2013. október 31., csütörtök

Vakációs bibliahét - Poklostelek


Vakációs bibliahét - Magyarkéc


Ez év nyarán is megszervezésre került Magyarkécen a Gyermek Bibliahét július 15-21 között. Legyen érte dicsőség Istenünknek! A lelkészcsalád, a gyülekezeti szolgálatot végző misszionárius, Major Enikő és az ifjúsági csoport munkálkodott a Bibliahét előkészítésén és kivitelezésén.

A hét folyamán 60-80 gyermek látogatott el az alkalmakra, amik a templomban voltak megtartva. A hét leforgása alatt alkalmunk nyílt Kíváncsi Péterrel ellátogatni a múlt különböző helyszíneire, és ha figyelemmel kísértük az ott történteket nagyon értékes üzeneteket, tanulságokat vihettünk haza magunkkal. Jónás története engedelmességre, Zákeus élete becsületességre, a gonosz szolga esete megbocsájtásra, Jézus feltámadása az örömhír továbbadására tanított, a Mennyei Jeruzsálem képe pedig vágyat ébresztett bennünk az örökélet elnyerésére Krisztus által. A tanítás énekléssel és játékos aranymondás tanulással volt fűszerezve. A közösen eltöltött idő kézimunkázással végződött. Játékokban sem volt hiányunk, hiszen miután a csöppségek megérkeztek szabadtéri játékokban vehettek részt, s jókedvükben gyönyörködve mindannyiunk szíve megtelt örömmel. Hetünket a már hagyománnyá vált „szülők estéjével” zártuk. Így a szülők is betekintést nyertek a játékokba és történetekbe, az örömökbe és a szeretetbe, amiket a hét folyamán gyermekeik is tapasztaltak. Igazán családias, felszabadult délutánban volt részünk, mert Isten ennyire szeret minket.
Pop Tímea

Vakációs bibliahét - Jankafalva


Augusztus utolsó hete ismét mozgalmas volt a jankafalvi eklézsia életében. Ebben az évben is megrendeztük a vakációs bibliahetet. A tavalyi évben felduzzadt a résztvevők száma 50-re, így az idén már az első naptól fogva két csoportra osztottuk a gyermekeket. Az óvodásokból és kisiskolásokból álló kiscsoport foglalkozásait Kállai Anita kántornő vezette, a nagyobb iskolások csoportját pedig jómagam. Már az első nap kiderült, hogy jó ötlet volt a két csoport kialakítása. Az idei téma nagyon sok látványelemet tartalmazott, így előre látható volt, hogy egy vagy két ember nem tudja az “időutazást” kellőképpen előkészíteni. Hála legyen az Úrnak, mert a szükségben gondoskodott segítségről is. Frissen konfirmáltjaink és a nagyobb ikéseink is lelkesen segítettek a dekorációk elkészítésében, a jelenetek eljátszásában, vagy éppen a játékok, kézműves-foglalkozások lebonyolításában. Ezen ifjak megérdemlik, hogy név szerint is megemlítsem őket, hiszen sokat fáradoztak a sikeres bibliahétért: Bodó Bianka, Bodó Judit, Kovács Ildikó, Somogyi Renáta, Nagy Izabella, Petrila Hortenzia, Igazság Gergő és Sabó Attila.

Minden reggel imádsággal és az időutazó jelenetével kezdtük a napot. A legkedveltebb énekünk az időgép beindítását szorgalmazó Kíváncsi Petra ének és tánc volt, melyet a legkisebbek is hamar megtanultak. Minden nap visszarepültünk az időben, s egy-egy bibliai személlyel és történetével ismerkedtünk meg, s természetesen egye-egy szabályt és aranymondást is megtanultunk, hogy szebb legyen az életünk. A napot az uzsonnaidő osztotta ketté. Evés után, új erőre kapva barkácsoltunk és csapatokba oszolva vetélkedtünk. Úgy a kicsik, mint a nagyok különböző mókás próbákon mérték össze erejüket és tudásukat, gyarapítva csapataik pontszámát.

Péntekre végül kiderült, hogy a mennybe csak egy út vezet, éspedig Jézus Krisztus. Mi pedig mindannyian közfelkiáltással elhatároztuk, hogy Őt akarjuk követni. Jó érzés volt az, hogy mindegyik nap végén jó pár gyerek ott maradt takarítani, rendet rakni. Sőt volt olyan nap, amikor már szabályosan ki kellett raknom őket, hogy menjenek haza. Jó volt látnia azt, hogy a magvetés termést is hozott a héten, hiszen a gyerekek engedelmesek voltak, gyakorolták a becsületességet és a megbocsátást. Az örömhírt pedig hazavitték. Azt is jó volt látni, hogy szeretnek az egyház, a templom, de legfőképpen Isten közelébe jönni és ott lenni. – Bár felnőttként is ugyanígy vágyódnának majd az élő Isten után.

Szombaton átismételtük a tanításokat, az énekeket, lezártuk a vetélkedőket, s elérkezett a várva várt pillanat, amikor is mindenki átmehetett az időalagúton. Jelzem, sok gyereknek egyszer nem volt elég az időutazás. J

Vasárnap istentisztelettel zártuk a hetet. Öröm volt mindennap a sok gyereket látni, de ugyanilyen öröm volt a megtelt templomban azt is megtapasztalni, hogy nem hiába vitték a gyerekek haza az örömhírt. Egy gyermek-istentisztelet és énekléssel egybekötött elbeszélések által meséltük el egész hetünket szülőknek és nagyszülőknek. Istentisztelet végén járt a nyári Mikulás is, hiszen mindenki kapott egy kis csomagot plüssjátékkal, édességgel, könyvecskékkel és tanszerekkel megpakolva, jószívű adakozóknak köszönhetően. A templomból kijövet ikéseink kaláccsal és üdítővel fogadták a gyülekezet tagjait, így még a templomkertben egy jó ideig hangzottak a vidám gyermekajkakról a bibliahét élményei.

Ha egy szóban kellene jellemeznem e hetet, akkor így foglalnám össze: áldott hét volt, Istentől gazdagon megáldott hét gyülekezetünk számára.

Jakó Sándor Zsigmond

Diószeg - Álmosd 1604. okt. 15.

A Magyar Reformátusok Világtalákozójának közel hetven éves történelme során először fordult elő, hogy az Érmellék mint tájegység, és mint egyházmegye kiemelt helyszínné vált 2006-ban. Ennek oka az V. Magyar Református Világtalálkozó tematikájában, a Bocskai István Erdély és Magyarország fejedelme tetteire való hálás megemlékezésben keresendő, valamint abban, hogy Bocskai István az erdélyi protestánsok számára oly fontos vallásszabadság kivívásáért folyatatott harcának egyik döntő jelentőségű csatája Diószeg és Álmosd között, a Nyúzóvölgyben, az Almás patak mentén zajlott le.
 
A csata.

A csatának az előzménye az volt, hogy miután 1604 okt. 2-án Concini váradi alkapitány elfoglalta Bocskai Szentjobbi várát kardcsapás nélkül, a sikerén felbuzdulva a rendelkezésre álló 600 fős zsoldoscsapattal Kereki várát is megtámadta. Kereki váránál Örvéndi Pál várkapitány hajdúinak kemény ellenállásába ütközött, és a császáriak ezúttal csúfos kudarcot vallottak. Belgiojoso felsőmagyarországi főparancsnok értesülve a vereségről, attól tartva, hogy a helyzet felbátorítja az ellenállást, elhatározta, hogy visszaverhetetlen ostrom alá veszi a várat 10 000 katonával és ostromágyukkal. A nagyméretű sereg összegyűjtésére, valamint az ágyúk felvonultatására katonai manőverekre volt szükség, mozgósításra, amely időbe tellett. A legfontosabb a csatarend felállításánál az ágyúk voltak, amelyeket Petz ezredes kellett magával hozzon. Október 14-én reggelre az ezredes meg is érkezett Álmosdra, a türelmetlenül várakozó lovasság és gyalogsághoz csatlakozandó. Petz ezredesnek célszerű volt, hogy Diószegnél rátérjen az Ér völgyében haladó országútra, és Biharfélegyházánál találkozzon, az ágyúk hírére Adorjánból elinduló Belgiojoso seregével. A csapatnak éjfélkor kellett elindulna Álmosdról, holdfényben. Mivel nagy csapatról volt szó, és kilenc ágyújuk is volt, feltételezhető, hogy a holdfény kellő mértékben megvilágíthatta az útjukat, felhőtlen volt az ég.

Bocskai pontos értesülései lehettek Belgiojoso hadműveleteivel kapcsolatosan, tudta mire készülnek, és hogyan. Tisztában volt azzal is, hogy legfőbb céljának Petz ezredes csapatának a megsemmisítését, valamint az ágyuk Kereki vára alá való eljutásának a megakadályozását kell kitűzze.

Petz ezredes éjfélkor a csapatot elindította, ő maga pedig előrement, hogy néhány sziléziai lovas élén ellenőrizze, alkalmas-e a diószegi híd az ágyúk átviteléhez. Ez idő alatt egy másik császári seregben, Danpierre ezredes csapatában az ott szolgáló hajdúk elhagyták a sereget, mert a hadimozgások előtt már szövetségre léptek Bocskaival. Ami Danpierre ezredesnek fel sem tűnt, (valószínűleg azt gondolta, hogy a serege elején nyargaló hajdúk csupán haragosan előresietnek, magyarul ugyanis nem tudott) az Petznek már gyanús volt, őt nem tudták megtéveszteni a hídhoz érkező hajdúk, és heves harcba elegyedett velük, annyira hogy, ő maga is megsérült. Bocskai csapata eközben egy Diószeg közeli Egyed erdőben várta a hajdú csapatokat, azonban a csatazaj hallatán, amely a híd felől jött, az előttük elvonuló császári csapatokra támadtak.

Az éjszakát az erdő felől hangos „Hujj rá!” felkiáltás rázta meg, és megkezdődött az ádáz küzdelem a császári túlerő, és Bocskai vitéz hajdúi között. Eleinte sikerült visszaverni a hajdú rohamokat, és összetolva a szekereket lekapcsolták az ágyukat. A hajdúkapitányok sorozatos rohamok alá vették a szekerek mögött megbúvó gyalogságot, és halált megvető bátorsággal harcoltak a sziléziai lovasok ellen. A Danpierre ezredestől elpártoló hajdúk csatlakozásával nyolc rohamot hajtottak végre, ami közben a sziléziaiak a környező mocsárba szorultak, majd megfutamodtak, elhagyva a csata helyszínét. Még így is két és fél ezer gyalogossal kellett szembenéznie a hajdúknak. A tábori ágyúkból leadtak egy-egy lövést, de a rohamok alatt a hajdúk baltákkal szétverték az ágyúk kerekeit, amelyek megsemmisülten fordultak a földre.

A buzgó hajdúk győzelmét az Isteni gondviselés vívta ki, amikor az egyik elővigyázatlan lövész égő kanócának parazsa a lőpor közé esett, és a lőporos szekér felrobbant. Sokan megsebesültek, mások a légnyomás miatt váltak harcképtelenné. Az így jelentősen meggyengült ellenállást a hajdúknak már nem volt nehéz legyőzniük. A csata meg volt nyerve.

Bocskai hadicsele (a lesből való támadás) érthető, hiszen reguláris császári hadsereg ellen könnyűfegyverzetű hajdúk csak portyázással, meglepetésszerű támadásokkal győzhettek.

A 2006-es ünnepség emlékei.

A tőlünk nyugatabbra lévő országokban, a tengerentúlon ma már általános gyakorlat az, hogy a hazájuk történelme iránt rajongó lelkes emberek „újrajátszanak” egy – egy, a népük életére nézve döntő jelentőséggel bíró csatát, ütközetet, felelevenítve az eseményeket, éberen tartva a múlt iránti tiszteletet. Nem utolsó sorban felejthetetlen élményt szerezve így, hogy a nézők szemei előtt megelevenedő csatát korhű ruhákban, korhű fegyverekkel, az eredeti csata helyén elevenítik fel.

Ezen a példán felbuzdulva, a Partiumban, Erdélyben és egész Romániában először az Érmelléki Református Egyházmegye, a Diószegi Református Egyházközséggel és lelkes Magyarországi támogatókkal karöltve felvállalta a Diószeg – Álmosd között, a Nyúzóvölgyben lezajlott csatának, Bocskai István fejedelem győzelmének a felidézését.

A nagy horderejű esemény ötletgazdája az Érmelléki Református Egyházmegye volt esperese, Nt. Gellért Gyula diószegi lelkipásztor volt. Az ötlettől a megvalósulásig azonban sok idő telt el, ami alatt a szervezés szálai párhuzamosan futottak. A csatarekonstrukcióhoz a pénzbeli támogatást a Királyhágómelléki Református Egyházkerületen keresztül (pályázat alapján) a Magyarországi Zsinat adta. E mellett alapos történelmi tájékozódásra is szükség volt, hogy a csatában minden korhű és az eredetivel megegyező legyen. A csata megszervezése mellett természetesen nem lehetett megfeledkezni a csata megtekintésére érkező népes seregről sem. Ellátásukról, a megfelelő körülmények, feltételek megteremtéséről is gondoskodni kellett. Az ügyért mindvégig fáradhatatlanul munkálkodó esperes mellé csatlakoztak az egyházmegye lelkészei, érmelléki magyar emberek.

A csata tiszteletére két bronzágyú öntettett Csokalyon. Ezek felirata: „1604 X. 15. A HÁLÁS UTÓDOK. ÉRMELLÉK 2006 VIII. 13. BIHARDIÓSZEG.” Az ágyukat Marozsán Gyula nyugdíjas kerékgyártó mester Nagykágyán tette tölgyfatalpra, majd a kerekek bevasalása Diószegen történt meg Gál László kovácsmester munkája révén. Az ágyúk fa részét fekete és piros színekkel festették le. Ezen kívül az ágyúk megöntésére használt faágyú, valamint Füzesi József presbitertől ajándékba kapott mozsárágyú is csatába állítódott. A rendelkezésre álló pénzből négy szekér megvásárolására került sor az ágyúk vontatására. A fegyverek között találunk még 8 puskát, 10 buzogányt, 30 kopját, harci baltákat, 2 féle fokost, 3 féle lándzsát, hajdú és osztrák pajzsokat, osztrák sisakot, hajdú süveget, 45 zászlót, 2 gyalogsági dobot és 1 kürtöt. A ruhák elkészítésében a Bihardiószegi asszonyok jeleskedtek, de készült ruha Csokalyon, Margittán, és Szentjobbon is. A Diószegi varrodában az osztrák ruhák is elkészültek, a fejedelem és a hajdúkapitányok ruháit posztóból Deák Julianna Csokalyon varta, mint ahogy a tarsolyokat is. A süvegekbe számtalan gyülekezetből érkezett toll, hogy így is hitelesebbé váljon a viselet.

A jelenkori csata hajdúseregét Szentjobbi, Székelyhídi, Diószegi, Érköbölkúti, Érolaszi, Érsemlyéni lovasok és gyalogosok, valamint az Álmosdiak szablyákkal is felszerelt gyalogosai tették ki. Az osztrák sereget ezúttal a Diószegi, Csokalyi és Érköbölkúti szekeresek alkották összesen 14 szekérrel.

A hosszú készülődés utolsó heteinek nagy hajrája után az események célba érkezni látszottak. A Nyúzóvölgyi terület előkészítése, egy 100 méteres alkalmi deszkaasztal felállítása, 3 disznó levágása, 20 bogrács felállítása után 3 nyergesvontatónyi fa is megérkezett. A csatába készülök a csata napján Négyesi Lajos őrnagy, a Budapesti Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem és Bólyai János Katonai Műszaki Főiskolai Kar tanszékvezetőjének szakszerű instrukciói alapján gyakorlatoztak, lelkesen készülődve az eseményre.

2006. augusztus 13-án az V. Magyar Református Világtalálkozó keretében délelőtt a Bihardiószegi templomban Dr. Erdélyi Géza püspök hirdette Isten igéjét az ünneplő gyülekezet nagy örömére.

Délután több ezres tömeg gyűlt össze a Nyúzóvölgyben, kilométeres sorokban érkező autókkal, buszokkal. Az összesereglettek között nemcsak a Királyhágómelléki Református Egyházkerület gyülekezetei képviseltették magukat, de a határokon túlról is szép számban érkeztek, valamint megfigyelhető volt a fiatalok számbeli nagysága is. Először néhai Ft. Dr. Hegedűs Lóránt volt dunnamelléki püspök köszöntötte az egybegyűlteket. Ez után az egyre hevesebben zuhogó esőben került sor a csatajelenetre, amelyhez Négyesi Lajos őrnagy fűzött magyarázatot. Nemcsak egymással, de az időjárással is hősiesen küzdők között végül eldőlt a csata, az osztrák sereg ismét vereséget szenvedett. A győztes hajdúcsapat Bocskai zászlaja alatt esküt tett Isten szolgálata, a hit szabad gyakorlata, és Bocskai fejedelem mindhalálig való követése mellett. Az eskütétel után Ft. Tőkés László püspök, EP-képviselő mondott beszédet. Meleg Vilmos színművész-igazgató rendkívüli lelki és elemi erővel elszavalta a Szózatot. Ezt követően a Himnusz eléneklése zárta a tartalmas programot. Az idő közben átfázott egybegyűltek a bográcsosok tápláló tartalma mellett ismerkedhettek egymással.

A szervezők látva a megkülönböztetett figyelmet a résztvevők részéről örömmel állapíthatták meg, hogy nem hiába fáradtak. A sok korhű ruha, fegyver Diószegen, egy elkészítendő Bocskai Múzeumban talál helyet magának, és a hagyományőrzés, hagyományteremtés nemes szándéka mellett azt a célt is szolgálja, hogy az emlékezés áldott eszközévé válhat Isten kezében.

A győztes csatát Petrucz József Bihardiószegi festő 2x3 m gyönyörű olajfestményében megörökítette.

Amit Bocskai István Erdély és Magyarország fejedelme 1606-ban, a Bécsi békében kivívott - „az ő vallásuk szabad gyakorlata és használata megengedve legyen…”, ma is létezik, ezt bizonyította 2006. augusztus 13-a és az egész világtalálkozó.

Kulcsár Árpád

VIII. Diószegi-Álmosdi csata


Ha augusztus második hétvégéje, akkor csata, legalábbis így rögzült az emberekben, ez az immár hagyománnyá alakult népünnepély. Aki már részt vett egyszer, az visszavágyik, és jön is, magával hozva családját, barátait. Megszokott kedves arcok és minden alkalommal újabb és újabb arcok tűnnek fel a két hadsereg beöltözött katonái között. Igaz, itt kint, távol Diószegtől és Álmosdtól ki vagyunk téve az időjárás szeszélyeinek. Akik az első csatában részt vettek, azok soha nem felejtik el, azt az esős vasárnapot és újra és újra visszatérnek ide.

De ahogy ezt napjainkban mondják, ez az esemény nem jöhetett volna létre, ha 1990-ben református papnak Gellért Gyula tiszteletes nem érkezik Diószegre. Ez alatt a 23 év alatt tiszteletes urunk sokszor meglepte a diószegieket merész elképzeléseivel, és terveinek „tűzön-vízen” keresztüli megvalósításával. Sokan és sokszor meglepődtünk, de aztán mindenkit magával vitt a lendülete, lelkesedése, és mellé álltunk öregek és fiatalok egyaránt. Sok éven keresztül tervezte a csata megvalósítását, mindenki kétkedve fogadta, de ő csak kutatott tovább a történelmi múltban, Bocskai fejedelem és a hajdúk tetteit példaként állítva a maiak elé. Konok elszántsággal megvalósította az elképzelését egyre több embert állítva maga mellé. Emlékszem, pár évvel ezelőtt Hajdúböszörményből érkezett Diószegre egy biciklis csapat, akik Bocskai emléktúrán vettek részt, végigjárva a fejedelem és a hajdúk 400 évvel ezelőtti harci útját. A templomban ámulva nézték a Bocskai zászlókat, a képeket, a templomkertben a szobrot, hihetetlen volt számukra ez a Bocskai kultusz, amivel Diószegen találkoztak. Egy biztos, Gellért Gyula tiszteletes úr nélkül ma nem lennénk itt már VIII. alkalommal, a diószegi-álmosdi győztes szabadságharc emlékünnepén.

Köszönjük a sok keresést-kutatást a történelmi múltban, a harci felszerelést, a katonai ruhákat, a sok kérelmet, hogy támogatókat és támogatást találjon ehhez úgy anyagilag, mint lelkileg és főleg azt, hogy a lelkesedése és a lendülete magával ragad bennünket és átlendít a kétkedésünkön.

Szilágyi Jolán
Bihardiószeg

2013. október 30., szerda

Sass Kálmán: Református káté


Megjelent Sass Kálmán mártír-lelkész Református káté c. műve az Érmelléki Református Egyházmegye kiadásában. A szöveget gondozta, jegyzetekkel és bevezető gondolatokkal látta el dr. Juhász Tamás ny. teológiai professzor. Az igényes kivitelezésű kiadvány megvásárolható az Érmelléki lelkipásztori hivatalokban.
 
 

2013. október 29., kedd

Idősek napja a Margittai Református Egyházközségben

"Te voltál támaszom születésem óta…"
Idősek napja a Margittai Református Egyházközségben




A Margitta-i Református Egyházközségben október 20-án, egy nagyon szép őszi vasárnapon a délelőtti istentisztelet keretében adtunk hálát az idősebb korosztályhoz tartozó életekért, a szépkorúakért. Az igehírdetés a megöregedett Józsué tanácsaival és rendelkezéseivel tanított és buzdította az ifjabb nemzedékeket: „Legyetek azért igen erősek, hogy megőrízzétek és megtartsátok mindazt, ami meg van írva Mózes törvényének könyvében! Ne térjetek el attól se jobbra, se balra! ... Azért nagyon vigyázzatok magatokra, és szeressétek Isteneteket, az Urat!” Józsué 23, 6.11.

Az istentisztelet keretében gyülekezetünk énekkara szolgált, az éneklés által köszöntve a több mint félszáz 80 éven felüli testvérünket. A kórus énekei közben szavalt Kiss Imre a konfirmándusok részéről, míg Görbe Rozália nőtestvérünk a Nőszövetség részéről köszöntötte verssel az ünnepelteket.

Egyházunk főgondnoka és lelkipásztora is az alkalomhoz illő köszöntéssel állt a gyülekezet elé.

Az ünnepség templomi részén túl szeretetvendégséggel készülve folytattuk az együttlétet gyülekezeti termünkben, ahol igen jó hangulatban és közvetlenül, az ebéd elfogyasztása mellett folytatódott az ünnepség.


Mindenben, mindenért Istené legyen a dicsőség, Ő adjon jó egészséget, tartalmas, boldog életet minden idős embertársunknak, részeltetve mindnyájunkat gazdag áldásaiban.

Kovács Gyula lp.

Sass Kálmán - "az Érmellék messiása"

Sass Kálmán - "az Érmellék messiása"
(1904-1958)
 


"Mert nem a félelemnek lelkét adta nekünk az Isten,
hanem az erőnek, a szeretetnek és a józanságnak lelkét." (2Tim 1,7)

Életrajzi adatok
  • 1904. április 17-én született Gálospetriben, református kisbirtokos családból
  • előbb a máramarosszigeti piarista gimnázium tanulója lett, majd az orosz betörés miatt a nyírbátori, aztán pedig a nagykárolyi piarista gimnáziumban folytatta tanulmányait
  • 1928-ban a kolozsvári teológiai főiskolán szerez lelkészi diplomát
  • egy évig Domahidán segédlelkész
  • kétéves svájci tanulmányúton vesz részt, Svájcban az Ifjúsági Egyesület egyik vezetője lett
  • 1931-ben visszatérve két évig Sulyok István mellett püspöki káplán
  • 1932-1936 között mezőtelegdi lelkész, a gyülekezet lelkes újjászervezője
  • 1933-ban jelenteti meg "Mezőtelegd története" című munkáját, mely tartalmazza számos más körösvölgyi egyházközség történetét is
  • 1935-ben Református Kátét adott ki "iskolai és magánhasználatra"
  • 1936 húsvétján vette feleségül Tőkés Máriát, az értarcsai lelkész lányát, házasságukból öt gyermek született
  • 1936 szeptemberében Érmihályfalván iktatják be lelkésznek, ahol 20 évi lelkészsége alatt megszervezte a gyülekezet külső és belső életét, kölcsönkönyvtárt alapított és vezetett, szorgalmazta az új református iskola építését, gyarapította alapítványait
  • 1937-ben Nagyváradon jelentette meg "Iskoláink története" című forrásértékű munkáját az érmihályfalvi református iskola történetéről
  • 1937-ben hazaárulás és "a társadalmi rend elleni izgatás" vádjával bíróság elé idézték, végül felmentették
  • 1939 decemberében mégis több lelkésztársával együtt kiutasítják az országból "terrorista szervezet" pártolásának vádjával
  • 1 évig a Budapest-Fasori gyülekezet lelkésze
  • 1940 szeptemberében, a második bécsi döntésnek köszönhetően tér vissza Érmihályfalvára és folytatja a gyülekezet újjászervezését
  • 1942-ben kiadta az "Elvész a nép, amely tudomány nélkül való" (Hós 4:6) című tudomámyos értekezését
  • 1943-ban a Lelkigondozó c. folyóiratban közli "Az érmelléki reformátusság nyomában" kutató írását a szórványosodásról
  • 1944-ben egy hitépítő füzetet jelentet meg "Új világ küszöbén" (Üzenet evangéliumi hitű testvéreimhez) címmel
  • 1944-ben "Üzenet" (az érmihályfalvi református híveknek) címmel egyházi közlönyt jelentet meg az egyházközségnek szerzett külön nyomdában
  • az 1940-1944 közötti években magyar kormányfők, miniszterek, politikusok, katonatisztek, neves értelmiségiek keresték fel birtokán, kérték a tanácsait és segítségét, köztük Göncz Árpád és Tildy Zoltán is
  • Magyarország 1944. márciusi német megszállása után barantói tanyáján bújtatta az érmihályfalvi zsidókat
  • 1944. szeptemberében a szovjet hadsereg egy magyarokból álló partizáncsoportot dobott le Érmihályfalván, az egyetlen túlélőt, Maléter Pált - későbbi honvédelmi minisztert - ő rejtette el, a csapdába csalt és megílt partizánokat pedig tisztességesen eltemette
  • az 1944-es változásokat követő években a Magyar Népi Szövetség munkájában vesz részt, középfokú iskolát és ingyenes kollégiumot szervez több érmelléki település számára
  • az 1947-es szárazságok nyomán 5 regáti román kisgyermeket fogad be és nevel otthonában
  • 1947 júliusában tartóztatják le, 1948 tavaszáig raboskodik - szabadulását Maléter Pál leveleinek köszönheti
  • 1957. február 5 -én tartóztatják le, több mint egy évvel az érmihályfalvi csoport pere későbbi vádlottainak tömeges letartóztatása előtt
  • 1958. szeptember 13-18. között volt tárgyalása, az ítéletet 1958. október 6-án - az aradi vértanúk kivégézése napján - hírdették ki: dr. Hollós István hadbíró századossal, tanárral együtt halálra, az érmihályfalvi csoport többi tagjának legtöbbjét pedig 25 évre ítélték
  • 1958. december 2-án végezték ki a szamosújvári börtönben
  • a forradalom után emlékművet emelt a Volt Politikai Foglyok Szövetsége Szamosújváron a börtön melleti temetőben, ahol a kivégzettek és a börtönben elhalálozottak nevei szerepelnek, többek között Sass Kálmán és Hollós István nevei is
  • 1993-ban az Érmihályfalvi Református Egyházközség emléktáblát állít a templom falára: "Itt szolgált 1937-1957 között az 1958-ban mártírhalált halt Sass Kálmán lelkipásztor" És alatta az ige: "Mert nem félelemnek lelkét adta nekünk az Isten..." (2Tim 1,7)
  • 2002. október 6-án, a halálos ítélet kihirdetésének 44-ik évfordulóján a gálospetri református templom falán emléktáblát helyeztek el: "Ebben a templomban keresztelték és konfirmált Sass Kálmán 1956-os mártírlelkész. Állíttatta a Gálospetri Református Egyházközség és a Partiumi és Bánsági Műemlékbizottság 2003". A volt református kántortanítói lakásban emlékszobát rendeztek be a település nagy szülöttének emlékére
  • 2003. október 31-én az Érmihályfalvi Református Egyházközség Sass Kálmán bronz emlékplakettet készített a felújított templom ünnepe alkalmából
  • az államellenes fegyveres összeesküvés, hazaárulás, az önálló Erdély létrehozására irányuló lázítás, felbujtás, a szocialista államrend elleni szervezkedés, a magyar ellenforradalommal való szolidaritás és kapcsolat, röpcédulák készítése és terjesztése, románellenesség koholt vádjai alapján elítélt, mártírhalált halt Sass Kálmánt mind a mai napig nem rehabilitálták 

2013. október 28., hétfő

Lelkészértekezlet az Érmelléken


 A résztvevő lelkipásztorok a székelyhídi műemlék templomban

Az idei esztendő utolsó Lelkészértekezletére került sor az elmúlt héten Székelyhídon. A 2013-as év a Református Egyházban a Hitvallás Éve, annak kapcsán, hogy idén 450 éve jelent meg a Heidelbergi Káté, 1563-ban. Ennek a jegyében zajlott a mostani Lelkészértekezlet, amelyen igét hirdetett Kulcsár Árpád értarcsai lelkipásztor az Ézs 45, 8 igevers alapján.


Kulcsár Árpád igehirdető lelkipásztor

Az igehirdetést egy előadás követett, melyet dr. Juhász Tamás, a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet nyugalmazott rendszeres-teológia professzora tartott. Előadásában méltatta a Heidelbergi Kátét (HK), melynek legutóbbi, 2012-es szöveg-revíziójában maga is részt vett, illetve összehasonlította két másik katekizmussal, egy 19. és egy 20. századival. Elhangzott, hogy Erdélyben a HK 20. századi újbóli „felfedezése” a Nagy Péter püspök által készített katekizmust szorította ki a használatból, amely inkább a 19. századi liberális teológia égisze alatt íródott, és a kor természettudományos felfedezéseivel törekedett összhangba hozni a hittant, kompromisszumok árán, de akkoriban ez a felfogás helytállónak találtatott. A 20. században viszont, az újreformátori teológiai irányzatnak is köszönhetően ismét méltó helyére került a HK a református egyház hitoktatásában, illetve újabb katekizmusok is születtek. Az egyik ilyen volt Sass Kálmán mártír-lelkész kátéja is, amelyet a professzor úr szintén összevetett 16 sz. elődjével. Kiemelte, hogy Sass Kálmán „eredeti” katekizmust írt, bár érződik rajta a HK hatása is, mégis, több szempontból sikerült „felülmúlnia” elődjét.


dr. Juhász Tamás előadása közben erdélyi kátékiadásokat is bemutatott


dr. Juhász Tamás teológiai tanár


Kulcsár Árpád lelkipásztor Sass Kálmán: Református kátéjának kiadását mutatja be

Az előadást könyvbemutató követte, az Érmelléki Egyházmegye ugyanis megjelentette Sass Kálmán „Református Káté”-ját, amelynek szövegét Juhász professzor úr gondozta, valamint magyarázó jegyzetekkel látta el, és egy bevezető tanulmányt is készített hozzá. Az Egyházmegye részéről Kulcsár Árpád, a Református Érmellék szerkesztője mutatta be a kiadványt. Köszönetet mondott Dr. Juhász Tamásnak a szakavatott szöveggondozásért, a Juhász István Alapítványnak a kötet megjelentetésében nyújtott az anyagi támogatásért, valamint Sass Kálmán utódainak, akik hozzájárultak az újbóli, harmadik kiadáshoz.


Bara László főjegyző, dr. Juhász Tamás teológiai tanár, Rákosi Jenő esperes és Kovács Gyula lelkészértekezleti elnök


Rákosi Jenő esperes igei köszöntése


 Kovács Gyula lelkészértekezleti elnök köszönti a résztvevőket és a meghívott előadót

Nt. Rákosi Jenő esperes-házigazda és Kovács Gyula lelkészértekezleti elnök szintén köszönetet mondtak az igényes kivitelezésű kiadvány előkészítéséért, és reménységüket fejezték ki, hogy minél többen fognak hitükben erősödni a „Református Káté” tanulmányozása által.


A székelyhidi Halleluja kórus


Bozsoky Sára karvezető

Az alkalom a székelyhidi Halleluja kórus szolgálatával zárult.

Kulcsár Árpád

2013. október 27., vasárnap

Imaéjjel Szentjobbon


Október 4-én Szentjobbon első alkalommal került megrendezésre az Imaéjjel. Több település is meghívást kapott, végül Szentjobbról 11, Jankafalváról 7, Bihardiószegről 1 és Székelyhídról is 1 fiatal élt a lehetőséggel. A szervezők Orbán László lelkipásztor, házigazda és Jakó Sándor egyházmegyei ifjúsági előadó, jankai lelkész volt. A szervezők is nagyon izgultak, mert még először vezettek ilyen rendezvényt, de az ifjak nagy része is érdeklődéssel és talán egy kicsit félénken várta az estét, hiszen nekik is első alkalom volt ez.



Este 6,30-kor kezdődött nálunk az imaéjjel egy áhítattal a Zsolt 116,1-2 alapján, majd éneklés, imádságról szóló történetek felolvasása és ifis játékok következtek. Berendeztünk egy imaszobát is, ha valaki szeretne külön elcsendesedni, de annyira pörgött az este, hogy az imaszobát végül az imaséta egyik állomásává neveztük ki, hogy ne vesszen el a benne rejtőző sok-sok igei kincs. Az előkészületnél aggódtunk, hogy hogyan tudjuk megtölteni azt a sok rendelkezésünkre álló időt, hogy ne legyen unalmas az este, végül azt állapítottuk meg, hogy a "szárnyas idő" úgy elrepült, hogy egyszer csak vége volt az imaéjjelnek, pedig milyen jó volt együtt lenni és imádkozni. A vacsora után bibliaóra volt az imádságról, felhasználva a rajzos bibliaiskola képeit. A bibliaóra vezetője azzal fejezte be mondandóját, hogy az imádságról nem beszélni kell, hanem gyakorolni, ennek jegyében körbeültünk, egymás kezét megfogva ki hangosan, ki csendben imádkozott. Egy kis szünet után következett az imaséta. Kisebb csoportokban indultak el a fiatalok a 11 stáció megtekintésére, a várakozók pedig énekeltek a nagyteremben. Volt aki csak elolvasta a ráváró dolgokat az állomásokon, volt aki el is mélyült gondolataiban, de egy biztos mindenki becsülettel végigjárta az utat. Az imaséta a templomban végződött, ahol egy ifjúsági úrvacsoraosztással zárult az imaéjjelünk kb. éjfél tájban. Miután Isten áldását kértük, mind a közelebb, mind a távolabb lakók elindultak haza a csendes és fagyos éjszakában.


Jakó Sándor Zsigmond



Presbiteri nap Szentjobbon

2013 október 13.-án vasárnap reggel egy agapéra készült a Szentjobbi Református Egyházközség: vendégül láttuk nt. Paniti Zoltán kémeri lelkipásztort és a gyülekezet presbitereinek küldöttségét, valamint a kémeri ifjúsági zenekart.

Igehirdetésében Paniti Zoltán lelkipásztor a 2Krón. 14,1-7 alapján prédikált. Az ige jobb megértése végett, azért, hogy jobban kiemelje mennyire lényeges az a béke, megnyugvás, amiről a textus szólt, s ami az igehirdetés fő üzenete lett, egy rövid történelmi összefoglalót tartott arról, hogy miért kerül az ország válsághelyzetbe és hogyan szakad ketté a két országrész. Inspiráló, a mai templombajáró embernek szóló gondolatokat kaptunk az igehirdetésből, többek között a jeruzsálemi templom megépítésével kapcsolatban. Megérthettük, hogy Dávidnak Isten azért nem engedte meg a templomépítést, mert túl sok vér tapad a kezéhez. Bár a harcok, az ellenség leverésével megalapozott mindent, stabillá tette az országot politikailag, társadalmilag és szociálisan is, előteremtve a templomépítéshez szükséges anyagiakat is, Isten lelke útmutatásával még a templom terveit is elkészíti, viszont a templom építését Isten mégsem akarja rábízni. Isten nem tudja olyanra bízni ennek a szent hajléknak a megépítését, akinek a keze nem tiszta, ezzel is azt szimbolizálva, hogy a templom a megtisztulás helye, a lelki tisztaság megnyerésének a helye.

Egy másik nagyon aktuális gondolat a fiatalokhoz szólt: ahogy Roboám kikéri ugyan az idősek véleményét is, hogy folytassa-e tovább a terhek kiróvását a népre, mégis a fiatalokra hallgat. Fontos megtanulniuk a fiataloknak, hogy figyeljenek oda jobban az idősökre, azoknak is vannak jó tanácsaik, bölcs meggondolásaik. Ugyanígy a hagyományok (a régi) értéket hordoz a mai modern világban (az újban). Egy személyes példán kereszül utalt arra, hogy a szolgálatban tudni kell megnygodni, tudni kell megállni, ahogy Asának is nyugodalmat adott Isten. Egy idős lelkipásztor tanácsolta neki fiatal korában, hogy fiam, csak annyit vállalj, amennyit a szolgálatod alatt teljesíteni is tudsz! Nem kell hirtelen mindent elkezdeni, hanem le kell tudni állni. Az igemagyarázatnak ezen a pontján a mai szolgálattevők is kaphattak inspirációt. Időnként el kell tudni csendesedni, le kell nyugodni, meghallgatni Istent, hogy mit akar tőled akár a presbiteri, akár a gyülekezeti szolgálatodban.

Majd a helyi lelkipásztor, Orbán László köszöntötte a gyülekezetet és a vendégeket. Ezt követően a fiatalok mutatkoztak be három ifjúsági énekkel és zenei kísérettel, amely mindannyiunk szívét melengette. Mint elmondták a kerületi zenetábor után jött az ötlet, hogy kezdjenek el „komolyabban” zenélni és éneklni.


Az istentiszteletet követően átmentünk a Reménység Házába, ahol a presbiter asszonyok és a nőszövetség terített asztallal várt bennünket. Mindenkinek nagyon jól esett a finom házias ebéd, melyet ez úton is hálásan köszönünk, majd kávé és kalács mellett kötetlenül beszélgettek, ismerkedtek a két gyülekezet presbiterei, tagjai.

A közös presbiteri napot a délután 3 órától kezdődő istentisztelet zárta, melyen a helyi lelkész Tit. 1,5-9 alapján összefoglalta a presbiteri hivatást és Isten áldását kérte a presbiterek gyülekezeti munkájára, arra buzdítva a két gyülekezet tagjait, hogy imádkozzanak az előljáróikért, hogy hittel és lelkesedéssel végezzék a felvállalt szolgálatot.

Indulás és búcsúzás előtt még egy kávézás belefért az időbe. A két gyülekezet presbitériuma igyekszik keresni a jövőbeli találkozásokat, és ha Isten is úgy akrja, akkor valamikor a jövőben meg lesz kötve a két gyülekezet közötti szövetség, amire a Szentjobbi gyülekezetnek már van egy precedense a Szentpéterszegi gyülekezettel.


Istennek legyen hála ezért a napért!

Orbán László
 

2013. október 26., szombat

Csiha Kálmán: Reformáció és magyarság erdélyi szemmel

Csiha Kálmán
(1929-2007)

Reformáció és magyarság erdélyi szemmel


Mivel a reformáció első tétele a Sola Scriptura, a reformáció döntő feladatának tartotta a Szentírás minél szélesebb körű megismertetését. Ez két következményt állított előtérbe: minél több embert meg kellett tanítani olvasni, hogy a Szentírás isteni üzenetét közvetlenül magukévá tehessék. Ebből az elsődleges követelményből születtek az iskolák. Ugyanakkor le kellett fordítani anyanyelvre a Bibliát, hogy azt mindenki jól elolvashassa és megérthesse. Így indult meg a bibliafordítások lavinája, amely ma már több mint kétezer nyelvet ölel fel. Ennek a kétezernyi fordításnak közvetlenül az elején foglal helyet Károli Gáspár 1590-es fordítása, amely a magyar irodalmi nyelv alapjává lett, és amelynek szövege még ma is élvezettel olvasható. Károli Gáspár úgynevezett Vizsolyi Bibliája (Vizsolyban nyomtatták ki) így szorosan összefonódott a magyar nyelvvel, s a református egyház amellett, hogy hitében nemzetek feletti maradt, földi kereteiben, nyelvében nemzeti egyházzá lett úgy, mint ahogyan ez a többi nemzetnél is megtörtént. Ezt a folyamatot elősegítette a pápaság nemzetközi hatalmának elvetése, az anyanyelv használata az istentiszteleteken, az iskolák szellemisége és mindezek természetes következmény eképpen a nyelvi, etnikai határokon belül kialakuló egyházi szervezet. A református egyház a Kárpát-medence nagy részében sajátosan magyar egyházzá lett. Így alakult ki például Erdélyben az a helyzet, hogy aki református, az mind magyar, a románok a református templomot magyar templomnak mondják, s ha valahol a Kárpátokon kívül tudakozódunk tőlük az esetleges református templom után, azt nem tudják megmondani, de ha a magyar templomot kérdezzük, rögtön útba igazítanak. Református és magyar Erdélyben szét nem választható. Református egyházunk magyarsága annyira a köztudatában él népünknek, hogy mikor még a múlt század hatvanas éveiben gyülekezetünk egyszerű gondnokának arról beszéltem, hogy a Református Világszövetséghez több mint százhúszmillió ember tartozik, csodálkozva felelte: Tiszteletes úr, én nem is gondoltam, hogy ennyi magyar van a világon!

A református egyház nemzetet képviselő és nemzetmentő szerepe politikai vonatkozásban először a Habsburg ellenreformáció idején éleződött ki, amikor programmá lett az Erdélyben pusztító Bastának tulajdonított mondás: A magyarokat először koldussá, azután katolikussá, azután németté kell tenni. Ebből az elgondolásból világosan látszik, hogy az elnémetesítésben akadály volt az önálló, anyanyelven Igét hirdető, egészében magyar református egyház. Ugyanígy akadály volt az 1848-as szabadságharc elvesztése utáni elnyomásban is, és ugyanígy akadály például Romániában az elrománosítás útján, mert a református felekezeti iskola csak magyar lehet, és a reformátusoknak életlehetőséget adni azt jelenti, hogy segítik a magyarokat. A katolikus csángókkal megtehetik, hogy egy évszázadon át ne adjanak nekik magyarul tudó papot, mert a román katolikus érsekség alá vannak rendelve (akár mint Gyulafehérváron kívül e többi romániai magyar püspök is), de a református egyházban ezt nem tehetnék meg, mert a református lelkipásztorok itt mind magyarok, és az egyházunk független, nyelvében csak magyar, és ebbe nem lehet kívülről beleszólni. Persze nem mindenütt ilyen egyszerű ez, bonyolultabb például Szlovákiában, de még ott is jobb a magyar reformátusok helyzete, mint a katolikusoké, akik hiába kérnek maguknak magyar püspököt.

Az elmondottak persze nem azt jelentik, hogy a katolikusok ne lennének jó magyarok, vagy hogy a katolikus egyház hazai vezetői nem igyekeznének nemzetünk megtartására. Hiszen jól emlékszünk például mi, erdélyiek Márton Áron vagy Magyarországon Mindszenthy szerepére a nehéz időkben. És Erdélyben most is magyar protestánsok és katolikusok egyaránt küzdünk népünk megmaradásáért. A fentiekkel csupán sajátos helyzetünket és egyházunknak nemzetünk sorsához való kapcsolódását igyekeztem szemléltetni.

Egyházunk történelmi egyház, amely, akár a római katolikus egyház is, felelősnek érzi magát népünk sorsáért. A hitből fakadó nemzeti elkötelezettség Erdélyben összefonódik a nagy református fejedelmek: Bocskai István, Bethlen Gábor, I. Rákóczi György példát adó, bibliaolvasó kegyességével. A bécsi béke ratifikálásakor, testében már a halálos méreggel Bocskai így fejezte be országgyűlési beszédét: Őseink hite és nemzetünk szabadsága minden aranynál és ezüstnél többet ér nékem. Én csak azért harcoltam, s hogy ez sikerült, boldogan halok meg. Bethlen Gábor, aki huszonkilencszer olvasta el a Bibliát, halálos ágyán, amikor már beszélni nem tudott, papírt kért, s a Római levél Igéjét írta rá végső üzenetképpen: „Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk?” Az öreg Rákóczi igei jelmondatát pedig a mély alázat hatotta át: „nem azé, aki fut, sem nem azé, aki akarja, hanem a könyörülő Istené” (Róma 9,16). Az erdélyi reformátusság összefonódó hitbeli és nemzetségi öntudatát ennek a három református erdélyi fejedelemnek a lelkülete határozta meg és jellemzi ma is. Ezzel a lelkülettel kívánjuk szolgálni a változó időkben változatlan egyházunkban Istenünket és az ő Igéjével nemzetünket, mert hiszünk az isteni elrendelésben, hogy nem véletlenül születtünk annak, amik vagyunk, akkor, amikor születtünk, és hogy mindegyikünkre feladatot bízott Isten ebben a világban.

(Csiha Kálmán: Nemzet és evangélium, 2007. 18-19. old.)

2013. október 15., kedd

Vakációs gyermekbibliahét Csokalyon

Zajosan telt Csokalyon szeptember hónap első hete ekkor zajlott ugyanis a református gyülekezetben a vakációs bibliahét. Minden reggel közel negyven gyerek érkezett és népesített be a gyülekezeti ház termeit illetve a templom és a parókia udvarát.


Hála legyen Istennek, minden nap verőfényes napsütésre ébredtünk, annak ellenére, hogy picit hűvösebb szelek jártak már Csokalyon. A program minden reggel 9 órakor kezdődött, amikor az ifjúsági csoport tagjai érkeztek, hogy megbeszéljük az aktuális nap teendőit, leosszuk a feladatokat, felkészüljünk a közös munkára. A kisebbek tízre jöttek. Közös imával és énekkel kezdtünk mindig, majd átismételtük azt, amit előző nap tanultunk. Úgy tűnt a hosszú vakáció alatt kipihenték magukat a gyerekek, hiszen ügyesen válaszoltak az ismétlő kérdésekre és még az aranymondásokra is emlékeztek. J

Ez után következett a nap komolyabb része: a tanulás. A hét főszereplője Kíváncsi Petra volt, aki a Tudóstól kapott időgép segítségével különböző bibliai történetek idejébe, helyszínére utazott nap mint nap. A fiatalok minden nap eljátszották az adott nap történetét, hogy a kisebbek számára érthetőbb legyen. Ez után a tiszteletes asszony segítségével a gyerekek elmesélték, hogy mit is láttak az előadás során, majd kibővítették még néhány információval a történetet. Megpróbáltuk az adott nap tanulságát kivetíteni saját életünkre, visszatérni a múltból a jelenbe, és megbeszélni, hogyan történhetnek meg a múltbeli dolgok napjainkban is, a hétköznapjaink során. A hét folyamán olyan bibliai szereplőkkel ismerkedtünk meg, akik az életük egy adott pontján tévúton jártak. Olyan dolgokat tettek, amit nem lett volna szabad. Jónás szembeszállt Isten akaratával, Zákeus meglopta a saját népét, a gonosz szolga nem bocsátott meg embertársának, annak ellenére, hogy az ő hatalmas tartozását elengedték, a tanítványok és az asszonyok pedig elfeledték Jézus ígéretét, hogy fel fog támadni. Megbeszéltük azt, hogy sokszor, ugyanúgy, ahogy ezek a bibliai szereplők, mi is tévúton járunk, azonban Isten mindig figyelmeztet bennünket, hogy merre is van a helyes ösvény. Hol van az az út, ami az örök életre vezet, abba a csodálatos Jeruzsálembe, amelynek a leírását János a Jelenések könyvében fogalmazta meg.


Tanulás után jöhetett a jól megérdemelt pihenés, azaz a játék. A gyülekezet lelkipásztora minden nap izgalmas játékokkal a tarsolyában lépett a gyerekek közé. Ilyenkor pillanatok alatt megtelt a templom hatalmas udvara zsibongó gyerekekkel. Míg kint folyt a játék, addig bent szorgos kezek ügyeskedtek. Minden nap egy-egy család vállalta az uzsonna hozzávalóinak beszerzését. Az asszonyok munkáját az IKÉs fiatalok segítették. Hála legyen Istennek, hogy minden nap gazdagon megteríthettük az asztalt.

Miután közösen elfogyasztottuk a tízórait, következett a kézimunka. Nap mint nap érdekes és izgalmas feladatok vártak ránk. Külön dolgoztak a nagyobbak, és külön a legkisebbek, akiknek a gyülekezet fiataljai segítettek.

A napot mindig közös énekkel és imádsággal zártuk. Miután minden gyerek hazatért, a fiatalokkal egy pohár frissítő mellett megbeszéltük a nap eseményeit, rávilágítottunk arra, hogy mi volt jó és hol hibáztunk. Miután előkészítettük a következő nap kellékeit és rendbetettük a termet, fáradtan ugyan, de szívünkben Isten iránti hálával tértünk mi is haza.


A hét talán legnagyobb meglepetése pénteken érkezett. Vendégünk volt ugyanis Nagyváradról Cripto, azaz Béres Balázs Guinness rekorder bűvész és "mentalista". Nagy izgalommal várták őt a gyerekek, hiszen még nem találkoztak bűvésszel személyesen, csupán a tévében. Nagysikerű előadás volt, amelyet kicsit és nagyok, felnőttek és gyerekek egyaránt nagyon élveztek.

A szombati pihenő után eljött a vasárnap, amikor a gyülekezet színe előtt, a délelőtti istentisztelet után, bemutattuk a szülőknek azt, amit egész héten tanultuk. Röviden bemutattuk, hogy melyik napnak mi volt a témája és elénekeltük azokat az énekeket, amelyeket közösen tanultunk. Istentisztelet után következett a hét második meglepetése a gyerekek számára. A gyülekezeti teremben ugyanis egy hatalmas torta várta őket, amely közös elfogyasztása méltó zárása volt a hétnek.


Istennek legyen hála elmondhatjuk, hogy tartalmas hetet zártunk. Köszönjük mindenkinek, akik valamilyen formában támogattak bennünket ezen a héten. Hálával tartozunk a hollandiai KOEN alapítványnak is, akik évről évre azon fáradoznak, hogy összeállítsák a Vakációs Bibliahét programját, ezzel is megkönnyítve a munkánkat. Azonban a legnagyobb hála a mi mindenható Urunké, aki nap mint nap adott erőt és kitartást, kirendelte az ételt, italt, a jó időt, mellettünk állt a hét minden percében.

Forró Emese

Beszámoló a szentjobbi vakációs bibliahétről

Az időutazás élményei
Beszámoló a szentjobbi vakációs bibliahétről


Az idei vakációs Bibliahét július 1-én kezdődött Szentjobbon amelyen hasonló volt az érdeklődés mint az előző években, vagyis átlagosan 60-70 gyerek naponta, ami igen szép számnak mondható. Ahogy minden évben, idén is felekezettől függetlenül vártuk a gyerekeket és segítőket egyaránt. Ezúttal külföldi résztvevőink is voltak: vendégül láthattunk négy fiatalt a szentpéterszegi, és két lányt a hollandiai - emsti testvérgyülekezetből, illetve a szentpéterszegi lelkészt, Tóth Józsefet és családját.


A program főszervezője Orbán Noémi volt, a helyi lelkipásztor felesége, az újonnan elkészült konyhában pedig a Nőszövetség tagjai, valamint a presbiter asszonyok főzték és készítették a finomabbnál-finomabb ételeket. A regisztrálásért Ráksi Erika és Rauch Kristóf, a kézimunkáért Rozsályi Ilona és Csokmai Mária felelt, a játékokért Lakatos Tamás, a rendért és fényképezésért Sáhi Attila, a megőrzőért pedig Rauch Emese. A színvonalas zenélést és énektanulást a Szikra együttes nyújtotta, Szerafina nővér vezetése alatt. Azért is említjük meg névszerint ezeket a segítőket mert minden elismerésünk és hálás köszönetünk azért a fantasztikus együttműködésért, ami nélkül nehezen lehett volna ennyi gyereket tanítani és irányítani. De természetesen nem feledkezünk meg azokról sem, akik önzetlenül segítettek a csapatoknak és a program zökkenőmentes hangulatáért, valamint az uzsonnát elkészítő asszonyokért, akik a vendégek miatt egész héten a főzést is bevállalták. Naponta kb 25-30 önkéntes vette kezébe az irányítást, mindenki tudva hol a helye és mi a feladata.



Minden napot áhítattal nyitottunk a szervezők és önkéntes segítők számára. Majd a gyerekek regisztrációjával folytattuk, azután Orbán László helyi lekész köszöntötte és nyitotta meg a tábort a templomban. A program menete is a megszokott rendben történt, a gyerekek énekeket, történeteket aranymondásokat tanultak és nem maradhatott el a sok játék és a kézimunka sem. Külön ki kell emelnünk a színjátszó csapatokat, akikre büszkén mondhatjuk, hogy zseniálisan szerepeltek.


Mindezeken a programokon kívül amik délelőtt folytak délután is színes programokkkal vártuk vissza a gyerekeket. Volt filmklub, kvíz és játék délután, kincskeresés, agyagozás és végül holland délután, amelyet a két holland lány tartott, akik maguk is segítők voltak a teljes hét során. A kincskeresés után a szervezők elvitték a segítőket egy kis kikapcsolódásra a szentmiklósi strandra. Minden egyes nap egy kiértékelő volt tartva az adott napról végül pedig péntek este megejtettük az utolsó, nagy kiértékelőt a teljes hétről amely egy tábortűz mellett, szalonnasűtéssel egybekötve zajlott. A szentpéterszegi testvérgyülekezetből egész héten érkeztek látogatók, többek között nekik köszönhetünk egy nagyon ízletes babgulyást, egy másik este pedig a helyi polgármester vendégei voltunk, ahol a kemencében sűlt pizza vitte el a babérokat aznapra.

A tábort vasárnap a délelőtti istentisztelet keretében zártuk, ahol a gyerekek egy rövid ízelítőt mutattak be a gyülekezetnek a teljes héten tanultak alapján. Összeségében egy nagyon áldásos hetet zárhattunk és mindezért köszönet és dicsőség a mi Urunknak a Jézus Krisztusnak és az ő Atyjának.


Köszönettel,
Lakatos Tamás és Orbán Noémi