minden személyes információ publikálása nélkül jelennek meg majd az írások. Amennyiben nem szeretné semmilyen formában az újságban is közzétenni kérdését, ezt kérem jelezni előre! Akik pedig személyes beszélgetés kereteiben tennék fel a kérdéseiket, megtehetik telefonon, ha a 0762-147857-es telefonszámot hívják. (Cosmote hálózat).

„Az Olvasó hozzászólása” című rovatban, azoknak a véleményét, tapasztalatát, saját élményét, hozzászólását, reflektálását tesszük közzé, akik az adott témához kívánnak hozzászólni. Ha túl sok a hozzászólás, sajnos nem fogjuk tudni mindenki véleményét közölni, de örömmel vesszük, és alkalom adtán összefoglaljuk írásban ezeket a hozzászólásokat.

Köszönettel,

Orbán Noémi,
család és párterapeuta, keresztyén tanácsadó


2014. május 20., kedd

Diakónia szak indul a Partiumi Keresztény Egyetemen


 
Partiumi Keresztény Egyetem, Nagyvárad
Székhelyünkön
 
Kedves Lelkipásztor Testvérek és Híveink!

A nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem (PKE) történetében az egyházi irányultságú szakmai képzés mindig egy alappillér volt. Bizonyítja ezt a PKE jog- és névelődjének, a Sulyok István Református Főiskolának a működése is, amely az 1989-es forradalmat és rendszerváltást követően egyházi alapítású oktatási intézményként törekedett gondoskodni olyan felmerülő igényekről, mint a vallástanári és szociális munkás képzés. Ezt folytatta tovább a millennium évében létrejött PKE is, egyre növekvő képzési színvonalon.

Református Egyházunk a jézusi útmutatást betöltve („tanítván őket” Mt 28, 20; „amikor megtettétek… eggyel is a legkisebb atyámfiai közül, velem tettétek meg” Mt 25,40) korunk valós helyzetét bölcsen felmérve, az elmúlt több mint két évtizedben fokozatosan építgették nemcsak oktatási/nevelési téren, de a szeretetszolgálatban is erdélyi és partiumi magyar társadalmunkat.

A diakóniai munka mélyen a Szentírásban gyökerező szolgálati terület. Már az első időkben felismerték az apostolok ennek a szolgálatnak a feltétlen szükségét. (ApCsel 6, 2-4). A diakónusok első renden az ő munkatársaik voltak, majd a későbbiekben a gyülekezet elöljáróinak (presbiterek, püspökök) szolgatársai lettek. Az „asztaloknál való szolgálat” jelentősen kibővült, az Ige cselekvése a szegényekkel, az özvegyekkel, árvákkal való törődés mellett akár az Ige hirdetésével is. (ApCsel 8, 4-5; 8,26-40; 1Tim 3,8-13).

Az intézményes (alapítványi) vagy gyülekezeti diakóniai munkához szakmailag jól felkészült, e szolgálati területen jártas, tájékozott munkatársakra van szükség. Ezt a valós igényt kívánta betölteni a PKE azzal, hogy a Bölcsészettudományi Kar Teológiai Tanszékén egy új, korunk szakmai követelményeinek mindenben megfelelő Református Szociális Teológia (Diakónia) szak beindítását kezdeményezte.

Örömmel értesítjük Partiumi és Erdélyi Egyházközségeinket és híveinket, hogy a Református Szociális Teológia (Diakónia) szak e sorok keletkezésekor megkapta az országos ARACIS Ellenőrző Bizottságtól a működési engedélyt.

Amennyiben a gyülekezetben ismer olyan fiatal(oka)t, akikben van elhivatottság a diakóniai szolgálatra, kellő érzékenység és segítő szándék, hogy népünk elesettjeivel, a bajba jutottakkal, betegekkel, öregekkel törődjenek, kérjük, ajánlja nekik ezt a képzést. Felsőfokú tanulmányaikat követően odaszánt lélekkel, jó szakmai felkészültséggel végezhetik majd szolgálatukat.

A képzés a hatályban lévő felsőoktatási tanügyi törvényeknek megfelelően 3 év, nappali tagozaton. A rendelkezésre álló 25 helyből 10 térítésmentes, 15 költségtérítéses helyet tudunk biztosítani. A képzésben résztvevők a keresztyén teológia, diakónia, lelkigondozás, egészség-pszichológia, szociális segítés, és sok más, a szeretetszolgálathoz fontos tudományterületen szerezhetnek ismereteket és jártasságot. Mindeközben folyamatos szakmai gyakorlaton vehetnek részt már működő diakóniai intézményekben.

Diákjainkat tanulmányi és szociális ösztöndíjban részesítjük, a helyek függvényében bennlakhatást biztosítunk, korszerű könyvtárunk rendelkezésükre áll, az Erasmus program keretében lehetőségük nyílik egy fél évet külföldi egyetemen tanulni.

A diakónusok eljövendő nemzedékei hatékonyan vehetnek részt népünk lelki/testi/szellemi egészségének gondozásában, és a sokféle feladattal megterhelt lelkipásztorok értékes munkatársai lehetnek.

Aki arra vágyik, hogy Jézus Krisztus követését Isten szeretetének továbbadásával valósítsa meg elesett embertársai felé, aki nem elégszik meg azzal, hogy csak beszéljen az evangéliumról, de cselekedni is akar, akinek fontos önmaga ismerete, hogy ez által másokat is megismerjen, aki nyitott és befogadásra kész, annak helye van a Református Szociális Teológia (Diakónia) szakon.

Minden érdeklődőt, jelentkezőt szeretettel várunk!

További, bővebb információért, vagy kérdéseikkel forduljanak bizalommal hozzánk elérhetőségeiken.

www.partium.ro

Tisztelettel,
Dr. Pálfi József lelkipásztor

2014. május 19., hétfő

A vallásolimpiász ünnepélyes díjkiosztója



Az Érmelléki Ifjúsági Kórustalálkozó záróakkordjaként, május 11-én, Margittán díjaztuk a 2013-2014-es tanévben kimagasló eredményt elért érmelléki vallásolimpiászosokat.

Az olimpiász megyei döntőjére március 8-án került sor, melyen 22 érmelléki gyermek ért el I., II., III. helyezést, illetve részesült dicséretben.

Az idei verseny érdekessége, hogy első alkalommal a vallásolimpiászok történetében a világi iskolák VII. VIII. osztályos tanulói is lehetőséget kaptak az országos szakaszon való részvételre. Az ő számukra mind a megyei, mind az országos szakasz ökumenikus volt, ami azt jelentette, hogy református, római-katolikus és unitárius felekezetű tanulók egyazon tananyagból mérték össze a tudásukat, és felekezeti hovatartozásra való tekintet nélkül a legjobb médiát elérők juthattak tovább az országos szakaszra, amely április 7-11 között zajlott Szatmárnémetiben.

Bihar- megyét három tanuló képviselhette ezen a megmérettetésen, az idén ez két református VII. osztályos és egy VIII. osztályos katolikus tanulónak sikerült.

Ezúton is gratulálunk Balogh Zsuzsanna VII. osztályos margittai tanulónak, aki országos II. helyezéssel tért haza és ugyanakkor minden megyei díjazottnak és felkészítő tanáraiknak is a kitartó, eredményes munkáért.

Istené legyen érte a dicsőség!

Bordás Mária
vallástanár

2014. május 15., csütörtök

Az Élő Kövekkel Kárpátalján

Lendület 2014 – jubilált a kárpátaljai református fiatalok találkozója
 
Kocsis Julianna
Kárpátalja.ma
 
 
Az emberi élethez hozzátartoznak a hagyományok. Hagyományok születnek és szállnak tovább nemzedékről nemzedékre családjainkban, baráti társaságainkban, szűkebb és tágabb közösségeinkben.
Hagyomány, amikor megünnepeljük, hogy évről évre öregebbek, pardon: bölcsebbek leszünk, hogy két lélek
elköteleződik egymás mellett a házasság kötelékében, hogy az ifjak elhagyják az iskolapadot és a nagybetűs Élet útjára lépnek, és még napestig sorolhatnánk. A jó és szép tradíciók sok esetben egyben ünnepet is jelentenek, s ahogy azt Démokritosz szépen megfogalmazta: „Az élet ünnepnapok nélkül: hosszú út vendégfogadó nélkül". És mind tudjuk, hogy vendégfogadók, pihenők igenis szükségesek az élet taposómalmában... 
 

Ünnepet ült a Kárpátaljai Református Ifjúsági Szervezet (KRISZ) is május 10-én a Bereg Camp területén. Itt tartotta ugyanis a szervezet a hagyományos, évenként megszervezett nagyszabású rendezvényét, a Lendület református ifjúsági találkozót. Nem is akármilyen ünnep volt ez: a szervezet történetében az említett esemény a jubileumi tizedik alkalom volt. A tavalyi közel 1500 főhöz képest idén igencsak jelentős mértékben nőtt a részvételi arány, mintegy 2200 fiatal gyűlt össze egész Kárpátalja területéről. Ez pedig okot ad arra, hogy elgondolkodjunk a „XXI. századi fiatalságról" szóló negatív kritikákon, s meglássuk: van mit kezdeni ezzel a nemzedékkel. Sőt. Kell is számolni a fiatalokkal.

 
A program az évek során már megszokott, jól bevált séma szerint alakult. A találkozó gyülekező énekléssel kezdődött, melyet idén az UREGY Band (az Ungvári Református Egyetemi Gyülekezet (UREGY) dicsőítő csapata – a szerk.) egykori tagjaiból alakult Trinitas Band vezetett. Oda is daloltak mindenkit a Beregi hegy oldalába, hogy aztán közösen, egy szívvel kezdjék meg a napot a résztvevők. A nyitó áhítatot idén is Zán Fábián Sándor, a Kárpátaljai Református Egyház (KRE) püspöke tartotta. A püspök úr áhítata és a rendezvény többi programpontja is a KRISZ éves és egyben a Lendület egész napi témája köré csoportosult: Egyedül Istené a dicsőség. Az átlag keresztyén ember számára elviekben ez evidens, ám a gyakorlatban sokszor korántsem az, mutatott rá Mike Pál, a nap főelőadója. A Magyarkécről (Partium, Románia) érkezett igehirdető szerint talán érdemesebb lenne kérdő mondatként megfogalmazni a témát: Egyedül Istené a dicsőség? S nem ártana őszintén magunkba nézve válaszolni is rá... Isten nem adja másnak a dicsőséget, s enyhén nevetséges, ugyanakkor óriási badarság az ember részéről ellopni azt. Istené a dicsőség, s Övé a győzelem. Nem számít, hány kiskirály akarja irányítani az országot, a világot, egyedül Övé a dicsőség. S Vele miénk az oltalom. Hatalmas biztatás ez a kárpátaljai, ukrajnai magyar fiatalok számára ebben a vészterhes időben... 
 

A főelőadás után szemináriumok álltak a résztvevők rendelkezésére. Ezeken a KRE lelkipásztorai segítségével különböző irányokból járhatták körbe a témát a fiatalok: Istenek és istennők (Taracköziné Nemes Mónika), Mindent pénzért? (ifj. Pocsai Sándor ), Szab(v)adság. Szeretem! (Nagy Szabolcs), Istenfélelem (Barta Ferenc), Hagyjál már! (Margitics János), Elköteleződés pároknak (Bernáth Tamás), Nagykirály-kiskirály (Maksai Attila), Falánkság avagy a fogyasztói társadalom (Dancs Róbert), Dicsőség a fogságban (Gulácsy Lajos), Menjek vs. maradjak (Taracközi Gerzson). 
 

A lélek táplálása után jöhetett a testé is: ínycsiklandozó paprikás krumpli csillapította a népes társaság étvágyát, melyet a KRE gyülekezeteiből érkező szorgos csapatok készítettek a többnyire még növésben lévő szervezetek számára. Az ebéd után pedig következett a szabad program, amely szó szerint lehetőségek tárházának kapuit nyitotta meg az érdeklődők számára. Volt itt minden: Egy perc és nyersz ügyességi/gyorsasági játékok, cserkészjátékok és Toldi Miklós verseny várta a játékos kedvűeket, lovaglás és íjászat a bátrabbakat, élő zenés táncház és Tóhát színház hívogatta a szórakozni vágyókat, dicsőítő sátor és igekerék állt azok rendelkezésére, akik inkább a lelki elcsendesedésre szavaztak. A „partyarcok" pedig ringbe szállhattak a Lendület legkirályabb arca címért. A Derceni Egyházi Önkéntes Tűzoltóság aktivistái és orvostanhallgatók segítségével bárki elsajátíthatta az elsősegélynyújtás alapjait. Kint volt a találkozón az iratmisszió és a Nagyberegi Református Líceum is egy-egy sátorral, ezen kívül lehetőség nyílt kárpátaljai kézművesek termékeinek megvásárlására. A legkisebbek számára pedig a Gyermek Evangelizációs Közösség szervezett programot. 
 

Akadt még egy rendhagyó, idén első ízben megszervezett program is a találkozón. A KRISZ ifjúsági folyóiratának (TeSó) utódja 2014 elejétől a TeSó blog. Az újdonsült portált a KRISZ-hez közel álló, különböző korú, hátterű, habitusú szerzői gárda szerkeszti. Az új kezdeményezés megismertetése és népszerűsítése céljából a szerzők egy része TeSó blog Cafe néven szállt ki a Lendületre, hogy egy-egy pohár - egyébként igen kelendő – kávé mellé saját készítésű ajándék könyvjelzővel, tombola nyereményekkel és nyomtatott bejegyzés részletekkel népszerűsítse a blogot. 
 

Az idei találkozó egyik fénypontja a Mike Pál lelkésszel Magyarkécről érkezett Élő Kövek keresztyén együttes színvonalas koncert-dicsőítése volt. Azt hiszem, nem túlzok, ha azt állítom, a mai magyar keresztyén „könnyűzene" egyik legkiválóbb együtteséhez volt szerencséje annak, aki hallhatta őket a Lendületen. Az anyaországiak üdvözletét pedig Szontágh Szabolcs zsinati ifjúsági referens tolmácsolta.
A nap sűrű programját Szanyi György lelkész, a KRISZ elnöke zárta áhítattal. Azzal, hogy hogyan élünk, hatással vagyunk a mellettünk lévők életére, s keresztyénként felelősek vagyunk tetteinkért – emelte ki.
Őszintén bevallom, mikor a találkozó reggelén végignéztem a még meglehetősen kopár domboldalon, a sátrakat állító embereken, az üres színpadon, nehezen hittem el, hogy ott aznap még 2200 lelkes fiatal gyűlik majd össze. De Isten azon a szép napon valóban megmutatta az Ő dicsőségét: a résztvevők számában, a különböző programok minőségében, de még az időjárás ragyogó napsütéses voltában is (a találkozó utáni napon „enyhe" eső áztatta el a vidéket). Arcának dicsősége ragyogott mindannyiunkra. Szívből remélem, hogy minden egyes résztvevőnek, kicsinek és nagynak egyaránt áldássá válik az életében mindaz, amit a Lendületen onnan fentről kapott. Ahogy azt is, hogy a következő évben is létrejöhet Kárpátalja legnagyobb református ifjúsági találkozója mindannyiunk épülésére – és elsősorban Isten dicsőségére.
 


Anyák napi megemlékezés Asszonyvásárán


Mint minden esztendőben, az idei évben is megemlékeztünk az édesanyákról, a nagymamákról, azokról, akik még közöttünk vannak, és azokról is, akik már csak szíveinkben és emlékeinkben élnek, a vasárnapi istentisztelet keretében.

Gyermekeink és ifjaink, versel és virággal köszöntötték édesanyjukban és nagymamájukban azt a szeretetet amelyik talán a legjobban hasonlítható ahhoz, amellyel Isten szeret bennünket.

Szeressük őket, és áldottak legyenek közöttünk és bennünk.
 
Székely István
lelkipásztor

2014. május 14., szerda

XX. Érmelléki Református Ifjúsági Kórustalálkozó

„Erőm és énekem az Úr” hangzott az Ige a II. Mózes 15,2 alapján Jakó Sándor Zsigmond egyházmegyei ifjúsági előadó tolmácsolásával 2014. május 11. délutánján a margittai református templomban. Itt került megrendezésre a XX. Érmelléki ifjúsági kórustalálkozó, ahol több mint százötven fiatal vett részt, akik Istent dicsőítő és magasztaló énekeket énekeltek. Kétszeresen is ünnep volt ez az alkalom, hiszen egyben a huszadik jubileumát is ünnepelte.


Az igehirdetésben is hallhatták a jelenlévők, az éneklés fontos szerepét, amely jelen volt már a választott nép életében is erőt adva a vándorlás rögös útjain. Hasonlóképpen adhat erőt az ének a mai embereknek, ifjaknak is minden élethelyzetben.

Az igehirdetésre válaszként hangzottak a 66. zsoltár (1-3 verse) szavai, amelyet Kovács Gyula margittai lelkipásztor tolmácsolt és buzdította a fiatalokat „… Zengjétek dicső nevét, dicsérjétek dicsőségét…”

A köszöntést a kórusok zenei szolgálata követte. Az idei kórustalálkozón nyolc egyházközség kórusa képviseltette magát és örvendeztetett meg mindnyájunkat zenei szolgálattal: Bihardiószeg, Érbogyoszló, Érkeserű, Érkörtvélyes, Érmihályfalva, Érsemjén, Margitta és Micske.

A kórusok három énekszámmal készültek erre a találkozóra, az előadott énekek széles skálán mozogtak, akárcsak a kórustagok életkora. A zsoltárokon kívül spirituálék,ünnepkörhöz kötött énekek, gyermekénekek, valamint más ifjúsági énekek is elhangzottak. Ezekhez legtöbb esetben zenei kíséret is társult, ezzel szép harmóniát teremtve. Ezzel szemben fennkölt hatást keltett a hangszerkíséret nélküli tiszta csengésü éneklés is. Néhány kórus bevállalta a többszólamú éneklést is szép eredménnyel. A gyermekkórusok tisztán , lelkesen és szívből énekeltek, ezzel tanusítva a gyermeki lélek tisztaságát és őszinteségét, amelyet reméljük, hogy megőriznek felnőttkorukra is és anyaszentegyházunk építő lelkes tagjai maradnak.


A szolgálatok végeztével Herman Csaba, érmelléki egyházmegyei zenei előadó megköszönte a kórusok szolgálatát, valamint a kórusvezetők egész évi áldozatos munkáját. Jótanácsokkal látta el és biztatta őket a további zenei szolgálatra emléklapot nyújtva át az együtt töltött alkalom emlékére.

Hálás szívvel köszönjük meg a margittai gyülekezet vendégszeretetét és azt, hogy az idén ismét otthont adtak ennek az egyházi rendezvénynek, Isten gazdag áldását kívánjuk életükre!

Bízunk benne, hogy az elmúlt évekhez hasonlóan az idei kórustalálkozó is építő jellegű volt és ifjaink megújult tapasztalatokkal gazdagodva térhettek haza saját gyülekezeteikbe. Reméljük, hogy az elkövetkezendőkben minél több gyülekezet ifjúsága vesz majd részt ezeken az áldott találkozókon, ahol együtt és egymástól tanulva épülhetünk egymás hite által.

Herman Csaba
érmelléki egyházzenei előadó