2013. január 29., kedd

Hároméves a margittai gyülekezet kórusa

Mindig velem Uram... Hároméves a gyülekezet kórusa


Immár három éve annak, hogy a margittai református gyülekezetben megkezdődött a kórusnak a szolgálata. 2010 januárjában volt az első énekpróba, amit azóta is rendszeres gyakorlás követ.

Ennek az emlékére, csütörtök délután, január 10-én, a bibliaórát követően ünnepeltek a kórustagok.

Dr. Kürti László, főgondnok, megköszönte a kántor úrnak a kitartást, a munkát, amivel készítette a kórust a különböző szolgálatokra. És nem utolsó sorban köszönetet mondott minden egyes kórustagnak, akik kitartottak és időt, energiát áldoztak, hogy szolgálhassanak, énekeikkel dícsérjék az Istent.

A főgondnok úr köszöntése után, Kovács Gyula lelkipásztor a 92. zsoltár szavaival köszönte meg a kórustagoknak a munkát, a kitartást, a szolgálatot, amit a gyülekezetben végeztek. A továbbiakra nézve Isten áldását kérte a munkájukra, a szolgálatokra, és a folytatásra. Kívánta, hogy ezt a három évet kövesse még sokszor három év, hogy hosszú időn keresztül örvendeztethessék énekeikkel a gyülekezeteket.



Ennek utána születésnaphoz illően megérkezett a torta is, amit Lőcsei László, kántor, felesége készített. Köszönjük neki.

Szeretetvendégséggel zárult az ünnepség, amely jó alkalom volt egy kis kötetlen beszélgetésre, társalgásra, éneklésre.

Köszönet a kórusnak az eddigi szolgálatokért, és kérjük, hogy Isten áldása kísérje a további munkájukat, készülésüket, éneklésüket.


Botos Júlia,
Vedresábrány

Egyetemes imahét a Margittai Református Egyházközségben

IMAHETET TARTOTTUNK …
(Egyetemes imahét a Margittai Református Egyházközségben)


Mit kíván tőlünk az Isten?
Mikeás 6,6-8

2013. január 20-27. között estéről-estére erre a kérdésre kerestek és kaptak választ Isten elhívott szolgáin keresztül azok a hívek, akik nagy számban eljöttek a Margittai Református templomba.


Szolgálattévők:

  • Vasárnap: Veres Efraim, margittai baptista lp. (Lk. 24,13-25) és a baptista kórus
  • Hétfő: Dobai Zoltán, ákosi lp. (Ez.37,1-14)
  • Kedd: Kánya Zsolt- Attila, lecsméri lp. (Jn. 4,4-26)
  • Szerda: Kucharszki Zoltán, hegyközszentimrei lp. (Zsolt. 65, 5b-13)
  • Csütörtök: Fazakas Sándor, varsolci lp. (Zsolt.139, 1-6) és a varsolci kórus
  • Péntek: Jónás Sándor, bályoki lp. (Mt.15,21-28)
  • Szombat: Dénes Béla, albisi lp. (Lk.10,25-37)


Az ünnepi alkalmak sorát 27-én vasárnap délelőtt, úrvacsoraosztással egybekötött istentisztelet zárta. Ezen alkalommal, Nt.Szilágyi Balázs Szatmár- Láncos gyülekezet lelkipásztora, hirdette Isten Igéjét a Filippi levél 4,4 alapján.


Minden egyes alkalom fényét gyülekezetünk énekkara, az ifjúság, az iskolás gyermekek szolgálata, valamint a gyülekezeti tagok által előadott szavalatok emelték.


Hisszük, hogy ezek az alkalmak Isten dicsőségét és hitünk épülését szolgálták s reméljük, hogy minden hívő szívében megfogalmazódott a feltett kérdésre ,, Mit kíván tőlem Isten?,, a válasz.


Egyedül Istené a dicsőség!

Balázsi Emma
gondnok

2013. január 26., szombat

Egy éves a székelyhídi gyülekezeti kórus


A Székelyhídi Református Egyházközség négyszólamú kórusa, fennállásának egy éves évfordúlóját ünnepelte meg a múlt héten, csütörtökön.

A kórus a „Halleluja” nevet viseli, melynek jelentése: dícsérjétek az Urat! A negyven tagot számláló kórus, melyet Bozsoky Sára kántornő és férje, Bozsoky Sándor, volt Kiskereki lelkipásztor vezet, egyetlen célja: az Úr dícsérete.


Egyházkerületi Kórustalálkozó – Zilah

Az elmúlt egy esztendőben havonta szolgált a kórus a székelyhídi református templomban, imahét alkalmával Élesden énekeltünk, de szolgálatunkkal jelen voltunk az egyházmegyei és egyházkerületi kórustalálkozókon is.


Hálás szívvel köszönjük a kórusvezetők tanítását, a kórustagok szorgalmát, és Isten gazdag áldását kérjük az Urat, szép énekhangjukkal dícsérők életére!

Rákosi Jenő lelkész-esperes

Vakációs Bibliahét Székelyhídon

Ezt látnod kell!
- Vakációs Bibliahét Székelyhídon -



Nagy örömünkre szolgált, hogy újra megrendezhettük a Vakációs Bibliahetet Székelyhídon. Az egész hét hívogató jelmondata ez volt: ,,Ezt látnod kell!” Ez a mondat a kifüggesztett plakátokon is szerepelt, mely sok gyerek figyelmét felkeltette.

A napi tevékenység áhítattal kezdődött, melyet énektanulás és a napi bibliai téma megismerése követett. Hétfőn “Az özvegyasszony olaja”, kedden “Naámán meggyógyítása”, szerdán “A súnemi asszony”, csütörtökön “Elizeus Dótánban” és pénteken “A vakon született ember” történeteit tanúlhatták meg a gyerekek.


A bibliai történetek elsajátítását, megtanulását segítette a bábjáték, a szinezés, a súnemi asszony házának építése, mely a kicsiknek és nagyoknak egyaránt szórakoztató volt.


Ezek után, mikor már nagyon megéheztek a gyerekek, örömmel várták az ebédidőt. Nagyon finom vajas, lekváros, májkrémes kenyér várta őket, melyet imádkozás után jó étvággyal elfogyaszthattak.

Elmaradhatatlan volt ebéd után a várva-várt játék, melyre a templomkert nyújtott jó lehetőséget. Az ikések és a tiszteletes asszony


különböző játékokkal foglalták le a gyerekeket, melynek nagyon örülte. Ezután elérkezet a két óra és minden gyerek hazamehetett és ott hol elmondhatta mit tanult Isten dolgairól, illetve hogyan érezte magát.


A segítséget nyújtó ikések egy része

Az utolsó nap a héten megtanulgatott énekek gyakorlásával telt, hiszen ezeket az énekeket vasárnap előadták a gyülekezet előtt. De aznap se maradhatott el egy történet, mely a vakon született emberről szólt, mely történetből rájöhetek a gyerekek arra hogy Jézus az egyedüli, aki szemeinket megnyithatja. Ezek után ebéd következett, mikor kedves asszonyok lángost sütöttek a gyerekek nagy örömére.


A vasárnapi istentiszteleten a gyerekek előadták a héten tanult énekeket, amelyet a gyülekezet tagjai nagy örömmel fogadtak.

Dicsőség az Úrnak, hogy megrendezhettük a gyerek-bibliahetet, és hálás szívvel mondunk köszönetet mindazoknak, akik tanítással vagy ételkészítéssel hozzájárultak a tabor sikeréhez!

Kerekes János ikés

72 óra Székelyhídon

A 72 óra kompromisszumok nélkül egy önkéntes szociális mozgalom, amely több országon keresztül egyidőben összefogja a fiatalokat. Ez idő alatt a fiatalok többféleképpen szolgálhatnak, 3 féle projekt közül választhatnak:

1. ökológiai: természetvédelmi akciók, erdőtakarítás, faültetés
2. szociális: beteglátogatás, előadások
3. fejlesztő: kerítésfestés, épületek renoválása

Ez a mozgalom 2002-ben indult Németországból, mára azonban már több mint 6 ország csatlakzott az akcióhoz. Az idén a székelyhídi IKE is csatlakozott e mozgalomhoz, mely kerítésfestésből, önkéntességről szóló előadásból és beteglátogatásból állt. 

Pénteken Isten megáldotta szolgálatunkat, mivel verőfényes szép őszi délutánunk volt - habár aznap reggel zord idő igérkezett. Mindenki a 72 órás karkötőjével a kezén szorgoskodott és a hangulat is első osztályú volt. Fontos az önkéntesség és ezt kell megmutassuk a világnak, szolgálni másoknak úgy, hogy semmit sem várunk érte.


Remélem jövőre is részt veszünk e mozgalom programjaiban, és köszönet az esperes úrnak, aki támogatta az ötletet és az IKÉseknek, akik örömmel fogadták a javaslatot! 

Törő Attila, SZIKE elnök

2013. január 16., szerda

Jertek, áldjuk Istent! - Egyházkerületi Kórustalálkozó



Jertek, áldjuk Istent!

Egyházkerületi Kórustalálkozó volt Zilah-Belvárosban

A Királyhágómelléki Református Egyházkerület az elmúlt 21 évben három alkalommal szervezett egyházkerületi kórustalálkozót. Az elsőre 1996-ban, a III. Magyar Református Világtalálkozó rendezvényeként a Zilah-belvárosi templomban került sor, melyen bemutatták a frissen megjelent Magyar Református Énekeskönyvet. A második találkozó 2006-ban zajlott a Nagyvárad-újvárosi református templomban, a Magyar Református Egyházzenészek Munkaközössége (REZEM) által szervezett, ezúttal a Partiumban tartott Egyházzenei Konferenciával egybekötve. A harmadik találkozóra az ezt követő évben, 2007-ben került sor a Nagyvárad-rogériuszi református templomban, a Finnországból származó Kangasala orgona felállítását követően. Öt év elteltével, 2012. szeptember 29-én egyházkerületünk újból megrendezte az immár IV. Egyházkerületi Kórustalálkozót, melyen nyolc egyházmegyéből összesen tizennégy kórus vett részt.


Az Apai Református Egyházközség énekkara

A Zilah-belvárosi templom, Erdély és Közép-Kelet-Európa legnagyobb református temploma 1500 ülőhelyes, így a 350 kórustag kényelmesen el tudott helyezkedni benne. Az ünnepi istentiszteleten Csűry István püspök hirdetett Igét Zak 2,9 alapján.

Az istentisztelet alatt a Szatmári Egyházmegye Lelkészkórusa énekelt Higyed Gyöngyi tanár, karnagy vezényletével. Ezt követően egy esketésre került sor, melyen szintén énekelt a lelkészkórus. A gyülekezet eme felemelő pillanatában így az egész egyházkerület képviselete részt vett. A Szatmári Lelkészkórust kiegészítette a Szatmári Református Gimnázium Gyermekkara, közreműködött Luţai Alexandru és Higyed János Bence trombitán valamint Balaskó Balázs orgonán.


Ákos énekkara

Az egyházkerületi zenei előadó, e sorok írója köszöntő szavai után Berkesi Sándor Liszt-és Magyar Örökség-díjas karnagy az összkarral próbált, melynek során hat ének csendült fel. A közös éneklés a találkozó egyik kiemelkedő momentuma volt. A karnagy felhívta a figyelmet az énekek történeti hátterére, karakterére, melynek ismeretében hitelesen szólalt meg Huszár Gál Uram Isten, siess minket megsegíteni kezdetű éneke, Tinódi Siess, keresztyén kezdetű régi magyar éneke, a 80-ik és a 47-ik zsoltár valamint két népdalzsoltár, melybe a két gyermekkórus is bekapcsolódott, a szilágysámsoniak furulyával, a szatmáriak énekkel, Márkus Zoltán karnagy pedig gitárral. Orgonán kísért Rácz Lóránd Márton, a Zilah-belvárosi gyülekezet kántora.


Csillagfény kórus Nagyvárad

A kórusok bemutatkozását a Bihari Lelkészkórus indította Kiss Huba Ernő tanár, karnagy vezetésével. Ezt követően Apa Református Egyházközség énekkarát Nagy Róbert lelkipásztor, Ákos énekkarát Dobai Edit kántor, a Koltói Kamarakórust Fülöp Gábor tanár, kántor, a Nagyvárad-Réti Sztárai Mihály Vegyeskart valamint a Csillagfény kórust Márkus Zoltán tanár, karnagy, a Szilágysámsoni Református Egyházközség Vegyeskarát valamint a Szilágysámsoni Gyermekkórust Szász Erzsébet kántor, a Székelyhídi Református Egyházközség Halleluja kórusát Bozsóky Sára kántor vezényelte. Temesvár Új Ezredév Gyülekezetének énekkarát Szabó Gabriella karnagy, Varsolc énekkarát Bartus Ibolya karnagy, a házigazda Zilah-Belvárosi Szenci Molnár Albert Vegyeskart Rácz Lóránd Márton tanár, karnagy vezényelte.


Szilágysámson vegyeskara

A gazdag és igényes repertoáron a magyar és az egyetemes kórusirodalom gyöngyszemei szólaltak meg. A magyar szerzők közül Batizi András Jövel, Szentlélek Úr Isten kezdetű éneke, Esterházy- Kodály-, Bárdos-, Ádám Jenő-, Gárdonyi-, Szokolay-, Berkesi-, Birtalan-művek csendültek fel. Az egyetemes kórusirodalomból elhangzottak Palestrina-, Carissimi-, J. Schop-, G. Young-művek, J. Clarke Jertek, Áldjuk Istent c. kompozíciója, W. A. Mozart Ave verum corpus-a magyar fordításban, J. Haydn 26. Zsoltára.

A közös éneklés során a budapesti Református Énekek Hangverseny mintájára, felváltva hangzott el egy-egy szakasz, női- és férfikar, gyermekkar és a teljes kórus bevonásával. Külön dicséretet érdemelnek a gyermekkórusok, akik felelősséggel és fegyelmezetten, felkészülten vették ki a részüket ebből a nagyszabású rendezvényből. Hisszük, hogy maradandó élményt tudtak nyújtani az évszázadok-csiszolta református énekeink, és otthon is sokan megpróbálkoznak majd ennek mintájára feldolgozni gyülekezeti énekeinket, hogy változatosabb, lendületesebb legyen az istentisztelet, az énekek által is.


Temesvár Új Ezredév Gyülekezet énekkara

A tizennégy énekkar szolgálatával egyházkerületünk nyolc egyházmegyéje képviseltette magát. A délutánba nyúló találkozó mégsem tűnt egyhangúnak, hiszen mindenki, aki eljött erre a seregszemlére, az éneklés örömével, a tanulás vágyával érkezett, hogy más kórusok munkájába is bepillantást nyerjen. Az énekkarok fegyelmezett éneklése, a szebbnél-szebb díszruhák még inkább emelték az alkalom ünnepélyességét. A kilencedik, hiányzó aradi egyházmegye pedig ajándékokkal volt jelen, hiszen a nagyzeréndi gyülekezetből gyönyörű mézeskalácsszívek érkeztek, melyekre a Kossuth-címert rajzolták cukorból, ezekből minden kórusvezető kapott egyet ajándékba egy-egy emléklap kíséretében, hogy ennek a napnak az emléke sokáig megmaradjon a szívekben. A műsorfüzeten és az emléklapon a zilahi nagytemplomról készült rajz látható, mely Adorján Ilona munkája.


Varsolc énekkara

A találkozó végén Berkesi Sándor karnagy foglalta össze néhány szóban gondolatait, javaslatait, az ajándékok átadása után pedig Püsök Sándor Csaba házigazda lelkipásztor köszönte meg a kórusoknak a részvételt. A találkozó a Himnusz eléneklésével zárult.

A templom udvarán szeretetvendégség várta a vendégeket. Köszönettel tartozunk a gondos előkészületért, áldozatvállalásért a Zilah-Belvárosi Egyházközségnek és az anyagi támogatásért a Királyhágómelléki Református Egyházkerületnek.

Orosz Otília Valéria

2013. január 3., csütörtök

350 éve született Petrőczy Kata Szidónia

350 éve született Petrőczy Kata Szidónia,
az első jelentős magyar költőnő


Hogy valójában ki volt az első magyar költőnő, nem tudjuk. Minthogy a nőknek mindig volt annyi örülni- vagy keseregnivalójuk, mint a férfiaknak, nyíltan vagy titokban ugyanúgy kifejezték érzelmeiket, mint az apák, férjek, fivérek és fiak. Bizonyosra vehetjük, hogy írástudó középkori apácák és művelt reneszánsz hölgyek titokban vagy magánkörük számára írtak azelőtt is magyar verset. De csak a XVII. század második felében ismerünk olyan asszonyokat, akikről hitelesen tudjuk, hogy verseket írtak. Petrőczi Kata Szidónia korában, sőt előbb is Rákóczi Erzsébetnek és Esterházy Magdolnának fennmaradt egy-egy költeménye. És akitől csak egy maradt meg, arról bizonyosnak tekinthetjük, hogy többet is írt.

A magyar barokk első ismert költőnője, a kegyességi próza alkotója Petrőczy Kata Szidónia volt. Buzgó protestáns (evangélikus) családból származott, Petrőczy István báró és Thököly Erzsébet grófnő leánya. Anyjának két szülése volt, mindkét esetben ikergyermekeket hozott világra: az elsőben Istvánt és Jánost, a másikban Miklóst és Katát. Erzsébet nagyasszony 1662. március 22-én belehalt a szülés utóbajaiba.

Siralmas volt, tudom, az én születésem,
Siralmas s árvájul volt felnevelésem,
Siralmas, keserves szárnyomra kelésem,
Siralmas lesz holtig búba gyötrődésem.


Petrőczi István báró gazdag és tekintélyes főúr volt, sógora Thököly Istvánnak, a későbbi kuruc-vezér apjának. Mindketten odatartoztak a Wesselényi Ferenc nádor köré csoportosuló földesurak köréhez, akiknek mozgalomig sem jutó politikai tervezgetéseit a bécsi udvar Wesselényi-összeesküvésnek nevezett el, és vérbe fojtott, kibontakozása előtt. Petrőcziék Trencsén megyei várát 1670-ben ostrommal bevették, a várúr és családja Lengyelországba menekült. Ott Petrőczi egy ideig a bujdosók vezére, s minthogy felesége korán meghalt, kislánya baráti családnál Wesselényi László és Bakos Zsuzsanna otthonában.

Később a fiatal Thököly Imre vezérletével fellángol az első kuruc szabadságharc. A tizennyolc éves Kata Szidónia ebben az időben kerül újra haza, apja után ő is Erdélybe megy. Sokat olvas, szereti a verseket, jól ismeri Balassi és Rimay költészetét, buzgó evangélikus, elragadják azok a német könyvek, amelyeket a pietizmus szellemében írtak. Ez a pietizmus a protestantizmus akkor hirtelen népszerűvé vált német áramlata, amely a vallásosság érzelmes, nem észokokkal teologizáló, hanem szívvel átélt élményét tanítja.

Üdvözlégy jó Jézus, egyetlen szerelmem,
Üdvözlégy megváltóm, édes segedelmem,
Üdvözlégy, üdvözlégy, óh én üdvösségem,
Üdvözlégy Szép Jézus, édes reménységem.


1681. július-augusztus körül feleségül ment a református Petrovinai Pekry Lőrinchez. Pekry Lőrinc daliás, kedves szavú és világéletében csapodár férfiú volt. Csapodár a szerelemben is, a hitbeli ügyekben is, a politikában is. Bethlen Miklós féltestvére, a költőnő unokabátyjának, Thököly Imrének iskolatársa, sokáig jó barátja, harcos híve, idővel árulója. Olyan ember, akibe a nők első látásra beleszeretnek, és aki első látásra lángol fel az asszonyokért. Nagy szerelemmel kezdődik tehát a házasságuk. De Kata Szidónia maga a rendíthetetlen állhatatosság. Neki nincs több szerelme, csak Pekry Lőrinc, neki nincs más hite, csak a pietista lutheranizmus, neki nincs más meggyőződése, csak a Habsburgok ellen küzdő kuruc politika. Pekry pedig csélcsap. Felettébb hűtlen férj, vallását pillanatnyi érdekek szerint változtatja, kurucból könnyen válik labanccá, labancból kuruccá. Főtiszt volt Thökölynél, még főbb tiszt a Habsburgok seregében, annál is főbb tiszt majd Rákóczi mellett (előbb a törökbarát politika híve, emiatt 1686-ban négy hónapot tölt Apafi börtönében; aztán 1690-ben a Habsburg-kormányzathoz pártol grófságot kap, majd Alsó-Fehér megye főispánságát, sőt 1699-ben Udvarhelyszék főkapitányává teszik mindezekért katolizálással és hosszú lelkifurdalással fizet, végül a Rákóczi-szabadságharc kitörésekor kuruc fogságba esik és II. Rákóczi Ferenchez csatlakozik). Feleségének élete szakadatlan szomorúság: egyszerre fáj neki férje hűtlensége, árulása és hitehagyása. Mégsem tudja nem szeretni. Férje protestáns hitre való visszatérítése érdekében Johann Friedrik Mayer polemikus művét ültette át magyarra Pápista vallásra hajlott lutheránusok lelkek ismeretének kínja.(1690) Bánatai éppen azért oly mélységesek, mert mindig szereti az állhatatlan férfit, aki oly kedvesen szokott pillanatokra visszatérni hozzá.

Mióta szívemet, tudod, néked adtam,
Az igaz hűségbe soha nem hibáztam,
Csak gondolattal is, s ellened nem jártam,
De mégis meguntál, jaj, mire jutottam!
Nem ezt érdemlettem volna tőled szívem,
Ha bűntűl nem féltél azért semmiképen,
Ne vött volna erre akár csak a szégyen,
Kínom enyhítője már az Isten légyen.


Egy ízben kezébe került Pekrynek egy szerelmes verse is, s a rajtakapott férj kínjában azt állította, feleségének írta, holott a szöveg szemmel láthatóan nem illett a hitvesi szerelemre:

Tudom, e versed is nem énreám esik,
Így az bolondokat szép szóval hitetik,
Hiszem szabadságod el nem rekeszteték,
Egymás szerelmébe szabad élnünk holtig! […]
És hogy részesülni kívánsz szerelmembe?
Bizony másra célozz szóddal e versedbe!
Mert azt te jól tudod, hogy az én szívembe
Benn voltál, és voltam hozzád nagy hűségbe.


Eme korszak átélését súlyosbította több gyermekének szülés utáni elvesztése. Amikor Pekry 1704-ben labancból újra kuruccá válik, és Rákóczi mellé áll, akkor a császári hatalom helyette feleségét fogja el és veti börtönbe öt leányával. 10 hónapnyi (Nagyszebenben letöltött) fogság után, Rákóczi csak nagy nehezen tudja kiváltani a kitűnő asszonyt, akit sokkal többre becsül, mint férjét. Kuruc fogságba esett császári foglyokért cserébe kapták meg szabadságukat. Rákóczi biztosít otthont a rabsága idején enyhe szélütést szenvedett költőnőnek előbb Huszton, azután Beregszentmiklóson. Itt állította össze és írta le szép betűkkel mintegy ötven versből álló énekeskönyvét, szenvedéseinek verses tanúvallomásait.

A múló idő, sorsuk hányattatásai végül összebékítették az idősödő házaspárt. Amikor Petrőczy Kata szebeni rabságából kiszabadulva már hozta magával a pietisták kedvelt írójának, Johann Arndtnak könyvéből fordított kéziratát, Pekry mozgósította hajdani enyedi iskolatársait, Pápai Páriz Ferencet és Nagyenyedi Püspöki Pétert, hogy üdvözlő verseket írjanak a kiadvány elé. Két prózai művének (fordításának) érdemes elolvasni korabeli ízes nyelven írt feliratait: A kereszt nehéz terhe alatt elbágyatt sziveket élesztő jó illatú XII. Liliom. Mellyeket, a keseredett szivek vigasztalására, Arnd Jánosnak, a Luneburgumi Fejedelemségben való Püspöknek, az igaz keresztyénségről Német nyelven kiadott könyvéből válogatott ki, és XII. Részekben foglalván azokhoz való imádságokkal együtt, Magyar nyelvre fordított az édes Férjéért való Szebeni méltatlan rabságában: és immár Isten kegyelméből megszabadulván, annak háladatos örök emlékezetire, és a kereszt viselő szenteknek lelki hasznokra, maga költségével kinyomtattatott Gróf Petrőczi Kata Szidónia. Kolozsvár, 1705. (Másodszor kinyomatta unokája, Daniel Polixena bárónő. Kolozsvár, 1764.)

Jó illattal fűstölgő Igaz Szív, Mellyet A Világ szeretetiben szunnyadozó szíveknek fel-serkentésekre, Arnd Jánosnak ... az igaz Keresztyénségről Német nyelven kiadott Könyvéből válogatott ki, És Tizenkét Részekbe foglalván, azokban való Imádságokkal együtt Magyar nyelvre fordított, a Magyar Nemzet ellensége előtt való már negyedszeri bujdosásában Huszton, és a keresztyéneknek lelki hasznokra, maga költségével ki is nyomtattatott Gróf Petróczi Kata Sz. Az Ezer hétszáz nyolczadik Esztendőben (Lőcse).

A korábbi periódus főnemesi költőinek alkotásaitól eltérően Petrőczi Kata költészetét modernebb feszültség és nyugtalanság járja át. A kegyes rajongásnak, a pietista önvallomásnak a szerelmi szenvedéllyel való ötvöződése új színt, szokatlan hangot hozott a magyar barokk lírába. A szerelmes asszony bánata, férje hűtlensége miatt való felindultsága, a boldogtalan szerelmes asszony vádoló és mégis ragaszkodó hangja, általa szólal meg először ritka érzékenységgel a magyar költészetben. A költőnő egyéni panaszai mellett megszólal verseiben a hazája sorsán aggódó, a protestánsok erőszakos térítésén szomorkodó hazafi hangja is ("Megszűnt az ének szó hallatik csak jaj szó, A mi utcáinkon"). A Habsburg uralom "egyiptomi igájá"-ról emlékezik, s javai, birtokai elvesztésén kesereg. Hűtlenséget, gyermekhalált, fogságot, betegséget, magányt ép elmével elviselni, csak az Istenbe kapaszkodva lehet. Petrőczy ezt teszi, verseinek nyelvhasználatát átszövi az ima nyelve. Az utolsó tizenöt vers többsége dialógushelyzetben szólal meg, az addigi – kiutat, társat nem ismerő – magányt feloldja a Jézussal való beszélgetés lehetősége, az imádság. Mintha rés nyílna a létezés alapvető szenvedésbe-zártságán, olyan megkönnyebbülést hoz Petrőczy vallomásos lírájába az a tudat, hogy a teher megosztható. S nemcsak a teher, hanem az élet egésze, melynek minden pillanata beleágyazódik az isteni akaratba.

Senyvedjed békével szomorúságidot,
Mert az mennyi Úr tudja fájdalmidat,
Terjeszed eleiben ügyedöt, s ő ebben
Megsegít keresztedben.
Ő gyógyíthatja meg az te sérelmidet,
Jó írral köti bé halálos sebedet,
Titkodnak tudója, csak ő orvoslója,
Igyednek pártfogója.

 
A Rákóczi-szabadságharc bukását már nem élte meg. Negyvenhat éves volt 1708-ban, amikor meghalt.

Mert a halál nékem lehet segétségem,
Hogy elfelejtsem búmat,
És ő enyhítheti, sebemet beköti,
Gyógyítja fájdalmimat,
Elveszi szívemrül, letörli szememről
Gyakor könyhullásimot.


Földi maradványait a huszti református templomban helyezték el ideiglenesen 1708. december 23-án, végleges sírba tételére 1709. május 26-án került sor, sírja azonban nem maradt fenn korunkig. Férje egy év múlva, 1709. március 6-án követte őt a sírba. Fiúgyermekük nem született; ekkor halt ki fiúágon a Pekryek főúri ága.

Halála után olyan kor következett a kuruc-bukás utáni Magyarországon, amelyben szinte nem is volt magyar irodalmi élet. Petrőczi Kata Szidónia versei tehát ismeretlenül lappangtak, hatásuk nem lehetett a következő nemzedékre. S amikor a XVIII. század végső negyedében a felvilágosodással újrakezdődik a magyar irodalom, senki se tudja, hogy a hajdani pietista elmélkedések fordítóasszonya verseket is írt. Kallódó énekeskönyvét csak 1860-ban találták meg. Petrőczy Kata Szidónia versei a magyarózdi kastélyban maradtak fenn, nagyrészt saját kézírásával, összesen 45 darab. B. Radák Istvánné, Rédey Klára fedezte fel, majd Thaly Kálmán lemásolta, ismertette s legnagyobb részét a költőnő életrajzával együtt közölte az Athenaeumban (1874). Kívül maradt tehát az élő irodalom folyamatán, holott a maga évtizedeinek legjobb magyar költője volt. Így támadt fel mint kuriózum, mint érdekes irodalmi emlék a kuruc korból. Pedig sokkal több ennél. Kár, hogy az antológiákba is legföljebb egy-két verse szokott belekerülni. Érdemes lenne egész életművét felfedezni magunknak, hiszen ez az egész költői életmű beleférne egy kis kötetkébe. Balassi és Zrínyi után, egészen Csokonai fellépéséig, a magyar irodalom élvonalába rangsorolják. Hitéből és hazafiságából alapozódott erkölcsi nagysága máig élően jellemző példakép.

Szabó Zsolt,
Szalacs

Érábrány. Gazdag múlt, Isten kegyelmébe vetett jövendő

Gazdag múlt, Isten kegyelmébe vetett jövendő

1. A Monostoros- Ábrányi prépostság

Bihar megye észak-keleti részén, ahol a Bisztra a Berettyóba szakad egy terjedelmesebb nemzetségi birtok foglalt helyet, melynek községei Margitta körül csoportosultak. Hozzá tartozott a mai Ér- vagy Felső-Ábrány, de középkori nevén Monostoros-Ábrány is. A község neve is őrzi itt egy monostor létezését, amely a premontrei rend egyik prépostságáé volt. Az ismeretlen alapító főúr tekintetbe vette a premontrei rend azon ősi hajlamát, hogy monostorait hegyes, vagy erdős helyeken építteti fel, ezért amikor e rend számára monostort emeltet, azt nem Margittán, hanem azon felül a Berettyó mentén lévő erdős részen tette.

A monostor első szerzetesei kétségkívül a Várad-előhegyi prépostságból kerültek ki, s ennek fennhatósága alatt álltak. Ezt igazolja az a tény is, hogy az ábrányi prépostság megszűnése után ennek birtoka részben a Várad-előhegyi monostorra ment át. Az ábrányi prépostság további történetét mély homály fedi. A források a puszta nevén kívül mást nem hagytak fenn róla, még fennállásának korát sem ismerjük. Pázmány Péter csak annyit jegyzett fel róla, hogy a váradi püspökség területén létezett, hogy a prépostság a „Boldogságos Szűz” tiszteletére volt felszentelve. Birtokviszonyairól is csak annyit tudunk, hogy bírta Ábrányt legalább ama egyharmad részben, melyet utóbb a Várad-előhegyi prépostság majd társkáptalan kezén találunk. Pusztulásának ok és ideje ismeretlen.


Az ősi templom mai állapotában
 
A prépostság emlékét a templom őrzi. Az épület belül félköríves diadalívével, kívül pedig felfutó falszalagjai, s magasan elhelyezkedő kerekzáródású ablakai még a román kori építészetet idézi, de szentélye, mely nyolcszög három oldalával záródik, már a gótikába való átmenetet mutatja. A templom 13. sz-i épület, s amint alaprajza mutatja, monostori templomot terveztek itt: egy ikertornyos, háromhajós templomot. A templomot a tatárjárás után visszabontották, s a főhajó és a tőke 3,90 m-re álló délnyugati torony maradt fenn. A tatárjárás után a prépostság nem állt többé helyre, így a templomot községi templommá alakították át. A torony téglafalára később egy négy fióktornyos zsindellyel fedett tornyot építettek. Ezt a tornyot életveszélyessége miatt 1902 nyarán elbontották. A szerzetesek lakhelye teljesen elpusztult, de a parókia szilvásában a templomtól északra épületek nyomai látszanak. A néphagyomány úgy tartja, hogy a „veres barátok” laktak ott.

1241-1242-ben a tatár hordák pusztításainak az öreg templom falai tanúi voltak. Ki tudja, meddig pusztít még a nyugat felé a kegyetlen sárga-had? Ogotáj nagy kán halállnak híre fordítottas vissza kelet felé Batu kán hadait. Elvonult bár a tatár had, de hiába várta a templom áhítatos imára az Úr népét, nem volt, aki jöjjön. Hogy is jöhettek volna, a tatárok nyilaitól elvéreztek, a néhány megmaradt bujdosó nem mert előjönni az erdők mélyéből. A történelem folyamán a századok összes megpróbáltatásait elszenvedte.

A község első okleveles említése 1294-ben történik, „Monostorabran” néven. A prépostság, a templom megléte azt bizonyítja, hogy legalább 100 évvel korábban lakott volt. 1425-ben „Ábrahám” néven említik, később Ábrahámfalvának, majd Felső-, illetve Érábránynak nevezik.

2. Érábrány birtokosai

Prépostsága a 13. sz-ban virágzott és a tatárjárás idején elpusztult. 1291-ben a lukácsi (Lucensie) apátság fennhatósága alatt állt. Kegyúri jogát 1365-ben Gorechi Sándor fiai Darói István fiaira ruházták át. 1386-ban Monostorábrányi Tivadar unokája, György uralja, aki, fia nem lévén a kusalyi Jakcs-fiukat örökbe fogadta, s magtalan halála esetére őket Monostorosábránynak felerészben örököseivé tette. Egy 1445 oklevélben vámszedőhelyként szerepel a Csákyak birtoka Molnosabram néven. 1618-ban Horváth Lázár és Némethy Zsófia, néhai Horváth Gábor özvegye Felsőábrányba és több más javadalomba a nagyváradi káptalan jelenlétében helyeztettek. 1643-ban Loháczy Prépostváry Zsigmond, Prépostváry Bálintnak néhai Csáky Annától nemzett fia a felsőábrányi birtokot más javadalmakkal együtt végrendeletileg Csáky László grófnak, és mindkét nemű örökösének adományozta, amely adományozást I. Ferdinánd király is jóváhagyta egyik 1655-ben az erdélyi fejedelemhez intézett levelében. Birtokaik voltak itt Rákóczi Ferencnek Kohányban, Vadas Mihálynak Szunyogdon és Dédán, a Csákyak maradékainak és Fráter Istvánnak. 1722-ben idősb és ifjabb Fráter István, valamint Fráter Ferenc a birtok egy részét bírták, melyet ők Varasdy Istvánnak és Nagy Anna nevű feleségének 155 magyar forintért zálogba adtak. A nádor mivel Varasdy utód nélkül halt meg, 1741-ben Brezinay Lőrincnek és férfi ágról való örökösének adta, ki e részt 1743-ban Bezevitzy Sámuelnek és nejének, Endrédy Máriának hagyományozta,melybe be is helyeztettek. A 18. sz. végén a Zichyiek Érábrány birtokosai.

3. A reformáció kora

Bunyitay Vince Schematizmusában azt írja, hogy az ábrányi templomot a 16 sz. végén vették át a protestánsok. Az 1692-es Conscriptio alapján a vármegye nemzetiségének alakulására nézve fontos megállapításokat tehetünk. Így mindenekelőtt kitűnik az összeírásból, hogy a magyarság még Bihar vármegye pusztulásában is, egész a 17. Sz. megőrizte számbeli túlsúlyát. A román lakosság térfoglalása Bihar vármegyében nem a török hódoltság korára, hanem a felszabadulás utáni időre a 17.-19. sz. esik, és a síkvidéken következik be, ugyanis ekkor telepedtek be Kohányba, Lükibe és Szunyogdra is románok. Valószínű, hogy Érábrányba is, kőtemplomuk 1894-ben épült. A Tiszántúli Református Egyházkerület 1734-i jegyzőkönyve az Érmelléki Egyházmegyéből Felsőábrányt is említi.

 
A hajdani templom tornyával együtt korabeli rajzon
 
Templomunk kis harangját 1706-ban öntötték, súlya 80 kg. Említést tehetünk itt még a templom tulajdonában lévő kegyszerekről is. Két úrasztali kannája az 1700áas évek elejéről származik. A régebbin a következő felirat olvasható: ADTA EZEN KANNÁT FELSŐÁBRAHÁM REFORMATA ECCLESIARA TATAR ERZSEBER 1713. A nagyobbik kannán a következő felirtás látható: T: N: VARASDY ISTVANE NAGY ANNA ASZ: AZ FELSO ABRANYI REF: ECCLESIAHOZ VETTE EZ KANAT 1730. Mindkét kanna ónból készült. Az 1713-ból való kanna vésett inda, levél és virág díszítésű. Az 1730áas eredetű kanna is vésett díszítésű, stilizált indák, levelek között, pelikán áll. Ugyancsak ebből az időből származik egy ónkehely. A kehely talpa kerek a láb korongokkal van ellátva, a kelhely palástja tökvirág díszítésű. Szintén a 18. sz származik két óntányér, ezek egyszerűek, sem felírás, sem díszítés nincs rajtuk.

Az első írásos emlék, amely egyházközségünk levéltárában fennmaradt egy végrendelet, 1785-ből. A hagyományozó, Lőrés István kijelenti, hogy mivel nincs leszármazottja és semmi örökségben kedvezményezett személye, ezért minden vagyonát, amit szerzett, azt egyedül a Felső Ábrányi Református Szent Ecclesiának hagyományozza azzal a kikötéssel, hogy halála után tisztességgel temessék el. 1767-ben épült a 2008-ig álló parókia épülete, melynek mestergerendájába a következő felirat volt bevésve: EZ A HÁZ CSINÁLTATOTT ANNO D.N.I. 1767. Egy másik gerendába pedig a felújítás időpontja van feljegyezve: Javítatott Lukács Sándor gondnokságába 1860.

1792-ben vakolták be az öreg templom külsejét, addig vakolatlan volt. Egyházközségünk jelentős számbeli gyarapodása következett be az 1860-as, 1870-es években. Sok betelepülő érkezett Békés megyéből, Mezőberényből és környékéről. Ezek a betelepülők olcsóbban tudtak ezen a vidéken földet vásárolni a jobbágyfelszabadítás után, mint a szülőföldjükön. Ezek a betelepülők a Dizsér, Kohány és Szunyogd körüli dombokon vásároltak földet, ahol tanyákat építettek, szőlőt, gyümölcsöst telepítettek, és így próbáltak gyökeret verni az új környezetben. Számukra új volt ez a környezet, mivel szülőföldjükkel szemben ez már dombvidék. Sikeresen folyt az új otthon teremtése, valóságos paradicsommá változtatták környezetüket: az enyhén lankás domboldalakon gabonát termeltek, állatokat tartottak, amelyeket a margittai piacon értékesítettek. Ezen betelepedések bizonyítékai az a viszonylag nagyszámú anyakönyvi kivonat, keresztelési igazolások, amelyek megmaradtak egyházközségünk levéltárában. Ezen tanyavidék lakossága egyre nőtt, többségében református vallású volt. Jellemző adat 1907-ből, hogy míg az anyaegyházközség lélekszáma 326 lélek, addig a szórványban 472 lélek élt.

A felekezeti iskola meglétéről tanúskodik – habár közvetve is- Bogdándy Vincéné szül. Sauer Friderika 1876. május 30-án kelt végrendelete, amelyben a felekezeti oktatásra is hagyományoz: az ábrányi felekezeti iskolára 800 forintot, míg a margittai református iskolára illetve katolikus iskolára 400-400 forintot. 1890-ben adományozták az egyházközségnek az aranyozott ezüst úrvacsorai kelyhet, melynek felirata a következő: L.P. 1890. E.ZS. Az ezüstből készült keresztelő tányéron nincs felírás. A szintén ezüst keresztelő kancsón a következő felírás olvasható: Készítette Kádár Sándor és neje Kádár Julianna 1897. június 6-án.

4. A templomépítés küzdelmei

Az elmúló századok meghagyták nyomukat az öreg templomon. Már a 19. Sz. második felében megnövekedetett a gyülekezet lélekszáma. A több mint 800 lelkes gyülekezet számára kicsinek bizonyult a meglévő templom az istentiszteletet látogatók befogadására, id. Debreceni László lelkipásztorsága alatt felmerült az a lehetőség is, hogy a régi templomot kellene bővíteni. A Műemlékek Országos Bizottságának megbízásából Szteló Ottó budapesti építész készít terveket a templom kibővítésére 1911-ben. Közben megbízzák Szmeták Józsefet egy új templom tervrajzának az elkészítésével. A régi templom bővítésére 21 000 koronába kerülne, még az új templom építése 26 000 koronába. A presbitérium az új templom építését határozza el. A templomépítést az I. Világháború késleltette, az összegyűlt pénz elértéktelenedett. A megmaradt pénz csak a régi templom legszükségesebb javítására futotta. 1927-ben a presbitérium elhatározza, hogy a templom építéséhez szükséges összeg megszerzése érdekében gyűjtést szervez.

1932-ben egy nagyobb harang vásárlása is foglalkoztatja a gyülekezetet, melyet októberben meg is rendelnek az aradi Hönig Frigyes harangöntő műhelyéből. A 256 kg súlyú harang 1933-ban készült el, s a felszereléssel együtt 33 000 lejbe került. A nagyharang teljes költségét özv. Kádár Sándorné született Kádár Julianna férjének, és a doberdói fronton hősi halált halt Sándor fia emlékére adományozta. Egyházközségünk jótevője Érábrányban született 1865-ben. Meghalt 1938-ban, majd a végrendelete felbontása után nyilvánvalóvá vált, hogy ez az áldott lelkű, egyházát hőn szerető asszony 9 hold földet hagyományozott az egyházaknak.

 
Az új templom: szépen felújítva
 
A templom terveit Asók János margittai építész-vállalkozó készítette el 1937 augusztusára. Az új templomot 1938 kora tavaszán kezdték építeni. A templom és torony falai 1940 szeptemberében készültek el. Még ebben az évben sikerült a templom tetőzetét is elkészíteni. Belseje teljesen 1949-ben készült el, azonban a templom külső vakolása 1956-ig váratott magára. A templom neo-román stílusú, alapja kő, fala tégla, tetőszerkezetét cserép fedi, kivéve a tornyát, mely bádoggal van bevonva. A templomépítésben a hívek kicsinyektől az idősekig jelentősen kivették részüket a közmunkában. A templomépítés még ezzel sem fejeződött be, továbbra is szükség volt a hívek adakozására. Baracsi István lelkészsége alatt (1957-1976) új padokkal cserélték ki a régi padokat. Ebben az időben készültek el a vízelvezető csatornák is. 1958-ban harmóniumot vásárolt a gyülekezet. 1971-ben festették le a tornyot, majd 1972-ben a kazettás mennyezetet. 1973-ban újrafestették a templom bútorzatát. Lukács János akkori gondnok és leánya Erzsébet a szószék felett lévő egyházi címerrel ajándékozta meg egyházunkat. Veres Lászlóné ajándékozta a szószéki csipketerítőket. 1959-ben özv. Kádár Mihályné egy nikkelezett érckelyhet ajándékozott az egyháznak. A konfirmandusok és a vallásórára járok perselypénzéből vásárolták a szőnyegeket, a padterítőket. 1969-ben készítették el a templom körüli vaskerítést és 1975-ben öntötték a betonjárdát a templom körül. 1998-ban új szószék-és padterítőket ajándékoztak id. Hégető Gyula és neje. 2002 húsvétjára új úrasztalát adományozott Orosz József és családja.

5. Az egyházközségben szolgáló lelkészek

Az itt szolgáló lelkészekről 1892-ig nincsenek adataink. Az első itt szolgáló lelkész, akiről írásos feljegyzés van id. Debreceni László, aki 1892-1914 között szolgált, őt fia, ifj. Debreceni László követte 1914-1957 között. 1957-től Baracsi István nagykárolyi segédlelkészt választották meg. Ő 1976-ig szolgált itt. Majd Varga Pál 1976-1977; Bódizs Bála 1977-1978; Mátyás Árpád 1978-1989; Magyari Csaba 1989-1992; Kupán Jenő, 1993-1996; Jónás Sándor 1996 feb. –aug.-ig; Balla Tibor 1996 szeptemberétől napjainkig.

A kollektivizálás idején, az ’50-es évek végén, a ’60-as évek elején elkezdődik a gyülekezet lélekszámának csökkenése, mivel szétverték a 19.sz.-ban virágzásnak indult tanyavilágot. Az embereket különböző eszközökkel kényszerítették a tanyák elhagyására. Ekkortól jellemző az elvándorlás az ipari központokba: Margitta, Nagyvára, Arad, Temesvár, Zilah, Beszterce, Kolozsvár, újabban Magyarországra. A fiatalok elvándorlása máig érezteti hatását, elkezdődött a gyülekezet lélekszámának apadása, az elöregedés. 1997-ben még 237 lélek volt, mostanra ez 177-re csökkent. Nagyon kevés az ifjúság, még kevesebb a gyermek. A gyülekezet mindezek ellenére nem vesztette el hitét és reménységét, élni akar és ezért munkálkodik.


Felújított templom-belső
 
2004-2005-ben a magyar kormány támogatásával befedtük a régi templomot, amely majdnem 50 évig állt tető nélkül. 2008-2009-ben felújítottuk templomunkat kívül-belül, kicseréltük az ajtókat-ablakokat, új csillárokat és szőnyegeket vásároltunk, központi fűtést szereltettünk a templomba. Új parókiát építettünk, valamint újjáépítettük a gazdasági épületeket, körbekerítettük a temetőt. 2010 május 9-én bensőséges ünnepélyen adtunk hálát Istennek, a megvalósításokért. Jelenleg a temető-kápolna építése van folyamatban a Bihar Megyei Tanács támogatásával.

 
Az új parókia épülete

De nemcsak gazdasági megvalósításokkal „dicsekedhetünk”, hanem a lelki élet erősítésére, táplálására is hangsúlyt fektetünk. Rendszeresen folynak az istentiszteletek, minden évben megtartjuk az egyetemes imahetet. Isten gondviselő kegyelméből és a hívek áldozatkészsége épített és tartotta – tarja fenn ez után is az egyházat. Hisszük, hogy a reménység nap felderül ránk. Ezen történelmi áttekintést hadd fejezzem be a 122. Zsoltár szavaival: „Békesség legyen a te várfalaid között, csendesség a te palotáidban. Atyámfiaiért és barátiamért hadd mondhassam: béke veled! Az Úrnak a mi Istenünknek házáért hadd kívánhassak jót tenéked!”
Balla Tibor,
Érábrány

Jövőt álmodni az egyháznak! - ifjúsági nap Érszőllősön


Jövőt álmodni az egyháznak!

A fenti cím első olvasásra valamilyen egyházkerület vagy egyházmegye által szervezett széleskörű projekt szlogenjének is tűnhet. A cím mögött feltételezhetünk rangos egyházi elöljárókat, magasröptű teológiai vagy dogmatikai kifejezéseket. Ha az olvasó ilyesmire számít, ki kell ábrándítanom. Ilyesmiről szó sincs! Na, de akkor mégis miről van szó? Egy maroknyi fiatalról! Mit tud kezdeni egy maroknyi fiatal az egyházban? Ahogy a cím is mondja jövőt álmodik, pontosabban valóságként éli meg azt az álmot, amit Isten álmodott az Ő egyházának! Beszámolóm arról szól, hogy az érszőllősi gyülekezet fiataljai, köztük én magam is, hogyan próbálunk beilleszkedni abba a jövőképbe, amit az Isten a mi gyülekezetünknek álmodott meg.

Hozzáláttunk egy ifjúsági nap megszervezéséhez, ami kezdetben úgy indult, hogy három gyülekezet ifjait szólítja majd meg. Időközben azonban (hiszem, hogy Isten Szentlelke indíttatására) megváltozott a terv és több mint 100 fiatalt megmozgató alkalommá nőtte ki magát. A nap vezérgondolatát „Jövőt álmodni az egyháznak!” Klaus Douglass Új reformáció című könyve adta! Ezen belül az egész nap programjában arra próbáltunk összpontosítani, hogy az érdeklődők választ kaphassanak olyan kérdésekre, mint: hogyan lelheti meg helyét egy fiatal az egyházban? Milyen módon vehet részt egy ifjú a gyülekezeti életben? Mit tehet egy fiatal azért, hogy az egyháznak legyen jövője? Milyennek kell lennie a jövő egyházának?

A fenti kérdésekre együtt kerestük a választ két fiatal barátunkkal, Komlósi-Rif Szilvia harmad éves és Oláh Krisztián első éves kolozsvári teológiai hallgatókkal.


Kedves barátaink előadássukkal arra mutattak rá, hogy az egyház jövőjét a múltban kell keresnünk, a gyökerekhez kell visszatérni. Bemutatták nekünk az ApCsel 2: 42-47 alapján azt, hogy milyen volt az első gyülekezet. „Ezek pedig kitartóan részt vettek az apostoli tanításban, a közösségben, a kenyér megtörésében és az imádkozásban. Mindazok pedig, akik hittek, együtt voltak, és mindenük közös volt. Napról napra állhatatosan, egy szívvel, egy lélekkel voltak a templomban, és amikor házanként megtörték a kenyeret, örömmel és tiszta szívvel részesültek az ételben; dicsérték az Istent, és kedvelte őket az egész nép. Az Úr pedig napról napra növelte a gyülekezetet az üdvözülőkkel.”

Levonhatjuk a követeztetést, akkor követi az egyház igazán az Isten tervét, ha olyanná lesz, mint az első gyülekezet volt. Nem kell tehát nagy projektekre, tervekre gondolni a jövővel kapcsolatban. Nagyon „egyszerű” a módja annak, hogyan vehetünk részt a gyülekezet jövőjében. Feladatot kell vállalnunk, felelősséget kell vállalnunk magunkért és egymásért, kapcsolatot kell építeni és azt meg is tartani elsősorban az Atyával és egymással is.


A nap fénypontja nyilván az előadás volt, de ahogyan az első gyülekezet tagjai sem csak a tanításban vettek részt, hanem a közösségben és a kenyér megtörésében is, ugyan úgy mi sem. A nap programja már délelőtt 10 órakor megkezdődött közös reggelivel, amit az Igére való ráhangolódás fényében dicsőítés követett az Élő Kövek zenekar kíséretében. Majd lelkipásztorunk Illyés Tamás Zoltán az Útmutató napi igéjével köszöntött mindnyájunkat: „Növekedjetek a kegyelemben és a mi Urunk, üdvözítő Jézus Krisztusunk ismeretében” (2Pét 3, 18). Ezt követte a fentiekben ismertetett előadás. A nap további részében a közösségépítés kapta a főszerepet. Elsőként az egymással való asztalközösség örömeiben osztozhattunk. A finom ebédet gyülekezetünk szolgálatész asszonyainak köszönhettük.

Ebéd után minden fiatal kedvére válogathatott a jobbnál-jobb szabadidős tevékenységekből. A zene kedvelői a templomban elégíthették meg zenére szomjas lelküket az Élő Kövek által vezényelt dicsőítés és karaoké formájában. A társasjátékok kedvelői is kedvükre válogathattak az Activity, römi, dominó, malom, Ki nevet a végén játékok közül. Akik nem leltek kedvükre valót a fentiekben leírtak közül, vagy szívesebben beszélgettek, ismerkedtek volna másokkal, azok élvezhették a kávéház nyújtotta hangulatot, ahol lehetőség adódott egy kávé, forró csoki vagy cappucino mellett a beszélgetésre.

A napot közösen szerettük volna zárni, ezért a nap végén újból összesereglettünk a templomban. Először a jókedvtől felgyülemlett energiák levezetéseképpen a sokak által jól ismert Beugró játék szórakoztatta a társaságot. De hogy kerek legyen a nap, egy csendességre hangoló ének után Veszprémi Boglárka, ifi tag tolmácsolásában megismerkedhettünk a már korábban is említett német szerző Klaus Douglass Új reformáció című könyvével. Ifjú testvérem beszámolójából egyetlen gondolatot emelnék ki, amit az 1Pt2:9-ben olvashatunk: „Ti azonban választott nemzettség, királyi papság, szent nemzet vagytok…” Ez az igevers szólt akkor, 2012. november 3-án több mint 100 fiatalnak és szól most neked is, kedves olvasó.

A nap megszervezésével a „királyi papság” feladatát próbáltuk magunkra vállalni. Ezzel az Igével Isten azt akarja a szívünkre helyezni, hogy az evangélium örömüzenetét nem csak a lelkész hirdetheti, a gyülekezetben felmerülő feladatokat nem csak a lelkész végezheti el, hanem maguk a gyülekezeti tagok is. Klaus Douglass szavaival élve a gyülekezet lelkipásztora elsősorban a „papok edzője”, lelki vezetője a közösségben szolgálatot tévő gyülekezeti tagoknak. Ezt a napot az érszőllősi gyülekezet ifjai szervezték a diakónusok segítségével és a gyülekezet anyagi támogatásával. Ennek a szolgálatnak a végzésében Illyés Tamás Zoltán lelkipásztorunk volt az edzőnk és a meccset Isten vezetésével mi, fiatalok játszottuk le. Soli Deo Gloria!

Erdei Zsuzsa,
ifjúsági elnök

VI. Egyházkerületi Bibliaismereti Vetélkedő

Újra érmelléki győzelem:
VI. Egyházkerületi Bibliaismereti Vetélkedő


 
Az idei évben Érszőllős volt a házigazdája a hatodik alkalommal megrendezett Királyhágómelléki Bibliaismereti Vetélkedőnek. Miután minden egyházmegyében megrendezték a Bibliaismereti vetélkedőket November 17-én egybegyűltek a legjobbak, hogy megmérkőzzenek egymással a kerületi szakaszon is, azaz, hogy eldőljön 2012-ben ki a bibliaismeret bajnoka.

Kilenc egyházmegye tíz csapata jelent meg azon a szombaton a szőllősi templomban. Voltak, akik most először próbáltak szerencsét, mint: Koltó-Katalin (Nagybánya), Érendréd (Nagykároly), Margitta (Érmellék), Kispereg (Arad), és voltak visszatérő csapatok is, mint: Magyarkéc (Érmellék), Mezőbaj (Bihar), Mikola (Szatmár), Temesvár-Belváros (Temes), Kraszna (Szilágysomlyó) és Zilah-Fenyves (Zilah).

A zenei hangulatot e rendezvényen is Mike Pál és az Élő Kövek biztosították, a nyitó áhítatot pedig Jakó Sándor Zsigmond érmelléki ifjúsági előadó tartotta. Majd Kulcsár Árpád vezetésével 40 tesztkérdés következett a Sámuel második könyvéből és hat dávidi zsoltárból. Rövid éneklés általi szünet volt a két tesztkérdéssor ismertetése között, majd egy hosszabbacska pihenő után a kerületi szakaszon is különdíjas játék következett. Először Simon-Szabó István által barkácsolt keresztrejtvényt fejtettek az ifjak, majd csapatpárbajok voltak egy kicsit másképpen. Eddig a párbajban a játékosok maguk tették fel a kérdéseket az ellenfélnek, az idén azonban a házigazda Illyés Tamás egy nagyon leleményes kérdés-táblázatott állított össze, erről válogathattak a párbajozók. Végül az ifjúsági előadó által elkészített társasjáték zárta a vetélkedést. A különdíj nyereménye is szintén társasjáték volt, mely Kraszna (Dimény Eszter, Juhosz Barni, Szígyártó Tímea, Boldizsár Heidi) csapatáé lett.

A jól megérdemelt és roppant finom ebéd után Kulcsár Árpád „Teremtés és evolúciónizmus” címmel tartott rövid előadást. Abban a szűk félórában is rengeteg elgondolkodtató és érdekes dolgot hallhattunk a kezdetről, az özönvízről és Noé bárkájáról. Az elődó egy kis kóstolót adott tömören az ifjaknak, azzal a kéréssel, hogy járjanak alaposabban utána a hallottaknak. Közben a zsűri befejezte a javítást, pontozást és az oklevelek megírását, s elérkezett a várva várt pillanat, a díjkiosztás. Harmadik helyen, csakúgy, mint tavaly Kraszna csapata végzett, a két első hely pedig most is az érmellékieké lett, de azért változás történt, ugyanis a két csapat megismételte az egyházmegyei szakasz dobogós helyezését, azaz második lett Magyarkéc (Borsi Renáta, Borsi Réka, Pop Tímea, Zsisku Gabriella) és első Margitta (Kovács Bianka, Tomuţa Renáta, Forgács Ákos, Magyar Norbert) csapata, akiknek 2,25 pont kellett volna a maximális pontszámig. Gratulálunk nekik!

 
A Talentum: 6 év után újra a vetélkedőn koncertezett
 
Mindenki kapott emléklapot és könyvjutalmat, az első három csapat pedig oklevelet és hatalmas könyvcsomagokat. A napot a Tálentum együttes koncertje koronázta meg, akik rendkívül fiatalos és lendületes hangulatot teremtettek a református templomban, így akik hátrább végeztek, azok is megvidulva térhettek haza.

Köszönet az Érmelléki Esperesi Hivatalnak, a KRISZ-nek (Királyhágómelléki Református Ifjúsági Szövetség), a Bihar Megyei Tanácsnak, a Bihar megyei RMDSZ frakciónak, a Magyarkéci Református Egyházközségnek, akik anyagilag és erkölcsileg is támogatták e vetélkedőt s természetesen köszönet az Érszőllősi Református Egyházközségnek a vendéglátásukért, de mindenképp hála legyen Istennek, hogy együtt lehettünk!

Jakó Sándor Zsigmond,
Jankafalva

Karácsony estéjének üzenete (prédikáció)

Karácsony estéjének üzenete


És lőn, hogy mikor ott valának, betelének az ő szülésének napjai.
És szülé az ő elsőszülött fiát; és bepólyálá őt, és helyhezteté őt a jászolba,
mivelhogy nem vala nékik helyök a vendégfogadó háznál.
Lk 2, 6-7

Mária a legkifejezőbb és legkedvesebb módon mutatja meg mindazt, amit hiszünk, amiben remélünk, és amit tennünk kell, hogy Jézushoz közel kerüljünk. Isten az embert saját képviseltére teremtette. Az eltorzult képviselet helyreállítására pedig Jézust küldte el. Mária méhében kezdődött ez az egyedi, páratlan küldetés. Mária életének középpontjában mindig megmaradt Jézus. Mikor az angyal belépett hozzá, a megváltásról elmélkedett. Tudta, hogy kilenc hónapon át a szíve alatt hordja a megígért Megváltót, harminc éven át otthonában szolgálta, a keresztfa alatt siratta, lélekben miatta szenvedett, Fia mennybemenetel után pedig élete végéig Jézusról beszélt az apostoloknak.

Ma a világ lelki válságban szenved. Minden eddigi értékünk süllyesztőbe került. Értékveszteségünk legmélyebb gyökere az, hogy Isten egészen kiesett világunkból. Még akik hisznek, azoknak sem jelent valóságot az életükben. Hogy mit tegyünk, és mit ne tegyünk, azt már nem Isten akarata, hanem saját érdekünk határozza meg. Tüneti kezeléssel azonban világunkat nem lehet meggyógyítani, csak ha a baj gyökerét orvosoljuk. Mária példája mutatja nekünk, lehet úgy élni és dolgozni, hogy Isten legyen életünk értelme és középpontja. Próbálj hát úgy élni, hogy Jézus szívesen jöjjön szívedbe, és úgy rendezd családi életedet, hogy Jézus jól érezze magát otthonodban!

Mária és József családja azt példázza, hogy az Istenhez vezető útra sem egyedül, hanem közösségben, másokkal együtt megyünk. Vallási életünk éppen úgy társadalmi jellegű, mint egyéb funkcióink. Az elkülönülés minden téren, itt is beteges jellegű. Mária együtt megy Józseffel Betlehembe, együtt megy vele Názáretbe, majd a gyermekkel, tizenkét éves korában, együtt megy a családdal a jeruzsálemi templomba. A gyermek Jézust egyformán neveli Mária meleg szeretete és József szorgalmas gondoskodása. Egy gyermek hitre, vallásossága attól egészséges, hogy az édesanya vele imádkozik, az édesapa példát mutat. A családi élet attól keresztyén, hogy férj és feleség együtt keresi Istent, együtt imádja Istent, együtt szolgálja Istent.

Francis Jammesnek van egy kedves legendája, mely úgy mutatja be Józsefet, mint elszomorodott embert, aki kesereg az emberek keményszívűsége miatt, szomorú, mert nem fogadták be hajlékukba őket. Egy barlang-istállóban hajtotta álomra szomorú fejét. Azt álmodta, hogy gyönyörű palotát épít és összehalmoz benne minden értékes holmit. Amikor elkészült, boldogan akarta a fényes palotába bevezetni Máriát, de ebben a pillanatban fölébredt. Szomorú szemmel ismerte fel a valóságot, barlangjuk sivárságát, de megszólalt Máris: József, ébren vagy? Nézd, megszületett a Gyermek! Ha pedig ő van itt velünk, akkor a barlang már mennyország, az istálló pedig királyi palota. Amikor a pásztorok kopogtattak, József sietett eléjük, és a gyermekhez vezette őket. Amikor Mária elé léptek, József tárta feléjük karjai: Íme, nézzétek, Isten a maga végtelen távolságából kilépett és megjelent közöttünk! Láthatatlansága függönyét elvonta s e gyermek szemeivel tekint reánk. Tekintete nem hideg, mint egy idegené, és nem gúnyos, pedig ismeri gyengeségeinket.

Jézus tehát nem a hatalom, hanem a szeretet szemével néz bennünket. Felséges Uralkodót vártunk, és csendesen szunnyadó gyermeket találunk. Abban különbözik az Újszövetség az Ószövetségtől, hogy míg az Ószövetségben az Úr a Sínai-hegyen mennydörgésben szól, addig az Újszövetségben az Úr, mint jó Atya, egy gyermek tekintetén át szól hozzánk. Nem elég vallásosnak lennünk, hiszen egy mohamedán is az, egy buddhista is az. Nekünk keresztyéneknek kell lennünk, azaz Istent Atyánknak kell tartanunk. Úgy kellene bíznunk Istenben, mint Atyánkban. Nekünk, keresztyéneknek nem az Istennek való kiszolgáltatottság az alapélményünk, hanem a kiválasztottság. Isten Atyánkként, Fiáért kezdettől fogva szeretett minket, gyermekévé fogadott, atyai gondoskodással rendezni sorsunkat. Aki komolyan veszi, hogy Isten kiválasztottja, az az istállóban, a szalmán is érezni, hogy emberi élete, örök boldogsága nem a földi, de a szerető Atya kezében nyugszik. Ez a karácsonyi ünneplés lényege, a Jézus eljövetel-történetének tanítása. Ámen.

Balázsné Kiss Csilla
Érmihályfalva

2013. január 2., szerda

Margittán szolgált a Debrecen - Kossuth utcai ifjúság



Kölcsönösek a találkozások a Margittai Református Egyházközség, valamint a Debrecen - Kossuth utcai Református Egyházközség tagjai között. Istennek hála, hogy valóra vált az az elhatározás, mely szerint közelebb hozzuk egymáshoz a gyülekezetben működő csoportokat. 2011 advent első vasárnapján a debreceni Huszár Gál énekkar szolgált körünkben, folyó év júniusában a margittai énekkar viszonozta a szolgálatot.


Advent harmadik vasárnapján ismét együtt ünnepelhetett a két gyülekezet. A margittai gyülekezet meghívására érkezett és szolgált körünkben a Debrecen - Kossuth utcai Református Egyházközség ifjúsága. Az igei szolgálatot Derencsényi István, Debrecen - Kossuth utcai lelkipásztor, a Tiszántúli Református Egyházkerület főjegyzője végezte Mt.11,2-4.alapján. Bevezetőjében örömét fejezte ki, hogy újra itt szolgálhatnak, s adventi várakozásunk határon innen s túl úgy lesz teljessé, ha arra az eljövendőre tekintünk, akiknek a közelében a vakok látnak, a sánták járnak, a poklosok megtisztulnak, a süketek hallanak, a halottak feltámadnak és a szegényeknek az evangélium hirdettetik. Mt.11,5. 


Igehirdetés után, a debreceni ifjúság szolgálata következett, Tóth Tamás lelkipásztor vezetésével. Az adventi– karácsonyi zenés verses összeállítás fokozta az adventi hangulatot, és kicsalta a könnycseppeket. A debreceniek szolgálatát a margittai ifjak kórusa követte.


Házigazdaként Kovács Gyula lelkipásztor köszönte meg az Istent dicsőítő, felemelő szolgálatokat a 130.-ik zsoltár verseivel, kívánva a testvérgyülekezet számára áldott adventet, békés, boldog karácsonyt, s reménységét fejezte ki további találkozókra nézve.

Az ünnepi istentiszteletet szeretetvendégség követte, ahol a debreceni és a margittai ifjak elbeszélgettek, énekeltek s talán barátságok is születtek-születnek...

Isten áldása kísérje továbbra is életünket és szolgálatunkat!

Balázsi Emma
gondnok

Vezetés, oltalom és áldás (prédikáció)

Vezetés, oltalom és áldás

Olvasmány: Zsolt 91

Zsolt 91,1 Aki a Felséges rejtekében lakik, a Mindenható árnyékában pihen, Zsolt 91,2 az ezt mondhatja az ÚRnak: Oltalmam és váram, Istenem, akiben bízom! Zsolt 91,3 Mert ő ment meg téged a madarász csapdájától, a pusztító dögvésztől. Zsolt 91,4 Tollaival betakar téged, szárnyai alatt oltalmat találsz, pajzs és páncél a hűsége. Zsolt 91,5 Nem kell félned a rémségektől éjjel, sem a suhanó nyíltól nappal, Zsolt 91,6 sem a homályban lopódzó dögvésztől, sem a délben pusztító ragálytól. Zsolt 91,7 Ha ezren esnek is el melletted, és tízezren jobbod felől, téged akkor sem ér el. Zsolt 91,8 A te szemed csak nézi, és meglátja a bűnösök bűnhődését. Zsolt 91,9 Ha az URat tartod oltalmadnak, a Felségest hajlékodnak, Zsolt 91,10 nem érhet téged baj, sátradhoz közel sem férhet csapás. Zsolt 91,11 Mert megparancsolja angyalainak, hogy vigyázzanak rád minden utadon, Zsolt 91,12 kézen fogva vezetnek téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőben. Zsolt 91,13 Eltaposod az oroszlánt és a viperát, eltiprod az oroszlánkölyköt és a tengeri szörnyet. Zsolt 91,14 Mivel ragaszkodik hozzám, megmentem őt, oltalmazom, mert ismeri nevemet. Zsolt 91,15 Ha kiált hozzám, meghallgatom, vele leszek a nyomorúságban, kiragadom onnan, és megdicsőítem őt. Zsolt 91,16 Megelégítem hosszú élettel, gyönyörködhet szabadításomban.


Újév beköszöntével egymásnak boldog új esztendőt kívánunk, magunknak pedig ilyet tervezgetünk. Elgondoljuk, mik a fontos dolgok az életünkben: békesség, boldogság, egészség, jólét, bőség, siker stb; és megfogadjuk, hogy ezekért mindent meg is teszünk. Sokan Isten nélkül választanak célt és utat, és utána esetleg elmondják azt is, hogy „Isten adjon erőt, egészséget, boldogságot és áldást életünkre”. Aztán csodálkoznak, hogy mégsem lesz áldás az útjukon, sőt alig tudnak megmenekülni a veszedelemtől. Mi lehet a baj, hiszen kértük Isten áldását is... Urunk figyelmeztet minket: „Van olyan út, amely egyenesnek látszik az ember előtt, de végül a halálba vezet.” (Péld 14,12) Nem minden út vezet életre, és nem minden úton vár áldás. Nem kell minden ösvényen elindulnunk, és nem kell minden ajtón belépnünk. Atyánk tudja, melyik utat szánja nekünk, melyik úton akar vezetni, és hogyan akar célba juttatni. „Az Úrnak félelme az élet forrása a halál csapdáinak kikerülésére.” (Péld 14,27)

Isten megtanít minket az ő útján járni. Azt ugyanis nem lehet véletlenszerűen megtalálni, akármennyit is forgunk körbe-körbe. Áldást sem lehet véletlenül kapni: azt az Úr Isten adja. Atyánk nemcsak megmutatja, melyik utat szánja nekünk, de ő maga erőt is ad, hogy azon elinduljunk és végigmenjünk. Ha tehát boldogulni akarunk, szakítanunk kell az eddigi életvitelünkkel, és egészen Őrá kell hallgatnunk. „Őrizd meg, és tartsd meg a törvényt! Ne térj el tőle se jobbra, se balra, hogy boldogulj mindenütt, amerre csak jársz.” Furcsán hangzik, hogy ezen múlna a boldogságunk, erre mi egyáltalán nem gondoltunk... Ezért is bátorítgat minket Urunk újra meg újra: „Csak légy igen bátor és erős!” (Józs 1,7) Valóban bátorság kell ahhoz, hogy egészen Istenre alapozzuk az életünket. Kétfelé sántikálni azonban, tudjuk, nem érdemes: úgy sosem fogunk célba érni. A saját magunk választotta zsákutcákba lassacskán belefáradunk. Akkor mi marad? Hallgass Istenre! „Most azért indulj, te és ez az egész nép”, szól az Úr, mert „Veled leszek! Nem maradok el tőled, nem hagylak el.” (1,2 és 5) – Oltalmunknak és erős várunknak tartjuk-e a mi Felséges Urunkat? „Uram, te voltál hajlékunk nemzedékről-nemzedékre.” (Zsolt 90,1) Nála találunk oltalmat, nála megpihenhetünk, nála otthon vagyunk.

Azon az úton, amelyen Urunk vezet minket, meg is oltalmaz. Ezt megtanulhatta Izráel népe is már a kivonulás idején. Amikor végre elengedte a fáraó Egyiptomból a választott népet, és útra keltek, az uralkodó hamarosan meggondolta magát, és mozgósította hadseregét. Hamarosan utól is érték gyors lovaikkal és harci kocsijaikkal a lassan haladó zsidókat, amikor a tenger mellett táboroztak Pí-Hahirótnál, Baal-Cáfónnal szemben. Nem lehetett kétség az erőviszonyok felől, az izráelieknek nem volt esélyük. Mégis: Isten angyala, aki eddig vezette őket, ekkor mögéjük állt, és ugyanígy az addig előttük haladó felhőoszlop is; ám míg az máskor világított, és úgy vezette őket az éjszakában, most „sötét maradt, ezért nem közeledtek egymáshoz egész éjszaka.” (2Móz 14,19-20) Azon az éjszakán Isten megoltalmazta népét, és másnap győzelemmel és szabadítással ajándékozta meg őket.

Isten kézzelfogható valósággá tette számunkra szabadítását és szeretetét: „az Ige testté lett.” (Ján 1,14) Jézus Krisztus által vezet minket a mi mennyei Atyánk, és általa oltalmaz is minket. Mert azt olvassuk Ézs 63,9-ben: „Nem követ vagy angyal, hanem ő maga szabadította meg őket: szeretetével és könyörületével ő váltotta meg őket. Felkarolta és hordozta őket ősidőktől fogva.” Maga Jézus állt oda az ősi ellenségünk és mi közénk, és Ő nemcsak elrejtett és megoltalmazott minket, hanem önmagára vette a mi büntetésünket: Ő viselte el a pofonokat, a gúnyos megjegyzéseket és a kereszthalált is – mi értünk. Lehet-e ennél kézzelfoghatóbb az Isten irántunk tanúsított szeretete?! „Immánuel, velünk az Isten!” Jézus maga az Út, aki elvezet minket a mennyei Atyához. Kérjük őt bizalommal: „Vezess, Jézusunk, s véled indulunk!” Járjunk hát az Ő vezetésében és oltalmában! ĺgy áld meg minket a mi Istenünk ebben az esztendőben is és egész életünkben. Ámen.

Erős-Joó Béla
papfalvi lelkipásztor