2014. március 28., péntek

Vissza a jövőbe

Vissza a jövőbe
Evangélizáció Szentjobbon


Vissza a jövőbe címmel evangélizációt tartott a szentjobbi református gyülekezet a holland emsti testvérgyülekezettel közösen 2014 március 20-23 között. Az alkalmak csütörtöktől-szombatig este 7 órától kezdődtek a templomban és teázással fejeződtek be a gyülekezeti teremben.
A testvérgyülekezet 6 képviselője délelőtt és délután személyesen hivogatta a község lakosait az alkalmakra, egy-egy szórólapot adva át minden szentjobbi lakosnak, felekezettől függetlenül.
A kötetlenebb istentiszteleti alkalmakat Orbán László, helyi lelkipásztor nyitotta meg és moderálta, melyek közös énekléssel, imával, egy-egy rövid videó megnézésével kezdődtek, majd az emsti testvérek egyszerű, hiteles bizonyságtevésükkel válaszoltak az est témájára. Az esték végén egy régi videófelvétel volt részletekben bemutatva, amely 1995-be vitte vissza a jelenlevőket: abba az időbe, amikor az emstiek legelőször jöttek Szentjobbra, valamint a templom felújítása alkalmával megtartott szentelésen vettek részt.
Az emsti testvérek
 Az első este arra a kérdésre kerestük a választ, hogy az agyammal vagy a szívemmel higyjek? Dick den Hertog szemléletesen fejezte ki, hogy milyen fontos lenne ha a hitem az agyból lejjebb menne kb. 40 cm-t a szívemig. Van úgy, hogy az ember 20-30-40 évet leül a templom padjában, ami már el is kopott talán a sok üléstől, de ez még nem elég! Nem a hagyományokban, a külsőségekben kell hinni, hanem Istenben! A szív kell higgyen, nem az agyam! 
Dick van Hertog
 A második este arról szólt, hogy hogyan lehetek keresztyén? Dick den Hertog folytatta az előző nap bizonyságtételét. A saját személyes élményét mesélte el, ahogy ő találkozott Istennel. Egy híres imádság, a „bűnös ember” imáját osztotta meg velünk, amelynek mondanivalója mindannyiunk szívét megérintette: a legtöbbször elhárítjuk magunktól, bele sem gondolunk a bűn mennyi mindent megváltoztat az életünkben. A bűn elszakít Istentől és a másik embertől. Rossz a hozzáállásunk, azonnal igyekszünk vissza adni, amit mások okoznak nekünk. Isten ennél többet akar. Annak, aki téged megteremtett, célja van veled! Egy új lehetőséget, egy új kezdetet akar felkínálni Neked. Az imacsendben elsősorban arra az Istenélményre gondolhattunk vissza, amikor befogadtuk Krisztust személyes Megváltónkat. Akinek ilyen élménye még nem volt, az magában vagy hangosan kérhette Istent, hogy költözzön a szívébe.
A bűnös ember imádságát kinyomtattuk, aki az istentisztelet lejárta után kijött az Úr asztalához érte, attól megkérdeztük, hogy miért szeretne belőle egy példányt. A legtöbben a családjukért kértek belőle: meglepő módon több gyerek is kijött és kért egy ilyen imát. Megéltük, amit Jézus olyan fontosnak tartott: „...legyetek olyanok, mint a kisgyerekek... őszinte és bátor, kíváncsiskodó, befogadó teremtmények.”
Péntek délután a vallásórások is örülhettek a vendégeknek. Közösen olvastak Bibliát, énekeltek, barkácsoltak és imádkoztak. 
 
A harmadik este adta az evangelizáció fő témáját: vissza a jövőbe. Ezen az estén Annie van Triest tett bizonyságot. Nem szólalt meg, hanem a kézzel megírt életútját kivetítettük, azt pedig előzőleg magyarra fordítva olvastuk fel. Nagyon megható, tanulságos gondolatai voltak, melyek mindannyiunk hitét erősítette.
Vasárnap délelőtt Orbán László a Jel. 2,1-4 alapján visszautalt a harmadik nap témájára, a bemutatott videofelvételre: emlékezzünk vissza azokra az Istenélményekre, amelyek hatással voltak ránk. Az igében, az efézusi gyülekezet problémája az volt, hogy elfelejtették, elhagyták az első szerelmüket. Természetesen, nem emberi szerelemre kell gondolni, mert ez egy hasonlat. Elhagyták a kezdeti hitüket és mindazt, ami ezzel jár. Már nem égett bennük az a láz az Ige iránt, már nem érezték a lelkesedést, ha kimondták, hogy Isten. Elmúlt a lelkesedésük. Elfelejtették azt az örömöt, amit az adott nekik, hogy tudom, hiszek, és Jézus megváltott. Elfelejtették, hogy mit tett Isten értük, hogyan gyűjtötte össze őket gyülekezeti közösségbe, elfelejtették, hogy mit jelent megszabadulni a bűnöktől, hogy bármit is tett az ember, már nem kell a lelkiismeret gyötörje, mert ha kérte Isten segítségét és bocsánatát, akkor megkapta.
Hogyan lehetek a lelkesedést elveszítettből újra fellelkesült keresztyén? Hogyan térhetek vissza az első szerelemhez? Istenhez? Hogyan nyerhetem vissza a régi hitemet, a lelkesedést a hit iránt? Jel. 2,5 Emlékezzél meg azért honnét estél ki, és térj meg.
Először is emlékeznem arra, hogy milyenek voltak az Istenélményeim. Emlékezzek arra, hogy milyen volt, Istennel járni, milyen volt, amikor megtapasztaltam Isten közelségét, milyen volt az, amikor átéreztem a megbocsátást, amikor éreztem, hogy egyes dolgokban Isten indít. Milyen volt, amikor legelőször átéreztem a feltétel nélküli szeretetet. Tudtam, hogy Isten nem hagy el, és megismertem egy új szót, ami így hangzik, hogy NEM! Nemet mondani a csalásra, a túlzott önbecsülésre, a bűnre, a lustaságra, a nemtörődömségre, az irígységre. Megtapasztaltam, ahogyan Isten nevel, ahogyan bekapcsolódok az Ő akaratába.
Vasárnap délután 5 órakor zárult az evangélizáció, amelyre újra igen szép számban jöttek el Szentjobb lakói. Mintegy összefoglalva az elmúlt pár napot, Dick egy egészen modern példát hozt fel: aki autót vezet és használ GPS-t, az tudja, hogy annak a segítségével eljut a célállomáshoz, és ha letér az útról, akkor egy kedves hang figyelmeztet. Ugyanígy Jézus az út Istenhez! A hitünk célja, hogy megtaláljam az utat Istenhez, és a végső állomáshoz: a Mennyhez. Friets van Triest használta ugyanebben az értelemben azt a példát, hogy a hírekben a 2 hete eltűnt maláji repülőgépről szóltak a tudósítások, találgatások. Közel 240 ember nem érte el úti célját. De van a Földön 2 milliárd ember, aki keresztyénnek vallja magát és akik határozottan tudják hova akarnak jutni. Te tudod-e hová tartasz?
Az istentiszteletet szintén a gyülekezeti teremben folytattuk, ahol az elmúlt 10 évet néztük végig fényképekben, amelyeket ezúton is köszönünk Rákosi Jenő esperenek, volt szentjobbi lelkipásztornak! A képek sok kellemes és áldott emléket hoztak fel minden gyülekezeti tag szívében.
 Az evangélizáció alatt, mint szentjobbi lelkipásztornak megadatott az a kegyelem, hogy megérezzem azokat a szent pillanatokat, amikor emberek arcán, az imákban, a légkörben, az együttlétben, az éneklésben, egy-egy kisfilm lejátszásában megjelent Isten.
Hisszük, hogy áldott alkalmak voltak, hisszük, hogy nem hiábavaló volt megszervezni ezeket az estéket és reméljük, visszajelzésekbőlmár tudjuk is, hogy a látottak, a hallottak, megtapasztaltak mindannyiunk lelki épülésére váltak! Isten újra kiküldte áldását a közösségre. Soli Deo Gloria – Egyedül Istené a dicsőség!

Köszönettel és hálával,
Orbán László,
lp. Szentjobb.

2014. március 24., hétfő

Beharangozó Harangszó Érmellék 16. adás


Az Érmelléki Harangszó Rádió 16. adásában az Ébresztő!Gondolat a kis szív történetéről szól, majd a Krisztus katonái rovatban Kulcsár Árpád, tarcsai lelkipásztor mesél a Református Érmellék havilapról, mint az újság főszerkesztője. Műsorunkat a Lelkünk csendessége rovattal zárjuk, melyben szintén Kulcsár Árpád áhitatát hallgathatják meg.

Műsorunk meghallhatható az http://erhangja.ro/radio internetes oldalon, kedd este 6-8 óra között.
Visszahallgatható az http://ermellek.blogspot.ro/ oldalon

Kellemes rádiózást kíván!
Orbán László, szerkesztő,
szentjobbi lelkipásztor

2014. március 19., szerda

2014. március 18., kedd

Megemlékezés a magyar szabadságharcról Asszonyvásárán

Bár hidegen fújt a viharos szél, mégis mintha messzebbre hallatszott volna el az istentiszteletre hívogató harangok szava. Hiába robogtak a fellegeket, mégis csak tavaszt idézően bukkant fel a márciusi nap sugara, fénykoszorúba vonva a templomnak tornyát mintegy hirdetve bármennyire is erősködik a hűvös hideg, azért csak itt a tavasz a kertek alatt. És bár szinte lefújta a járdákról az embereket, mégis egyre másra érkeztek mintegy feleletként a harangok hívó szavára. Ünnepi öltözetben, ünnepelni, emlékezni jöttek azokra az eleinkre, akik életüket sem sajnálták feláldozni a szabadság oltárán.


Petrucz János kiskereki lelkipásztor igehirdetését követően Székely István helybéli lelkipásztor köszöntötte a megjelent vendégeket és helybélieket. A köszöntés után Kiskereki község polgármester, Nyíri Sándor beszélt azokról az értékekről, amelyekért egykor vérüket ontották a forradalmárok és amely értékekért, bár nekünk ma élőknek nem kell akkora áldozatot hoznunk, de nem szabad veszni hagyni őket. A polgármester úr után Bíró Rozália a Romániai Magyar Demokrata Szövetség szenátor asszonya szólott és biztatott az összefogásra, magyar értékeink megtartására amelyért egykor vérüket is hajlandóak voltak ontani negyvennyolc hősei.


Az ünnepi beszédek után az asszonyvásárai gyermekek, óvodások és kisiskolások szavalatai hangzottak el az óvónő és a tanítónők vezetésével. A kicsinyek szavalatait a kiskereki iskola nagyobb tanulói verses énekes előadása követett akiket a magyar tanárnő készített fel.

A himnusz eléneklése után kivonultak a jelenlévők a templomkertben felállított kopjafához ahol Székely István lelkipásztor rövid Igei bevezetése után főhajtással a szenátor asszony, a polgármester úr, valamint a helybéli lelkipásztor elhelyezte a megemlékezés koszorúit.


Bár még mindig fújt a szél, de mintha már nem is lett volna annyira vad és hideg, mintha már nem is húztuk volna annyira össze magunkon a kabátokat és talán nem is fáztunk annyira – de lehet csak a szabadságról és a szabadság hőseire való emlékezés fellobbanó parazsa melegítette át jólesően keblünket és szívünket.

Asszonyvására, 2014 márciusa

Székely István
lelkipásztor

Imahét Asszonyvásárán




Hálás szívvel mondunk köszönetet Istennek azért amiért kegyelméből megtarthattuk ebben az évben is az Imaheti alkalmakat. Talán nem is emlékezünk arra, hogy mikor volt ilyen szép az időjárás, mint ebben az esztendőben.

Itt szeretnénk megköszönni az Ige szolgálatát Csáki Andrea Márta érsemjéni, Jakó Sándor jankafalvai, Balla Frigyes székelyhídi baptista prédikátornak, Simon-Szabó István éradonyi, Jónás Sándor bályoki és Balla Tíbor érábrányi lelkipásztoroknak.

Köszönet azoknak a gyermekeknek is akik estéről estére szavalataikkal járultak hozzá az estékhez, azoknak akik félretéve egyéb dolgaikat eljöttek alkalmainkra.

Ugyanakkor köszönet gyülekezetünk azon tagjainak akik segítettek a vendégeink ellátásában.


Asszonyvására, 2014 márciusa

Székely István
lelkipásztor



Csáki Andrea Márta érsemjéni ref. lelkipásztor


Jakó Sándor jankafalvai ref. lelkipásztor


Balla Frigyes székelyhídi baptista prédikátor


Simon-Szabó István éradonyi ref. lelkipásztor


Jónás Sándor bályoki ref. lelkipásztor


Balla Tíbor érábrányi ref. lelkipásztor

2014. március 17., hétfő

Beharangozó Harangszó Érmellék 15. adás


Az Érmelléki Harangszó Rádió 15. adásában az Ébresztő!Gondolat az imádság erejére hívja fel a figyelmet, majd egyházi hírek, érdekességek következnek, többek között a Szent Patrick napról is. Műsorunkat a Lelkünk csendessége rovattal zárjuk, melyben Forró Csaba, csokalyi lelkipásztor áhitatát hallgathatják meg.

Műsorunk meghallhatható az http://erhangja.ro/radio internetes oldalon, kedd este 6-8 óra között.
Visszahallgatható az http://ermellek.blogspot.ro/ oldalon

Kellemes rádiózást kíván
Orbán László, szerkesztő,
szentjobbi lelkipásztor

2014. március 16., vasárnap

Egy építkező gyülekezet: Értarcsa


A „nagy” váltózások előtt



A „nagy” változások után


„Azért immár nem vagytok jövevények és zsellérek, hanem polgártársai a szenteknek és cselédei az Istennek, kik fölépíttettetek az apostoloknak és prófétáknak alapkövén, lévén a szegletkő maga Jézus krisztus, akiben az egész épület szép renddel rakattatván, nevekedik szent templommá az Úrban, akiben ti is építtettek Isten hajlékává a Lélek által”. Ef 2, 19-22

Az építkezés lelki-szellemi nehézségeit azok ismerik igazán, akik sokszor kellett már újra kezdjék, sokszor kellett a semmiből építkezzenek. Értarcsa református gyülekezete is azok közé tartozik, akiknek története elszakíthatatlanul összefonódik az állandó építkezéssel. A török hódoltság idején teljesen kipusztuló, majd a 18. Század elején egy református nemes és jobbágyai által újra benépesedő település az élniakarás szüntelen küzdelmében edződött.

Az ősidők óta lakott helyet már 1163-ban említik „villa Thorza” néven, majd 1388-ban „Tarcha iuxta fluv. Eer”, azaz Ér folyó menti Tarcháról esik szó. A 14. Században a váradi káptalan birtoka. Első, ősi református temploma a településnek a mai új temető helyén volt, a dombon, a magasabb teraszszinten. Az épületnek a reformáció előtti létezését semmi nem támasztja alá, tekintettel a török pusztítására, és a hódoltság idején való, több évig tartó teljes elnéptelenedésre, kihalásra. A korabeli egyházi iratokból az derül ki utalásszerűen, hogy a chatedra, a szószék a templom közepén volt. A templom állagának megőrzése érdekében többször végeztek komoly felújítást. 1780-ban a templom mennyezetének deszkáit cserélték ki, majd 1792-ben zsindelytetejű kőtornyot építettek. Portikus is készült 1802-ben. 1828-ban elbontották a szószéket a templom közepéről, mivel alkalmatlannak találták a helyét, és fából készítettek újat, ezúttal a templom falához erősítve. Egy évvel később az új szószéken felbuzdulva, a padok kicserélése mellett is döntöttek, papi széket, úrasztalát kész1ítettek. A bizakodó, az új évszázadot szorgalmas munkával, építkezéssel megkezdő gyülekezet első igazi tragédiája következett be 1834. október 15-én reggel 7 és 8 óra között (ahogy a korabeli krónikás pontosan megörökítette), amikor egy földrengés következtében a templom sok más épülettel együtt összeomlott. A harangok a toronyból lezuhantak, a torony is teljesen megrongálódott. A gyülekezet könnyes szemmel állt romokban heverő temploma előtt, ahol a századok során építkeztek, fáradtak, szépítgettek, most csak egy hatalmas kőhalmaz állt. Istenbe vetett reménységüket azonban nem veszítették el.

1841 tavaszáig bontogattak, gyűjtögettek az új templomra, téglát égettek a mesterek, kijelölték az új templom helyét, elkészült a tervrajz. Aztán ugyanezen év április 20-án megtörtént az alapkőletétel és Békési József lelkipásztor, valamint Tóth István főgondnok és Lantos Ferenc számadó gondnok idején megkezdődtek az 1847. Március 4-ig tartó munkálatok, amikor felszentelhették Isten dicsőségére az új hajlékot. Ez a templom már nem oda épült, ahol az első volt, hanem a vizenyősebb, lapályosabb részére a falunak, ahol út vezetett, és vezet ma is Érmihályfalvára. Mivel II. József türelmi rendeletéből kifolyólag megszűnt a tiltás, miszerint református templomnak ajtaja nem nyílhat utcára, a hívek örömmel fogadták el az akkor szembetűnőbb helyet a templom számára, amely így az országút mentén helyezkedett el. Míg a nemzet a szabadságáért küzdött a csatamezőkön, addig 1849-ben a tornyot (is) villám sújtotta, aminek következtében máris felújításai munkálatokat kellett alkalmazni a zsindelytetőn. Ettől kezdve majd minden évben akadt valami kisebb javításai munka, de többször is kapitális fogtak. Tekintettel arra, hogy a gyülekezet számára mindig is komoly erőfeszítést jelentett a templom állapotának a megőrzése, 1852-ben Tóth István főgondnok és hitvese, Balogh Mária egy alapítványt hozott létre 400 ezüst forint tőkével, amelynek évenkénti kamatját az egyház a templomra tudta fordítani. Ez az alapítvány sokban segített, különösen a nehéz gazdasági helyzetek idején, egészen addig, míg végül a második világháború után teljesen meg nem szűnt. Az alapítvány így is majdnem száz esztendeig gondoskodott arról, hogy a templom álljon, és a hívek megfelelő körülmények között fohászkodjanak Istenükhöz. A külső felújítások mellett az 1980-as évek végén a templom teljes padozata kicserélődött, valamint id. Gábor Sándor és hitvese adományából a szószéket és a papi széket is kicserélték. 1997-ben az egyik toronylakó megrepedt, a harangot újra kellett öntetni. Erre is sokan adakoztak. A legutolsó, de egyben az egyik legfontosabb felújításai munkálat 2004-ben volt, amikor az elsalétromosodó falakat átfúrták és szellőző nyílásokkal látták el, így mentve meg a végveszélytől a templomot. A hatalmas anyagi kiadás, ami a templom felújítását jelentette, nem szegte kedvét az egyéni adományozóknak, és további adományaik révén, a 2004-2005-ben konfirmáltak, valamint sok gyülekezeti tag áldozatából új úrasztala is készült.

A följegyzésekből nem derül ki, hogy az első parókia mikor épült, de ez az épület máig tisztázatlan körülmények között 1899-ben leégett, és újat kellett építeni. A második parókiát azonban már egészen biztos, hogy a templom déli oldalára építették 1900-ban, amelyhez az építési költségeket a debreceni főiskola előlegezte meg. Ezt az épületet többször renoválták, 1941-ben és 1960-ban is alapvető felújításokat végeztek. A 20. század utolsó éveire az épület állapota annyira megromlott, hogy a gyülekezet nem látta tovább értelmét a rendszerinti javításai munkálatok folytatásának, 1993-ban eldöntötték, hogy új parókiát építenek a régi helyére, így lett ez már a harmadik a sorban. A munkálatok 1994-ben kezdődtek, és 2000. augusztus 13-án avatták fel az új házat.

Értarcsa reformátussága nemcsak a lelkiek ápolásáért hozott áldozatokat, de a szellemiekért is. Miközben templomát és parókiáját karban tartotta, iskolát és tanítói lakást is épített. 1872-ben épült fel az iskola, a templom mögé, amely a II. Világháború utáni államosításig egyházi iskolaként működött, és amelynek falaki között a kántortanító oktatta a gyermekeket. A szerény anyagi körülmények, amelyek a felekezeti oktatást jellemezték Értarcsán is, nem akadályozták meg az iskola működését, és mindvégig kitartottak, akár komoly anyagi áldozatok árán is. A ’90-es évek elején életveszélyes állapota miatt kénytelenek voltak elbontani a felekezeti oktatás utolsó maradványait.

Az iskola megépítésével párhuzamosan a tanító számára lakást építettek, a templom északi oldalán, de a vályogból készült épület állaga viszonylag hamar megromlott, mert 1892-ben komolyabb felújítást igényelt, majd pedig 1913-ban átalakították kisebb javítási munkálatok után, amelyekre a két világháború között is gyakran sor került. Végül 1941-ben határozott úgy a presbitérium, hogy a hadiállapotok ellenére új tanítói lakást kell építeni. A határozat jól tükrözi azt az optimizmust, ami az első bécsi döntés után uralkodott el az Érmelléken is. Nem sejtették, hogy a szintén vályogból épülő új tanítói lakást 1948-ban kulcsrakészen nem a református tanító, hanem az állam veszi át, és rendőrségnek nevezi ki. Az épület siralmas állapotban került vissza a gyülekezet tulajdonába, 2007-ben, az óta szakadatlanul tart felújítása.

A gyülekezetben sokakat a tántoríthatatlan ragaszkodás jellemez templomuk és egyházak iránt, és ez így volt a régi időkben is. Még a török uralom utáni újratelepedés idején adományozták az eklézsia patrónusai, Sári Gergely és Kovács Árváta 1748-ban azt a csőrős ónkannát, ami mind a mai napig az úrvacsorák alkalmával szolgál. Szintén az úrvacsorához használatos egy másik értékes kegytárgy 1780-ból, egy ezüst kehely, belseje aranyozott, amelyet Kolyi Comaromij Ágnes adományozott, Bornemissza János özvegye. A gyülekezet nőszövetsége tisztelegve az áldott lelkű adományozó emlékének, zászlajára az ő nevét tűzte ki.

A legrégibb és legértékesebb kegytárgyak mellett szinte minden évre jut kisebb-nagyobb értékű adakozás a gyülekezet tagjai részéről. Dicséretre méltó példa, hogy a gyülekezet konfirmándusai is minden évben adakoznak a templom javára. A padokra és a szószékre terítők, szőnyeg és csillár, úrasztalára terítők kerülnek évről évre a templomba. Kiemelkedik még az 1981-es évből 2 krómnikkel kehely, amely a mai napokban is használatos, ezt szintén a konfirmándusok, valamint Deák András és hitvese adományozta. Mivel egy évben kilencszer osztunk úrvacsorát, ezek az eszközök gyakran megfordulnak a gyülekezeti tagok kezében. Az úrvacsorára való felajánlások sokasága miatt gyakori, hogy két évre előre „elfogynak” az ünnepek. 2006-ban megint jeleskedtek a konfirmándusok. Egy színezüst úrasztali tányért adományoztak, amelybe nevük is bevésetett. Ehhez csatlakozott Marian István és hitvese, Etelka, akik egy ezüst tálcát adományoztak a kenyér számára, valamint színezüst keresztelési kannát és hozzá való tálcát. Isten adja, hogy minél gyakrabban kelljen használni ezeket a kegytárgyakat, megkeresztelve az újabb és újabb nemzedékeket Jézus Krisztus nevébe.

Értarcsa református népe azonban nemcsak a saját maga javára adakozik: ott ahol nagy a szükség, ők is kiveszik a részüket a segítségnyújtásból. Az elmúlt évek során többször is hozzájárultak már súlyosan beteg gyermekek életmentő műtéteihez, vagy 2006-ban pl. a bánsági és a székelyföldi árvízkárosultak javára.


***


A gyülekezeti ház a felújítások elején
 

A gyülekezeti ház a felújítások után


Az előző részben már említést tettünk a kántor-tanítói lakásról, amelyet ma gyülekezeti házként használunk.

Az épület megépítését a régi helyére még 1941-ben határozta el a presbitérium. Ekkor Osváth Árpád volt a kántor-tanító. A háborús viszonyok miatt azonban csak 1942-ben kapja meg a gyülekezet az engedélyt az építkezésre. Október 18-án újra megerősítik az építés szándékát a presbiteri gyűlésen, de Szőke Ferenc kántor-tanító a következő évben azt panaszolja a presbitériumnak, hogy az építkezés még mindig nem indult be. A presbitérium pedig azt nehezményezi, hogy a kántor-tanító a saját szakállára megrendelt egy tervrajzot egy érmihályfalvi mesterembertől, de ezt a hatóságok nem fogadták el. Ennek ellenére azonban az elvégzett tervezési munkálatokat ki kell fizetni, amelynek költségei a gyülekezetet terhelik. Kisebb perpatvar támad ebből, mert a gyülekezet megtagadja a munkálatok kifizetését, a kántor-tanító pedig a tanfelügyelőségen sürgeti a munkálatok megkezdését, és Molnár Lóránt lelkipásztorra panaszkodik az ügy hátráltatása miatt.

A konfliktus tovább fajul, amikor a kántor-tanító rágalomhadjáratot kezd a lelkész ellen. Történik ugyanis, hogy 1943 telén Keserűből szánkóval érkezik a lelkész vissza, amikor az úton majdnem elgázolnak néhány részeg fiatalt. A helyzet majdnem tettlegességig mérgesedik, a „sértett” fiatalok a szánkóra ugranak, az egyik a lelkész arcába ordít. A szánkóban tartózkodók egybehangzó álláspontja szerint a fiatalok szándékosan ugrottak a lovak elé, hogy azokat megzavarják, és a szánkó így felboruljon. A kántor-tanító azonban egész másként híreszteli el az esetet, nacionalizmusról beszél, és azzal vádolja a lekészt, hogy megsértette a fiatalokat, akik nem magyar nemzetiségűek voltak. Végül a presbitérium fegyelmi eljárással megválik tanítójától, szeptembertől Cséke Lajos érkezik a helyére.

1945-ben a gyülekezet lelkésze is behívót kap. Közben a tanító exmissziós lelkészként szolgál a gyülekezetben, és 1946-ben megkezdődnek az új tanítói lakás építkezési munkálatai. Újabb összetűzések alakulnak ki, többen a presbitériumból fegyelmi kivizsgálást kérnek a tanító ellen. 1947-ben Kádár Miklós lelkipásztor szolgál be a gyülekezetbe, tekintettel arra, hogy a gyülekezet lelkésze hadifogságban van. Tar Sándor érkezik a kántor-tanítói állásra. A tanítói lakás majdnem kész van, eddig 64 millió (korabeli) lejébe került a gyülekezetnek.

Molnár Lóránt 1948-ban tér vissza három és félévi fogság után, szomorúan állapítja meg, hogy a díjlevelét távollétében nem vették figyelembe, családjáról nem gondoskodtak. Kéri, hogy a gyülekezet rendezze vele szembeni tartozásait, és, hogy állapítsanak meg új díjlevelet számára. Közben Magyarországra való átköltözését fontolgatja, ami 1949-ben be is következett. Ugyancsak 1948-ban fejezi be a gyülekezet a tanítói lakás építését, de az állam az iskolával együtt elveszi a gyülekezettől. A helyzet drámaiságát fokozza az a groteszk felszólítás, amely a néptanács részéről érkezik írásban: a gyülekezet szíveskedjék az ajtót és az ablakokat felszereltetni az új épületre, és úgy adják át (a kérésnek eleget tesznek). Az iskolával és a tanítói lakással egyetemben 6,58 ha szántóföldet is elvesznek a gyülekezettől. 1949 március 30-án újabb 16 ha szántóföld megy át állami tulajdonba, majd 1960-ban a maradék 10 ha is.

A volt kántor-tanítói lakást először szövetkezeti boltnak, majd orvosi rendelőnek használja az állam. 1957-ben a presbitérium felbátorodik, megpróbálja visszakérni a lakást, az igazságtalanság orvoslásában reménykednek – mindhiába. Később rendőrség lesz az épületből, őrszoba és szolgálati lakás, valamint kiegészítik egy újabb helységgel az épületet, ami fegyverraktár lesz. Az idők folyamán raktárnak, és minden másnak is használják az épületet, karban azonban nem tartják, állapota csak romlik. A rendszerváltás után a Polgármesteri Hivatal visszaadja az Egyházközségnek a használati jogot, de a tulajdonjog visszaszerzésére még hosszú éveket kell várni, egészen 2007-ig. Mivel a Polgármesteri Hivatal már nem költött az épületre, az Egyházközség pedig addig nem, ameddig nem tisztázódott, hogy visszakapják-e valaha, vagy sem, a ’90-es években csak tovább romlott az állapota.

Amikor 2007-ben világossá vált, hogy az épület visszakerült eredeti tulajdonosához, a gyülekezet presbitériuma az elé a dilemma elé került, hogy újítsa fel az épületet, vagy hagyja összeomlani. Végül, hosszas mérlegelés után a felújítás mellett döntöttek, mert akkor ez tűnt az olcsóbbnak, Mint utólag kiderült, nem mindig az az olcsóbb, ami elsőre annak tűnik. Az épületre azonban a gyülekezetnek szüksége volt és van, hiszen a bibliaórák, hétköznapi istentiszteletek, vallásórák, kátéórák, ifjúsági bibliaórák és más gyülekezeti tevékenységek színtere ez az épület. A nőszövetségi összejövetelek helye, lelkészi hivatal, presbiteri gyűlésterem.

A gyülekezet anyagi helyzetére való tekintettel az egyszeri, gyors felújítás lehetősége kizárt volt, ezért szakaszosan, helyiségről helyiségre haladtak a munkálatok évről évre. Volt olyan év, hogy a kedvezőtlen anyagi körülményekre való tekintettel semmit nem haladt a munka, de volt olyan is, amikor lendületet vett újra. Először a gerendák részleges megerősítésével, az utcára néző két helyiség közfalának elbontásával, a termek egybenyitásával kezdődött el a munka. Új ablakok kerültek az immár kétszer olyan tágas helyiségre, amely kb. száz ember befogadására vált így alkalmassá. A gerendázatot Kis Sándor, Nagy Sándor, és Szegedi József (akkori) presbiterek erősítették meg, a közfalat Szegedi József bontotta el háromnapi munkával, a törmelék eltakarításában Kurucz Gyula presbiter segédkezett. A többi munkálatot Arjóczi János és Sándor végezték el.

Közben a presbitérium úgy döntött, hogy mégis meghirdeti a közadakozást az építkezés további folytatására, s bár először az önkéntes felajánlás lehetőségét adta meg a gyülekezetnek, ezt később kénytelen volt kirovásra módosítani, személyenkénti tízlejes összeggel. A csekély mértékű, inkább csak jelképes összegű kirovást nem mindenki teljesítette. Mivel anyagi fedezet nem sok volt, a következő évben főleg az önkéntes munkákkal haladt tovább a felújítás, még mindig csak belülről. Két feleslegessé vált közfal elbontásával megnagyobbítottunk egy helyiséget, amely a nőszövetség számára lett kialakítva. A régi vakolatot, és a falak elbontását a presbitérium közmunkában vállalta, az újravakolást, és egy fal felhúzását Izsák Ferenc végezte el, szintén közmunkában. Ezen a helyiségen is ablak-cserére került sor, valamint a bejárati ajtó is új lett. Az év végén a Bihar Megyei Tanács RMDSZ frakció anyagi támogatásának köszönhetően sikerült kifizetni a felhasznált anyagokat, és gipszkartonozás, padlócsempézés ment végbe mindkét felújított helyiségben. A munkálatok egy részét ingyenesen végezte el a Kurucz Csaba, Izsó Csaba és Izsó István alkotta csapat. Nagy Barnabás mérnök úr téglát és minden egyéb szükséges dolgot adományozott egy új kémény felhúzásához, amelyet néhai Kovács Gábor készített el.

A gyülekezeti ház felújítása a nőszövetség életének is új lendületet adott Nagy Éva elnöknő vezetésével. A felújított terembe csempekályhát rakattak saját költségükön Barta Sándor székelyhídi mester által, és be is bútorozták a helyiséget, szekrényeket, asztalt, székeket vettek, mind a közös munka gyümölcseképpen. Egész télen, évről-évre szorgosan készítették a csigatésztát és árulták, hogy mindent megvehessenek, amit elterveztek.


Ami volt…


…és amivé lett

2009-ben nem sikerült előbbre jutni, a következő évben pedig csak az anyagok megvásárlására futotta, a terv szerinti teljes tetőszerkezeti felújításához. Ehhez megint a Bihar Megyei Tanács támogatása segített. 2011 nyarára egy újabb, ezúttal tetemesebb támogatást kaptunk ugyaninnen, amit megpótolva saját forrásból sikerült véghezvinni a teljes tetőcserét: új gerendák, új cserép került a gyülekezeti házra. Ezt előzte meg a régi, külső vakolat leverése, amelyben Nagy Barnabás mérnök úr nyújtott segítséget, a nála dolgozó munkások közmunkája által. Mivel az épület alap nélkül épült, hasznos dolognak bizonyult egy betonkoszorú megöntése is. A villanyhálózatot is modernizálni kellett, új csatornák készültek, valamint a régi kéményt is meg kellett erősíteni, felújítani. A munkálatokat ezúttal is ugyanaz a csapat végezte, akik már korábban dolgoztak az épületen. A teljes tető elbontásának, és a komplett vakolat leverésének köszönhetően rengeteg hulladék keletkezett, amit Nagy Barnabás mérnök úr munkagépei és munkásai nagyon gyorsan eltüntettek, eltakarítottak.

Mivel a munkálatok késő nyáron kezdődtek el, a külső vakolás a következő esztendőre halasztódott. Időközben a gyülekezeti ház körüli terület is rendeződött: a korábban odaépített különféle építmények (disznóól, garázsok) elbontódtak, helyükre kerítés, majd járda került.

A parókiális könyvtárnak két könyves szekrényt vásárolt a gyülekezet, egyet Borsi Imre, albisi asztalosmester adományozott, még egyet pedig íróasztallal együtt a konfirmándusok adományából fizettünk ki.

2012-ben a még elmaradt egy helyiség felújítása is végbement. Újra a Bihar Megyei Tanács RMDSZ frakciójának segítségét kértük, (amellyel, és saját forrásból) ebben a teremben is, amit lelkészi hivatalnak fogunk használni, elkészült a gipszkartonozás, villanyszerelés, újravakolás, betonozás, padlócsempézés. Végül kívül felkerült az új, nemes-vakolás is, a régi vasajtós deszka- és betonkerítés helyébe pedig ízléses, igényes kivitelezésű kovácsolt-vas kerítés került, amelynek mintája megegyezik a régi, de még jó állapotban lévő templom-kerítés mintájával.

Már-már készen álltunk arra, hogy az épületet ünnepélyen újraavassuk, amikor a tavalyi esztendőben észrevettük, hogy a legkorábban felújított teremben az állandó, intenzív használat miatt a falak mennyire megrongálódtak, elpiszkolódtak. Ugyanakkor a csempekályha is kezdte teljesen felmondani a szolgálatot. Végül is az avatás elhalasztása mellett döntött a presbitérium, és Illés Sándor presbiter vállalta, hogy közmunkában körbelambériázza és kimeszeli a helyiséget. Ez az idei év elején meg is valósult, mint ahogy az új csempekályha is elkészült, ismét Barta Sándor székelyhídi mester munkája révén.

Ezen a helyen is illesse köszönet mindazokat, akik az elmúlt években segítették a gyülekezetet, hogy régi tulajdonához ne csak hozzájusson, de azt rendben is tudja tartani. Jó reménységgel vagyunk a felől, hogy hamarosan az újraavatásáról is beszámolhatunk. Istennek legyen hála! 
 
Kulcsár Árpád lp.
 

Egy jótékonysági koncertről

A Református Érmellék decemberi számában megjelent jótékonysági koncertről szóló beszámolómban nagy örömmel említettem, hogy hála Istennek sok és jó kedvű adakozó gyűlt össze Micskén a koncert alkalmával. Szeretném megosztani a vezetőség örömét, hogy nem csupán a megjelenő emberek száma volt rekord az eddigi megrendezett jótékonysági alkalmak során, hanem az összeg is, mely a perselybe került ez alkalommal: 8.348,00 ron volt.

Magam és az Alapítvány vezetősége nevében újra szeretném megköszönni mindenkinek, aki akkor este nem sajnálta beletenni a perselybe adományát, ugyanakkor minden egyes gyülekezet tagjainak, akik hozzájárultak perselyes adományaikkal, s nem utolsó sorban minden magánszemélynek, akik jó szívvel küldték vagy adták pénzbeli segítségüket az ÉRDA javára. Isten áldja meg mindenki adakozó szeretetét.

„Aki könyörül a nincstelenen, az Úrnak ad kölcsön, mert Ő megtéríti jótéteményét.”(Péld.19,17)

Balla Júlia
diakónus

Felelősségteljes élet (prdéikáció)

„Az Úr így beszélt Mózeshez és Áronhoz: Váljatok külön ettől a közösségtől, hadd semmisítsem meg őket egy pillanat alatt. Ekkor arcra borultak, és ezt mondták: Ó Isten, aki lelket adsz minden testnek! Miért haragszol az egész közösségre, holott csak egy ember vétkezett? Az Úr így szólt Mózeshez: Mondd meg a közösségnek, hogy menjenek el Kórah, Dátán és Abirám hajlékának környékéről.” 4Móz 16,20-24

Az imahetek időszakában élünk, amikor egy kicsit jobban el tud csendesedni az emberek lelke és nyitottabbak vagyunk egymás irányába és a Mindenható felé. Ilyenkor jobban tudunk a másik emberre figyelni, és azokat is imáinkban hordozzuk, akik megpróbáltatásokat élnek át, nehézségekkel küszködnek. Nagyobb felelősséget érzünk a másik iránt, és jobban felvállaljuk ezt.

Izrael népének az életét sokszor árnyékozták be a fekete fellegek, a nehézségek, a lázadások, az elbukások. Egy ilyen lázadástörténet mozzanatát tartalmazza az igerész. Három férfi, Kórah, Dátán és Abirám lázadozik Mózes és Áron ellen. Közülük Kórah azért, mert úgy tapasztalja, hogy nem igazságos, hogy a papi rendbe csak Áron fiai tartoznak. Áron közeli rokona lévén, úgy érezte, ez a kiváltság őt és családját is megilleti. Mert tudni kell, hogy a lázadás mögött nemcsak a féltékenység állt, hanem az a tény, hogy lévitaként, alacsonyabb funkciót töltött be a szent sátor körüli szolgálatban, és így a jövedelme, a fizetsége is alacsonyabb volt.

Mellette pedig ott volt még Dátán és Abirám, akik Mózes ellen lázadoztak, Mózes „zsarnokságára” hivatkozva állították a népet a maguk oldalára. Arra utalnak, hogy Mózes és Áron önkényesen helyezik magukat a gyülekezet fölé, miközben az egész gyülekezet szent és az Úr közöttük van. Már el is felejtette ez a nép, hogy hány alkalommal fordultak el, hány alkalommal estek el, és minden alkalommal Isten Mózes által mutatta meg a szabadítás. Isten sokszor az ő közbenjárására mentette meg a népet a teljes pusztulástól.

Hányszor lázad a ma embere is, kifejezi nemtetszését, nem tudja elfogadni Isten útmutatását, a törvényeit, mert azok sajátjaival nem egyeznek. S valakit hibáztatni kell, valakin csattan az ostor. Izrael népe csak első pillantásra lázad Mózes ellen, mert most is, mint sok más esetben Isten ellen lázad. Nem Mózes, nem Áron vagy a vének találták ki a törvényeket, hanem maga Isten adta azt a népének. És a törvény ellen lázadóknak bűnhődniük kell. Összehívják a népet, hogy Isten igazságot cselekedjen. Összegyűl a nép, Izrael gyülekezete, és elhangzik a felszólítás Mózes és Áron felé, hogy váljanak el a gyülekezettől, távozzanak messzebb, hogy mindenkit megsemmisíthessen az Úr haragja. Az igazságos Istent látjuk ebben a jelenetben, azt az Istent, aki a törvény szerint cselekszik. Sokszor tapasztalja meg az ember, hogy ha valami bűnt elkövet, akkor az következményekkel jár. Gondoljunk csak az igazságszolgáltatásra. Ha valaki törvénytelen dolgot cselekszik, akkor azt először letartóztatják, bíróság elé állítják, és bűne miatt megkapja az előírt büntetést. Izrael népe is bíróság elé került, Isten bírósága elé. Megállnak az ítélőszék előtt, és várják, hogy az Isten ítéljen.

„Az Úr így beszélt Mózeshez és Áronhoz: Váljatok külön ettől a közösségtől, hadd semmisítsem meg őket egy pillanat alatt!” Istennek hatalmában áll, hogy az egész népet egy szempillantás alatt megsemmisítse. Jogában áll, hogy a bíróság elé beidézetteket, kihallgatás nélkül elítélje, és az ítéletet végre is hajtsa, mint a legfőbb bíró. És most a néppel szemben igazságosan kell cselekedjen. Mivel mindenki osztotta a lázadók véleményét, vagy legalábbis hallgatólagosan támogatta őket, ezért mindenkinek bűnhődnie kell. A lázadókért, azért a 250 emberért, az egész népnek bűnhődnie kell.

A büntetés már tervben van, de Mózes és Áron arcra borul, és könyörög Istenhez, hogy ne büntessen elhamarkodottan. Ez az a pillanat, ami lényeges a számunkra. Mózes és Áron közösen imádkoznak az Úrhoz. Megalázkodnak, és még egyszer közbenjárnak a népért az Úr előtt. Közösen imádkoznak. Azért jelentős a közös ima, mert minden ember ugyanazért a dologért imádkozik, minden ember egy közös céllal, egy közös ügyért imádkozik.

Imádkozni szoktunk a gyülekezetekben a betegekért, a gyászolókért, árvákért, özvegyekért. Imádkozunk, azokért, akikért felelősséggel tartozunk. Mi is mondunk, mondhatunk, mondjunk közbenjáró imákat, mert felelünk egymásért. Mindenki felelőséggel tartozik az ő felebarátjáért. Ezt a felelősséget nem téveszthetjük szem elől, mert számot kell adnunk a ránk bízottakról. Így a történetben Mózesék sem mulaszthatták el azt, hogy mindent megtegyenek a népért, hogy megragadják az utolsó alkalmat is, hogy a mindenható Istenhez kiáltsanak. Meg tudtak alázkodni, akkor, amikor a lázadás ellenük szólt, tudtak könyörögni azért a népért, aki ellenük lázadt. Meg tudtak alázkodni, földre tudtak hajolni a Seregek Ura előtt, és a lázadó népért imádkozni.

Az imával elérték a céljukat, sikerült közben járni az Istennél. Megérkezik a válasz az elmondott imára: „Mondd meg a közösségnek, hogy menjenek el Kórah, Dátán és Abirám hajlékának környékérül.” Az imára érkező felelet egy parancsot tartalmaz, amelynek engedelmeskedve van lehetősége a népnek az életben maradásra, a megtartatásra. Ez a parancs arra vonatkozik, hogy távozzanak el a bűnösök mellől, úgy is mondhatnánk, ne vállaljanak velük közösséget. Fontos, hogy az imára felelet, válasz érkezik. Isten meghallja a könyörgést, látja Mózes és Áron szívében levő alázatot, és megkegyelmez a népnek. Az igazságos Isten, akivel az elején szembesültünk ugyanakkor a kegyelmes, és irgalmas Isten is. Megkegyelmez azoknak, akik nem bűnösök, akik nem vétkeztek.

A nép Mózes és Áron közbenjáró imádsága által megmenekült. Az imának hatása volt, az imának ereje volt. Így van, így lehet a mi közös imáinknak is ereje a mindennapokban, azért is, mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek, ott Jézus Krisztus is jelen van az ő ígérete szerint. Megérkezik oda, ahol várják, ahol hívják őt, és ma is csodát tesz velünk. Merjünk imádkozni, merjünk Isten elé járulni kéréseinkkel - nem csak az imahetek alkalmával -, vállaljuk mi is a ránk bízottak felőli gondoskodást, az értük való könyörgést, és higgyük, hogy Isten meghallgatja és teljesíti kéréseinket. Ámen.

Botos Julia, lp.

Munkálkodik az ÉRDA


2013. december 7-ére az ÉRDA a mintegy 180 nyilvántartott szociálisan hátrányos, nehéz helyzetben élő családjait és testi-szellemi fogyatékkal élőket várta nagy szeretettel a Székelyhídi Református Ifjúsági Központba. Advent időszakában élve és készülve a karácsonyi ünnepekre készülődve nem feledkeztünk meg azokról, akik számítanak odafigyelésünkre, segítségünkre.

Mintegy 78-an hallották meg hívásunkat az Érmelléki Református Egyházmegye 37 gyülekezetéből, természetesen ezen kívül még nagyon sokan fejezték ki köszönetüket a meghívásért, de ugyanakkor sajnálatukat is, hogy betegség vagy más okok miatt nem tudnak részt venni ezen a találkozón. Legtöbben Székelyhídról jöttek el, jelen voltak főleg édesanyák gyermekeikkel, de mozgássérültek is, többen is vállalták az utat Berettyószéplakról, Bihardiószegről, Csokalyról, Érolasziból, Érköbölkútról, Érkörtvélyesről, Érsemjénből, Margittáról és Szentjobbról is.


Meleg teával vártuk az érkezőket, melyet Darabont Tibor, ottományi lelkipásztor karácsonyra hangoló igehirdetése követett Ézsaiás 9, 2-7 igeversei alapján, kiemelve a 6-ik verset: ”Mert egy gyermek születik nékünk, fiú adatik nékünk, és az uralom az õ vállán lészen, és hívják nevét: csodálatosnak, tanácsosnak, erős Istennek, örökkévalóság atyjának, békesség fejedelmének!” Ezt követően már a visszajelzések során nagy örömömre több édesanya elmondta, hogy gyerekei szeretnének verset mondani, melyeket nagy szeretettel fogadtunk. Voltak ismerős arcok, akikhez már sikerült családlátogatásaim során eljutnom, jó volt velük újra találkozni és eljöttek azok is, akikkel még nem volt lehetőségem megismerkedni, ezért is örvendtem ennek a találkozónak és jó alkalmat láttam a kapcsolatteremtésre. Ebédre várva megragadtam az alkalmat, hogy több családdal és gyerekeikkel is megismerkedhessek, beszélgethessek. A székelyhídi református egyházközség jó néhány lelkes asszony tagja nagyon finom, meleg ebédet készített számunkra, melyért ezúttal is hálásak vagyunk, és nagyon szépen köszönjük fáradozásukat, szeretetvendégségüket.

Ebéd után is igyekeztem minél többet beszélgetni a családokkal, meghallgatni gondjaikat, aktuális nehézségeiket. Jó volt látni és megállapítani azt a tényt, hogy igenis szükségük van az embereknek az ilyen alkalmakra, jó az, ha találkozhatnak és találkozhatunk egymással olyan családok és fogyatékosok egyaránt, akik talán ugyanazzal a nehézséggel küzdenek, hasonló gondolatokkal indulnak neki a mindennapok kihívásainak és érezhetik azt, hogy nincsenek egyedül a gondjaikban. Erre szeretném is buzdítani Alapítványunk által nyilvántartott családjainkat, nehézségben élő embereket, hogy ugyan mi nem tudunk mindenben segítséget nyújtani és minden kérésnek eleget tenni, de tudniuk kell azt, hogy nincsenek egyedül: Isten az, aki velünk van, aki meghallgat, aki bátorítani tud és erőt adni a mindennapokhoz, egyedül Ő az, aki igazán segíteni tud, de ezt kérnünk is kell Tőle.

Délután eltávozás előtt újra megköszöntem azt, hogy vették a fáradságot és ugyanakkor a költséget is, hogy erre a találkozóra eljöjjenek, búcsúzásul pedig minden család egy-egy élelmiszercsomagot vehetett át, melyet jó szívvel készítettünk el és adtuk.

Hálás vagyok Istennek, hogy megszervezhettük ezt a találkozót, köszönetet szeretnék mondani Nt. Rákosi Jenő esperes úrnak, ki helyet adott gyülekezetében e rendezvénynek, és nem utolsó sorban a Székelyhídi Református Egyházközség azon asszonyainak, akik félretéve szombatnapi teendőiket, vállalták a főzést és a szeretetvendégséggel való fáradozást. Reménykedek abban, hogy még több ilyen vagy kisebb méretű regionális találkozót fogunk tudni még szervezni azért, hogy összegyűljünk, együtt legyünk, beszélgethessünk és egymás élete és hite által épüljünk.

Balla Júlia,
diakónus

2014. március 11., kedd

Érmelléki Harangszó Rádió - 14. adás




HarangSzó Rádió
A Királyhágómelléki Református Egyházkerület rádióműsorai



Ér Hangja Rádió
Székelyhíd (online)
kedd 18:00-20:00
Interneten:
http://erhangja.ro/radio (élő adás)


Érmelléki Harangszó Rádió - 13. adás




HarangSzó Rádió
A Királyhágómelléki Református Egyházkerület rádióműsorai



Ér Hangja Rádió
Székelyhíd (online)
kedd 18:00-20:00
Interneten:
http://erhangja.ro/radio (élő adás)


Érmelléki Harangszó Rádió - 12. adás




HarangSzó Rádió
A Királyhágómelléki Református Egyházkerület rádióműsorai



Ér Hangja Rádió
Székelyhíd (online)
kedd 18:00-20:00
Interneten:
http://erhangja.ro/radio (élő adás)


2014. március 10., hétfő

Beharangozó Harangszó Érmellék 14. adás

Az Érmelléki Harangszó Rádió 14. adásában az Ébresztő!Gondolat a böjtre hívja fel a figyelmet, majd a Krisztus katonái rovatban Orosz Márta, érbogyoszlói lelkésznő mesél a missziójáról mint anya, feleség és lelkész nő. Műsorunkat a Lelkünk csendessége rovattal zárjuk, melyben szintén Orosz Márta áhitatát hallgathatják meg.

Műsorunk meghallhatható az http://erhangja.ro/radio internetes oldalon, kedd este 6-8 óra között.
Visszahallgatható az http://ermellek.blogspot.ro/ oldalon

Kellemes rádiózást kíván!
Orbán László, szerkesztő,
szentjobbi lelkipásztor

Az Érmelléki Református Egyházmegye Presbiteri Szövetségének tavaszi konferenciája

 
„Legeltessétek az Istennek köztetek lévő nyáját, gondot viselvén arra nem kényszerítésből, hanem örömest, sem nem rút nyerészkedésből, hanem jóindulattal. Sem nem úgy, hogy uralkodjatok a gyülekezeteken, hanem mint példaképei a nyájnak.” (1Pt 5, 2-3)

Meghívó

Szeretettel meghívjuk az Érmelléki Református Egyházmegye Presbiteri Szövetségének a 2014. március 29-én, délelőtt 10 órától kezdődő tavaszi konferenciájára, melynek helyszíne a nagykágyai református templom.

10,00 – Megnyitó áhítat – Bara László nagykágyai lelkipásztor, egyházmegyei főjegyző
10,30 – Köszöntések és számbavétel – Ványi Attila, az Érmelléki Presbiteri Szövetség elnöke
10,45 – Visszatekintés az elmúlt év eseményeire, beszámoló – Ványi Attila elnök
11,00 – Keresztény lelki depresszió - Dr. Tóth János a Békés megyei presbiteri szövetség elnöke
12,00 – az előadás megbeszélése, kérdések az előadóhoz
13,00 – ebéd

A presbiteri szövetség konferenciájára minden presbitert szeretettel hívunk és várunk.

Érsemjén, 2014. március 9.

Tisztelettel, 
Ványi Attila elnök

2014. március 3., hétfő

Közlemény a Kárpátaljai Református Egyházkerület mellett

Közlemény

a Kárpátaljai Református Egyházkerület mellett

 
    A Királyhágómelléki Református Egyházkerület hívő népe nevében imádságos lélekkel állunk a Kárpátaljai Református Egyházkerület tagjai, valamint minden Ukrajnában élő magyar és békességet óhajtó más nemzetiségű testvérünk mellé.
   Az Ukrajnában fellángolt feszültség nyugtalanságot okoz a mi köreinkben is, hogyne jelentene ez különös megpróbáltatást a tűzfészek közelében élők számára. A közelmúltban zárult Egyetemes Ökumenikus Imahét központi témája jegyében, a megerősödött egységtudatunk ajándékával mondjuk és megéljük: „ha szenved az egyik tag, vele együtt szenved valamennyi.” (1Kor.12,26)
   Imádkozunk azokért a magyar testvérekért, akik ez új keletű gyötrelem nyomán megrendültek hitükben és reménységükben. Fohászkodunk teremtő Urunk előtt azokért, akik a szülőföldön való megmaradás bizonyosságát elveszni látják. Isten színe elé visszük a Kárpátalján élő magyarság évtizedekre visszaszámlálható megaláztatását, meghurcoltatását és minden hátrányos megkülönböztetést, amit méltatlanul elszenvedtek a nagyhatalmak szemeláttára.
   Követeljük, hogy a békeszeretetével és szorgalmával kiemelkedő magyarságot senki bántani ne merje, sőt éppen, mert ezek a becsületesen és hűségesen élő emberek mindig példás magatartást tanúsítottak, kiérdemlik, hogy a térség hatalmai őket megvédjék, akár a velük szemben eddig elkövetett bűnök elégtételéért.
   „Isten és emberek előtti felelősségünk tudatában”, amint „meghátrálás emberei nem vagyunk” (Zsid.10,39), határozottan és következetesen kijelentjük, hogy testvéreinkért készek vagyunk naponta zörgetni Isten előtt, más nagyhatalmak lelkiismeretét éberen tartva, és a világ közvéleményét naprakészen tájékoztatva.
 
Nagyvárad, 2o14.március 1-én.
 
A békesség kötelékében
 
                                       Csűry István                             dr.Varga Attila
                                          püspök                                      főgondnok  

Beharangozó Harangszó Érmellék 13. adás

Beharangozó Harangszó Érmellék 13. adás


Az Érmelléki Harangszó Rádió 13. adásában az Ébresztő!Gondolat a múlt vasárnap megtartott Bibliavasárnap köré épül, majd a Krisztus katonái rovatban Szabó Erzsébettel, az Exodus erdélyi koordinátorával készült interjúsorozat befejező részét hallhatják. Őt követi a magyarkéci Élő Kövek zenekar koncertfelvétele. Műsorunkat a Lelkünk csendessége rovattal zárjuk, melyben Bene Ferenc, berettyószéplaki lelkipásztor áhitatát hallgathatják meg.



Műsorunk meghallhatható az http://erhangja.ro/radio internetes oldalon, kedd este 6-8 óra között.

Visszahallgatható az http://ermellek.blogspot.ro/ oldalon



Kellemes rádiózást kíván!

Orbán László, szerkesztő,

szentjobbi lelkipásztor