2014. március 16., vasárnap

Munkálkodik az ÉRDA


2013. december 7-ére az ÉRDA a mintegy 180 nyilvántartott szociálisan hátrányos, nehéz helyzetben élő családjait és testi-szellemi fogyatékkal élőket várta nagy szeretettel a Székelyhídi Református Ifjúsági Központba. Advent időszakában élve és készülve a karácsonyi ünnepekre készülődve nem feledkeztünk meg azokról, akik számítanak odafigyelésünkre, segítségünkre.

Mintegy 78-an hallották meg hívásunkat az Érmelléki Református Egyházmegye 37 gyülekezetéből, természetesen ezen kívül még nagyon sokan fejezték ki köszönetüket a meghívásért, de ugyanakkor sajnálatukat is, hogy betegség vagy más okok miatt nem tudnak részt venni ezen a találkozón. Legtöbben Székelyhídról jöttek el, jelen voltak főleg édesanyák gyermekeikkel, de mozgássérültek is, többen is vállalták az utat Berettyószéplakról, Bihardiószegről, Csokalyról, Érolasziból, Érköbölkútról, Érkörtvélyesről, Érsemjénből, Margittáról és Szentjobbról is.


Meleg teával vártuk az érkezőket, melyet Darabont Tibor, ottományi lelkipásztor karácsonyra hangoló igehirdetése követett Ézsaiás 9, 2-7 igeversei alapján, kiemelve a 6-ik verset: ”Mert egy gyermek születik nékünk, fiú adatik nékünk, és az uralom az õ vállán lészen, és hívják nevét: csodálatosnak, tanácsosnak, erős Istennek, örökkévalóság atyjának, békesség fejedelmének!” Ezt követően már a visszajelzések során nagy örömömre több édesanya elmondta, hogy gyerekei szeretnének verset mondani, melyeket nagy szeretettel fogadtunk. Voltak ismerős arcok, akikhez már sikerült családlátogatásaim során eljutnom, jó volt velük újra találkozni és eljöttek azok is, akikkel még nem volt lehetőségem megismerkedni, ezért is örvendtem ennek a találkozónak és jó alkalmat láttam a kapcsolatteremtésre. Ebédre várva megragadtam az alkalmat, hogy több családdal és gyerekeikkel is megismerkedhessek, beszélgethessek. A székelyhídi református egyházközség jó néhány lelkes asszony tagja nagyon finom, meleg ebédet készített számunkra, melyért ezúttal is hálásak vagyunk, és nagyon szépen köszönjük fáradozásukat, szeretetvendégségüket.

Ebéd után is igyekeztem minél többet beszélgetni a családokkal, meghallgatni gondjaikat, aktuális nehézségeiket. Jó volt látni és megállapítani azt a tényt, hogy igenis szükségük van az embereknek az ilyen alkalmakra, jó az, ha találkozhatnak és találkozhatunk egymással olyan családok és fogyatékosok egyaránt, akik talán ugyanazzal a nehézséggel küzdenek, hasonló gondolatokkal indulnak neki a mindennapok kihívásainak és érezhetik azt, hogy nincsenek egyedül a gondjaikban. Erre szeretném is buzdítani Alapítványunk által nyilvántartott családjainkat, nehézségben élő embereket, hogy ugyan mi nem tudunk mindenben segítséget nyújtani és minden kérésnek eleget tenni, de tudniuk kell azt, hogy nincsenek egyedül: Isten az, aki velünk van, aki meghallgat, aki bátorítani tud és erőt adni a mindennapokhoz, egyedül Ő az, aki igazán segíteni tud, de ezt kérnünk is kell Tőle.

Délután eltávozás előtt újra megköszöntem azt, hogy vették a fáradságot és ugyanakkor a költséget is, hogy erre a találkozóra eljöjjenek, búcsúzásul pedig minden család egy-egy élelmiszercsomagot vehetett át, melyet jó szívvel készítettünk el és adtuk.

Hálás vagyok Istennek, hogy megszervezhettük ezt a találkozót, köszönetet szeretnék mondani Nt. Rákosi Jenő esperes úrnak, ki helyet adott gyülekezetében e rendezvénynek, és nem utolsó sorban a Székelyhídi Református Egyházközség azon asszonyainak, akik félretéve szombatnapi teendőiket, vállalták a főzést és a szeretetvendégséggel való fáradozást. Reménykedek abban, hogy még több ilyen vagy kisebb méretű regionális találkozót fogunk tudni még szervezni azért, hogy összegyűljünk, együtt legyünk, beszélgethessünk és egymás élete és hite által épüljünk.

Balla Júlia,
diakónus