2013. október 27., vasárnap

Imaéjjel Szentjobbon


Október 4-én Szentjobbon első alkalommal került megrendezésre az Imaéjjel. Több település is meghívást kapott, végül Szentjobbról 11, Jankafalváról 7, Bihardiószegről 1 és Székelyhídról is 1 fiatal élt a lehetőséggel. A szervezők Orbán László lelkipásztor, házigazda és Jakó Sándor egyházmegyei ifjúsági előadó, jankai lelkész volt. A szervezők is nagyon izgultak, mert még először vezettek ilyen rendezvényt, de az ifjak nagy része is érdeklődéssel és talán egy kicsit félénken várta az estét, hiszen nekik is első alkalom volt ez.



Este 6,30-kor kezdődött nálunk az imaéjjel egy áhítattal a Zsolt 116,1-2 alapján, majd éneklés, imádságról szóló történetek felolvasása és ifis játékok következtek. Berendeztünk egy imaszobát is, ha valaki szeretne külön elcsendesedni, de annyira pörgött az este, hogy az imaszobát végül az imaséta egyik állomásává neveztük ki, hogy ne vesszen el a benne rejtőző sok-sok igei kincs. Az előkészületnél aggódtunk, hogy hogyan tudjuk megtölteni azt a sok rendelkezésünkre álló időt, hogy ne legyen unalmas az este, végül azt állapítottuk meg, hogy a "szárnyas idő" úgy elrepült, hogy egyszer csak vége volt az imaéjjelnek, pedig milyen jó volt együtt lenni és imádkozni. A vacsora után bibliaóra volt az imádságról, felhasználva a rajzos bibliaiskola képeit. A bibliaóra vezetője azzal fejezte be mondandóját, hogy az imádságról nem beszélni kell, hanem gyakorolni, ennek jegyében körbeültünk, egymás kezét megfogva ki hangosan, ki csendben imádkozott. Egy kis szünet után következett az imaséta. Kisebb csoportokban indultak el a fiatalok a 11 stáció megtekintésére, a várakozók pedig énekeltek a nagyteremben. Volt aki csak elolvasta a ráváró dolgokat az állomásokon, volt aki el is mélyült gondolataiban, de egy biztos mindenki becsülettel végigjárta az utat. Az imaséta a templomban végződött, ahol egy ifjúsági úrvacsoraosztással zárult az imaéjjelünk kb. éjfél tájban. Miután Isten áldását kértük, mind a közelebb, mind a távolabb lakók elindultak haza a csendes és fagyos éjszakában.


Jakó Sándor Zsigmond