2012. augusztus 6., hétfő

Berettyószéplak históriájából (1. rész)

Berettyószéplak általános története

Berettyószéplak a Réz-hegység lábánál, a Berettyó bal partján terül el, Bihar megye északkeleti részén, Bihar és Szilágy megye határában, ott, ahol a Berettyó felső síkságával találkoznak a dombbá szelídült hegyek. A község Nagyváradtól 72 km-re, Margittától 18 km-re, Zilahtól 52 km-re található. Szilágy megyében Márka, Porc, Lecsmér, Sommály, Bihar megyében Bályok, Dólya, Foglás, valamint Cserpatak határolja. Tóth Lajos egykori berettyószéplaki lelkipásztor a következőket írja a falu történetéről: „Berettyószéplak keletkezési ideje ismeretlen. Kialakulási körülményei a múlt homályába vesznek.” Ásatások során az i. e. II-III. Századból kelta eredetű cseréptöredékek kerültek elő a széplakiak által Köreszéplaknak nevezett határrészen. Első írott adata 1291-94-ből származik, amikor „villa Zeplak”-nak nevezik. 1828 és 1851 között Széplak, 1913-tól pedig Berettyószéplak a neve. Első írásos adataink arról szólnak, hogy Simon bán tulajdona a helység. A hagyomány szerint hajdan királyi vadászok lakhelye volt. Az 1241-42 közötti tatár betörés teljesen elpusztította a többi Berettyó-völgyi településsel együtt. A falu I. Károly idejében újra felépül. A török időben a település elnéptelenedik, újból telepítik.

A XVI. században kezdődik el a falu reformálása. Berettyószéplak mint határhelység az 17OO- 18OO-as években vagy még azelőtt is nagy kereskedői megállóhely volt. A balkáni kereskedők itt pihentek meg, útban nyugat felé. Így a hagyományos őstermelés helyett különösen a vendéglátóipar fejlődött ki. Az 17OO-as évek közepén Berettyószéplakot mezővárossá tették. Sajnos fejlődési menete megállott, mert a tőke-felhalmozódás a községi célok helyett az önzés szűk korlátaira tekintett csupán. 1944 hozta meg az új fejlődés tervét. Ebben az évben a község határában olajat találtak és az óta a szondák sokasága népesíti be a határt. Berettyószéplakból iparközpont lett. 1967- 69 között olajfinomító épült, ahol a kitermelt olajat feldolgozták. Sajnos azonban 2OO5-ben a finomítót leállították több száz munkahelyet megszüntetve. 2OO2-ben vízgyűjtőgát építéséhez fogtak a falu határában. 2OO7-ben pedig a község határában autópályát kezdtek el építeni.

Az berettyószéplaki Református Egyházközség története

A XVI. században kezdődik el a falu reformálása. A református egyház az 1550–1560-as években létesülhetett Tóth Lajos monográfiája szerint. A falut Czeglédi György esperes és Thuri Pál bihari lelkipásztor reformálta. Széplak 1770 előtt többségében református magyar falu. 1773-ban körülbelül 1000 református élhetett a faluban. 1803-1804 között a reformátusok száma a felekezeti összeírások szerint 960 fő, míg a szomszédos Bályoké ebben az időben 727 fő. A gyülekezet lélekszáma az 1891. évi népszámlálás szerint 1103 fő. A Millennium évében (1896) írta Takács József a következőket, amely most a XXI. század elején sajnos nemigen mondható el: „Jelenleg három keresztyén felekezet van Széplakon, amely felekezet lelkészei, tanítói egymással keresztyéni jó békességben élnek, mint szinte a felekezetek tagjai is. Van Széplaknak virágzó kereskedése, jó búzatermő földje. Népét a békés együttlakozáson kívül, szorgalom, értelmesség, józan élet, takarékosság, vallásosság és jó erkölcs ékesítik.” 1926. december 20-án 368 családban összesen 1256-an vallották magukat reformátusnak. Az 1992-ben tartott népszámlálási adatok 1201 reformátust említenek. Sajnos napjainkra ez a szám 860-ra apadt.

A berettyószéplaki református templom



A templom a falu legmagasabb pontján épült, mely egyben a helység központja is volt évszázadokon keresztül. Alatta kanyarog a Nagy-patak, mely a középkorban mocsáros árterével alkalmas volt a falu védelmére. A templom régebbi része a reformáció korában épült. Jellemzője a kelet-nyugati tájolás. „A toronysugarát 1726-ban 35 forintért csináltatták”. „1745-ben az Isten ítélete szállott a toronyra és megütötte az Isten nyila pünkösd utolsó napján”. „1751-ben a tornyot három kőlábbal erősíteni kellett. Csinálta Bartolomeides Josefus”. 1858-ban a templom leégett. A leégés után 6 öllel hosszabbították meg a keleti oldalon. Takács József lelkész “1912-ben 2000 korona ajándékából a rossz karban levő templomot kívül-belül és a tornyot teljesen renováltatta”. 1970-ben fedik be a tornyot horgonyozott lemezzel. 2002 nyarán a tornyot kívül renoválják, a főépületen pedig (ablak csere, külső vakolás, kőlábak alátámasztása, megerősítése) felújításokat hajtanak végre. 2007-ben pedig új toronydíszt (gömb és csillag) kap a templom.

A templom tornyában két harang van: a kisebbik az u.n. soproni harang, 1864-ből való, súlya 528 kg. A nagyobbik, az u.n. aradi harang, 1931-ből való, súlya 938 kg. 1931-ben látták el mind a két harangot vaskoronával. A harangok villamosítására pedig 2010-ben került sor.

A templom orgonakarzatán egy mechanikus csúszkáló-ládás, egymanuálos-pedálos orgona áll. A hangszer építője Jónás István nagyváradi orgonaépítő mester. Az orgona pontos építési dátuma 1874. október 25. Magáról az építőről és az építés évéről sem a játszóasztalon, sem az orgonaszekrényen nem szerepel semmilyen felirat, ezek az adatok a szelepszekrény belsejében található ceruzabeírásokból derültek ki. Az orgona klasszicista stílusban épült, neogótikus díszítésekkel. Öt síptükrös homlokzatán összesen 24 síp található. A játszóasztal az orgonaszekrény elé van beépítve a karzat mellvédjébe. Kivitelezése szerint pozitívnak van álcázva, három síptükrös homlokzatában néma díszsípok találhatóak. A középső síptükör helyén az adományozóról található egy felirat, mely szerint az orgona özv. Péterfi Józsefné Nagy Mária asszony adománya: „Ezen orgonát Isten dicsőségére készíttette özv. Péterfi Józsefné született Nagy Mária asszony a maga költségén”. Az orgona 1999-2010 között nem működik. 2011-ben lett teljesen felújítva, 2011. december 26-án pedig újraszentelve. Az úrasztalát Salánki Mihály és neje Dombi Zsuzsánna készíttették, a szószéket Bányai Mihály, Lengyel Dániel, Kacsa Péter, koronáját Végh János és Juhász István adományozták 1868-ban.

A mellékelt fénykép is bizonyítja, hogy a Berettyószéplaki Református Egyházközség tulajdonában két olyan kőkorsó is van, amiket 1861-ben készítettek. Nagy felelősség és megtiszteltetés volt az egyházfiknak elmenni az úrvacsorához felajánlott borért ezekkel az edényekkel. A két korsón a következő feliratot találjuk: - A nagyobbikon: A SZÉPLAKI REF. SZ. E. SZ. KÉSZÍTTETTE NÉHAI SZÁSZ PÁL ÖZVEGYE MOLNÁR ERZSÉBET”. Alatta egy szív formába írva: K.sz.1861. - A kisebbiken: „SZ. SJO. 1861. BESZÉPLAK.-RA. KÉSZÍTTETTE KÁSA MIHÁLYNÉ SZEKRINY BORBÁRA”. Egy 1935-ben készült feljegyzés szerint a nagyobbiknak 300 lej, a kisebbiknek 200 lej volt az akkori értéke. Természetesen nem a külső forma a legfontosabb, hanem a belső tartalom, amire utal az ige is: „Hasonlóképpen a pohárt is vette, minekutána vacsorált volna, ezt mondván: E pohár amaz új testamentum az én vérem által, ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre.”



Úrasztali pohár


Az egyházközség legrégebbi úrasztali pohara 1770-ből való. T. Szemes József özvegyének Terjeni Rebekának az adománya. Ezüst ötvös munka, oldalán a 12 apostol feje kimunkálva. A legelső anyakönyvet 1751-ben készítették. A parókiális: könyvtár legrégebbi darabja egy énekeskönyv az 1736-ik évből. E könyvben találhatóak Szenczi Molnár Albert zsoltárfordításai.


Úrvacsorai korsók


Lelkészek.

1569-ből ismert Széplak első református lelkipásztora: Michael Szegedinus, azaz Szegedi Mihály. 1597-től Táncos Debreceni János, 1598-tól Ilosvai János, 1630-1631 Ciedreghi István, 1634-től Petlendi Márton, 1638-tól Kisvárdai Pál, 1639-től Csengeri János, 1652-től Szini István, 1655-től Tokaji Márton, 1678-tól Makfalvi István, 1724-től Málnási Bálint, 1733-tól Molnár Dénes László, 1739-ben Szilágy Gábor szolgálja a széplaki református népet.

További lelkészek: Békési Gergely (1739-1750), Szathmári Orbán Sámuel (1751-1758), Kállai Sámuel (1758-1763), Pap András (1763-1769), Földesi István (1769-1770), Lévai Ötvös Pál (1771-1772), Komáromy Pál (1772-1773), Molnár Ferenc (1774-1775), Marosi József (1776), Szentmiklósi János (1776-1786), Báthori Márton (1787-1790), Kassai Sámuel (1791-1811), Rózsa István (1811-1820), Bartha István (1820-1821), Szőke István (1835-1857), Kassay Ignác (1857-1859), Takács József (1859-1919), aki 60 éven át volt a gyülekezet lelkipásztora. (1848-49-ben huszárőrmester volt, Koronás Arany Érdemkereszttel tüntették ki). Thamássy Géza (1919-1933), Dónáth László (1933-1950), Osváth Ernő (1950-1955), Tóth Lajos (1955-1960), Czapfalvy József (1960-1968), Bódizs Béla (1969-1995), Uszkay Huba (1995-2006), Bede Ferenc (2006-napjainkig).