2013. augusztus 31., szombat

III. Hegyközszentmiklósi Ifjúsági Zenetábor


Az Érmelléki Református Egyházmegye harmadik alkalommal adott otthont az Ifjúsági Zenetábornak, a hegyközszentmiklósi termálfürdőn. A tábor július 1-én kezdődött és július 7-én délelőtt ért véget a hegyközszentmiklósi református templomban tartott ünnepi zenés istentisztelettel. A tavalyi évhez hasonlóan nemcsak az Érmellékről jelentkeztek fiatalok, hanem a szilágysomlyói, nagybányai, nagykárolyi egyházmegyékből is. A következő településekről érkeztek fiatalok: Éradony, Érbogyoszló, Érselénd, Gálospetri Hegyközszent- miklós, Iriny, Kémer, Koltó, Margitta, Szentjobb, Székelyhíd, Szilágyborzás és Szilágylompért.

A táborban 46 olyan fiatal jelentkezett, akik elsősorban valamilyen hangszeren akartak megtanulni, vagy éppen fejleszteni kívánták a már meglévő ismereteiket. Lehetőségük volt a furulya, a gitár és a szintetizátor között választani, ugyanis az oktatás és foglalkoztatás ezen a három fajta hangszeren folyt napi több órában. A hangszeroktatást szakképzett kántorok, zenetanárok, lelkészek végezték.

A furulyát Simon Szabó István éradonyi tiszteletes úr oktatta. A gitároktatást Margittai Tamás zenetanár –Nagyvárad végezte, Fülöp Gábor koltói kántor-zenetanár és Herman Csaba albisi kántor zenetanár pedig szintetizátoron tanították az erre jelentkezőket. Furulyázni 9 gyerek, gitározni 18, billentyűs hangszeren pedig 19 tanult különböző szinteken.

A napi tevékenységek áhítattal kezdődtek és fejeződtek be, amely alkalmakon a helyi és a környékbeli lelkészek szolgáltak közöttünk és próbáltak minden nap igei útravalóval ellátni minket, hogy ne csupán zenei tudással, hanem lelki táplálékkal is gazdagodjunk. A foglalkozások és a zeneórák mellett egy rövid előadássorozatra is sor került, hétfőtől péntekig, amelynek során Orosz Otília Valéria egyházkerületi zenei előadó a népdalok világába próbálta bevezetni a fiatalokat. A hét egyik napján egy meglepetésvendég látogatta meg a zenetábor résztvevőit, Berkesi Sándor, Liszt-díjas karnagy, egyetemi tanár Debrecenből, aki betekintett és aktívan részt vett a tábor napi programjaiba és tevékenységeibe, ahol buzdította és jótanácsokkal látta el a fiatalokat.

A sűrű programok mellett az ifjaknak lehetőségük volt a nagy hőségben a termálfürdő vizében hűsölni, ami igen kedvelt része volt a napi tevékenységeknek, felüdülést nyújtva testnek és léleknek. A tábor záró momentuma vasárnap délelőtt volt a hegyközszent- miklósi református templomban, ahol a fiatalok zenei szolgálattal készültek bemutatva a zenetáborban tanult énekeket, zenei darabokat, az ott szerzett tapasztalatok és ismeretek alapján, megörvendeztetve ezzel a jelenlevő gyülekezetet.


Berkesi tanár úr az ifjú zenészek körében

Az ünnepi istentiszteleten Árus László-Csongor helybéli lelkipásztor hirdette Isten igéjét a 150. zsoltár alapján, amelyben kifejtette, hogy azok lehetnek igazán boldogok, akik Isten közelében, őt dicsérve élik mindennapjaikat. Megköszönte a gyerekek részvételét és kitartását valamint azt a szülői hátteret, amit ehhez kaptak azzal hogy a szülők ilyen jellegű táborba is elengedték, küldték gyermekeiket. A jövőre nézve jó reménységünk van afelől, hogy ennek a zenetábornak folytatása lesz a 2014-as esztendőben is, ifjaink épülésére, zenei és hitbéli fejlődésére, gazdagodására.

Herman Csaba
egyházmegyei zenei előadó

2013. augusztus 9., péntek

2013. augusztus 8., csütörtök

Észak-ír missziós hét a szentjobbi református gyülekezetben

2013 július 10-19. között a gyülekezetünk is bekapcsolódott abba a missziós tervbe, amely több királyhágómelléki és erdélyi református gyülekezetben már évek óta megrendezésre kerül. Az Észak-Írország-i „Exodus” ifjúsági misszióval foglalkozó szervezet 12 fiatalt küldött el hozzánk. Tíz 16-17 év közötti fiatalt és két vezetőjüket.


Az ismerkedésünkről röviden annyit, hogy tavaly ősszel elmentünk a kátésokkal és az ifisekkel Tenkére, egy ifjúsági csendes hétvégére. Itt találkoztam Szabó Erzsébettel, aki az Exodus erdélyi koordinátora. A júliusi találkozást megannyi szervezkedés, email váltás és egy közös szentjobbi kávézás a központ vezetőjével előzte meg. Igen változatos programot állítottunk közösen össze, amely reggeltől késő estig kitöltötte nemcsak az Írek, de a helyi fiatalok idejét is.

A csapat résztvevői fiatal koruk ellenére, nagyon hamar alkalmazkodtak az itteni élethez, szokásokhoz, nyelvi különbségekhez. Már a legelső este nagyon jó hangulatban telt el. A kíváncsi tekintetek, a kérdések, a „tiszi úr fordítson” kérések hamar lecsökkentek. A nőszövetség nagyon finom pizzatekerccsel várta a megéhezett vendégeket, és a Czaholi család jóvoltából frissen szedett barack volt desszertnek. Az esti csapat gyűlésen megjegyezték, hogy egy picit aggódtak a nyelvi korlátok miatt, de Isten iránti hálával mondták el mindannyian, hogy a közös cél, a gyorsan megköttetett barátságok, a helyiek kedvessége azonnal eloszlatta a nyelvi különbségeket!


Mindenben igyekeztünk a kedvükben járni. Reggelire például egyik igen kedvelt reggelijüket készítettük el helyi összetevőkből: a zabkását, az egyik presbiter asszony segítségével pedig az „Ulster fry”-t, azaz az Észak-Ír kalória bomba reggeli magyar megfelelőjét: sült szalonnát, tükörtojást, paprikát, paradicsomot és egyéb finomságokat.

Délelőttönként gyerek foglalkozást tartottak, melyekre szép számban eljöttek a helyi gyerekek. Minden alkalommal egy bibliai hős volt bemutatva. A gyerekek angol énekeket tanulhattak, illetve az aranymondást az Ír fiatalok magyarul (angol akcentussal) tanították meg a gyerekeknek. A közös ima után korcsoportokra osztva kézimunkáztak majd egy kis frissítő után közös játékok következtek. Hétfőn délelőtt a helyi gyermekotthonba látogattak el, ahol szintén nagy sikere volt a bibliai történetnek, a játékoknak és a közvetlen hangulatnak.




A nap további része a következő képen alakult. A helyi fiatalokkal való közös ebéd után a csapat egy része fizikai munkába kezdett. Kétkezi munkával közösen elkezdtük a templom melletti fásszín helyének előkészítését, az alap kiásását, amelyet egy este néhány férfitagunk szorgosan le is betonozott. Ugyancsak egy délelőtt sikerült kitakarítani egy a gyülekezethez tartozó épület szeméttel és törmelékkel teli melléképületét.


Ezzel párhuzamosan délutánonként 3-an családlátogatásra indultunk, ezennel köszönjük a kedves fogadtatást és a jó beszélgetéseket! Néhány fiatal pedig a templom udvarán levő diófa kellemes árnyékában angol órát tartott a tanulni vágyó gyerekeknek és ifiseknek.

Közös vacsora után a hét első felében kötetlen program volt. Rengeteget énekeltünk, sok angol éneknek megvan a magyar fordítása, melyeket a fiataljaink jól ismertek. Így a gitár, az énekszó hamar megtette az összekovácsoló hatását. Egy este focizni mentünk, ahol éppen javában folyt a helyi gyerekcsapat edzése. Természetesen beálltunk ellenük, és őszintén megvallva a gyerekek kicsit megizzasztottak mindannyiunkat. Másik este a szentjobbiak kérésére a vendégek megtanítottak minket rögbizni, ami időközben frissen levágott fűcsatába torkollott, így mindenki zölden jött haza.


Vasárnap lázasan készült a két csapat a délelőtti ifjúsági istentiszteletre. Mindenki kisebb-nagyobb szolgálattal részt vett az istentiszteleten. Közös énekek után, az igehirdetés a 46. zsoltár alapján szólt. Isten a mi oltalmunk és erősségünk! Igen bizonyos segítség a nyomorúságban. Csendesedjetek és ismerjétek el, hogy én vagyok az Isten, majd egy rövid interjú következett Helennel és Stephennel, a csapat két vezetőjével, akik képekben és szavakban meséltek ennek az ifjúsági szervezetnek a mindennapjairól, a csapatról. Ez után az egyik ír fiú mesélt a hitéről: mit jelent neki Istenben hinni, és a keresztyén barátai milyen bátorítást és önbizalmat adtak neki egy nehéz élethelyzetben. És arra bátorított mindenkit, hogy merjük mindenkor felvállalni a hitünket.

A hagyományos magyar vasárnapi ebéd mindenkinek nagyon ízlett, ezúttal köszönjük a Nőszövetségnek, és a presbiter asszonyoknak a rengeteg finomságot!

Este közös Magyar-Ír estre hívott a harang mindenkit a templomba. A vendégek néhány érdekességet meséltek az országukról, a kultúrájukról, Észak-Ír nyelvlecke keretén belül megtanítottak minket néhány az ír fiatalok által közkedvelt kifejezésre, két híres ír népdal eléneklése után a legszebb ír templomi éneket is énekelték el nekünk: Be Thou My Vision. Ezek után én mesélten pár dolgot a községről, a kultúránkról, a gyülekezetről, illetve igyekeztem őket néhány magyar szóra, kifejezésre megtanítani (több kevesebb sikerrel). A templomi együttlét után átmentünk a Reménység Házába, ahol a fiataljaink néhány helyi finomságot készítettek elő. Pl. rahátot, zakuszkát, vinettát, halvát, különféle kekszeket, szendvicseket, valamint a Fodor családnak köszönhetően az erre az alkalomra készített szentjobbi különlegességet, a krumplis hurkát kóstolhatták meg. Az írek hagyományos ételeket főztek nekünk: ír gulyást, és a „scone”-t, azaz édes pogácsát. A falatozás után néhány néptáncos helyi fiatal szervezkedni kezdett: megkértek, hogy tartsam szemmel a vendégeket és nehogy elengedjem őket, mert szeretnének néptáncot mutatni illetve tanítani nekik. A rövid táncbemutató és a közös táncolás nagy sikert aratott.



Az új hét délutánjai leginkább a közös kirándulásokról szóltak.

Hétfőn este a polgármesterünk és felesége várt bennünket vacsorára. A kemencében sült pizza és a vidáman eltöltött este örök emlék marad mindannyiunk számára. Köszönet a polgármesterünk és felesége kedvességéért valamint a Nőszövetség tagjainak a segítségéért!

Kedden gyalogtúrára indultak a községben és a szőlőhegyre, majd a főgondnokunk pincéjének udvarán készített bográcsgulyás túl ízletesre sikerült... azaz mindenki kellemesen jóllakva folytatta a a beszélgetést, a közös labdajátékokat és a hazasétálást. Ezúttal is köszönet a főgondnokunknak a helyért, a szervezésért és természetesen a szakácsként betöltött feladatáért!

Szerdán Síterbe mentünk, először meglátogattuk a 800 éves műemlék templomot, melyről Gavrucza Emese nagyon érdekes bemutatót tartott. Néhány csoportkép után újra buszra ültünk és a síteri tónál kötöttünk ki, ahol a csárdánál már várt minket az ízletes babgulyás és a csipkebogyó lekváros fánk. A gyönyörű tó, a csend, és a sok finom étel mindenkit lenyűgözött.


Csütörtökön korán reggel indultunk Váradra „shoppingolni”, azaz vásárolgatni. Mindenki talált magának való emléket. Kora délután mindenki fáradtan ült fel a buszra. Kis pihenő után elkezdődött a búcsúest. A búcsúvacsora után a tábortűzre készülődve a szalonnasütéshez való készülődés átment egy vízi csatába, ahol nemcsak a fiatalok, hanem a vezetők, és én is csurom vizes lettem. Átöltözés után a tábortüzet körülülve a napi igével zártuk le a tábort, néhányan elmondták a gondolataikat a közösen eltöltött napok kapcsán, majd mindezt imával és áldással zártuk le.

Bár igen későre járt, a helyi fiatalok nem akartak hazamenni. Hosszú könnyes búcsúzás következett. Nemcsak búcsúkönnyek voltak, hanem öröm és hála könnyek is.


Másnap kora délelőtt megérkeztek a kisbuszok és a vendégek elindultak Budapestre, a Liszt Ferenc repülőtér felé...

Hadd köszönjem meg mindenkinek, aki valamilyen módon besegített erre a missziós hétre! Sokan itt voltak, sokan érdeklődtek, sokan segítettek, minden nap nagy volt a nyüzsgés kora reggeltől késő estig. Valóban egy nagyszerű tábort zárhattunk le! És Nektek gyerekeknek, ifiseknek, hogy itt voltatok, hiszen elsősorban Nektek szólt ez a szűk két hét.

Adja Isten, hogy jövőre ugyan itt, ugyancsak veletek!

Köszönettel,
Orbán László, Szentjobb.

Észak-írországi benyomások (4. rész)

„Ahol mindig esik az eső és a szívekben süt a nap”
Észak Írországi beszámoló
4. rész


Kedves olvasó!

A mostani cikkben a Magyar és az Észak-Ír kultúráról, társadalomról, szokásokról olvashatsz néhány érdekességet. Az ötletet az adta, hogy nemrég a szentjobbi gyülekezetben vendégeskedett 12 Északír fiatal, és újra látva, átélve a kultúrájuknak egy kis darabkáját, úgy gondoltuk, szóljon most ezekről az érdekességekről e jelen cikk.

Ételek

Nagyon sok hagyományos ír étellel találkozhattunk amíg ott éltünk. Talán a legfontosabb az „Irish Stew”, azaz az Ír gulyás. Ezt úgy lehet elképzelni, mint a mi bográcsgulyásunkat, azzal a módosítással, hogy másfajta fűszereket használnak benne és elsősorban bárány húsból készül.

Egy másik nagyon népszerű ételük a „Cottage Pie” vagy „Shepheard's Pie” azaz a Pásztor Pite. Nagyon egyszerű elkészíteni, mi is nagyon sokszor ettük/esszük mostanában is. Csak egy kis darált hús, répa, borsó és krumplipüré és sajt kell hozzá. Aki ki szeretné próbálni, szívesen elküldöm a receptjét.


Scones” (kiejtve szkonsz) a legegyszerűbb és a legnépszerűbb édesség a tea vagy a kávé mellé. Egy édes pogácsa, amelyet általában úgy fogyasztanak, hogy ketté vágnak, majd, hogy még finomabb legyen lekvárral és tejszínhabbal kenik meg.

Lehet mindenféle szárított gyümölcsdarabokkal, csokidarabokkal, vagy üresen készíteni. Nagyon finom omlós, de ugyanakkor ropogós sütemény. Minden kávézóban, és házi pékségben lehet kapni.


Ulster fry” vagyis az Ír kalória bomba reggeli. Hasonló a híres angol reggelihez, azzal a különbséggel, hogy az Írek még belepakolnak egy-két dolgot. A reggeli célja: elegendő erővel és kalóriával ellátni a szervezetet. Miből áll a reggeli? Általában 2 db. sült kolbászka, 1 szelet májas és 1 szelet véreshurka (kb. mint egy vastag szelet szalámi), 1 adag paradicsomos bab, pár szelet sült paradicsom, 2 szelet pirítós, 2 szelet krumplikenyér, 2 tükörtojás, 2 szelet bakon szalonna megsütve, esetleg még egy kis gomba. Tea vagy kávé. Aki egy ilyen adagot megeszik, az garantáltan nehezen áll fel az asztaltól, és ilyenkor nyugodtan ki lehet hagyni az ebédet :)

Az ebéd amúgy nem olyan mint nálunk (leves és második). Általában egy gyors krémlevesből áll pár szelet pirítóssal és sajttal vagy pár szendvicsből teával vagy kávéval.

Az öt órai tea

Az öt órai tea a nap legfontosabb része. Ha nem is pontosan 5 órára, de legkésőbb 6-ra a család összes tagja hazaér a munkából, iskolából. Így ez a nagy közös családi étkezés ideje. Nemcsak teát (fekete tea egy kis tejjel és ízlés szerint cukorral) és kekszeket vagy süteményt szolgálnak fel, hanem a gyors ebéd után ez a napi fő étkezés. Ilyenkor rendszerint valamilyen sültet esznek krumplival és főtt vagy párolt zöldségekkel, de sajnos sok család időhiányra hivatkozva inkább gyorsétteremből vásárolt sült halat és sült krumplit, kínait vagy indiait esetleg pizzát rendel.

A tea vagy a kávé (általában neszkávé, mert az hamarabb elkészül) körbeöleli a mindennapokat. Egy nap átlagosan 4-5 bögre teát vagy kávét is el lehet fogyasztani. Nem kell rosszra gondolni, az erős és keserű fekete tea a tejnek köszönhetően egy kicsit fel van hígítva és krémesebbé van téve, a cukor pedig egy kellemes édeskés ízt ad neki, így egy csésze tea mindig felfrissíti az embert! Ajánljuk kipróbálásra, nagyobb üzletekben több fajta fekete teát lehet nálunk is kapni. Aki pedig a kávét szereti, nem egy jó erős presszó vagy „kotyogós” kávéra kell gondolni, hanem egy gyengébb változatra, amelynek szintén kellemesebb ízt ad a tej és a cukor. E mellé jön szinte kötelezően pár darab keksz vagy egy aprócska igen édes sütemény. Talán azért ilyen édesek az ottani teasütemények, hogy jobban kihozzák a keserű tea és az édes sütemény közötti ízharmóniát. (ez az én véleményem)

Sport

Azt hiszem nem mondok újat azzal, hogy az Írek nagy foci rajongók. Nemcsak nézni szeretik nagyon, hanem játszani is. Sőt, az iskolai oktatásban nagy hangsúlyt helyeznek a sportra. Így tehát minden diáknak kötelezően sportolnia kell valamit. Amiből választani lehet az a foci, rögbi, úszás, jéghoki. Általában szombat délelőttönként vannak az iskolán belüli és iskolák közötti meccsek, amelyeken rendszerint a család többi tagja is jelen van, mint szurkolótábor. Ilyenkor az apák igen nagy gonddal és szakértelemmel adnak tanácsot, hogy hogyan kell védekezni és hogyan kell minél több gólt rúgni.

Mivel szinte minden családban van legalább egy kutya, ez azt jelenti, hogy a kutya hetente több alkalommal kiviszi a gazdit sétálni. Nem tévesztettem el a gondolatot, néha valóban így van: esőben, hóban sokszor lehet látni kutyát sétáltató embereket. Viszont, amikor szép az idő, nagyon jó volt látni azt, hogy a teljes család kinnt van esténként a legközelebbi parkban, vagy tóparton egy könnyed esti egészségügyi sétára. Sokan járnak kocogni.


Forgalom

Ismert tény, hogy az egész Ír szigeten bal oldalon közlekednek. Ez eleinte kicsit furcsa volt a számunkra, különösen nekem, mivel a lelkészi munka megkövetelte a sok vezetést. Amikor az egyik presbiter elvitt először vezetni, átadta a kocsi kulcsokat, ő kényelmesen beült mellém és csak annyit mondott, hogy „na, akkor most vezess!” Eleinte furcsa volt, különösen a körforgalmakban, de hamar meg lehetett szokni. Az egyedüli nehézség a parkolás volt: elég szűkre szabták a parkoló helyeket, bár emiatt legalább sikerült több helyet kialakítani.

Amúgy az északír vezetési stílusra a nyugodtság és a megfontoltság jellemző. Akár Belfastba utazott az ember, akár a tengerpartra, mind a reggeli, mind a délutáni csúcsforgalomban: ezt mindenki tudja és egy-két kivétellel senki sem siet! Mindenki úgy számolja ki az utazási idejét, hogy a kisebb dugók okozta időkiesés még belefér. Nagyon ritkák a látványos előzések, a sebesség korlátozás be van tartva, a biztonság mindenek előtt, amire a média is szinte mindennapos felhívásokkal emlékeztet.

Viszont van egy kivétel: amikor előjön a „traktor szezon”, akkor az autósok nagy része mintha kicserélődne. Hiába mennek traktorhoz képest elég gyorsan a traktorok az utakon, (akár 50km/h) az autósok nagy része alig várja, hogy meg tudja előzni, ami nem mindig sikerül a szembejövő forgalom, vagy a dombos-kanyargós út miatti beláthatatlanság veszélye miatt. Viszont ilyenkor az a jó hír, hogy a traktor hamar letér valamelyik farmra vagy földre. És az autósok fellélegezhetnek a következő traktorig.

Képeslapok

A képeslap küldésnek hatalmas hagyománya, illetve kötelezettsége van. Míg mi néha küldünk egy-egy karácsonyi vagy húsvéti üdvözlőlapot egy-egy távoli vagy külföldön élő családtagnak, vagy a fiatalok küldenek egymásnak egy-egy vicces rajzú és feliratú képeslapot, náluk a képeslapküldés mindennapi dolog.

A könyvüzletekben és a nagyobb áruházakban hatalmas polcokon sorakoznak a több fajta és árkategóriájú képeslapok. Nemcsak születésnapi témával (minden évszám megtalálható), hanem köszönet kifejezésével, különféle ünnepi köszöntőkkel, gyerek (külön fiú és lány), unoka, dédunoka megszületése miatt, de még elhalálozás alkalmából is illik küldeni egy ilyen témájú képeslapot a gyászoló családnak. Egy kis figyelmesség egymás felé, amellyel ha az ember úgy akarja egy jó célt is szolgál: néhány nagyobb segélyszervezet és alapítvány saját képeslapot ad ki, ezeket megvásárolva egy része az összegnek az alapítvány munkáját szolgálja.

Társadalmi szokások

Telefonálás közben eleinte nagyon furcsa és szokatlan volt az, hogy legtöbbször az üzenetrögzítővel beszélgettem. Mindenkinek van üzenetrögzítője, és ha a keresett személy nincs otthon, akkor később meghallgathatja az üzenetet.

A híres angol kedvesség és udvariasság nagyon jelen van Észak Írországban is. Az emberek mindent megköszönnek, és még a legapróbb dolgok esetében is azonnal bocsánatot kérnek. A nőket szinte mindig előre engedik az ajtónál, bárki bármilyen kérdéssel fordul hozzájuk, kedvesen és segítőkészen válaszolnak és segítenek.

A vásárlás viszont eléggé rá van erőltetve az emberekre. Sokan a garázsukat az eredeti rendeltetése helyett lomtárnak használják, ahol a feleslegessé vált (de még használható) dolgaikat tárolják. Ezért tavasztól őszig nagyon sok helyen tartanak bolhapiacot, ahol ritkán érdekes „kincsekre” lehet bukkanni aprópénzért (pl. régiségek, gyerekjátékok).

Az ünnepek nagyon fontosak. Karácsonyra, születésnapra, anyák napjára már-már kötelezően venni kell egy kisebb apróságot. Nagyobb ünnepek alkalmával az embert elárasszák a képeslapok és a kisebb ajándékok. Általában Karácsony másodnapján a családok étteremben fogyasszák el a hagyományos karácsonyi menüt. Anyák napja alkalmából mindenki virággal, képeslappal és apróbb ajándékkal kedveskedik az édesanyjának, valamint a napot a család együtt tölti és az édesanyákat megkímélve a főzéstől, étteremben ebédel a család.

Nagyon szeretnek koncertekre, különféle színházi eseményekre eljárni, mely után szívesen beülnek egy kávéra egy csendes helyre.


Az Odyssey Arena Belfastban, a Lord of the Dance előadásán

Köszönettel, Orbán László, Szentjobb

Beszámoló a szentjobbi vakációs bibliahétről

Az időutazás élményei
Beszámoló a szentjobbi vakációs bibliahétről


Az idei vakációs Bibliahét július 1-én kezdődött Szentjobbon amelyen hasonló volt az érdeklődés mint az előző években, vagyis átlagosan 60-70 gyerek naponta, ami igen szép számnak mondható. Ahogy minden évben, idén is felekezettől függetlenül vártuk a gyerekeket és segítőket egyaránt. Ezúttal külföldi résztvevőink is voltak: vendégül láthattunk négy fiatalt a szentpéterszegi, és két lányt a hollandiai - emsti testvérgyülekezetből, illetve a szentpéterszegi lelkészt, Tóth Józsefet és családját.


A program főszervezője Orbán Noémi olt, a helyi lelkipásztor felesége, az újonnan elkészült konyhában pedig a Nőszövetség tagjai, valamint a presbiter asszonyok főzték és készítették a finomabbnál-finomabb ételeket. A regisztrálásért Ráksi Erika és Rauch Kristóf, a kézimunkáért Rozsályi Ilona és Csokmai Mária felelt, a játékokért Lakatos Tamás, a rendért és fényképezésért Sáhi Attila, a megőrzőért pedig Rauch Emese. A színvonalas zenélést és énektanulást a Szikra együttes nyújtotta, Szerafina nővér vezetése alatt. Azért is említjük meg név szerint ezeket a segítőket mert minden elismerésünk és hálás köszönetünk azért a fantasztikus együttműködésért, ami nélkül nehezen lehetett volna ennyi gyereket tanítani és irányítani. De természetesen nem feledkezünk meg azokról sem, akik önzetlenül segítettek a csapatoknak és a program zökkenőmentes hangulatáért, valamint az uzsonnát elkészítő asszonyokért, akik a vendégek miatt egész héten a főzést is bevállalták. Naponta kb 25-30 önkéntes vette kezébe az irányítást, mindenki tudva hol a helye és mi a feladata.



Minden napot áhítattal nyitottunk a szervezők és önkéntes segítők számára. Majd a gyerekek regisztrációjával folytattuk, azután Orbán László helyi lelkész köszöntötte és nyitotta meg a tábort a templomban. A program menete is a megszokott rendben történt, a gyerekek énekeket, történeteket aranymondásokat tanultak és nem maradhatott el a sok játék és a kézimunka sem. Külön ki kell emelnünk a színjátszó csapatokat, akikre büszkén mondhatjuk, hogy zseniálisan szerepeltek.



Mindezeken a programokon kívül amik délelőtt folytak délután is színes programokkal vártuk vissza a gyerekeket. Volt filmklub, kvíz és játék délután, kincskeresés, agyagozás és végül holland délután, amelyet a két holland lány tartott, akik maguk is segítők voltak a teljes hét során. A kincskeresés után a szervezők elvitték a segítőket egy kis kikapcsolódásra a szentmiklósi strandra. Minden egyes nap egy kiértékelő volt tartva az adott napról végül pedig péntek este megejtettük az utolsó, nagy kiértékelőt a teljes hétről amely egy tábortűz mellett, szalonnasütéssel egybekötve zajlott. A szentpéterszegi testvérgyülekezetből egész héten érkeztek látogatók, többek között nekik köszönhetünk egy nagyon ízletes babgulyást, egy másik este pedig a helyi polgármester vendégei voltunk, ahol a kemencében sült pizza vitte el a babérokat aznapra.

A tábort vasárnap a délelőtti istentisztelet keretében zártuk, ahol a gyerekek egy rövid ízelítőt mutattak be a gyülekezetnek a teljes héten tanultak alapján. Összességében egy nagyon áldásos hetet zárhattunk és mindezért köszönet és dicsőség a mi Urunknak a Jézus Krisztusnak és az ő Atyjának.



Köszönettel Lakatos Tamás és Orbán Noémi
Szentjobb, 2013. aug. 5.
 
 

2013. augusztus 1., csütörtök

Margittától Bécsig

“Vizsgálj meg Uram és próbálj meg, kutasd át szívemet – lelkemet!
Mert hűséged szemem előtt van, igazságod szerint járok – kelek…
Lábam biztos talajon áll, áldom az Urat a gyülekezetben.”


Gyülekezetünk lelkipásztora a 26. Zsoltár igeverseinek felolvasásával kívánva áldott együttlétet indultunk útnak Isten kegyelméből. Már – már hagyomány, hogy a margittai református egyház nyári kirándulást szervez a hívei számára.

Így történt ez az idén is, amikor is július havának utolsó napjaiban egy kellemes hétvégét töltöttünk együtt.


Péntek hajnalban indult útnak az ötven fős „vegyes csapat”, fiatalok, idősebbek, presbiterek és nőszövetségi tagok, kikapcsolódni vágyó hívek töltötték meg a buszt, dacolva az előttünk álló mintegy 1300 km-rel s a kánikulai hőséggel.

Kora délután érkeztünk a „hűség – városába”, Sopronba, ahol a jó szervezésnek köszönhetően (e feladatot évek óta Kovács Beáta nagytiszteletű asszony végzi önzetlenül) már várt bennünket a lelkes és kedves idegenvezetőnk (mint később kiderült egy nagytudású hölggyel hozott össze bennünket a sors, meg a szervezés, - aki 2010-ben „Az év idegenvezetője” címet kapta).


Először kisvonattal jártuk körbe a várost, mely Magyarország egyik legvonzóbb turisztikai célpontja hangulatos utcáival, történelmi műemlékeivel. Megcsodáltuk a belvárost, melynek szépen ívelt szűk utcái, barokkdíszes erkélyes házai, árkádos udvarai őrzik a múltat.

Később gyalogosan is sétáltunk egyet, hogy közelebbről is szemügyre vegyük a Főtéren álló Kecske templomot, Sopron jelképét - az 58 méter magas Tűztornyot-, a régi várfalak maradványait, majd ismét buszra ülve a soproni hegység legkedveltebb kirándulóhelyét, a Károly – kilátót kerestük fel, ahonnan csodálatos panoráma nyílik Sopronra és környékére valamint a Fertő tóra.


Este értünk a szálláshelyre, ahol a közös vacsora után rövid beszélgetés, majd „pizsamaosztás” következett.

Szombat reggel Bécs felé vettük az irányt, hogy megnézzük Európa egyik legszebb fővárosát. Busszal jártuk be a város legszebb sugárútját, a Ringstrassét, mely a világörökség része, s ahol patináns épületek sorakoznak, köztük az Operaház vagy a Parlament épülete. Majd mintegy két órás szabadprogram keretében gyalogosan ismerkedtünk a csodálatos várossal.


Az igazi csoda ezután következett, amikor meglátogattuk Bécs legismertebb látványosságát, a közeli Schönbrunn-i kastélyt, az Osztrák – Magyar Monarchia volt kastélyát. A gyönyörű barokk stílusú palota s a több hektáros csodálatos kertje lenyűgözött bennünket.

A vasárnap se maradt látványosság nélkül. Miután egy hajókiránduláson vettünk részt a csodálatos Fertő tavon, mely szintén a világörökség része, mintegy „megkoronázva” a három napos programot megnéztük a fertői Esterházy kastélyt, ahol – mint idegenvezetőnktől megtudtuk Mária Terézia császárnő is sokat vendégeskedett és itt élt, alkotott a nagyszerű zeneszerző Joseph Haydn is.


Koradélután vettünk búcsút idegenvezetőnktől, akit a három nap alatt mindenki megkedvelt és csodálatos élményekkel gazdagodva indultunk hazafelé, s bizonyítékául annak, hogy mindenki jól érezte magát a buszon már a jövő évi kirándulást „tervezgettük”.

Istené egyedül a dicsőség!!!

Horváth Sándor presbiter