2013. március 2., szombat

Új, fiatal lelkész a csokalyi református gyülekezetben


Új, fiatal lelkész a csokalyi református gyülekezetben

Bihari Napló
Rencz Csaba
2013.03.01.

A helyi presbitérium egyhangú döntése alapján november 1. óta Forró Csaba tiszteletes áll a csokalyi református gyülekezet élén. „Isten segítségével minden célunkat elérhetjük és megvalósíthatjuk terveinket”, mondta a fiatal lelkész a lapunknak adott interjúban. 


Forró Csaba lelkész a csokalyi szószéken

- Fiatal emberként hogyan került a lelkészi pályára?

- Margittán születtem 1982. június 1-jén, aztán életem nagy részét Székelyhídon töltöttem. Ott jártam iskolába, a Petőfi Sándor Elméleti Líceumban, majd a sikeres érettségi után felvételiztem a Partiumi Keresztény Egyetem közgazdaság szakára, azonban két év elvégzése után rájöttem, hogy más felé vezet az én utam. 2002-ben sikeresen felvételiztem a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézetbe. Öt év elteltével segédlelkészi kinevezést kaptam a nagyvárad-velencei egyházközségbe. Főként az ifjúsági munka volt az én feladatom, az ifjúsági csoport tagjaival a bibliaórákon kívül műsorokat készítettünk, melyekkel körbejártuk a környékbeli gyülekezeteket. Közel másfél év után áthelyeztek szülővárosomba, Székelyhídra, így „próféta” lettem a saját hazámba. Az ott töltött három év alatt megpróbáltuk összeszedni az ottani fiatalokat is, és még ma is jól működik a csoport.


A fiatal lelkész november óta csokalyi lelkész

- Hol teljesített először önálló szolgálatot?

- Apátkeresztúrra kaptam kinevezést 2011. május 1-én. A kis gyülekezet nagy szeretettel fogadta az új lelkipásztort, annak ellenére, hogy az első hónapban kevés figyelem jutott számukra, az épp abban a hónapban tartott esküvőm miatt. Dolgos év következett: gyülekezet- és ravatalozó építés, parókia felújítás. Ráadásul ebben az időszakban bízták rám a megüresedett vedresábrányi gyülekezet pásztorolását is.


A lelkész felesége, Forró Emese foglalkozik a gyerekekkel

- Hogyan jött képbe Csokaly?

- A csokalyi presbitérium keresett fel 2012-ben azzal a kérdéssel, hogy elvállalnánk-e a megüresedő lelkészi állás betöltését. Nagy hatással volt ránk és a döntésünkre az a tény, hogy a presbitérium és a gyülekezet egy emberként állt mellénk és egyhangúlag megszavazták, hogy szeretnének bennünket a gyülekezet élén látni. Így november 1-től megkezdhettük feleségemmel életünknek egy újabb szakaszát a csokalyi gyülekezetben. Mire megérkeztünk, sikerült a parókiát gyülekezeti összefogással felújítani. A gyülekezet apraja-nagyja segítségünkre volt a lakás átalakításában, a költözésben. Első napokban a presbiterek segítségével feltérképeztük a gyülekezetet és elkészült gyülekezetünk elektronikus nyilvántartása. Ebből kiderül, hogy a faluban ötszázhúsz református él, kétszázhúsz család. Az átlagéletkor 41 év. Isten segítségével karácsonyra a fűtést is sikerült beszerelnünk a templomba, így Szenteste már háromszázhúszan vettünk részt az ünnepi istentiszteleten, kellemes melegben.


Csokaly református temploma belülről...

- Miként alakul az ön, és a csokalyi gyülekezet élete?

- A napok gördülékenyen telnek Csokalyon. Épp azt a szakaszát éljük az ittlétnek, amikor szokjuk az embereket és ők is szoknak bennünket. Szépen lassan, lépésről-lépésre beindul minden. Az istentiszteletekre szép számban látogatunk el. Vasárnap délelőttönként 100-110 ember is összegyűl a templomban. Míg a templomban istentisztelet zajlik, addig a gyülekezeti teremben, a feleségem vezetésével, vasárnapi iskola zajlik: 12-15 gyerek vesz részt ezeken az alkalmakon kiscsoportostól egészen ötödikesig. Bibliai történetekről tanulnak, énekelnek, játszanak, amíg a szüleik a templomban vannak. A péntek délután a fiataloké. Kora délután a kiskátésok érkeznek, akik nyolcan vannak. Utánuk érkeznek a másodéves konfirmandusok hatan, akikre az idén vár a konfirmáció. Az este a nagyobbaké. Januártól beindult ugyanis az ifjúsági bibliaóra, esténként 8-10 fiatal gyűl össze, akikkel különböző hitbeli és mindennapi kérdésekről beszélgetünk, énekelünk, játszunk. Fontos alkalmak ezek, hiszen fiataljainkat napjainkban annyi impulzus éri, hogy könnyen letérhetnek a helyes útról. Szükség van arra, hogy ezekről a dolgokról beszélgessünk, közelebb vigyük őket Istenhez, és segítsük őket abban, hogy együtt, keresztény közösségben tölthessenek el egy kis időt, ahol erőt meríthetnek a hétköznapokhoz. Tanítani kell őket arra, hogyan döntsék el a hétköznapok során, hogy melyek azok a dolgok, cselekedetek, amelyek helyesek és beleférnek egy keresztény fiatal életmódjába, és melyek nem.


...és kívülről is lefényképezve

- Melyek a legközelebbi tervei?

- Sok munka vár még ránk. A legfontosabb az volt, hogy a templom fűtését tudjuk megoldani. Hála Istennek ez sikerült. A gyülekezet ebben is támogatott és támogat bennünket, hiszen nagyrészt adományokból gyűlt össze az ehhez szükséges összeg. A fűtőanyagot (fát, csutkát) is ők hozzák, ki mennyit tud, lehetőségeikhez mérten. Jelenleg a legközelebbi terveink között szerepel a központi fűtés beszerelése a parókiára és a gyülekezeti terembe, a templomban a karzat és az orgona javítása. Ezeket azonban önerőből nem tudjuk megoldani, ezért pályázatokat írunk. Reméljük, sikerrel járunk, és ezek a tervek minél előbb megvalósulhatnak. Tavasszal elkezdjük a kinti munkákat is, szépítgetjük a parókia és a templomkertet, udvart. Kitűztünk még egy nagy célt magunk elé, amelyet, ha Isten segít, reméljük meg tudunk valósítani. Az egyházhoz tartozik egy ingatlan, ami régen iskola volt. Ezt szeretnénk felújítani és valami olyan célra felhasználni, ami valóban a falu javát szolgálja. Elsősorban egy olyan termet szeretnénk kialakítani benne, ami csak az ifjúságé, ahova bejárhatnak játszani, beszélgetni, együtt tölteni az időt kulturált körülmények között. Sok feladat elvégzése vár még ránk, azonban látva a falubeliek lelkesedését és pozitív hozzáállását mi is jókedvűen és lelkesen várjuk a jövőt. Isten segítségével minden célunkat elérhetjük és megvalósíthatjuk terveinket. Ebben hiszünk és így nézünk szembe a jövővel!