2012. június 27., szerda
Felnőtt kórustalálkozó Székelyhídon
Idén XXI. alkalommal került megrendezésre az Érmelléki Felnőtt Kórustalálkozó, amelynek Szentháromság vasárnapján (június 3) az Érmellék központjává vált Székelyhídi Református Egyházközség adott helyet.
Szabó Zsolt, szalacsi lelkipásztor
A kórustalálkozó Istentisztelettel kezdődött, ahol Szabó Zsolt szalacsi lelkipásztor tolmácsolta felénk Isten üzenetét a Zsoltárok 103, 2 verse alapján, kifejtve Isten hozzánk való jóságát és megtartó kegyelmét.
A tartalmas igei szolgálatot, a házigazda Rákosi Jenő esperes úr köszöntése követte. A találkozón Kiss Huba-Ernő Nagyvárad Olaszi Református Egyházközség kántorát is köszönthettük, aki szakértő szemmel (füllel) követte végig a kórusok szolgálatait. A köszöntések után a szolgálati sorrend eldöntése következett, amely sorshúzás alapján történt a 12 résztvevő kórus között.
Érkörtvélyes
Elsőként az érkörtvélyesi kórus szolgálatát hallhattuk Szűcs Levente kántor vezetésével, akik rendszeres résztvevői kórustalálkozóinknak.
Érbogyoszló
Az érbogyoszlói kórust Mészáros Csilla kántor-vallástanár készített fel, mindössze néhány éve alakultak, de ez az idő elég volt arra, hogy jól összekovácsolódva három szólamra szépen énekeljenek .
Érsemjén
Nagy örömünkre új kórust köszönthettünk körünkben, ugyanis az idén alakult érsemjéni kórus is bemutatkozott, Csáki Károly kántor vezetésével, akik újult lendülettel indultak, ígéretes és színvonalas zenei jövő előtt állnak.
Albis
Az albisi kórust Herman Csaba kántor vezényelte, akik igyekeznek évről évre legjobb tudásuk szerint értékes zenei darabokkal dicsérni az Urat.
Gálospetri
A gálospetriek kórusát Sass Gáspár kántor vezette, akik szintén rendszeres résztvevői a találkozóknak és az áldozatos munka meghozza gyümölcsét, hiszen egyre szebben énekelnek.
Érszőllős
A gálospetriek szolgálatát a nagyon jól összekovácsolt érszőllősi kórus szolgálata követte Dolhai Benjámin vezetésével, akik az idén is tiszta, magabiztos és színvonalas énekléssel örvendeztették meg az egybegyűlteket.
Székelyhíd
A házigazda Székelyhíd kórusa a nemrégiben újjáalakult formájában mutatkozott be, amely egyben a nagy létszámú kórusok egyike volt a találkozón, amelynek vezetője Bozsóky Sára kántornő. A házigazdák énekszolgálata azt sugallta, hogy a szervezés mellett a felkészülésre is fordítottak elég időt, hiszen nagyon szép énekhangzást hallhattunk tőlük.
Margitta
A Lőcsei László kántor által vezetett margittai kórus az idén is színvonalas énekekkel és komoly felkészüléssel vett részt a kórustalálkozón, az egyedüli kórus aki népdalzsoltár feldolgozást is bevett az énekrepertoárjába.
Berettyószéplak
A berettyószéplaki kórust Bede Erzsébet kántornő vezette. A kórus szolgálatán észre vehető volt a kóruson belüli összhang és a kifinomult hangzás.
Érkeserű
Az érkeserűi kórus egyedi felállásban a többi kórustól eltérően egynemű és szólóénekessel rendelkező kórusként szerepelt Nyéki Enikő kántornő vezetésével. Bizonyították, hogy kisebb létszámmal és kevesebb szólammal is lehet tisztán és szépen énekelni.
Bihardiószeg
A bihardiószegi „Asók István” énekkar Ghitea Angéla kántornő vezetésével évek óta felemelő színvonalas zenei szolgálattal képviselteti magát a kórustalálkozókon. A kórus kitartása és szolgálatkészsége dicséretre méltó, hiszen ők is a kezdetektől résztvevői a kórustalálkozóknak.
Szalacs
Végül, de nem utolsó sorban öröm volt számunkra, hogy a szalacsi kórus egy év kihagyás után ismét együtt volt velünk ezen az áldott alkalmon Botos Magda kántornő vezetésével, akik szívvel lélekkel és nem megtört reménnyel hanem újult lendülettel készültek és szolgáltak.
A kórusvezetők közös énekszáma
A kórusok szolgálatát egy meglepetés követte, hiszen a kórusvezetők is készültek egy közös énekszámmal (Mindig velem, Uram), megköszönve ezzel a kórustagok munkáját és kitartását.
A kórusokat néhány mondatban Kiss Huba-Ernő értékelte szakmai szempontból, kiemelve a pozitívumokat és buzdítva az énekkarokat a további zenei szolgálatokra.
A XXI. kórustalálkozó záró momentumaként két közös ének eléneklése következett, a 42. zsoltár feldolgozása és az Ősi ír áldás, amelyek négy szólamra csendültek fel a több mint 250 kórustag ajkáról. Méltó és ünnepélyes befejezése volt ez a 2012-es kórustalálkozónak. Emlékképpen Rákosi Jenő érmelléki esperes emléklapot adott át a kórusvezetőknek és egy csokor virággal köszönte meg munkáikat, Isten áldását kívánva további szolgálataikra.
Csoportkép a kórusvezetőkkel
Az ünneplés a gyülekezeti teremben folytatódott, ugyanis a házigazdák gazdag szeretetvendégséggel készültek. Köszönet és hála érte, hogy megszervezték és áldozatos munkával támogatták ezt a találkozót. Isten gazdag áldása kísérje életüket.
Herman Csaba
egyházmegyei zenei előadó
egyházmegyei zenei előadó
Konfirmálás Székelyhídon
Légy hű mindhalálig!
Első alkalom, hogy a Székelyhídi Református Egyházközségben 30 alá csökkent a konfirmálók száma. Míg a rendszerváltás idején közel hetven konfirmáló volt, 2012-ben csupán 5 lány és 19 fiú tett bizonyságot a Szentháromság Istenbe vetett hitéről.
„Kövesd a Jézust, kövesd még ma, halld miként hangzik hívó szava”- énekelték az ifjak, miközben elfoglalták helyüket a szépen kidíszített templomban. A templom igazi díszét azonban nem a sok szép virág, hanem az Isten Szava és az Igére szomjúhozók közössége adta meg.
Baczoni Péter Balázs, Balázsi Dávid, Bodor Cristian, Czirják Balázs, Gacsádi Krisztina, Gáll Arnold, Hamza Cristian Roland, Kaszonyi Edward Gábor, Kulcsár Gréta Renáta, Kuncz Márk, Magyar Roland Károly, Nagy Fanni Bernadett, Nagy Nándor, Pokol Miklós, Polcsis Sándor Csaba, Preznyák Erika, Rheindt Arnold Ottó, Szabó Tibor Dávid, Szabó Zsombor, Szegedi Sándor, Szondi Árpád János, Szűcs János, Tatai Alexandra Bianka és Újvári Sebastian János.
„Légy hű mindhalálig és néked adom az életnek koronáját” (Jelenések 2,10) – szólt az Isten halálig győzedelmesen hű Krisztusa a konfirmálók lelkes csapatához, miközben izgatottan várták a megmérettetés pillanatait.
A prédikáció után az ifjak kikérdezése következett. Ügyesen, bátran és hangosan adták bizonyságát, hogy megfelelő jártassággal bírnak a Krisztus tudományában, a zsoltárok és dícséreted ismeretében. A kikérdezés után a konfirmándusok, Isten és a gyülekezet színe előtt, vallást tettek hitükről és fogadalmat a Krisztushoz és az Anyaszentegyházhoz való hűségükről:
A megerősítést és felhatalmazást, az Úr asztala köré térdelve, kézrátétel áltak kapták az ifjak, majd együtt részesültünk az Úri Szent Vacsorában. Minden időben imádkozunk a nagykegyelmű szent Úr Istenhez, hogy „sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem hatalmasságok, sem jelenvalók, sem következendők, sem magasság, sem mélység, sem semmi más teremtmény el ne szakítson titeket Isten szerelmétől, mely vagyon a mi Urunk Jézus Krisztusban” (Róma 8,38-39). Ámen.
Első alkalom, hogy a Székelyhídi Református Egyházközségben 30 alá csökkent a konfirmálók száma. Míg a rendszerváltás idején közel hetven konfirmáló volt, 2012-ben csupán 5 lány és 19 fiú tett bizonyságot a Szentháromság Istenbe vetett hitéről.
„Kövesd a Jézust, kövesd még ma, halld miként hangzik hívó szava”- énekelték az ifjak, miközben elfoglalták helyüket a szépen kidíszített templomban. A templom igazi díszét azonban nem a sok szép virág, hanem az Isten Szava és az Igére szomjúhozók közössége adta meg.
2012-ben konfirmáltak névsora:
Baczoni Péter Balázs, Balázsi Dávid, Bodor Cristian, Czirják Balázs, Gacsádi Krisztina, Gáll Arnold, Hamza Cristian Roland, Kaszonyi Edward Gábor, Kulcsár Gréta Renáta, Kuncz Márk, Magyar Roland Károly, Nagy Fanni Bernadett, Nagy Nándor, Pokol Miklós, Polcsis Sándor Csaba, Preznyák Erika, Rheindt Arnold Ottó, Szabó Tibor Dávid, Szabó Zsombor, Szegedi Sándor, Szondi Árpád János, Szűcs János, Tatai Alexandra Bianka és Újvári Sebastian János.
„Légy hű mindhalálig és néked adom az életnek koronáját” (Jelenések 2,10) – szólt az Isten halálig győzedelmesen hű Krisztusa a konfirmálók lelkes csapatához, miközben izgatottan várták a megmérettetés pillanatait.
A prédikáció után az ifjak kikérdezése következett. Ügyesen, bátran és hangosan adták bizonyságát, hogy megfelelő jártassággal bírnak a Krisztus tudományában, a zsoltárok és dícséreted ismeretében. A kikérdezés után a konfirmándusok, Isten és a gyülekezet színe előtt, vallást tettek hitükről és fogadalmat a Krisztushoz és az Anyaszentegyházhoz való hűségükről:
A megerősítést és felhatalmazást, az Úr asztala köré térdelve, kézrátétel áltak kapták az ifjak, majd együtt részesültünk az Úri Szent Vacsorában. Minden időben imádkozunk a nagykegyelmű szent Úr Istenhez, hogy „sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem hatalmasságok, sem jelenvalók, sem következendők, sem magasság, sem mélység, sem semmi más teremtmény el ne szakítson titeket Isten szerelmétől, mely vagyon a mi Urunk Jézus Krisztusban” (Róma 8,38-39). Ámen.
Húsvét hajnali istentisztelet Székelyhídon
Az Úré a dicsőség!
Az Úré a dicsőség, aki feltámasztotta egyszülött Fiát, az Úr Jézust, hogy nekünk életünk legyen Őáltala. A feltámadás csoda. A csodának nincs tanúja, emberi értelemmel nem értelmezhető, elfogadni csak hit által lehet.
Erről a rendkívüli eseményről Mária Magdaléna szerezhetett tudomást elsőként. Ő az az asszony, akit Jézus meggyógyított. Ezt az egyszerű nőt arra méltatta az Úr, hogy megjelent neki, ő pedig hírvivő lehetett. Feladata a tanítványok értesítése, az örömhír átadása. S az evangélium (örömhír) mára már bejárta az egész világot. Figyelemre méltó Mária helytálló magatartása, példaértékű viselkedése. Őszinte ragaszkodással keresi az Urat, bolyong a sötét éjben, hogy megtalálja Jézus sírját, és végtisztességet tegyen. Amint véget ért a szombat, tette amire a lélek indította. Ezt az önzetlen gyermeki hitet értékelte és jutalmazta az Úr. Őt érte az a tisztesség, hogy elsőként találkozhatott a Feltámadottal.
,,Ideje van a sírásnak, és ideje a nevetésnek’’ tanítja a Prédikátor könyve (3,4). Mária, aki átélte a kereszt alatt Nagypénteken a megrendítő eseményt, most élő hittel vallja, konfirmálja, hogy: él az Úr!
2012 Húsvét hajnalán közel háromszázan indultunk, keresve a székelyhídi református templomot, hogy lelki békét, nyugalmat találjunk, és az ünnepet az istenházában kezdjük. A sötét templomban csak az Úrra figyelhettünk, egymást sem láthattuk. Amíg lelki szemünk az Úrra figyel, vele vagyunk szoros kapcsolatban, észre sem vesszük egymás hibáit, gyarlóságait, s azt, ami elválaszt embertársainktól.
Az elhangzó Ézsaiási próféciák lesújtóan szembesítettek Isten szeretetével (49,15 és 53,4). A halk filmzene (Mel Gibson: Passio) a Golgotára írányította figyelmünket, a kereszt árnya Jézus szenvedését érzékeltette. Hallhattuk a kalapácsütések zaját, amint a vasszegek a Jézus testét roncsolják, fájdalmat ébresztve vagy éppenséggel arcokon lepergő könnycseppet indítva a templompadokban ülők arcán. A feltámadás pillanatához érve, mintegy a világba kiáltva hangzott el: Feltámadott az Úr! Jézus köszöntését: ,,Békesség néktek” Rákosi Jenő lelkész-esperes tolmácsolta a gyülekezetnek. Örömmel, meggyőződéssel énekeltük: „Győzelmet vettél óh, Feltámadott!...”, közben piciny lámpásként gyúltak meg a gyertyák az ünneplők kezeiben.
A gyülekezet ifjai, az ikések nagy izgalommal készültek erre az alkalomra, énekükkel is megörvendeztetve a gyülekezetet. Szép hagyomány szerint, Jézus halál feletti győzelmére emlékezve éltünk ezen a hajnalon is az úrvacsora jegyeivel - kaláccsal és borral -, a szolgálattevők pedig énekelték ,,Kenyered és borod táplál engem...”. Előtte a Tízparancsolat alapján tartottunk önvizsgálatot. Végezetül, amíg az ifjak a kellékek eltávolításán serénykedtek, arról árulkodott arcuk: jó nekik itt lenni. Aki virradat előtt eljött az Istentiszteletre, úgy érzem, lelki békével és ünneplő szívvel térhetett haza.
Uram! Köszönjük, hogy hírvivőid lehettünk.
Add kérlek, hogy ne szóljon Igéd hiába. Ámen.
Az Úré a dicsőség, aki feltámasztotta egyszülött Fiát, az Úr Jézust, hogy nekünk életünk legyen Őáltala. A feltámadás csoda. A csodának nincs tanúja, emberi értelemmel nem értelmezhető, elfogadni csak hit által lehet.
Erről a rendkívüli eseményről Mária Magdaléna szerezhetett tudomást elsőként. Ő az az asszony, akit Jézus meggyógyított. Ezt az egyszerű nőt arra méltatta az Úr, hogy megjelent neki, ő pedig hírvivő lehetett. Feladata a tanítványok értesítése, az örömhír átadása. S az evangélium (örömhír) mára már bejárta az egész világot. Figyelemre méltó Mária helytálló magatartása, példaértékű viselkedése. Őszinte ragaszkodással keresi az Urat, bolyong a sötét éjben, hogy megtalálja Jézus sírját, és végtisztességet tegyen. Amint véget ért a szombat, tette amire a lélek indította. Ezt az önzetlen gyermeki hitet értékelte és jutalmazta az Úr. Őt érte az a tisztesség, hogy elsőként találkozhatott a Feltámadottal.
,,Ideje van a sírásnak, és ideje a nevetésnek’’ tanítja a Prédikátor könyve (3,4). Mária, aki átélte a kereszt alatt Nagypénteken a megrendítő eseményt, most élő hittel vallja, konfirmálja, hogy: él az Úr!
2012 Húsvét hajnalán közel háromszázan indultunk, keresve a székelyhídi református templomot, hogy lelki békét, nyugalmat találjunk, és az ünnepet az istenházában kezdjük. A sötét templomban csak az Úrra figyelhettünk, egymást sem láthattuk. Amíg lelki szemünk az Úrra figyel, vele vagyunk szoros kapcsolatban, észre sem vesszük egymás hibáit, gyarlóságait, s azt, ami elválaszt embertársainktól.
Az elhangzó Ézsaiási próféciák lesújtóan szembesítettek Isten szeretetével (49,15 és 53,4). A halk filmzene (Mel Gibson: Passio) a Golgotára írányította figyelmünket, a kereszt árnya Jézus szenvedését érzékeltette. Hallhattuk a kalapácsütések zaját, amint a vasszegek a Jézus testét roncsolják, fájdalmat ébresztve vagy éppenséggel arcokon lepergő könnycseppet indítva a templompadokban ülők arcán. A feltámadás pillanatához érve, mintegy a világba kiáltva hangzott el: Feltámadott az Úr! Jézus köszöntését: ,,Békesség néktek” Rákosi Jenő lelkész-esperes tolmácsolta a gyülekezetnek. Örömmel, meggyőződéssel énekeltük: „Győzelmet vettél óh, Feltámadott!...”, közben piciny lámpásként gyúltak meg a gyertyák az ünneplők kezeiben.
A gyülekezet ifjai, az ikések nagy izgalommal készültek erre az alkalomra, énekükkel is megörvendeztetve a gyülekezetet. Szép hagyomány szerint, Jézus halál feletti győzelmére emlékezve éltünk ezen a hajnalon is az úrvacsora jegyeivel - kaláccsal és borral -, a szolgálattevők pedig énekelték ,,Kenyered és borod táplál engem...”. Előtte a Tízparancsolat alapján tartottunk önvizsgálatot. Végezetül, amíg az ifjak a kellékek eltávolításán serénykedtek, arról árulkodott arcuk: jó nekik itt lenni. Aki virradat előtt eljött az Istentiszteletre, úgy érzem, lelki békével és ünneplő szívvel térhetett haza.
Uram! Köszönjük, hogy hírvivőid lehettünk.
Add kérlek, hogy ne szóljon Igéd hiába. Ámen.
Nemes Irma
vallástanár
vallástanár
Anyák napja Székelyhídon
Május első vasárnapján, a hagyomány szerint, anyáknapi ünnepi Istentisztelet volt a székelyhídi református templomban. A gyülekezet reformátusai szép számban gyűltek össze, hogy imádságukban hálát adjanak az édesanyákért, nagymamákért és, hogy meghallgassák a szavaló és éneklő gyerekek műsorát.
Rákosi Jenő helybéli lelkipásztor az 1 Sámuel 1,24-28 alapján hirdette Isten Igéjét, hangsúlyozva: az édesanyák feladatai közé tartozik, hogy Istenhez vezessék gyermekeiket és szüntelenül imádkozzanak értük! Az igehirdetést követően a gyerekek műsora következett, akik meghatódva és hálás szívvel fejezték ki érzéseiket.
A szavalatok és énekek után, melyet Rákosi Hajnalka tiszteletes asszony irányított, az „ÉDESANYÁM” szó betűinek jelentését is tudatták a gyerekek a megjelent hívekkel:
É: Az első betűt én már tudom, csak „édes”-t jelenthet,
Kisgyermeknek ő az anyja, mindig a legédesebb.
D: A második más szót takar, azt jelenti: „drága”,
Legdrágább kincs a világon a jó édesanya.
E: A harmadik betű „egyetlen”, nem nehéz,
Mert igazi csak egy lehet, itt az egy nem kevés.
S: A negyedik betű azt jelenti: „soha”.
Ó édes, drága, egyetlen, még nem hagyott el soha.
A: Az én betűmmel kezdődik a legszebb szó: Anya,
Neki szól ma köszöntésünk, szívünk minden dala.
NY: Az én betűm is megmondja itt nekünk a választ:
„Nyugalom”, mit édesanyánk dolgos keze áraszt.
Á: „Áldást” kérünk az élettől még sokáig rája,
Mennyi a fű, égen a csillag, május sok virága.
M: Végezetül az én betűm azt jelenti: „Mindig”,
Jó anyánkra számíthatunk az életben mindig.
Isten áldja meg mindenkor az édesanyákat és nagymamákat!
Rákosi Jenő helybéli lelkipásztor az 1 Sámuel 1,24-28 alapján hirdette Isten Igéjét, hangsúlyozva: az édesanyák feladatai közé tartozik, hogy Istenhez vezessék gyermekeiket és szüntelenül imádkozzanak értük! Az igehirdetést követően a gyerekek műsora következett, akik meghatódva és hálás szívvel fejezték ki érzéseiket.
A szavalatok és énekek után, melyet Rákosi Hajnalka tiszteletes asszony irányított, az „ÉDESANYÁM” szó betűinek jelentését is tudatták a gyerekek a megjelent hívekkel:
É: Az első betűt én már tudom, csak „édes”-t jelenthet,
Kisgyermeknek ő az anyja, mindig a legédesebb.
D: A második más szót takar, azt jelenti: „drága”,
Legdrágább kincs a világon a jó édesanya.
E: A harmadik betű „egyetlen”, nem nehéz,
Mert igazi csak egy lehet, itt az egy nem kevés.
S: A negyedik betű azt jelenti: „soha”.
Ó édes, drága, egyetlen, még nem hagyott el soha.
A: Az én betűmmel kezdődik a legszebb szó: Anya,
Neki szól ma köszöntésünk, szívünk minden dala.
NY: Az én betűm is megmondja itt nekünk a választ:
„Nyugalom”, mit édesanyánk dolgos keze áraszt.
Á: „Áldást” kérünk az élettől még sokáig rája,
Mennyi a fű, égen a csillag, május sok virága.
M: Végezetül az én betűm azt jelenti: „Mindig”,
Jó anyánkra számíthatunk az életben mindig.
Isten áldja meg mindenkor az édesanyákat és nagymamákat!
Presbiteri találkozó Szentjobbon
Ó mily szép, mily gyönyörűséges a testvérek egysége. Ezt a 133. zsoltárból átdolgozott különleges érzést tapasztalta meg 2012. június 17.-én, vasárnap délután a szentjobbi és a magyarországi szentpéterszegi gyülekezet presbitériuma.
2011 júliusában kötött testvérkapcsolati szövetséget a két református gyülekezet. Az egymásra találásban nagy szerepet játszott a két település polgármesteri hivatala, akik már több, mint egy évtized óta ismerik egymást. A közel egy év alatt a távolság, a határ ellenére aktívan tartottuk a kapcsolatot, egymást meglátogatva, különféle gyülekezeti eseményekre meghívva, telefonon és a világhalón.
Idén jónak láttuk ezt a testvérközösséget hivatalosan is megerősíteni. Tóth József Nagytiszteletű úr vezetésével a szentpéterszegi gyülekezet gondnoka és néhány presbitere ellátogatott hozzánk, hogy a templom berkeiben is Isten áldását kérjük erre a barátságra. Az igét a Nagytiszteletű úr hirdette, ezt követte a testvérkapcsolat megáldása, majd a közös tervek és programok megbeszélése. Az est a nőszövetség és a presbiterasszonyok által készített finom vacsorával zárult. Búcsúzáskor jó érzéssel töltött el mindannyiunkat, hogy a testvéri szeretet, az egyetértés nem ismer határokat, mert Istenben akárhol éljünk mind egyek vagyunk.
2011 júliusában kötött testvérkapcsolati szövetséget a két református gyülekezet. Az egymásra találásban nagy szerepet játszott a két település polgármesteri hivatala, akik már több, mint egy évtized óta ismerik egymást. A közel egy év alatt a távolság, a határ ellenére aktívan tartottuk a kapcsolatot, egymást meglátogatva, különféle gyülekezeti eseményekre meghívva, telefonon és a világhalón.
Idén jónak láttuk ezt a testvérközösséget hivatalosan is megerősíteni. Tóth József Nagytiszteletű úr vezetésével a szentpéterszegi gyülekezet gondnoka és néhány presbitere ellátogatott hozzánk, hogy a templom berkeiben is Isten áldását kérjük erre a barátságra. Az igét a Nagytiszteletű úr hirdette, ezt követte a testvérkapcsolat megáldása, majd a közös tervek és programok megbeszélése. Az est a nőszövetség és a presbiterasszonyok által készített finom vacsorával zárult. Búcsúzáskor jó érzéssel töltött el mindannyiunkat, hogy a testvéri szeretet, az egyetértés nem ismer határokat, mert Istenben akárhol éljünk mind egyek vagyunk.
Orbán László, lp.
Szentjobb
Szentjobb
Konfirmációs találkozó Érmihályfalván
Konfirmációs találkozó Érmihályfalván
erdon.ro
2012.06.24
Bihar megye – Amint az már hagyománnyá vált, az érmihályfalvi református egyházközségben idén is megszervezték a 25 és 50 esztendeje konfirmáltak találkozóját. Vasárnap, június 24-én a délelőtti istentisztelet keretében került sor az ünnepségre.
Igét Hella Ferenc nagykanizsai lelkész hirdetett, aki maga is az ünnepeltek egyike volt, hiszen negyed százada konfirmált, és Érmihályfalváról került Magyarországra. Balázsné Kiss Csilla lelkész az 50 éve konfirmáltaknak azt kívánta köszöntőjében, hogy továbbra is hitben példamutató életet éljenek, a 25 éve konfirmáltaknak pedig, hogy életüket ne a világ, hanem a Jézus kínálta bölcsességekre alapozzák. A résztvevők emlékei szerint 1962-ben 80-an, míg 1987-ben 98-an konfirmáltak, a találkozón a fotók tanúsága szerint előbbiek közül 18-an, utóbbiak közül 25-en tudtak részt venni. A konfirmációs eskütétel megerősítése után az ünnepeltek mindegyike egy-egy szál virágot vehetett át, istentisztelet után pedig elkészültek a szokásos csoportképek a templom kertjében.
erdon.ro
2012.06.24
Bihar megye – Amint az már hagyománnyá vált, az érmihályfalvi református egyházközségben idén is megszervezték a 25 és 50 esztendeje konfirmáltak találkozóját. Vasárnap, június 24-én a délelőtti istentisztelet keretében került sor az ünnepségre.
Igét Hella Ferenc nagykanizsai lelkész hirdetett, aki maga is az ünnepeltek egyike volt, hiszen negyed százada konfirmált, és Érmihályfalváról került Magyarországra. Balázsné Kiss Csilla lelkész az 50 éve konfirmáltaknak azt kívánta köszöntőjében, hogy továbbra is hitben példamutató életet éljenek, a 25 éve konfirmáltaknak pedig, hogy életüket ne a világ, hanem a Jézus kínálta bölcsességekre alapozzák. A résztvevők emlékei szerint 1962-ben 80-an, míg 1987-ben 98-an konfirmáltak, a találkozón a fotók tanúsága szerint előbbiek közül 18-an, utóbbiak közül 25-en tudtak részt venni. A konfirmációs eskütétel megerősítése után az ünnepeltek mindegyike egy-egy szál virágot vehetett át, istentisztelet után pedig elkészültek a szokásos csoportképek a templom kertjében.
2012. június 6., szerda
A székelyhídi kórusok története
1926-ban megalakult a Nőszövetség, mely tizenhat tagot számlált. 1928-ban megalakult a Leányegylet, harminchat személlyel. 1929-ben a Leányegyletből kétszólamú egynemű kar alakult (szoprán és alt). 1930-ban megalakult az ifjúsági, mely úri fiúkból, gazdálkodókból állt. Egyesültek a Leányegylettel és megalakult egy négyszólamú vegyeskar. A Leányegylet és a Nőszövetség teljesen önerőből száz darab széket készíttetett a népes ifjúságnak (a hetvenöt leány egy-egy széket, a Nőszövetség pedig huszonöt széket készíttetett). Az ifjúsági alkalmakon a következő volt a program: imaóra, szavalatok, játékok (dominó, sakk, marokkó, valamint verses és énekes népi játékok). Cserkészszövetség is működött. Az énekkar népdalokat, egyházi énekeket tanult Koós Zoltán kántortanító vezetésével. 1940-ben megalakult a Férfikar negyvenes létszámmal, és négyszólamú egynemű kórussá fejlődött (tenor 1, tenor 2, basszus1, basszus 2). 1941-ben már volt felnőtt vegyeskar, az Egyházi Iskolai Kórus, mely nemcsak egyházi-, hanem világi énekeket és népdalokat is énekelt. Kulturális rendezvényeken is felléptek a klubban, valamint a kultúrotthonban. Komoly, színvonalas műsorokat adtak elő (a mellékletben egy ilyen műsor részletes nyomtatott programja látható). Ennek a műsornak nagy sikere volt, még ma is megállná a helyét akár nagyvárosi színházban is.
A KIE (Keresztyén Ifjúsági Egyesület, ma IKE) ötven tagot számlált, Nagy Lajos presbiter vezette, szünidőben dr. Eszenyeiné Dr. Széles Mária professzor asszony foglalkozott az ifjúsággal. 1944-ig intenzív ifjúsági élet folyt Székelyhídon.
A kórusok, az ifjúsági csoportok létszáma példaértékű. Sajnos itt véget értek a „szép idők”, a virágzó kulturális élet, mert minden vallási- és magyar kulturális rendezvényt betiltottak. 1986-ban ismét működő vegyes kara volt a székelyhídi református egyházközségnek. Ez már szigorúan egyházi kórus volt. Általában a Református Énekeskönyv énekanyagát, valamint a Hallelujah énekeskönyvet használták. Ez a kórus már nem volt olyan népes, mint a korábbi, és a színvonal is alábbhagyott. Kórusvezetők: Pallagi Ildikó zongoratanárnő, Gavrucza Márta nagytiszteletű asszony, később Molnár Ildikó kántor, akit a székelyhídi református gyülekezet nevelt ki, majd Véber Ilona tanítónő, aki nagy odaadással vezette a már egynemű kórussá alakult női kórust. Ez az énekkar folyamatosan működött huszonnégyes létszámmal, tagjai nagyon odaadóak voltak és mindent megtettek a szép, színvonalas előadás érdekében.
1993-ban, Érmihályfalván, kórustalálkozón
1990-ben ifjúsági kórus alakult, mely nagy iramban fejlődött Kiss Zoltán segédlelkész vezetésével, aki közben Székelyföldre került. Nem végzett zene szakot, de nagy szakértelemmel vezette a kórust és szép eredményeket ért el. A kórustagok jó énektechnika elsajátításával polifonikus műveket is szépen megszólaltattak. Ezután Molnár Ildikó kántor vette át a kórus vezetését, aki akkor a Sulyok István Református Főiskolán kántortanító szakra járt. Ez a kórus szintén folyamatosan működik mintegy huszonöt taggal és eddig minden ifjúsági kórustalálkozón részt vettek igen szép eredménnyel.
[Milotai János tiszteletbeli egyházmegyei főgondnok, valamint Bakó Ilona egykori kórustag visszaemlékezései alapján összeállította Veres Zsolt kántor, 2002.]
2000-ben, Érmihályfalván
A férfikórus története
Székelyhídon a kórusmozgalomnak komoly múltja van, mert a magyar ember lelkében benne van, hogy nem lehet nagyot s szépet alkotni, csakis közösségi összefogással. Ilyen összefogás eredménye volt az 1897-es évben a Székelyhídi Önkéntes Tűzoltók Egyletének a megalapítása és a tűzoltóegylet férfikórusának beindítása. Az akkor létrehozott férfikórus egészen az I. világháborúig működött és méltó ünnepélyes hátteret biztosított fellépéseivel a történelmi, nemzeti ünnepeken, társadalmi- és társasági összejöveteleken. Trianon után már 1921-ben újraindult a férfikórus és olyan híven őrizte és ápolta hagyományainkat, hogy 1931-ben a Romániai Magyar Dalosszövetség ezüst emlékéremmel tüntette ki.
2002-ben, Ft. Tempfli József megyés püspökkel
Sajnos a II. nagy világégés 1944-ben véget vetett a férfikórus (dalárda) működésének. 1955 és 1964 között működött a Székelyhídi Középiskolának egy diákkórusa, majd 1972-ben megalakult a „Harmónia”vegyes kórus, amely 1977-ben országos II. helyet, 1979-ben pedig IV. helyet ért el. A vegyeskórus megfelelő vezető hiánya miatt 1987-ben felbomlott.
1997 telén megalakult az új Székelyhídi Férfikórus azzal a közös elhatározással, hogy mindentől és mindenkitől független hagyományőrző kultúrformáció lesz. A kórus első, bemutatkozó fellépése 1998. március 15-én volt Székelyhídon. A kórus alapítója és vezetője Karancsi Béla mérnök-tanár, a Nagykágyai Iskolacsoport igazgatója, aki jelenleg is vezeti és betanítja a kórust. 2001-2004 között a kórusvezető karnagy Veres László Zsolt volt.
A felvételen gitárral Veres László Zsolt
A kórus repertoárjában népdalok (39), kurucdalok és bujdosóénekek (14), Kossuth-nóták (11), katonadalok és verbunkosok (15), bordalok (9), kórusművek (4), himnuszok (6) és egyházi énekek (23) vannak. Ez lehetővé teszi, hogy szinte bármilyen profilú rendezvényre lehet összeállítani fellépési programot. A kórustagok hozzáállásának komolyságára jellemző, hogy mindenki saját költségére készíttetett „bocskai-fellépőruhát”, és a legtöbb fellépési színhelyre saját költségükön utaznak.
Az alapító 25 tagból 8 már kilépett, de jöttek újak, így jelenleg 28 tagja van a férfikórusnak. Az átlagéletkor sajnos elég magas, kb. 50 év, de a hozzáállás fiatalos. A tagok társadalmi, politikai és egyházi hovatartozása soha nem volt téma és nem is lesz, mert az együtténeklés öröme, az együttlét ereje, magyarságunk, hagyományaink és egységünk megőrzése mindennél fontosabb.
A kórus számtalan meghívásnak tett eleget úgy szűkebb hazánkban, Bihar megyében, mint az anyaországi Nyíradonyban, Létavértesen, Pocsajon, Bagaméron, Körösszegapátiban. A Székelyhídi Férfikórus igyekszik minden felkérésnek eleget tenni, ha a kórusvezető és a tagok többségének a programjával összeegyeztethető. A kórust 2009. január 22-én „Magyar kultúráért” díjjal tüntették ki a megye kulturális életében kifejtett tevékenységéért. Ugyanez év júliusában a „Pro Patria Alapítvány díjában” részesült.
Az IKE-kórus 1996-ban, Érkörtvélyesen
Az utóbbi években számos fellépésük volt. Néhány a legfontosabbak közül: 2007-ben: Március 15-én Székelyhídon, Érmihályfalván a Nyíló Akác fesztiválon, a nagyváradi Vártemplomban, Simonyi óbester emléktábla-avatásán Székelyhídon, Körösszegapátiban (Magyarországon), imahéten Hegyközszáldobágyon, Húsvéthajnali áhítaton Székelyhídon, az Érmelléki Ősz megnyitóján Székelyhídon, az 1956-os ünnepségen a székelyhídi Petőfi Sándor Elméleti Líceumban, Margittán kórustalálkozón, a székelyhídi kórustalálkozón, a Nyíradonyi Népzene és néptánctalálkozón Magyarországon.
Az ifjúsági kórus 2008-ban
2008-ban: Március 15-én, Székelyhídon, Érmihályfalván a Nyíló Akác Fesztiválon, Simonyi óbester emléktáblájának koszorúzásán, Húsvéthajnali áhítaton Székelyhídon, az Érmelléki Ősz megnyitóján Székelyhídon, a Székelyhídi Petőfi Sándor Elméleti Líceum új épületének avatásán, a székelyhídi kórustalálkozón október 6-án, a pincesor avatásán, a margittai kórustalálkozón, a nyíradonyi Népzene és Néptánctalálkozón Magyarországon.
[Összeállította: Karancsi Béla, a kórus vezetője.]
[Forrás: Orosz Otília Valéria: Téged, óh Isten, dicsérünk. Kórusok az Érmelléki Református Egyházmegyében, Nagyvárad 2009]
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)