2013. október 27., vasárnap

Presbiteri nap Szentjobbon

2013 október 13.-án vasárnap reggel egy agapéra készült a Szentjobbi Református Egyházközség: vendégül láttuk nt. Paniti Zoltán kémeri lelkipásztort és a gyülekezet presbitereinek küldöttségét, valamint a kémeri ifjúsági zenekart.

Igehirdetésében Paniti Zoltán lelkipásztor a 2Krón. 14,1-7 alapján prédikált. Az ige jobb megértése végett, azért, hogy jobban kiemelje mennyire lényeges az a béke, megnyugvás, amiről a textus szólt, s ami az igehirdetés fő üzenete lett, egy rövid történelmi összefoglalót tartott arról, hogy miért kerül az ország válsághelyzetbe és hogyan szakad ketté a két országrész. Inspiráló, a mai templombajáró embernek szóló gondolatokat kaptunk az igehirdetésből, többek között a jeruzsálemi templom megépítésével kapcsolatban. Megérthettük, hogy Dávidnak Isten azért nem engedte meg a templomépítést, mert túl sok vér tapad a kezéhez. Bár a harcok, az ellenség leverésével megalapozott mindent, stabillá tette az országot politikailag, társadalmilag és szociálisan is, előteremtve a templomépítéshez szükséges anyagiakat is, Isten lelke útmutatásával még a templom terveit is elkészíti, viszont a templom építését Isten mégsem akarja rábízni. Isten nem tudja olyanra bízni ennek a szent hajléknak a megépítését, akinek a keze nem tiszta, ezzel is azt szimbolizálva, hogy a templom a megtisztulás helye, a lelki tisztaság megnyerésének a helye.

Egy másik nagyon aktuális gondolat a fiatalokhoz szólt: ahogy Roboám kikéri ugyan az idősek véleményét is, hogy folytassa-e tovább a terhek kiróvását a népre, mégis a fiatalokra hallgat. Fontos megtanulniuk a fiataloknak, hogy figyeljenek oda jobban az idősökre, azoknak is vannak jó tanácsaik, bölcs meggondolásaik. Ugyanígy a hagyományok (a régi) értéket hordoz a mai modern világban (az újban). Egy személyes példán kereszül utalt arra, hogy a szolgálatban tudni kell megnygodni, tudni kell megállni, ahogy Asának is nyugodalmat adott Isten. Egy idős lelkipásztor tanácsolta neki fiatal korában, hogy fiam, csak annyit vállalj, amennyit a szolgálatod alatt teljesíteni is tudsz! Nem kell hirtelen mindent elkezdeni, hanem le kell tudni állni. Az igemagyarázatnak ezen a pontján a mai szolgálattevők is kaphattak inspirációt. Időnként el kell tudni csendesedni, le kell nyugodni, meghallgatni Istent, hogy mit akar tőled akár a presbiteri, akár a gyülekezeti szolgálatodban.

Majd a helyi lelkipásztor, Orbán László köszöntötte a gyülekezetet és a vendégeket. Ezt követően a fiatalok mutatkoztak be három ifjúsági énekkel és zenei kísérettel, amely mindannyiunk szívét melengette. Mint elmondták a kerületi zenetábor után jött az ötlet, hogy kezdjenek el „komolyabban” zenélni és éneklni.


Az istentiszteletet követően átmentünk a Reménység Házába, ahol a presbiter asszonyok és a nőszövetség terített asztallal várt bennünket. Mindenkinek nagyon jól esett a finom házias ebéd, melyet ez úton is hálásan köszönünk, majd kávé és kalács mellett kötetlenül beszélgettek, ismerkedtek a két gyülekezet presbiterei, tagjai.

A közös presbiteri napot a délután 3 órától kezdődő istentisztelet zárta, melyen a helyi lelkész Tit. 1,5-9 alapján összefoglalta a presbiteri hivatást és Isten áldását kérte a presbiterek gyülekezeti munkájára, arra buzdítva a két gyülekezet tagjait, hogy imádkozzanak az előljáróikért, hogy hittel és lelkesedéssel végezzék a felvállalt szolgálatot.

Indulás és búcsúzás előtt még egy kávézás belefért az időbe. A két gyülekezet presbitériuma igyekszik keresni a jövőbeli találkozásokat, és ha Isten is úgy akrja, akkor valamikor a jövőben meg lesz kötve a két gyülekezet közötti szövetség, amire a Szentjobbi gyülekezetnek már van egy precedense a Szentpéterszegi gyülekezettel.


Istennek legyen hála ezért a napért!

Orbán László