2012. augusztus 28., kedd

Keresztúr nevű települések találkozója

"Ti is Keresztúriak vagytok?"
Apátkeresztúriak a Keresztúr Nevű Települések XIII. Nemzetközi Találkozóján



Keresztúr nevű települések ünnepélyes felvonulása


Augusztus 23 – 26. között került megrendezésre Sajókeresztúron (Magyarország) a Keresztúr Nevű Települések Szövetségének XIII. Nemzetközi Találkozója. A Keresztúr Nevű Települések Szövetsége 2001-ben alakult meg tizenkét taggal, melyek egyike Székelykeresztúr volt. A szervezet létrejöttében egy természeti katasztrófa játszott szerepet: az 1999-es nagy tiszai és bodrogi árvíz idején a segítségnyújtás szándékával vette fel a kapcsolatot Bodrogkeresztúr és Balatonkeresztúr. Ennek köszönhetően 2000-ben megszervezték közösen a Keresztúr Nevű Települések I. Találkozóját, amelyen tizenhárom település vett részt. A rendezvény sikerén felbuzdulva a Szövetség tagjai döntöttek a folytatásról és az együttműködés szorosabbá fűzéséről. Szervezetük már nem csak anyaországi, hanem határon túli településeket is sorában tudhat, immár tizenkilenc taggal büszkélkedhet. Rendezvényeiken az elmúlt években harmincöt különböző Keresztúr nevű település vett részt a Kárpát-medence területéről. Az idei évben huszonhét Keresztúr vett részt a találkozón: a magyarországi Almás-, Balaton-, Bodrog- Hejő-, Kapos-, Magyar-, Mura-, Nemes-, Petri-, Rác-, Rákos-, Sajó-, Sarkad- és Sárkeresztúr, a romániai Apát-, Berek-, Cserna-, Gerend-, Maros-, Ördög-, Póka-, Puszta-, Szilágyfő- és Székelykeresztúr, Ukrajnából Tiszakeresztúr, Szerbiából Bácskeresztúr és Szlovákiából Vysná Slaná.

Apátkeresztúr is képviseltette magát ezen a jeles eseményen. Csütörtökön, nem sokkal a déli harangszó után, közel húsz apátkeresztúri lépte át, öt autóval a Székelyhíd – Létavértes határátkelőt. Izgalmas út elé néztünk.

Isten segítségével, kisebb–nagyobb zökkenőkkel, de komolyabb problémák nélkül érkeztünk meg délután a miskolci egyetemi kampuszba. A szervezők hűsítő itallal és finomabbnál finomabb süteményekkel várták az érkezőket, ami igazán jól esett a nagy melegben megtett közel kétszáz kilométer után. Ez után találkoztunk az apátkeresztúri csoport vezetőjével, aki a Sajókeresztúriak nevében átnyújtott mindannyiunknak egy kisebb ajándékcsomagot, és az aznap esti vacsorát. Már ezekben a percekben kiderült, hogy a szervezők hatalmas munkát végeztek. Sorra érkeztek a különböző csoportok és ők folyamatosan urai voltak a helyzetnek. Több mint ezer embert fogadtak és szállásoltak el minden fennakadás nélkül. Az étkezésekkel és a többi közös programmal is ugyanez volt a helyzet: ment minden, mint a karikacsapás, torlódások, sorbanállások, nehézségek nélkül. Megemeljük kalapjainkat a szervezők előtt!

Az első este jó hangulatban zajlott. Annak ellenére, hogy mindenkin látszott a fáradtság, éjszakába nyúló mulatozásban volt részünk. A kollégium előtt a fúvós zenekar rögtönzött előadást tartott, ami meghozta a kellő hangulatot.



Ünnepélyes megnyitó, a települések képviselőivel


Másnap, a reggeli után indultunk Sajókeresztúrra. Rendezett, hangulatos kis község fogadott minket. A település központjában gyülekeztünk. A köszöntő beszédek és műsorok után elültettük a „Keresztúrok fáját”. Minden jelen lévő keresztúr egy cserépnyi földet vitt a facsemetére, amelyet otthonról hozott. Ezek után közösen énekeltünk el a keresztúriak himnuszát.



A balatonkeresztúri Balaton M. & K. Egyesület Fúvószenekara


A nap legfelemelőbb programja következett: zenés felvonulás a megjelent települések zászlóival. Ábécé sorrendben álltak fel a Keresztúrok és azok képviselői, majd a helyi Szivárvány Mazsorett csoport vezetésével és a balatonkeresztúri M.& K. Egyesület Fúvószenekarának zenei kíséretével átvonultunk a focipályára, ahol egy óriási sátor volt felállítva. Ünnepi műsor következett, majd ebéd után minden keresztúr bemutathatta, hogy ők miben a legtehetségesebbek. Az est hatalmas koncerttel és bulival zárult, ahol a jókedvet a Vegas zenekar biztosította.



Az apátkeresztúri résztvevők

Szombaton folytatódott a különböző Keresztúrok bemutatása, illetve meglepetés fellépőkkel kedveskedtek a szervezők. Kétség kívül az esti koncert volt a legnagyobb meglepetés, ahol a Bikini együttes fokozta a hangulatot, majd hatalmas tűzijáték zárta a napot. A négy napos programról elmondható, hogy érződött bennük, hogy a szervezők számára fontos volt, hogy minden korosztály megtalálja az ízlésének megfelelő elfoglaltságot. Arra alapoztak a szervezés során, hogy megismerhessük egymás kultúráját, ápoljuk a kapcsolatokat, és erősödjön bennünk az összetartozás érzése.



Apátkeresztúriak az 1200 férőhelyes sátor előtt


A program vasárnap zárult, amikor a helyi református templomban egy közös, ökumenikus istentiszteleten vettünk részt, ahol hálát adhattunk Istennek azért a sok élményért, barátért, jókevért, amellyel az elmúlt napokban ajándékozott meg bennünket. Áldást kértünk a hazautunkra, és bár kissé fáradtan és kimerülten, de élményekkel gazdagodva tértünk haza, az örök szállóigével szívünkben: jövőre, veled, ugyanitt! Az ugyanitt természetesen nem egészen helytálló, hiszen a találkozót minden évben máshol szervezik meg, azonban reméljük a következő években is megadja Isten azt az áldott lehetőséget, hogy részt vegyünk ezen a találkozón.

Forró Emese

2012. augusztus 18., szombat

Vakációs bibliahét Apátkeresztúron

Gyerekzsivajtól volt hangos az elmúlt héten a parókia és annak udvara Apátkeresztúron. Ekkor zajlott ugyanis a vakációs bibliahét, ahová naponta tizennyolc – húsz gyerek látogatott el. Többségében reformátusok, azonban nagy örömünkre szolgált, hogy más felekezetűek is részt vettek a foglalkozásokon, amelyek reggel tízkor kezdődtek, és olykor két óráig is elhúzódtak. Két nap, délután négy órától estig tartott a program.



Ügyes kezek szorgoskodtak mindennap


A nap mindig közös énekléssel indult, kicsik és nagyok együtt dicsérték az Úr nevét. Ezután bibliai történeteket tanultunk Isten gondviseléséről, szeretetéről és jóságáról. Természetesen a jól a megérdemelt játék sem maradhatott el. Nagy lárma közepette vették birtokba a parókia udvarát a gyerekek, és különböző csoport- és ügyességi játékokat próbáltak ki. A legnépszerűbbnek a „kacsintós” bizonyult, illetve az, amely során késsel-villával kellett kibontaniuk és megenniük egy tábla csokoládét. Köszönet a lelkes fiataloknak, akik segítettek a játékok és különböző programok lebonyolításában.



Közös éneklés és tanulás közben


Természetesen játék közben jön meg az étvágy, így a szellemi táplálék mellett a testi javakról sem feledkezhettünk el a hét folyamán. Ez úton is köszönjük az adományokat, de elsősorban Istennek adunk hálát, hogy mindennap gazdagon megterítette az asztalunkat.



Az ifjak is nagyon élvezték a közös játékot


Miután test és lélek feltöltődött elérkezett a munka ideje. Egy kéz sem maradhatott tétlenül. Ismét énekkel hangolódtunk rá teendőkre, majd beindult a gépezet: színeztünk, vágtunk, ragasztottunk, pecsételtünk, hajtogattunk… Egyszóval: ügyeskedtünk. Az elkészült alkotásokat a gyerekek hazavitték, és remélhetőleg szobáik polcait ékesítik velük.



Köszönet a fiataloknak a segítségért! Itt már ők is kifújhatták magukat


Amikor már kicsi és nagy is elfáradt, és a déli harangszó már jó ideje elkondult, kissé kimerülten és bágyadtan, de mindannyian számtalan élménnyel gazdagodva tértünk haza. Istennek legyen hála ezért az izgalmas hétért!

Forró Emese

2012. augusztus 6., hétfő

A Szalacsi Református Egyházközség kórusának története

Joggal feltételezhetjük, hogy egyházunkban már Keresztesi József (szolgálati idő: 1787–1812) és Lengyel József (sz. i. 1813–1821) lelkészsége idején gyakorolták a templomi kóruséneklést, hiszen mindkét lelkipásztor énekszöveg írásával is foglalkozott. Az általuk szerzett dicséreteket ma is énekeljük és megtalálhatók a ma is használt énekeskönyvben. Szalacson már az 1717-től kezdődő időszakban működött református fiú- és lányiskola. Az egyház az iskola irányítását a rektorokra bízta. A rektor nemcsak tanított, hanem kántori szolgálatot is végzett.


1907-ben Tóth Miklós vezetésével megalakult a polgári dalárda. Tárgyi emlékünk ebből az időből egy úrasztali terítő, melyen ez a felirat olvasható: „Isten kegyelméből ajándékozták az 1907-ik évben alakult Ev. Ref. Polgári Dalárda tagjai 1911-ben.” Rövidebb megszakításokkal a dalárda ifj. Tóth Miklós, majd pedig Benke Pál kántortanítók vezetésével tovább működik. Benke Pál 1941-ben lemond tanítói állásáról, helyét Knopp Lenke foglalja el, aki megszervezi azt a kórust, melynek tagjai csak lányokból tevődnek össze. Ezt a kórust 1949-ben felváltja a férfikórus. A templomi szolgálatokon kívül temetéseken is énekelnek több szólamban. 1956-ban a kórus-vezető nélkül marad, de a temetéseken 1960-ig rendszeresen, szervezett formában részt vesznek. Az állami iskola egyik tanítója világi célokra akarta felhasználni a kórust, ennek az eredménye a teljes feloszlás lett.

Balázs Lajos lelkipásztor ösztönzésére vegyes kórus alakul szinte a férfikórus megszűnésével egyidőben. Vezetőjük a lelkipásztor. Ennek a vegyes kórusnak a vezetését rövid megszakítást követően Dénes Erzsébet, a gyülekezet kántora veszi át. A vegyes kórus 1996-tól Botos Magda kántor vezetésével működik tovább napjainkig. Az énekkar eddig minden egyházmegyei kórustalálkozón részt vett. Az érmelléki gyülekezetek kórustalálkozóját 1998-ban Szalacson került megszervezésre, több mint kétszázötven résztvevővel (hét kórus vett részt).




A kórus-zászló felavatására a 2000. esztendőben került sor. A zászló díszítésén az 1907-ben megalakult dalárda által készített úrasztali terítő motívumai fedezhetők fel. A kórus minden ünnepnapon szolgál a templomban, de részt vettek már katolikus búcsún is. Rendszeresen énekelnek az egyetemes imaheteken, a szalacsi Lármafánál 1997-től, a község központjában található háborús emlékműnél a Szalacsi Napok alkalmával, valamint az első és második világháborúban elesettek emlékére állított emlékműnél, március 15-én.





2003-ban kiemelkedő eseménye volt gyülekezetnek az egyházmegyei kórustalálkozó, valamint az a hálaadó istentisztelet, melyet az orgona felújítása és a harangok villamosítása alkalmából tartottak. Erre az alkalomra vendégül láttuk az érszőlősi református kórust is. 2007 tavaszán Szalacson került megrendezésre az egyházmegyei nőszövetség tavaszi konferenciája, az egyházmegyei kórustalálkozó, majd az egyházmegyei presbiteri konferencia. A Szalacson megtartott XVI. Egyházmegyei Kórustalálkozón (2007. június 10.) ünnepelték a helyi kórus századik születésnapját, mely ekkor vette fel a Tóth Miklós nevet. Tóth Miklós rektor, kántortanító 1907-ben alapította meg a Református Polgári Dalárdát. Az ünnepség keretén belül elhangzott két idézet az Egyházközség Aranykönyvéből: „ A dalárda orgonaalapra adományozott 200 koronát” (1908); „ A református dalárda …iskolai bútorzatra 180 koronát adományozott, melyből egyebeken kívül három darab iskolai szekrény készíttetett, minő eddig nem volt” (1920).


Fontos megemlíteni azt, hogy a kórustagok a legszorgalmasabb látogatói az istentiszteleteknek, bibliaóráknak. Ők azok, akik az egyház nemesebb ügyeire idejükből is a legtöbbet áldoznak. Élen járnak az adakozásban és a fizikai munkától sem riadnak vissza, szeretetvendégségek megtartásában nélkülözhetetlenek. Általános jelenség, hogy új tagok toborzása egyre nehezebb feladat, de bízunk benne, hogy Isten segítségével sem Szalacson, sem máshol nem némul el a református egyház kórusainak éneke.

[Összeállította: Botos Magda kántor.]

[Forrás: Orosz Otília Valéria: Téged, óh Isten, dicsérünk. Kórusok az Érmelléki Református Egyházmegyében, Nagyvárad 2009]

Berettyószéplak históriájából (1. rész)

Berettyószéplak általános története

Berettyószéplak a Réz-hegység lábánál, a Berettyó bal partján terül el, Bihar megye északkeleti részén, Bihar és Szilágy megye határában, ott, ahol a Berettyó felső síkságával találkoznak a dombbá szelídült hegyek. A község Nagyváradtól 72 km-re, Margittától 18 km-re, Zilahtól 52 km-re található. Szilágy megyében Márka, Porc, Lecsmér, Sommály, Bihar megyében Bályok, Dólya, Foglás, valamint Cserpatak határolja. Tóth Lajos egykori berettyószéplaki lelkipásztor a következőket írja a falu történetéről: „Berettyószéplak keletkezési ideje ismeretlen. Kialakulási körülményei a múlt homályába vesznek.” Ásatások során az i. e. II-III. Századból kelta eredetű cseréptöredékek kerültek elő a széplakiak által Köreszéplaknak nevezett határrészen. Első írott adata 1291-94-ből származik, amikor „villa Zeplak”-nak nevezik. 1828 és 1851 között Széplak, 1913-tól pedig Berettyószéplak a neve. Első írásos adataink arról szólnak, hogy Simon bán tulajdona a helység. A hagyomány szerint hajdan királyi vadászok lakhelye volt. Az 1241-42 közötti tatár betörés teljesen elpusztította a többi Berettyó-völgyi településsel együtt. A falu I. Károly idejében újra felépül. A török időben a település elnéptelenedik, újból telepítik.

A XVI. században kezdődik el a falu reformálása. Berettyószéplak mint határhelység az 17OO- 18OO-as években vagy még azelőtt is nagy kereskedői megállóhely volt. A balkáni kereskedők itt pihentek meg, útban nyugat felé. Így a hagyományos őstermelés helyett különösen a vendéglátóipar fejlődött ki. Az 17OO-as évek közepén Berettyószéplakot mezővárossá tették. Sajnos fejlődési menete megállott, mert a tőke-felhalmozódás a községi célok helyett az önzés szűk korlátaira tekintett csupán. 1944 hozta meg az új fejlődés tervét. Ebben az évben a község határában olajat találtak és az óta a szondák sokasága népesíti be a határt. Berettyószéplakból iparközpont lett. 1967- 69 között olajfinomító épült, ahol a kitermelt olajat feldolgozták. Sajnos azonban 2OO5-ben a finomítót leállították több száz munkahelyet megszüntetve. 2OO2-ben vízgyűjtőgát építéséhez fogtak a falu határában. 2OO7-ben pedig a község határában autópályát kezdtek el építeni.

Az berettyószéplaki Református Egyházközség története

A XVI. században kezdődik el a falu reformálása. A református egyház az 1550–1560-as években létesülhetett Tóth Lajos monográfiája szerint. A falut Czeglédi György esperes és Thuri Pál bihari lelkipásztor reformálta. Széplak 1770 előtt többségében református magyar falu. 1773-ban körülbelül 1000 református élhetett a faluban. 1803-1804 között a reformátusok száma a felekezeti összeírások szerint 960 fő, míg a szomszédos Bályoké ebben az időben 727 fő. A gyülekezet lélekszáma az 1891. évi népszámlálás szerint 1103 fő. A Millennium évében (1896) írta Takács József a következőket, amely most a XXI. század elején sajnos nemigen mondható el: „Jelenleg három keresztyén felekezet van Széplakon, amely felekezet lelkészei, tanítói egymással keresztyéni jó békességben élnek, mint szinte a felekezetek tagjai is. Van Széplaknak virágzó kereskedése, jó búzatermő földje. Népét a békés együttlakozáson kívül, szorgalom, értelmesség, józan élet, takarékosság, vallásosság és jó erkölcs ékesítik.” 1926. december 20-án 368 családban összesen 1256-an vallották magukat reformátusnak. Az 1992-ben tartott népszámlálási adatok 1201 reformátust említenek. Sajnos napjainkra ez a szám 860-ra apadt.

A berettyószéplaki református templom



A templom a falu legmagasabb pontján épült, mely egyben a helység központja is volt évszázadokon keresztül. Alatta kanyarog a Nagy-patak, mely a középkorban mocsáros árterével alkalmas volt a falu védelmére. A templom régebbi része a reformáció korában épült. Jellemzője a kelet-nyugati tájolás. „A toronysugarát 1726-ban 35 forintért csináltatták”. „1745-ben az Isten ítélete szállott a toronyra és megütötte az Isten nyila pünkösd utolsó napján”. „1751-ben a tornyot három kőlábbal erősíteni kellett. Csinálta Bartolomeides Josefus”. 1858-ban a templom leégett. A leégés után 6 öllel hosszabbították meg a keleti oldalon. Takács József lelkész “1912-ben 2000 korona ajándékából a rossz karban levő templomot kívül-belül és a tornyot teljesen renováltatta”. 1970-ben fedik be a tornyot horgonyozott lemezzel. 2002 nyarán a tornyot kívül renoválják, a főépületen pedig (ablak csere, külső vakolás, kőlábak alátámasztása, megerősítése) felújításokat hajtanak végre. 2007-ben pedig új toronydíszt (gömb és csillag) kap a templom.

A templom tornyában két harang van: a kisebbik az u.n. soproni harang, 1864-ből való, súlya 528 kg. A nagyobbik, az u.n. aradi harang, 1931-ből való, súlya 938 kg. 1931-ben látták el mind a két harangot vaskoronával. A harangok villamosítására pedig 2010-ben került sor.

A templom orgonakarzatán egy mechanikus csúszkáló-ládás, egymanuálos-pedálos orgona áll. A hangszer építője Jónás István nagyváradi orgonaépítő mester. Az orgona pontos építési dátuma 1874. október 25. Magáról az építőről és az építés évéről sem a játszóasztalon, sem az orgonaszekrényen nem szerepel semmilyen felirat, ezek az adatok a szelepszekrény belsejében található ceruzabeírásokból derültek ki. Az orgona klasszicista stílusban épült, neogótikus díszítésekkel. Öt síptükrös homlokzatán összesen 24 síp található. A játszóasztal az orgonaszekrény elé van beépítve a karzat mellvédjébe. Kivitelezése szerint pozitívnak van álcázva, három síptükrös homlokzatában néma díszsípok találhatóak. A középső síptükör helyén az adományozóról található egy felirat, mely szerint az orgona özv. Péterfi Józsefné Nagy Mária asszony adománya: „Ezen orgonát Isten dicsőségére készíttette özv. Péterfi Józsefné született Nagy Mária asszony a maga költségén”. Az orgona 1999-2010 között nem működik. 2011-ben lett teljesen felújítva, 2011. december 26-án pedig újraszentelve. Az úrasztalát Salánki Mihály és neje Dombi Zsuzsánna készíttették, a szószéket Bányai Mihály, Lengyel Dániel, Kacsa Péter, koronáját Végh János és Juhász István adományozták 1868-ban.

A mellékelt fénykép is bizonyítja, hogy a Berettyószéplaki Református Egyházközség tulajdonában két olyan kőkorsó is van, amiket 1861-ben készítettek. Nagy felelősség és megtiszteltetés volt az egyházfiknak elmenni az úrvacsorához felajánlott borért ezekkel az edényekkel. A két korsón a következő feliratot találjuk: - A nagyobbikon: A SZÉPLAKI REF. SZ. E. SZ. KÉSZÍTTETTE NÉHAI SZÁSZ PÁL ÖZVEGYE MOLNÁR ERZSÉBET”. Alatta egy szív formába írva: K.sz.1861. - A kisebbiken: „SZ. SJO. 1861. BESZÉPLAK.-RA. KÉSZÍTTETTE KÁSA MIHÁLYNÉ SZEKRINY BORBÁRA”. Egy 1935-ben készült feljegyzés szerint a nagyobbiknak 300 lej, a kisebbiknek 200 lej volt az akkori értéke. Természetesen nem a külső forma a legfontosabb, hanem a belső tartalom, amire utal az ige is: „Hasonlóképpen a pohárt is vette, minekutána vacsorált volna, ezt mondván: E pohár amaz új testamentum az én vérem által, ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre.”



Úrasztali pohár


Az egyházközség legrégebbi úrasztali pohara 1770-ből való. T. Szemes József özvegyének Terjeni Rebekának az adománya. Ezüst ötvös munka, oldalán a 12 apostol feje kimunkálva. A legelső anyakönyvet 1751-ben készítették. A parókiális: könyvtár legrégebbi darabja egy énekeskönyv az 1736-ik évből. E könyvben találhatóak Szenczi Molnár Albert zsoltárfordításai.


Úrvacsorai korsók


Lelkészek.

1569-ből ismert Széplak első református lelkipásztora: Michael Szegedinus, azaz Szegedi Mihály. 1597-től Táncos Debreceni János, 1598-tól Ilosvai János, 1630-1631 Ciedreghi István, 1634-től Petlendi Márton, 1638-tól Kisvárdai Pál, 1639-től Csengeri János, 1652-től Szini István, 1655-től Tokaji Márton, 1678-tól Makfalvi István, 1724-től Málnási Bálint, 1733-tól Molnár Dénes László, 1739-ben Szilágy Gábor szolgálja a széplaki református népet.

További lelkészek: Békési Gergely (1739-1750), Szathmári Orbán Sámuel (1751-1758), Kállai Sámuel (1758-1763), Pap András (1763-1769), Földesi István (1769-1770), Lévai Ötvös Pál (1771-1772), Komáromy Pál (1772-1773), Molnár Ferenc (1774-1775), Marosi József (1776), Szentmiklósi János (1776-1786), Báthori Márton (1787-1790), Kassai Sámuel (1791-1811), Rózsa István (1811-1820), Bartha István (1820-1821), Szőke István (1835-1857), Kassay Ignác (1857-1859), Takács József (1859-1919), aki 60 éven át volt a gyülekezet lelkipásztora. (1848-49-ben huszárőrmester volt, Koronás Arany Érdemkereszttel tüntették ki). Thamássy Géza (1919-1933), Dónáth László (1933-1950), Osváth Ernő (1950-1955), Tóth Lajos (1955-1960), Czapfalvy József (1960-1968), Bódizs Béla (1969-1995), Uszkay Huba (1995-2006), Bede Ferenc (2006-napjainkig).


Érmelléki diadal Erdődön

Egy hosszú és kalandos út során érkeztünk meg május 12-én Erdődre, ahol a Királyhágómelléki Egyházkerületi Egyháztörténeti Vetélkedőre került sor. A vetélkedő külön nevet is kapott, ugyanis arról a Kopácsi Istvánról nevezték el, aki az I. Erdődi Zsinat idején (1545) helyi lelkész volt, majd 2 évre rá megalapította a Scola Rivulinát Nagybányán. Jómagam, mint megyei ifjúsági lelkész, és utitársaim, a jankai fiatalok, mint kiváncsi kalandvágyók, vettünk részt az eseményen, persze csak a közönség sorában, de így is volt kikért izgulni, hiszen Érmelléket Érsemjén és Értarcsa gyülekezeteinek csapata képviselte.

Kánya Zsolt-Attila igei táplálékkal szolgált a jelenlevőknek, majd egy sor neves ember (megyei tanácsos, román polgármester, magyar alpolgármester, erdődi gondnok) köszöntötte az egybegyűlteket. Érződött, hogy az erdődiek valamennyien nagy büszkeséggel tekintettek a náluk megrendezett vetélkedőre, ahogy el is hangzott „az egyháztörténelem ismét kapcsolódik Erdőd városához”.

A vetélkedő két részből állt. Az első fele egy teszt kitöltése volt, mely után szünet következett, s egyben a zsűri elvonulása is a javításra. A második játékrész már látványosabb és játékosabb volt. A játék neve „Maradj színpadon”, a neves tévés játék (Maradj talpon) mintájára, persze itt senki alatt nem nyílt meg a padló, s nem tűnt el a rosszul válaszoló csapat a sűllyesztőbe. Az is változás volt, hogy a kihívó itt egy személy volt, Rácz Ervin, erdődi lelkész. Nagyon látszott, hogy erre a szintre valóban a legjobbak jutottak el, mert sokszor már a kérdés felovasására sem adtak időt a versenyzők, azonnal adták a választ.

A finom pizzás és fánkos ebéd után közkívánatra meglátogattuk az erdődi várat, amely élményt kár lett volna kihagyni. A két órakor kezdődő istentisztelettel, melyet Farkas Zsolt egyházkerületi előadótanácsos tartott, a rendezvény átváltott ifjúsági találkozóba. Istentisztelet után jött a várva várt eredményhirdetés, ahol nagy örömünkre a következők hangzottak el: Első helyen 41 maximális ponttal Érsemjén és Mikola, a második helyen 40,5 ponttal Értarcsa és Kraszna, míg a harmadik helyen a házigazda Erdőd 40 ponttal végzett. Elmondhattuk: jöttünk, láttunk és győztünk.


Az érsemjéniek ismét remekeltek



Ez úttal is másodikak: Értarcsa


A nap további részében is az érmellékiekre összpontosult a figyelem, hiszen Mike Pál vezette Élő Kövek koncertjét hallgathattuk meg. Záróakordként néptáncházban és íjászkodásban lelhették kedvüket a fiatalok. Egy nagyon szép nap volt, főleg így, a győzelmi pálmákkal megrakottan. Köszönjük a két csapatnak és felkészítőiknek, hogy dicsőséget szereztek egyházmegyénknek.

Jakó Sándor Zsigmond

Szeretetszolgálat az érszőllősi gyülekezetben

„Szegények mindenkor vannak (lesznek) veletek”(Jn 12,8). Jézus ezt megkenetése alkalmával mondta a tanítványoknak és ezzel tulajdonképpen a későbbi egyház egyik fontos feladatára is felhívta a figyelmet: nevezetesen a szegények, nélkülözők, özvegyek és árvák gondozására, az érettük végzett szeretetszolgálatra. Az első gyülekezetben a felismert szükségből adódóan választják meg az első hét diakónust, akiknek feladata az asztalok körüli szolgálat volt. Az egyház az idők folyamán hol buzgón gyakorolta, hol elhanyagolta a diakóniai szolgálatot, pedig hasonlóképen fontos része az egyház küldetésének, mint az igehirdetés. Valaki ezt úgy fogalmazta meg, hogy a diakónia az igehirdetés meghosszabbított keze.

A diakóniai szolgálatban megkülönböztetünk: egyéni, gyülekezeti és intézményes szeretetszolgálatot. Az egyéni diakónia lényege az, amikor a hívő keresztyén meglátja maga körül a szükséghelyzetet és lehetőségei szerint valamint képességei alapján segítséget nyújt. Az irgalmas szamaritánus lelkületéről van szó, aki krisztusi lelkülettel lehajol a bajban levőkhöz és mindezért nem vár elismerést, köszönetet vagy dicséretet. Örül, ha szolgálhat, továbbadhat valamit abból a lelki gazdagságból, amit Megváltójától kapott. A gyülekezeti és intézményes szeretetszolgálat, amikor közösségi szinten vagy intézményes keretek között történik a diakóniai munka.


Egyszerű, kétkezi munkával szolgálni

Érszőllősön az egyéni és gyülekezeti szeretetszolgálat gyakorlására van lehetőség. Bibliakörös asszonyaink közül többen látogatnak rendszeresen betegeket, egyedül élőket, erősítve, vigasztalva őket Isten Igéjével és buzgó imádsággal. Emellett szükség szerint gyógyszerek beszerzése, megvásárlása és egyéb felmerülő problémák megoldása is részét képezi ennek a szolgálatnak. Nemrégiben nagy mennyiségű kazettát kaptunk Magyarországról a Tatabánya-bánhidai testvérgyülekezeten keresztül, melyek Cseri Kálmán egykori Budapest Pasaréti gyülekezet lelkipásztorának igehirdetéseit tartalmazzák. Ennek kapcsán szeretnénk elindítani a kazetta missziót, amikor önkéntesek együtt hallgatnak meg egy-egy igehirdetést az egyedülálló testvéreinkkel. Hisszük ennek a szolgálatnak is meg lesznek az áldásai az érintettek életében.

A gyülekezeti szeretetszolgálat egyik része, hogy karácsony nagyhetében egységes élelmiszer csomagokat jutattunk el presbiterek által minden 70. életévét betöltött gyülekezeti tag számára. Emellett a gyülekezet minden évben hozzájárul alapélelmiszerekkel a gyermekek egyhetes táboroztatásához a Lesi tónál. A konyhai szolgálatot önkéntesek végzik, a gyülekezet kántorának vezetésével.

Gyülekezetünkben 2007-ben kezdte meg működését a diakóniai konyha. A régi parókia épületében holland támogatással konyha, ebédlő és vizes-blokk lett kialakítva. A konyha felszerelése szintén holland közreműködéssel történt, nemcsak a berendezéseket biztosították, hanem azok beszerelését is ők végezték. 5 esztendő alatt több mint 40 személy számára készült el hetente meleg étel önkéntes asszonyok szolgálata által. Voltak, akik eljöttek és az ebédlőben fogyasztották el az ennivalót, és voltak, akiknek házhoz kellett szállítani. Az állandó rászorulók mellett adódnak alkalmiak is: betegágyas kismamák, kórházból hazakerülők számára is eljuttatunk igény szerint heti egy alkalommal főtt ételt. A kezdeti nehézségek és ellenkezések után, mára már elfogadottá vált a diakóniai konyha létjogosultsága és szolgálata. Vannak, akik a meleg étel mellett közösségre, beszélgetésre is vágynak, tehát egyfajta lelkigondozást is végeznek önkénteseink.

A szeretetkonyha céladományokból és a diakóniai kertben termesztett alapanyagokból tartja fenn magát. Az elmúlt esztendőben sikerült egy fagyasztószekrényt is vásárolni, mely lehetővé teszi nagyobb mennyiségű alapanyagok tárolását.

Hálával az Úrnak tartozunk minden elvégzett szolgálatért, amellyel őt dicsőítettük, köszönettel pedig a holland támogatóink mellett azoknak az asszonyoknak, akik 5 éve kitartóan és lelkesen végzik önkéntes szolgálatukat, mely által ők maguk is növekednek hitben és kegyelemben.

Illyés Tamás Zoltán,
lelkipásztor

Interjú Rákosi Jenő esperessel

RÉ: - Esperes úr! Megkérném, hogy tekintsük át az elmúlt másfél, szűk két esztendőt az egyházmegye életében.

Rákosi Jenő: - Először azt mondanám el eddigi tapasztalatom alapján, hogy több idő kell ahhoz, hogy valaki az esperesi teendőkbe „belerázódjon”, mint amennyit én is gondoltam, amikor felvettem ezt a tisztséget. A 2010-es esztendőben, megválasztásom után az volt az elképzelésem, hogy az év hátralevő három-négy hónapja erre elegendő lesz. De még így közel két év távlatából is érzem azt, hogy még vannak olyan területek, ahol változtatnom kell, hogy egyházmegyénkben a gyülekezeti és lelki élet még jobban működjön. Nem könnyű dolog váltani, és 1 gyülekezet helyett (vagy mellett), 37 gyülekezet gondját felvállalni, mert valahol minden gyülekezet, és annak tagjai elvárják, hogy kellő figyelmet fordítsak rájuk. Ezt az elmúlt év sűrű programjai között is igyekeztem megtenni, hiszen lelkésztársaimmal együtt 9 gyülekezetben vizitáltam, 8 gyülekezetben pedig kétszer volt minden helyen átadás- átvétel, lelkészek nyugdíjba vonulása, vagy lelkészcsere okán. Ezek az alkalmak jók arra is, hogy a gyülekezetek presbitériumaival, gondnokokkal, általában a gyülekezet tagjaival elbeszélgessünk, lássuk a gyülekezeteknek a gondjait, bár nem mindent tudunk megoldani, de amit lehet, arra törekszünk, hogy azok meglegyenek. Szükség van a kapcsolattartásra, akár azon a szinten is, hogy az esperes minden gyülekezetbe eljut egy esztendő alatt. Volt egy nagy pályázatunk is az elmúlt esztendőben, ami rengeteg időt és energiát igényelt, de aminek az áldása megmutatkozott. Úgy gondolom, hogy a lelkipásztorok közötti jó kapcsolat ápolásáért sokkal többet kell tegyek. Jó kezdeményezés volt az elmúlt években a lelkészcsaládok éves találkozója, ez sajnos, a tavalyi évben elmaradt. Folytatni szeretném ezt, akár úgy is, hogy egy évben két alkalom is legyen. Kötetlenebb körülmények között át tudjuk beszélni a gondjainkat, bajainkat, és örömeinket is.

RÉ: - Úgy tűnik, a gyülekezetekkel való törődés az elmúlt esztendőben szép eredményeket mutat, hiszen a 9 vizitáció és a 8 átadás összesen 17 gyülekezet (akár többszöri) meglátogatását is jelentette. Ez az egyházmegye fele, egyetlen év alatt. Mivel fordulnak a gyülekezetek, vagy a gyülekezeti tagok az espereshez, mik azok a konkrét dolgok, amelyekkel eddig találkozott?

Rákosi Jenő: - Két területre tudom csoportosítani azokat a dolgokat, amikkel megkeresnek. Az egyik anyagi. Elsősorban az építkező, vagy felújítási munkálatokban lévő gyülekezetek azzal keresnek meg, hogy segédkezzen az Esperesi Hivatal az anyagi források előteremtésében, akár úgy, hogy maga a Hivatal biztosítson támogatást, vagy úgy, hogy közvetítő szerepet vállaljon a külföldi egyházi szervezetek, vagy a belföldi politikum irányába. A másik kényesebb. A gyülekezetekben felmerülő gondokkal keresnek meg. Lelkész és gyülekezeti tagok közötti egyet nem értés miatt két gyülekezetben is van feszültség. Vannak olyanok, akik más református gyülekezetbe szeretnének átiratkozni, bár a Kánon azt írja elő, hogy mindenki a saját lakóhelyén kell nyilvántartva legyen, de meg sem lehet tiltani ezt, ha valaki kifejezetten kéri. Még mindig jobb, mintha ezek a csalódott emberek valamelyik divatos szekta karjaiba rohannának, vagy oda menekülnének, mert gyakran az ilyenek a legkönnyebb célpontok a szekták számára. Ilyen esetekben, ha megkeresnek, nemcsak gyülekezeti tagok, hanem a lelkipásztorok is, az elbeszélgetés mellett fontosnak tartom, hogy igét olvassak velük, és imádságban vigyük közösen az Úr elé azokat a dolgokat, amiket súlyként és teherként magukban hordoznak. Ez tapasztalatom szerint megnyugtatást jelent a számukra. De ezek inkább elszigetelt esetek, nem az egész egyházmegyére jellemző.

RÉ: - Érzékelhető volt, hogy a tavalyi év pályázata komoly kihívást jelentett az Egyházmegye számára.

Rákosi Jenő: - Valóban, úgy voltunk ezzel a pályázattal, hogy senki nem kényszerített bennünket a felvállalására, hanem mi magunkat inkább, abban az értelemben, hogy szerettük volna kipróbálni, mire vagyunk képesek. Megoszlottak a vélemények arról, hogy vágjuk-e bele, vagy sem, voltak konzultációk szakemberekkel, a felsőbb egyházi vezetőséggel ebben az ügyben, és végül úgy döntöttünk, hogy belevágunk. Nem kimondottan egyházi jellegű pályázat volt ez. A „csatára” irányult, de voltak különféle események, amelyekben mindenféle korosztályok részt vehettek. Miután megnyertük a pályázatot, még inkább azon voltunk, hogy sikeresen lebonyolítsuk. Mostanra meg már úgy belejöttünk, hogy folyamatosan figyeljük az újabb pályázati kiírásokat. Azt azonban szeretném, hogy még több evangéliumot vigyünk a későbbi rendezvényeinkbe.

RÉ: - Hál’ Istennek sikeresnek mondhatjuk ezt a pályázatot!

Rákosi Jenő: - Ez a pályázat a maga egyediségével, különlegességével nyerte el a támogatást. Végül még abban a megtiszteltetésben is részünk volt, hogy 80 pályázat közül a legsikeresebb 12 közé választották az elért eredmények és a megvalósítás tekintetében. Amit megírtunk a pályázatban, a szó szerint betartottuk.

RÉ: - Kiket emelne ki név szerint, akik ennek a pályázatnak a lebonyolításában kivették a részüket a munkából?

Rákosi Jenő: - Az irodavezetőnket, Perecsenyi Juditot, mert az adminisztrációval ő kellett foglalkozzon egy egész éven át, Gellért Gyulát, bihardiószegi lelkipásztort, esperes-elődömet, aki egyben az egész Nyúzóvölgyi csata-imitációnak a megálmodója is volt, ő főleg a csata lebonyolítása körüli rengeteg teendőt vitte, ahogy mindig is. Bízom benne, hogy Úr ad még neki türelmet és energiát, hogy tovább folytassa. Rajtuk kívül Jakó Sándor Zsigmondnak, jankafalvi lelkipásztornak köszönhetünk nagyon sokat. A kollegák közül is sokan különféle fázisokban segítséget nyújtottak.

RÉ: - Az Érmelléki Egyházmegye emblematikus eseményévé vált a Nyúzóvölgyi megemlékezés, vagyis nemcsak helyben, de az egész Partiumban, és határon túl is, ezzel az eseménnyel kötik össze az egyházmegyét. Már a legelső alkalom is a Reformátusok Világtalálkozójának kiemelt rendezvénye volt.

Rákosi Jenő: - Igen. Ez az Érmellék unikuma. Több ezer ember gyűl össze évről évre, minden gyülekezetből jönnek, hozzák a bográcsosokat, van ünneplés, egyházi éneklés, és olyanok is hallanak igehirdetést, akik egyébként nem rendszeres templomba járók.

RÉ: - Van tehát egy „burkolt” missziós jellege is ennek a rendezvénynek.

Rákosi Jenő: - Igen. Több ezer ember gyűl össze minden évben, ezt ki kell használni, hogy az evangéliummal is megszólítsuk őket. Úgy érzem, hogy jó úton járunk a misszió területén az egyházmegye lapjának beindításával is, ez egy jó ötlet volt. Bár többen is olvashatnák a lapot, de még így is, kb. 10%-hoz eljutunk az érmelléki református családoknak. Ezt fejleszteni kellene. Itt lenne a szerepe nemcsak a lelkipásztoroknak, hanem a presbitereknek is, vagy akár egyes gyülekezetek irat-missziójának, különösen azokon a helyeken, ahol gyülekezeti lap sincs, hogy minél nagyobb példányszámban terjesszék. Ugyanakkor az internetes megjelenése az egyházmegyének is nagyon hasznosnak bizonyult, sok a pozitív visszajelzés, nemcsak az egyházmegyéből, hanem más egyházmegyékből, illetve a határokon túlról is. A holland testvérek is figyelik a blogot, bár nem értik, hogy mit írunk ott, de a képeket megnézik.

RÉ: - Befejezésképpen annyit szeretnék megfogalmazni, hogy ez az időszak az egyházmegye életében nagyon mozgalmas volt. Gratulálok az elért eredményekhez. Köszönöm az interjút.


Követvén az úton (prédikáció)

Követvén az úton

„És előhívják a vakot, mondván néki: Bizzál, kelj fel, hív téged. Az pedig felső ruháját ledobván és felkelvén, Jézushoz ment. És felkelvén Jézus monda néki: Mit akarsz, hogy cselekedjem veled? A vak pedig monda néki: Mester, hogy lássak. Jézus pedig monda néki: Eredj el, a te hited megtartott téged. És azonnal megjött a szemevilága, és követi vala Jézust az úton.”
Mk 10, 49b-52


Krisztusban szeretett Testvéreim! Isten kegyelméből újra az ünneptelen félévbe ért az életünk. A tanévben elfáradt diák örvend a jól megérdemelt vakációnak, a munkában megfáradt dolgozó várja a pihenőszabadság önfeledt perceit, a földeket művelő hálaadással tekint az ég Urára, amikor az aratásra érett gabonamezőkön szertetekint. Ezekben a napsütéses nyári időkben is szerető Atyánk igéje tanit és erősit.

A vak Bartimeus történetéből hangzik felénk a bátoritás szava: „Bizzál!” Jézustól mindig ezt hallhatjuk a legkétségbeejtőbb földi helyzetben is: bizzál! Igénk szereplőjének esetében különös ereje van: a lehetetlen lehetséges, a világtalan látni fog, a bűnös lélek bűnbocsánatot nyer s a kéregető koldusból Isten gyermeke lesz. Üdvösségünk Isten ajándéka, ezért semmit nem tehetünk, de el kell indulni érte.

Ő hiv! Téged Hiv! Már ószövetségi népének életébe is belerejtette ezt a bizonyosságot, melyszerint ismer bennünket és igényt formál mireánk: „Ne félj, mert megváltottalak, neveden hivtalak téged, enyém vagy!” (Ézs. 43,1). Később ott áll Jézus előtt, már nem kell kiáltani, Gyógyitója előtt van néma csendben. Ezt a csendet Jézus szava töri meg: „Mit akarsz, hogy cselekedjem veled?” Felriaszt Jézus kérdése bennünket, úgy ahogy Bartimeust is. Tud – e mást kérni az ember, aki eddigi életében a sötétség béklyóiban leledzett? „... hogy lássak!” Annyi homály fedi az élet minden kérdését, Jézus nélkül csupa rejtély, titok minden. Szivem nem hagy nyugton, látnom kell az élet célját, értelmét s mindenekelőtt azt, Akiben minden megoldódik. Az életünk mélységeiben az áldott Orvoshoz való hitünk segitett s mindig is segit, mert nem azért jött, hogy elveszitsen, hanem hogy megtartson.

Sok embert meggyógyitott Jézus, sokan meglátták az Ő orcáját és a világét is és nem mindig a szabaditót választották. Amig szenvedés volt, addig Jézus orcája volt a legszebb, meggyógyulva azonban visszamenve a világba megfeledkeztek erről a Jóságról és Szeretetről. Bartimeus igazán meggyógyult és igazán látott. Jézust választotta és csak Vele tudott tovább menni.

„Követte őt az úton” - ne feledkezzünk meg soha, az ünneptelen félév idejében, nyári kikapcsolódásaink szinhelyein, legyünk akár völgyben, akár hegyen, életünk minden területén kövessük ŐT. Ámen.

Kovács Gyula
Margitta

A polyvát szétszórja a szél (prédikáció)

Boldog ember az, aki nem jár a bűnösök tanácsa szerint, nem áll a vétkesek útjára,
és nem ül a csúfolódók székére, hanem az ÚR törvényében gyönyörködik, és az ő
törvényéről elmélkedik éjjel-nappal. Olyan lesz, mint a folyóvíz mellé ültetett fa,
amely idejében megtermi gyümölcsét, és nem hervad el a lombja. Minden sikerül,
amit tesz. Nem így járnak a bűnösök, hanem úgy, mint a polyva, amelyet szétszór
a szél. Ezért nem állhatnak meg a bűnösök az ítélet idején és a vétkesek az igazak
közösségében. Mert ismeri az ÚR az igazak útját,a bűnösök útja pedig semmibe vész.
Zsolt. 1.


Szeretem ezt a bölcsességzsoltárt. De félek is tőle. Két életutat állít egymással szembe: az egyik áldáshoz, bőséghez, hasznossághoz, élethez vezet. A másik értéktelenséghez, haszontalansághoz, és végül az elveszéshez. S szinte nem is veszed észre, hogy hogy és hol csúszol át egyik oldalról a másikra, ha nem vigyázol éberen. Ez a félelmetes. Azt mondja a zsoltáros, hogy van egy életút, amelyik fokozatosan feléleszti és megerősíti a lelked, és van egy másik, amelyik ugyanígy, szépen, lassan megöli benned a lelked. Nagyon élénk képi leírását találjuk itt ennek a kétféle életmódnak. Egyik oldalon egy élő, zöldellő fa áll, a másik oldalon a polyva. Vajon látod, érzékeled ezt az éles ellentétet? S ha eddig nem volt eléggé érthető a kép a zsoltáros máris egyértelművé teszi: ilyen a ti életetek. Vagy afelé haladtok, hogy szép, erős, zöldellő, gyümölcsöző fává nőjetek, vagy afelé, hogy értéktelen, könnyű, elfújható, halott polyvák legyetek. Nos, fa akarsz lenni vagy pelyva? Azt akarod, hogy a lelked felépüljön, vagy leépüljön? A döntés főként rajtad áll. A döntést Isten a kezéből már kiadta. A döntés most már a te kezedben van. Ő a maga részéről már döntött.

Mit kell tennem, ahhoz, hogy fa legyek? Mit kell tennem ahhoz, hogy a lelkem megerősödjék, megépüljön? A zsoltár szerint egyértelmű: ahhoz, hogy az életem megépüljön, abba kell hagyni bizonyos dolgokat, át kell gondolni az életet, és jó döntéseket kell hozni. Ki kell vonni valamit az életem rutinjából ahhoz, hogy a lelkem megépüljön. Bizonyos területeken csökkentenem kell az aktivitásomat, bizonyos területeken pedig fokoznom kell. Mit kell abbahagyni? Abba kell hagyni a bűnösök tanácsa szerint való járást, a vétkesek útján való megállást és csúfolódok székébe való beülést. És ez mit jelent a mi mai nyelvünkre lefordítva? Egyszerű: abba kellene hagyni bizonyos emberekkel a haverkodást, abba kell hagyni bizonyos ideológiák szerint élni és gondolkodni, nagyobb távolságot tartani bizonyos világi értékek a magunk értekei között. Mert ugyan „minden szabad nekem, de nem minden használ. Minden szabad, de nem minden épít.” 1Kor 10,23.

Bizonyos napi tevékenységek erősítik az Istennel való kapcsolatunkat, mások pedig gyengítik. Jó volna tehát elgondolkozni, hogy mi az, ami erősíti az Istennel való kapcsolatodat, és mi az, ami gyengíti ezt a kapcsolatot. Hozz meg néhány nagyon bátor döntést! Mert vannak tevékenységek, amiket mások folytatnak, amik teljesen természetesek a világ számára és azok számára, akik körülötted élnek. De megtörténhet, hogy mindezek a te életedre nézve visszahúzó, lelket apasztó tevékenységek, amelyek lassan eltávolítanak az Úrtól és fokozatosan leépítik a lelked. Lehet, hogy ezek a dolgok önmagukban nem rosszak, de mégis elszívják az életerőt az Úrral való kapcsolatodból. Ezért a zsoltár javaslata az, hogy szelektálj. Vajon mire kellene kimondani, hogy kész, egy pillanattal sem vesztegetek többet erre vagy arra a tevékenységre? Mert elpazarolt, eltékozolt, lelket apasztó idő, foglalkozás, ami árt nekem. Ha nem akarsz polyva lenni, hozz jó döntéseket! Hívd ma segítségül az Urat, hogy segítsen neked ebben a szelektálásban! Ami megöl, felhígít, polyvásít, azt fejezd be, azonnal.

A teljesség igénye nélkül hadd kérdezzek rá néhány dologra, ami úgy gondolom, épp ezt a polyvásodást segíti elő az életünkben. Látszólag semleges dolgoknak tűnnek, nem rendelkezik róluk a Szentírás, de ettől még igencsak veszélyesek, nagyon sok kárt okozhatnak lelki életünkben.

- Milyenek a tévézési szokásaink? A gyerekeink nem tudnak olvasni, de kívülről fújják a szappanoperák cselekményét. Azt nem tudják, hogy mi történik mellettük, csak azt, hogy mi történik a filmekben. Családlátogatáskor sokszor még a tv-t sem kapcsolják ki. Vizsgáld meg: az a napi 4 óra, amit statisztikák szerint egy átlagos magyar felnőtt tévénézéssel tölt, segítette az Istennel való kapcsolatodat vagy gyengítette? Tessék csak leltározni, de nagyon komolyan, ha valóban fa akarok lenni, ha elegem van a pelyvaságból!

- Folytathatom, főleg a fiataljaink felé: milyenek a számítógépezési szokásaink?

Lehet, hogy többet töltesz sms-ezéssel, facebook-ozással, sminkeléssel, mint imádkozással, bibliaolvasással? Arra nézve, hogy miből mennyi kell, nincs recept, nem törvény alatt élünk. Csak egyre vigyázz: a lelkedre! Isten fává akar növeszteni téged jelenlétének vizei mellett, igéje forrása mellett! Vigyázz, ne kerülj messze ettől a forrástól!

- Milyen a szórakozási kultúránk? Mi a baj a bulizással, lakodalmazással, a haverokkal összejárni miért is baj? Nem baj, nincs erre határozott tiltása a Bibliának. Ha viszont ezek a szokások azt eredményezik, hogy fokozatosan eltávolodsz Istentől, akkor igenis baj van. Akkor ez hosszútávon polyvásít, fellazítja az életedet, leszívja az erődet, megöl. Ezt ne feledd el!

- A másik dolog: ha csak úgy, kontroll és vizsgálódás nélkül belevetjük magunkat az életbe, a bennünket körülvevő kultúrába, ha csak úgy haladunk az árral, akkor egészen biztos, hogy elpolyvásodik az életünk. Ha nem hozunk Isten könyörületes kezébe kapaszkodva komoly döntéseket arról, hogy mi az, ami nem használ, akkor biztosak lehetünk abban, hogy tönkremegy az életünk. Ha nincs tudatosság az életünkben, annak súlya, akkor az ár elsodor, a szél elragad. Ne légy ilyen ember! Ha viszont van benned vágy, hogy ellenállj a sodrásnak, hogy szembeszegülj a széllel, hogy a rosszat jóval győzd meg, akkor figyelj, mit tanácsol Isten: „Boldog ember az… aki az ÚR törvényében gyönyörködik, és az ő törvényéről elmélkedik éjjel-nappal.”

Gyönyörködni az jelenti: kedvem lelem benne. Örülök neki. Elmélkedni azt jelenti, hogy nem csak kötelességből, félelemből, megszokásból szaladok végig a napi igén, hanem átengedem az agyamon és szívemen. Gondolkodom rajta, tanulok belőle. Mérlegelek, alkalmazom, továbbadom, gyakorlatba ültetem. Éjjel és nappal tudjátok mit jelent? Azt, hogy éjjel és nappal. Vagyis rendszeresen. Hogy az igével való táplálkozás az életem szerves része. Nagy a félelmem, hogy nem minden református teszi ezt. Hogy a hívő református emberek mindennapi rutinjából is hiányzik ez. Márpedig Isten úgy tervezett meg, a „dizájnom” része, hogy szükségem van az Ő szavára. Lelkemnek üzemanyaga az Ő igéje. Ahogy Jézus mondja: „ …azok a beszédek, amelyeket én mondtam nektek: lélek és élet.” (Jn 6,63). Vagy amit Péter mondott: „Uram, kihez mehetnénk: Örök életnek beszéde van nálad!” nem a farizeusoknál, írástudóknál, vagy éppenséggel politikusoknál. Ha ezt teszed, észre sem veszed és megépül a lelked. Az egyház is csak akkor épül meg igazán, ha egyre nagyobb hangsúlyt fektetünk a tanításra, az ige tanulmányozására. Így nevelünk fákat, gyönyörű sudár, zöldellő, sőt, gyümölcsöző fákat.

Képzeld el, mi lenne, ha mindenki azt mondaná: NINCS TÖBB POLYVASÁG! Befejeztem! Ha meghoznánk azt a döntést, hogy én mától fává akarok növekedni, és ebben kérem az Isten segítségét! Legyen ez komoly imatéma!

Mi lenne, ha mindenki az üresjáratokban, a szünetekben, a buszon hazafelé jövet elővenné az igét és azon gondolkodna? Ha az autónkban keresztyén zenét, prédikációkat hallgatnánk? Ha az üres időkben helyet adnánk Isten igéjének? Nem lennénk lelkileg egészségesebbek? Mi lenne, ha minden érmelléki református atyafi csütörtök délután [vagy amikor a gyülekezetében alkalom van] kikapcsolná a televíziót, letenné a kapát, kikapcsolná a számítógépét, és elmenne bibliaórára, hogy töltődjön, épüljön a lelke? Ha több időt adna az Istennek? Vagy ugyanezt tenné vasárnap? Egy komoly szándékú keresztyénnek csak egyszer kell meghoznia a döntést arról, hogy hogyan –hányszor jár templomba: és nincs ilyen, hogy ha, vagy esetleg. És nem ezt teszi függővé mástól, hanem mást tesz ettől függővé. Mert ez vezet a lélek megépüléséhez. Vajon mi lenne, igen, mi lenne, ha egyszerűen többet gyönyörködnénk az Úrban?

Imádság:

Urunk, Istenünk, te látod, sokan közülünk éppen fulladoznak a polyvában. Segíts kimondani: befejeztem! Szükségünk van a te jelenlétedre, támogatásodra, segíts elköteleződni az ÉLET mellett. Szeretnénk gyönyörködni benned, egyre többet, éjjel és nappal. Ámen

Mike Pál,
lelkipásztor

2012. augusztus 3., péntek

Margittaiak brassói kirándulása

Július 20.-a és 22.-e között egy háromnapos kirándulást szervezett a Margitta-i Református Egyházközség. A cél: Brassó és környékének meglátogatása.

Péntek reggel 6 órakor a kirándulókra jellemző izgalommal gyülekezett a kis csapat a parókia előtt. Presbiterek, nőszövetségi tagok, idősebbek és fiatalok, barátok s ismerősök alkották a mintegy 40 fős csapatot.


Miután lelkészünk rövid fohászban Isten áldását kérte elindultunk Brassó irányába. Kellemes beszélgetés s többszöri megállás után ( hisz kirándulás alatt az étvágya is megjön az embernek, főleg, hogy férfitársaink „jó bihariakhoz” illően egy kis sziverősitőt is hoztak) koradélútán érkeztünk meg Brassóba.

Lélegzetvételnyi szünet után a Cenkhegyre kapaszkodtunk fel (helyesebben „felvontattuk” magunkat), hogy először madártávlatból nézzük meg azt, amit később közelről is megtekinthettünk. A 960 méteres magasságból csodálatos panoráma tárul a kiránduló szeme elé: az ó- és új-város harmónikusan ötvöződik, s alkot remek egységet.




A délután folyamán meglátogattuk a Fekete Templomot, a Cérna utcát, hosszasan sétáltunk a főtéren, majd a néhány napja megnyilt magyar vendéglőben, a Pilvaxban, a szebbik nem üditővel, mi férfiak egy - egy pohár sörrel „mostuk le az út porát”.

Késő este érkeztünk a Brassó melletti Négyfaluba (Sacele) elfoglalni szálláshelyünket és miután megvacsoráztunk a kellemes fáradságtól szószerint „ágynak estünk”.

Szombaton korán indultunk, hisz olyan látványosságok vártak ránk, mint a szinajai Peles Kastély, a törcsvári Bran Kastély és a Poiana.


Jó ötletnek bizonyult helyi idegenvezetőt fogadni, aki minden tudnivalóra és érdekességre felhivta a figyelmet és szakmai tudásával még szebbé tette az amúgy is felemelő élményt.

Vasárnapra maradt Négyfalu és környékének megtekintése. Attila, az idegenvezetőnk igazi házigazdaként kalauzolta csoportunkat (nem csoda hisz itt él Négyfaluban). Benéztünk a helyi Tájházba, megnéztünk egy hagyományos selyemszövő műhelyt, a négyfalui 1948-1949-es Emlékművet, a Trianon előtti magyar – román határon álló vámházakat és Isten kegyelméből eljutottunk a helyi református templomba is.

Az itteni lelkész - lelkipásztorunk évfolyamtársaként - nagy szeretettel fogadva bennünket ismertette az egyházközség életét, majd üditővel s egy kis harapnivalóval kedveskedett.

A búcsú pillanatai következtek, a viszontlátás reményében köszöntünk el az idegenvezetőnktől és a református lelkésztől, s „szedelőzködtünk”, hisz több mint 400 kilométernyi út várt reánk. Az utazás folyamán jól megfért egymás mellett egyházi ének és népdal, igy a mintegy nyolc órás út kellemesen telt s késő este fáradtan bár, de jó hangulatban érkeztünk haza.

Egyhangú volt a vélemény: kellemes három napot töltöttünk együtt, mindenki jól érezte magát, olyannyira, hogy mig a csomagjainkat válogattuk a buszban egyesek már arról érdeklődtek mikor és hova lesz a következő kirándulás. Isten áldása legyen minden olyan alkalmon, rendezvényen ahol együtt lehetünk barátságban és szeretetben.

Horváth Sándor
presbiter

A margittai Nőszövetség Egerben

Várva várt esemény köszöntött ránk július 3-án. Nőszövetségünk szokásos évi egy napos kirándulását idén Egerbe szervezte.



Reggel 6 órakor a parókia elől indultunk és négy órás utazás után Egerbe érkeztünk. Fogadott idegenvezetőnk Eger várának déli bejáratánál várt bennünket. Bemutatta Eger várát és fáklyás kazamatta vezetésben is részünk volt. Ezután elindultunk a városközpontba. Idegenvezetőnk bemutatta a Dobó-teret, a Minorita Templomot és a különleges Kopcsik Marcipániát, ahol minden cukorból készült,.... majd a félórás pihenő alatt mindenki felfrissülhetett egy fagylalt, üditő által.


A központból utunk a Szépasszony völgyébe vezetett, ahol megebédeltünk és a hely jellegzetes borával koccinthattunk. Kis pihenő, szabad séta, beszélgetés után Egerszalókra indultunk, ahol a természetadta csodálatos sódombot és az új strandot csodálhattuk meg.



Hosszú, fáradságos nap után, későn értünk haza, de erőt gyűjtöttünk ahhoz, hogy szokásos hétfői munkálkodásunkat ugyanolyan jókedvvel folytathassuk, mint ahogy addig csináltuk.

Kovács Beáta
nőszövetségi elnök


Margittai ifisek újra Feketeerdőn

„Füves legelőkön terelget, csendes vizekhez vezet engem.”
Zsolt.23,2.



A margittai református gyülekezet ifjai az idei nyáron is remek kiránduláson vettek részt Feketeerdőn Kovács Gyula tiszteletes szervezésében.


Szombat reggel (június 30) 8 órakor elindultunk és egész estig élvezhettük a napsütést, a friss levegőt és a patak csobogását. Sok csapatépítő és tanulságos játék várt ránk. Nagyszerű szakácsunk a kántor úr is velünk tartott, aki gondoskodott a finom ebédről, mely előtt rövid áhítatot tartottunk. A későbbiekben egy hosszú túrán vehettek részt a bátrabbak, miután a csapat fáradtan, bár boldogan hazaindult.



Az Úr gondoskodott arról, hogy tökéletesen teljen el a napunk. Egyedül Övé a dicsőség!

Kovács Bianka
KRISZ-tag


Lelkészértekezlet Margittán

Az Úr csodásan működik


Isten teremtő munkájára és annak ma is félreérthetetlen nyomára (úgy az élettelen, mint az élő világban) csodálkozott rá az Isten tiszteletére összegyűlt közösség, többnyire az Érmelléki Református Lelkészértekezlet tagjai, Margittán, 2012. júl. 25-én, a felújított Református Konferencia-teremben, Nt. Kovács Gyula lelkészértekezleti elnök meghívására és szervezésében.

Az Úr csodálatos munkálkodásáról nem csak énekeltünk, de két ízben is hallottunk erről.



Az áhitaton Nt. id. Mátyás Árpád nyugdíjba készülő volt lelkészértekezleti elnök foglalta össze a Biblia bizonyságtételét Isten dicsőségéről, csodálatos megjelenéseiről, bíztatott bennünket, hogy az Úr dicsőségének kősziklájára helyezzük életünket.



A hitmélyítő előadást Dr. Kiss László tartotta, aki Debrecenből érkezett, a margittaiak testvérgyülekezetéből, a Kossuth-utcai gyülekezetből. Missziós gondnokként, mint hitvalló bio-kémikus tudós vallotta meg az előadáson személyes hitét a Teremtőről, teremtésről. Mint egyetemi tanszékvezető professzor a biológia, a fizika legfrissebb kutatási eredményeit mutatta be, roppant egyszerű, közérthető, szemléletes módon, melyek félreérthetetlenül, egyértelműen utalnak a Teremtő teremtő munkájára. Beszélt arról, hogy minden természettudós az élő és az élettelen világ titkainak megismerésében eljuthat a Teremtőhöz és a hit és a tudomány nem mond egymásnak ellent. Az evolúció elméletét félreértelmezték és ezt a félreértett elméletet tanítják ma is, még sok egyetemen is. Az evolúció elmélete az élőlények környezetükhöz való alkalmazkodását tanítja, nem azt, hogy egy alsóbb szinten működő élő szervezetből fejlődtek ki a bonyolultabb szervezetek, s a majomnak és az embernek egy közös őse volt, vagy épp az ember a majomból fejlődött ki. Az evolúció fajfejlődés-elméletté való félreértelmezése az Istennel szembeforduló tudósok műve. A teremtés, az Isten semmiből mindent teremtő munkája, nem zárja ki az evolúció-elmélet eredeti jelentését. A tudomány minél többet tud meg az Isten által megismerhetővé tett teremtett világából, az ember rádöbben arra, hogy még mennyi mindent nem ismert meg Isten csodáiból, s rádöbben arra, hogy a végső titkok az Úréi. Isten a teremtésben olyan zárakat, határokat adott a világ működésének megismerésében, mely az ember javát szolgálják, a tudomány nem mindent tudás, hanem az Istentől megengedett tudás, a jóra. A megismerhető és a megismert csodák Isten csodálatára, Isten előtti leborulásra, a tudás a jónak, a szeretetnek szolgálatába állítására indítják az embert.



A hiterősítő előadást tartalmas beszélgetés követte, majd ízletes közös ebéd elfogyasztása. Köszönjük Nt. Kovács Gyula margittai lelkipásztornak, margittai munkatársainak a kedves vendéglátást, a testvéri közösség áldásainak megtapasztalását.

Minden nap szakíts időt arra, hogy rácsodálkozz Isten teremtett, téged körülvevő, benned lévő csodáira, örülj Teremtődnek, s akkor életörömöddel is Rá mutatsz.

Balázsné Kiss Csilla
érmihályfalvi lelkipásztor


Vakációs bibliahét Margittán

„Ezt látnod kell!”címmel vakációs bibliahetet tartottunk Margittán, július 9-15. között.



Nagy örömünkre szolgált, hogy a nagyvakáció és az éppen zajló angoltábor ellenére minden nap megtelt a református parókia imaterme zsibongó, Isten Igéje hallgatására vágyó gyermekekkel. Az idén nagyon sok óvodás vett részt a foglalkozásokon, és más településekről is érkeztek hozzánk érdeklődők. Munkánkat sok lelkes ifi segítette.




Elizeus próféta történetén keresztül a gyermekek megtanulták, hogy Istenhez minden bajunkkal fordulhatunk, mert ő szerető Atyaként gondoskodik rólunk. Isten a kicsit is felhasználhatja, ha azt neki adjuk és engedelmeskedünk neki. Lehet, hogy nincs csak egy mosolyunk. Isten azt mondja:- Add nekem, és megvidámítunk valakit, aki szomorú!

A történetek mondanivalójának elmélyítését nagymértékben elősegítették a vidám, ritmusos, könnyen megtanulható énekek, amelyeket kicsik és nagyok boldogan énekeltek.





A tanulás mellett jutott idő a játékra, a kézimunkára és a Nőszövetség tagjai által készített finom sütemények elfogyasztására is. Elmondhatjuk, hogy egy nagyon tartalmas és kellemes héten vagyunk túl, melynek utolsó napján, a gyülekezet előtt is bemutattuk a héten tanultakat.

Adjon Isten még sok ilyen áldott alkalmat!

Bordás Mária
vallástanár


Ifjúsági csendesnap Érmelléken

Múlt szombaton Margittán került megrendezésre az Érmelléki Református Egyházmegye fiataljai számára előkészített ifjúsági találkozó. A szervezők nagy örömére 13 településről érkeztek résztvevők az egész napos rendezvényre.



A gyülekezés után a margittai református templom hűvös falai között kezdődött el a program gitár kísérettel történő éneklés keretében. Majd Kovács Gyula helyi lelkipásztor köszöntötte a 120 fiatalt és kísérőiket. A tiszteletes úr a 92. Zsoltár által nyújtott lelki táplálékot üdvözlő szavaiban. Majd egy újabb éneklést követően Jakó Sándor Zsigmond ifjúsági lelkész rövid igemagyarázatát (Mt 5,14-16) hallgathatták meg a résztvevők, mely már előkészítette a délelőtti előadást is, hiszen a prédikátor arról szólt pár gondolatot, hogy mit jelent keresztyénnek lenni. Mielőtt újabb prózai program következett volna a szervezők megmozgatták a fiatalokat egy kis ismerkedő játék beiktatásával. A nyüzsgés után ismét elcsendesedett a templom, mert minden szempár Kánya Zsolt-Attila KRISZ elnök-lelkipásztorra szegeződött, aki arról tartott előadást, hogy mit jelent keresztyén fiatalnak lenni a mai világban. Nagyon érdekes, időszerű adatokat és információkat közölt az előadó, ahogy ő mondta csupán gondolatébresztő adatokat. Az előadás folyamán szó esett arról, hogy ki a keresztyén, hányan is vannak ma a keresztyének, mi a mai felmérések szerint vonzó a fiatalok számára, s arról is, hogy mi lehet vonzó a keresztyénségben. Érdekes volt azt is megtudni, hogy számos híres ember is keresztyénnek vallja magát, pedig a mai fiatal azt gondolhatná, hogy keresztyénnek lenni nem divatos, nem előnyös, ha híres akar lenni. A kb. félórás előadást még egy hosszú beszélgetés és éneklés követte.








A lelki táplálkozás után elérkezett a test szükségeinek kielégítése is. Míg a fiatalok a templomban ismerkedtek és lelkileg töltekeztek, addig a parókia udvarán Lőcsey László keze alatt főtt a bográcsban az étel, valamint Kovács Beáta tiszteletes asszony és a margittai egyháztagok, fiatalok sürgés-forgása során készen álltak az asztalok a finom ebéd elfogyasztásához is.

Az ebédet Jakó Sándor szervezésében vidám és csoportos játékok követték, majd délután 4 óra tájban a Polgármesteri Hivatal által biztosított szabadtéri színpadon a Mike Pál által vezetett Élő kövek nevet viselő keresztyén együttes adott több mint egy órás koncertet. Ennek a záró programnak az volt a különlegessége, hogy már nemcsak a fiatalok, hanem a város lakói is részt vehettek a koncerten. Bár csendesnap nevet viselte ez a rendezvény - abból kiindulva, hogy az egybegyűltek Isten előtt elcsendesednek, a rohanó világban lelassítanak, hogy megtapasztalják a találkozás örömét - , mégsem volt csendes és álmosító együttlét, sőt sok vidámság, sok lelki jó tarkította ezt a forró, nyári szombatot. Ezért Istené a dicsőség, és a szervezőké a köszönet.