1926-ban megalakult a Nőszövetség, mely tizenhat tagot számlált. 1928-ban megalakult a Leányegylet, harminchat személlyel. 1929-ben a Leányegyletből kétszólamú egynemű kar alakult (szoprán és alt). 1930-ban megalakult az ifjúsági, mely úri fiúkból, gazdálkodókból állt. Egyesültek a Leányegylettel és megalakult egy négyszólamú vegyeskar. A Leányegylet és a Nőszövetség teljesen önerőből száz darab széket készíttetett a népes ifjúságnak (a hetvenöt leány egy-egy széket, a Nőszövetség pedig huszonöt széket készíttetett). Az ifjúsági alkalmakon a következő volt a program: imaóra, szavalatok, játékok (dominó, sakk, marokkó, valamint verses és énekes népi játékok). Cserkészszövetség is működött. Az énekkar népdalokat, egyházi énekeket tanult Koós Zoltán kántortanító vezetésével. 1940-ben megalakult a Férfikar negyvenes létszámmal, és négyszólamú egynemű kórussá fejlődött (tenor 1, tenor 2, basszus1, basszus 2). 1941-ben már volt felnőtt vegyeskar, az Egyházi Iskolai Kórus, mely nemcsak egyházi-, hanem világi énekeket és népdalokat is énekelt. Kulturális rendezvényeken is felléptek a klubban, valamint a kultúrotthonban. Komoly, színvonalas műsorokat adtak elő (a mellékletben egy ilyen műsor részletes nyomtatott programja látható). Ennek a műsornak nagy sikere volt, még ma is megállná a helyét akár nagyvárosi színházban is.
A KIE (Keresztyén Ifjúsági Egyesület, ma IKE) ötven tagot számlált, Nagy Lajos presbiter vezette, szünidőben dr. Eszenyeiné Dr. Széles Mária professzor asszony foglalkozott az ifjúsággal. 1944-ig intenzív ifjúsági élet folyt Székelyhídon.

A kórusok, az ifjúsági csoportok létszáma példaértékű. Sajnos itt véget értek a „szép idők”, a virágzó kulturális élet, mert minden vallási- és magyar kulturális rendezvényt betiltottak. 1986-ban ismét működő vegyes kara volt a székelyhídi református egyházközségnek. Ez már szigorúan egyházi kórus volt. Általában a Református Énekeskönyv énekanyagát, valamint a Hallelujah énekeskönyvet használták. Ez a kórus már nem volt olyan népes, mint a korábbi, és a színvonal is alábbhagyott. Kórusvezetők: Pallagi Ildikó zongoratanárnő, Gavrucza Márta nagytiszteletű asszony, később Molnár Ildikó kántor, akit a székelyhídi református gyülekezet nevelt ki, majd Véber Ilona tanítónő, aki nagy odaadással vezette a már egynemű kórussá alakult női kórust. Ez az énekkar folyamatosan működött huszonnégyes létszámmal, tagjai nagyon odaadóak voltak és mindent megtettek a szép, színvonalas előadás érdekében.

1993-ban, Érmihályfalván, kórustalálkozón
1990-ben ifjúsági kórus alakult, mely nagy iramban fejlődött Kiss Zoltán segédlelkész vezetésével, aki közben Székelyföldre került. Nem végzett zene szakot, de nagy szakértelemmel vezette a kórust és szép eredményeket ért el. A kórustagok jó énektechnika elsajátításával polifonikus műveket is szépen megszólaltattak. Ezután Molnár Ildikó kántor vette át a kórus vezetését, aki akkor a Sulyok István Református Főiskolán kántortanító szakra járt. Ez a kórus szintén folyamatosan működik mintegy huszonöt taggal és eddig minden ifjúsági kórustalálkozón részt vettek igen szép eredménnyel.
[Milotai János tiszteletbeli egyházmegyei főgondnok, valamint Bakó Ilona egykori kórustag visszaemlékezései alapján összeállította Veres Zsolt kántor, 2002.]
2000-ben, Érmihályfalván
A férfikórus történeteSzékelyhídon a kórusmozgalomnak komoly múltja van, mert a magyar ember lelkében benne van, hogy nem lehet nagyot s szépet alkotni, csakis közösségi összefogással. Ilyen összefogás eredménye volt az 1897-es évben a Székelyhídi Önkéntes Tűzoltók Egyletének a megalapítása és a tűzoltóegylet férfikórusának beindítása. Az akkor létrehozott férfikórus egészen az I. világháborúig működött és méltó ünnepélyes hátteret biztosított fellépéseivel a történelmi, nemzeti ünnepeken, társadalmi- és társasági összejöveteleken. Trianon után már 1921-ben újraindult a férfikórus és olyan híven őrizte és ápolta hagyományainkat, hogy 1931-ben a Romániai Magyar Dalosszövetség ezüst emlékéremmel tüntette ki.

2002-ben, Ft. Tempfli József megyés püspökkel
Sajnos a II. nagy világégés 1944-ben véget vetett a férfikórus (dalárda) működésének. 1955 és 1964 között működött a Székelyhídi Középiskolának egy diákkórusa, majd 1972-ben megalakult a „Harmónia”vegyes kórus, amely 1977-ben országos II. helyet, 1979-ben pedig IV. helyet ért el. A vegyeskórus megfelelő vezető hiánya miatt 1987-ben felbomlott.
1997 telén megalakult az új Székelyhídi Férfikórus azzal a közös elhatározással, hogy mindentől és mindenkitől független hagyományőrző kultúrformáció lesz. A kórus első, bemutatkozó fellépése 1998. március 15-én volt Székelyhídon. A kórus alapítója és vezetője Karancsi Béla mérnök-tanár, a Nagykágyai Iskolacsoport igazgatója, aki jelenleg is vezeti és betanítja a kórust. 2001-2004 között a kórusvezető karnagy Veres László Zsolt volt.

A felvételen gitárral Veres László Zsolt
A kórus repertoárjában népdalok (39), kurucdalok és bujdosóénekek (14), Kossuth-nóták (11), katonadalok és verbunkosok (15), bordalok (9), kórusművek (4), himnuszok (6) és egyházi énekek (23) vannak. Ez lehetővé teszi, hogy szinte bármilyen profilú rendezvényre lehet összeállítani fellépési programot. A kórustagok hozzáállásának komolyságára jellemző, hogy mindenki saját költségére készíttetett „bocskai-fellépőruhát”, és a legtöbb fellépési színhelyre saját költségükön utaznak.
Az alapító 25 tagból 8 már kilépett, de jöttek újak, így jelenleg 28 tagja van a férfikórusnak. Az átlagéletkor sajnos elég magas, kb. 50 év, de a hozzáállás fiatalos. A tagok társadalmi, politikai és egyházi hovatartozása soha nem volt téma és nem is lesz, mert az együtténeklés öröme, az együttlét ereje, magyarságunk, hagyományaink és egységünk megőrzése mindennél fontosabb.
A kórus számtalan meghívásnak tett eleget úgy szűkebb hazánkban, Bihar megyében, mint az anyaországi Nyíradonyban, Létavértesen, Pocsajon, Bagaméron, Körösszegapátiban. A Székelyhídi Férfikórus igyekszik minden felkérésnek eleget tenni, ha a kórusvezető és a tagok többségének a programjával összeegyeztethető. A kórust 2009. január 22-én „Magyar kultúráért” díjjal tüntették ki a megye kulturális életében kifejtett tevékenységéért. Ugyanez év júliusában a „Pro Patria Alapítvány díjában” részesült.

Az IKE-kórus 1996-ban, Érkörtvélyesen
Az utóbbi években számos fellépésük volt. Néhány a legfontosabbak közül: 2007-ben: Március 15-én Székelyhídon, Érmihályfalván a Nyíló Akác fesztiválon, a nagyváradi Vártemplomban, Simonyi óbester emléktábla-avatásán Székelyhídon, Körösszegapátiban (Magyarországon), imahéten Hegyközszáldobágyon, Húsvéthajnali áhítaton Székelyhídon, az Érmelléki Ősz megnyitóján Székelyhídon, az 1956-os ünnepségen a székelyhídi Petőfi Sándor Elméleti Líceumban, Margittán kórustalálkozón, a székelyhídi kórustalálkozón, a Nyíradonyi Népzene és néptánctalálkozón Magyarországon.

Az ifjúsági kórus 2008-ban
2008-ban: Március 15-én, Székelyhídon, Érmihályfalván a Nyíló Akác Fesztiválon, Simonyi óbester emléktáblájának koszorúzásán, Húsvéthajnali áhítaton Székelyhídon, az Érmelléki Ősz megnyitóján Székelyhídon, a Székelyhídi Petőfi Sándor Elméleti Líceum új épületének avatásán, a székelyhídi kórustalálkozón október 6-án, a pincesor avatásán, a margittai kórustalálkozón, a nyíradonyi Népzene és Néptánctalálkozón Magyarországon.
[Összeállította: Karancsi Béla, a kórus vezetője.][Forrás: Orosz Otília Valéria: Téged, óh Isten, dicsérünk. Kórusok az Érmelléki Református Egyházmegyében, Nagyvárad 2009]