2013. április 22., hétfő

Érmelléki ifjúsági kórustalálkozó

Érmelléki ifjúsági kórustalálkozó


2013. április 14- én délután fiatalok töltötték meg a margittai templomot. Ugyanis a XIX. ifjúsági kórustalálkozóra gyülekeztek, amelynek az idei évben a Margittai gyülekezet adott otthont.


A találkozót Jakó Sándor- Zsigmond egyházmegyei ifjúsági előadó igehirdetése nyitotta meg, aki a 108 zsoltár második verse alapján tolmácsolta felénk Isten üzenetét „Kész a szívem Istenem, hogy énekeljek és zengedezzek lelkesen”.Kifejtve azt, hogy mit jelent már fiatalon elkészíteni szíveinket az Úrnak való szolgálatra és dicséretre.


Az igehirdetés alapigéje az idei kórustalálkozó mottója lett tulajdonképpen, hiszen a fiatalok távozás előtt megkapott emléklapjain is ez állt mintegy figyelmeztetésképpen.


Az igehirdetésre válaszként hangzottak az 57. zsoltár (8-12. verse) szavai, amelyet Kovács Gyula Margittai lelkipásztor tolmácsolt a fiatalok és az egybegyűltek számára „Kész a szívem, Istenem, kész a szívem arra, hogy énekeljek és zengedezzek! Ébredj, lelkem, ébredj lant és hárfa, hadd ébresszem a hajnalt! Magasztallak, Uram a népek közt, zsoltárt zengek rólad a nemzetek közt, mert szereteted az égig ér, hűséged a magas fellegekig. Magasztaljanak téged a mennyben, Istenem, dicsőítsenek az egész földön. ”

A köszöntést a kórusok zenei szolgálata követte. Az idei kórustalálkozón hat egyházközség kórusa képviseltette magát és örvendeztetett meg mindnyájunkat zenei szolgálattal: Albis, Érkeserű, Érkörtvélyes, Érsemjén, Margitta és Micske.

A kórusok három énekszámmal készültek erre a találkozóra, az előadott énekek széles skálán mozogtak, akárcsak a kórustagok életkora. A zsoltárokon kívül spirituálék, valamint más ifjúsági énekek is elhangzottak, amelyekhez legtöbb esetben zenei kíséret is társult, ezzel szép harmóniát teremtve.

Az éneklés az istentisztelet szerves alkotó része, amely a gyülekezet felajánlása, válasza, énekelt imádsága Istennek. Az éneklés lényünk mélyrétegeit is megszólítja és megszólaltatja közösségteremtő ereje nyílvánvaló. Isten nagyságos tetteiről, a megváltásról bizonyságot kell tenni. Ezt teszik az énekkarok is.

Az énekkar szerepe a gyülekezetben, az istentiszteleti szolgálatban kiemelkedően fontos, hiszen az énekkar puszta létével prédikál. Tagjai egyszerre vesznek levegőt együtt mozdulnak, akár válaszolgatnak egymással, közösséget élnek. Szolgálatukkal Istent dicsérik és az embernek szereznek örömet.


„Énekelni, ha szeretsz, nagyon boldog lehetsz, mert az ének égi jó” idézte Luther Márton szavait Herman Csaba, érmelléki egyházmegyei zenei előadó, aki megköszönte a kórusok szolgálatát, valamint a kórusvezetők egész évi áldozatos munkáját, jótanácsokkal látta el és biztatta őket a további zenei szolgálatra. Felhívva a figyelmet arra, hogy a református énekeink egyik alapköve a „zsoltárok éneklése” ezért fontos, hogy ne mellőzzük, hanem előszeretettel énekeljük és zengedezzük lelkesen.

Bízunk benne, hogy az elmúlt évekhez hasonlóan az idei kórustalálkozó is építő jellegű volt és ifjaink megújult tapasztalatokkal gazdagodva térhettek haza saját gyülekezeteikbe. Reméljük, hogy az elkövetkezendőkben minél több gyülekezet ifjúsága részt vesz ezeken az áldott találkozókon, ahol együtt és egymástól tanulva épülhetünk egymás hite által.

Herman Csaba
érmelléki egyházzenei előadó






Megújult a reformátusok orgonája Érsemjénben

Újra felbúg az ima - Megújult a reformátusok orgonája Érsemjénben
 
Biharország
D. Mészáros Elek
2013/04/19

A hivatalnál azt mondták, a református templomban keressem Balazsi József polgármestert, az orgonaépítő mesterek munkáját ellenőrzi. A hűvös tavaszi levegő ellenére az istenházában kellemes meleg fogad, mióta legutóbb Semjénben jártam, a templomfűtést is megoldották. Az eltelt másfél év alatt, amióta Csáki Márta tiszteletes áll a gyülekezett élén, anyagiakban szemlátomást gyarapodtak. Már az új lelkészt felújított parókia fogadta, köszönhetően a presbitérium, élén Keresztúri Lajos főgondnokkal, valamint Balazsi polgármester odaadó munkájának. Azóta a paplak kerítése is kicserélődött.




A nagy nyelvújító, Kazinczy Ferenc keresztelésének templomában nemcsak a fűtést oldották meg, de arról is gondoskodtak az új nyílászárók beszerelésével, hogy ne szökjön ki a meleg. Ahogyan az egy Árpád-kori kövekre épült templomhoz illik, az új bejárati ajtó időtálló keményfából készült.

Az anyagiakban való gazdagodás mellett a gyülekezett lelki építése sem maradt el. A templomlátogatók száma megnőtt az utóbbi időben, a fiatalok gitározni tanulnak, és életre hívtak egy ügyes furulyáscsoportot is. A vegyes kórusba két és fél tucatnyian jelentkeztek – sorolja Csáki Márta. A zenei élet felélénkítése annak is köszönhető, hogy a lelkipásztor férje, Csáki Károly, a gyülekezet kántora. Nem csoda hát, ha a tizenöt éve csak dekorációs szerepet betöltő orgona újbóli megszólaltatásának gondolata is egyhamar felvetődött.

A polgármester a világháló segítségével kutatta fel a székelyföldi orgonaépítő mestert. Kisebb-nagyobb kihagyásokkal tavaly szeptembertől dolgoznak – tudom meg Bors László orgonaépítőtől, aki négy társával vágott bele a nagy munkába. A mester Budapesten tanulta a szakmát, azóta számtalan híres templomban hagyta ott a keze nyomát. Elmondása szerint a semjéni hangszer teljes felújítást igényelt, nemcsak a hangképző részekkel volt gond, asztalosmunka is akadt. Kíváncsiságunkat látva elárulja, hogy egy olcsóbb orgona megépíthető akár húszezer euróból is, de egy óriás monstrum kétszázhatvanezer eurót is kóstálhat.

A hangszert az egyik elemére jegyzett szöveg tanúsága szerint 1847-ben építették. A polgármestertől megtudjuk, hogy eredetileg a szalacsi római katolikus templomnak készült, 1870 óta van a semjéni reformátusok tulajdonában. Csáki Károly, miközben a kávét szervírozza a mestereknek, oda-oda pillant, hogy rendben menjenek a dolgok.

Mire e sorok napvilágot látnak, a semjéni gyülekezet már orgonakísérettel énekelheti, hogy „Tebenned bíztunk eleitől fogva”. De nekünk az élmény már előbb megadatik, ugyanis a finistől simításnyira lévő hangszert a kedvünkért Bors László megszólaltatja. Mélyen búg a dicséret, a legszebb ima, a zene nyelvén.

Poklostelki megemlékezés

Segítségül kell hívni az Istent - avatóünnepség Poklostelken

Segítségül kell hívni az Istent

Biharország
Szőke Ferenc
2013/04/08
 
Nevet kapott a felújított gyülekezeti ház, és világháborús emléktáblát avattak Poklostelken.



Április 7-én püspöki istentisztelettel - Csűry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke hirdette az igét - ünnepelt a poklostelki református közösség. Ekkor adták át ugyanis a felújított gyülekezeti termet, ahol az istentiszteleteket is tartják, mivel a templom olyan állapotban van, hogy e célra nem használható. A püspök prédikációját az Apostolok cselekedetei második fejezetének 21. versére alapozta (Péter prédikációja): "Aki azonban segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül." Reményvesztett pillanatainkban ne féljünk segítségül hívni Istent. Hittel és bizalommal tegyük ezt, és akkor a segítségnyújtás érkezni fog. Talán nem az általunk elképzelt időben és formában, de nem fog elmaradni. Úgy éljünk, hogy földi életünk után üdvözüljünk, és elnyerjük az örök életet. Hívni kell az Urat, hogy részese legyen életünknek, és mindenkor velünk legyen Nincs olyan ember, akinek ne lenne szüksége az Úr segítségére, hangsúlyozta Csűry püspök.

Prédikációja utáni imájában köszönetet mondott Istennek mindazért, amit a poklostelki közösségnek sikerült elérnie. Köszönetet mondott a névadónak, Lippai József református lelkésznek és tanítónak 33 évnyi áldozatos, önzetlen munkájáért. Köszönetet mondott továbbá azoknak a támogatóknak, akik segítettek a közösség építésében, anyagi javainak visszaszerzésében.

Az istentisztelet az Úr imájával és a "Tégy, uram, engem áldássá" kezdetű énekkel zárult, mely után leleplezték a gyülekezeti ház belső falára elhelyezett világháborús emléktáblát. Első és második világháborús hősök neve olvasható rajta, alatta idézet Jeremiás siralmaiból: "Emlékezz, Uram, mi történt velünk!"


A leleplezés megtisztelő feladatára Cseke Attila képviselőt és Darabont Tibor ottományi lelkipásztort kérték fel. Utóbbi az Érmelléki Református Egyházmegyét képviselte. Ünnepi beszédében Cseke Attila, hangsúlyozta, hogy ezek az emberek legdrágább értéküket, az életüket áldozták azért, hogy utódaiknak jobb legyen. Talán nekik is köszönhető, hogy ma itt vagyunk. Becsületbeli kötelességünk, hogy időről időre megemlékezzünk róluk, mondta. Szabó István nyugalmazott ottományi iskolaigazgató a Don-kanyar áldozataira emlékezett. A beszédek között Demeter Krisztina népdalokat énekelt. A megemlékezés végén az emléktábla alá koszorút helyezett el Erős Joó Enikő tiszteletes asszony, Török Sándor, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács megyei elnöke, Cseke Attila és képviselőtársa, Szabó Ödön, az RMDSZ megyei szervezetének ügyvezető elnöke.

Az ünnepség Lippai József életének és munkásságának rövid ismertetésével folytatódott, melyet Erős Joó Enikő és Jónás Sándor bályoki református lelkipásztor vállalt magára. A család nevében a jelenlévők közül Kovács Sándorné Lippai Gabriella mondott köszönetet. Mivel a névadó emléktábláját a külső falon helyezték el, a gyülekezet kivonult az udvarra. Ott hangzott el Szabó Ödön ünnepi beszéde. Hangsúlyozta, hogy eddig is segítettek minden nagyobb beruházásban, és ezután is segíteni fognak lehetőségeik szerint.

A református főpap megáldotta az épületet és az emléktáblákat. Utóbbiak tervezője, illetve kivitelezője Balla Tímea és Balla Domokos. Ezen a helyszínen a fent említetteken kívül Bradács Alíz, Margitta körzet RMDSZ-elnöke is elhelyezte koszorúját. A megemlékező, illetve névadó és avatóünnepség nemzeti imánk közös éneklésével végződött.

2013. április 2., kedd

Új gyülekezeti ház Szalacson


Krisztus egyházában mindennek azért kell történnie, hogy az Isten evangéliuma minél több emberi szívhez eljusson. Küldetésünk, hogy megismertessük Isten szeretetét a környezetünkben élő emberekkel, és arra hívjuk őket, hogy közösségünkben éljék meg az Úrral való kapcsolatukat.

Ezért van templom, istentisztelet, vallásóra, gyülekezeti kirándulás, és még annyi minden, amiből összeáll az, amit gyülekezeti életnek nevezünk. A gyülekezeti életnek, munkának sokféle vetülete létezik, de mindenkor két kategóriáját szoktuk emlegetni igyekezeteinknek: építkezni lelkiekben és építkezni a szó legszorosabb értelmében, azaz vakolókanállal, vízmértékkel. A Szalacsi Református Gyülekezet életéből pillanatfelvételként kiragadva, most mindenekelőtt, ez utóbbiról, a kevésbé magasztosnak mondott, munkáról szeretnék írni. Előrebocsátva, hogy a gyülekezeti élet eme két „építőterületét” aligha lehet elválasztani és elképzelni egymás nélkül, hisz ahol egy közösség lelkiekben, egymásra találásban épül, ott nem maradhat el az anyagi építkezés, és fordítva: ha ingatlanok építéséért és szépítéséért vállalunk közösen áldozatokat, számtalanszor megtapasztaljuk Isten áldását. Isten csodálatos ajándéka, hogy a közös tervezés, együtt gondolkodás, töprengés, a vállvetve végzett munka lelkiekben is épít, közösség-tudatot erősít.

 
A régi gyülekezeti ház, a bontás kezdetén

Történetünk ott kezdődik, hogy a 2011-esztendő évzáró presbiteri gyűlésén, a jelenlévők az egyházközség rövidtávú céljai között az addigra már használhatóvá vált ravatalozó külső munkálatainak befejezését, valamint az egykori „Nádas iskola” felújításának megkezdését fogalmazták meg. A fent nevezett egykori református iskolai épületet természetesen anno államosították, s az elmúlt rendszerben napközi üzemelt benne, ezért nagyon sokan napjainkban is így emlegetik. Ezt peres úton, lelakott állapotban visszakapta az egyházközség, s kisebb javítgatások mellet nőszövetségi házként funkcionált. Szeretetvendégségeknek, halotti toroknak, keresztelői, konfirmációi ebédeknek, s egyéb, kisebb családi rendezvényeknek adott otthont. Kisebb léptékű rendezvényeknek, hiszen beosztása nem tette alkalmassá, hogy lakodalmak helyszínéül szolgálhasson. Beázásokkal, vakolat- és falrész-omlásokkal szüntelen harcolva a nőszövetség vigyázó kezeinek, na meg kuporgatott nőszövetségi filléreknek köszönhetően üzemképes állapotban maradt. Azt azonban mindenki látta, hogy az épület komolyabb ráfordítás nélkül hamarosan megadja magát, s addig is, bármilyen egyházi rendezvény esetén csak orcánk pirulásával invitálhatjuk ilyen állapotú építménybe vendégeinket.

A tavalyi esztendő elején mindannyian csak a felújítási munkálatok elkezdéséről álmodoztunk, természetesen az épület beosztásának megváltoztatásával, ugyanis egy nagyobb rendezvénytermet szerettünk volna a meglévő három kisebb helyett. Árajánlatokat kértünk, szakemberekkel beszélgettünk, s kiderült a véleményezések, számítgatások során, hogy egy új épület csak tizenöt százalékkal kerülne többe, mint a meglévő átalakítása, felújítása. Nagyon elgondolkodtatott bennünket ez az érdekes felismerés, s közben örömmel értesültünk arról, hogy akkora pályázati pénzekkel gazdálkodhatunk a helyi önkormányzat és a Megyei Tanács jóvoltából, mint soha az előtt. Osztottunk, szoroztunk, kivitelezőkkel tárgyaltunk, s kiderült, hogy anyagi tartalékainkkal együtt több mint hetven százalékát ki tudnánk gazdálkodni a szükséges összegnek. Mindezeket az Úr jeleinek érezve, a presbitérium nagy hittel, bölcsességgel, úgy döntött: új gyülekezeti ház építésébe kezdünk! Amint mondották: szegényebbek vagyunk annál, hogy hatalmas összeget költsünk egy alap nélküli épületre, melynek egy része vert-fal, a másik pedig salétromos tégla. Na így kezdett építkezni a Szalacsi Református Gyülekezet!

2012 júniusának végén, három nap alatt, nagy összefogással lebontottuk a régit, s július elején el kezdték ásni az új épület alapját, melyben a konyha, raktárhelységek, illemhelyek, zuhanyzó mellett egy 180 négyzetméteres nagy rendezvénytermet is sikerült kialakítani. Gyülekezeti ház, de azzal a céllal terveztük, építjük, hogy bármilyen rendezvénynek otthona lehessen, a szalacsi emberek hasznára, felekezeti hovatartozásra való tekintet nélkül. Terveink szerint háromszáz személyre elegendő asztal, ülőalkalmatosság, étkészlet áll majd itt bárki rendelkezésére.

 
Építkezés közben

Olyan könnyedén hangzik: új gyülekezeti házat építettünk. Viszont, hogy mennyi töprengés, tervezgetés, pályázat és legfőképp imádság és hit kellett a meginduláshoz, s mennyi segítségre, adományra, közmunkára, jó ötletre, sőt kölcsönre volt szükség az építkezés során, azt nehéz lenne elbeszélni. (Gyülekezetünk egyik tagja a saját pénzéből húszezer új lejt kölcsönzött az egyházközségnek, hogy ősszel ne álljanak le a munkálatok) Csoda volt a mi szemeink előtt, ahogy hetek alatt kinőtt a földből egy 260 négyzetméteres épület. Soli Deo Gloria. Egyedül Istené a dicsőség!


Az új gyülekezeti ház, majdnem készen

Ha az Úr is úgy akarja, mire az olvasóhoz eljut ez az írás, már használható állapotban lesz, s abban is bízunk, hogy a tavasz folyamán a külső munkálatok is befejeződnek. Reméljük, hogy a Református Érmellék minden kedves olvasója a közeljövőben, személyesen veheti szemügyre hitünk és fáradozásaink gyümölcsét majdani egyházmegyei rendezvényeinken.

Szabó Zsolt
református lelkész

Körzeti vallásolimpiász Margittán

Aki vallást tesz rólam az emberek előtt, arról én is vallást teszek mennyei Atyám előtt” (Mt 10, 32) ígérte Jézus és az ebben való hitben gyűltünk össze február 16-án, Margittán, a körzeti vallásolimpiász alkalmából. Tizenkét településről (Érszőlős, Érmihályfalva, Érsemjén, Értarcsa, Gálospetri, Hegyközszentmiklós, Köbölkút, Margitta, Micske, Szalacs, Szalárd, Tóti), érkeztek V-VIII osztályos diákok, felkészítő tanáraikkal, kísérőkkel a megmérettetésre. Ebben az évben már V. alkalommal zajlott a vallásolimpiász körzeti szakasza Margittán. A tavalyi évhez hasonlóan, az idén is a Horváth János Elméleti Líceum adott otthont a rendezvénynek. Versenyzők és felkészítő tanárok első útja, rövid áhítatra, a templomba vezetett. A házigazda lelkipásztor, Kovács Gyula a Zsoltárok könyvének 62 fejezetének 6-9 versének alapján tartott igehirdetését követően mindnyájan átvonultunk az iskolába, ahol hamarosan minden diák kézbe vehette a vallásolimpiász tételeit, amelyek alapján számot adhattak vallásos ismereteikről, bizonyságot tehettek hitbeli jártasságukról. Munkájuk nyomán sok szép dolgozat és vallástétel született. Minden korosztályból 7-7 tanuló jutott tovább a március 2-án Nagyváradon tartott megyei vallásolimpiászra.

V. osztályos továbbjutók voltak: Haraga Bíborka-Erzsébet (Micske), Gáspár Gréta és Tarpai Brigitta (Bogyoszló) Béres Vivien-Adrienn (Hegyközszentmiklós), Adorján Debóra (Margitta), Lukács Evódia és Illyés Tamás (Érszőlős).

A VI. osztályosok közül jutott tovább: Tripó Abigél és Oláh Karola (Micske), Kelemen Lilla (Érmihályfalva), Kiss Imre és Pető Petra (Margitta), Péter Ákos (Érszőlős) és Gugulya Emőke (Gálospetri).

A VII.-es korosztály továbbjutói: Kovács Dávid-Sándor és Ludász Sándor-Levente (Micske), Darabont Réka és Horváth Renáta (Margitta), Nagy Henrietta (Értarcsa), Fülöp Adrienn és Kelemen Erna (Érmihályfalva).

VIII.osztályos továbbjutók: Borsi Réka, Balaskó Anett és Balogh Péter (Margitta), Nagy Bettina-Tünde és Keresztúri Zsuzsa (Érsemjén), Tripó Debóra (Micske) és Szántó Amarilisz (Érszalacs).

A megyei szakaszra az előző évekhez hasonlóan a Lórántffy Zsuzsanna Református Líceumban került sor. Érmelléki tanulóink szép eredményeket értek el ezen a megmérettetésen is. Megyei I. helyezést ért el: Haraga Bíborka-Erzsébet(Micske) és Borsi Réka (Margitta), II. helyezettek lettek: Gáspár Gréta (Bogyoszló), Keresztúri Zsuzsa (Érsemjén) és Ludász Sándor-Levente (Micske), III. helyezést értek el: Adorján Debóra (Margitta) Tripó Abigél (Micske) és Tripó Debóra (Micske). Dicséretben részesültek: Lukács Evódia (Érszőlős), Kelemen Lilla (Érmihályfalva), Oláh Karola (Micske), Darabont Réka és Horváth Renáta (Margitta).

A sikerekhez gratulálunk és további Istentől megáldott munkát kívánunk minden versenyzőnek és felkészítő tanárnak egyaránt!

Bordás Mária,
szervező

100 éve született Gyökössy Endre


Lapunk hűséges olvasói hónapról hónapra folytatásokban olvashatják az Apostolok Cselekedeteinek magyarázatát. Még a legelső szerkesztőbizottsági megbeszélésén dőlt el, valamikor 2010 márciusában, hogy az induló lapba egy bibliai könyv folyatólagos magyarázatát is közölni szeretnénk, lehetőleg olyan magyarázótól, aki alapos biblicitással, hitvallásainkhoz teljesen hűségesen, de mégis modern formában, a társadalomtudományok kutatásait is figyelembe véve értelmezi, és közérthető formában érteti meg az ige üzenetét. Így esett a választásunk Dr. Gyökössy Endre lelkész-pszichológus művére. Személye kevésbé ismert, ezért születésének századik évfordulóján rá emlékezünk, Isten üreg bolytárára, vagy, ahogy ő nevezte magát: Bandi bácsira.

„Én vagyok az út, az igazság és az élet, senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam”. (Jn 14,6). Bandi bácsi egész életét annak szentelte, hogy ezt az utat, megmutassa másoknak is. Budapest-Rákospalotán született 1913. február 17-én. Édesapja, id. Gyökössy András, jogász volt. Elemi iskoláit Újpesten végezte, majd ugyanott a „Könyves Kálmán” gimnázium hallgatója lett. Érettségi után Nagykőrösön tanítói oklevelet szerzett. A budapesti Református Teológia elvégzés után 1939-ben szentelték lelkésszé és a Kálvin téri református templomban kezdte meg szolgálatát.

Két doktorátusa is volt, egy bölcsészeti és egy pszicho-pedagógiai. A baseli (Svájc) egyetemen Karl Barth és Emil Brunner neves professzorok mellett többek között egyházjogot és pasztorál-pszichológiát is tanult. Mivel mindig is az volt a véleménye, hogy a lelkész ne csak prédikáljon, hanem lelkileg is közelítse meg az embert, ezért később a gyakorlati teológia kutató professzora is lett. 1941-ben házasodott meg Baselben. Házasságukból öt gyerekük született.

Több évtizedes munkásságát, gyakorlatilag lehetetlen összegezni. Szolgálatának legfőbb ismérve, lehajolni az elveszett emberhez, nem csak a szószékről beszélni hozzá. Külön tanulmányt lehetne írni irodalmi teljesítményéről. Hihetetlen egyszerűséggel ír, még a legbonyolultabb teológiai kérdésekről is. Írói munkáságának, két fontos tulajdonságát emelhetnénk ki. Először is, minden írása azt bizonyítja, hogy igenis lehet beszélni, írni a keresztény élet minden területéről. Másodszor, Bandi bácsi – Jézushoz hasonlóan – soha nem a bűnöst ostorozta, hanem éppen ellenkezőleg, az Istentől elrugaszkodott ember gyötrődései iránti érzékenységéről tett tanúbizonyságot. 1997. november 20-án költözött el az örökkévalóságba.

Magyar nyelvterületen ő volt az első, aki a lélektan felismeréseit, a pszichoterápia módszereit lelkigondozói munkájában közvetlenül hasznosította. Célja az volt, hogy Isten igéjét vigye közel az emberekhez, gyógyítóan közel. Talán semmi sem szőtte át Bandi bácsi szolgálatát annyira, mint az a „felfedezése”, hogy Jézus volt az egyetlen valláslapító, aki az AGAPÉ szeretetet hozta és gyakorolta a világban. Ez az a szeretet, ami hétköznapi nyelven nem jelent mást, mint, hogy. „Akkor is szeretlek, ha te nem szeretsz engem”! Hogy ezt az elvet mennyire magáévá tette Bandi bácsi, azt mi sem bizonyítja jobban, mint a Kol 3,13. alapján felállított hitvallása:

„Szenvedjétek el egymást szeretetben”

- Ez az én alapigém.
Lényem és szolgálatom alapdallama ez az ige.
Tulajdonképpen ezt kellene ráírni a síromra, ha egyszer meghalok.
Mert a Szeretet és a Szenvedés ebben az igében összekerült.
Minél jobban szeretek valakit, annál jobban megszenvedem
Nincs szeretet szenvedés nélkül, és csak az tud
igazán szenvedni, aki szeret.
Jézusról beszéljek? A keresztjéről?
Olyan nagyon szenvedett - mert olyan nagyon szeretett!
Életét adta érettünk a kereszten. Maradjunk annál, hogy az Ő követője,
a Homo Christianus csak azt az életet követheti,
amelyet Gazdája bemutatott.

Forrás: www.gyokossy.hu; www.parokia.hu.

A sok tag egysége lehetséges-e? (prédikáció)

A sok tag egysége lehetséges-e?

Olvasandó: 1Kor. 12,12-27

Sokszor tapasztaljuk egyházunkban a széthúzást, versengést, egyet nem értést. Ugyanaz volt a helyzet a korinthusi gyülekezetben is. Pál szomorúan hallja a hírt a korinthusi gyülekezet felől, hogy egyesek Péterhez tartozóknak vallják magukat, mások Pálhoz kötődnek, ezen kívül volt egy csoport, amely Apollóst tekinti lelki atyjának, a negyedik csoport pedig Krisztushoz kapcsolódik. Hogyan valósulhat meg Korintusban az egység, s lehetséges-e közöttünk egység? Ha lehetséges, kihez igazodjunk? Kinek a szava, kinek az akarata legyen a mértékadó?

Isten arra mutat rá, hogy az egység nem zárja ki a sok tagot, és a sok tag nem zárja ki az egységet. A megértést segítve, az emberi test egységét állítja elénk. A test tagjai között teljes az összhang, amely csak akkor borul fel, ha valami betegség támadja meg a testet, és felborul az egészséges test egyensúlya.

A test szervekből, végtagokból tevődik össze. Ezek a szervek és végtagok sok mindenben különböznek egymástól, nem egyformák, de így alkotják a testet. Ezt az egységet az egyházban nem mi emberek tudjuk elsősorban megvalósítani, hanem egyedül Istennek Szentlelke. Olvassuk az igében, hogy egy Lélek által mi mindnyájan egy testté kereszteltettünk meg és egy Lélekkel itattattunk meg. Isten Szentlelke által kapcsol minket Krisztushoz a mi Fejünkhöz és egymáshoz, a tagokhoz. Nagy kérdése az életünknek, hogy Isten Szentlelke munkálkodik bennünk, vagy pedig az Ördög. Ha az Ördög munkálkodik bennünk, nem tartozunk még Krisztus testéhez. Aki a Krisztus testéhez tartozik, azt az embert Ő újjászülte igéje és Szentlelke által és Neki engedelmeskedik. Ha Krisztus testének a tagjai vagyunk, egyetértünk Vele, nem kényszerből, hanem örömmel követjük akaratát.

A Szentlélek által teremtett egységnek az útjából eltűnnek az emberi korlátok, különbségek. A „zsidók és görögök“ kifejezés a Krisztus Egyházában a népi, nyelvi, nemzeti különbségek leomlását jelenti. Ezek megmaradnak, de nem adnak ellentétre okot. A korinthusi formában ma már nincsenek rabszolgák, akiknek nem voltak szinte semmi jogaik, pénzért vehették, adhatták őket mint bármilyen árut. Viszont ma is léteznek társadalmi különbségek, vannak szegények és gazdagok, munkaadók és munkavállalók. Krisztus nélkül érződnek, embertelenek is tudnak lenni ezek az ellentétek, viszont a mi Urunknak engedelmeskedve egymást tisztelve, szeretve és megbecsülve kell éljünk egymás mellett. Ezeken kívül is sok féle különbözőségeink vannak, amelyek a Krisztusban megmaradnak, de nem válnak ellentétek és szakadások forrásává.

Isten egymás mellé, egymásért és egymás kiegészítésére teremtette őket. Nem mondja a láb, mivel nem kéz vagyok, nem vagyok a testből való. Ez irracionális kijelentés lenne, ami nem is történik meg a valóságban. Az Isten akaratából vagyunk különbözők, vannak különböző lelki adottságaink, kegyelmi adományaink, amelyek nem ellentéteket, hanem egymás kiegészítését, Krisztus egyházának teljességét alkotják. Isten egyes tagokat úgynevezett szemnek teremtett az egyházban, akik képesek nagyobb érzékenységgel észrevenni a teendőket. Vannak olyanok, akik fülként a meghallás ajándékával áldattak meg. Mások lábhoz hasonlóan tudnak indulni, vagy kézként cselekedni és segíteni, ahol szükséges Urunknak engedelmeskedve. Sajnos olyan is előfordul túl sok a száj, a csak beszélő és okoskodó, de hiányzik a láb meg a kéz, akik indulni és cselekedni tudnak. A testben mindennek megvan a pontos rendeltetése és feladata. Isten tervében nincsen a csak „van” állapot. Istennek mindennel, mindenkivel terve, célja van. Ő nem mondja egy tagnak sem, hogy nincs rád szükségem, az Isten szemében mindenki értékes. Ő azt mondja, aki a maga csendességében jelentéktelennek, arra is nagy szükség van. Csak mi szoktunk Isten nélkül ilyet mondani, vagy érzékeltetni egymással, hogy nincs rád szükségem. Krisztus Egyházának a szótárából hiányzik ez a szó: nincs rád szükségem. Senki sem mondhatja, vagy gondolhatja magáról, hogy ő előbbvaló, másokról pedig alábbvalók lennének. Felismerjük-e az Egyházban, mint Krisztus testében láb, kéz, szem, vagy akár más tag voltunkat, és készek vagyunk Urunknak engedelmeskedni?

Krisztusért és egymásért vannak a tagok. Ha szenved egy tag, vele szenvednek a tagok mind. Ez azt kellene jelentse, ha szenved valaki, a többiek vele együtt éreznek, s tudnak tenni valamit a szenvedés enyhítésére, indulnak a megsegítésére. Ha pedig dicsőségben részesül egy tag, vele együtt örülnek a tagok mind. A többiek nem irigykednek a mások sikere láttán. Van-e ilyen örömünk? Ilyen a Krisztus Testének, Egyházának egysége. A mi közösségünké milyen egység? Krisztusban adjuk meg a választ! Ámen.

Balla Sándor
Gálospetri

Református Érmellék 2013./3.

Református Érmellék 2013./2.