2012. május 30., szerda

Pünkösdi ünnep Asszonyvásárán





Asszonyvásárán, ebben a kicsiny lassan fogyatkozó gyülekezetben ez év pünkösdjén nemcsak arról szólt Istennek Igéje, hogy nem maradtunk magunkra, elhagyatottan, árván hitünkben és lelki életünkben, mert Isten és Fia Krisztus egykor és azóta újra és újra gondoskodnak arról, legyen segítőnk, támogatónk, vigasztalónk és erősítőnk a Szentlélek által. Ez az ünnep attól volt másabb és gazdagabb, örömtelibb, mert életükben most élhettek az úrvacsora sákramentumával először azok az ifja, akik az elmúl vasárnapon tettek vallást hitükről a konfirmálás által.

Meghatottan, könnyes szemmel, de mégis büszkén kísérték szemükkel és imájukkal a szülők és nagyszülő amint az ifjak veszik a kenyeret és a kelyhet így élve a sákramentummal és hitünk szerint Isten felkínált bűnbocsánatával , kegyelmével és szeretetével.

A délutáni istentiszteletre is virággal érkeztek a hozzátartozók, szülők, nagyszülők, testvérek, rokonok, barátok és ismerősök, mert az istentisztelet keretében került sor az első éves kátézók vizsgájára.

Korukat meghazudtoló bátorsággal és talpraesettséggel válaszoltak a feltett kérdésekre, bizonyítva eltökéltségüket arra, hogy egy esztendő múlva ők is úrvacsorázó gyülekezeti tagokká váljanak.

Valóban elmondhattuk ez eseményeket átélve, Isten ebben az esztendőben is megáldotta ünnepünket és megáldott bennünket. Legyen áldott Szent neve.

Asszonyvására, 2012 pünkösdje

Székely István
református lelkipásztor




Konfirmáció Asszonyvásárán





Ebben az esztendőben került sor azoknak az ifjaknak a konfirmációjára, akik a tavalyi esztendőben sikeresen vizsgáztak az első éves felkészítő anyagából. Örömünnep ez az alkalom nemcsak az illető családok számára, hanem egyházunknak is, mert ezáltal a lépés által immáron gyülekezetünk úrvacsorázó tagjaivá váltak ezek az ifjak, egy újabb lépéssel közelebb kerülve, hogy lassan önálló, nagykorúvá váló gyülekezeti tagokká váljanak.

Az ünnepi istentisztelet keretében sorra kerülő kikérdezést követően három leányzó és két fiatal legény tett fogadalmat , hogy holtig hűséges tagjai lesznek – maradnak anyaszentegyházunknak - és térdelt az úrasztala elé kérve – várva az áldást, hogy megmaradjanak , erősödjenek hitükben.

Isten áldása legyen életükön.

Asszonyvására, 2012 májusa

Székely István
református lelkipásztor



Édesanyák köszöntése az asszonyvásárai templomban



Mint minden esztendőben, ebben az évben is megemlékeztünk az édesanyákról, nemcsak az igehirdetésben, hanem az azt követő kicsi ünneplésben.

Köszöntötte az édesanyákat a lelkipásztor, valamint egy-egy versikével a gyereksereg. A szavalatok után pedig minden gyermek az édesanyjához és nagymamájához menve átadta a szeretet virágcsokrát ölelés és puszi kíséretében.

Asszonyvására, 2012 május hava

Székely István
református lelkipásztor


2012. május 29., kedd

Konfirmálás Érmihályfalván

Konfirmálás Érmihályfalván

erdon.ro
2012.05.28


Eredetileg egy héttel korábban tartották volna az ünnepséget, de az akkor volt XX.Nyíló Akác Napok miatt került sor a halasztásra. A konfirmálási ünnepség szombaton délután kezdődött, majd pünkösd vasárnapján, a délelőtti istentiszteleten folytatódott, illetve ért véget, amikor a 20 lány és 18 fiú már a gyülekezet teljes jogú tagjaként vehetett úrvacsorát. Az ünnepség végeztével a templom kertjében készült el a szokásos csoportkép, melyen a fiatalok az egyházközség vezetőivel láthatóak.


2012. május 10., csütörtök

Anyák napja Bályokon

Anyák napja Bályokon

erdon.ro
2012.05.10

Bihar megye – Soknyelvű világunkban mindenki mondja a magáét. Ebben a nagy zajban nem csak a nyelvi korlátok miatt nem érti egyik ember a másikat, gyakran hiányzik a lelki harmónia is.



Versekkel, énekekkel készültek a vallásórás gyerekek


Vasárnap a bályoki református templomban két egyetemes nyelv is megszólalt egyszerre. Megértésükhöz nem volt szükség magas fokú nyelvtudásra. Az első a szeretet nyelve, a tárt karoké, a barátságos kéznyújtásé, a virágcsokrot szorongató kis kezeké. Így köszöntötték gyermekeink május első vasárnapján – sokadik alkalommal – az édesanyákat, nagymamákat, keresztmamákat. Versekkel és anyák napi énekekkel készültek a vallásórás gyerekek. Kedves meglepetés volt az iskolások által készített kis szívecske, amit minden jelen lévő nőtestvérünk megkapott, a férfi presbiterek pedig egy-egy szál piros szegfűvel kedveskedtek az anyukáknak.

Szavak nélküli ima

A másik egyetemes nyelv a zenéé, éneklésé. A régiek ugyanis – de még ma is – a húsvét utáni negyedik vasárnapot cantate = éneklés vasárnapjának nevezték. Állítólag John Lennon mondta, hogy a zenét azért kaptuk, hogy szavak nélkül tudjunk imádkozni. Ez az ima éneklés vasárnapján most az édesanyákért szólt templomunkban. Van egy mondás, mely szerint: „Van anyák napja, nőnap, pedagógus nap. Érdekes módon nincs férfi nap, jogász nap, politikus nap. Úgy látszik, vagy meg vagy fizetve, vagy kapsz egy napot.” Ehhez mi azt tesszük hozzá: legalább ennyit. Ha „csupán csak egy napon…” de azon az egyen legyenek a legdrágábbak a szívünk közepében.

Jónás Sándor
lelkipásztor


Anyáknapi köszöntő Jankafalván

Köszöntő Jankafalván

erdon.ro
2012.05.10



Bihar megye – Anyák Napján a vallásórás gyermekek és ifjak előbb egy szép verscsokorból és énekekből összeállított műsorral, majd virággal köszöntötték az édesanyákat és nagymamákat Jankafalván.

2012. május 9., szerda

Anyáknapi köszöntő Érmihályfalván

Anyáknapi köszöntő

erdon.ro
2012.05.7

Bihar megye – Szinte egész napos programmal köszöntötték az édesanyákat az érmihályfalvi református egyházközséghez tartozó napközibe és iskolába járó gyerekek.


Vasárnap, a délelőtti istentisztelet keretében a Bernáth József Iskola kisdiákjai adták elő erre az alkalomra készített műsorukat. A délutáni istentisztelet előtt, majd utána az Aranykapu napközi egyik majd másik csoportja szerepelt a közösségi teremben, közben – az istentisztelet keretében – mindkét csoport megjelent a gyülekezet előtt is. A templomból kijövő anyukákat, nagymamákat egy-egy papír-napraforgóval köszöntötték.


Háttérkép az egyházmegye címerével


(1280 x 800)

2012. május 8., kedd

Az Érmelléki Református Egyházmegye címere


Az Érmelléki Református Egyházmegye címere

Kerektalpú, kék mezejű tárcsapajzs, melyben hullámos ezüstpólya pajzsfőt választ el. A pajzs mezejében jobbra fordult, felemelt jobb lábával ezüstgolyót tartó, arannyal fegyverzett (csőre és lábai) ezüstdaru látható. A pajzsfőben három előre (jobbra) úszó ezüsthal. A pajzson ékköves, nyílt aranykorona nyugszik. A pajzstalphoz igazodva köríves aranyszalagon a következő jelmondat olvasható: VIGYÁZZATOK, ÁLLJATOK MEG A HITBEN! (1 Kor. 16,13)

Református egyházi címer, melyben a pajzsfő az egyházmegyei rangra utal. A fő címerkép, az őrdaru – mely felemelt jobb lábában kavicsot tart, vigyáz, mint az őrzők, s ha veszély közeledik, elengedi a kavicsot, mely leesve zajt csap, s figyelmezteti a társakat a bajra – azt jelképezi, hogy az egyház, esetünkben az Érmelléki Református Egyházmegye vigyáz a híveire. A hullámos pólya a névadó Ér folyót jelképezi, a három hal az érmelléki vizes térséget szimbolizálja, egyben keresztyén szimbólum, ugyanakkor az egyházmegye területére eső történelmi kisrégiókat – Érmellék, Berettyómente és a Hegyköz egy darabja – jelképezi. A pajzsot heraldikai korona fedi. A jelmondat a fő címerképpel együtt az egyházmegye hitvallását érzékelteti.

2012. május 6.

Szekeres Attila István
http://www.szekeres.ro


2012. május 7., hétfő

18. Érmelléki Ifjúsági Kórustalálkozó


A résztvevők

Az Érmelléki Református Egyházmegyében 1995-ben, Szentjobbon szerveztek először ifjúsági kórustalálkozót. Ennek ötlete a felnőtt kórusok utánpótlás-nevelésének gondolatával született. Az első találkozókon hangszerekkel nem is volt szabad jelentkezni, hiszen a kóruséneklés az egy-vagy többszólamú, kíséret nélküli éneklést jelent és nem tévesztendő össze az ifjúsági énekekkel, amelyeket többnyire gitárral, furulyával vagy orgonával kísérnek. Az első szárnypróbálgatásokon kétszólamú énekekkel, kánonokkal jelentkeztek a fiatalok és minden olyan gyülekezet igyekezett megjelenni, amelyikben ifjúsági csoport működött. A kezdeti öt-hat csoport lassan felduzzadt 12-re, kis gyülekezetek és nagyobb lélekszámúak egyaránt képviseltették magukat. Két évvel ezelőtt a hangszeres csoportok száma olyannyira megnőtt, hogy külön kellett választani a furulyacsoportokat az énekesektől. Ez azt is mutatja, hogy több helyen van furulyaoktatás, ami nagyon hasznos, mert ez a hangszer könnyen beszerezhető és a játék viszonylag könnyen megtanulható. A hangszertanulás minden esetben hasznos, mert fejleszti a hallást, a ritmusérzéket, a zenei ízlést. Az együtt zenélés pedig közösséget formál, megtanít egymásra figyelni, felelősséget vállalni a többi taggal szemben.


Jakó Sándor lelkipásztor hirdetett igét

Ebben az évben hat gyülekezet ifjúsági csoportja jelent meg a Micskén szervezett, 18-ik Érmelléki Ifjúsági Kórustalálkozón. Egy új generáció, fiatal gyermekek, akik csillogó szemmel, lámpalázasan, de hittel és az éneklés örömével dicsérik az Urat, olyan hanggal, amilyet kaptak a Teremtőtől, de akik keresik – és jó helyen keresik – az Istennel való közösséget. Az istentiszteleten az igét Jakó Sándor Zsigmond jankafalvi lelkipásztor hirdette, a találkozót pedig Herman Csaba albisi kántor, zenetanár, az érmelléki egyházmegye zenei előadója vezette le.


A házigazda Micske ifjúsági csoportja

Albis, Bihardiószeg, Érkörtvélyes, Érsemjén, Margitta és Micske ifjúsági csoportjai változatos repertoárral, zsoltárokkal, ifjúsági énekekkel készültek. A házigazda Micske ifjai Demjén Annamária vezetésével az alternatív éneklést mutatták be, fiúk-lányok felváltva énekeltek egy-egy szakaszt.


A margittai lelkes csapat

Margitta ifjai kicsit félve énekelték a 25-ik zsoltárt - amit egyébként nyugodtan kísérhettek volna gitárral is -, de annál bátrabban énekelték az ifjúsági énekeket.



Az érsemjéni csoport Csáki Márta lelkipásztor és Csáki Károly kántor vezetésével


Érsemjén ifjai

Érsemjén ifjúsági csoportja első alkalommal vett részt ezen a találkozón, Csáki Márta lelkipásztor és férje, Csáki Károly kántor vezetésével. Ők valóságos kis együttessel jöttek, hiszen furulyásokkal, gitár-és orgonakísérettel egészült ki a lelkes csapat. Szép műsorral, ígéretes énekhangokkal tettek bizonyságot és mutattak példát.


Érkörtvélyes ifjúsága

Az érkörtvélyesi ifjak minden évben részt vettek a találkozón Szűcs Levente kántor vezetésével. Az ifjak között mindig volt ígéretes hangszeres tehetség, ahogy most is.


A diószegi csoport

A bihardiószegi ifjúsági csoport Ghitea Szász Angéla kántor, tanár vezetésével, többszólamú énekekkel készült, bátorítva a hallgatókat, hogy szorgalommal, gyakorlással, kitartással megtanulható és nem elérhetetlen a kóruséneklés.


Az albisi énekkar

Az albisi ifjak is szép műsort mutattak be Herman Csaba vezetésével, példát adva jó énekválasztásból, szép szakmai és közösségi munkából.

Sokszor hallani, hogy a mai ifjúságot nagyon nehéz a templom felé fordítani. Sokan az ifjúsági könnyűzenén keresztül látják erre az egyetlen utat és a missziót egyedül ez által tartják lehetségesnek. Tény, hogy a gitárral és az ifjúsági énekekkel lehet misszionálni. Ezt tudják azok a mai IKE-vezetők, fiatal lelkipásztorok is, akik ezelőtt 15-20 évvel ötven-hatvan tagú ifjúsági csoportba jártak, ahol sok fiatalt az éneklés szépsége és szeretete fogott meg. Nagy felelősség a mai ifjúságot nevelni, de a zenei nevelés éppolyan fontos, mint a hitbeli. Ezért ajánlott, hogy a különböző zenei irányzatokon belül az értékeket, elsősorban a református zenei anyanyelvet tanítsuk meg, amellyel nem szenved kárt református önazonosságuk. Énekeskönyvünk számos zsoltárát, népénekét lehet gitárral is kísérni, így „ifi énekké” válhat az az örökség, amely évszázadokon át megtartotta a református népet. Az ifjúsági énekek válogatásakor pedig biblikus szövegű, jó magyar prozódiájú, rendezett zeneiséggel rendelkező énekeket keressünk. Segítenek ebben azok a református ifjúsági énekgyűjtemények, amelyeket neves egyházzenészek rendeztek sajtó alá, lásd: Berkesi Sándor Az Úrnak zengjen az ének című gyűjteménye, a Dunamelléki énekfüzetek vagy a Csillagpont énekfüzet. Mindhárom kapható a debreceni református könyvesboltban. Egyéb gyűjteményekből csak akkor válasszunk, ha kikértük egy szakember véleményét.

IKE-vezetők, hangszeren tanulni vágyók, leendő kántorképzősök számára ajánljuk a július első hetében, Hegyközszentmiklóson megrendezésre kerülő zenei tábort, ahol orgona-, furulya-és gitároktatás is lesz. Jelentkezni lehet a herrcsaba@yahoo.com címen.

„Jó dolog dicsérni az Urat, és éneket mondani a te nevednek, óh Felséges!” Zsolt 92,1

Orosz Otília Valéria
egyházkerületi zenei előadó


2012. május 6., vasárnap

Érmelléki ifjúsági kórustalálkozó


2012. április 22- én délután ismét fiatalok töltötték meg a micskei templomot. Ugyanis a XVIII. ifjúsági kórustalálkozóra gyülekeztek, amelynek a elmúlt évekhez hasonlóan ismét Micske adott otthont. A találkozót Jakó Sándor- Zsigmond tiszteletes úr igehirdetése nyitotta meg, Márk evangéliuma 4 részének 30-34- ig terjedő verseiből a mustármag példázata alapján tolmácsolta felénk Isten üzenetét. Az igehirdetést követően biztatásként hangzott a 104. zsoltár 33. verse „Éneklek az Úrnak, amíg élek, zsoltárt zengek Istenemnek, amíg csak leszek”. A köszöntést a kórusok zenei szolgálata követte. Az idei kórustalálkozón hat egyházközség kórusa képviseltette magát és örvendeztetett meg mindnyájunkat zenei szolgálattal: Albis, Bihardiószeg, Érkörtvélyes, Érsemjén, Margitta és Micske.

A kórusok három énekszámmal készültek erre a találkozóra, az előadott énekek széles skálán mozogtak, hiszen a zsoltárokon kívül spirituálék, valamint más ifjúsági énekek is elhangzottak . A kórustalálkozón jelen volt Orosz Otília–Valéria, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület zenei előadója, aki szakmai szempontból értékelte ki a kórusok énekeit, jó tanácsokkal látta el és biztatta őket a további zenei szolgálatra.

Bízunk benne, hogy az elmúlt évekhez hasonlóan az idei kórustalálkozó is építő jellegű volt és ifjaink megújult tapasztalatokkal gazdagodva térhettek haza gyülekezeteikbe. Hiszen mindannyian tudjuk, hogy a ma ifjúsága a holnap gyülekezete. Ezért különös gondot kell fordítanunk ifjaink hitben való nevelésére. „A ma ifjúsága úgy válhat a holnap méltó gyülekezetévé, ha igyekszik átvenni az előző nemzedéktől mindazt, ami érték. Az új énekek pedig szövegeikben és dallamaikban egyaránt legyenek fojtatásai a századok által kikristályosított szent hagyományoknak. A kincset őrizni és gyarapítani mindannyiunk kötelessége”(Berkesi Sándor).

Herman Csaba
Érmelléki egyházzenei előadó



Albis


Bihardiószeg


Érkörtvélyes


Érsemjén


Margitta


Micske

Egyházmegyei közgyűlés

Megszokott gyülekezési helyén, a micskei Timóteus Házban tartotta rendes évi közgyűlését az Érmelléki Egyházmegye.


A gyűlés Bara László főjegyző igehirdetésével kezdődött, aki a Jel 3, 14-22 igeszakasz alapján szólt az egybegyűltekhez. A laodiceai gyülekezetnek írott levél jól ismert sorainak szüntelenül emlékeztetnie kell a ma élő keresztyén gyülekezeteket is arra, hogy nem eshetnek az elbizakodottság bűnébe. A város, Laodicea fontos kereskedelmi központ, virágzó pénzintézetek működnek, a textilipara az egész világon híres, a gyógyászatban is jeleskednek. Egy ilyen helyen bizonyára virágzik a kultúra is. Stabil gazdasági élet, politikai, kulturális, szociális kiegyensúlyozottság, mind olyan dolgok, amelyekre a mai gazdasági-politikai bizonytalanság, szociális nehézségek közepette szinte irigykedve tekintünk. És ebben a városban van keresztyén gyülekezet is. De nem a gyülekezet van hatással a városra, hanem a város mentalitása lesz úrra a gyülekezeten is. Ezt a fajta szemléletet dorgálja meg Jézus Krisztus a levelében. Ez a fajta szemlélet jellemzi sokszor a ma egyházát, a mai gyülekezeteket is. Pont fordítva történnek a dolgok, mint ahogy történniük kellene. A laodiceai gyülekezet egy kicsit ide is, egy kicsit oda is húz. Ez által azonban sem nem meleg, sem nem hideg. Langymeleg. A langyosság azonban nem jó. Vagy ég a hit tüze, amely melegséggel táplálja a világban fázó, didergő lelkeket, vagy ha nem ég, akkor teljes a hidegség, fagyos a szív. Mi az, ami ma „feltüzeli” az embereket? A szenzáció, a rossz hír, a botrány? Jézus Krisztus evangéliuma már kevés? Mi az, ami megtartja a gyülekezetet? Az anyagi jólét? Szépen rendbetartott egyházi épületek, duzzadó bankszámla? Milyen mennyei értékekkel bírnak a mai gyülekezetek? A sok dísz, cicoma, külsőség helyett Jézus Krisztus az egyszerű, tiszta keresztyén életet kínálja fel a fehér ruhában, és a gyógyírban, ami a lelki látását tudja megadni a gyülekezetnek, nem csak a szembetegségeket gyógyítja, mint az az orvosság, kenőcs, amihez Laodiceában lehetett hozzájutni. Mindennek ellenére Jézus Krisztus szereti ezt a gyülekezetet is.


A számbavétel után Dr. Kürti László főgondnok emelkedett szólásra. Hálát adott azért, hogy az egyházmegyében békesség van, és programszerűen fogalmazta meg, hogy Isten békességét kell képviselnünk a világban is. Addig azonban, amíg a gyülekezetekben, az egyházban nincs békesség, képmutatás lenne mások számára békességről beszélni. Azért kell fohászkodnunk, és tennünk, hogy a békesség kiteljesedjen az életünkben, az egyházmegye életében, és tartós maradjon. Rákosi Jenő esperes jelentését a 115-ik Zsoltár idézetével kezdte, hálát adva az Úr gondviseléséért, az elért eredményekért. Megköszönte a lelkipásztorok, kántorok, presbiterek, nőszövetségi tagok, és mindenkinek a munkáját. Kiemelte, hogy az elmúlt év eredménye, hogy megoldódott az érsemjéni gyülekezet ügye. Az egyházmegye egy utófinanszírozású pályázatban vett részt a tavalyi esztendőben, amely komoly feladat elé állította az egyházmegyét, de Istennek legyen hála, sikerült helyt állni, és minden szempontból megfelelni. A pályázat elszámolásra került, minden alkalommal meg voltak elégedve a vizsgálódók. Szokatlan volt az elmúlt esztendő abból a szempontból, hogy 8 gyülekezetben volt átadás-átvétel, egy parókia haláleset miatt üresedett meg, kettőben pedig nyugdíjba vonult a lelkész. Más esetekben más egyházmegyébe, illetve egyházkerületbe távoztak lelkipásztorok, de nemcsak elmentek, hanem jöttek is újak. Egy kivételével minden gyülekezetben van lelkipásztor, de ez az egy állás is hamarosan betöltésre kerül. Esperes beszámolt arról is, hogy esperesként mely gyülekezetekben szolgált az elmúlt esztendőben úgy az egyházmegyében, mint az egyházmegyén kívül. Az egyházmegye lélekszámát sikerült pontosan megállapítani az elmúlt esztendőre: 21, 262 lélek. Ez 9213 családot jelent. Keresztelés: 256; Temetés: 523; Apadás: 184 lélek. Általános apadás összesen 217 lélek. Konfirmációi fogadalmat tett 377 gyermek. Házassági eskütétel 117 volt. A templomlátogatottság 8-32% között mozog. Átlag egy alkalommal 3142 lélek élt az úrvacsora sákramentumával az összes gyülekezetben. Hétköznapi istentisztelet 18 gyülekezetben van, 12-ben gyermek- és ifjúsági istentisztelet, 21 gyülekezetben felnőtt, 23-ban ifjúsági, 8 gyülekezetben nőszövetségi, 2-ben presbiteri bibliaóra. Minden gyülekezetben megtartásra került az imahét vendégszolgálatokkal. 235 alkalommal került sor összesen gyülekezeti ünnepélyre, és 141 alkalommal szeretetvendégségre. Jelentése végén esperes kifejezésre jutatta, hogy imádságban hordozza az egyházmegye életét, beleértve mindenkit, aki tagja, és aki szolgálja Jézus Krisztust ebben az egyházmegyében. Ezt követően részletesen ismertette az egyházmegye tavalyi évének pénzmozgalmi adatait.

Jakó Sándor Zsigmond ifjúsági előadó jelentésében kitért arra, hogy minden valószínűség szerint az Érmelléki Egyházmegye biztosította az elmúlt esztendőben is a legtöbb programot fiataljai számára. Ezek voltak [részletes bemutatásra kerültek a RÉ 2011/6-ik, november-decemberi számában (8-11 old.) szerk. megj.]: I. Furulyás-találkozó április 17-én, Érszőllősön; XVII. Ifjúsági Kórus-találkozó Micskén, május 16-án; I. Egyháztörténeti Vetélkedő, július 2-án, Érbogyoszlóban; I. Egyházmegyei Zenetábor július 3-10 között Hegyközszentmiklóson. Augusztus 8-13 között szintén Hegyközszentmiklóson zajlott a IV. Érmelléki Református Ifjúsági Tábor (ÉRIT); Október 15-én V. Egyházmegyei, November 19-én V. Egyházkerületi Bibliaismereti Vetélkedőre került sor. Előbbit Margittán, utóbbit Jankafalván rendezték. 18 egyházközségben van ifjúsági tevékenység, bibliaóra, kórus, hangszer-tanulás, színjátszó-kör, filmklub, egyéb összejövetel. Ebből 10 egyházközségben csak alkalomszerű az ifjakkal való foglalkozás. Áprilisban és szeptemberben sikerült egy-egy egyházmegyei ifi-gyűlést tartani, mindkét ízben Székelyhídon, valamint létrejött egy levelező-lista erike@yahoogroups.com, amelyre folyamatosan fel lehet az ifjaknak iratkozni. Örvendetes tény, hogy több ifi spontán szerveződésben meglátogatta egymást, közös bibliaórát szerveztek, közös énekléssel, szeretetvendégséggel.


Szűcs Zoltán kórházlelkész a Margittai kórházban zajló lelki munkáról számolt be. A kórházban 3 alkalommal keresztelt, több mint kétszázan vettek úrvacsorát a sákramentális alkalmakon. Az elmúlt évben több mint 40 gyermekről mondtak le a kórház újszülött osztályán, nekik családi fészket kellett keresni, ami sok esetben sikerült is. A lelkigondozás célja: meghallani a lélek leheletét - mondja Dietrich Bonhoeffer. Ennek a vezérgondolatnak mentén igyekezett teljesíteni szolgálatát az elmúlt esztendőben is. Balogh Anikó diakónus betegsége miatt nem tudta ismertetni az ÉRDA (Érmelléki Református Diakóniai Alapítvány) elmúlt évi tevékenységét, de lapunk hűséges olvasói a régebbi számokban megtalálják áldásos munkájáról a beszámolókat. A szerkesztőség nevében is gyógyulást kívánunk egyházmegyénk diakónusának. Jelentését Bara László ismertette. Darabont Tibor missziói előadó visszatekintésében az elmúlt esztendő missziói megvalósításaira, feltette a kérdést: vajon nem juthattunk volna többre is? A közömbösség az egyik legnagyobb veszélye missziói munkánknak. Pedig mindenkor készen kell lenni a misszióra. Hét gyülekezetben csak egyszer tartanak egy vasárnap istentiszteletet, ezek valószínűleg a kis lélekszámú gyülekezetek. A gyülekezetek közel felében van hétköznapi istentisztelet, átlagban 7 alkalommal van úrvacsoraosztás, de van ahol 6, vagy ahol 8 alkalommal. Érdekesség, hogy a bűnbánati hetek csupán 17 gyülekezetben kezdődnek hétfőn, a többi gyülekezetben vagy szerdán, vagy csütörtökön. 27 gyülekezetben volt Vakációs Bibliahét. Javaslatot tett arra nézve, hogy a korházból hazautazó betegeket a lelkipásztor látogassa meg, a kórházlelkész értesítse le a lelkipásztori hivatalokat a hazatérőkről. A presbitériumoknak nem csak a lelki szolgálat gazdasági hátterének a biztosítását kellene felügyelniük, biztosítaniuk, hanem magában a lelkigondozói szolgálatban is részt vállalniuk, legalábbis olyan szinten, hogy a saját körzetükre figyeljenek jobban oda, és legyen élő kapcsolat a parókia és az adott körzet között, a presbitereken keresztül. A presbiteri munkának, szolgálatnak a megerősödését szorgalmazta jelentésének végén. A micskei Sámuel bentlakás életéről szóló jelentést Bertalan Csilla igazgatónő helyett Paublusztig Anikó tanítónő olvasta fel. 4 óvodás és 7 iskolás kezdte meg az új tanévet 2011 őszen, valamint 1 nyolcadik osztály végzett diák maradt továbbra is a bentlakás szárnyai alatt, aki a bentlakás körüli teendőkben nyújt segítséget. A hosszú nyári vakációban a bentlakási termek kimeszelése holland segítséggel, valamint az ablakok cseréje hőszigetelő ablakokra valósult meg. A gyermekek szintén külföldi támogatók jóvoltából nyári táborokban vehettek részt. 12 gyermeknek iskola utáni foglalkozást szervezett a bentlakás, összesen 26 gyermekről gondoskodva így. Német támogatók háromszor is meglátogatták a bentlakást, és nemcsak a bentlakó gyermekeket, hanem azok családjait is segíteni igyekeztek. A Partiumi Keresztyén Egyetem diákjai az egyetem lelkipásztorával, Ráksi Lajossal, és az egyházkerület missziói előadójával, Vincéné Pálfi Judittal tettek látogatást Micskén, akik karácsonyi csomagokat osztottak ki a bentlakásban. Az egyik egyetemi diák bűvészmutatványokkal szórakoztatta a gyerekeket. Balogh Katalin vallástanárnő és Kövendi István nagyváradi iskolalelkész ebben az esztendőben se tettek le jelentést az egyházmegyei közgyűlés elé, a vallásoktatásról az iskolákban, valamint a nagyváradi Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnáziumban zajló lelki életről. Ugyanígy hiányzott Ványi Attilának, az Érmelléki Presbiteri Szövetség elnökének jelentése is.

Szabó Zsolt katekétikai előadó a gyülekezetekben folyó vallásórai, katekizációs tevékenységekről számolt be. A katekézis a misszió egyik legfontosabb területe. Szánunk-e rá kellő időt, energiát, anyagiakat, vagy csak rutinból végezzük ezt a szolgálatot. Jellemző több gyülekezetben is a korcsoportok szerinti beosztás; 7 gyülekezet kivételével mindenhol a lelkipásztor végzi a vallásórai munkát, 2-ben a vallástanár. 2051 vallásórás korú gyermekkel kell számolnunk, amelyből azonban csak 1194 gyermek vesz részt alkalomszerűen, vagy rendszeresen a vallásoktatásban. Konfirmációra 325 „első éves” 349 „másod éves” jelentkezett a 2011 esztendőben. 1 gyülekezet kivételével minden gyülekezetben a lelkipásztor végzi a katekizációs munkát. Ezt követően Simon-Szabó István számvevő részletesen ismertette a gyülekezetek által beterjesztett pénzügyi jelentéseket. Összességében megfigyelhető, hogy miden gyülekezetben igyekeznek úgy tervezni, hogy az év végén ne kerüljenek adósságba. Sok gyülekezet egyik évről a másikra él, de ennek ellenére igyekeznek karban tartani épületeiket, kifizetni alkalmazottaikat, megszerezni kül-és belföldi pályázatok támogatását, más jellegű támogatásokat, amelyek segítenek a fennmaradásban. Gazdasági tevékenységek nincsenek, plusz jövedelmet jelentenek a mezőgazdasági jövedelmek, ahol erre van lehetőség, ha van az egyházközség tulajdonában bérbe adható föld.

Dr. Karászi Rozália az Érmelléki Nőszövetség elnökének távollétében Bara László ismertette jelentését. 28 gyülekezetben működik nőszövetség. Mindenhol több-kevesebb rendszerességgel találkoznak a nőtestvérek, amikor is bibliaórákat, csigatészta-készítését, egyéb alkalmakat valósítanak meg. Példát mutatnak a templomlátogatásban, a szeretetszolgálatban. A nőszövetség vezetősége rendszeresen és pontosan részt vesz a különféle munkamegbeszéléseken, gyűléseken, megszervezték az Egyházkerületi Nőszövetségi találkozót Székelyhídon, ahol több mint 1300-an vettek úrvacsorát a női lelkipásztorok szolgálat mellett. Herman Csaba az egyházmegyében zajló egyházzenei eseményekről számolt be, aki Fehérné Balogh Renátát helyettesítette. Főleg az idei esztendő eseményeire tért ki, kiemelve, hogy már második alkalommal került megrendezésre a furulyás-találkozó. Megemlékezett a tavalyi esztendőben tragikus körülmények között elhunyt Veres László Zsolt volt érmihályfalvi kántorra. Még mindig komoly hiány mutatkozik szakképzett kántorokból a gyülekezetekben, így jó lenne, ha a tehetséges, zenélni vágyó fiatalokat bátorítanák a gyülekezetekben úgy az egyházmegyei zenetáborban való részvételre, valamint az egyházkerületi kántorképző-tanfolyamban való részvételre. Billentyűs hangszerek, gitár, furulya-oktatás folyik ezeken az alkalmakon.

A közgyűlés Árus László lelkészértekezleti elnök lemondása miatt Kovács Gyula margittai lelkipásztort választotta meg; fegyelmi bizottsági póttagnak Balla Sándor gálospetri lelkipásztort, lelkészi aljegyzőnek pedig Bede Ferenc berettyószéplaki lelkészt. Végül néhány gyülekezet föld- eladási-elcserélési kérelmét hagyta jóvá a közgyűlés.

Ismételten illesse köszönet a micskei gyülekezetet a helyszín biztosításáért, és a gyűlés utáni szeretetvendégségért.

Kulcsár Árpád

A magyarkéci kórus története



A magyarkéci gyülekezet kórusának története szorosan a jelenhez tartozik. Nincs ugyanis töretlen, évtizedeken áthúzódó múltja a közösségi éneklésnek, vagy ha igen, akkor fennmaradó írott emlékek nem szólnak erről. A jelenlegi kórus 2000-ben alakult, célja Isten dicsőítése, a gyülekezeti énekkultúra javítása, az együtténeklés örömének megélése. Szolgálati területe elsősorban a helyi gyülekezet, ünnepeken, imaheteken szokott fellépni.


Nagyon kis kórusként indult, eleinte igencsak nehéz volt a szólamokat arányban tartani. Később viszont gyarapodásnak indult, s így jelenleg a kezdeti tíz tagból huszonkettőre duzzadt a létszám, ebből heten a szoprán, öten az alt, öten a tenor és ugyancsak öten a basszus szólamban énekelnek. 2007-től egy itt élő holland házaspár is csatlakozott a kórushoz, nagy erőfeszítéssel igyekeznek magyarul dicsőíteni a kórussal együtt az Istent.

A gyülekezeten kívül is akadt már szolgálatuk. Eddig mindegyik Érmelléki Kórustalálkozón részt vettek, ezen kívül imaheti szolgálatra is elmentek Feketegyarmat, Köröskisjenő, Érszőlős, Nyüved, Ákos, Szilágyperecsen, Apa és Érszentkirály gyülekezeteibe. Öröm látni azt, hogy az együtténeklés a fáradságon túl nyilvánvaló élvezetet is nyújt mindenkinek. Kóruspróbát hetente egyszer tartanak, a vasárnap délutáni istentiszteletet követően. A repertoár vegyes, sokféle stílusban és nehézségi fokon próbálkoznak, énekelnek zsoltárokat, spirituálékat, egyszerűbb klasszikusokat, ifjúsági énekeket.


A kórus tagjai: Szoprán: Borsi Ildikó, Csokmai Hajnalka, Csokmai Teréz, Farkas Beáta, Oláh Katalin, Pop Klára, Zsisku Gabriella. Alt: Borsi Mária, Hulsman Janny, Juhász Edit, Mike Edit, Novák Ibolya. Tenor: Csokmai Imre, Erdei Sándor, Hulsman Harmen, Oláh Ferenc, Székely Árpád. Basszus: Borsi Attila, Kovács Gergő-Tamás, Mike Pál, Oláh Krisztián, Oláh Róbert.


Szeretnék, ha e munkának eredménye lenne a tagok Istennel való kapcsolatának megerősödése, és ebből fakadóan az egymással való kapcsolat elmélyülése is. Istené legyen a hála és dicsőség azért, hogy örömük telhet ebben a szolgálatban!


[Forrás: Orosz Otília Valéria: Téged, óh Isten, dicsérünk. Kórusok az Érmelléki Református Egyházmegyében, Nagyvárad 2009]

Nőszövetségi élet Margittán

„Csalóka a báj, mulandó a szépség, de az Urat félő asszony dicséretre méltó”
Péld. 31, 30



A nőszövetség csigatészta-készítés közben

A margittai nőszövetség 1993-ban alakult, Lorántffy Margit nevét vette fel. Jeligénk a Hegyi Beszédből való: „Boldogok a szelídek…” (Mt 5, 5). A Rákócziakkal összeforrt Lorántffy család magyar református egyházunk egyik főpatrónusa volt, a margittai birtokukon hunyt el fiatal korában Lorántffy Margit, akinek a hamvai a templom szószéke alatti kriptában nyugosznak.


Adventi koszorú-készítés közben

Nőszövetségünk tagjainak száma 28 fő, elnök Kovács Beáta tiszteletes-asszony, titkár-pénztáros Mocán Julianna. Együttléteink hétfő délutánonként az ige, az imádság és a közös éneklés által válik Istent dicsérővé és így számunkra áldásossá és meghitté. Egész éven át tevékenykedünk. Évente több tíz – volt esztendő, amikor száznál is több – kilogramm csigatésztát is készítettünk.


A tavalyi egyházkerületi találkozón


Nőtestvéreink részt vállalnak: az imaheti szeretetvendégségek elkészítésében, a gyermekek számára farsangi összejövetelt szerveznek, imahéten nálunk szolgáló vendéglelkipásztoroknak ajándékot készítenek, húsvétra tojásfát, anyák napjára az istentiszteleten résztvevők számára egy szívet – kitűzőként, a konfirmándusoknak egy kisebb méretű kendőt készítettek, már több éven át készítik az érettségiző osztályok számára a ballagó tarisznyát, adventre adventi koszorúkat.


Hortobágyi kiránduláson 2010-ben


Ezen tevékenységekből a befolyó bevétel egyfelől a szeretetszolgálat munkáit segíti, másfelől hazai vagy anyaországi kirándulásokat szervez. Isten kegyelméből így jutottunk el: Nagybánya – Koltóra, Kolozsvárra, Dévára, Vajdahunyadra, Biharfüredre; vagy Magyarországon: Ópusztaszerre, Sárospatakra, Egerbe, a Parlamentbe korona-nézőbe, Nyíregyházára, valamint az egyházmegyei és egyházkerületi nőszövetségi találkozókra.

A nagykegyelmű Isten velünk volt a múltban, hisszük, hogy megsegít és áldásaiban részesít bennünket az eljövendőben is.

Kovács Beáta

Az édesanyai könyörgés (prédikáció)

Az édesanyai könyörgés
- anyák napjára -


„Odahívta a férjét, és így szólt: Küldj ide egy szolgalegényt meg egy szamarat, hadd siessek
az Isten emberéhez, aztán visszatérek. De a férfi azt kérdezte: Miért mégy ma hozzá?
Hiszen nincs sem újhold, sem szombat! Az asszony így szólt: Hagyj békén! ÉS fölnyergelve a szamarat,
ezt mondta szolgalegénynek: Hajtsd az állatot állandóan, és ne akadályozz a vágtatásban,
amíg nem szólók neked! Elment tehát, és megérkezett az Isten emberéhez a Karmel-hegyre.
Amikor az Isten embere távolról meglátta őt, így szólt Géházihoz, a szolgájához:
Nézd csak, az ott a súnémi asszony! Fuss eléje, és kérdezd meg, hogy jól van-e ő, jól van-e a férje,
és jól van-e a gyermeke? Az asszony így felelt. Jól! De amikor odaért az Isten emberéhez a hegyre,
átkarolta a lábát. Géházi odalépett, hogy félretaszítsa, de az Isten embere így szólt: Ne bántsd, hiszen
el van keseredve, és az Úr eltitkolta előlem, nem jelentette ki ezt nekem. […] Ő pedig odahívta Géházit,
és azt mondta: Hívd ide a súnémi asszonyt! Az odahívta, és amikor odament hozzá, így szólt:
Viheted a fiadat. Az asszony odamenve a lábához esett, a földre borult, azután vette a fiát és elment.”
2Kir 4, 22-27.36-37.


Keresztyén Testvéreim! Anyák napja az a nap, amikor az édesanyákat és nagymamákat, egy-egy csokor virággal köszöntjük, s egyben megköszönjük értünk hozott áldozataikat, gondoskodó szeretetüket. Igaz, nemcsak ezen a napon kellene ezt cselekednünk, hanem minden nap. De mégis jó, hogy van a többi között egy kiemelkedő nap, amely emlékeztet arra, hogy mennyi köszönetet és hálát felejtettünk átadni az édesanyáknak az év többi napján. Az ige is ennek a napnak megfelelően egy édesanyáról szól. E bibliai történetben csodálatosan tükröződik az édesanyák mindenkori karaktere.

A történet ott kezdődik, hogy Elizeus próféta gyakran betér Súnembe, s ott egy kedves és jómódú család mindig szívesen látja vendégül, sőt egy felső szobát is építenek a prófétának és be is rendezik számára. A családnak mindene megvan, csak épp a legfontosabb, az utód hiányzik. A próféta végül is Géházitól tudja meg a súnemi asszony szívének keserűségét: ez az asszony édesanya szeretne lenni, de férje már idős. A próféta közbenjárására Isten megadja szíve óhaját, fiút szül. Példa ez az asszony a mai nők számára, ahogy példa minden egyes édesanya a mai világban azok számára, akik édesanyák lehetnének, de mégsem azok, mert kioltották a bennük növekvő életet. Nem is tudják, mit veszítenek el, mikor ezt a drága hivatást eldobják maguktól. Erre ébreszthetik rá őket az édesanyák.

A történet azzal folytatódik, hogy a gyerek felcseperedik, s kimegy az édesapjával a mezőre. Milyen büszke lehetett az édesapai szív: a fiammal együtt munkálkodok; nézzétek, ez az én fiam! Azonban a gyermek hirtelen rosszul lesz. Az édesapa rögtön anyjához küldi. Nem a felelősség lerázása ez, hanem az életmentés ösztöne. A férfi nem igazán tudja, mi a baj, mit kell ilyenkor tenni, az apák ilyenkor kétségbeesnek. Az édesanya azonban máris sürög-forog a beteg ágya mellett, szinte a tudat alatti ösztönből merítve küzd gyermeke életéért. Az édesanyák mindig jobban tudják, mi fáj, mi a baj, mi a megoldás. A kis gyermek is az anyja szoknyája mögé szalad, ha baj van. De még felnőtt fejjel is, bizony a gyermek sokszor az édesanyjánál keresi gondjainak megoldását, mert az anya bölcsessége és szeretete megnyugtat. Az édesanya a családi élet középpontja. Éppen ezért mekkora veszteség, ha már nincs kihez futni, ha már a szerető kezek porrá váltak. De még ennél is nagyobb nyomorúság az, ha anya és gyermeke között harag van – áldatlan állapot ez.

A súnemi asszony felnyergeli a szamarat. Férje nem érti cselekedetét, azonban az asszony felszólításának engedelmeskedik, hagyja őt. Az asszony pedig vállalja az út nehézségét és kockázatát, csakhogy gyermekét visszakaphassa. Az édesanyák, ha gyermekükről van szó, emberfeletti erőt kapnak, és nagy dolgokra képesek. A gyermekért elszánt és bátor lesz. Száz veszéllyel is szembenéz, s inkább életét adja, sem mint gyermekének baja essen. Igen, az édesanyák egyik nagy és csodás tulajdonsága az önfeláldozás. Áldozathozatal időben, egészségben, anyagiakban és mindenben. Akárcsak Krisztus esetében, itt is az önfeláldozás az élethez hozzátartozó jellegzetesség, s talán ezért is van, hogy az édesanyák mélyebben átérzik Jézus tettének nagyságát. Érdekes, hogy az asszony nem mondja el a szolgának a fájdalmát, elrejti egészen addig, míg szemtől-szembe nem áll a prófétával. Mennyi fájdalmat, titkot rejtegetnek az édesanyai szívek, s mily sok fájdalmat elbírnak és kibírnak ezek a szívek. Máris is sok mindent elraktározott szívében, s el kellett viselje azt is, hogy az éles tőr átjárja szívét, ahogy ma is sok édesanya hordoz szörnyű fájdalmat gyermekéért, vagy éppen annak halála miatt.

Mikor odaért, az asszony átölelte Elizeus lábát. Megragadja őt, s addig nem ereszti, míg ő maga is el nem indul a gyermek megmentésére. A súnémi asszony megragadja az Úr szolgájának lábát, akárcsak a kananeus asszony Jézusét, vagy, ahogy Mónika, Ágoston anyja is átölelte imádkozó kezével a Jó Pásztor lábait, s addig nem engedte, míg fia meg nem tért. Ma is sok anya öleli át imádkozó kézzel Krisztus lábát a betegágy mellett, egy vizsga ideje alatt, egy távoli utazás miatt. Valahányszor az édesanyai kéz esdeklően átölelte Isten szolgájának a lábát, mindig csoda történt, Isten meghallgatta az imádságot. Meghallgatta a súnemi, a kananeus, de az Ágoston édesanyjának könyörgéseit is, meghallgatta és meghallgatja a ti könyörgéseteket is, kedves édesanyák. Ez az ünnep kiváló alkalom arra, hogy megköszönjük az édesanyák, nagymamák imádságát, szeretetét, áldozataikat, s arra is, hogy bocsánatkéréssel gyógyítgassuk a titokban vérző szíveket. A virág legyen a köszönet és a hála szava, de ne felejtsük el hálát adni Istennek is az édesanyákért.

Kedves édesanyák és nagymamák, ti pedig imádkozzatok tovább értünk, tanítsatok imádkozni bennünket, mert egy nemzet, egy nép számára addig van jövő, ameddig tud imádkozó gyermekeket nevelni. Ámen.

Imádság:

Mennyei Édes Atyánk! Íme, köszönettel és hálával állunk meg a Te színed előtt e mai napon. Köszönjük Neked az életünket, s az életet adó édesanyákat, a drága imádkozó kezeket, melyek egész életünkben elkísérnek, akár gyermeki fejjel járjuk az élet útját, akár mint felnőttek. Köszönjük Neked ezt a mai napot is, amikor rohanó életünkben, íme, megállunk egy percre, hogy egy-egy szál virággal, egy-egy öleléssel megköszönjük az értünk aggódó szíveknek a milliónyi gondoskodást.

Bizony, sokszor vagyunk hálátlan gyermekek, de nemcsak szüleinkkel, embertársainkkal szemben, hanem Veled szemben is Atyánk. Kérünk, bocsáss meg nekünk, töröld el vétkeinket a Szentlélek tisztító tüze által, s taníts bennünket hálára, nevelj minket engedelmes gyermeki életre. Hozzád imádkozunk, Urunk, az édesanyákért, nagymamákért, áldd meg őket, halld meg imájukat, mely éjjel-nappal hozzád száll. Tekints le urunk az özvegyekre, az árvákra, és mindazokra, akik ma virágjukat csupán egy-egy édesanyai sírhantra tudják lehelyezni. Tekints le Urunk betegeinkre. Adj számukra gyógyulást. Tekints le népünkre is, adj számunkra minél több imádkozó édesanyát és nagymamát, akik gyermekeiket és unokáikat is megtanítják imádkozni, hogy legyen jövője e kicsiny magyar népnek. Jézus Krisztus nevében kérünk, hallgasd meg imánkat most és minden időben. Ámen.

Jakó Sándor Zsigmond
Jankafalva

Milyen lélek van bennetek? (prédikáció)

Milyen lélek van bennetek?

„Amikor közeledett felemeltetésének ideje, elhatározta, hogy felmegy Jeruzsálembe,
és követeket küldött maga előtt. Azok útnak indultak, és betértek a samaritánusok
egyik falujába, hogy szállást készítsenek neki. De nem fogadták be, mivel Jeruzsálembe
szándékozott menni. Látva ezt tanítványai, Jakab és János így szóltak: Uram, akarod-e,
hogy ezt mondjuk: Szálljon le tűz az égből, és égesse meg őket, amint Illés is tette!?
De Jézus feléjük fordult,megdorgálta őket, és ezt mondta: Nem tudjátok, milyen lélek
van bennetek, mert az Emberfia nem azért jött, hogy az emberek életét elveszítse,
hanem hogy megmentse. Aztán elmentek egy másik faluba.”
Lk 9, 51-56.


Szeretett Testvéreim! Pünkösd ünnepe a Szentírás történetiségének alapján még messze van ebben az alapigében, de a Lélek ajándékának bizonyos formájával Krisztus tanítványai már rendelkeznek kétségtelenül ekkor is, amikor ez történet lejátszódik. Jézus, amikor kiküldte tanítványait első missziói útjukra az evangélium hirdetésére, felruházta őket a Szentlélek ajándékával, így a tanítványok nemcsak hirdették az Isten evangéliumát a Lélek által, hanem képesek voltak betegeket gyógyítani, ördögöket űzni. Mindez még Pünkösd előtt, a Lélek nagy kiöntetésének előzményeként.

A lukácsi bizonyságtétel alapján, amely eseményeket egyébként csak Lukács jegyzett fel, Jézus Jeruzsálem felé veszi az útját, Samárián keresztül. János evangéliumából tudjuk, hogy Jézus egyszer átment Samárián, ekkor hangzott el az a beszélgetés is, amelyet a Jákob kútjánál a vízért menő asszonnyal folytatott. Abban azonban nem lehetünk bizonyosak, hogy ez útja alkalmával játszódnak le a Lukács által megörökített események, vagy ennek más időpontja volt. Vitathatatlan tény azonban, hogy Jézus Samárián halad keresztül, és előreküldi két tanítványát az est közeledtével valószínűleg, hogy szállás után érdeklődjenek a közeli települések valamelyikén. Drága ajándék és nagyszerű kiváltság ez a tanítványok számára, hogy Jézus követeiként járhatnak előtte. Akik mostani tanítványaiként átélték már valaha, csak azok tudják igazán. De úgy tűnik, a Mestert ez úttal nem szívesen látják ott, ahol a tanítványok próbálkoznak. Elutasításba ütköznek.

Valószínűleg ez az elutasítás meglepte a tanítványokat, nem számítottak rá, mint ahogy ma sem tudunk igazából felkészülni rá, mikor Krisztus nevében követségben járunk az embereknél, hogy elutasításba ütközhetünk. Ott és akkor a tanítványokkal ez történik, és ebből megtanulhatjuk mi magunk is, hogy elutasítások lesznek, mint ahogy voltak is mindig, és sajnos, számítanunk kell erre, hogy nem mindenki fogja örömében szélesre tárni az ajtót Krisztus előtt, ha meghalja, hogy arra jár, és neki lehetősége lenne behívni őt. Vagy ha éppenséggel ott áll az ajtó előtt, mint ahogy a Mennyei Jelenésekben is le van írva, és zörget az ajtón (Jel 3, 20). Nem lehet tudni, vajon létrejön az asztalközösség, vagy sem. Itt sem jön létre.

A tanítványok nemleges választ kapnak, amikor Krisztus nevét említik. Úgy tűnik azonban, nem tudnak úgy elmenni e mellett az elutasítás mellett, ahogyan a Mestertől tanulták. Jézus ugyanis azt mondja a tanítványok kiküldésének rendjén a Máté ev. 10 részében, hogy ahol nem fogadnak be benneteket, ott verjétek le a lábatokról még a port is, és álljatok tovább. Az ítélet napján majd számolniuk kell tetteikkel, és ítéletük súlyosabb lesz, mint Sodómáé és Gomoráé. Ezzel ellentétben a tanítványok szívében harag gyúlt az ellen a település ellen, amelyik nem akarta befogadni Jézust. Talán még meg is beszélhették ameddig visszaérkeznek Jézushoz, és felháborodásukban nagyon szokatlan dolgot kérdeznek Mesterüktől: akarod é, hogy tűz eméssze meg ezeket, mint ahogy Illés is cselekedett annak idején? (2Kir 1, 9-14). A kérdésben tehát már magyarázatot is próbálnak adni arra, hogy mi jogosítja fel őket e cselekedet megfogalmazására. Illés akkori magatartása példaértékű a tanítványok számára, nosza, gondolják, járjunk mi is úgy el, hiszen ha Illés megtehette, megtehetjük mi is, elvégre bennünk is munkálkodik ez a hatalom. Jézus azonban a tanítványok felvetésére nem helyesléssel válaszol, épp ellenkezőleg. Kérdése súlyos, és komoly. Tisztában vagytok ti vele, hogy milyen lélek lakozik bennetek? Vagy más szóval, tudjátok ti egyáltalán, hogy miről beszéltek? A végítéletben bekövetkező katasztrófa siettetése nem Isten szolgáinak a feladata, sőt, a végrehajtása sem. Ezt a kiváltságot Isten tartotta meg magának, és ennek a jognak a gyakorlását nem is adja át senki másnak soha. A tanítványok abban nem is tévednek, hogy Illés prófétában megvolt az Istennek Lelke. Akkor a miatt pusztulnak e több mint 50-en, mert kétségbe vonták Illés prófétai voltát, és épp ezért a tanítványok is úgy gondolták, hogy mivel Jézust, a Mestert utasították vissza, és az ő tanítványait, a helyzet egyértelműen az Illés esetére utal, vagyis a megoldás kézenfekvő. A Mester azonban nem így látja.

Nem utolsó sorban azt is figyelembe kell venni, hogy valószínűleg az is zavarhatta a tanítványokat, hogy pont egy samaritánus település utasította el Jézust, mert a samarítánusok és a zsidók között igen rossz volt a viszony. A samarítánusok keverék nép voltak, félig zsidók, félig valami mások, megvolt a saját mózesi törvénykönyvük is, amely eltért attól, amit a zsidók használtak, éppen ezért az ő kegyességi gyakorlatukat el is utasították a zsidók, megvetették, lenézték őket. A tanítványok számára épp elég bizonyíték az előbb elmondottak alátámasztására az, hogy Jézust nem akarják befogadni. Mivel Jézus is zsidó, a tanítványok ezt a szemükben valószínűleg etnikai - politikai gondot úgy akarják elintézni, hogy végső csapást akarnak mérni mindazokra, akik őket elutasítják. Az atombomba ledobása óta tudjuk, hogy lehetséges az embernek pusztítást végeznie a másikon, azon, aki nem ért vele egyet, vagy aki az ellensége, de közben nem tudja, hogy milyen lélek lakozik benne, és hogy azzal kinek is fog majd elszámolni. Ameddig bennünk is, Isten gyermekeiben, tanítványaiban, szolgáiban ilyen indulatok dúlnak, látnunk kell, hogy fogalmunk sincs, milyen lélek lakozik bennünk. Az elutasításra nem az a válasz, amivel a tanítványok válaszolnak.

Jézus világossá teszi a tanítványok előtt, hogy Ő azért jött, hogy megtartsa az emberek lelkét, vagyis megmentse őket, ha kell saját maguktól is, megmentse önző énjüktől, amelyik olyan nehezen hajlik oda az Isten igájába, de amelyik üdvösségre találhat mégis, ha ezt megteszi.

Nekünk is az a feladatunk, hogy lelkeket mentsünk, úgy ahogyan Ábrahám is megpróbálta, amikor testvére fia Lót veszélybe került, mert Sodoma közelében lakott. Menekítsünk meg másokat a kárhozatos pusztulástól, a jézusi tanítás figyelembevételével. A Lélek ebben bizonyosan segítségünkre lesz és a kudarcok vagy csalódások ellenére folytatni tudjuk, úgy, ahogyan végül Jézus és a tanítványok is tették: aztán elmentek egy másik faluba. Ahol elutasítanak, akárhogy is próbálkozunk, onnan továbbállunk, mert máshol még várnak arra, hogy megosszuk az Isten Lelkét velük, amit azért kaptunk meg, hogy ez által másokat üdvösségét is szolgáljuk.

Azt pedig kétség nélkül tudnunk kell, hogy még nagyon sokan, sok helyen várnak ránk. A Lélek indítson bennünket, ne késlekedjünk! Ámen.

Kulcsár Árpád
Értarcsa

2012. május 5., szombat

A margittai kórházlelkészi szolgálatról

„Ő vigasztalt és bátorított” - A margittai kórházlelkészi szolgálatról

Harangszó


„És a hitből való imádság megtartja a beteget, és az Úr felsegíti őt. Valljátok meg bűneiteket egymásnak és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok.” Jak 5,15-16/b



Az elmúlt esztendőkben, az Érmelléki Egyházmegyében is megindult a kórházlelkészi szolgálat. Ezt a missziót kiváltképpen egyházmegyénk nagyobb gyülekezeteiben (Margitta, Székelyhíd, és Érmihályfalva) végezték a gyülekezetek lelkipásztorai. Az idő múlásával és a kórházak összevonásával, Székelyhídon és Érmihályfalván, 2005 után megszűntek a kórházi intézmények, így csupán a Dr. Pop Mircea nevét viselő margittai kórházi intézmény működik a régióban.

A margittai kórház a környék református falvaiból várja betegeit, mivel a kisváros református falvakkal – s református hívekkel van körül ölelve. Ezért az Érmelléki Egyházmegye közgyűlése és egyházmegyei tanácsa úgy határozott 2007. áprilisában, hogy létrehozza a kórházlelkészi szolgálatot. Ezt, a már megkezdett kórházmissziói munkát vettem át 11 évi gyülekezeti lelkipásztori szolgálatot követően, mely által Isten egy új szolgálati területre küldött. Ez a misszió még az egyetemes református egyházunk életében is új szolgálati területnek számít. De Isten itt, ezen keretek között is csodálatosan tud munkálkodni. A kórházi gyülekezet mindig más összetételű, - a betegek jönnek és mennek - folyamatosan változik. A lelkipásztornak, úgy igehirdetésében, mint személyes lelkigondozói szolgálatában, fel kell mutatnia Isten megváltó szeretetét a Krisztus Jézusban. Isten gyógyító Úr, áldott Orvos, aki felénk siet, hogy testi nyomorúságaink között is segítségünkre legyen. A zsoltáros szavait idézve, Isten az: „aki megbocsátja minden bűnünket, és meggyógyítja minden betegségünket”.

Ebben a nagy munkában hálás szívvel köszönöm meg a Mindenható Úrnak, hogy a segítségemre van és nem feledkezett meg közvetlen munkatársakról sem, akik a margittai református gyülekezet hűséges tagjai: Halász Rózsika és Katona Zsolt személyében. Mindketten nagyon hasznos és áldozatos munkát végeznek a beteglátogatások folyamán. Isten gazdag áldása legyen szolgálatukon.

A kórházlelkészi szolgálatot egy héten két nap végzünk, az egyik nap beteglátogatásokat végzünk, amikor imádsággal, személyes lelkigondozással vigasztaljuk, erősítjük betegeink hitét. A második szolgálati napon, általában csütörtök délután 4 órától istentiszteletet tartunk a kórház kápolnájában. Rendszeresen kiszolgáltatjuk az úrvacsora sákramentumát.


Ha összegezném az elmúlt esztendők kórházmissziói munkáját, akkor boldogan állapíthatom meg a több ezer beteg megvigasztalását, az ünnepi kórházi alkalmak felemelő pillanatát, a drága árva gyermekek megkeresztelését, valamint a sok-sok istentiszteleti alkalom felemelő pillanatai is eszembe jutnak. Isten, épp ezen alkalmak által cselekedett közöttünk és bennünk. A könnyekkel teli pillanatokban is Ő vigasztalt és bátorított, és ígéretet tett, hogy velünk marad a világ végezetéig.

Isten gazdag áldása kísérje a királyhágómelléki református egyházkerület kórházmissziói szolgálatát.

Szűcs Zoltán
margittai kórházlelkész