2013. október 31., csütörtök

Vakációs bibliahét - Jankafalva


Augusztus utolsó hete ismét mozgalmas volt a jankafalvi eklézsia életében. Ebben az évben is megrendeztük a vakációs bibliahetet. A tavalyi évben felduzzadt a résztvevők száma 50-re, így az idén már az első naptól fogva két csoportra osztottuk a gyermekeket. Az óvodásokból és kisiskolásokból álló kiscsoport foglalkozásait Kállai Anita kántornő vezette, a nagyobb iskolások csoportját pedig jómagam. Már az első nap kiderült, hogy jó ötlet volt a két csoport kialakítása. Az idei téma nagyon sok látványelemet tartalmazott, így előre látható volt, hogy egy vagy két ember nem tudja az “időutazást” kellőképpen előkészíteni. Hála legyen az Úrnak, mert a szükségben gondoskodott segítségről is. Frissen konfirmáltjaink és a nagyobb ikéseink is lelkesen segítettek a dekorációk elkészítésében, a jelenetek eljátszásában, vagy éppen a játékok, kézműves-foglalkozások lebonyolításában. Ezen ifjak megérdemlik, hogy név szerint is megemlítsem őket, hiszen sokat fáradoztak a sikeres bibliahétért: Bodó Bianka, Bodó Judit, Kovács Ildikó, Somogyi Renáta, Nagy Izabella, Petrila Hortenzia, Igazság Gergő és Sabó Attila.

Minden reggel imádsággal és az időutazó jelenetével kezdtük a napot. A legkedveltebb énekünk az időgép beindítását szorgalmazó Kíváncsi Petra ének és tánc volt, melyet a legkisebbek is hamar megtanultak. Minden nap visszarepültünk az időben, s egy-egy bibliai személlyel és történetével ismerkedtünk meg, s természetesen egye-egy szabályt és aranymondást is megtanultunk, hogy szebb legyen az életünk. A napot az uzsonnaidő osztotta ketté. Evés után, új erőre kapva barkácsoltunk és csapatokba oszolva vetélkedtünk. Úgy a kicsik, mint a nagyok különböző mókás próbákon mérték össze erejüket és tudásukat, gyarapítva csapataik pontszámát.

Péntekre végül kiderült, hogy a mennybe csak egy út vezet, éspedig Jézus Krisztus. Mi pedig mindannyian közfelkiáltással elhatároztuk, hogy Őt akarjuk követni. Jó érzés volt az, hogy mindegyik nap végén jó pár gyerek ott maradt takarítani, rendet rakni. Sőt volt olyan nap, amikor már szabályosan ki kellett raknom őket, hogy menjenek haza. Jó volt látnia azt, hogy a magvetés termést is hozott a héten, hiszen a gyerekek engedelmesek voltak, gyakorolták a becsületességet és a megbocsátást. Az örömhírt pedig hazavitték. Azt is jó volt látni, hogy szeretnek az egyház, a templom, de legfőképpen Isten közelébe jönni és ott lenni. – Bár felnőttként is ugyanígy vágyódnának majd az élő Isten után.

Szombaton átismételtük a tanításokat, az énekeket, lezártuk a vetélkedőket, s elérkezett a várva várt pillanat, amikor is mindenki átmehetett az időalagúton. Jelzem, sok gyereknek egyszer nem volt elég az időutazás. J

Vasárnap istentisztelettel zártuk a hetet. Öröm volt mindennap a sok gyereket látni, de ugyanilyen öröm volt a megtelt templomban azt is megtapasztalni, hogy nem hiába vitték a gyerekek haza az örömhírt. Egy gyermek-istentisztelet és énekléssel egybekötött elbeszélések által meséltük el egész hetünket szülőknek és nagyszülőknek. Istentisztelet végén járt a nyári Mikulás is, hiszen mindenki kapott egy kis csomagot plüssjátékkal, édességgel, könyvecskékkel és tanszerekkel megpakolva, jószívű adakozóknak köszönhetően. A templomból kijövet ikéseink kaláccsal és üdítővel fogadták a gyülekezet tagjait, így még a templomkertben egy jó ideig hangzottak a vidám gyermekajkakról a bibliahét élményei.

Ha egy szóban kellene jellemeznem e hetet, akkor így foglalnám össze: áldott hét volt, Istentől gazdagon megáldott hét gyülekezetünk számára.

Jakó Sándor Zsigmond