2012. április 28., szombat

Az új Magyar Református Énekeskönyv bevezetéséről


A Magyar Református Énekeskönyv 16 évvel ezelőtt látott napvilágot. Egyházkerületünkben az 1996-os Református Világtalálkozó alkalmával szervezett egyházkerületi kórustalálkozó alkalmával mutatta be dr. Fekete Csaba debreceni lelkész-könyvtáros, a Zilah-belvárosi református templomban. Az énekeskönyv bevezetéséhez kapcsolódó vitákat követően egyházkerületünkben kétszer öt éves ciklusokban, 2002-ig próbaénekeskönyvként, 2007-ig véglegesen be kellett volna vezetni a gyülekezetekben. 2012-ben, a harmadik ötéves ciklus végén még mindig vannak gyülekezetek, amelyek különböző érvekre hivatkozva nem vezették be. Ilyenek pl.:”nincs, aki megtanítsa az új énekeket”, a gyülekezeti tagoknak nincs pénzük megvásárolni az énekeskönyvet”, „a gyülekezeti tagok nem tudják megtanulni a ritmikus éneklést”, „minek bevezetni, amikor készül az új énekeskönyv?”

A gyakorlatban a következőképpen áll az új énekeskönyv bevezetésének kérdése:

  • azokban a gyülekezetekben, ahol a lelkipásztor támogatja az énekreformot, tudja az új énekeket, segít énekhangjával is vezetni a gyülekezeti éneket, a liturgiában helyet ad a kántornak az énektanításhoz, támogatja az énekeskönyv beszerzését és terjesztését, ahol van szakképzett kántor, ott gyakorlatilag egy-két év alatt átálltak az új énekeskönyv használatára.
  • azokban a gyülekezetekben, amelyekben nincs a kántornak megfelelő képesítése, a 2005-ben kezdődött Kántorképző Tanfolyamon akár egy-két csoport elvégzése már elegendő lett volna az énektanítás módszertanának elsajátításához, új énekek tanításához és a könnyebb énekek vezetéséhez.
  • azokban a gyülekezetekben, amelyekben egyáltalán nincs kántor, a tehetséges fiatalok közül el lehet küldeni egyet-kettőt a kántorképzőre, hogy legalább vasárnap délelőtt legyen, aki lekísérje a gyülekezeti énekeket akár kétszólamú kísérettel (van ilyen példa).
  • a gyülekezeti tagoknak lenne pénzük az énekeskönyv megvásárlásához, csak lenne, aki megrendelje és elszállítsa, hiszen a templomba járó családok mindig áldoztak annyi pénzt énekeskönyvre, hogy legalább egy példány legyen egy családban.
  • a gyülekezetek meg tudják tanulni a ritmikus éneklést. A tapasztalat azt mutatja, hogy azok a személyek, akik a legjobban tiltakoztak a ritmikus éneklés ellen, azok éneklik a legszívesebben az új énekeket, mert ahol volt, aki megtanítsa, istentiszteleten orgonával kísérje ezeket, ott megszerették a hívek, megtanulták a szép, hitvalló énekszövegeket, ezáltal változatosabbá vált az énekrepertoár, lendületesebb és „életesebb” lett a gyülekezeti éneklés. Számos gyülekezetben az énekkarok nagy részt vállalnak az új énekek tanulásában, népszerűsítésében. Az egyházmegyei kórustalálkozók szerepe is elsődlegesen az énekeskönyv énekfeldolgozásainak a megismertetése, bemutatása.
  • a készülő, új énekeskönyv kérdése egyelőre az Énekeskönyvi Bizottság, a szakemberek dolga. Minden egyháztestből a Zsinati Zenei Bizottság megjelölt egy szakembert, aki képviseli ebben a kérdésben az illető egyházkerületet. A készülő új énekeskönyv anyagának gerincét az 1996-os, Magyar Református Énekeskönyv énekei képezik. Ennek a készülő énekeskönyvnek gyülekezeti használatra való bevezetése még kérdéses, egyelőre az 1948-as, magyarországi énekeskönyv revideálása valamint a liturgiai reform a kitűzött cél.

Az énekeskönyvek történetében a tapasztalat az, hogy 50, máskor 100 évenként volt énekeskönyvváltás. Nem valószínű, hogy ez most másképpen lesz. Ha pedig lesz is 10-15 éven belül, az 1996-os énekeskönyv énekeinek bevezetésével, a ritmikus zsoltárénekléssel, a kántorképzéssel mi magunk is részesei lehetünk annak az egyházzenei reformnak, amellyel több, mint 60 éves lemaradásunkat kell behoznunk Magyarországhoz, vagy akár a Felvidékhez képest.

„Énekeljetek az Úrnak új éneket” (Zsolt 96,1). Hogyan? Új énekeskönyvvel, a régi éneklési stílusban? Vagy csak szavakkal, de a gyakorlatban sehogy? „Mindent megpróbáljatok, ami jó, azt megtartsátok” (II Thess 5,21). Mi magunk megpróbáltunk-e mindent? Ahol nincs kántor vagy jól éneklő lelkipásztor, ott megkérhetünk egy énektanárt vagy tanítónőt, hogy segítsen bibliaórán, énekpróbán vagy csigakészítés közben új éneket tanulni. Vallásórán, konfirmációi előkészítőn megtaníthatjuk a fiataloknak az énekeskönyv „Top 10-es” vagy „Top 20-as” listáját, megmutathatjuk, hogyan használják az istentiszteleten az énekeskönyvet. Ajánlhatjuk a kántorképzőt azoknak a kántoroknak, akik nem tudják az új énekek kíséretét, támogassuk továbbképzésüket. Engedjük a kántort istentisztelet előtt öt percet éneket tanítani a gyülekezetnek. A könnyebb megoldás helyett, hogy „nincs rá pénz” vagy „nincs, aki megtanítsa”, kezdjünk hozzá az énektanuláshoz, vagy engedjük a szakembert, a kántort, hogy végezze a munkáját, a gyülekezet előrehaladása érdekében.

„Akinek van füle, hallja, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek.” (Jel 2,7)

Orosz Otília Valéria
egyházkerületi zenei előadó
Nagyvárad



2012. április 26., csütörtök

Egyháztörténeti vetélkedő volt Jankafalván

Egyháztörténeti vetélkedő volt Jankafalván

erdon.ro
2012.04.25

Bihar megye – Az elmúlt szombaton tartották meg Jankafalván az Érmelléki Egyházmegye egyháztörténeti vetélkedőjét. A győztesek a kerületi versenyen vesznek részt.


Érsemjén csapata lett az első a versenyen

A megmérettetésre kilenc gyülekezet csapata érkezett: Éradony, Bihardiószeg, Érmihályfalva, Érsemjén, Értarcsa, Jankafalva, Micske, Szalacs és Székelyhíd. A versenyre Luther Márton életéből, és a magyar reformáció apróbb szeletkéjéből kellett felkészülniük a jelentkezőknek. A rendezvényt Rákosi Jenő érmelléki esperes nyitotta meg áhítatával, majd Jakó Sándor Zsigmond ifjúsági lelkész és házigazda köszöntötte az egybegyűlteket. Az első próbatételben az ifjaknak 30 tesztkérdésre kellett válaszolni, utána egy játékosabb rész következett, mely a Széf nevet viselte. A játék levezetésében Nagy Ilona bihardiószegi vallástanárnő, és Szabó Zsolt szalacsi lelkész is segítségére volt a szervezőknek.

„Egérrágta” tételek

Szünet előtt még egy rövid feladatot kaptak a csapatok Jakó tiszteletestől: Luther 95 tételét, melyet “megrágcsáltak az egerek”, kellett kiegészíteniük. Még a zsűrit is meglepte, hogy éppen ez a játék volt a legsikeresebb minden csapat részére. A szünet után Simon–Szabó István vezetésével újabb játék következett, mely a Legyen Ön is milliomos egyháztörténeti változata volt. Természetesen a csapatok nem milliókkal, csak jó pár ponttal lettek gazdagabbak. Az eredeti játékra nemcsak abban hasonlított ez a vetélkedés, hogy volt néhány mentőöv és biztos nyeremény, hanem abban is, hogy Simon tiszteletes nagyon élethűen utánozta Vágó István műsorvezetését. A sok próbatétel után örömmel és korgó gyomorral telepedtek asztalhoz a résztvevők, a jankafalvi Árva Bethlen Kata Nőszövetség tagjai most is kitettek magukért.

Holtverseny az élen

Míg az ifjak az ebédet fogyasztották, addig Szabó Zsolt, Simon–Szabó István és Jakó Sándor zsűrizték a csapatok teljesítményét. Az első helyen holtverseny alakult ki, melyet a szervezők egy kérdéssel kénytelenek voltak eldönteni. Így egy hajszállal bár, de az első helyet Érsemjén csapata szerezte meg (127,5 pont), a második Értarcsa lett (126,5), a harmadik helyen Székelyhíd végzett (100 pont). Minden versenyző egy bibliai leporellóval és édességgel, valamint egy diplomával térhetett haza. Az első három helyezett csapat tagjai ezenkívül egy-egy értékes és szép könyvet is kapott, valamint az első két csapat ingyenes részvételt nyert az Érmelléki Református Ifjúsági Táborba. Az egyházkerületi szakaszon, mely Erdődön lesz május 12-én, az Érmelléki Egyházmegyét Érsemjén és Értarcsa ifjai képviselik.





Székelyhíd


Értarcsa


Érsemjén


Sírkövet avattak Bályokon

Sírkövet avattak Bályokon

erdon.ro
2012.04.19

Bihar megye – Lógott az eső lába a kémeri dombok felől, amikor fehérvasárnap délután egy kis gyülekezetnyi nép a temető felé ballagott Bályokon. Nem friss gyász késztette temetőjárásra a híveket, hanem múltidézés.



A méltó utódok és Jónás Sándor lelkész dr.Józsa Dániel megújult sírjánál

Kolera pusztította Bályokot 1849-ben. A fekete láz nem válogatott, elvitt időst és fiatalt, gazdagot és szegényt, tanultat és írástudatlant. A sok sírás-rívás messzire hallatszott. Akkor halt meg a falu orvosa is, dr. Józsa Dániel, aki 21 éven át volt a falu végsőkig kitartó, önfeláldozó gyógyítója – őt is a járvány vitte el. A bályoki temetőben még mindig látható az a tömegsír, ahova a szörnyű kór áldozatait temették, pár lépésnyire tőlük külön sírba került az értük hősiesen küzdő orvosuk. Mikor véget ért a járvány, és a falu feleszmélt a rémálomból, a sírhantot faragott kővel befedeték. Sírkövet is állítottak, hogy ne hordja el a szél a drága ember emlékét. Aztán más „szelek” kezdtek fújni. A háborúk, birodalomváltások, a lelket roppantó politikai járvány másfelé terelte az emberek figyelmét. A jó doktor síremléke is belerokkant az anyaföldbe, makacs akácfahajtás elmozdította a sírtakaró köveket is.

Elhatározás után tett

Beszéltünk már róla korábban is, de az elhatározást csak az idén követte tett a faluból „kinőtt” és jelenleg hivatásban lévő doktoraink áldozatkész jóvoltából: dr. Herman Ferenc, dr. Hansági Rita, dr. Seres Imola és dr. Seres Zoltán saját költségükön felújíttatták volt orvostársuk síremlékét. Valami ma, 2012-ben is győzedelmeskedett. „Mert minden, ami Istentől született, legyőzi a világot…”(1Jn. 5,4a) – ezzel az igével avattuk fel a szépen rendbetett síremléket. Dr. Herman Ferenc szolgálati kötelessége miatt nem volt jelen, így a három ifjú doktor helyezte dr. Józsa Dániel nyugvóhelyére a kegyelet koszorúját. Most is megkönnyeztük őt. Aztán megjött az eső, de mi már nem voltunk ott. Csak a kő maradt, és állva hirdeti a régiek és a ma élők erényét. Doktoraink a múltban, és ma is jelesre vizsgáztak.

Jónás Sándor lelkipásztor

2012. április 8., vasárnap

Húsvéti köszöntés


Jézus mondta:
"Én élek, ti is élni fogtok!"
(Jn 14,19)

Minden keresztyén testvérünknek
Istentől megáldott Húsvéti ünnepet kívánunk!


2012. április 6., péntek

Asszonyvására múltja és jelene

Története röviden

A települést a honfoglalás utáni időkben itt letelepedett Gutkeled nemzetiség alapította, akik a Dunántúlról érkeztek. A környéken jelentős birtokosok lettek a Hont Pázmányok. A legjelentősebb birtokok viszont továbbra is a király tulajdonában álltak, a királynő pedig az alábbi birtokok fölött rendelkezett: Asszonyvására, Szalacs, Bogyoszló, Vasad és Piskolt.

Asszonyvására legkorábbi ismert adata egy többszörösen átírt oklevélből származik 1203/1342/1356/1477-es évekből, amelyben de Foro Reginae-ként említik, alanyesetben Forum Reginae, azaz „királyné vására”. Ez a latin településnév az alán eredetű „asszony ” szavunknak az Árpád-korban szokásos „úrnő, fejedelemnő, királyné” jelentését mutatja.

A legrégebbi források szerint a települést Boldog-Asszony-Vásárának nevezték, de a későbbiekben az Asszonyharcz névalak is elterjedt. Az 1517-es reformáció után a Boldog jelzőt egyre gyakrabban mellőzték. A névalak második fele az itt tartott vásárokról ered, de értelmezhetjük tulajdonosára, a királynőre való utalásként is.


A vására névalak különleges titulust jelöl ki a településnek a környező hasonló nevű falvakhoz képest. Azok a települések, melyek nevében közvetve, avagy közvetlenül szerepelt az „asszony" névalak a királynő tulajdonát képezték. A névalak második eleme, a vásár utótaggal is megannyi települést találunk Erdélyben. Az ezen utótaggal rendelkező falvakban (ahogy azt nevük is mutatja) az volt a közös, hogy valamennyien vásártartó helyként funkcionáltak.

Az 1200-as években Erdélyben az egyik legjelentősebb község lehetett, vámjának hála. A XIII. században vámja révén Asszonyvására a vidék egyik legértékesebb községe, úgyhogy a király, amikor a bihari, békési és zarándi vásárvámokat a váradi egyháznak adta, az ittenit továbbra is magának tartotta. Mint arra már utalást is tettünk, az idő előrehaladtával rendkívül sokféle névalakban tűnt fel a szóban forgó település: Forum Reginae; Ahzunwasara; Azunvasara; Assumhari(=Azzunvasari);Azunvasara; Azzonwasara; Azzonivasara; Aszszony Vására / Alzson Vassary; Aszszony-Vására; Asszony Vására; Asszonyvásár; Asszonyvására.

A település mai és régebbi helye nem esett egyazon területre, egykor ugyanis a Székelyhídra vezető országút két oldalán volt. Ezt a területet Malomgáttőnek nevezték. Ekkor még csupán két utcája volt, az egyik a Kengyelér irányába, másik az új település felé tartott. Miután megalapult az új falu, ezt a régit csak Puszta-helyként emlegették. Meg kell említeni, hogy itt volt az 1600-as évekig a református templom, és egy középkori szentély is, valamin egy földvárat is emlegetnek a források. A lakosságot a XIII. századig a csőszök és a tárnokok alkották. A tatárjárás alkalmával a falu elpusztult. Ezt követően IV. Béla tett kísérletet lakosság betelepítésére. A birtokok egy részét Marcellnek, másik részét pedig Jakab tábornoknak juttatta. Az itteni lakosság azonban a környék mocsaraiban átvészelte a tatár támadást, és a veszély elhárulta után visszatelepültek. A török támadások alkalmával az itt élők a völgykatlanban találtak menedékre.


Torony-felújítás


A támadássorozatot követően az új település felépítésére a XIII. század második felében került sor. Ez a terra Ahsunvasara nevet kapta. IV. László többször is idelátogatott, egyes esetekben okleveleket is adott ki. Ezek közül talán a legismertebb az , amelyben hűtlenséget állapít meg Dorogfi Miklóssal szemben.

Az 1300-as években a falu a pápai tizedjegyzék említi, a papja 4-4 garas pápai tizedet fizetett. Ez alapján mondhatjuk, hogy a falu kis-közepes méretű lehetett.

A XV. század során több személynevet is említenek a ránk maradt források: Blasi és Fekete. Megállapítható ebből, hogy a falut mindig is magyarok lakták. A mohácsi vész utáni időszakban már a reformáció hatásai egyértelműen érzékelhetőek. A katolikus plébánia 1552-ben megszűnt. Ebben az évben keletkezett forrás 26 jobbágytelekből álló faluként ír Asszonyvásáráról, mely akkor Salgay Bálint birtokában állott. A XVI. század végén Báthory István fejedelem Fráter I. Pálnak adományozza a települést. Annak utóda Fráter Péter építteti meg az itteni kastélyát, a család következő lemenője, Fráter IX. Pál ( aki egyébként a vármegye főjegyzője volt) , adományként a várat a premontrei rendnek juttatja. A fejedelem I. Rákóczi György mindig is kedvelte a halászatot, ezért a település melletti kis ér-táplálta tavat kecsege-tenyésztésre berendezte.


A templom belső felújítása


A török és Habsburg támadások jelentős károkat okoztak az egész országnak. Ezen a területen is érezhetőek voltak a tragikus események hatásai, egy XVII. századi forrás például Asszonyvásáráról úgy emlékezik meg, hogy nyolc éven keresztül néptelen falu volt.

Akkori birtokosa Nádaskay Ferenc volt, aki többek között Butti Farkas és Szántó Ferencnek adta el az akkoriban puszta falut.

A XVIII. században mintegy 23 magyar jobbágy család lakta. A század második felében a források néhány nemes családot is megemlítenek: Paulus Nagy, Andreas Nagy, Petrus Nagy és Samuel Nagy.

A század második felében kezdi meg működését az itteni római katolikus elemi iskola és 1784-ben a plébánia. Ebben az évben népszámlálást végeztek. Társadalmi státus alapján ekkori lakosságának döntő többsége zsellér, a polgárok és parasztok száma sem elhanyagolható, valamint tizenegy nemes és két pap lakja. A század utolsó évtizedében a református templomot építették meg. A XIX. században már 1168 lélekszámú település.

A református egyház anyakönyvi feljegyzései szerint a reformáció már a mohácsi vész (1526) után terjedni kezdett. 1552-ben megszűnik a katolikus plébánia, s csak 1784-ben alakul újjá. Az 1848-49-es szabadságharc időszakában Asszonyvására lakói megannyi ingósággal segítették a harcoló honvédeket, az asszonyvásáriak 38 inget, 41 lábravalót, 3 lepedőt, 50 törülközőt és 5 és fél sing vásznat adományoztak a honvédek részére. Kuthy Sándor asszonyvásári református lelkész, a forradalom lelkes híve ekkor az érmelléki egyházmegye esperese.

A XIX. század második felében Fényes Elek írásában már Asszonyvásáraként olvashatunk róla. Ekkorra már többségbe kerültek a reformátusok. A XIX. század utolsó éveiben adják át a premontrei rend templomát. 1850-es összeírások alapján a lakosság nagy része magyar.

1850-ben 1280, 1857-ben 1062, 1870-ben 1076, 1880-ban 1093, 1890-ben 1135, 1900-ban 1186, 1901-ben 1197 lakosa van. 1900-ban a lakosok közül csak 13-an nem magyarok. Az 1930-as években csökken ezer alá lakosainak száma. Nevezetes szülött : Gyenge Árpád, 1925, színész

Asszonyvásárai Református Egyházközség

A református iskola az 1500-as évekre datálható. A régi faluhelyen kőtemplom is állt temetővel, 1700-ban még állt, később összedőlt. Későbbi sírásások alkalmával több ruhadarab került elő. Ennek a templomnak a kriptájába temetkezhetett a Fráter-család is. A református iskola alapításának évét nem tudni, annyit tudunk viszont, hogy 1699-ben még nem volt rektora a már létező iskolának. A rektori tisztet Győri mester tölti majd be, aki Debreceni István prédikátor lányát veszi el feleségül.

A református egyház anyakönyvi feljegyzései szerint a reformáció már a mohácsi vész (1526) után terjedni kezdett. 1552-ben megszűnik a katolikus plébánia, s csak 1784-ben alakul újjá. A mai református templom 1790-ben épült, 1894-ben kap új sisaktornyot a templom, ekkor nyeri el mai formáját.

Az első bizonyosan ismert református lelkész: Debreceni István (1633-ban). További lelkészek: Edelényi István (1703-1705), Szalontai János (1705-1707), Debreceni P. István (1707-1716), Budai János(1716-), Ürményi Bíró Pál (1726), Bessenyei István (1726), Derecskei András (1726-1771), Pap András (1772-1776), Sülye Komáromi Pál (1776-1780), Séni Sámuel (1780-1787), Kis András (1778-1789), Kállai Imre (1782-1798), Szikszai József (1799-1827), Csepely Sámuel (1827-1828), Kuthy Sándor (1828-1851), Ármos Sándor (1852-1876), Vecsey Sándor (1877-1911), Bakos József (1912-1941), Pálur István (1941-1953), Balaskó Vilmos (1953), Székely Béla (1953-1974), id. Székely István (1974), Pánti László (1974-1979), Bozsoky Sándor (1979), Tamás Béla (1979-1985), Székely István (1985- napjainkig).

A reformátusok lélekszáma a 19. században 900 fölött volt, a 20. században kezdődött csökkenése. 1930-ban 845, 1941-ben 787, 1992-ben 407, 2011-ben 260 lakos vallotta magát reformátusnak. Parókiája 1886-ban épül.

Gyülekezeti élet

Ahogyan egyre csökken a gyülekezet létszáma, úgy látszik ez meg a gyülekezeti életen is. Talán a templomlátogatás visszaesése mutatja leginkább, hogy más szelek fújnak és a sokasodó magángondok miatt egyre kevesebb idő jut Istenre és dolgaira. Pedig Ővele és általa lehetne hatékony megoldást találni az élet minden gondjára és bajára. Bár egyre kevesebben lettünk az élet nem állt meg egy pillanatra sem. Minden esztendőben sikerült valamit elvégezni a sokasodó feladatokból.


Népes gyereksereg a nemzet ünnepén szolgálva


Talán érdemes visszatekinteni az elmúlt esztendők megvalósításaira. A 89-es változások előtt is folytak kisebb nagyobb javítási, karbantartási munkák, de ’90 után megszaporodtak az elvégzésre váró feladatok. Sikerült kétszer rendbe tenni a templomot a csillagtól az alapokig. Szintén két alkalommal a templombelső is megújult az elmúlt évtizedekben. Visszakapta az egyház az iskola épületeit, el lehet képzelni milyen állapotban. Ezeket sikerült megmenteni és megőrizni. Talán újra eljött annak az ideje, hogy ismét költeni kellene reájuk. Földet is kaptunk vissza, de még most is van tarozása a polgármesteri hivatalnak, amely kérdés talán belátható időn belül megoldódik. Fontos megvalósítása a gyülekezetnek a ravatalozó felépítése a temetőben, igaz ebben holland testvéreink is besegítettek. Ugyancsak emlékezetes esemény volt az, amikor sikerült és elkészült a fürdőszoba a parókia épületében. Ezen kívül több kisebb és nagyobb javítási karbantartási munkálatok folytak mind a parókia épületén, mind a melléképületeken.

De nemcsak gazdasági dolgokkal „dicsekedhetünk” mint gyülekezeti élet megvalósításaival, hanem azért lelki karbantartásra és életre is futotta erőnkből. Folytak rendszeresen az istentiszteletek és a gyülekezet lélekszámához viszonyítva elég szép jelenléttel. Ugyanakkor minden esztendőben vagy „kis konfirmáció” vagy a „rendes konfirmáció” zajlott. Vasárnaponként vallásórák folytak a kicsikkel.


Asszonyvásári gyülekezeti reménység: a kicsinyek


Mióta zajlik itt is megtartottuk a vakációs bibliaheteket sokszor, nyaraló gyerekek részvételével és komoly jelenléttel. Rendszeresen tartunk templomi ünnepélyeket, amelyen a helyieken kívül vendégek is részt szoktak venni. A gyülekezet minden esztendőben szép számban vesz részt az egyetemes imaheti alkalmakon.

Gyülekezetünknek testvér-gyülekezeti kapcsolata van a magyarországi Kokad és Újléta gyülekezeteivel. Istennek hála, élő kapcsolat van közöttünk, hiszen ők is és mi is már több alkalommal meglátogattuk egymást, ünnepeltünk egymással és már közös kiránduláson is voltuk, igaz, kicsi létszámban. Hiszünk abban, hogy ennek a kapcsolatnak nemcsak múltja, jelene, hanem jövője is van.

Talán ennyit lehetne elmondani a falu és a gyülekezet múltjáról, jelenéről és bízva Istenben arról a jövendőről, amit csak az Élet Ura ismer, és amelyben nekünk is életet ad hitünk és reményünk szerint.

Székely István
Lelkipásztor
Asszonyvására

Az érkeserűi református Dalárda

Az érkeserűi református Dalárda

Az érkeserűi református egyházközség Dalárdája 1926-ban alakult, amikor a gyülekezet új harangot és orgonát vásárolt. Első énekvezére Virágh Sándor kántortanító volt. A Dalárda jegyzőkönyvét 1926-tól 1943-ig, az első működési időszakban vezették, illetve 1958-ban, az újjáalakulás évében csupán megkezdték. Az 1958 utáni időszakról egyéb feljegyzésekből, illetve visszaemlékezésekből tudunk. A Dalárda alakuló ülésén (1926. november 1.) fogadták el annak alapszabályzatát, melyet a jegyzőkönyv első oldalára írtak:

„Az érkeserűi református Dalárda alapszabályai:

Alulírottak kijelentjük, és aláírásunkkal megerősítjük, hogy a következő szabályokat betartjuk:
• Az énekvezérnek szavára hallgatunk, és neki engedelmeskedünk, utasításait teljesítjük.
• A tanítás hetenként kétszer történik: kedden és pénteken este 7 órától 9 óráig.
• A tanítási órákra pontosan eljövünk idejében, ha ezt valaki nem teljesítené, avagy el nem fogadható ok miatt mulasztana, úgy egyszeri mulasztásért 10 leit, többszöri igazolatlan mulasztásért minden egyes estéről 20–20 leit fizet büntetésképpen a dalárda pénztárába.
• Az összejövetel a helybeli református irodában lesz.
• Világításra lámpát és petróleumot a dalárda tagjai adnak, még pedig személyenként egyelőre 5–5 leit és ez összeget a pénztárosnál fizetik be.
• A tanítás alatt a tanteremben dohányozni nem szabad.
• Ha temetést dalárdával végezzük, úgy a temetésre kivétel nélkül mindenkinek el kell jönni, a temetésért járó 300 lei összeg a dalárda alapvagyonát képezi és ebből csakis a dalárda költsége fedezendő.
• Ha egyik fakkból a másikba áttétetik a tanító utasítására egyik vagy másik ember, ennek az utasításnak engedelmeskedni tartozik.

Ezen szabályok elfogadása után a dalárdát megalakultnak jelentjük ki és áttérünk a dalárda tisztikarának megválasztására. I. Elnökké tiszt. Orosz Lajos ref. lelkész választatott. II) Jegyzővé: Virágh Sándor ref. tanító. III. Pénztárossá: Bertalan Lajos. IV.2 ellenőrré: Lengyel József és Kis Gyula. V. 10 bizottsági taggá: Lengyel Sándor, Lovas Sándor, Létai Gábor, Csorba Imre, Prekup János, Pete Sándor, Vincze József, Balogh Gábor, Vincze Gyula és Csorba József. Az elnök kéri és kívánja a mindenható Istentől türelmet, kitartást és siker koronázza munkájukat.”

Ünnepi szolgálatok mellett temetési szolgálatot is vállaltak (akkor 300 lejért). Az évenként többször is megrendezett dalárdabál szintén jelentős bevételi forrás volt. Az így befolyt összegeket kamatoztatták, majd búzát vásároltak rajta, amit elsősorban énekkari tagoknak adtak ki kölcsönkamatra (1926–1941-ig 25%, 1941–1942-ben 10%). A „Dalárda-magtár” első magtárasa Balogh Gábor volt.

A Dalárda gazdálkodásának egyik fő célja az egyház támogatása volt. Így 1932-ben 30 véka 28 liter búzát adtak az egyháznak, „mivel nagyon nehéz anyagi helyzetben volt”; 1938-ban pedig 311 véka 10 liter búza árát (37 341 lej értékben) adták át a templomtorony bádogozására. 1942-ben pedig úgy határoztak, hogy az előző évi búza kamatját a fiútanítói lakás udvarának utca felőli bekerítésére szánják. 1946-ban a tanítói lakások és az iskola kerítéseinek elkészítésekor a gyülekezet felhasználta a Dalárda 550 pengős adományát is.


A férfidalárda, 1959 Húsvétján


A dalárdatagok szólamokra osztott neveit legkorábban 1929-ből ismerjük, ekkor huszonhét tagja volt a férfiakból álló énekkarnak. Tenor I: Csorba Imre, Szatmári Sándor, Szakács Gyula, Vincze József, Pete Sándor, Létai József, Papp László. Tenor II: Bertalan Lajos, Lengyel Sándor, Giczei József, Kis Zsigmond, Vincze István, Gábor Sándor, Kis József. Basszus I: Balogh Gábor, Balogh János, Kis János, Kis Gábor, Lovas Sándor, Boldizsár Lajos, Lovas István. Basszus II: Lengyel József, Szováti Gábor, Kis József, Vincze Gyula, Sas Pál, Létai Gábor. 1942–ben már csak húsztagú volt az énekkar. Tenor I: id. Csorba Imre, Szatmári Sándor, Szakács Gyula, Sas József, Pap László. Tenor II: Nagy András, Létai Lajos, Kis József, Nagy Ferenc, Sas Sándor. Basszus I: Kis Kálmán, Gábor Zsigmond, Kis Sándor, Kis Gábor. Basszus II: Létai Gábor, ifj. Csorba Imre, Szilágyi Sándor, Szilágyi Gábor, Nagy Lajos, Kis Zsigmond.


Az énekkar az ’50-es években


1942 szeptemberében Virágh Sándor eltávozott a gyülekezetből, 16 évi érkeserűi kántortanítói szolgálata alatt ő vezette a Dalárdát. Őt követte Nagy Gábor helyettes tanító és kántor, mint énekkarvezető. 1943 végén az ő távoztával, a háborús körülmények között a Dalárda megszűnt, bár a magtár és a kamatoztatás továbbra is működött.

1957-ben Pál László lelkipásztor javaslatára kezdeményezték a Dalárda újraszervezését, sajnos sikertelenül. Virágh Sándor nyugalmazott tanító a javadalmazása körüli egyet- nem értés következtében nem vállalta ennek a vezetését. A lelkipásztor kezdeményezésére és vezetésével 1958–ban újjáalakult a Dalárda, elsősorban a régi tagokra építve, először a férfikar, majd a vegyeskar megalakításával.

Az újonnan alakult énekkar első összpróbáján (1958. március 25) már negyven dalárdatag volt jelen: Cser Gábor, Lovas Bálint, Létai László, Szilágyi József, Stéfán Miklós, Szántó Ferenc, Sass Zsigmond, Szakács Aladár, Szilágyi Dániel, Sass Sándor, Kiss Gyula, Munkácsi Zsigmond, Kiss Kálmán, Papp László, Csordás József, Vincze Gyula, Kozsár László, Munkácsi Dániel, Sass Károly, Sass József, Giczei Gábor, Kis Kálmán, Kis József, Nagy Sándor, Létai József, Létai Zsigmond, Gábor Sándor, Balogh Gábor, Ásztai Sándor, Szakács Gyula, Létai Ferenc, Kósa Sándor, Szatmári Lajos, Kis Gyula, Kis Sándor, Nagy Gyula, Szilágyi Ferenc, Létai Lajos. Ez a Dalárda jegyzőkönyvének utolsó bejegyzése.

Az először betanult ének a 100. dicséret volt: Mennyben lakó és Istenem, 1958 húsvétján pedig az Égi Atyánk, nagy Istenünk című darabbal mutatkoztak be. A Dalárda tevékenysége javarészt ünnepi szolgálatokból állt. 1964–ben Pál László lelkipásztor távoztával a Dalárda ismét megszűnt. Harmadjára is újjáalakult 1990–ben, Somogyi Lajos tanító vezetésével. A két szólamban éneklő kórus egyházi ünnepeken, temetéseken szolgált, egyházmegyei kórustalálkozókon vett részt (Értarcsa, Érmihályfalva, Érbogyoszló, Bihardiószeg). Az 1995-ben visszakapott, egykori iskolaépületből lett gyülekezeti ház részére a Dalárda tagjai a temetéseken befolyt tiszteletdíjakból étkészletet vásároltak, valamint írásos falvédőket készítettek.


A dalárda 1993-ban, a bihardiószegi kórustalálkozón




1995, Keserűi Dajka János emléktábla avatásakor


1993-ban a bihardiószegi kórustalálkozón 29-en vettek részt. 1995. szeptember 13-án, Keserűi Dajka János egykori református püspök emléktábla-avatásán az ünnepi istentiszteleten közel harminctagú Dalárda szerepelt. Az érkeserűi református felnőtt kórus tíz év szünet után 2005-ben alakult újjá, Nyéki Zoltánné Stefan Enikő kántornő vezetésével. A kórusnak nagy szerepe volt az Egyetemes Magyar Református Énekeskönyv bevezetésében az érkeserűi gyülekezetben, hiszen az új énekeket először a kórus tanulta meg, így a gyülekezetet már segíteni tudta az énekek elfogadásában és könnyebb megtanulásában. A kórus szinte minden ünnepen, gyülekezeti alkalmon (hálaadó istentisztelet a templom és a gyülekezeti ház felújításáért, idősek és magányosok vasárnapja, konfirmáltak találkozója, harangvillamosítás, alapkőletétel stb.) énekelt.


A felnőtt kórus, 2006-ban Bihardiószegen

Az asszonykórus két egyházmegyei kórustalálkozón vett részt az újjáalakulás óta: 2006-ban Bihardiószegen, 2007-ben pedig Szalacson. Ezen kívül énekeltek még az érseléndi református gyülekezetben, valamint a magyarországi testvérgyülekezetben, Öcsödön, 2007. október 6-án.

A felnőtt kórus tagjai 2005–2008 között: Szabó Lajosné Szilágyi Erzsébet, Balogh Barnáné Gábor Erzsébet, Nyéki Sándorné Sass Irma, Hengye Istvánné Medvés Erika, Csorba Sándorné Kiss Mária, Vincze Károlyné Munkácsi Ilona, özv. Amászka Lászlóné Gábor Teréz, Medvés Rudolfné Gábor Emma, Faur Gáborné Kiss Angéla, Balajti Árpádné Munkácsi Irén, Bereczki Józsefné Sass Margit, özv. Orbán Józsefné Lengyel Gizella, Lovas Árpádné Sass Irén, Giczei Sándorné Szatmári Ilona, Bodor Gergelyné Dicső Erzsébet, Kiss Imréné Bodor Irén, özv. Kiss Pálné Kiss Mária, Sass Árpádné Lovas Erzsébet, Szabó Istvánné Lovas Ildikó, Munkácsi Imre, Létai Imre, Oroszi Kálmánné Zih Magda lelkipásztor. Karvezető: Nyéki Zoltánné Stefan Enikő.


Az ifjúsági kórus 2008-ban, Székelyhídon


A felnőtt kórus mellett 2005-ben a kántor vezetésével megalakult az ifjúsági kórus is. Az ifjak főleg ünnepeken: advent, karácsony, virágvasárnap, anyák napja, reformáció énekelnek. Részt vettek egyházmegyei ifjúsági kórustalálkozókon is, Micskén (2005, 2006) és Székelyhídon (2007, 2008) ifjúsági énekekkel, zsoltárokkal és kánonokkal.

Az ifjúsági kórus tagjai 2005–2008 között: Amászka Gréta, Vincze Renáta, Vincze Krisztina, Lovas Tímea, Póka Annamária, Calman József, Hengye Kristóf, Gacsádi Sándor, Gacsádi Szilárd, Nyéki Ádám, Nyéki Petra, Lajter Norbert, Lovas Krisztina, Kiss Kinga, Borbély Ilona, Bereczki Csilla, Calman Tünde, Kesztyüs Tünde, Bányai Krisztina, Buta Krisztina. Remélhetőleg a kórusok egyre erősödnek, és idővel többszólamú művekkel is próbálkozhatnak majd.

[Forrás: Orosz Otília Valéria: Téged, óh Isten, dicsérünk. Kórusok az Érmelléki Református Egyházmegyében, Nagyvárad 2009]

Csiha Kálmán: Az átváltozás reggele (prédikáció)

Az átváltozás reggele

Olvasni: Máté 28, 1-10

A felolvasott történet egy reggelről beszél. Különös reggel volt. Ez a reggel választotta el az Ószövetséget az Újszövetségtől, a halál előtti félelmet az örök élet bizonyosságától. E nélkül a reggel nélkül nem lenne értelme az életnek. […] Az első húsvét reggeléről beszél ez a történet. Virradt. Júdea hegycsúcsai fölött derengeni kezdett, majd felragyogott a fény. A Krisztus fénye is. Földrengés lett, s a követ elhengerítette Isten a Krisztus sírja elől. Eddig a halál, Pilátus hatalma s a főpapok gyűlölete ült rajta, most két fényes angyal. Eddig Krisztus volt halott, s az őrök éltek. Most az őrök lettek olyanokká, mint a holtak, és a Feltámadott járt az ösvényeken.

Sokszor az emberszív is olyan, mint a temető. Vannak éjszakai szívek, húsvét reggel nélküli szívek, ahol a gond, a fájdalom, a halál őrzi a sírrá lett szívet, amin a reménytelenség, a bánat, a gyűlölet, a bűn köve nyugszik, s a temető fölött nincs semmi fény. Vannak kísértetjárásos, sötét, félelmes éjszakák. Krisztus nélküli életek. És vannak reggeli szívek. Menyből hulló, csodálatos fények. Krisztus hatalmát átélő nagy földrengések a szívünk közepén, s vannak gond-köveinkre, sötét életünkre leszálló mennyei angyalok. Én nem tudom, hogy milyen a szíved: milyen fájdalmak, milyen félelmek őrzik. Én csak azt tudom, hogy Krisztus azért jött a földre, azért halt meg és támadt fel értünk, hogy a mi éjszakai szívünk reggeli szívvé változzék.

Mária Magdaléna és a másik Mária még nem tudtak semmit sem a reggel csodájából. Már húsvét volt, és ők magukkal vitték nagypénteket. Milyen szegények voltak! Mint amilyen szegények vagyunk mi is, amikor Jézus nélkül járunk. Milyen mérhetetlenül szegények vagyunk, amikor az örök élet hite nélkül megyünk ki a temetőbe, ahol annak a teste nyugszik, akit nagyon szerettünk. Az asszonyok Jézusnak csak egy mondatát felejtették el: harmadnapra feltámadok. Sokszor elég csak egy mondatot elfelejteni, és elvész a boldogságunk vele. Mikor valamiért túlságosan elkeseredünk, aggódunk, vétkeztünk, kétségbeestünk, olyankor mindig egy mennyei mondat hullt ki a szívünkből. Azért jó útra, meg újra Bibliát olvasni, templomba járni, mert ilyenkor Isten összegyűjti az életünkből a kihullt mennyei mondatokat és azokat újra a szívünkbe helyezi. Húsvét azért is volt, hogy a fény Máriáék szívére hulljon s eszükbe juttassa az elfelejtett mondatot, s húsvét azért van, hogy a fény a mi szívükbe is hulljon, és sok, drága elfelejtett krisztusi mondatot újra eszünkbe juttasson. A téveteg, Krisztus-ígéretet felejtő asszonyokhoz, és hozzánk is, szólnak az angyalok: „Ti ne féljetek, mert tudom, hogy a megfeszített Jézust keresitek. Nincsen itt, mert feltámadott, amint megmondotta volt.”

Tele van félelemmel az életünk, és a világ élete is. Terrorizmus, háborúk, tömegsírok veszik körül az emberiséget. De azokhoz, akik a megfeszített Krisztus keresik, szól az angyali üzenet: Ti ne féljetek! Lelkiismeretüket megtagadó főpapok, júdási örökséget hordozók, a sírt őrző katonák félhetnek. Ti ne féljetek! Gyűlölet, betegség, s gonosz hatalmak katonái és halál midig lesznek, de Krisztus reggelét megölni nem lehet, és akik benne hisznek, azok ezer évek múlva is bátran énekelik: „Nincs már szívem félelmére/nézni sírom fenekére,/ mert látom Krisztus példájából,/mi lehet a holtak porából.” Az angyalszavas húsvéti reggelen feladatot is ad Isten: „Menjetek gyorsan és mondjátok el, hogy feltámadt a halálból és előtettek meg Galileába: ott meglátjátok Őt.” Elmondtad-e gyermekednek, a beteg édesanyádnak, férjednek, barátodnak, amikor fájó éjszakák hulltak a lelkére, hogy van egy Jézus, aki segíteni tud, aki legyőzte a halált, s aki előttünk jár az úton, akkor ott Galileában, most itt, és mindenhol a világon, vagy a kórteremben majd, a halálos ágyon s majd az örök életben is?

Az asszonyok is átváltoztak ezen a reggelen: sírlátogatókból feltámadás-hirdetőkké lettek. Félelemmel és nagy örömmel futottak, hogy elmondják a jó hírt. Egy kicsit angyalokká váltak. Mert lehet egy kicsit angyallá változni ebben a sokszor sötét világban, ha Krisztus napja felragyog felettünk. Ha mágneses erővel töltenek fel bennünket az angyalok, ha valósággá válik bennünk Krisztus közelesége. Az asszonyok engedelmeskedtek, elindultak az isteni üzenet szerint. A temetőn át ugyanazon az úton mentek vissza, amelyiken jöttek. De mégis más volt ez az út! Ragyogott a Nap, szívükben ragyogtak a fénylő angyalok, és minden az örömről énekelt. Más megjárni az utat a feltámadás hite nélkül, és más megjárni az örök élet bizonyosságával. Más megjárni a mi utunkat is. Jézus találkozni akart az asszonyokkal, és ezért szembe jött velük az úton. Ez volt az asszonyok csodálatos, mással nem pótolható jutalma. Jézus találkozni akar velük is. Az istentisztelet perceiben, a Szentírás sorain, és életünk eseményein át is szembejön az úton, s akkor még a temetői út is csodák útjává változik. 1949-ben kényszerlakhelyre vitték a nagyobb földtulajdonosokat 25 kilós csomaggal. Egy ilyen édesanya elmondta nekem, hogy pár nap múlva csak ő tudta, hogy vacsorára nincs mit adjon, de megterítette az asztalt, félrevonult a sarokba és imádkozott: Istenem, Te tudod, nincs mit enni adjak a kisfiamnak, a beteg édesanyámnak, a férjemnek. Jöjj és segíts! Kopogtak az ajtón. Egy ismeretlen székely állt ott, kezében hatalmas tálcával: Ne haragudjanak, nem kívánnám megsérteni, de most öltünk disznót, hoztam egy kis vacsorát. Az az édesanya akkor tudta: valahol a székely férfi hátánál ott áll az ő imádságmeghallgató Jézus is. Szembe jött vele az úton.

Én nem tudom, mi vár reád, reám, mi vár ránk a jövendőben. Én csak azt tudom, hogy Jézus szembejön. Szembejött a gyászoló naini özvegyasszonnyal és feltámasztotta a fiát. Szembejött a keresztyéneket üldöző Saullal és apostollá tette, szembejött a pogány istentelen diktatúrával, és az magától összeomlott. Holnap is szembejön Jézus. Hol megszégyenít, hol átölel, de mindörökre velünk marad. „Legyetek üdvözölve!” – mondja Jézus. Az eredeti szöveg szerint ez azt jelenti: örüljetek! Kedves, sokszor szomorúságba, csüggedésbe süllyedt testvéreim! Jézus nekünk is üzeni: Én vagyok, itt vagyok, veletek vagyok: örüljetek! Örüljetek, mert van isteni megőrző szeretet és van élet a halál után! A húsvét a Jézustól kapott öröm ünnepe. Az asszonyok leborultak Jézus előtt. Az áhítat és a hála perce volt ez. Talán az a perc hasonlít hozzá, amikor igaz bűnbánattal és hittel az úrvacsorát magunkhoz vesszük. Talán ilyen, vagy ennél sokkal csodálatosabb lesz, amikor az örök élet partján találkozni fogunk Vele. Most Jézus ismét szól az asszonyokhoz: „Ne féljetek!” – Emberszívből félelmet űző ünnep a húsvét! Mert Jézus ismeri ezt a betegségtől, gondtól, haláltól félő szívet. Ezért üzeni nekünk is újra és újra, és fogja üzenni a gyermekeinknek, unokáinknak is: Ne féljetek!

Feladatot is ad: azt, amit angyalokkal üzent: Menjetek el és mondjátok meg. Nekünk is mondja. Vannak ámuló, de béna keresztyének, akiknek zsákutca a lelke is onnan nem sugárzik ki másra semmi sem, és vannak Jézus szavára indulók, örömhordozók, jövőépítők, akik továbbadják Jézus üzenetét. Kétezer éven át egyik nemzedék így adta át a másiknak. Édesanyák hajoltak a gyermekágy fölé, hogy megtanítsák az Úr imáját, s amikor felnőttek a gyermekek, ők hajoltak az új gyermekágy fölé. Így jutott el hozzánk is, s rajtunk át így jut el az utódainkhoz is, ha odahajlunk a lelkünkhöz, s ha elmondjuk nekik, hogy van egy élő, legyőzhetetlen Krisztus, aki velünk marad mindörökké. Ámen.

Csiha Kálmán

Diószeg - Székelyhíd Ifjúsági találkozó

Isten kegyelméből 2012. március 24-én tarthattunk meg azt a találkozót, amit már hosszú idő óta tervezgettünk. A diószegi testvéreink Jakó Sándor tiszteletes úr vezetésével érkeztek 4 órakor. Az együttlétet bemutatkozással kezdtük, aztán énekszóval dicsértük Istenünket.

Ezt követte az áhítat, ami a tíz szűz példázatáról szólt a Mt 25,1-13 alapján. Az Igével kapcsolatban Rákosi Jenő esperes úr osztotta meg gondolatait. Jézus ezt a példázatot Jeruzsálembe való bevonulása után és Gecsemánékert szenvedései előtt mondta el. A 10 szűz várta a vőlegényt, de az késett és elaludtak. Mind a tíznek volt világító eszköz de csak ötnek volt világító anyaga, mégpedig az eszeseknek. Mikor aztán megérkezett a vőlegény csak ők voltak készek annak fogadására.

Ez a példázat Jézus visszajöveteléről szól. Mindannyiunk életében létfontosságú a várakozás és a világító anyagnak, az olajnak a megléte, mely a hitre vonatkozik. Először is hinni kell Jézusban, ha elhiszem, hogy Ő itt a földön élt 33 évet majd meghalt, hogy megváltson bennünket a Sátán hatalmától akkor ez maga után vonja, hogy elhiszem azt is, hogy Ő vissza jön ítélni eleveneket és holtakat. Elhangzott az is, hogy ezt a hitet nem lehet részekre osztani.

A beszélgetést közös imádsággal zártuk. Aztán a két IKE bemutatása következett a vendégek részéről az IKE elnöknő Gazdag Xénia elmondta, hogy kb. 15-20 fős a csapat, de nyáron többen szoktak lenni, színjátszó csoport működik az Ikében és különböző programokat szerveznek.



A fiatalok bibliaóra közben

A házigazda IKE-t mint helyi elnök, én mutattam be, elmondtam, hogyan zajlik manapság az ifjúsági Bibliaóra, továbbá, hogy az IKE 1990-ben alakult kb. egyidőben a Diószegivel. A kezdeti és a mostani létszám között jelentős csökkenés figyelhető meg, de ez annak is köszönhető, hogy nagy a választék a kikapcsolódással kapcsolatban.



A résztvevők

Szeretetvendégség következett, a menü palacsinta és tea volt, amiért köszönet illeti a székelyhídi IKÉ-s lányokat és az esperesné asszonyt. Az estét egy közös játékkal zártuk biztos vagyok benne, hogy mindenki jól érezte magát. Remélem, mihamarabb ismét találkozunk, addig is Isten áldása legyen életünkön.

Törő Attila
Székelyhídi IKE elnök

Ifjúsági Csendes-nap Érszőllősön


A csendes-nap résztvevői

Február 11-én, szombaton, a tél egyik leghidegebb napján, körzeti csendesnapot szervezett az Érszőllősi Református Gyülekezet ifjúsága. A nagy hideg ellenére, közel 70 fiatal érkezett Magyarkécből, Margittáról és Tótiból az „Egyszer Élünk!?” című csendes napunkra. A nap közös énekléssel (egy kis bemelegítéssel) kezdődött az „Élő Kövek” zenekar vezetésével. Ezt követően Dobai Zoltán, ákosi lelkipásztor rövid áhítatában arra a fontos kérdésre kerestük a választ, hogy: Ki vagyok én? Valóban egyszer élünk – ezért nem mindegy, hogy hogyan éljük az Istentől ajándékba kapott életet! Nagy József feketegyarmati lelkész előadásában mindent megtudhattunk arról, hogy milyen kell, hogy legyen az életünk, hogyan éljük az életünket, mi ifjak. Az élet olyan, mint egy befektetés: ha jól éled az életed, akkor jó lesz neked is és örök életed lesz a mennyben. És olyan, mint a magvetés: Ha fiatal korban jó magvakat vetünk el, akkor 10 év múlva jó dolgok kelnek ki. Az élet Isten ajándéka, de tudni kell, hogy van örök élet és van örök kárhozat.

A tartalmas előadás után a finom, meleg ebéd nagyon jól esett mindenkinek, amit kiscsoportos beszélgetés követett. A „Shina” együttes koncertjével zárult a napunk, amikor felszabadultan és örvendezve dicsértük együtt Urunkat, akinek köszönhettük ezt az alkalmat is. A koncert után mindenki egy személyre szabott üzenetet kapott a szervezőktől mindamellett a sok üzenet mellett, amit az Istentől kaptunk e nap folyamán.



A Shina együttes

„Hogy többé ne emberi vágyak, hanem az Isten akarata szerint éljétek le testi életetek hátralevő idejét.” (1Péter 4,2).

Dolhai Brigitta,
ifjúsági elnök, Érszőllős

Furulyások találkozója Magyarkécen


A diószegi csoport

2012. április 1-jén Magyarkéc adott otthont a II. Érmelléki Református Furulyás-találkozónak. A találkozó kezdetén Jakó Sándor-Zsigmond, jankafalvi lelkésznek, az Érmelléki Egyházmegye ifjúsági előadójának a prédikációja hangzott el. Igehirdetését a 47-ik Zsoltár 6-tól 8-ig terjedő verseire alapozta. Prédikációjában elmondta, hogyan vonult be Jézus Jeruzsálembe. A nép ujjongása arra sarkal bennünket, hogy mi is így dicsérjük Jézust. Virágvasárnapon örvendezve kell magasztalnunk az alázatos Szolga- Királyt. Ő ma is be akar vonulni az életünkbe és szívünkbe, de mi sokszor elutasítjuk Őt.


Az éradonyi csoport

A prédikáció után Istent dicsérő furulya-szolgálatok hangzottak el. Először a bihardiószegi furulyacsoportot hallgathattuk, kezdő és haladó csoportjaikat. A kezdő csoport népdalfeldolgozásokat, a haladó pedig táncfeldolgozásokat adott elő. Utánuk az éradonyiak következtek, egy és két szólamban szólaltatva meg furulyáikat.



Az érszőllősi kezdő csoport


Az érszőllősi haladó csoport

Majd az érszőlősi kezdő csoport zenélt gitárkíséret mellett. A haladó csoport is kivette részét a műsorból, ők altfurulyán is játszottak. Végül a magyarkéciek csapata következett, ők népdalfeldolgozásokat adtak elő két szólamban.



A kéci csoport

Nagy volt az izgalom, de ez nem befolyásolta a hangulatot, ami az istentisztelet után csak fokozódott, amikor a vendégek megkönnyebbülhettek a rengeteg szeretet és finomságok láttán, amivel a házigazdák fogadták őket a gyülekezeti házban. Ezen a vasárnapon mindannyian bekapcsolódhattunk a mi virágvasárnapi királyunk, az Úr Jézus dicsőítésébe. Hála legyen ezért Istennek!

Balaskó Anett és Borsi Réka,
Magyarkéc


Gyalui csendes-napok

Hálát adok az Úrnak, hogy lehetőséget adott számunkra, érszőllősi református hívek számára, hogy részt vegyünk egy hitmélyítő csendes hétvégén, a Kolozsvár melletti Gyalun. Gyülekezetünk tagjai immár 3 éve rendszeres résztvevői ezeknek az alkalmaknak, én most második alkalommal vettem részt február 17-19 között. Nagyon kellemes környezetben, egy háromcsillagos villa fogadja a hitben megerősödni, lélekben gyógyulni és feltöltekezni vágyókat.
Csodálatos volt megtapasztalni, ahogyan formált engem az Úr ezeken az alkalmakon. Én régóta „néma” gyermeke voltam Istennek. Nem tudtam bibliaórákon megnyílni, hangosan imádkozni, nem igazán szerettem a csoportos beszélgetéseket. De hála az Úrnak, ez a görcs kezd feloldódni bennem, megnyitotta számat az imádságra és a bizonyságtételre. Tudom, hogy a bátortalan szavaim vagy akadozó imádságaim is kedvesek az Úr előtt és meghallgatja azokat. Sokat segített nekem az a 3 nap, amit ott tölthettem drága testvérekkel, előadó lelkészekkel.

A témák igencsak időszerűek voltak, hiszen ilyenekről beszélgettünk, mint: Felemás igában, Élet és halál dilemmája, Függőségeink vagy a korábbi alkalommal: Tanúságtétel a családban, Meghittség, Félelem. Ezek mind olyan témák, amelyek hozzátartoznak a mindennapi életünkhöz, és a feldolgozás által segítséget adnak túllátni a bajokon, nehézségeken és a Krisztus szerinti megoldás megtalálásában. Alkalom adódott ezekről kisebb csoportokban is beszélgetni, ahol megoszthattuk személyes tapasztalatainkat és imádkozhattunk egymásért.

Jó az Úr dolgaiban foglalatoskodnunk, de ugyanakkor érezzük, hogy milyen nehéz a hétköznapok viszontagságaiban talpon maradnunk. Ehhez csak Ő tud nekünk erőt adni és ezen felül még képessé is tesz, hogy minden gyarlóságunk ellenére, sötétben világító, örömüzenetet átadó gyermekeivé legyünk. Bátorítok minden kedves olvasót, ha alkalma adódik ilyen vagy hasonló közösségi alkalmakra, ragadja meg a lehetőséget, mert minden elmúlik és kárba vész, csak amit az Úrért teszünk, az marad meg örökké!

Pákai Hajnalka
Érszőllős