2013. november 11., hétfő

VI. Érmelléki Egyházmegye Ifjúsági Tábor

Hatodik alkalommal került megrendezésre az idei esztendőben az Érmelléki Egyházmegye Ifjúsági Tábora a Hegyközszentmiklósi Református Egyházközség termálstrandján. Isten iránti hálaadással számolhatunk be erről, mint olyan eredményről, amely mégha töredékes is, de magában hordozza annak az áldott lehetőségét, hogy az érmelléki magyar református ifjakat a hitbeli nevelés eszközeivel segítsük öntudatos felnőtt keresztyénekké válni.

A hatodik alkalom azt is jelentette egyfelől, hogy a szervezők sok tapasztalattal a hátuk mögött vághattak neki az idei tábornak, de azt is, hogy a fiatalok évről évre szívesen vesznek részt a táborban, mégha az előző évekhez képpest idén meg is csappant a létszámuk. A valamivel több, mint negyven résztvevőért és MKT-s segítőkért is hálát adtak a szervezők.

Másfelől, a hatodik alkalom azt is mutatta, hogy a kezdeti akadályok és tapasztalatlanság mára a múlté lett, és a helyét átvette egy jó értelemben vett rutin. A tábor menete, programja is az idők során kikristályosodott, ezért akik jelentkeztek, előre sejthették, hogy mire is számíthatnak majd.


Ugyanakkor a szervezők számára is az elmúlt évek tapasztalatai lehetőséget adtak a mérlegelésre, és pár általános dolognak a megfigyelésére. Szinte minden évben visszatérő jelenség, hogy néhányan otthon „felejtik” a Bibliájukat, vagy éppenséggel nincsenek teljesen tisztában azzal, hogy egy keresztyén táborban miként illik viselkedni, beszélni, öltözködni. Persze ezek ritka, kirívó példák, és reménység szerint a tábor jó hatással volt ezekre a fiatalokra is.

Az idei év főtémája az 1Móz alapján József története volt. Erről szóltak a reggeli és esti áhítatok, és ennek menetén a délutáni előadások is. Hétfőn a megérkezés, sátorverés és regisztráció után Jakó Sándor Zsigmond jankafalvi lelkipásztor, a tábor főszervezője köszöntötte az ifjakat, és tartotta meg a nyitó-áhítatot. A délután az ismerkedés jegyében telt, illetve a viszontlátás örömében, hiszen akadtak olyanok is a táborban, akik szinte minden alkalommal részt vettek, régi „veterán” visszajárók, akik lelkesen üdvözölhették egymást.

Az első előadást Csákiné Simándi Márta érsemjéni lelkipásztornő tartotta meg „Családi kapcsolatok – kivételezés, árulkodás” címmel. A bibliai Józseffel a szülei kivételeztek, ami a testvéreinek nagyon nem tetszett, és épp ezért gyűlölték meg, és közösítették ki maguk közül, másfelől József még tetézte ezt azzal, hogy árulkodott a szüleinek a testvérei cselekedeteiről és beszélgetéseiről. Ezek a motívumok a mai családi életben ugyanúgy megfigyelhetők. A modern társadalomtudományok alapos kutatásokat végeztek ezen a téren is, a lélektannak hasznos meglátásai vannak, amelyek az ilyen családi konfliktusokat segíthetnek kezelni. Nagy felelőssége van a szülőknek abban, hogy miként nevelik a gyermekeiket. Az este elközeledtével Forró Csaba csokalyi lelkipásztor zárta a napot egy rövid igemagyarázattal.


Kedden Lakatos Tamás szentjobbi I. éves teológus-hallgató szolgált a reggeli áhítaton, majd kezdetét vette az ún. sport-nap. A délelőtt a különféle sportolási lehetőségekben, versengésekben telt: rögtönzött vízi-póló verseny, röplabdázás, vak-focizás után a jól megérdemelt ebéd következett. Majd, a már előzőleg kiválasztott egész hetes délutáni foglalkozások vették át a főszerepet. Voltak, akik nehezen tudták eldönteni, hogy melyik csoport-tevékenységet válasszák, ezért kettőbe is jelentkeztek. Ahogy az elmúlt években az már megszokottá vált, a zenetanulás, a festés-rajzolás, agyagozás, hagyományőrzés (gyöngyfűzés, mézeskalács-sütés és nemezelés) és újságírás közül lehetett választani. A zeneoktatást, ahogy azt már az előző évben is Margittai Tamás zenetanár (Nagyvárad) vezette, az agyagozást Tóth Tibor fazekasmester (Székelyhíd), a hagyományőrzést Jakó Jolán tanítónő (Érmihályfalva), az újságírást pedig Kulcsár Árpád lelkipásztor (Értarcsa), a festeni, rajzolni vágyókat pedig Molnár Irénke képzőművész (Debrecen) irányította. A reggeli és esti áhítatok énekkíséretét gitárral Margitai Tamás mellett Balogh Boglárka és Mikó Alexandra székelyhídi ifisek biztosították, odaadó lelkesedéssel.

A második napi előadásnak már a címe is nagy érdeklődést váltott ki „Okkultizmus és álomfejtés”, és sokan várták már, azért is, mert egyszerre két előadót is meghallgathattak. Véber Csilla pszichológusnő az álomfejtésről szólt nagyon tanulságos módon, majd Veres- Kovács Attila Nagyvárad-Olaszi gyülekezet lelkipásztora beszélt közérthető, szórakoztató stílusban az okkultizmus nehéz témájáról.

Megnyugtató volt hallani, hogy az álmok szerepe egész más az ember életében, mint amint arról az emberi babonaság sok évszázados hagyománya vélekedik, és a vallástörténeti hipotézisekkel szemben a pszichológiai magyarázat sokkal egyszerűbb, relevánsabb értelmet ad az agyműködés eme a sajátságos formájának, amit álomnak nevezünk. A Biblia alapján vitathatatlan, hogy Isten álmokon keresztül is kijelenthet vagy üzenhet, de ezt messze nem teszi olyan gyakran, mint azt egyesek szeretnék hinni, vagy feltételezik.

A horoszkóp, a jóslás, a mágia, a halott-idézés, spiritiszta szeánszok a keresztyén fiataltól teljesen távol kell álljanak, ezek nagyon veszélyes okkult dolgok, amelyek mind az ősellenség, a sátán hatáskörébe tartoznak, és mindegyik mögött ő áll. Sajnos a média is nagymértékben elősegíti ezeknek a dolgoknak a terjedését és fennmaradását, a napilapok és más sajtóorgánumok hemzsegnek a horoszkópoktól, amelyek az aznapi biztos jövőbelátás szavaival kecsegtetnek; reklámoktól, amelyek jósokat, „gyógyítókat”, mágusokat reklámoznak, és csalogatnak a velük való kapcsolatfelvételre. A televízió-csatornákon órákon át különféle okkult, és mágikus cselekményeket mutogatnak, a betelefonálókat megtévesztik mindenféle hamis ígéretekkel.

Ugyancsak veszélyt jelentenek a fiatalokra a sátán imádatára nyíltan buzdító különféle rock-zenekarok, vagy azok, amelyek burkolt formában, de ugyanarra csábítanak, illetve amelyek a drogfogyasztás veszélytelenségét sugallják, szabadelvű (liberális) szexualitásra bátorítanak. Nagyon sok minden van, amitől egy keresztyén fiatalnak óvakodnia kell. A nehéz, felelősségteljes téma levezetéseképpen Simon-Szabó István éradonyi lelkipásztor tartotta meg esti áhítatot.



Szerdán Erős-Joó Béla papfalvi lelkipásztor építő áhítatára ébredeztek a fiatalok, majd megkapták az aznapi feladatukat: egy versenyben vehettek részt csapatonként, amelyben a legkülönfélébb dolgokat, eszközöket, tárgyakat kellett gyűjteniük, és más, mulatságos feladatokat kellett teljesíteniük. Ebéd után szokás szerint a kézműves foglalkozásokon vehettek részt, majd Paizs József segesvári segédlelkész előadását hallgathatták meg, „Hullám-hegyek, hullám-völgyek” címmel.


A fiatal lelkész az ifjak „nyelvén” tudott szólni arról, hogy a kamaszkor változó éveiben hogyan tud helytállni egy keresztyén fiatal. Bár egyszer fenn, máskor lenn, és ezek az állapotok gyakran változnak, mégis, a hit olyan biztos, szilárd alap lehet bárkinek az életében, hogy segítségével átvészelhetőek a legnehezebb pillanatok is, amelyek a kamaszkorban érhetnek egy fiatalt. Amíg a keddi előadó, Veres- Kovács Attila az eddigi összes tábor alkalmával jelen volt mint előadó, figyelmet megragadó, közérthető előadói stílusának és az ebből fakadó elismertségének köszönhetően, a most először ellátogató Paizs József is hamar a fiatalok kedvencévé lett. Remélhetőleg máskor is számíthatunk bölcs gondolataira. A nap Bara László egyházmegyei főjegyző, nagykágyai lelkipásztor igemagyarázatával zárult a templomban.


Csütörtök reggel Botosné Kocsis Júlia vedresábrányi lelkipásztornő ébresztgette az Ige szavaival a táborlakókat, majd az egyik kereskedelmi televíziós-csatorna népszerű ügyességi játékának mintájára kezdődött el a szórakoztató versengés. Az ebédet és a délutáni kézműves munkát követően Jakó Sándor tartott előadást a templomban „Hányszor lehet megbocsátani?” címmel. Ez a cím Péter apostol egyik kérdése volt az Úr Jézushoz, és az Ő válasza mentén fogalmazta meg az egyházmegye ifjúsági előadója építő gondolatait. E gondolatok folytatásaképpen hangzott az áhítat üzenete is, amelyet Kulcsár Árpád értarcsai lelkipásztor tolmácsolt. A fiatalok izgatottsága nőttön nőtt, ahogy közelgett a megígért Talentum koncert időpontja. (Nem csak) A fiatalok körében nagy népszerűségnek örvendő nagyváradi keresztyén zenekar (melynek tagjai: Gavrucza-Nagy László, Gavrucza-Nagy Pál, Hegyi Gyöngyi, Nagy Móni, és Tamás-Péter Tibor) a tőlük megszokott minőségben tettek énekszámaikkal bizonyságot Megváltónkról saját dalaikkal, és feldolgozás-énekszámaikkal.



A gyorsan múló idő az utolsó előtti napot is elhozta a tábor életében ebben az esztendőben is, amelynek reggelén id. Mátyás Árpád nyugalmazott lelkipásztor, a hívő élet sok évtizedes tapasztalatain keresztül szólította meg az Ige üzenetével a fiatalokat. Kedves felesége, aki elkísérte, pedig egy éneket is megtanított a táborozó fiataloknak. A délelőtt további részében a hét során fokozatosan kibontakozó József-történetekből megértett üzeneteket ez úttal a fiataloknak kellett egymás számára átadniuk, 6 különféle műfajban: szappan-opera, balett, vígjáték, gregorián ének, horror-film, és autentikus roma-stílusban. J

A nap folyamán elérkezett az utolsó kiscsoportos bibliaóra is, ahol is a jóízű beszélgetésnek az ebéd eljövetele vetett véget, majd ki-ki bemutatta a héten tanult ismereteit a zene, festészet, grafika, agyagozás és más foglalkozások csoportjaiban. A templomba most úrvacsorával egybekötött istentiszteletre várták a szervezők a fiatalokat, amelyen Ft. Csűry István püspök úr szolgált Igei tanítással, és Bara László egyházmegyei főjegyző hirdette a bűnbocsánatot a sákramentumok szent jegyein keresztül.


Együtt, egy közösségé érlelődött ezen a délutánon a tábor sokszínű résztvevője ott, az Úr asztalánál. Az esti tábortűznél tovább folytatódott a délelőtti vidám hangulat, és a templomból az ifjú szívekben elhozott éneklés is. Az esti tábortűznél mutathatták be az ifjak a különböző stílusban betanult József-történetet. Az idei táborban is volt angyal-bárány játék, melynek győztesei ez úttal Mikó Alexandra (Székelyhíd) és Szabó Márk (Hegyközszentmiklós) lettek.

Szombaton, a táborzárás előtt Jakó Sándor főszervező szólt még egyszer Isten Igéjéből a fiatalokhoz, mielőtt a búcsúzás pillanatai eljöttek, és lassan mindenki sátort bontott, elindulva hazafelé.


A tábor szervezői hálás szívvel állapíthatták meg, hogy az idei évben az Érmelléken elindított Munkatárs- Képző Tanfolyam (MKT), amelyet a Communitas Alapítvány támogat, már meghozta első gyümölcseit ebben a táborban azoknak a munkatársaknak a személyében, akik a szervezőket segítették a tábor lebonyolításában. Köszönet mindazoknak, akik Igei szolgálatot vagy előadást vállaltak; mindazon lelkipásztoroknak, akik egész héten megszakítás nélkül részt vettek a táborban, éjszaka őrködtek, gondoskodva az alvók teljes biztonságáról, valamint a Hegyközszentmiklósi Református Egyházközségnek a tábor helyszínének biztosításáért, valamint az Érmelléki Református Egyházmegyének a DDIP és a Bihar megyei RMDSZ-frakciónak az anyagi támogatásért.

Kulcsár Árpád.

Zene-sarok

A tábor a zenekedvelőknek is kedvezett. Minden délután 3 óra után a teraszt megszállták az ifjú zenészek, egyszerre vagy kis csoportokban. A csoportban gitárosok és ez aprócska zongorista sajátította el a tábor énekeit. Megkérdeztük a csoportvezetőt, Margittai Tamást egy pár dologról a csoporttal kapcsolatban. Megtudtuk, hogy két nagy csoport van, kezdők és haladók. Ezen kívül külön foglalkozott a tábor egyetlen zongorista-tanoncával. Az ő véleménye a táborról bíztató: „Jó ötlet! A fiatalokat fel kell rázni és nem szabad, hagyni, hogy elkallódjanak.” Megkérdeztük, mit tanácsol azok számára, akik kedvet kapnak a zenéléshez: „Tíz százalék tehetség, kilencven százalék munka”. Ha hiányzik a tehetség, akkor hiábavaló a munka, de a tehetség se ér semmit gyakorlás nélkül.


Tehát ha valaki esetleg zenélni szeretne köztünk, és Isten nagy nevét dicsőíteni, a jövő évben feltétlenül jelentkezzen. A tábor és a zene-sarok mindenkit vár.


Isten dicsőítése - ahogy én látom -

Újabban kedvenc mondatommá vált az a kijelentés miszerint, aki énekel, az kétszer imádkozik (Ágoston). Ez nem azt jelenti, hogy énekelünk s már biztos kapcsolatunk van Istennel. Könnyű is lenne. Maga a zene, és ezen belül az egyházi zene kevés az üdvösséghez. Helyes, nem helyes, én azon a véleményen vagyok, bármennyire is formabontó gondolat, bármilyen zene áldásos, ha Isten üzenetét tolmácsolva játsszuk. Nem az ateista és sátánista nézeteket valló zenére gondolok, de az éles megfogalmazásban és kemény ritmusban tálalt dalok is lehetnek, tanulságos és építő jellegűek, akár áldásosak, ha Isten nevében szerzett tudásunk visszük bele. Egy világi éneknek is lehetnek Istenfélő üzenetei, még úgyis ha Urunk nevét esetleg nem is említi.


Az egyházi zene be van tudva az orgona lágy esetenként lassú tempójú dallamainak, és sokan elítélik a fiatalságot megragadó pörgős dallamokat. Hiba elítélni egy egész zenei stílust, csak mert a stílus képviselői közül egyesek nem istenfélő életmódot folytatnak. Az olyan mintha elítélnénk egy várost, mert egy lakója tolvaj. De vajon ha azon elmélkedünk melyik út helyes nem felejtjük-e el a lényeget, Istent? Mi a fontosabb? Isten igéjének a megismertetése a világ népeivel, vagy a keresztyénség által évszázadokkal ezelőtt meghatározott liturgiák betartása, ami talán akkor ugyanígy új és formabontó volt.


Ez csak egy fiatal véleménye, s az idősebbek tudják, ebben a korban mi mind világot akarunk váltani. Talán mert többet merünk álmodni. Egy dologban azonban biztos vagyok! Kezdjünk akármibe, legyen az zene, sport, tanulás vagy akármi más, ha abban a tudatban tesszük, hogy Isten velem: a munka befejezett, vele nincs lehetetlen. S látván ezt az emberek hisznek s bízni kezdenek, cselekedni s majd befejezni, példává emelkedni együtt, egymás mellett állva Isten szilárd alapjain. Higgy és tegyél, dicsőíts s légy büszke rá!


Tizenhárom felett

A bibliaórás beszélgetések több csoportban zajlottak. Eben a cikkben a tizenhárom és tizenöt év közöttiek csoportjáról olvashatnak. A csoport vezetője Erős-Joó Béla volt, aki a lehető legnagyobb türelemmel és alapossággal adta át a hallgatóknak, mindazt, amit meg kellett tanuljanak a történet megértéséhez.

A bibliaórás csoport minden nap 12 órakor összegyűlt, megszokott helyén a tábor melletti asztaloknál. Az óra imádsággal indult és a vezérvonal az előző napi előadás és József története volt. Az alkalmakon kétoldalúan működtek. Kérdések és válaszok hangzottak el, és mindig változó volt, hogy ki kérdez, és ki válaszol. Minden alkalommal figyelemfelkeltő volt az, amiről épp beszéltünk, és annyira gazdag, hogyha valaki megkérne rá, meséljem el mit is tanultam, bajba lennék, mert nem tudnám, honnan kezdjem.

Hasznos órákat töltöttünk el együtt rengetek témát átbeszélve, az alázatosságtól, a kapcsolatokon át, Isten elhívásáról, mélységekről, s magasságokról egészen a megbocsátásig. Vezetőnk kitett magáért, nem hagyott bennünk üres foltot, kétséget vagy értetlenséget. Kérdéseinkre válaszolt, és ha kellett visszament az alapokig csak, hogy mindent biztosan megértsünk. Köszönjük neki és Isten áldása legyen további munkáján!

Balogh Boglárka
Székelyhíd

Hagyományőrzés ÉRIT módra

Az Érmelléki Református Ifjúsági Táborban (ÉRIT) idén is meghívták Jakó Jolánt, aki már harmadik alkalommal vezette a hagyományőrzést a táborban. Engem ért az a megtiszteltetés hogy az idei évben egy rövid interjút készíthettem vele. Elmesélte, hogy az eredeti foglalkozása címzetes óvónő. Érmihályfalván is tanult. Részt vett egy óvónő-továbbképzésen, amelyet Tálas Ágnes tartott Budapestről, amely során tanulta meg a hagyományőrzést mélyrehatóbban. Részt vett a Népi kismesterségek egy éves képzésén is ahol tanult néprajzot, népművészetet, gyöngyfűzést, nemezelést, gyékényfonást, vesszőfonást, mézeskalács-készítést és más hagyományőrzési mesterségeket.


A táborban idén nemezelés, gyöngyfűzés és mézeskalácssütés volt. A táborban idén is nagy volt az érdeklődés a hagyományőrzés iránt így tizenhárman voltak a csoportba és nagy lelkesedéssel készítették el a tárgyakat illetve a mézeskalácsokat.

A tábort nagyon jó kezdeményezésnek tartja, mindig szívesen jön el, ha meghívják, intenzívek a programok szellemi dolgokkal is feltöltődhetnek a gyerekek, tanulhatnak, szórakozhatnak. A tábor vezetése pedig nagyon odaadó, nagyon jó a szervező készség illetve a programok is kiválóak. Végeredményben egy nagyon jó hely a kikapcsolódásra és a feltöltődésre.



A legkisebbek Biblia csoportja

A legkisebbek bibliaórás csoportját Botos Júlia vezette, aki idén volt először tagja a szervező csapatnak. 2012. szeptember 1 –óta szolgál Vedresábrányban. Elmondta, hogy nagyon jó kezdeményezésnek tartja a tábort, kivalló nyári program a fiataloknak az egyház berkein belül ahol azok is tanulhatnak valamit, akik nem feltétlenül tanulni jöttek. A szervező csapat nagyon odaadó a program pedig nagyon tartalmas: nagyon jók az előadók jól kitaláltak a játékok és a vetélkedők is. A lelkésznő egyben vallástanárnő is így még inkább szót értett a legkisebbek nyelvén is. Ezért is kapta meg a kicsiket a Bibliacsoportos foglakozások során. Elmondta a Biblia csoportjával kapcsoltban, hogy bár kicsik, de a koruk hoz képest nagyon nyitottak és merik vállalni a véleményüket, bár való igaz hogy van egy-egy téma, amely nem feltétlenül a kissebeknek való, de nagyon lelkesek, így ők is hozzá tudnak szólni. Összességében a tábor nagyon jó hely a tanulásra és szórakozásra, amit a programok tesznek színesebbé.

Lakatos Tamás


Festőkör


A rajz kedvelőivel Molnár Irénke rajztanár foglalkozott a hét során. Egy lelkes kis csapat gyűlt össze, amely a keddi napot festészettel kezdte, illetve a színek térhatását tanulhatták és próbálhatták ki. A gyerekek elmondták, hogy előtérbe a meleg színeket helyezték, de azért a hideg színeket is felhasználták szükség esetén.

A szerdai napon egy kancsó lerajzolásán ügyeskedtek kisseb nagyobb sikerrel. Vezetőjük elmondta, hogy nagyon jól érzik magukat és élvezik, hogy szebbnél szebb fogásokat és türköket tanulhatnak a festészet világából.

Kerekes János


Akik talentumot kaptak a szolgálatra