2013. november 21., csütörtök

Kerületi Bibliaismereti Vetélkedő hetedszer



Az elmúlt szombaton, november 16-án ebben az évben is megrendezésre került a Királyhágómelléki Református Egyházkerület Bibliaismereti Vetélkedője. A mostani versenynek Margitta volt a házigazdája. Hét egyházmegye nyolc csapata mérte össze tudását a Jelenések és Dániel könyve alapján. A versenyzők Kisperegről (Arad), Mezőbajról (Bihar), Magyarkécről és Margittáról (Érmellék), Mikoláról (Szatmár), Apahegyről (Nagybánya), Krasznáról (Szilágysomlyó) és Zilahról, a fenyvesi gyülekezetből (Zilah) érkeztek.

A házigazda margittai gyülekezet az érkezőket már terített asztallal várta, merthogy üres gyomorral nehezen megy a koncentráció. A testi táplálék után a lelki táplálékot Kánya Zsolt Attila lecsméri lelkipásztor, KRISZ elnök adta át a jelenlévőknek, stílusosan a Jelenések könyvéből olvasva az igét. A versenyzőket Jakó Sándor Zsigmond egyházmegyei ifjúsági lelkész köszöntötte, majd Kovács Gyula helyi lelkipásztor is a Zsoltárokból olvasott igével üdvözölte és lelkesítette a vetélkedő résztvevőit. A zenében és éneklésben történő dicsőítés idén is az Élő Kövek keresztyén együttes feladata volt, akik nagyon színvonalas zenei előadásokkal ékesítették a napot.

A vetélkedő első részében 20-20 kérdésre kellett válaszoljanak az ifjak, közben egy kis felfrissítő szünettel. A negyven kérdésre adott válaszok döntötték el, hogy ki lesz az idei bajnok. A vetélkedő műsorvezetője Mike Pál kéci lelkész volt, aki a humor segítségével próbálta oldani a feszültséget és izgalmat. A zsűri tagjai pedig Kulcsár Árpád, Illyés Tamás, Kánya Zsolt és Jakó Sándor volt, akik szorgalmasan és alaposan javították a leadott tesztlapokat.


A vetélkedő fő része után, pihenésképpen a fiatalok Visky István fugyivásárhelyi lelkipásztor előadását hallgathatták meg a Jelenések könyvével kapcsolatban. A hallgatóság az előadás alatt rájöhetett, hogy a Jelenések könyve nem is olyan bonyolult, csak mi közelítjük meg túl kacifántosan. Pedig sokszor az egyszerű a nagyszerű és a legkönnyebb út is. Az előadó igyekezett a Jelenések könyvét a rettegett „mumus” könyvek közül kiemelni, s arra felhívni a figyelmet, hogy ez a könyv is Isten üzenetét hordozza a világnak, csak egy kicsit bele kell élnünk önmagunkat.

A javításokkal párhuzamosan a záró forduló, a különdíjas játék is sorra került. A csapatok hat témakörből összesen hat kérdésre kellett válaszoljanak, de a jó válaszadás még nem jelentett pontot, mert egy szerencsekereket kellett forgatni a pontokért, melyen voltak felező és nullázó sávok is. Aki szerencsés volt, az a rejtett mezőkben egy kis édességet is nyerhetett, úgymond vigaszdíjként. A fordulatos játék végül a magyarkéci csapatnak kedvezett, ők vihették haza a társasjátékokat.

A mentálisan kifáradt fiataloknak nagy örömöt jelentett az ebédszünet. A házigazdák: a margittai nőszövetség és presbitérium tagjai, valamint Lőcsei László kántor úr nagyon finom ebéddel várta az asztalokhoz sereglő éhes fiatalokat. Köszönet illeti a margittai gyülekezetet, akik az egész nap ellátását saját forrásukból támogatták.

Az ebéd ideje alatt a zsűrinek sikerült az eredményeket véglegesíteni, s az igen díszes okleveleket megírni, melyeket Mike Pál tiszteletes készítettett és finanszírozott is.
Mezőbaj

 

Magyarkéc

Ebéd után az eredményhírdetés és díjkiosztás ünnepélyes pillanata következett. A zsűri nagy gondban volt, mert a csapatok nagyon felkészülten érkeztek a versenyre. Többször is át lettek ellenőrízve a tesztek, mert egy-egy helyezést fél és negyed pontkülönbség döntött el. Végül az izgalmas és szoros vetélkedő eredménye a következőképpen alakult: harmadik helyezést ért el Mezőbaj csapata (Gáll Zoltán, Pribék Petra, Füstös Kinga, Barna Gabriella, kísérő Demeter Szilárd), második lett Magyarkéc (Borsi Renáta, Borsi Brigitta, Pop Tímea, Borsi Réka, kísérő Mike Pál), mindössze fél ponttal lemaradva a dobogó felsőfokáról, az első helyen pedig holtverseny alakult ki, mivel ez a két csapat csupán négy hibapontot követett el, így szinte tökéletes válaszadással, megérdemelten lettek az elsők, éspedig a címvédő Margitta csapata (Forgács Ákos, Magyar Norbert, Kovács Bianka, Tímár Anett, kísérő Kovács Gyula és Botos Júlia) és a győzelemre már régóta pályázó Kraszna csapata (Juhos Barnabás, Szígyártó Tímea, Dimény Eszter, Boldizsár Heidi, kísérő Kovács István). Minden versenyző könyveket és emléklapot vihetett haza, az első három helyezett pedig értékes könyvcsomagot és oklevelet. A két első csapat a KRISZ elnökétől ráadásképpen a 2014-es Sólyomkővári táborban való ingyenes részvételt is ajándékba kapott. A szabályok értelmében jövőre e két csapat már verseny nélkül jut be a kerületi szintre, így az Érmelléki és Szilágysomlyói egyházmegyék két csapatot is küldhetnek a megmérettetésre.

Kraszna

Margitta

A napot a nagyváradi Kerubim csoport koncertje és áldás zárta. Az egész napos rendezvény szervezője az Érmelléki Református Egyházmegye és a Királyhágómelléki Református Ifjúsági Szövetség (KRISZ) volt, a főtámogatója pedig a DDIP Bihor és a Bihar Megyei RMDSZ. Köszönet a nagylelkű támogatásért!

A búcsúzáskor ismét elhangzott, hogy jövőre újra lesz bibliaismereti vetélkedő, akkor már nyolcadik alkalommal, a szervezők pedig visszavárják és várják a csapatokat.

Kovács Beáta

2013. november 20., szerda

Nőszövetségi születésnap Margittán


 
,,Derék asszonyt kicsoda találhat?
Értéke sokkal drágább az igaz gyöngynél.
Hadd élvezze munkája gyümölcsét,
Dicsérjétek tetteiért minden helyen!"
(Péld 31,10.30)

November 17-én a délelőtti istentisztelet keretében ünnepeltük LÓRÁNTFYY MARGIT NŐSZÖVETSÉGÜNK fennállásának 20-ik évfordulóját. Igét hirdetett Bogya Kis Mária a Királyhágómelléki Református Egyházkerület nőszövetségének elnöke, Szatmár Szamos-negyed gyülekezetének lelkipásztora az Ap.Csel.9, 40-42 alapján. Igehirdetésében Tábita (Dorkás) példájával kihangsúlyozta a nők önzetlen, önfeláldozó szerepét a gyülekezetben és a mindennapi életben.


Kovács Gyula lelkipásztor,mint házigazda köszöntötte a vendégeket és a jelen levő gyülekezetet a 116. Zsoltár 12-14. verseivel. Megemlítette, hogy az immár két évtizede alakult nőszövetségünk tagjai minden hétfőn délután összegyűlnek a gyülekezeti teremben, ahol az Ige, ének és imádság mellett jelen van a szorgos kezek munkája (csigatészta, adventi koszorúk, ballagótarisznyák, könyvjelzők, énekeskönyvborítók-készítése) .A Mindenható áldását kivánta további életükre és szolgálatukra egyaránt.

Ezt követte a Debrecen Kossuth-utca testvérgyülekezet Tóth Mihala Veronika lelkipásztor által vezetett küldöttség rövid verses-zenés előadása, valamint igei köszöntés az Ap. Csel. 1,14 alapján.

Ez alkalommal sem maradhatott el gyülekezetünk kórusának a szolgálata Lőcsei László kántor vezetésével és Görbe Rozália nőszövetségi tag szavalata.

Minden nőszövetségi tag elismerő Oklevelet és egy csoportképet kapott, melyet Bogya Kis Mária és Kovács Gyula lelkipásztorok adtak át.


Ezt követően Bogya Kis Mária elnöknő felhelyezte az általa hozott igével ellátott szalagot a Lorántffy Margit Nőszövetség zászlajára.

Az ünnepi istentiszteletet szeretetvendégség követte a gyülekezeti teremben, ahol családias meghitt hangulatban töltöttük a délutánt. Talán a szeretetvendégség koronája volt az amikor, Kovács Beáta tiszteletes asszony nőszövetségi elnökünk egy nagy tortával lepte meg az egybegyűlteket.

Köszönet illesse a lelkészházaspárt, akik fáradságot nem ismerve szervezték meg számunkra ezt a csodálatos, Istent dicsőítő felejthetetlen jubileumi évfordulót.

ISTENünk őrizzen és áldja meg szolgálatunkat a jövendőben is!

Balázsi Emma
gondnok-nőszövetségi tag

2013. november 19., kedd

Diószegi szüreten - együtt a jövőért

Diószegi szüreten - együtt a jövőért 

D. Mészáros Elek
Biharország


Szeptember végi napokon már nagyot lehel az ősz a dombok felől, kisepri maradékát a nyárnak. Az előző este esett eső maradéka – a még vergődő kora reggeli napsütésben – gyémántszikrákként csillog a leveleken. Hirtelen libben a pára, mint szélkapta fátyol a róna fölött. Rézvörös menedék alól csábos szőlőfürtök kukkantgatnak az érkezőkre.


Méltó fogadtatás

Jókedvű zsivaj lengi be jöttük, ahogyan hajdan volt eleink idején. Ez volt a szándék is, a régi szüretek hangulatát, munkamenetét, a közösségi együttlét örömét visszaidézni, hogy ismét jó legyen együtt lenni. A panoráma is gyönyörködtető, a bihardiószegi szőlőhegyről messzire látni, távoli harangok búgása apró rezgésekké szelídül a völgyek tenyerén.

A Bihardiószegi Református Egyházközség birtokán járunk, a régi pince-pajta köré telepedő szőlős és gyümölcsös gondos gazdakézről árulkodik. Gellért Gyula, a gyülekezet lelkipásztora számtalan múltmentő, nemzetféltő munkáját gyarapítandó, ezúttal első alkalommal szervezett egyházi hagyományőrző szüretet együtt a magyarországi testvérgyülekezet híveivel, a tépeiekkel.

Bihardiószeg nagy múltú szőlész-borász hagyományokkal büszkélkedő község. Ehhez megvannak a természeti adottságai. Fekvése, talajösszetétele ideális e nemesen különleges, már-már misztikumba hajló gyümölcs termesztéséhez. A bornak lelke van, öröm és bánat elixírhordozója. Aki tud vele bánni, ahhoz szerelmes lányként suttog, odasimul, vagy éppen, mint a menyecske, kacéran felkacag. Lassan-lassan pince mélyében, titokhelyen bölcsességé érlelődik, őszi napsütésben a pajta előtt, diófa alatt öreg csontokat melegít, régi idők fiatalságába röppent elmélkedni, merengeni az elmúltak fölött.

 
A tiszteletes testvérbátyja, Gellért Ákos is beállt a puttonyosok közé

Így élték meg ezt régen Bihardiószegen és mindenütt, ahol értettek a bor nyelvén, akik játszani tudtak ez isten adta muzsikán. A Zichy grófok idején, majd nemzedékeken át óvták, védték a szőlőt, mely messze vitte Bihardiószeg hírét. A filoxéra pusztítása után is talpra tudtak állni, Zichy Tivadar támogatásával 1912-ben elkezdődött a helyiek által MAT pinceként emlegetett óriási borraktár építése. A forradalmi változásokat követően néhányan szőlőtelepítésbe kezdtek, ma már több jelentős területtel rendelkező borász van a faluban.

A református egyház birtokát nem lehet eltéveszteni, alig kőhajításnyira fekszik a főúttól. A zöld ágakkal díszített bejáratnál fehér inges, kalapos legények, magyar népviseletbe öltözött lányok kínálgatják az érkező vendégeket jóféle kisüstivel, pogácsával. Bentebb rögtönzött kapu felirattal: „Isten hozott! Együtt a jövőért!”

 
Gellért Gyula és tépei szolgatársa, Oláh Attila, aki zsíros kenyeret falatozik 

Mire megérkeznek a tépeiek, élükön Oláh Attila tiszteletessel, már javában nyaldossák a lángok az üstök oldalát. Három kondérba készül a napi menü, ebédre bárányból és disznóhúsból bográcsgulyás, vacsorára pedig toroskáposzta kerül a tányérokba. Férfimunka ez a javából! Még az igen nagy ügyességet igénylő paradicsomhámozást sem lehet asszonyokra bízni, Tolnay Gábor nagy precizitással végzi a műveletet. Várdai József épp a húsokat szeleteli; zsigereiben hordozza a tudományt, mint mondja, több felmenője is henteskedett. Szűcs Zsigmond és Furcsik Sándor nagy szakértői az ízeknek, egyikük épp a tüzet csiholja, másikuk sárgarépát tisztít. Jakab László főgondnok amellett, hogy intézkedik, ellenőrzi a munkamenetet, akkora gyorsasággal aprítja a hagymát, hogy még a tépei asszonyok is megcsodálják.

A hagyománymentő szándék mellett az egyházi jelleget sem mellőzi a szüretelés. A munka megkezdése előtt hálaadó istentiszteletre kerül sor a szőlőtermésért, a présház felújításáért és az együttlétért. Gellért Gyula hirdeti az igét: „Szent hely ez, szent föld. Itt is templomban vagyunk, a természet csodálatos templomában. A szüret a nemzeti lét elevenítő része, Isten áldása. Ez a nap ünnepnap, megfürdik lelkünk az Isten adta természet áldásaiban. Ez a hagyomány közösségteremtő és közösségfenntartó kell hogy legyen”.

 
Munka előtt megáldották a szüretelőket

A papi áldásmondást követően a pajta előtt fiatal lányok zsíros kenyérrel, a gyülekezet asszonyai által készített pogácsával és borral kínálgatják a helyi és a tépei szüretelőket. Közben a citerazenekar régi dallamokkal emeli a hangulatot. Sallai Béla, a zenekar vezetője elmondja, hogy egy éve alakultak, ő még kisgyermekként nagyapja révén ismerkedett meg a hangszerrel. Gellért tiszteletes segítségével hangszerhez jutottak, egyaránt játszanak egyházi és világi zenét.

Mire a szüretelők nekilátnak a munkához, megérkezik Balog András, Tépe polgármestere is néhány további szüretelőt hozva magával.

 
Jakab László, a birtok gondnoka és Gellért, a pincegazda

Jakab László főgondnokkal körbejárjuk a birtokot, tőle tudom, hogy a pincemesteri feladatok a tiszteletes úr hatáskörébe tartoznak, míg a kinti munkálatok az ő reszortja. A régi mellett új telepítésű szőlős is van, almást és barackost is kialakítottak. Két évvel ezelőtt egy jókora területet diófacsemetékkel ültettek be, majdan fiatalok táborhelyéül fog szolgálni.

 
Citerások fokozták a munkakaedvet

Jól halad a munka, a citerások sem lankadnak, szüreti nótától hangos a környék. Nagyanyáink ideje éled, fiatalok észrevétlen veszik örökül a múltat.

Már vérét hullatja a délután, a dombtetőn szőlők levelei vörösen izzanak. Friss levegőn, munka végeztével jól jön a falatozás. A hosszú asztaloknál még sokáig beszélgetnek, a régi szokások, szüreti tréfák élednek valósággá. Megszentelődik a délután.

Előzetes a Harangszó adventi számából

Már nyomdában van a Harangszó adventi lapszáma, amely megújult címlappal jelenik meg. A Címlaptéma című új rovatot Lovász István jegyzi: Adventben élünk, várjuk az Urat címmel. A vezércikk is a közelgő ünnepre tekint. Szerzője Bojtor István. Írásának címe: Zakariást megáldja Isten. 
 
    Angyalkút látta vendégül a közelmúltban az egyházkerületi ifjúsági találkozót. Az esemény részleteiről számol be Gecse Tamás, a Református élet rovatban. Ismét jelentkezik a Hitünk és életünk rovat, melyben Ozsváth Sándor Börvelybe kalauzolja az olvasót, a település jellegzetes fejfáit ismertetve hangulatos írásában.
    A Presbiterképzés rovatban a második résszel zárul Demes Tibor érdekes sorozata: Szeresse-e a gyülekezet a lelkipásztorát? A hetedik oldalon pedig, egyebek mellett Somlyóújlak háladó ünnepével is foglalkozik a lap hírrovata.
    A Mozaik oldalon két, nemrég megjelent, Hegyközcsatárral foglalkozó kötetet ismertet Brigovácz László. Ezúttal is beszédes Adorjáni László karikatúrája, melynek címe: Ugródeszka. Ismét jelentkezik a Derűs percek és a Gondolat-jel rovat, Csohány János és Visky István egy-egy írásával.
A lapszám Reményik Sándor, Dsida Jenő és Csiha Kálmán egy-egy adventi versét tartalmazza.
A Harangszó megrendelhető (év közben is) és megvásárolható a református lelkészi hivatalokban, internetes kiadása pedig a harangszo.blogspot.com címen olvasható.
 
 

2013. november 15., péntek

KRISZ - Sportnap 2013

Szeptember 7-én immár harmadszor volt megrendezve a KRISZ Sportnap. Mi érmellékiek idén második alkalommal vettünk részt a megmérettetésen, mely a Szatmári Református Kollégiumban zajlott, mert e kerületi rendezvény szervezője a Szatmári Egyházmegye.

Korán reggel indult a busz Szatmár felé, tele izguló játékosokkal és szurkolókkal. Szükséges volt a kora reggeli indulás, hogy a pontosan kezdődő rendezvényre még beiratkozni is legyen idő. Idén Bihardiószeg, Magyarkéc, Nagykágya és Székelyhíd csapatai és sportoló ifjai képviselték Érmelléket.

A Sportnap Nt. Kovács Sándor szatmári esperes áhítatával indult, majd ezt követte a szabályok ismertetése és a csapatok eloszlása. Egész nap zajlottak a kemény meccsek és versengések. Csak az ebédszünet hozott egy kis szusszanást a nap izgalmaiban. Kilenc sportágban versenyeztek az ifjak úgy, mint: sakk, holland biliárd, asztalitenisz, tollaslabda, foci, kézlabda, kosárlabda, síkfutás 50 és 100 méteren.

Büszkék lehetünk a mienkre, hiszen igen sok dobogós helyet szereztek a különféle sportágakban. Sakkban Törő Attila (Székelyhíd) vitte el a pálmát, a harmadik helyezést pedig Sándor Ferenc (Bihardiószeg) kapta. A tollaslabda-bajnokságban is sikerült egy ezüst, Mikó Alexandra (Székelyhíd) révén és egy „bronzérmet”, Demián Fabiola (Bihardiószeg) révén szerezni. A síkfutásban ügyes lányaink verhetetlennek bizonyultak, ugyanis 50 méteren első Balogh Boglárka (Székelyhíd), második Mihut Alexandra (Bihardiószeg) és harmadik Kis Dorottya (Bihardiószeg) lett. 1000 méteren szintén Balogh Boglárka állhatott fel a dobogó legfelső fokára, őt pedig Darabont Csenge-Éva (Székelyhíd) követte. Asztaliteniszben is sikerült egy második – Létai Zoltán (Székelyhíd) – és egy harmadik helyezést – Vonsz Evelin (Bihardiószeg) – elérni. Kézilabdában Bihardiószeg lánycsapata nyert, igaz ezért a győzelemért nem kellett harcolni, mert nem volt kihívó.

Az idén is a kosárlabda és a foci bajnokság volt a leglátványosabb és leghangosabb szurkolást kiváltó sportesemény. Kosárlabdában Bihardiószeg és Székelyhíd lányai voltak érdekeltek, igaz utóbbiak csak vigaszmeccset játszhattak, miután hiába várták, hogy pályára szólítsák őket. Azaz egy igen nagy szervezői szarvashibának köszönhetően ők csak a kispadról figyelhették a bajnokságot. Amikor Bihardiószeg csapata kemény és néha részrehajló meccsek után megnyerte a kosárlabda kupát úgy éreztük, hogy a székelyhídiak keserűségéért is revánsot vettek. Ráadásul így a tavalyi bajnoki címüket is megvédték.

A fociban három fiúcsapatunk vett részt. Sajnos Magyarkéc nem jutott tovább a csoportkörön, Bihardiószeg és Nagykágya azonban csoportelsőként jutott tovább. Bihardiószeg focicsapata a negyeddöntőben Szárazberekkel került szembe. A nagy csata végén a szárazberkiek örvendhettek, a mienk sajnos kiestek. Nem úgy a kágyaiak, akik most először voltak jelen a Sportnapon. Ők elmondhatták: jöttünk, láttunk és győztünk. Nagy meccsek révén, s a címvédő kiskolcsiak bánatára elnyerték a vándorkupát, mely egy évig Érmellékre került. Csak gratulálni tudunk fiataljaink szép teljesítményéhez.

Ha számot vetünk, akkor azt láthatjuk, hogy kilenc sportágból nyolcban érmet, sőt hatban „aranyérmet” szereztünk sportoló ifjaink által. Ez pedig azt jelenti, hogy érmelléki ifjainkra büszkék lehetünk, mert megmérettek, de nem találtak híjával.

Jakó Sándor Zsigmond lp.

MKT (Munkatárs- Képző Tanfolyam) - harmadik hétvége és búcsú


A harmadik egyben utolsó MKT szemináriumának Szentjobb adott helyet. A helyi lelkipásztor Orbán László nyitotta meg a hétvégét, melyben szó esett arról, hogy nem véletlen az, hogy létre jött az érmelléki MKT, nekünk résztvevő fiataloknak küldetésünk van!

A vacsorát követően egész estét betöltő Fórumot nyitottunk, melyben elmeséltük a nyári táborokban végzett munkákat és az ott szerzett tapasztalatainkat. A Fórum bezárása után nyílt beszélgetésekbe, foglalkozásokba kezdünk, majd mindenki elment kipihenni a napot, hogy reggel új erővel és kipihenten tudjunk Istenre és az Ő vezetésére figyelni.

A szombati reggelit rögtön egy áhítat követte, melyet Jakó Sándor Zsigmond ifjúsági előadó tartott, mely rávilágítást adott a következő témára, amiről már Balogh Katalin beszélt, hogy: a Te szíved mennyire van közel Jézushoz? ! A nap folyamán Orbán Noémi egy nagyon közel álló gyakorlati dolgot hozott el, a rendezvény-szervezést. Ezt követően, a kellő ismereteket megszerezve nekiláttunk a helyi Imaéjjel megszervezésének. Törő Attila I. éves teológus vette át a szót az ember-halászat témával, ami szinten nagyon hozzánk szolt mivel a mostani ifik létszám problémával és elvilágiasodással küzdenek, ezért fontos azt tudni, hogyan is forduljunk az emberekhez és, hogyan próbáljuk az ő életüket is rá vezetni a helyes útra.

Az utolsó MKT szeminárium bátran kijelenthetem, hogy a legjobb hangulatban eltöltött hétvége volt, családias légkör alakult ki, és így gördülékenyen és jókedvűen haladt a munka és a tanulás. Az istentisztelet keretén belül énekekkel szolgáltunk, majd meg kaptuk okleveleinket, amely egy ajánlás egyházmegyei és gyülekezeti munkákra. Szolgálatunk végén egy köszönő beszéddel búcsúztunk a gyülekezettől!

Jakó Sándor Zsigmond lp.

"Reménység" gyülekezeti ház Érszőllősön

Isten a mi reménységünk



Nagy nap volt az Érszőllősi Református Gyülekezet életében, az a hálaadó ünnepély, melynek időpontját a presbitérium közel egy éve már kitűzte. Egész évben folytak a munkálatok, hogy az utolsó térkő, lámpa, és virág is helyére kerüljön, a nagy napra. A készülődés felpezsdítette az egész gyülekezet életét. Nemcsak a lelkész és kedves felesége készült, de a presbitérium, a diakónus asszonyok, a takarítónő, a harangozó, az ifjúság, a kórus és még sok gyülekezeti tag, mint szorgalmas kis „hangyák” sürögtek-forogtak a parókia körül.
 
Volt, akinek a keze járt, s voltak, akiknek a feje fájt a sok tervezéstől, és szervezéstől, de a közös célja mindenkinek az volt, hogy az ünnepély fényét emelje olyan magasra, ami méltó az Isten dicsőítésére.

Az igét Nt. Rákosi Jenő esperes úr hirdette az 1Thessz 3,9-13 alapján. Az igerész alcíme összefoglalta az egész prédikációt: „Hálaadás az örömért, könyörgés további áldásért”. Az esperes úr szolgálatában párhuzamot vont az egykori fiatal lelkes thesszalonikai gyülekezet és az érszőllősi gyülekezet között. Van miért hálát adnia a közösségnek, hiszen Isten sok mindennel megáldott minket, ugyanakkor kiemelte a szeretetkapcsolatok fontosságát, Isten és az ember valamint ember és ember között.

Holland vendégei is voltak hálaadó alkalomnak. Az egyik 6 tagú család még szombat este megérkezett, két másik házaspár pedig vasárnap reggel, a lelkészcsalád legnagyobb meglepetésére, de annál nagyobb örömére. Ők a Stout & Partners Helpt Roemenie alapítvány tagjai, akik az elmúlt nyolc esztendőben nagy mértékben támogatták az épület belső felújítását, a szeretetkonyha beszerelését és működtetését, az ebédlő, mellékhelyiségek és vasárnapi iskolai terem kialakítását és berendezését.


A presbitérium egyik értékes tagja, Zeffer József egy nagyon részletes bemutatóval készült a hálaadásra abból a célból, hogy segítsen a gyülekezetnek emlékezni mi mindenért kell hálát adnunk, úgy fizikai, mint lelki értelemben, ahogy a zsoltárok könyvében is olvassuk az igei buzdítást: „Áldjad lelkem, az Urat és ne felejtsd el mennyi jót tett veled'” (Zsolt 103, 2). A beszámoló második felében, mely a régi parókia épületének felújításáról szólt, vetített képes bemutató segített összehasonlítani a múltat a jelennel.

Titokban a presbitérium, az ifjúság és a kórus még egy külön programot is összeállított a lelkész család számára, akik kerek tíz éve szolgálnak köztünk. A gyülekezet háláját egy képbemutatóval, egy köszöntő verssel és sok kedves szóval fejezte ki. Az istentisztelet közel három órát tartott, melynek keretében az említetteken kívül még szolgáltak kicsik és nagyok versekkel, kórusművekkel és énekekkel.

A lelkész egy emléklappal és egy szál rózsával fejezte ki köszönetét azoknak a nőtestvéreknek, akik közel hat éven keresztül minden csütörtökön meleg ételt készítenek a gyülekezet rászorult tagjainak. A templomi istentisztelet után a gyülekezet tagjai átvonultak a régi és új parókia közötti térre. A gyülekezet lelkipásztora az 1Pt 1,3-9 versei alapján arról beszélt, mit jelent keresztyénként élő reménységgel bírni: számolni az Isten lehetőségeivel, a jelenbe hozni a jövő ígéretét és felszabadult, örvendező életet élni. Ezután következtek a táblák leleplezése. REMÉNYSÉG GYÜLEKEZETI HÁZ lett az új neve annak az épületnek, melynek külső, belső felújítása 2005-2013 között zajlott az említett hollandiai alapítvány támogatásával és a gyülekezet tagjainak célirányos adományaiból. A tábla egy másik mondata ugyanakkor emlékeztet mindenkit, aki ide ellátogat, hogy Soli Deo Gloria, azaz Egyedül Istené a Dicsőség!És hogy még mi mindenért vagyunk hálásak, azt nem lehet kifejteni egy újságcikk keretein belül.


Én örülök, hogy ennek az élő gyülekezetnek lehetek a tagja, és bízom benne, hogy a jövőben még többen felismerik az itt rejlő áldásokat és részesednek azokból. Szeretettel hívunk másokat is alkalmainkra, látogassanak el hozzánk és győződjenek meg személyesen a fentebb leírtak valóságáról.

Veszprémi Boglárka,
ifjúsági vezető

Rév, Élesd, Feketeerdő - székelyhidiak kirándulása



Július végén 18 ifjú és 4 felnőtt érkezett gyülekezetünkbe a hollandiai Asperen-ből, akik nagy segítséget nyújtottak, mind a Vakációs Bibliahét lebonyolításában, mint pedig az egyház körüli fizikai munkában. Egy hét kemény munkálkodása után, augusztus 3-án, megérdemelt kirándulásra vittük el holland testvéreinket a székelyhídi IKE-tagokkal együtt. A kirándulás első állomása Rév volt, ahol a Sebes-Körös völgyében meghúzódó Zichy-barlang hűvösében csodáltuk meg az évezredek alatt kialakult cseppköveket. Rév után az élesdi gyermekotthon felé vettük az irányt, ahol Dénes István Lukács lelkipásztor és felesége bemutatta azt az intézményt, ahol sok gyerek lelt otthonra és igazi szeretetre. Az intézmény vezetői a mindennapi küzdelmek és gondok mellett azokról az örömökről is beszámoltak, amelyet a hálás gyerekek részéről tapasztalnak meg nap, mint nap. Élesdet hátunk mögött hagyva Feketeerdőn keresztül igyekeztünk ahhoz a tisztáshoz, ahol finom ebéd várt bennünket.


Születésnapi köszöntő az esperesnek

A székelyhídi gyülekezetből ugyanis már délelőtt elindult egy csoport, hogy a kirándulóknak ebéddel és vacsorával kedveskedjenek. Ezúton is hálás szívvel köszönjük meg kedvességüket. Isten kegyelméből nagyon kellemes napot töltöttünk együtt holland testvéreinkkel, jó volt látni, ahogy kezdtek szövődni a barátságok fiataljaink között. Már este volt, amikor visszaérkeztünk Székelyhídra, ahol énekekkel és imádsággal köszöntük meg a kellemes napot Mennyei Atyánknak, s alázattal készültünk a vasárnapi szolgálatunkra.

Rákosi Jenő esperes

Bibliaismereti Vetélkedő - hetedszer

Az idén október 19-én Nagykágyán került megrendezésre az Egyházmegyei Bibliaismereti Vetélkedő, immár hetedik alkalommal. A helyszín a Nagykágyai Eklézsia által nemrégiben felújított és felavatott gyülekezeti háza volt. A házigazdák nagy szeretettel és finom szendvicsekkel várták a versenyzőket, akik tíz településről érkeztek, név szerint: Érszőllős, Margitta, Magyarkéc, Jankafalva, Csokaly, Tóti, Gálospetri, Szalacs, Nagykágya, Székelyhíd. A csapatok között voltak veterán „harcosok” és újak is, aminek nagyon örvendtek a szervezők.

Mint mindig, most is az Élő Kövek együttes szolgáltatta a vetélkedő zenei hangulatát. Az ő dicsőítésükkel kezdődött a nap programja, majd Jakó Sándor Zsigmond ifjúsági előadó tartotta meg a nyitóáhítatot, a Jelenések könyvéből merítve az alapigét és gondolatait. Majd Bara László főjegyző és házigazda köszöntötte az egybegyűlteket. Miután a verseny menetének eljárását ismertették a szervezők, meg is kezdődött a vetélkedő.

Mike Pál tiszteletesnek köszönhetően nagyon látványos és élvezetes háttérben jelentek meg a kérdések, melyeket ő maga olvasott fel, a megszokott humoros, feszültségoldó stílusában. Minden tízedik kérdés után volt egy kis szünet, amikor is az Élő Kövekkel együtt lehetett ifi énekeket énekelni. Összesen 50 kérdésre kellett választ adni, melyek között volt nagyon banális és volt vért izzasztó is.

Egy rövid szünet után Jakó Sándor vette át a verseny irányítását, miközben Kulcsár Árpád és Illyés Tamás zsűritagok nagy szorgalommal javították a teszteket.

Az idén sem maradt el a különdíjas játék, melynek két fordulója volt. Az első részben felsorolások voltak, s aki többet vállalt a felsorolásból és teljesíteni is tudta, az forgathatott a „szerencse-kereken”. A második játékrészben egy táblázatból lehetett kérdéseket választani, s jó válasz esetén szintén forgatni lehetett. Ebben a versenyzésben a tudás mellett a „szerencse” is kellett, s e kettő eredménye az lett, hogy az idei különdíjat, ami fejenként egy Activity originál társasjáték volt, a jankafalvi csapat (Bodó Bianka, Petrila Hortenzia, Nagy Izabella és Igazság Gergő) vihette haza.


Margitta I. hely

A finom ebéd után következett most is az eredményhirdetés. Minden versenyző kapott emléklapot és könyvjutalmat is, az első három helyezett pedig oklevelet és hatalmas könyvcsomagokat.


Magyarkéc II. hely

A dobogós helyezéseket illetően az idén nem született meglepetés. Az első három helyezettek a mindig szorgalmasan és nagyon aprólékosan felkészülő csapatok lettek, helyezések sorrendjében: első Margitta (Forgács Ákos, Magyar Norbert, Kovács Bianka és Tímár Anett), második Magyarkéc (Borsi Brigitta, Borsi Réka, Borsi Renáta és Pop Tímea), harmadik Érszőllős (Bajnok Dóra, Erdei Virág, Veres Bianka és Veszprémi Boglárka). Gratulálunk nekik!


Érszőllős III. hely

A szép időben, a verseny izgalmában együtt töltött kellemes nap után ki nagyobb örömmel, ki egy kissé elszomorodva, de mindenképpen élményekben meggazdagodva indult haza. Reméljük, hogy jövőre azok a csapatok is eljönnek, akik most hiányoztak, s talán még új csapatok is indulnak a versenyen, de egy biztos a folytatás nem marad el, mert ismerni a Bibliát nemcsak a verseny, hanem az élet, örök élet fontos feltétele.

Jakó Sándor Zsigmond lp.

In memoriam Bessenyei István (1929-2013)


Bessenyei István 1929-ben született Árpádon, Bihar vármegyében. Elemi iskoláit szülőfalujában, gimnáziumi tanulmányait Aradon kezdte, majd az „Arany János” főgimnáziumba került, végül a Nagyváradi 2 számú fiúgimnáziumban érettségizett. Váradi évei alatt a Szebeni István segédlelkész vezette bibliaórákat látogatja, amelyek nagy hatással van rá. 1950-ben, sikeres érettségi után, egy zaklatott, vergődésekkel teli nyár következik, ahogy saját szavaival leírja, és őszre megszületik benne a döntés: felvételizik a kolozsvári teológiára. A „Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket” jézusi gondolat vezérlete alatt vállalkozik a lelkipásztori szolgálatra.

Árpádon maradó családjára így gondol vissza: „Vagyonos földműves családban születtem. A vagyont édesapám örökölte, édesanyám szegény napszámos családból származott. Bennem a két társadalmi osztály létkérdése sokszor összeütközött. Már gyermekkoromban meg tanultam kétfelé érezni. Szívembe vágtak, utamba álltak mindegyik osztály nehézségei, és én az arany középúton próbáltam Isten felé eligazodni. A hét elemi osztály elvégzése után édesapám akarata szerint várt rám az ekeszarva. Édesanyám volt az, akiben volt valami, amit még hazulról hozott, saját társadalmi osztályából örökölve: kitörni a jelenből. A jelen nem jó, a jövendő fontos. Fizikailag is gyenge voltam, sajnált a nehéz munkára. Az anyatejből bennem is élt egy elfojtott vágy, amely kitörésre várt, de vastag volt a kéreg, amit az atyai örökség font körülöttem. Érettségi után jutottam a nagy kérdés elé: a pályaválasztás vagy elhelyezkedés emberileg egyik sem sikerült. Mintha Isten állta volna el minden emberi utamat, és késő ősszel, amikor már a falevelek is lehulltak a fákról, 1950-ben halott lélekkel kopogtattam be a Kolozsvári Református Teológiára. Itt felmelegedett a lelkem, ahogy megéreztem, hogy Istennek szüksége van rám.”

A teológia elvégzése után 1954 októberétől Székelyhídra kerül segédlelkésznek Szablyár Kornél esperes mellé. Egy évvel később Nagyszalontára kerül, és ebben az esztendőben köt házasságot a szintén árpádi származású B. Sárközi Katalinnal. A segédlelkészi évek után több parókiát is megpályázik, végül az éradonyi gyülekezet válassza meg lelkipásztorának ahol 1956-58-ig szolgál. Innen érkezik meghívás útján Értarcsára, ahol 1965 szeptemberéig szolgál, majd a sarmasági eklézsia lelkészi hivatalát viszi egészen nyugdíjba vonulásáig. Érmelléki szolgálati évei alatt két gyermeke születik, 1957-ben István, 1960-ban Tünde.

Mindhárom szolgálati helyén szorgalmasan gyűjtögette és gépelte a helytörténeti adatokat. Éradonyról és Értarcsáról kéziratban maradt fenn gyűjtése, Sarmaságról azonban 1993-ban meg is jelent falu-monográfiája.

Emléke legyen áldott!

Kulcsár Árpád lp.

Katona Jenő Károly (1947-2013) emlékére


Ifj. Katona Jenő Károly 1947-ben született Monospetriben, a család ötödik és egyetlen fiú-gyermekeként. Édesapja id. Katona Jenő Károly helybéli kántor-tanító volt. Általános és elemi iskoláit szülőfalujában végezte, Margittán érettségizett. Először állatorvosira, majd azt követő évben jogi egyetemre felvételizett, de közben besorolták a hadseregbe. Miután leszerelt és hazatért, mint helyettes tanár tanított Szentjobbon. 1968-ban sikeresen felvételt nyert a Kolozsvári Református Teológiára, ahol 1972-ben végzett. Segédlelkészi évét a Szatmárnémeti- Láncos eklézsiában töltötte. Első önálló szolgálati helye szeretett szülőfaluja, Monospetri lett, ahol négy évet töltött. Kiss Ibolya Júlia orvos-asszisztensnővel kötött házasságukat Isten két gyermekkel, Csabával és Zsuzsával áldotta meg. Ekkor már Nagykágyán teljesített szolgálatot, mintegy tíz esztendőn keresztül.

A ’80-as évek vége felé újult erővel támadó kommunista diktatúra ellehetetlenítő körülményei elől az Egyesült Államokba emigrál családjával. 1987 augusztusában érkeznek az „új hazába”, Kaliforniába, ahol három évig Los Angelesben, majd 1990-től 2003-ig San Francisco és környéke magyar református gyülekezeteiben végzett szolgálatot. Nemcsak lelkipásztorként, de a Magyarok Világszövetségének kaliforniai képviselőjeként is áldozatosan szolgálta egyházát és népét a tengeren túli szórványban is. A sok küzdelem, tenni akarás mélységesen komolyan vett szándékába az évek teltével megfáradt, de betegségét türelemmel és alázattal viselte. Utolsó útjára szülőfalujába kísérte el szeretett népe, az érmelléki reformátusság. Emléke legyen áldott!

Kulcsár Árpád lp.

Menjünk már! (anekdota)


Az ugocsai lelkészeket meleg barátság fűzte össze. Mindegyik szegény, egyszerű ember volt, távol állt tőlük minden nagyképűsködés. Egyszer K. J. dabolci és Cs. I. szőlősgyulai lelkészek átkocsikáztak feketeardói kollégájukhoz, N. F. –hez. K. szerette az italt, a házigazda mértékletes életet élt. Huzamosabb beszélgetés és poharazás után már elérkezett a hazamenetel ideje, de K. elégedetlen volt a házigazdával, aki ritkán töltögetett. Fel is állt és azt mondja:

- Te Pista, menjünk már!

A házigazda fogja a kancsót, és tölt az útra egy pohárral. Kiürítik, de maradnak. Nem sok idő múlva feláll K. s mondja:

- Te Pista, menjünk már!

A házigazda megint fogja a kancsót, tölt, kiisszák. De csak leülnek és semmi utazás. Végre a házigazda észrevette a csalafintaságot, s egy újabb készülődésre felkiált:

- Értem én a tréfát!

Még ott maradtak egy kancsó erejéig.

2013. november 14., csütörtök

Felépült a végtisztesség háza Érkeserűben

Felépült a végtisztesség háza Érkeserűben 

Reggeli Újság
D. Mészáros Elek

Hálaadó istentiszteletet tartottak szombaton Érkeserűben a közösségi összefogásnak és az isteni kegyelemnek köszönhető ravatalozó felépüléséért. 


Avarszőnyeget terített az ősz a temetőkert felé szaporázók lába alá, ökörnyál marasztalta az arccirógató napsütést. Ünnepelt a falu, a kezükben vasalt zsebkendőt szorongató nénikék csakúgy, mint a virágcsokorral érkező fiatalok. Békesség ült a lápvilágra.

A fedett teraszt megtöltötték a falubéliek, nagyon készültek már erre az eseményre. Az igehirdetés szolgálatát felvezetendő a Nyéki Enikő irányította egyházi kórus keltette a szépet. Rákosi Jenő, az Érmelléki Református Egyházmegye esperese a János evangéliumában olvasható Lázár feltámasztásának történetét bontotta mába mutató, aktuális üzenetté. Mint mondta, ez a hely csak e mostani alkalommal az örömé, többnyire könnyek, fájdalmak háza, amiben meg kell látnunk a feltámadás ígéretének valósághordozó voltát. Reménypermetként a krisztusi feltámadásra mutatott, ami erőt ad, hogy a gyászban is felfedezzük az örökélet hitnyitányát.


Oroszi Magda, Rákosi Jenő és a gyülekezeti kórus

Oroszi Magda helybéli lelkipásztor a ravatalozóról, mint temetői templomról beszélt, ahol a hátramaradottaknak alkalom adatik Isten igéjének befogadására, a megtérésre. A lelkésznő beszámolója során a ravatalozótörténet kronológiájával ismertette a jelenlévők. Feljegyzések szerint az „ekklésia” már 1812-ben épített halottasházat, külön részt, úgynevezett „színt” kialakítva a halottaik mellett „strázsálni” kívánóknak. XX. század eleji írás tanúsága szerint a község vezetősége arra kérte az egyházat, hogy az ótemetőből az új temetőbe áthelyezendő „hullaháznak” méltó helyet jelöljenek ki. Ennek megtörténtéről már nem szól a fáma.

A 2000-es évek elején ismét előtérbe került a ravatalozó építésének szándéka. De mivel a parókiaépítés már folyamatban volt, a megkezdett munkálat prioritással bírt. Közben folytak az egyeztetések a helybéli római katolikus egyház plébánosával és az egyháztanács tagjaival egy közös ravatalozó építésének lehetőségéről. A római katolikus egyház felsőbb vezetőségének tanácsára hivatkozva, a plébános elvetette az együttműködést.

Megemlítendő, hogy a reformátusok mellett a katolikus hívek is részt vettek az eseményen, a hálaadó istentiszteletre meghívott plébánosuk egyéb elfoglaltsága okán távol maradt.

A reformátusok eldöntötték, hogy egymaguk is felépítik a ravatalozót, teret engedve a római katolikus gyülekezeti tagoknak is a temetkezőhely használatához.

Az önkormányzat a vízvezeték-hálózat ravatalozóig való meghosszabbításával támogatta a közösséget. A mindössze kétszáz méterre lévő utcavégtől történő villanyáram kivezetésének költségeit már nem finanszírozta a községvezetés. „Kérjetek és adatik néktek, zörgessetek és megnyittatik…” igerésszel vértezetten a villanyművek nagyváradi igazgatójának ajtaján kopogtattak, aki segítséget ígért.

Példátlan volt az összefogás, Czirják Levente építészmérnök a tervezőmunkát vállalta el adományként. A 95 ezer lej értékű beruházás összege az évek során félretett terménypénzből, az egyházfenntartói járulékokból, a külön e célra gyűjtött kiróvások összegéből, valamint annak a kilencven családnak a jó szándékából tevődött össze, akik önkéntes adományokat adtak. Emellett többen jelentkeztek közmunkára volt, aki spontán módon egy csésze kávét, üdítőt, ásványvizet vitt a munkásoknak.

A tiszteletes asszony azonban óvatosságra intett, hogy bár önerőből épült a ravatalozó, de az emberi erőfeszítéseket a maguk helyén kell kezelni. Hisz mindez Isten kegyelméből valósulhatott meg, mert „…ha az Úr nem építi a házat, hiába dolgoznak azon az építők” (Zsolt. 127/1).


A gyülekezet főgondnokának, Munkácsi Imrének mond köszönetet a lelkésznő 

A többszöri kórusszolgálat mellett Vincze Ilona mondott verset, Kósa Zsuzsa szavalt. Oroszi Magda a ravatalozót ábrázoló, Fekete Hajnal készíttette tusrajzzal, ajándékozta meg a munkálatok során segédkezőket. A gyülekezet részéről pedig Vincze Ilona nőszövetségi alelnök mondott köszönetet a tiszteletesnő állhatatos munkájáért. Esperesi áldásmondást követően a jelenlévők belülről is megtekinthették az épületet, amely igen impozánsara sikeredett. Külön istentiszteleti teremet is kialakítottak benne, míg a nyolcvan négyzetméteres fedett teraszt tujasor ékesíti.

Már koradélutánba futott az idő, a kijáratnál kaláccsal, pálinkával kínálgatták az eseményről távozókat. A helyszín ismeretében, külső szemlélőnek groteszk látványt nyújthatott volna a sok elégedett, mosolygós arcú ember. De ők megérezték a titkot, a ketten vagy hárman egy akaraton lévőknek szánt ígéret valóságát. Velük volt az Isten.

Reformációi emlékünnepély Szentjobbon

Hármas ünnepet és hálaadó alkalmat tartott a Szentjobbi Református Egyházközség 2013.okt. 31.-én, a Reformáció emlékünnepén. Az este 7 órától kezdődő istentiszteleten igét hirdetett nt. Gellért Gyula diószegi lelkipásztor (volt szentjobbi lelkipásztor és esperes). Igehirdetésében kifejtette, hogy a Reformáció alapgondolata: megtalálni a Bibliát és a Messiást! Nagy baj történik, ha mind a kettőt elveszítjük, éppen ezért a Bibliát olvasnunk kell és a hirdetett igét pedig hallgatnunk kell. A Biblia megtalálásának jele az, amikor érzem, hogy nekem szól személyesen az ige, és ebben azt a feladatot kapom, hogy ne tartsam meg magamnak, hanem akarjam tovább adni. Ahol nincs Biblia, ott csődöt mond minden. A Messiást akkor találtam meg, ha van élő Bibliám – itt, a szívemben.


Az igehirdetés után Orbán László helyi lelkipásztor megköszönte a szolgálatot, és köszöntöte az egybegyűlteket. Könyvbemutató következett, gyülekezetünk tagja a Budapesten élő Csilik Erzsébet: „Az Isonzótól a Duna csatornáig” c. könyve lett bemutatva. A könyv egy szentjobbi család elhurcolását írja el 1952 és 1955 között, a Fetesten megélt igazságtalanságokat és a hazavágyást mutatja be. Laudatiot mondott Orbán László, melyben kifejtette, hogy büszkék lehetünk a könyvre, nemcsak azért, mert Isten erőt adott a szerzőnek, hogy leírja az emlékeit, hanem azért is mert ezeket a dolgokat mindenkinek tudnia kell. Nagyon olvasmányos, őszinte mű, melynek a második fele Szentjobb monográfiáját mutatja be. A könyv 15 lejes áron megvásárolható a lelkipásztori hivatalban.

Majd Gellért Gyula osztotta meg gondolatait, aki a könyv előszavát is írta, utána pedig a polgármester Molnár József köszöntötte az írónőt és az egybegyűlteket.


A nemzeti ima eléneklése után megkoszorúztuk Bocska István szobrát, a gyülekezet tagjai félkörben fáklyákkal állták körül a szobrot. Mikó Mátyás szavalt és Gellért Gyula mesélt röviden a nemes erdélyi fejedelemről és szentjobbi várkapitányról, kihangsúlyozva azt is, hogy a Nyúzóvölgyi csaták megszervezésével az a célja, hogy a fiatal nemzedéket bátorítsa arra, hogy ne adják fel, merjék felvállalni és megküzdeni harcaikat az életben, még akkor is, ha sokszor lehetetlennek tünnek a győzelmek.

Az estét szeretetvendégséggel zártuk. Ezúton is köszönjük a presbiter asszonyok és a nőszövetség segítségét!

Orbán Noémi
Szentjobb

2013. november 13., szerda

Jótékonysági koncert az Érmelléki Református Diakóniai Alapítvány javára



Fellépnek: Thurzó Zoltán – zongora, Oláh Boglárka – hegedű, Bede Róbert – tenor, Tasnádi Ferencz – mélybariton, Székely Ferenc – klarinét, valamint a micskei Sámuel ház bentlakói

Helyszín: Micskei Művelődési Ház 
Időpont: 2013.november 17 - 18,00 óra

Az alapítvány vezetősége nevében kérjük tisztelje meg jelenlétével rendezvényünket s amennyiben módjában áll támogatni alapítványunkat ez alkalommal megteheti, melyet előre is tiszta szívből köszönünk.

„Aki könyörül a nincstelenen, az Úrnak ad kölcsön, mert ő megtéríti jótéteményét” (Péld.19,1)

2013. november 11., hétfő

Csokaly múltja és jelene


Csokaly Nagyváradtól érszakra fekszik. Északon Székelyhíddal, keleten Nagykágyával, délen Diószeggel, míg nyugaton a már Magyarország területéhez tartozó. Létavértessel határos. A Nagyvárad – Szatmárnémeti főútról letérve még közel három kilométert kell megtenni ahhoz, hogy megérkezzünk a nem túl nagy, de annál barátságosabb, magyar ajkú faluba. Csokaly nevét először a 14. században (1338-ban) említi írásos dokumentum, Chokol formában. Napjainkban, 1968-as területi közigazgatás óta, Csokaly közigazgatásilag Székelyhíd városhoz tartozik.

Csokaly a Gutkeled nemzetség birtoka volt. Az, ebből a családból származó, Durug tulajdona volt, majd ennek halála után, az unokák osztozkodásakor Conraduas és Keled kapta meg ezt a területet. 1373-ban azonban már a Zólyomi család volt Csokaly földesura, később pedig a makófalvi Makó család. 1563-ban, a Makó család kihalt, és ekkor Varkocs Tamás szerzett rá adománylevelet. 1647-ben I. Rákóczi György, az erdélyi fejedelem, volt Csokaly birtokosa. A 18. században a falu nevét már Csokaj alakban említették a korabeli dokumentumok. Az évszázad végén és a 19. század elején több birtokosa is volt a településnek: így a Béldy, Csengery, Chernel, Carvay, Fényes, Sulyok, Tardy, Thegze családok. A trianoni békeszerződés előtt Bihar vármegye székelyhídi járásához tartozott.

Körülbelül 1338-ban telepedett le néhány család ezen a területen, ekkor még mindannyian magyarok voltak. 1552-es dokumentumok szerint 22 telekből állt a falu. 1660-ban Nagyvárad török kéz alá kerül, ezzel együtt Csokaly is. Ebben az időben az összes környező település elpusztul, azonban ez a kis falu még tartani tudja magát. Azonban 1686-ban, Szentjobb várának a töröktől való visszafoglalása alkalmával Csokaly teljesen kipusztul, lakatlanná válik. Több mint száz év múlva, 1724-ben, említik ismét lakott településként Csokalyt. Valószínűleg úgy települt újra, hogy az egykor elmenekült lakosok, az ő leszármazottaik visszatértek az elhagyott faluba új életet kezdeni. Ekkor épül meg református templom is, majd később az iskola. A leánygyermekek számára is létrehoztak néhány évvel később egy iskolát.

A református gyülekezet 1724-ben alakul meg, de lehet, hogy csak 1725-ben. 1724 mellett szól az a tény, hogy az egyház tulajdonában lévő egyik terítő az 1724-es évszámot viseli, a 100 éves évfordulót viszont 1825-ben ünnepelték meg. A templom torony nélkül épül meg, az utcafronttól mintegy hatvan méterre a telek mélyén. Azért nem volt tornya a templomnak, mert I. Lipót császár minimálisra csökkentette a protestáns gyülekezetek templomépítési lehetőségeit. Csupán olyan templomok épülhettek, amelyek torony nélküliek voltak, és így nem voltak túl feltűnőek. A tornyot csak 1790-ben építették a templomra. Az évek során a templom több felújításon ment keresztül: renoválták a külsejét, a belsejét, a bútorait, befedték cseréppel, megjavították a deszkamennyezetet. 1865-ben Szabó György, a helyi főbíró, Mózes-széket készíttetett, 1883-ban Fényes István a ma is meglévő díszes faragású tölgyfa úrasztalát adományozta a gyülekezetnek. A szószékkorona 1887-ben készült Szabó György főbíró adományából. 1910-ben a templom tetején a cserepeket horgonyozott deszkalemezre cserélték.

1800 körül a templomnak két kisebb harangja volt, amelyek valószínűleg a toronyépítés idejéből származtak. Ezeket 1857-ben egybeöntötték és mellé még egy nagy harangot öntetett az egyházközség. A kisebbik harangot 1917-ben hadi célokra elvitték, helyére 1929-ben készült egy új nagy harang. Az 1848 – 49-es szabadságharc pusztításainak kiheverése után egyre többször kerül szóba, hogy orgonát kellene állíttatni a csokalyi református templomba. A templom orgonája 1864-ben épült, azonban, hogy kinek a keze munkáját dicséri, nem lehet tudni. Néhai Szalay Zsuzsanna hagyatékából adományozta a gyülekezetnek Fényes Lázár földbirtokos.

A templomkertbe a hálás utókor egy emlékművet építtetett az első világháborúban elhunyt csokalyiak emlékére. A falu híres szülötte Fényes Elek, földrajztudós, statisztikus. A Magyar Tudományos Akadémiának tagja volt, és elkészítette Magyarországnak és tartományainak teljes földrajzi és statisztikai felmérését, leírását. A kúriája a református templommal szemközt található, amelynek falai közül mára már csak egy maradt meg. Halálának 125. évfordulóján emléktáblát helyeztek el a tiszteletére a református templom bejárata melletti falon.

Napjainkban a református gyülekezet közel ötszáz lelket számol. Néhány évvel ezelőtt a templomkertben felépült egy gyülekezeti ház is, holland segítséggel. Ez egy nagy gyülekezeti termet foglal magába, egy konyhát, egy kisebb irodát. Az épület emeletén öt vendégszoba található, egy zuhanyzóval, mellékhelységgel.

A legújabb felújítás tavaly télen történt a templomban, amikor központi fűtés lett beszerelve, ezzel is barátságosabbá, melegebbé téve a hideg téli vasárnapokat. Az idei évben esedékes a karzat teljes cseréje. Erre azért van szükség, mert a régi életveszélyessé vált, így használhatatlan. Ezzel egy időben megtörténik az ablakok cseréje is, hiszen már nem szigetelnek jól.

Hála Istennek a gyülekezetben szép számmal vannak fiatalok is. A vasárnapi istentiszteletek ideje alatt vasárnapi iskola zajlik a gyülekezeti teremben. Ezeken az alkalmakon tíz – tizenöt gyerek vesz részt hétről hétre. A legkisebbekkel a tiszteletes asszony foglalkozik. Az idei évben hat fiatal (egy lány és öt fiú) tett bizonyságot hitéről gyülekezetünkben. Jövőre nyolc gyerek fog konfirmálni, egy lány és hét fiú. A kiskonfirmációra készülők száma az idén hat. A konfirmációi oktatást a lelkész végzi a gyülekezetben, ugyanúgy, ahogy az ifjúsági csoporttal is ő foglalkozik. IKÉ-n körülbelül tizenkét fiatal vesz részt hétről hétre.

A kicsiny csokalyi gyülekezet talán új erőre kap az elkövetkező években. A vasárnapi istentiszteleteken nyolcvan – kilencven ember vesz részt. Igen lelkes gyülekezet, hiszen mindig arra törekszik, hogy szebb és jobb legyen a környezetükben minden. Folyamatosan szépítgetik a templomkertet, a parókiát és annak udvarát, a templomot és a gyülekezeti termet. Még egy gyülekezeti kirándulást is szerveztek az idén. A közös munka és közös szórakozás meghozza a gyümölcsét, hiszen egyre összetartóbb a közösség. Erre az összetartásra pedig napjainkban igen nagy szükség van!

Isten segítsen bennünket abban, hogy ez a kis gyülekezet továbbra is megállhasson a saját lábán, itt, az Érmellék szegletében.

Forró Emese

175 éve született Kálmán Farkas


Kálmán Farkas református lelkész volt, valamint irodalom- és zenetörténész. 1838-ban született október 15-én Sió-Maroson, hol atyja Kálmán József lelkész volt. A család, amelyből származott évszázadokra visszamenően adott lelkészeket az Anya-szentegyháznak. 1848-ban a gyönki gimnáziumban tanult, majd 1852 őszén Pápára ment, ahol teológiai tanulmányait folytatta. Teológusként, zene iránti szeretetének köszönhetően ő volt a diákok között a zenében és énekben a legjártasabb ifjú. Karelnök és az ifjúsági zenekarnak volt a vezetője. A könyvtárosi teendőket is ellátta. Ez idő alatt Vid Károly – ügyvéd és jeles zenész – és Hannig Károly által alaposabb zenei kiképzést kapott. Gyönyörűen hegedült. A pápai római katolikus nagytemplom zenekarában rendszeresen közreműködött.

Végezvén a teológiát Pátkán, Szabadszálláson és más településeken volt segédlelkész 1885-től Gyomán volt lelkész. Itt halt meg 1906 október 2-án. A protestáns énekeskönyvekre vonatkozó kutatásai mellett zeneszerzéssel és irodalomtörténettel is foglalkozott. Legalaposabb ismerője a protestáns énekügynek, kivált történeti tekintetben harcolt az énekügy reformja mellett. Cikkeiben is sokszor írt ebben a témában. 1862 óta munkatársa a Protestáns Egyház és Iskola Lapnak. Cikket írt : Az énekeskönyvről 1879, Régi egyházi dallamainkról, Temetési énekek és szertartások 1883, A Batthyányi-codex 1884. A Debreceni Protestáns Lapban 1885-ben Huszár Gál énekeskönyvéről és a 16-17. századi magyar irodalomról írt. Még számos cikket közölt különböző újságokban. Az éneklés atyjának is emlegették őt. Munkái: „Új Magyar Athenás”, „Ujabbkori magyar protestáns egyházi írók életrajz-gyűjteménye”, „Adalékok a 16. és 17. század irodalomtörténetéhez”, az 1711-ig magyarul megjelent összes énekgyűjtemények ismertetése.

Miért fontos, megismernünk Kálmán Farkast? Ha kinyitjuk énekeskönyvünket és mélyebben elmerülünk a szebbnél szebb énekek között, akkor találkozhatunk az ő nevével is, hiszen énekeink közül hatnak ő szerezte a dallamát. Olyan ismert énekeknek, mint: a 226. Sirasd meg sirasd meg nagyszombati dicséret, 276. reggeli éneknek az Alleluja dicsérjétek, 302. bűnbánati énekünknek az Ím nagy Isten, 331. Egyedüli reményem, 391. b Gondviselő jó Atyám vagy, 453. Örök Isten merre, merre vagy. Isten áldása legyen ezután is művein és emlékén.

Ghitea Angéla
Bihardiószeg

VI. Érmelléki Egyházmegye Ifjúsági Tábor

Hatodik alkalommal került megrendezésre az idei esztendőben az Érmelléki Egyházmegye Ifjúsági Tábora a Hegyközszentmiklósi Református Egyházközség termálstrandján. Isten iránti hálaadással számolhatunk be erről, mint olyan eredményről, amely mégha töredékes is, de magában hordozza annak az áldott lehetőségét, hogy az érmelléki magyar református ifjakat a hitbeli nevelés eszközeivel segítsük öntudatos felnőtt keresztyénekké válni.

A hatodik alkalom azt is jelentette egyfelől, hogy a szervezők sok tapasztalattal a hátuk mögött vághattak neki az idei tábornak, de azt is, hogy a fiatalok évről évre szívesen vesznek részt a táborban, mégha az előző évekhez képpest idén meg is csappant a létszámuk. A valamivel több, mint negyven résztvevőért és MKT-s segítőkért is hálát adtak a szervezők.

Másfelől, a hatodik alkalom azt is mutatta, hogy a kezdeti akadályok és tapasztalatlanság mára a múlté lett, és a helyét átvette egy jó értelemben vett rutin. A tábor menete, programja is az idők során kikristályosodott, ezért akik jelentkeztek, előre sejthették, hogy mire is számíthatnak majd.


Ugyanakkor a szervezők számára is az elmúlt évek tapasztalatai lehetőséget adtak a mérlegelésre, és pár általános dolognak a megfigyelésére. Szinte minden évben visszatérő jelenség, hogy néhányan otthon „felejtik” a Bibliájukat, vagy éppenséggel nincsenek teljesen tisztában azzal, hogy egy keresztyén táborban miként illik viselkedni, beszélni, öltözködni. Persze ezek ritka, kirívó példák, és reménység szerint a tábor jó hatással volt ezekre a fiatalokra is.

Az idei év főtémája az 1Móz alapján József története volt. Erről szóltak a reggeli és esti áhítatok, és ennek menetén a délutáni előadások is. Hétfőn a megérkezés, sátorverés és regisztráció után Jakó Sándor Zsigmond jankafalvi lelkipásztor, a tábor főszervezője köszöntötte az ifjakat, és tartotta meg a nyitó-áhítatot. A délután az ismerkedés jegyében telt, illetve a viszontlátás örömében, hiszen akadtak olyanok is a táborban, akik szinte minden alkalommal részt vettek, régi „veterán” visszajárók, akik lelkesen üdvözölhették egymást.

Az első előadást Csákiné Simándi Márta érsemjéni lelkipásztornő tartotta meg „Családi kapcsolatok – kivételezés, árulkodás” címmel. A bibliai Józseffel a szülei kivételeztek, ami a testvéreinek nagyon nem tetszett, és épp ezért gyűlölték meg, és közösítették ki maguk közül, másfelől József még tetézte ezt azzal, hogy árulkodott a szüleinek a testvérei cselekedeteiről és beszélgetéseiről. Ezek a motívumok a mai családi életben ugyanúgy megfigyelhetők. A modern társadalomtudományok alapos kutatásokat végeztek ezen a téren is, a lélektannak hasznos meglátásai vannak, amelyek az ilyen családi konfliktusokat segíthetnek kezelni. Nagy felelőssége van a szülőknek abban, hogy miként nevelik a gyermekeiket. Az este elközeledtével Forró Csaba csokalyi lelkipásztor zárta a napot egy rövid igemagyarázattal.


Kedden Lakatos Tamás szentjobbi I. éves teológus-hallgató szolgált a reggeli áhítaton, majd kezdetét vette az ún. sport-nap. A délelőtt a különféle sportolási lehetőségekben, versengésekben telt: rögtönzött vízi-póló verseny, röplabdázás, vak-focizás után a jól megérdemelt ebéd következett. Majd, a már előzőleg kiválasztott egész hetes délutáni foglalkozások vették át a főszerepet. Voltak, akik nehezen tudták eldönteni, hogy melyik csoport-tevékenységet válasszák, ezért kettőbe is jelentkeztek. Ahogy az elmúlt években az már megszokottá vált, a zenetanulás, a festés-rajzolás, agyagozás, hagyományőrzés (gyöngyfűzés, mézeskalács-sütés és nemezelés) és újságírás közül lehetett választani. A zeneoktatást, ahogy azt már az előző évben is Margittai Tamás zenetanár (Nagyvárad) vezette, az agyagozást Tóth Tibor fazekasmester (Székelyhíd), a hagyományőrzést Jakó Jolán tanítónő (Érmihályfalva), az újságírást pedig Kulcsár Árpád lelkipásztor (Értarcsa), a festeni, rajzolni vágyókat pedig Molnár Irénke képzőművész (Debrecen) irányította. A reggeli és esti áhítatok énekkíséretét gitárral Margitai Tamás mellett Balogh Boglárka és Mikó Alexandra székelyhídi ifisek biztosították, odaadó lelkesedéssel.

A második napi előadásnak már a címe is nagy érdeklődést váltott ki „Okkultizmus és álomfejtés”, és sokan várták már, azért is, mert egyszerre két előadót is meghallgathattak. Véber Csilla pszichológusnő az álomfejtésről szólt nagyon tanulságos módon, majd Veres- Kovács Attila Nagyvárad-Olaszi gyülekezet lelkipásztora beszélt közérthető, szórakoztató stílusban az okkultizmus nehéz témájáról.

Megnyugtató volt hallani, hogy az álmok szerepe egész más az ember életében, mint amint arról az emberi babonaság sok évszázados hagyománya vélekedik, és a vallástörténeti hipotézisekkel szemben a pszichológiai magyarázat sokkal egyszerűbb, relevánsabb értelmet ad az agyműködés eme a sajátságos formájának, amit álomnak nevezünk. A Biblia alapján vitathatatlan, hogy Isten álmokon keresztül is kijelenthet vagy üzenhet, de ezt messze nem teszi olyan gyakran, mint azt egyesek szeretnék hinni, vagy feltételezik.

A horoszkóp, a jóslás, a mágia, a halott-idézés, spiritiszta szeánszok a keresztyén fiataltól teljesen távol kell álljanak, ezek nagyon veszélyes okkult dolgok, amelyek mind az ősellenség, a sátán hatáskörébe tartoznak, és mindegyik mögött ő áll. Sajnos a média is nagymértékben elősegíti ezeknek a dolgoknak a terjedését és fennmaradását, a napilapok és más sajtóorgánumok hemzsegnek a horoszkópoktól, amelyek az aznapi biztos jövőbelátás szavaival kecsegtetnek; reklámoktól, amelyek jósokat, „gyógyítókat”, mágusokat reklámoznak, és csalogatnak a velük való kapcsolatfelvételre. A televízió-csatornákon órákon át különféle okkult, és mágikus cselekményeket mutogatnak, a betelefonálókat megtévesztik mindenféle hamis ígéretekkel.

Ugyancsak veszélyt jelentenek a fiatalokra a sátán imádatára nyíltan buzdító különféle rock-zenekarok, vagy azok, amelyek burkolt formában, de ugyanarra csábítanak, illetve amelyek a drogfogyasztás veszélytelenségét sugallják, szabadelvű (liberális) szexualitásra bátorítanak. Nagyon sok minden van, amitől egy keresztyén fiatalnak óvakodnia kell. A nehéz, felelősségteljes téma levezetéseképpen Simon-Szabó István éradonyi lelkipásztor tartotta meg esti áhítatot.



Szerdán Erős-Joó Béla papfalvi lelkipásztor építő áhítatára ébredeztek a fiatalok, majd megkapták az aznapi feladatukat: egy versenyben vehettek részt csapatonként, amelyben a legkülönfélébb dolgokat, eszközöket, tárgyakat kellett gyűjteniük, és más, mulatságos feladatokat kellett teljesíteniük. Ebéd után szokás szerint a kézműves foglalkozásokon vehettek részt, majd Paizs József segesvári segédlelkész előadását hallgathatták meg, „Hullám-hegyek, hullám-völgyek” címmel.


A fiatal lelkész az ifjak „nyelvén” tudott szólni arról, hogy a kamaszkor változó éveiben hogyan tud helytállni egy keresztyén fiatal. Bár egyszer fenn, máskor lenn, és ezek az állapotok gyakran változnak, mégis, a hit olyan biztos, szilárd alap lehet bárkinek az életében, hogy segítségével átvészelhetőek a legnehezebb pillanatok is, amelyek a kamaszkorban érhetnek egy fiatalt. Amíg a keddi előadó, Veres- Kovács Attila az eddigi összes tábor alkalmával jelen volt mint előadó, figyelmet megragadó, közérthető előadói stílusának és az ebből fakadó elismertségének köszönhetően, a most először ellátogató Paizs József is hamar a fiatalok kedvencévé lett. Remélhetőleg máskor is számíthatunk bölcs gondolataira. A nap Bara László egyházmegyei főjegyző, nagykágyai lelkipásztor igemagyarázatával zárult a templomban.


Csütörtök reggel Botosné Kocsis Júlia vedresábrányi lelkipásztornő ébresztgette az Ige szavaival a táborlakókat, majd az egyik kereskedelmi televíziós-csatorna népszerű ügyességi játékának mintájára kezdődött el a szórakoztató versengés. Az ebédet és a délutáni kézműves munkát követően Jakó Sándor tartott előadást a templomban „Hányszor lehet megbocsátani?” címmel. Ez a cím Péter apostol egyik kérdése volt az Úr Jézushoz, és az Ő válasza mentén fogalmazta meg az egyházmegye ifjúsági előadója építő gondolatait. E gondolatok folytatásaképpen hangzott az áhítat üzenete is, amelyet Kulcsár Árpád értarcsai lelkipásztor tolmácsolt. A fiatalok izgatottsága nőttön nőtt, ahogy közelgett a megígért Talentum koncert időpontja. (Nem csak) A fiatalok körében nagy népszerűségnek örvendő nagyváradi keresztyén zenekar (melynek tagjai: Gavrucza-Nagy László, Gavrucza-Nagy Pál, Hegyi Gyöngyi, Nagy Móni, és Tamás-Péter Tibor) a tőlük megszokott minőségben tettek énekszámaikkal bizonyságot Megváltónkról saját dalaikkal, és feldolgozás-énekszámaikkal.



A gyorsan múló idő az utolsó előtti napot is elhozta a tábor életében ebben az esztendőben is, amelynek reggelén id. Mátyás Árpád nyugalmazott lelkipásztor, a hívő élet sok évtizedes tapasztalatain keresztül szólította meg az Ige üzenetével a fiatalokat. Kedves felesége, aki elkísérte, pedig egy éneket is megtanított a táborozó fiataloknak. A délelőtt további részében a hét során fokozatosan kibontakozó József-történetekből megértett üzeneteket ez úttal a fiataloknak kellett egymás számára átadniuk, 6 különféle műfajban: szappan-opera, balett, vígjáték, gregorián ének, horror-film, és autentikus roma-stílusban. J

A nap folyamán elérkezett az utolsó kiscsoportos bibliaóra is, ahol is a jóízű beszélgetésnek az ebéd eljövetele vetett véget, majd ki-ki bemutatta a héten tanult ismereteit a zene, festészet, grafika, agyagozás és más foglalkozások csoportjaiban. A templomba most úrvacsorával egybekötött istentiszteletre várták a szervezők a fiatalokat, amelyen Ft. Csűry István püspök úr szolgált Igei tanítással, és Bara László egyházmegyei főjegyző hirdette a bűnbocsánatot a sákramentumok szent jegyein keresztül.


Együtt, egy közösségé érlelődött ezen a délutánon a tábor sokszínű résztvevője ott, az Úr asztalánál. Az esti tábortűznél tovább folytatódott a délelőtti vidám hangulat, és a templomból az ifjú szívekben elhozott éneklés is. Az esti tábortűznél mutathatták be az ifjak a különböző stílusban betanult József-történetet. Az idei táborban is volt angyal-bárány játék, melynek győztesei ez úttal Mikó Alexandra (Székelyhíd) és Szabó Márk (Hegyközszentmiklós) lettek.

Szombaton, a táborzárás előtt Jakó Sándor főszervező szólt még egyszer Isten Igéjéből a fiatalokhoz, mielőtt a búcsúzás pillanatai eljöttek, és lassan mindenki sátort bontott, elindulva hazafelé.


A tábor szervezői hálás szívvel állapíthatták meg, hogy az idei évben az Érmelléken elindított Munkatárs- Képző Tanfolyam (MKT), amelyet a Communitas Alapítvány támogat, már meghozta első gyümölcseit ebben a táborban azoknak a munkatársaknak a személyében, akik a szervezőket segítették a tábor lebonyolításában. Köszönet mindazoknak, akik Igei szolgálatot vagy előadást vállaltak; mindazon lelkipásztoroknak, akik egész héten megszakítás nélkül részt vettek a táborban, éjszaka őrködtek, gondoskodva az alvók teljes biztonságáról, valamint a Hegyközszentmiklósi Református Egyházközségnek a tábor helyszínének biztosításáért, valamint az Érmelléki Református Egyházmegyének a DDIP és a Bihar megyei RMDSZ-frakciónak az anyagi támogatásért.

Kulcsár Árpád.

Zene-sarok

A tábor a zenekedvelőknek is kedvezett. Minden délután 3 óra után a teraszt megszállták az ifjú zenészek, egyszerre vagy kis csoportokban. A csoportban gitárosok és ez aprócska zongorista sajátította el a tábor énekeit. Megkérdeztük a csoportvezetőt, Margittai Tamást egy pár dologról a csoporttal kapcsolatban. Megtudtuk, hogy két nagy csoport van, kezdők és haladók. Ezen kívül külön foglalkozott a tábor egyetlen zongorista-tanoncával. Az ő véleménye a táborról bíztató: „Jó ötlet! A fiatalokat fel kell rázni és nem szabad, hagyni, hogy elkallódjanak.” Megkérdeztük, mit tanácsol azok számára, akik kedvet kapnak a zenéléshez: „Tíz százalék tehetség, kilencven százalék munka”. Ha hiányzik a tehetség, akkor hiábavaló a munka, de a tehetség se ér semmit gyakorlás nélkül.


Tehát ha valaki esetleg zenélni szeretne köztünk, és Isten nagy nevét dicsőíteni, a jövő évben feltétlenül jelentkezzen. A tábor és a zene-sarok mindenkit vár.


Isten dicsőítése - ahogy én látom -

Újabban kedvenc mondatommá vált az a kijelentés miszerint, aki énekel, az kétszer imádkozik (Ágoston). Ez nem azt jelenti, hogy énekelünk s már biztos kapcsolatunk van Istennel. Könnyű is lenne. Maga a zene, és ezen belül az egyházi zene kevés az üdvösséghez. Helyes, nem helyes, én azon a véleményen vagyok, bármennyire is formabontó gondolat, bármilyen zene áldásos, ha Isten üzenetét tolmácsolva játsszuk. Nem az ateista és sátánista nézeteket valló zenére gondolok, de az éles megfogalmazásban és kemény ritmusban tálalt dalok is lehetnek, tanulságos és építő jellegűek, akár áldásosak, ha Isten nevében szerzett tudásunk visszük bele. Egy világi éneknek is lehetnek Istenfélő üzenetei, még úgyis ha Urunk nevét esetleg nem is említi.


Az egyházi zene be van tudva az orgona lágy esetenként lassú tempójú dallamainak, és sokan elítélik a fiatalságot megragadó pörgős dallamokat. Hiba elítélni egy egész zenei stílust, csak mert a stílus képviselői közül egyesek nem istenfélő életmódot folytatnak. Az olyan mintha elítélnénk egy várost, mert egy lakója tolvaj. De vajon ha azon elmélkedünk melyik út helyes nem felejtjük-e el a lényeget, Istent? Mi a fontosabb? Isten igéjének a megismertetése a világ népeivel, vagy a keresztyénség által évszázadokkal ezelőtt meghatározott liturgiák betartása, ami talán akkor ugyanígy új és formabontó volt.


Ez csak egy fiatal véleménye, s az idősebbek tudják, ebben a korban mi mind világot akarunk váltani. Talán mert többet merünk álmodni. Egy dologban azonban biztos vagyok! Kezdjünk akármibe, legyen az zene, sport, tanulás vagy akármi más, ha abban a tudatban tesszük, hogy Isten velem: a munka befejezett, vele nincs lehetetlen. S látván ezt az emberek hisznek s bízni kezdenek, cselekedni s majd befejezni, példává emelkedni együtt, egymás mellett állva Isten szilárd alapjain. Higgy és tegyél, dicsőíts s légy büszke rá!


Tizenhárom felett

A bibliaórás beszélgetések több csoportban zajlottak. Eben a cikkben a tizenhárom és tizenöt év közöttiek csoportjáról olvashatnak. A csoport vezetője Erős-Joó Béla volt, aki a lehető legnagyobb türelemmel és alapossággal adta át a hallgatóknak, mindazt, amit meg kellett tanuljanak a történet megértéséhez.

A bibliaórás csoport minden nap 12 órakor összegyűlt, megszokott helyén a tábor melletti asztaloknál. Az óra imádsággal indult és a vezérvonal az előző napi előadás és József története volt. Az alkalmakon kétoldalúan működtek. Kérdések és válaszok hangzottak el, és mindig változó volt, hogy ki kérdez, és ki válaszol. Minden alkalommal figyelemfelkeltő volt az, amiről épp beszéltünk, és annyira gazdag, hogyha valaki megkérne rá, meséljem el mit is tanultam, bajba lennék, mert nem tudnám, honnan kezdjem.

Hasznos órákat töltöttünk el együtt rengetek témát átbeszélve, az alázatosságtól, a kapcsolatokon át, Isten elhívásáról, mélységekről, s magasságokról egészen a megbocsátásig. Vezetőnk kitett magáért, nem hagyott bennünk üres foltot, kétséget vagy értetlenséget. Kérdéseinkre válaszolt, és ha kellett visszament az alapokig csak, hogy mindent biztosan megértsünk. Köszönjük neki és Isten áldása legyen további munkáján!

Balogh Boglárka
Székelyhíd

Hagyományőrzés ÉRIT módra

Az Érmelléki Református Ifjúsági Táborban (ÉRIT) idén is meghívták Jakó Jolánt, aki már harmadik alkalommal vezette a hagyományőrzést a táborban. Engem ért az a megtiszteltetés hogy az idei évben egy rövid interjút készíthettem vele. Elmesélte, hogy az eredeti foglalkozása címzetes óvónő. Érmihályfalván is tanult. Részt vett egy óvónő-továbbképzésen, amelyet Tálas Ágnes tartott Budapestről, amely során tanulta meg a hagyományőrzést mélyrehatóbban. Részt vett a Népi kismesterségek egy éves képzésén is ahol tanult néprajzot, népművészetet, gyöngyfűzést, nemezelést, gyékényfonást, vesszőfonást, mézeskalács-készítést és más hagyományőrzési mesterségeket.


A táborban idén nemezelés, gyöngyfűzés és mézeskalácssütés volt. A táborban idén is nagy volt az érdeklődés a hagyományőrzés iránt így tizenhárman voltak a csoportba és nagy lelkesedéssel készítették el a tárgyakat illetve a mézeskalácsokat.

A tábort nagyon jó kezdeményezésnek tartja, mindig szívesen jön el, ha meghívják, intenzívek a programok szellemi dolgokkal is feltöltődhetnek a gyerekek, tanulhatnak, szórakozhatnak. A tábor vezetése pedig nagyon odaadó, nagyon jó a szervező készség illetve a programok is kiválóak. Végeredményben egy nagyon jó hely a kikapcsolódásra és a feltöltődésre.



A legkisebbek Biblia csoportja

A legkisebbek bibliaórás csoportját Botos Júlia vezette, aki idén volt először tagja a szervező csapatnak. 2012. szeptember 1 –óta szolgál Vedresábrányban. Elmondta, hogy nagyon jó kezdeményezésnek tartja a tábort, kivalló nyári program a fiataloknak az egyház berkein belül ahol azok is tanulhatnak valamit, akik nem feltétlenül tanulni jöttek. A szervező csapat nagyon odaadó a program pedig nagyon tartalmas: nagyon jók az előadók jól kitaláltak a játékok és a vetélkedők is. A lelkésznő egyben vallástanárnő is így még inkább szót értett a legkisebbek nyelvén is. Ezért is kapta meg a kicsiket a Bibliacsoportos foglakozások során. Elmondta a Biblia csoportjával kapcsoltban, hogy bár kicsik, de a koruk hoz képest nagyon nyitottak és merik vállalni a véleményüket, bár való igaz hogy van egy-egy téma, amely nem feltétlenül a kissebeknek való, de nagyon lelkesek, így ők is hozzá tudnak szólni. Összességében a tábor nagyon jó hely a tanulásra és szórakozásra, amit a programok tesznek színesebbé.

Lakatos Tamás


Festőkör


A rajz kedvelőivel Molnár Irénke rajztanár foglalkozott a hét során. Egy lelkes kis csapat gyűlt össze, amely a keddi napot festészettel kezdte, illetve a színek térhatását tanulhatták és próbálhatták ki. A gyerekek elmondták, hogy előtérbe a meleg színeket helyezték, de azért a hideg színeket is felhasználták szükség esetén.

A szerdai napon egy kancsó lerajzolásán ügyeskedtek kisseb nagyobb sikerrel. Vezetőjük elmondta, hogy nagyon jól érzik magukat és élvezik, hogy szebbnél szebb fogásokat és türköket tanulhatnak a festészet világából.

Kerekes János


Akik talentumot kaptak a szolgálatra