2013. március 30., szombat

Érkeserű - Felújított fejfa Számadó Ernő sírján

Felújított fejfa Számadó Ernő sírján

Rencz Csaba 
2013. 04.02.

Halálának 30. évfordulóján, Nagyszombaton, koszorúzással avatták fel Számadó Ernő költő eredetileg 1997-ben állított, most felújított csónak alakú fejfáját az érkeserűi temetőben.

 
 Az 1997-ben állított, és 2013-ban felújított fejfa
 
A március végi kitartó esőzés csak "rásegít" az egykor lecsapolt érmelléki tájnak, amikor az visszaköveteli jussát: szerte víz alatt a földek jórésze, mintha csak a száműzött vízinövények és madarak újratelepedésére, a halászokkal surranó csónakokra várna. Éppen 30 esztendeje volt szombaton, hogy Számadó Ernő 1983. március 30-án elhunyt. Az 1907-ben Budapesten született költő sok viszontagság után lett a tájat megéneklő érmellékivé. A régió nem szűkölködik hírességekben, közöttük költőkben (Ady, Kölcsey, Kazinczy) sem, és a sorba beletartozik Számadó is - mondta a megemlékező istentiszteleten Gavrucza Tibor. A ny.lelkipásztor húsvét ünnepén felemlítette a költő "újjászületését" is, amikor a nélkülözés késztette öngyilkossági kísérlet határáról tért vissza az életbe az édesanyja énekeskönyvében talált 10 pengős láttán - mert Istennek terve volt vele, küldetése volt, még ha ezt falubelijei nem is vették észre. A "feltámadás" pedig folytatódott, amikor halála után másfél évtizednyivel - kérésének eleget téve - csónak alakú fejfa is került sírjára, az eredeti beton-márvány emlék mellé, azóta szavalóverseny, illetve az iskola is nevét viseli, majd versei is kötetekbe rendeződtek.

 
Gavrucza Tibor és Jakabffy László koszorúz

"Furcsa ország"

Az említett fejfa felújításának ötlete nemrég, éppen a szűk két hónapja tartott legutóbbi szavalóverseny idején tartott koszorúzáskor fogalmazódott meg, és mostanra meg is valósult. Az istentisztelet után, a temetőben, ahol már az esernyőkre is szükség volt, a felújítás kezdeményezője és anyagi támogatója, a nagyváradi Jakabffy László mérnök emlékezett arra, hogy az 1960-1970-es években sokat tartózkodott Érkeserűben, ám elmulasztotta a kapcsolatfelvételt Számadó Ernővel. Nem fordítottunk, és nem fordítunk elég figyelmet a körülöttünk élőkre, pótolhatatlan alkalmakat szalasztva el, ezzel mintegy kisiklanak a dolgok életünkben, mondta Jakabbfy László, tanácsolva: építsünk a kapcsolatokat, amíg arra módunk van. Boros József érmihályfalvai magyartanár pályáját Keserűben kezdte, nem sok jövőt jósolva magának "a furcsa országban", ám rájött, hogy az érmelléki táj egy ékszerdoboz, melyben Számadó Ernő egy kincs volt. 

 
A költő nevét viselő iskola diákjai mondtak verset

Emlékek

A helyi iskola két diákjának - Nyéki Petra és Dandé Csongor - szavalatai után megkoszorúzták a székelyhídi Juhász Imre által felújított fejfát: koszorúzott Gavrucza Tibor és Jakabffy László, az önkormányzat nevében Nyíri Sándor polgármester és Dandé Ottó alpolgármester, az iskola nevében Major Éva vezetőtanár és Faur-Kis Angéla tanárnő, a református egyházközségében Oroszi Magda lelkész. Az ünnepség szervezői az iskola egyik termében várták harapnivalóval a meghívottakat, ahol Rákóczi Lajos érköbölkúti tanár, a régió egykori parlamenti képviselője elevenítette fel az általa támogatott 1997. május 3-i fejfaállítás részleteit. Mint fogalmazott, a cél általában emlékhelyek, kegyhelyek teremtése volt, ezek sorába illeszkedett a Számadó-fejfa állítása, melyet pártoltak a helyi lakosok is.


Boros József érmihályfalvai magyartanár



Oroszi Magda református lelkipásztor

 
A megemlékezők egy része az érkeserűi református temetőben


2013. március 29., péntek

Boldog Húsvétot!



'Az Isten pedig nem a holtak Istene, hanem az élőké.
Mert az ő számára mindenki él.'
(Lk 20,38)

2013. március 23., szombat

A vallásos nevelésről - előadás Székelyhídon

A vallásos nevelésről
 
Istennel való kapcsolatunk révén sebeinket gyógyíthatjuk, és az élet nehézségeivel szemben egy olyan fajta megküzdésben vehetünk részt, ahol soha nem vagyunk egyedül.

Viktor Frankl koncentrációs tábort megjáró és megélő pszichiáter szerint a vallás kedvező hatást fejt ki a lelki egészség és lelki egyensúly terén, és lehetővé tesz egy megkapaszkodást, egy védettséget a transzcendenciában, az abszolútumban.

Szülőként gyermekünket az életre készítjük fel. Vajon nem azt szeretnénk, hogy lelkileg egészséges, kiegyensúlyozott gyermekünk legyen, hogy képessé váljon bátran szembenézni az élet nehézségeivel, vállalja önmagát, és ehhez álljanak a rendelkezésére megküzdési módok? A bajban mindig kéznél lesznek imára kulcsolt kezei, és - ha képessé válik rá - Isten közelségének biztos tudata is.

Ha tényleg fontos neked gyermeked hite, megtudhatod cikkünkből, hogyan segítsd őt át az egyes hitbéli fejlődési szakaszokon.

Orbán László szentjobbi református lelkész és felesége, Orbán Noémi, pszichoterapeuta a vallásos nevelésről tartottak előadást a székelyhídi baba-mama körben. Az édesanyák hasznos tanácsokat kaptak gyermekeik hitbéli fejlődésének elősegítésére.


James W. Fowler
 
James Fowler, fejlődéslélektannal foglalkozó teológus a hitbéli fejlődést szakaszokra bontotta.

- A primér, differenciálatlan hit szakasza magzati kortól a csecsemőkor végéig (egy éves korig) tart. Ekkor, az ősbizalom állapotából kiindulva, amelyben születésünkkor létezünk, a magzat még egyetlen egységet alkot az édesanyával és Istennel, vagyis nem tudja önmagát különválasztani tőlük. Egyéves koráig a gyermek az édesanyjához van kötve, fokozatosan távolodik tőle a mozgásfejlődésével párhuzamosan.

Milyen kötődés alakulhat ki az ősbizalomból? A kicsi baba sírással fejezi ki szükségletét (éhség, szomjúság, szeretetigény, stb.), belátóképesség, mozgás és beszédkészségek híján ő még képtelen ellátni önmagát. Életbenmaradása tehát az édesanyjától függ. A jelzéseire, vagyis sírására érkező válasz alapján alakul ki a tapasztalata arról, mennyire bízhat az életbenmaradásában. Ha a jelzésére minden alkalommal biztos választ kap, és minden sírására érkezik a segítség az édesanyától, megtanulja, hogy lehet bízni a segítség érkezésében. Ha nem mindig érkezik meg a segítség a jelzésére, bizonytalan kötődési forma fog kialakulni, vagyis meginog a bizalma. Ha soha nem érkezik segítség, rezignálttá válik, nem fog bízni abban, hogy a próbálkozásit siker kísérheti. Egyéves korára, mire elkezd járni, beindul a beszédfejlődése és távolabb merészkedik az édesanyjától, kialakul a gyermekben az első kapcsolatának a tapasztalata, amely minden további kapcsolatának az alapja lesz. Istenbe vetett bizalmának alapja is. Tehát, ne hagyjuk sírni a babánkat! A jelzéseit vegyük komolyan, figyeljük meg, mire lehet szüksége és nyújtsunk neki segítséget! Ezzel segítjük a korai kötődés kialakulását, és a korának megfelelő hitbéli fejlődését. Istenbe vetett bizalmának alapját viheti tovább ebből az életszakaszból a felnőtt életébe.

- Az intuitív, kivetítő hit szakasza a beszédtanulással kezdődik és az óvodáskor végéig tart. A gyermek világról való felfogását a képzetei, érzelmei határozzák meg, vagyis a mesék világában él. Nagyon szereti hallgatni a mesés történeteket. Az iskoláskor kezdetére fokozatosan jut el arra a szintre, hogy tudja, mi az ami valóban megtörténhet és mi az, ami csak a mesében. Halljon a gyermek minél több mesét a szüleitől, nagyszüleitől! Vallásos nevelés szempontjából ennek az életkornak a feladata, hogy megtanuljon hinni a jó győzelmében, mert ezt magával viheti a felnőtt korába is. Ez az érzés biztonságot ad.

- A mitikus, betűszerinti hit szakaszában a kisiskolások vannak. Ekkor kezd a logikai készségük kialakulni. Már meg tudják különböztetni a valóságot a képzelet világától és arra is képesek, hogy a bibliai történetek alapján megfogalmazzák a saját érzelmeiket, megalkossák saját élményeiket. Az egyszerű, egyértelmű válaszokat és magyarázatokat keresik ebben az életszakaszban a gyermekek. Jó kapaszkodókat lehet ebben a hitfázisban találni. Mivel nagyon könnyen tanulják meg szó szerint a verseket, meséket, könnyen egy életre is memorizálhatják Jézus mondatait, amelyek később erőforrásokká válnak. Ha már ekkor megismerkedik a Bibliával a gyermek, a szentírás egy életre fontos lesz neki. Természetesen kisiskolás korban a képes Bibliák javasoltak.

- A szintetizáló, konvencionális hit szakasza serdülőkortól felnőttkorig tart. Pál Ferenc, római katolikus pap és mentálhigiénikus azt mondja, hogy a gyermek magzati korban belülről rugdossa az anyát, míg serdülőkorban kívülről teszi ugyanezt, hogy addig tágítsa a világot, míg megtalálja benne az önazonosságát. A lázadó kamasz meg akarja tapasztalni az igazságot, ezért provokál. Addig nyegléskedik, pimaszkodik, míg ki nem derül, hogy számára 100% biztosan, mi az igazság. Ezekből a tapasztalatokból alakítja ki aztán apránként az önazonosságát. Minden erről szól. Minden történetben saját személyére szóló értelmet keres, a Bibliából és a tőlünk tanult (!) hitből is. Ekkor kezdi el kialakítani saját hitbéli meggyőződését. Azonban minél inkább rugdos, annál inkább szüksége van egy tekintélyszemélyre, és akinél a sérüléseit helyrehozandó mindig biztonságra talál. A korosztályra jellemző a bandaszellem. Vagyis a kamaszok kortárscsoportban érzik jól magukat. A tekintélyszemély (legyen az szülő, tanár, lelkész, nagybácsi) megfelelő tapintattal és akár leleményességgel olyan kortársközösségbe terelheti, amely referenciaszemélyként Jézust állítja elé. (Ilyen közösség például az egyháznál működő fiatalok közössége az IKE.)

- Az individuális reflektált hit már a felnőtt hite, a fiatal felnőtté, akinek hirtelen nagyon sok feladata lesz, mert ki kell alakítania életét, életpályáját, esetleg el kezd dolgozni és családot is alapít. A pénzkeresés gondja, a problémák megoldása, a személyes igények kielégítése érdekében vívott harc a vallástól való eltávolodással járhat. A fiatal felnőttnek be kell osztania az idejét. Ha jól csinálja, meg is teszi, amit elvállal, magára vállal.

Itt zárnám be a kört amely a fogantatástól a gyermekkor végéig tart. Tehát a fiatal felnőtt saját döntése, milyen életet él. Eldönti, hogy szülőként mit akar a gyermekének: Isten közelében tartja-e őt, megkeresztelik-e a család legkisebb tagját, legnagyobb kincsét.

Minden egyház igazodik a hitbéli fejlődési szakaszokhoz. Orbán László lelkész elmondta hogyan történik ez a református egyház keretein belül: kereszteléssel, (amely a szülők vallásos nevelés irányába történő döntésének a megpecsételése azzal, hogy Isten az egyházon keresztül kifejezi: elfogadja és védelmezni fogja a gyermeket), vallásórák szervezésével, ahol játékos, életkori sajátosságokhoz igazodó formában táplálják a kicsik hitét, kis- és nagykátén megtanítják a vallás alapszabályait, kamaszkorban konfirmációval erősítik meg a kamaszt saját hitének kialakításában, majd következik a házasságkötést Isten áldásával.

A felsorolt fejlődési szakaszok egymást követik, egymásra épülnek. A hitfejlődés során el is akadhatunk. Egyházaink, egyházi közösségünk életébe való bekapcsolódás segíthet a haladásban, hogy végül kikristályosodjon a meggyőződésünk, egésszé váljon hitünk. Az összekötő hitnek nevezett fiatal felnőttkort követő következő hitszakaszban már olyan stabil lehet az ember hite, hogy az sem tántoríthatja el, ha meglátja egyháza, gyülekezete hibáit. Ha van a közeledben, családodban ilyen bölcs, szilárd hittel élő rokon, érdemes hallgatni a tanácsaira.

A vallásos nevelés a szülők és az egyházak közös dolga. A lelkészházaspár üzenete:

„ Saját hited
gyermeked hite
és családod hite
labirintusában

Isten meg tudja mutatni az utat
csak kérjed bátran
segítségét!”

Palczert Judit

2013. március 21., csütörtök

RégIKÉ-sek találkozója Székelyhídon

JÉZUS A MI OLTALMUNK, ERŐSSÉGÜNK...


“JÉZUS A MI OLTALMUNK, ERŐSSÉGÜNK...”, azaz SZÉKELYHÍD-IKE 23. 
 
A fenti felírat fogadta 2013. március 8-án az egykori, valaha volt RégIKÉ-seket a székelyhídi ifjúsági ház gyüléstermének fekete tábláján. Az esemény, melyet a mai IKÉ-sek álmodtak és valósítottak meg Rákosi Jenő nagytiszteletű esperes támogatásával, az egykori, 1990 januárjában alakult és akár csak egy kis időre IKÉ-s tagokat szólította meg, akik, - ha csak “egy órára” is - munkások voltak az IKE szőlőjében. Az előbbi hasonlatot a vasárnap, március 10-i szolgálat alapigéjéből véve, mely prédikáció a szőlőmunkásokról szólt, melyben ki-ki napszámos volt egész nap, vagy csak déltől, de átértelmezve az IKE-tagokra, ki-ki mikortól vagy épp meddig volt IKE “szőlőmunkás.”


A péntek esti találkozót izgatottan várták régiek - újak egyaránt és a bemutatkozások, ismerkedések után esperes úr igei bevezetőjében osztotta meg gondolatait (János 6,68-69), bízva abban, hogy a RÉGIKÉ-sek példája, lelkesedése talán jó hatással lesz a mai ifjakra, egymás hite által épülve és építve Anyaszentegyházunkat. A virtuális világból kilépve, de annak segítségével szerveződve sokan meghallották a hívó szót és tehetségük valamint elfoglaltságuk függvényében - Dunakeszi, Budapest vagy sorolhatnám tovább - a szélrózsa minden irányából, ki-ki igyekezett “haza”.


Jó volt találkozni a kezdetek-kezdetétől vagy később bekapcsolódó tagokkal, de a mai fiatalok jelenléte is figyelemre méltó, mert a mai, modern világban még vágynak igényes, értelmes közösségbe, mely többet ad, mint a felszínes világ, vagy a ma oly divatos virtuális kapcsolatok. Emiatt is volt üzenet-értékű az Ige, hisz ugyanúgy, mint nekünk egykoron péntek délutánok, kórustalálkozók vagy szolgálataink egy-egy ünnepen, a mai fiatalokat is odavonzza, mint egy mágnes és igazzá lesz Simon Péter válasza: “URAM, KIHEZ MEHETNÉK? Örök életnek beszéde van tenálad.” Régen könnyebb volt, a mi közösségünket még nem vonzotta annyi program-lehetőség, internet, TV-csatorna, stb... MI voltunk egymásnak és Jézus volt nekünk a középpont... azáltal a kis közösség által váltunk azokká, amikké, vagy lettünk teljesebb Emberek, ki-ki a maga helyén. Jó volt együtt énekelni a régi IKE-himnuszunkat, mely a maiaké is: “Jézus a mi oltalmunk...” és látni, hogy a számunkra oly kedves énekek a mai IKÉ-seknek is kedvesek. Gyermekekké váltunk a saját gyermekeink között, úgy énekeltünk a régi “kiskántorunk” vezetésével és maiak gitárkíséretével, mintha soha nem hagytuk volna félbe azokat az IKÉ-s éveket.


Levonva a következtetéseket, nemcsak voltunk, mai napig IKÉ-sek maradtunk a lelkünk legmélyén, akármilyen hosszú vagy kevés ideig is járt valaki e közösségbe nem szünt meg más lenni, mint Isten egykor elhívott, megszólított gyermeke, legyen már akár lelkész, ifjusági vezető, vallástanár, tanító, kántor vagy képzőmüvész, családanya vagy apuka...vagy épp párját kereső árva madár. Pénteki találkozónk koronájaként, vasárnap a még itthon maradottak négy ének erejéig talán sikerült magörvendeztetni gyülekezetünket, mint régen, mikor még mi is fiatalok voltunk. Abban a reményben váltunk el, hogy akik most nem tudtak jelen lenni, vagy épp a világ másik felén találtak menedéket, a júniusi újabb találkozóra megpróbálnak elérkezni. Sajnos olyan “kicsi” IKÉ-sünk is van, aki már csak fentről figyel bennünket csillag-szemeivel, ugyanazzal a lelkesedéssel, amivel még annak idején nővérével odalopakodott közzénk, pedig még nem is konfirmált...


Addig is, az itthon maradottak nevében, RégIKÉ-s zárt csoportban egymást tovább értesítve, hívogatva igyekszünk már most szervezni a következő találkozót, melyre talán egy szombati napon kerül sor, hogy IKÉ-sből lett lelkészeink is elérkezhessenek, s a messzebbről jövők, dolgozók is ideérjenek.


Isten áldását kérve családjainkra, gyülekezetünkre, Isten veletek, viszont látásra.

Balogh (Bóné) Katalin,
egykori IKE vezető

Egyetemes Imahét Székelyhídon

Egyetemes Imahét – 2013, Székelyhíd

A 2013-as esztendő egyetemes imahétének fő témája, vezérgondolata így hangzik: Istennel együtt járni! Arra a csodálatos életre akar megtanítani az Úr bennünket az imahét alkalmain, amilyennel rendelkezett Énók és Noé, akikről a Szentírás feljegyezte, hogy „Istennel jártak”. Az Istennel való együtt járás azonban csak úgy és csak akkor működik, ha tudjuk, hogy mit kíván az Úr tőlünk? Az Istennel járó ember naponta felteszi a kérdést: mit akarsz Uram, hogy cselekedjem? Az Istennel együtt járó ember felfelé figyelő, szüntelen imádkozó és minden körülmények között engedelmeskedő, alázatos teremtmény.

Mikeás próféta közvetíti számunkra, hogy mit kíván az Úr tőlünk – éljünk törvény szerint, törekedjünk szeretetre, legyünk alázatosak Vele szemben (Mikeás 6,6-8) -, de az Imahét minden egyes napján újabb és újabb elvárások elé állít bennünket Teremtő Atyánk.




A Székelyhídi Református Egyházközségben február 24-én, Vasárnap délelőtt kezdődött az Imahét, mely alkalommal Püsök Sándor Csaba, Zilah – Belváros-i lelkipásztor hirdette Isten Igéjét a Lukács evangéliuma 24, 13-25 alapján. Az emmausi tanítványok története arra buzdított mindannyiunkat , hogy folytassunk párbeszédet egymással és Istennel, mert csak akkor váltja fel szomorúságunkat az igazi öröm, ha megnyílik ajkunk, szemünk, szívünk és életünk. Az Imahét kezdő napján a gyülekezet négyszólamú „Hallelúja” kórusa, valamint az IKE szolgált.



Hétfőn este Vedresábrány gyülekezetének lelkipásztornője, Botos Júlia osztotta meg velünk Isten megújító és életetadó kegyelmének nagyságát, az Ezékiel 37, 1-14 alapján. Teremtő és újjáteremtő Atyánk szavára elénk tárul a kiút még a legreménytelenebb helyzetekből is. Csak bízni kell Benne!



A békesség fontosságáról tett bizonyságot kedd este Csáki Márta, Érsemjén-i lelkipásztornő a Máté evangéliuma 5,9 verse alapján: „Boldogok a békességre igyekezők, mert ők az Isten fiainak mondatnak.” Életünkben szükséges a naponkénti elcsendesedés, hogy „magunkban békességre leljünk” (399. dícséret).



Jónás Sándor, Bályok-i lelkipásztor, a gyermekségétől fogva vakon született ember meggyógyításának történetét (János evangéliuma 9,1-11), és annak fontos igei üzenetét hozta el számunkra szerda este. Több mint megnyugtató az a tudat, hogy Jézus észrevesz, meglát bennünket, bármilyen nyomorúságban vergődjünk, és segítségünkre siet. Míg mi csak kérdezősködünk és okoskodunk, addig Ő felemel, gyógyít és hitben erősít. Hétfő, kedd és szerda esténként Bozsoky Sára kántornő tanított új énekeket a gyülekezet számára, mindenki örömére.



Csütörtök este Ft. Csűry István püspök úr és kedves felesége tisztelte meg gyülekezetünket, s jó volt látni, hogy hét derekán zsúfolásig megtelt a fél évezredes református templom. A 139. Zsoltár első versei arról szóltak, hogy Isten tökéletesen ismer bennünket. Ismeri nemcsak ülésünket, járásunkat vagy pihenésünket, hanem gondolatainkat és minden cselekedetünket is. Ennek tudatában kell a keresztyén embernek élnie és munkálkodnia! Ezen az estén újból a gyülekezeti kórus és az IKÉsek szolgáltak, majd a presbitérium együtt fogyasztotta el a finom vacsorát Egyházkerületünk Főpásztorával.



Jézusnak, a kananeus asszonnyal való találkozásáról szólt az Ige (Máté evangéliuma 15,21-28) péntek este, Kovács Gyula, Margittai lelkipásztor tolmácsolásában. Ezen az estén az Úr a hit, kitartás és alázat útjára állított bennünket. Az édesanya, gyermekéért mindent vállaló szeretete csodálatba ejt bennünket újra és újra. A vallásórás gyerekek szavalatokkal, énekekkel és egy szindarabbal örvendeztették meg ez alkalommal a gyülekezetet.



Székelyhíd szülötte, Nagyvárad-Rét gyülekezetének lelkipásztora, Dr. Pálfi József „jött az övéi közé” szombat este, és „az övéi örömmel fogadták” érkezését, szolgálatát. Az Isten törvényében való járásról, a szeretet megéléséről és az alázat gyakorlásáról szólt ez alkalommal hozzánk az Ige, a Mikeás 6,6-8 versei alapján. A hazaérkező ember őszinte öröme és boldogsága áradt az Ige hallgatói felé, s viszonzásképpen jöttek a kedves szavak, kézszorítások, ölelések... Szombat este az iskolai vallásórások rövid műsora gazdagította imaheti esténket.


A 2013-as Imahetet Farkas Zsolt egyházkerületi előadótanácsos, Toldinagyfalu-i lelkipásztor zárta, aki az Istenben való örvendezésről tett bizonyságot a Habakuk 3,18 és Filippi 4,4 igeversek alapján. Az Imahét záró napján ismételten a gyülekezet kórusa, valamint az IKE szolgált.

Ezúton is hálás szívvel mondunk köszönetet a gyülekezetünkben szolgáló lelkészeknek, Isten áldja meg mindnyájuk életét, családját és egyházépítő szolgálatát! Köszönetet mondunk mindenkinek, aki pénzbeli adománnyal, étellel, itallal, süteménnyel vagy bármi más dologgal hozzájárult az Imahét megszervezéséhez és lebonyolításához. Isten áldása legyen életükön!

Rákosi Jenő
székelyhídi lelkipásztor

"Aranyosfő meghódítása" - székelyhídi ifjak kirándulása

"Aranyosfő meghódítása"





Február 16-án, szombaton, egy csodálatos kiránduláson vehettünk részt! Reggel fél nyolckor kicsit álmosan bár, de mindenki útra kész volt. Mindannyian izgatottan vártuk az elindulást.


Mikor mindenki megérkezett felszálltunk a kisbuszra és Rákosi Jenő esperes úr imádságban kérte, hogy a kiránduláson Isten áldása legyen velünk. A buszon jó hangulat volt: énekszóval és gitár-kísérettel dícsértük az Urat. Mikor megérkeztünk, felvettük meleg ruháinkat és elindultunk meghódítani Aranyosfő (Arieseni) dombjait.

Szánkókat béreltünk és kezdetét vette az önfeledt szórakozás. Voltak közöttünk, akik jobban tudták irányítani a szánkót és volt aki kevésbé. Volt pár borulás, ütközés, kicsúszás, de ez nem gátolt meg bennünket abban, hogy jól érezzük magunkat. Késő délután lerkatuk szánkóinkat, száraz ruhát vettünk magunkra és elindultunk hazafele. A kirándulásunkon érezhető volt Isten jelenléte. Jó hatással volt maroknyi csapatunkra ez a kirándulás, mert jobban összekovácsolt bennünket. Hazafele mindenki nagyon fáradt volt, de a jókedvünk nem hagyott el bennünket. Este nyolc óra körül érkeztünk meg Székelyhídra, és boldogan indult mindenki hazafelé.


Ezért a csodálatos napért hálát adunk Istennek és köszönjük Rákosi Jenő esperes úrnak, hogy megszervezte ezt a csodás kirándulást és, hogy velünk együtt tudott szórakozni.

Darabont Csenge- Éva,
székelyhídi IKE-tag

Egyházmegyei Presbiteri Konferencia


Egy év kihagyás után, újra megrendezésre került az Érmelléki Református Egyházmegyében 2013. március 2-án az Egyházmegyei Presbiteri Konferencia, mely eseménynek a Székelyhídi Református Egyházközség adott helyet.


2011.-ben Szentjobbon gyülekeztek az egyházmegye presbiterei, s bár akkor az érdektelenség kissé kedvünket szegte (akkor csupán 24 jelentkező volt), most reménnyel és bizalommal készültünk a konferencia megszervezésére. Örömmel láttuk, hogy szombat reggel megteltek a parkolók és a szép tavaszi időben vidám szívvel érkeztek a lelkészek, gondnokok, presbiterek.


A konferencia kezdetén Rákosi Jenő esperes hirdette Isten Igéjét a 4 Mózes 11,1-17 versek alapján. A zúgolódó, panaszkodó, másokat hibáztató és kérdőrevonó élethelyzetben Isten nemcsak akkor, hanem most is megoldást kínál. A terheket, melyek egyéni és közösségi életünkben egyaránt megjelennek, EGYÜTT kell hordozzuk. Gyülekezeteink gondjai nemcsak a lelkészek vállát kell nyomják, hanem a gondnok, presbiter és minden Krisztus-követő vállát is. „A Szentlélek erejével dolgozzatok, imádkozzatok és építsétek a Krisztus Anyaszentegyházát külsőleg és belsőleg egyaránt!” – hangzott a prédikáció végén, s mindezért egy szívvel-lélekkel imádkozott az összegyűlt 140 presbiter.


A megnyitó áhítat után Ványi Attila, az Érmelléki Presbiteri Szövetség elnöke köszöntötte a megjelenteket, majd az elmúlt két esztendő eseményeiről, tevékenységéről számolt be. A Békésmegyei Presbiteri Szövetség nevében - mely az Érmelléki Presbiteri Szövetség testvértestülete - Dr. Illés Károly titkár mondott köszöntő beszédet.


A köszöntések és beszámolók után egy színvonalas előadást hallgathattak meg az egybegyűltek az okkultizmusról, Veres Kovács Attila, Nagyvárad-Olaszi lelkipásztor előadásában. Az előadásban szó esett a babonáról, szellemidézésről, spiritizmusról, jövendőmondásról, mágiáról, varázslásról, az amulettről és a New Age mozgalomról. Nagyon hasznos és építő jellegű volt, hogy az okkultizmus minden megnyílvánulási formájánál elmondta az előadó, hogy mi a Szentírás véleménye minderről.


Az előadást követően László Kálmán, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület Presbiteri Szövetségének elnöke beszélt általánosságban a presbiteri szövetség feladatáról, és nagy reményét fejezte ki aziránt, hogy ez a szervezet az érmelléken is meg fog erősödni.

A háromórás konferencia után finom ebéd várta a résztvevőket, melyért hálás szívvel mondunk köszönetet a székelyhídi asszonyoknak.

Rákosi Jenő esperes

Március 15-i megemlékezés Csokalyon

Családias hangulatban emlékeztek a csokalyiak az 1848–49-es forradalom és szabadságharc eseményeire.


Az ünnep napján közösen ment a gyülekezet néhány családja a nagyváradi megemlékezésre. A falu férfijainak egy része ugyanis tagja volt, az erre az alkalomra megalakult, száztagú székelyhídi férfikórusnak. Váradon mutatkoztak be először, emelve a megemlékezés ünnepi hangulatát.


Vasárnap délelőtt az emlékezés a református templomban folytatódott. Forró Csaba lelkipásztor Pál apostolnak a Korinthusbeliekhez írott első levele első részének 10. versét választotta prédikációja alapjául. 


„Kérlek azonban titeket atyámfiai, a mi Urunk Jézus Krisztus nevére, hogy mindnyájan egyképpen szóljatok és ne legyenek köztetek szakadások, de legyetek teljesen egyek ugyanazon értelemben és ugyanazon véleményben.”

Kihangsúlyozta, hogy a gyülekezet alapja mindig Jézus Krisztus kell legyen. Ha a gyülekezet minden tagja rá bízza életét és vele jár a hétköznapok során, akkor egymáshoz is közel lehetnek. Nem szabad engednünk, hogy a sátán utat törjön magának közöttünk, széthúzást, gyűlöletet és haragot hagyva maga után. Minden időben együttes erővel kell járnunk az Isten által szabott úton, közösen kell építsünk egy hittel, reményekkel, szeretettel és egymás iránti tisztelettel teli jövőt.


Istentisztelet után a helyi ifjúsági keresztény egyesület szolgált verses – zenés műsorral. Ez után a gyülekezet meghatódva vonult ki a templom kertjében lévő világháborús emlékműhöz. Itt folytatódott a megemlékezés. A férfiak Kossuth-nótákat és negyvennyolcas dalokat énekeltek. Koszorúzás következett, ami után a falubeliek közösen mentek át Székelyhídra, ahol szintén részt vettek az ünnepi megemlékezésen.

Forró Emese
 

2013. március 19., kedd

Imahét Asszonyvásárán





 
Isten kegyelméből megtarthattuk ebben az évben is az Imaheti alkalmakat. Igaz, különösen a második felében visszatért a telet igéző időjárás de ez nem nagyon befolyásolta azokat akik esténként örömmel jöttek el az újabb és újabb alkalmakra. Így visszatekintve is hálás szívvel mondunk köszönetet Istennek, amiért estéről estére kirendelte az igének hirdetőit.

Így szeretnénk megköszönni az Ige szolgálatát Simon Szabó István, Bara László lelkipásztoroknak, Mihály Balázs katolikus plébánosnak, Balla Frigyes baptista prédikátornak, Rákosi Jenő érmelléki esperes úrnak, Gavrucza Tibor nyugalmazott lelkipásztornak.

Köszönet azoknak a gyermekeknek is akik estéről estére szavalataikkal járultak hozzá az estékhez.

Ugyanakkor köszönet gyülekezetünk azon tagjainak akik segítettek a vendégeink ellátásában.


Székely István
lelkipásztor



Simon Szabó István, éradonyi református lelkipásztor


Bara László, nagykágyai református lelkipásztor


Mihály Balázs, római katolikus plébános


Balla Frigyes, baptista prédikátor


Rákosi Jenő, székelyhídi református lelkipásztor, esperes