2013. november 15., péntek

In memoriam Bessenyei István (1929-2013)


Bessenyei István 1929-ben született Árpádon, Bihar vármegyében. Elemi iskoláit szülőfalujában, gimnáziumi tanulmányait Aradon kezdte, majd az „Arany János” főgimnáziumba került, végül a Nagyváradi 2 számú fiúgimnáziumban érettségizett. Váradi évei alatt a Szebeni István segédlelkész vezette bibliaórákat látogatja, amelyek nagy hatással van rá. 1950-ben, sikeres érettségi után, egy zaklatott, vergődésekkel teli nyár következik, ahogy saját szavaival leírja, és őszre megszületik benne a döntés: felvételizik a kolozsvári teológiára. A „Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket” jézusi gondolat vezérlete alatt vállalkozik a lelkipásztori szolgálatra.

Árpádon maradó családjára így gondol vissza: „Vagyonos földműves családban születtem. A vagyont édesapám örökölte, édesanyám szegény napszámos családból származott. Bennem a két társadalmi osztály létkérdése sokszor összeütközött. Már gyermekkoromban meg tanultam kétfelé érezni. Szívembe vágtak, utamba álltak mindegyik osztály nehézségei, és én az arany középúton próbáltam Isten felé eligazodni. A hét elemi osztály elvégzése után édesapám akarata szerint várt rám az ekeszarva. Édesanyám volt az, akiben volt valami, amit még hazulról hozott, saját társadalmi osztályából örökölve: kitörni a jelenből. A jelen nem jó, a jövendő fontos. Fizikailag is gyenge voltam, sajnált a nehéz munkára. Az anyatejből bennem is élt egy elfojtott vágy, amely kitörésre várt, de vastag volt a kéreg, amit az atyai örökség font körülöttem. Érettségi után jutottam a nagy kérdés elé: a pályaválasztás vagy elhelyezkedés emberileg egyik sem sikerült. Mintha Isten állta volna el minden emberi utamat, és késő ősszel, amikor már a falevelek is lehulltak a fákról, 1950-ben halott lélekkel kopogtattam be a Kolozsvári Református Teológiára. Itt felmelegedett a lelkem, ahogy megéreztem, hogy Istennek szüksége van rám.”

A teológia elvégzése után 1954 októberétől Székelyhídra kerül segédlelkésznek Szablyár Kornél esperes mellé. Egy évvel később Nagyszalontára kerül, és ebben az esztendőben köt házasságot a szintén árpádi származású B. Sárközi Katalinnal. A segédlelkészi évek után több parókiát is megpályázik, végül az éradonyi gyülekezet válassza meg lelkipásztorának ahol 1956-58-ig szolgál. Innen érkezik meghívás útján Értarcsára, ahol 1965 szeptemberéig szolgál, majd a sarmasági eklézsia lelkészi hivatalát viszi egészen nyugdíjba vonulásáig. Érmelléki szolgálati évei alatt két gyermeke születik, 1957-ben István, 1960-ban Tünde.

Mindhárom szolgálati helyén szorgalmasan gyűjtögette és gépelte a helytörténeti adatokat. Éradonyról és Értarcsáról kéziratban maradt fenn gyűjtése, Sarmaságról azonban 1993-ban meg is jelent falu-monográfiája.

Emléke legyen áldott!

Kulcsár Árpád lp.