2014. március 28., péntek

Vissza a jövőbe

Vissza a jövőbe
Evangélizáció Szentjobbon


Vissza a jövőbe címmel evangélizációt tartott a szentjobbi református gyülekezet a holland emsti testvérgyülekezettel közösen 2014 március 20-23 között. Az alkalmak csütörtöktől-szombatig este 7 órától kezdődtek a templomban és teázással fejeződtek be a gyülekezeti teremben.
A testvérgyülekezet 6 képviselője délelőtt és délután személyesen hivogatta a község lakosait az alkalmakra, egy-egy szórólapot adva át minden szentjobbi lakosnak, felekezettől függetlenül.
A kötetlenebb istentiszteleti alkalmakat Orbán László, helyi lelkipásztor nyitotta meg és moderálta, melyek közös énekléssel, imával, egy-egy rövid videó megnézésével kezdődtek, majd az emsti testvérek egyszerű, hiteles bizonyságtevésükkel válaszoltak az est témájára. Az esték végén egy régi videófelvétel volt részletekben bemutatva, amely 1995-be vitte vissza a jelenlevőket: abba az időbe, amikor az emstiek legelőször jöttek Szentjobbra, valamint a templom felújítása alkalmával megtartott szentelésen vettek részt.
Az emsti testvérek
 Az első este arra a kérdésre kerestük a választ, hogy az agyammal vagy a szívemmel higyjek? Dick den Hertog szemléletesen fejezte ki, hogy milyen fontos lenne ha a hitem az agyból lejjebb menne kb. 40 cm-t a szívemig. Van úgy, hogy az ember 20-30-40 évet leül a templom padjában, ami már el is kopott talán a sok üléstől, de ez még nem elég! Nem a hagyományokban, a külsőségekben kell hinni, hanem Istenben! A szív kell higgyen, nem az agyam! 
Dick van Hertog
 A második este arról szólt, hogy hogyan lehetek keresztyén? Dick den Hertog folytatta az előző nap bizonyságtételét. A saját személyes élményét mesélte el, ahogy ő találkozott Istennel. Egy híres imádság, a „bűnös ember” imáját osztotta meg velünk, amelynek mondanivalója mindannyiunk szívét megérintette: a legtöbbször elhárítjuk magunktól, bele sem gondolunk a bűn mennyi mindent megváltoztat az életünkben. A bűn elszakít Istentől és a másik embertől. Rossz a hozzáállásunk, azonnal igyekszünk vissza adni, amit mások okoznak nekünk. Isten ennél többet akar. Annak, aki téged megteremtett, célja van veled! Egy új lehetőséget, egy új kezdetet akar felkínálni Neked. Az imacsendben elsősorban arra az Istenélményre gondolhattunk vissza, amikor befogadtuk Krisztust személyes Megváltónkat. Akinek ilyen élménye még nem volt, az magában vagy hangosan kérhette Istent, hogy költözzön a szívébe.
A bűnös ember imádságát kinyomtattuk, aki az istentisztelet lejárta után kijött az Úr asztalához érte, attól megkérdeztük, hogy miért szeretne belőle egy példányt. A legtöbben a családjukért kértek belőle: meglepő módon több gyerek is kijött és kért egy ilyen imát. Megéltük, amit Jézus olyan fontosnak tartott: „...legyetek olyanok, mint a kisgyerekek... őszinte és bátor, kíváncsiskodó, befogadó teremtmények.”
Péntek délután a vallásórások is örülhettek a vendégeknek. Közösen olvastak Bibliát, énekeltek, barkácsoltak és imádkoztak. 
 
A harmadik este adta az evangelizáció fő témáját: vissza a jövőbe. Ezen az estén Annie van Triest tett bizonyságot. Nem szólalt meg, hanem a kézzel megírt életútját kivetítettük, azt pedig előzőleg magyarra fordítva olvastuk fel. Nagyon megható, tanulságos gondolatai voltak, melyek mindannyiunk hitét erősítette.
Vasárnap délelőtt Orbán László a Jel. 2,1-4 alapján visszautalt a harmadik nap témájára, a bemutatott videofelvételre: emlékezzünk vissza azokra az Istenélményekre, amelyek hatással voltak ránk. Az igében, az efézusi gyülekezet problémája az volt, hogy elfelejtették, elhagyták az első szerelmüket. Természetesen, nem emberi szerelemre kell gondolni, mert ez egy hasonlat. Elhagyták a kezdeti hitüket és mindazt, ami ezzel jár. Már nem égett bennük az a láz az Ige iránt, már nem érezték a lelkesedést, ha kimondták, hogy Isten. Elmúlt a lelkesedésük. Elfelejtették azt az örömöt, amit az adott nekik, hogy tudom, hiszek, és Jézus megváltott. Elfelejtették, hogy mit tett Isten értük, hogyan gyűjtötte össze őket gyülekezeti közösségbe, elfelejtették, hogy mit jelent megszabadulni a bűnöktől, hogy bármit is tett az ember, már nem kell a lelkiismeret gyötörje, mert ha kérte Isten segítségét és bocsánatát, akkor megkapta.
Hogyan lehetek a lelkesedést elveszítettből újra fellelkesült keresztyén? Hogyan térhetek vissza az első szerelemhez? Istenhez? Hogyan nyerhetem vissza a régi hitemet, a lelkesedést a hit iránt? Jel. 2,5 Emlékezzél meg azért honnét estél ki, és térj meg.
Először is emlékeznem arra, hogy milyenek voltak az Istenélményeim. Emlékezzek arra, hogy milyen volt, Istennel járni, milyen volt, amikor megtapasztaltam Isten közelségét, milyen volt az, amikor átéreztem a megbocsátást, amikor éreztem, hogy egyes dolgokban Isten indít. Milyen volt, amikor legelőször átéreztem a feltétel nélküli szeretetet. Tudtam, hogy Isten nem hagy el, és megismertem egy új szót, ami így hangzik, hogy NEM! Nemet mondani a csalásra, a túlzott önbecsülésre, a bűnre, a lustaságra, a nemtörődömségre, az irígységre. Megtapasztaltam, ahogyan Isten nevel, ahogyan bekapcsolódok az Ő akaratába.
Vasárnap délután 5 órakor zárult az evangélizáció, amelyre újra igen szép számban jöttek el Szentjobb lakói. Mintegy összefoglalva az elmúlt pár napot, Dick egy egészen modern példát hozt fel: aki autót vezet és használ GPS-t, az tudja, hogy annak a segítségével eljut a célállomáshoz, és ha letér az útról, akkor egy kedves hang figyelmeztet. Ugyanígy Jézus az út Istenhez! A hitünk célja, hogy megtaláljam az utat Istenhez, és a végső állomáshoz: a Mennyhez. Friets van Triest használta ugyanebben az értelemben azt a példát, hogy a hírekben a 2 hete eltűnt maláji repülőgépről szóltak a tudósítások, találgatások. Közel 240 ember nem érte el úti célját. De van a Földön 2 milliárd ember, aki keresztyénnek vallja magát és akik határozottan tudják hova akarnak jutni. Te tudod-e hová tartasz?
Az istentiszteletet szintén a gyülekezeti teremben folytattuk, ahol az elmúlt 10 évet néztük végig fényképekben, amelyeket ezúton is köszönünk Rákosi Jenő esperenek, volt szentjobbi lelkipásztornak! A képek sok kellemes és áldott emléket hoztak fel minden gyülekezeti tag szívében.
 Az evangélizáció alatt, mint szentjobbi lelkipásztornak megadatott az a kegyelem, hogy megérezzem azokat a szent pillanatokat, amikor emberek arcán, az imákban, a légkörben, az együttlétben, az éneklésben, egy-egy kisfilm lejátszásában megjelent Isten.
Hisszük, hogy áldott alkalmak voltak, hisszük, hogy nem hiábavaló volt megszervezni ezeket az estéket és reméljük, visszajelzésekbőlmár tudjuk is, hogy a látottak, a hallottak, megtapasztaltak mindannyiunk lelki épülésére váltak! Isten újra kiküldte áldását a közösségre. Soli Deo Gloria – Egyedül Istené a dicsőség!

Köszönettel és hálával,
Orbán László,
lp. Szentjobb.