2012. október 10., szerda

Jankafalva - Élni akaró gyülekezet

Élni akaró gyülekezet
Barangolás a Jankafalvi Református Gyülekezetben

Ha valaki Nagyváradra utazik Székelyhíd irányából, akkor mindenképp átkel Jankafalva településén. Ezen a részen az Érmelléki Református Egyházmegye „utolsó” települése a falunk, úgymond végvára annak. A közhittel ellentétben nem egyetlen utcából áll, hanem öt utcával rendelkezik.

Jankafalva Árpád-kori település, melyet már az 1291-1294 közötti oklevelek különböző neveken említenek: Ivance, Ivanka. Később Negvegzil, Iuanka, Yohankahaza, Negwenzyl, Iwankahaza, Jankaháza neveken bukkan fel, de az 1438-iki összeírásokban már a mai nevén szerepel, úgy, mint Jankafalva. Janka, Ivánka, Johanka nem egyéb, mint a János=Iván keresztnév régi alakja, s e nevet többen viselték a Gutkeledek, nevezetesen azok Dobi Dorog ágának tagjai közől. Ezek birták Diószeget s Jankafalva annak tartozéka volt mindig, ennél fogva e község kétségkívül valamelyik Ivánka birtokosa vagy épen alapítójától vette nevét. A falu népesség szempontjábó fénykorát az 1900-as évek első felében élte, amikor is 500 fő körül mozgott a lakosság száma. Ma már csupán 276-an lakják településünket, melyből 180-an alkotják a jelenlegi Református Eklézsiát.
 
A templom és a gyülekezet története

Pontosan nem tudjuk mikor épült Jankafalva régi temploma, de azt tudjuk, hogy tágas volt. Az biztos, hogy 1307-ben a Gutkeled nemzetségbeli Kis Kozma és Odun, azaz Ödön osztozásakor Odun fiának, Ivánkának jutott a falu, melyben Szent Györgyről elnevezett egyház állott. Ebből az időből a falu papjai közül csak egy ismeretes: Miklós, ki az 1333–1334-iki tizedjegyzékekben évi négy garas pápai tizedet fizetett.

A gyülekezet reformációja valószínűleg az 1560-as években megy végbe, hiszen ebben az időben reformálódik Bihardiószeg is. Sajnos 1692-1696 között a Váradi várból visszavonuló török-tatár hordák elpusztítják a templomot s a falu lakóiból is csak 4 család marad életben, akik Bihardiószegre költöznek. Két harangjának egyike a szomszéd Diószegre került, melyet az első világháborúban elvittek és ágyút öntöttek belőle, a másikat a monda szerint a «templom tisztásának» nevezett tó vizébe merítették. Ekkor az önálló egyházközség is megszűnt Jankafalván. A régi templom az egykori Szeremley Sándor és Bereczky-féle telek központjában állt, melynek kőmaradványai még 1812-ben láthatóak voltak. Sajnos mára csak egy vörös márványmedence maradt meg belőle, mely az új templomban található. Ami még megmaradt a régi eklézsiából az az úrvacsorai pohár, melyet Albisi Zólyomi Miklós özvegye Radóci Zsófia adományozott a gyülekezetnek 1633-ban, s mely most a Jákóhodosi Református Egyház birtokában van. Nincsenek róla pontos adatok, hogy mikor került e pohár Hodosra, de mivel Jankafalva és Hodos egy földesúri birtok volt, nagyon valószínű, hogy a Szikszai kis család valamelyik tagja ajándékozta a kelyhet a hodosi egyháznak.

Az Érmelléki Református Egyházmegyei Levéltár legrégebbről fennmaradt jegyzőkönyvének tudósítása szerint 1633-ban “Michael Nagyfalvi” volt Jankafalva lelkipásztora.

A XVIII. században a falu újra benépesül, több kisbirtokos is lakja, akik az Úri temetőben nyugszanak mára. Sajnos a kommunizmus idején értékes márvány sírköveiket ellopták, a temetőt mezőgazdasági területté alakították, de egy sírkövet sikerült megmenteni, mely ma a templom bejáratánál van elhelyezve. A mindig is református többségű településen az 1900-as évek első felében istentiszteleteket tartanak az iskolában, majd később házaknál, de a kommunista diktatúra ezeket betiltja. A falu reformátusai a pár kilométerre lévő Diószegre kell, hogy átjárjanak Isten igéjét hallgatni. A rendszerváltás után Gellért Gyula bihardiószegi lelkipásztor szolgálatában újra kezdődnek a faluban a házi istentiszteletek, majd sikerül az iskola épületét kölcsönkapni a vasárnapi igehirdetésekre. Az elnéptelenedett falu anno újranépesült, a rendszerváltás utáni fellélegzésben pedig az egyházközség is újjászületett. 
 
 
Már 1991. augusztus 18-án a presbitérium úgy határoz, hogy: Jankafalván templomot kell építeni (23/1991). Gellért Gyula, akkori esperes-lelkész irányításával és munkájával megkezdődik a templomépítés, s az Úr Isten pedig megadja a lehetőséget és a segítő kezeket, így 1996-ban megtörténik az alapkő letétele (300 évvel a régi templom pusztulása után), 1999-ben már áll a templom, s megszólalnak az új harangok, 2002. augusztus 18-án pedig teljes pompájában adatik át és áldtatik meg az új Jankafalvi református templom. Azóta a vasárnap 2 órakkor kezdődő szolgálatokat Gellért Gyula lelkipászor mellett, a mindenkori diószegi segédlelkészek végezték. Az első (több száz év után), helyben lakó lelkész Uri Imre volt, jómagam pedig az első, aki hosszabb ideje (4 éve) szolgálok a gyülekezetben. 
 
 
A régi szövetkezeti bolt, felújítás után: parókia

Az újjászületett gyülekezet

A gyülekezet eleinte szórványgyülekezetként van nyilvántartva, majd Bihardiószeg leányegyházközségként 1998 októberében végül megkapja az önálló anyaegyházközségi státuszt a Királyhágómelléki Református Egyházkerülettől. A gyülekezet élni akart és élni akarását a jelen is jól mutatja. 2000. december 27-én 15 taggal megalakul a Nőszövetség, mely Árva Bethlen Kata református nagyasszony nevét veszi fel. 2010-ben méltóképpen meg is ünnepeltük a 10 éves fennállást, amikor is Meister Éva színművésznő monodráma előadásában még inkább megismerhettük a névadó nagyasszony tragikus, mégis istenfélő életét.

Gyülekezetünk Presbitériuma 10 tagú, s ami talán érdekesség, hogy nagy többségben nő alkotja, sőt főgondnokunk is nő, Tóth Ibolya-Erzsébet személyében. Talán ebben egyedüliek vagyunk az Érmelléken. Nőszövetségi tagjaink és presbitereink sok mindenben kiveszik a részüket, hiszen ha kell templomot takarítanak, templom előtt a kiskertet szépítik, ha kellett kerítést, vagy teraszt, ablakot festettek, ha arra volt szükség jöttek a 2008-ban az Egyháznak átadott Temetőkertet kitakarítani, bozóttól, szeméttől megtisztítani. De helytállnak a vendéglátásba is úgy imahéten, mint ünnepségeken, vagy ifjúsági rendezvényeken, hiszen az elmúlt években ezekből is kivettük részünket. Az elmúlt két évben először megyei, majd kerületi Bibliaismereti Vetélkedő, az idén pedig megyei Egyháztörténeti Vetélkedő helyszíne volt kis templomunk. Mindezek nagy büszkeséggel töltenek el bennünket. 
 
 
A győztes csata emlékére

Természetesen a vendégfogadást hosszú évek munkái tették lehetővé. Először is nagy nehézségek árán a Szövetkezet boltépületét meg kellett vásárolni a templom szomszédságában. Ez épület parókiává átalakítását Simon-Szabó István tiszteletes kezdte el, majd Uri Imre fejezte be. 2010-ben a parókia épületén tető lett cserélve, melyre nagy szükség volt annak állapota miatt. E munkálat során a parókia gyülekezeti házzá alakult, ahol az ifjakkal való foglalkozás azóta is folyik. 
 
 
I.-II. Világháborús emlékmű a templomkertben

A templomkertben 2003-ban lett elhelyezve Bocskai István nyúzóvölgyi győztes csatájának emlékoszlopa, 2010-ben pedig az I. és II. világháború áldozatainak állítottunk emlékobeliszket, igaz ez még nem befejezett mű, mert hiányzika tetejéről a turulmadár.

Sok minden szépült az évek során az új templom körül, és a templomban is köszönhetően a hollandiai testvérgyülekezetnek is, a Rijsseni testvéreknek, akik sok mindenben támogattak már bennünket. 
 
 
A rijsseni (Hollandia) - jankaiak 2009-ben

A nagy öröm mégis az, hogy nemcsak a külsőségekben született újjá e parányi gyülekezet, hanem lelkiekben is. Élni akarását jelzi az is, hogy a gyülekezet egy negyede gyerek és fiatal. Számukra minden szombaton vallásórák tartatnak, s vannak konfirmándusaink is. A mostaniak a negyedik konfirmándus csapat az önállósodott gyülekezetben, sőt a mostani konfirmándusok a legtöbben vannak, 7-en. 2010 januárja óta IKE is van Jankafalván, s péntek esténként 6-8 fiatal gyűl össze Isten igéjét tanulmányozni. Jó látni, hogy a gyermekek szeretettel fordulnak a templom és Jézus felé. 
 
 
Bár sok idős, egykori templomépítő már elment a minden élők útján, de mégsem ürültek ki a padok, sőt egyre többen keresik fel a lelki béke szigetét. A tavalyi karácsony estén zsúfolásig megtelt templomunk, de imaheteken, vakációs bibliaheteken és más ünnepségeken is szép számban jönnek kicsik és nagyok az Isten házába. Az ünnepek alkalmával vagy fiataljaink szolgálnak, vagy Felnőtt Kórusunk, mely most egy kicsit válságba került az elfogyatkozó tagjai miatt. 
 
 
Holland testvérek 2011-ben „munka”látogatáson

Nemcsak múltunk, de jelenünk is van és a jövőre nézve pedig terveink, hiszen most is folyik a ravatalozó építése, s ha Isten is megsegít, még az idén szeretnénk elindítani a diószegi mintára az Idősek napját. Ennek érdekében a parókia hátsó termének kialakítása szintén most zajlik.


300 év más gyülekezeteknek történelmi, dicső múlt, nekünk ennyi kiesett a gyülekezet életéből, s bizony ezért sok mindent pótolnunk kell, de mégis itt vagyunk. Mert ez a gyülekezet élni akar, s nemcsak a külső építkezésekben mutatkozik meg mindez, hanem a lelkiekben is, az igére vágyakozók közösségének lassú növekedésében is. Hisszük, hogy mindaz a szép és jó, amely ma betölti gyülekezetünk életét egyedül Istennek áldása, hogy a múlt keserűségei után, mint a Főnix madár a Jankafalvi Református Gyülekezet is hamvaiból újjászülessen.

Jakó Sándor Zsigmond
Lelkész  
és
Kovács Anita Etelka
Kántornő