2012. december 31., hétfő

BÚÉK

"Ez az egy azonban ne legyen elrejtve előttetek, szeretteim, hogy egy nap az Úrnál olyan, mint ezer esztendő, és ezer esztendő mint egy nap. Nem késik el az ígérettel az Úr, mint némelyek késedelemnek tartják; hanem hosszan tűr érettünk, nem akarván, hogy némelyek elvesszenek, hanem hogy mindenki megtérésre jusson." (2Pt 3,8-9)

Istentől megáldott új esztendőt kívánunk minden keresztyén testvérünknek!


 A debreceni református Nagytemplom tornyának egyik óralapja
Fotó: muemlek.hu


2012. december 11., kedd

Év végi lelkészértekezlet az Érmelléken (képriport)


A tél beköszöntével, december 11-én tartotta az év utolsó lelkészértekezletét az Érmelléki Református Egyházmegye az Érolaszi Református Egyházközség gyülekezeti termében. A dermesztő hideg és a havas utak ellenére a lelkészek szép számban jelentek meg a közösségi alkalmon.


Kovács Gyula lelkészértekezleti elnök köszönti a jelenlévőket és a meghívottakat: Bozsoky Sándor nyugdíjas lelkipásztort, mint igehirdetőt, valamint Csűry István püspököt, mint előadót.


Kovács Gyula margittai lelkipásztor a napi ige ószövetségi üzenetével nyitotta meg az értekezletet, Isten áldását kérve arra: "A veréb is talál házat, és a fecske is fészket magának, ahová fiait helyezhesse, - a te oltáraidnál, oh Seregeknek Ura, én Királyom és én Istenem! Boldogok, akik lakoznak a te házadban, dicsérhetnek téged szüntelen! Boldog ember az, akinek te vagy erőssége, s a te ösvényeid vannak szívében." (Zsolt 84,4-6)


Bozsoky Sándor nyugdíjas lelkipásztor a Krisztus-várásról tartott áhítatot a Római levél alapján: "Mert akiket Isten Lelke vezérel, azok Istennek fiai. Mert azt tartom, hogy a miket most szenvedünk, nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, mely nékünk megjelentetik. Mert a teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését. Mert a teremtett világ hiábavalóság alá vettetett, nem önként, hanem azért, aki az alá vetette.Azzal a reménységgel, hogy maga a teremtett világ is megszabadul a rothadandóság  rabságától az Isten fiai dicsőségének szabadságára. (...)" (Róm 8,14.18-25) Az igehirdető bizonyságot tett arról, hogyan vágyakozik igazából a világ a szeretetre; hogyan lesz Krisztus nélkül fagyott, vakító fényű, sótlan ünnepünk és életünk; hogyan kell Isten gyermekeinek a világ számára világító gyertyákká lenniük.



Csűry István királyhágómelléki református püspök előadása a lelkigondozók lelkigondozásáról szólt, arról, hogyan kell a híveket pásztorló lelkésznek is lelkipásztora legyen, hogy a segítőnek is kell segítő - így tud igazán másokon is segíteni. A lelki válságban, létbizonytalanságban, túl-informatizált, bűntől szennyezett, lelket is megemésztő világban az egyház és a lelkipásztor kell kiutat mutasson, hogy rávilágítson arra: mindnyájunknak az Igére van szüksége. Lelkészeknek és nem-lelkészeknek egyaránt szüksége van arra, hogy olyan erősítő, támogató közösségben éljen és munkálkodjon, mely egyúttal a személyiséget erősíti és kreatívvá tesz. A bizalom, a biztonság, a hit minden embernek lételeme kell legyen, mellyel minden nap táplálkozik. Életünket és közösségeinket Isten tudja helyreállítani, ha naponkénti igeolvasásainkkal és imádságainkkal Isten szívén keresünk megnyugvást - mint ahogyan a csecsemő talál nyugalmat anyja ölében.


A lelkipásztoroknak és híveknek is szükségük van beszélgető és megbeszélő alkalmakra egymás megértése végett. A magánbeszélgetéseink is igehirdetéssé kell váljanak, igehirdetéseink pedig legyenek lelkigondozások. Mindannyiunk számára elengedhetetlen az önbecsülés, a hitelesség, az együttérzés, hogy mindenki számára Krisztust mutassuk fel példaként.


A lelkészértekezleti elnök megköszönte az igehirdető áhítatát, a püspök úr előadását, valamint Futó Ferenc házigazda lelkipásztornak a szíves vendégfogadást - mindhármuknak ajándékot is átnyújtva.


Az előadást megbeszélés követte, az előadó és a lelkipásztorok személyes tapasztalataikat is megosztották egymással. Az értekezlet szeretetvendégséggel zárult az érolaszi gyülekezet jóvoltából. Isten áldása legyen református egyházunkon és pásztorain!


(OK)

2012. december 9., vasárnap

"Emlékezetes" imádságok (anekdota)


„Ó, felséges Jehova szent Isten! Kinek színe előtt olvadnak a világi hatalmak, mint az éhes cigánynak fogai alatt a fehér kenyér, végy fel minket fényes hintódnak, ha csak a bakjára is. Ámen.”

*

„Ó felséges Isten, ki bezárod az egeknek csatornáit: ne hallgasd meg az úton járót, a téglavetőt és a nyomtatót, hanem adj alkalmatos esőt a mi időnkben. Kerekíts fel a tengernek mélységes örvényéből olyan kis felhőt, mint a tenyerem, s legyenek abból záporesők; ezt pedig megcselekedheted, mert Arábiában olyan nagy dinnyék teremnek, mint itt a tökök. Ámen.”

*

„Jövel, jövel, mennyei kakas, kapargálj mi lelki szemetünkben, hints meg mennyei gyöngyökkel, mert megvesztegettettünk az álnokság bimbaitul. Jövel, jövel, mennyei szabó, foltozgasd meg a mi lelki lyukainkat! Ó, Uram, megrongyolódtak a mi szíveink, mint ama rongyos köpenyeg, hanem ó Uram, jöjj el a te lelki foltaiddal és foltozd meg azokat. Mert ó Uram, a te nagy irgalmasságodat ki nem beszélheti ama harminckét fogú ember. Ámen.”

A három szó (anekdota)

 

A kolduló barátokról sok jóízű tréfa jár szájról-szájra. A közmondás azt tartja róluk: a kocsisnak a torka, a barátnak a zsákja ritkán telik meg.

Debrecen város főbírájához beüzent egyszer egy kolduló barát, hogy csak három szót szeretne vele szólani. Bebocsátották, de csakis az alatt a feltétel alatt, hogy nem mond többet három szónál. A barát állta szavát, és csak ennyit mondott:

- Bort! Búzát! … Szalonnát!

A nevető főbíró bőven adott neki mind a háromból.

Az Érmihályfalvi Pálfy Gizella Ágnes Református Nőszövetség története

 
Az Érmihályfalvi Református Nőszövetség hivatalosan 1949. január 1-én alakult meg, Sass Kálmán lelkipásztor vezetésével. A nőszövetségi munka 1949-ig is folyt, de nem hivatalos keretekben. Az 1930-as évek végétől Nt. Sass Kálmán tiszteletes úr és felesége, Sass Kálmánné sz. Tőkés Mária, BABA néni, irányították a keresztyén asszonyok és leányok szolgálatát. Idős gyülekezeti tagjaink arra emlékeznek, hogy már 1938-tól a leányok nemcsak a Bibliát tanulmányozták, de háztartásvezetést is tanultak, kézimunkakörön is részt vettek. A református nők, asszonyok biblia-órákra jártak, házi biblia-köröket szerveztek, ünnepélyeken énekeltek, szavaltak, szeretetvendégséget szerveztek szegényeknek, hadi árváknak, a " magyar világban" a vasúti állomáson magyar katonáknak főztek, segítették őket élelemmel, ruhával. Az özvegyeket felkarolták, a szegényebb tanulókat taníttatták, adományokat gyűjtöttek az általuk szervezett jótékonysági bálokon, karácsonyi szeretetcsomagokat készítettek, tűzifát juttattak az elesett, de templomba járó családoknak. 1958-ban kivégezték a többször meghurcolt lelkipásztort, a megfélemlítés, a kommunizmus beszüntette a Nőszövetség áldásos belmissziós szolgálatát. A nőszövetség naplóját csak 1951. május 2-ig jegyezték.

Hosszú és néma hallgatás, szünet után 1993. május 16-án hallatta újra hangját a Nőszövetség. Dr. Karászi Rozália érmihályfalvi gyerekorvos, a néhai érkörtvélyesi lelkész felesége, és Nt. Gede Ildikó érmihályfalvi frissen megválasztott lelkipásztornő sorra keresték fel az érmelléki és partiumi gyülekezeteket, hogy újra megalakuljanak a nőszövetségek.

Egy szép májusi napon, 1993. május 16-án alakult meg elsőként hivatalosan, példaértékűen az Érmelléken az Érmihályfalvi Református Nőszövetség. A délutáni istentiszteleten Nt. Gede Ildikó lelkésznő prédikált a Mk.5,30-33 alapige alapján, majd az Ef. 5, 14 igemagyarázat mentén a jelenlévő keresztyén asszonyok feltámasztották a betiltott és befagyasztott nőszövetségi munkát. Vezérigéül a Gal.6,2-t választották: „Egymás terhét hordozzátok, és úgy töltsétek be a Krisztus törvényét”. Himnuszként az „Ó, mi hű barátunk Jézus…” kezdetű éneket énekelték, a zászlóra kiválasztottak egy krisztusmonogramos (IHS) úri hímzéses mintát, a Debreceni Nagytemplom egyik legrégebbi, ajándékként ismeretlen helyről származó, úrasztali terítőjéről. Uszkay Katalin tanítónő el kezdte írni a félbe maradt Nőszövetségi Naplót. Tiszteletbeli elnöknek Lőrincz Jánosnét, elnöknek dr. Kozma Máriát, alelnöknek Cioroi Irént, titkárnak Uszkay Katalint, pénztárosnak Simándi Piroskát választották. Az újjáalakuláskor 134 tagot jegyeztek be a Nőszövetség soraiba. Csütörtökönként nőszövetségi Biblia-órákat tartottak, havonta, minden hónap utolsó vasárnapján, tea-délután keretében, nőszövetségi-délutánokat, különböző témakörökben. Az első ilyen délutánon Dr. Eszenyeiné Dr. Széles Mária professzorasszony, a Királyhágómelléki Egyházkerület Nőszövetségének akkori első elnöke tartott előadást. A nőszövetségi biblia-órák, a nőszövetségi-délutánok mai napig a Nőszövetség munkájának hajtóereje, gerince és alapja.

1994-ben bekapcsolódott az érmihályfalvi Nőszövetség a Keresztyén Nők Ökumenikus márciusi Világimanapjának megtartásába, a nőszövetségi tagok egy része bekapcsolódott a Szenczi Molnár Albert Énekkar szolgálatába, mások hétfőként csigatészta készítésébe kezdtek az ifjak, a gyülekezet megsegítésére, ismét mások a betegeket, nagycsaládosokat, szegényeket, időseket látogatók szolgálatába kapcsolódtak be. Rendszeressé váltak a sátoros-ünnepeket megelőző csendes-napok megszervezése és megtartása, bekapcsolódtak ezekbe a rendezvényekbe az érdeklődő érmelléki gyülekezetek, nőszövetségek, zászlóvivővé vált az érmihályfalvi Nőszövetség a partiumi egyházi élet ébresztgetésében, fellendítésében.

1995-től rendszeresen szervezi és támogatja a Nőszövetség a 25 és 50 éve konfirmáltak találkozóját. 1996-tól magára vállalta a Presbitériummal karöltve az imaheti szolgálatokon a szeretetvendégség lebonyolítását.

1997-től Anyák Napján nemcsak köszöntéssel készül, hanem a Nőszövetség külön gyűjtést szervez diakóniai célokra a piros és fehér szívek tűzésével, a tagsági díjak és a csigatészta készítéséből befolyt pénzösszegek kiegészítésére. Az 1997-ben Sajószentpéterig szervezett első gyülekezeti kirándulás alkalmától fogva rendszeresen részt vesz a Nőszövetség nagy számban a gyülekezet tanulmányi kirándulásain. 1997. júl. 21-27 között tartották meg először a Nyári Vakációs Bibliahetet, melyre a Nőszövetség az óta is rendszeresen és lelkesedéssel teríti meg az asztalt a résztvevő gyerekek számára. 1997. nov. 1-től vállalta fel a Presbitériummal együtt a Nőszövetség, hogy Halottak Napján az istentiszteleti szolgálat előtt és után perselyes adományokat gyűjt a temető tisztán és rendben tartására, a régi nagy elődök sírjának ápolására.

1998. nov.8-án itt tartotta az Érmelléki Egyházmegye Nőszövetsége őszi konferenciáját.

1999. aug.13-14 között a Nőszövetség népes csapata főszervezést vállalt a Királyhágómelléki Nőszövetség Első Konferenciájának megtartásában, Nagyváradon, s azóta is minden évben autóbusznyi sereg kíséri el a lelkésznőt a konferenciára, hogy egymás hitét erősítsük, lelkileg feltöltődjünk. 1999 óta harsogják szerte a Partiumban a Kerületi Nőszövetség Himnuszát: „Tégy, Uram, engem áldássá…”(MRÉ. 481. ének). Joó Éva nőszövetségi tag hímezni kezdte a keresztelői zsebkendőket, amelyeket az óta is minden megkeresztelt gyermek megkap emlékbe.

2000. április 14-én, Virágvasárnapon a Nőszövetség a Költészet napjára is emlékezett, verses-zenés összeállítással köszöntötte az ünneplőket, s az óta hagyománnyá vált a gyülekezetben az Anyanyelv ünnepének megtartása az április 11 -hez legközelebb eső vasárnapon. Ekkor mutatta be ünnepélyesen zászlóját a Nőszövetség a gyülekezetnek, melyre 48 jelenlévő tag igeszalagot is tűzött. A zászlót Rajnai Ilona nőszövetségi tag hímezte saját kezével. 2000. október 22-én másodszor adott helyt Érmihályfalva az Érmelléki Nőszövetség Őszi Találkozójának, mely a helyiek számára is emlékezetes ünnepé vált, hisz záró momentumként tették le a Veronika Gyülekezeti Központ alapkövét a hollandiai testvérgyülekezet képviselőjének jelenlétében.

2001 júniusában a Gede házaspár elhagyta az érmihályfalvi gyülekezetet, a megüresedett lelkészi állások betöltéséig a nőszövetség a lelkészi lakás rendbetételében segített.

2001. október 30-án virágcsokorral és meleg étellel, tiszta lakással és rendbetett irodával várta a meghívott lelkészházaspárt, Nt. Balázs János Dénes és Nt. Balázsné Kiss Csilla lelkipásztorokat, akik 2001. nov. 1-től szolgának hivatalosan a gyülekezetben. A meghívott lelkipásztornő tovább folytatta elődje szolgálatát a Nőszövetség munkájában, a gyülekezet, a nők lelkesedéssel új szolgálatokat vállaltak fel.

2002-ben a Nőszövetség összegyűjtötte azokat az úrasztali terítő-mintákat, amelyeket úri hímzéssel ki lehet varrni, és méltóan díszíthetik református templomaink belsejét, különösen itt, a Partiumban. 2002 februárja óta megtartja a Nőszövetség a farsangot is (a finom fánkot Erdélyi Margit, Zeffer Irén, Erdei Etelka, Muresan Betti, Borbély Ilona sütik meg, még a farsangoló gyerekek, fiatalok részére is).

2003. febr.10-én tartotta a Nőszövetség Közgyűlését, melyen megünnepelte újjáalakulásának 10. születésnapját. Az évfordulót személyre szóló Emléklap pecsételt meg, melynek mottója: „Mert a ti munkátok nem hiábavaló az Úrban” (1Kor.15, 58/b.), az ünnepség szeretetvendégséggel zárult.

A Nőszövetség megünnepelte 10 éves fennállását az érmelléki nőszövetségekkel is 2003. Anyák Napján, az itt harmadszorra megrendezett Tavaszi Érmelléki Nőszövetségi Találkozón. Igét hirdetett és köszöntötte a 10 éves nőszövetséget a többi érmellékivel együtt Nt. Bogya Kis Mária Szatmár-Szamosnegyedi lelkésznő, a Kerületi Nőszövetség elnöke, valamint dr. Karászi Rozália, az Érmelléki Nőszövetség elnöke (haláláig, 2012-ig töltötte be ezt a tisztséget), a konfirmandusok szolgáltak ünnepi műsorral.

2003. július 12-én szervezte meg az Érmihályfalvi Nőszövetség (lelkipásztornőjük kezdeményezésére) másodízben az Érmellék nőszövetségei számára a tanulmányi kirándulást, amelynek célja azóta is az, hogy egymást jobban megismerjük, együtt dicsérjük az Urat, lélekben, hitben gazdagodjunk, miközben az Érmellék vagy egy-egy tájegység tárgyi és szellemi, egyháztörténetileg is jelentős, értékeit bejárjuk, felfedezzük. Az első sikeres tanulmányi úton meglátogattuk az Érmellék műemléktemplomait, s ennek áldásain felbuzdulva indultunk el másodjára a Szilágyságba, majd Nagykároly és vidékére, Kalotaszegre, Ákosra és környékére, Máramarosba, Debrecenbe. Szinte hagyománnyá vált az, hogy a nőtestvérek az évenként megrendezett nyári érmelléki nőszövetségi kirándulásokon részt vesznek.

A 2002-ben és 2003-ban, amikor a templomot belül és kívül renováltuk, nemcsak a presbiterek és feleségeik, a harangozó és családja, hanem nőszövetségi tagok is takarítottak hétről hétre, alkalomról alkalomra, hogy az ősi templom tisztán és rendben fogadja híveit.

2002. Pünkösdvasárnapján a csigakészítő asszonyok egy úri hímzésű arany és ezüst szállal hímzett úrasztali garnitúrát adományoztak az egyházközségnek, „Az Úr legyen veletek” felírással, mely általában a pünkösdi úrvacsoraosztáskor díszíti az úrasztalt.

2004. május 8-án tartottuk immár negyedik alkalommal Érmihályfalván az Érmelléki Nőszövetség Tavaszi Konferenciáját, melyen megbeszéltük a nyári kerületi konferencia megszervezését is. 2004. Nyíló Akác Napok rendezvénysorozat keretében indította be a lelkésznő a Baba-Mama Kört, melyen először Wéber Csilla pszichológus, a Partiumi Keresztyén Egyetem tanára, tartott gyermeknevelési előadást, majd tanácsadást, a gyülekezetben megkeresztelt gyermekek családtagjainak, főleg édesanyáknak, kismamáknak. Hat éve, az általában kéthavonta megtartott találkozón, a Nőszövetség meleg teával és friss kaláccsal kínálja meg a megjelenteket (köszönet ezért Vagyon Ilonának).

A Nőszövetség szinte legemlékezetesebb eseménye és szolgálata 2004. aug. 7-én volt, amikor helyet adtunk és főszervezőként vendégül láttunk (az érmelléki nőszövetségekkel együtt) 1200 református asszonytestvért a Királyhágómelléki Nőszövetség Nyári Konferenciáján. Örültünk annak, hogy a találkozó mottója: „Isten a mi oltalmunk…” (Zsolt.46,2.), az Érmelléken és annak szívében ez valóság, és örülünk annak is, hogy áldáshordozók voltunk és vagyunk a magunk szolgálatával, a magunk helyén. A találkozót büszkén és áldáskívánással köszöntötte érmihályfalvi főgondnokként és polgármesterként Kovács Zoltán, egyházkerületünk volt főgondnoka. Ezen a konferencián pecsételte meg testvérkapcsolatát a Dunamellék Nőszövetsége a Királyhágómellékivel, ekkor indult el útján FehÉR címmel az Érmelléki Egyházmegye Nőszövetségének lapja, mely az óta is félévenként, a tavaszi és őszi találkozóra jelenik meg, immár nyolc éve. Ezen a konferencián mutatkozott be nőszövetségi tagunk, Szuhányi Katalin ny. tanárnő által alapított kamarakórusunk is, a Musica Sacra kamarakórus, amely töretlen sikerrel végezte misszióját határon túl is, koncertekkel, két megjelent CD felvétellel, mindenütt, ahová meghívták, hét éven keresztül, Veres László Zsolt kántor-karnagy kórusvezető tragikus haláláig. Sokak számára maradt felejthetetlen az érmelléki szőttesekből összeállított kézimunka-kiállítás, valamint a ma már 15 éves G.G.G. Irodalmi-stúdió előadása az Érmellék nagyjai címmel (a stúdió tagjai és vezetői, Bokor Irén és Kiss-Kőrösi Jolán tanárnők, mai napig a nőszövetségi munka lelkes támogatói).

2005. Adventjén bekapcsolódtunk a Kárpát-medencei Magyar Imanap programjába, hogy ezzel is szolgáljuk a magyar-magyar testvériséget és összefogást.

2006-tól karolta fel a Nőszövetség a Bibliavasárnapon megtartott helyi bibliaismereti vetélkedő megtartását. Az első ilyen összejövetel sikerén felbuzdulva az óta minden március első vasárnapján megtartjuk a gyerekek és ifjak számára a vetélkedőt. 2006 júniusában mutatkozott be először kórustalálkozón a nőszövetség tagjaiból összeállt egynemű női kar, a Nőszövetség Kórusa, ami nem csak a nőszövetségi összejöveteleken, de istentiszteleti vagy ünnepi alkalmakon rendszeresen szolgál. Az 1956-os forradalom 50. évfordulóján, 2006. okt. 1-én, nyitotta kapuit az Érmelléken elsőként az Aranykapu Református Napközi-óvoda, melynek megalapítása után rendszeres anyagi és lelki támogatója volt és maradt a Nőszövetség a bútorzat kialakításában, a szeretetvendégségek megtartásában…

2007. Pünkösdhétfőn a Nőszövetség látta vendégül azt a hollandiai küldöttséget, mely hivatalosan átadta és használatra bocsátotta az egyházközség javára a Veronika Gyülekezeti Központ épületét, melynek felépítéséhez a gyülekezet önerőből, az új Ravatalozó felépítése mellett, egyharmad-részt vállalt fel és teljesített, a többi rész felépítéséhez szükséges anyagiakat pedig hollandiai jókedvű adakozók gyűjtötték össze.

2008. Anyák Napján, Nőszövetségünk 15. születésnapján megterítettük az ünnepi asztalt érmelléki asszonytestvéreinknek az Érmelléki Nőszövetség Tavaszi Konferenciáján (hatodszorra), melyen ünnepélyesen felvettük a Pálfy Gizella Ágnes nevet, emlékezve arra a református tanítónőre, aki a XX. században Érmihályfalván a leghosszabb ideig nevelte és oktatta a református leány-iskola növendékeit.

2009-ben pénzt gyűjtöttünk az új Református Ravatalozó felépítésének befejezéséhez. A csigakészítő asszonyok (többek között Békési Marika néni irányításával) évi bevételüket teljesen a templompadokra rendelt gyöngyvirágos mintával készült vagdalásos kézimunka-garnitúra kifizetésére szánták. Az elkészült értékes kézimunkákat 2010. Virágvasárnapjára tette fel a Nőszövetség, Kele Erzsébet alelnök és Karászi Zsuzsa IKE-tag szavalata, a Nőszövetségi Kórus énekei kíséretében, hálaadó ünnepség keretében, Isten áldását kérve továbbra is a gyülekezetre, a nők szolgálatára.

2010. adventjében a mi meghívásunkra és vendégszeretetünkre alapozva tartotta meg Érmihályfalván az Érmelléki Nőszövetség mintegy százötven nőszövetségi tag részvételével a Kárpát-medencei magyarság megmaradásáért és lelki megújulásáért szervezett imanapot, Balázsné Kiss Csilla kerületi alelnök és Dr. Karászi Rozália megyei elnöknő rendezésében, a Debrecen-Kistemplomi gyülekezet vendégszolgálatával.

 
Nőtestvérek az Ige körül

2011. január óta Kecskés Andrea főasszisztens, nőszövetségünk oszlopos tagja, havonta két alkalommal is vasárnap délelőtt egy órával az istentisztelet előtt ingyenes vérnyomás és vércukor-szintméréssel szolgálja gyülekezetünk időseit. Számunkra kiemelkedő és emlékezetes alkalom maradt a 2011. július 23-án megtartott Székelyhídi Kerületi Konferencia, ahol testvéri segítő kezet nyújtva a székelyhídi asszonyoknak és presbitereknek, a többi érmelléki gyülekezettel együtt, jól megszervezett és jó hírt keltő áldásos konferencián szolgáltunk.

Történelmi pillanatot éltünk át a debreceni Nagytemplomban, 2012. jún. 22-én, amikor Trianon után 92 évvel újra együtt imádkozott és énekelt a Tiszántúl reformátussága, asszonyserege, az elszakítottság, a szétdarabolódás ellenére újra az egy gyökérhez, az egy testhez tartozás, az összetartozás élményével gazdagodtunk.

A Nőszövetség megalakulása óta Joó Éva hímzi a keresztelési Krisztus-monogramos zsebkendőket, köszönet kitartásáért, fáradozásáért. Istené legyen a dicsőség mindenért, amit az elmúlt több mint két évtizedben nőszövetségi szolgálattal elvégeztünk Érmihályfalván! 
 
 
Példás szorgalommal tevékenykedve
 
Köszönöm a Nőszövetség minden tagjának, támogatójának, így név nélkül, hisz nem elég a hely a név szerinti felsoroláshoz, azt az önzetlen szeretetszolgálatot, amit Krisztus nevében végeztek az eltelt években és most is örömmel, tiszta szívvel munkálkodnak. Azok emléke legyen áldott, akik e több mint két évtized alatt elköltöztek közülünk, de jó cselekedeteik máig követik őket. Hadd induljunk tovább Pál apostol szavaival: „azokat, amelyek hátam megett vannak, elfelejtvén, azoknak pedig, amelyek előttem vannak, nekik dőlvén, célegyenest igyekszem az Istennek a Krisztus Jézusban onnét felülről való elhívása jutalmára.” ( Fil.3, 14.).

Balázsné Kiss Csilla
református lelkipásztor, tiszteletbeli nőszövetségi elnök

A bihardiószegi református énekkar története


 
Az énekkar 1954-ben
 
A Bihardiószegi Református Egyházközségnek már az 1890–es években volt énekkara. 1922. december második felében alakult újjá Református Egyházi Templomi Énekkar címen, abból a célból, hogy az egyházi zenét, éneket művelje, hogy a templomi istentiszteletet szebbé, lélekemelőbbé tegye. Az énekkar harmincöt tagot számlált, karvezetője Szántó Béla református tanító volt. Énekórát hetente háromszor is tartottak, hétfőn, szerdán és szombaton. Hivatásszerű működésén kívül az énekkar egyházias jellegét még jobban kiemeli, hogy gyűjtést indítottak a háborúba elvitt harangok pótlására, egy újonnan beszerzendő harangra. Ugyanakkor K. Nagy Sándor a harctéren elesett fia emlékére öntetett egy harangot. A harangavatást 1923. október 7-én tartották. Az énekkar a templomi szolgálatokon kívül magyarságunk javát és fennmaradását célzó tevékenységekben (pl. szüreti bálok rendezésében) igyekezett kivenni a részét.1927 szeptemberében a megüresedett kántori állást Asók István kántortanító töltötte be. Szántó Béla addigi karvezető az újonnan választott kántortanítónak adta át az énekkar vezetését. 
 

1993-ban kórustalálkozón

Asók István indítványozta „alapító és pártfogó tagok” gyűjtését, akik lehetővé tennék az énekkarnak anyagiakban való megerősödését is. Az összegyűlt pénzből a karvezető egy szép harmóniumot vett 11 500 (akkori) lej értékben. A karvezető kidolgozta a bihardiószegi református énekkar alapszabályzatát. Ennek néhány pontja így szólt:
  • a testület neve: Bihardiószegi Református Énekkar.
  • a testület célja a vallásos élet fejlődése és az önművelődés, nyilvános helyeken, templomban, temetésen és ünnepélyeken való szereplés, megjelenés.
  • a testület áll alapító, pártfogó és működő tagokból.
  • az alapító tagok azok az egyének, akik 500 lejt fizetnek, a pártfogó tagok pedig azok, kik 50 lejt fizetnek az énekkar pénztárába.
  • működő tagja az énekkarnak csak feddhetetlen életű vallásos érzéstől áthatott és legalább 23 évet betöltött egyén lehet, kivételesen felvehetők ennél fiatalabb egyének is, ha énekbeli tehetségük megfelelő és erkölcsi magatartásuk kifogás alá nem esik.
  • az újonnan jelentkező tagok, mint póttagok vétetnek fel, három hónapi póttagság után lesznek rendes tagok.
  • az énekkar az elhunyt tagnak, feleségének vagy szüleinek temetésére az év bármely szakaszában tisztelettel kivonul és szerepel. Más esetekben az énekkar csak meghívásra lép fel.
  • az énekkar tagjai közzé felvehető más felekezethez tartozó egyén is, ha személyi és erkölcsi szempontból kifogástalan.

 
2001-ben, Berettyószéplakon

1929. június 3-án Sulyok István református püspök érkezett az egyházközség látogatására. Erre az alkalomra az énekkar szép lovas bandériumot szervezett a püspök fogadására. Dacára a nagy munkaidőnek, az ünnepélyen az énekkar teljes számmal megjelent és énekszámokkal szerepelt. Az énekkar történetében fordulópontot jelentettek az 1937, -38, -39-es évek, mivel a hatóság nem engedélyezte a tanórák megtartását. A katonai erődítmények építése miatt a községben sok katonát és munkást szállásoltak el, ezért bármilyen összejövetel tiltott volt.

 
2002. március 15. Kossuth-szobor állításának ünnepségén

1940. szeptember 4-én a román granicsérek és magyar honvédek között utcai harc folyt, Asók István karmester is kénytelen volt elmenekülni (ő volt a polgárőr parancsnok). 1940–41-ben a szabad magyar közigazgatás idején a nemtörődömség és a közöny miatt mind a karmester, mind a tagok részéről, az énekkari élet szünetelt, csak 1942– 43-ban indult meg; azonban a közeledő háború miatt ennek működése ismét megszakadt. 1944. október 15-én elérte a községet a háború. Az ezt követő pusztítások, rombolások következtében megsemmisült az énekkar kottagyűjteménye, partitúrái, lámpája stb. A helyzet sem volt alkalmas az ének- és dalkultúra beindítására.

 
Az ifjúsági kórus 2002-ben, Micskén 

1947 tavaszán Asók István eltávozott a községből, helyére Sasszet Győző huszonegy éves fiatalembert választották meg kántortanítónak. 1947. december elején újra megkezdte működését az énekkar. 1948 karácsonyára az énekkar nem tanult új éneket, mivel ’48 őszén életbe lépett az iskolareform. Ennek következtében a felekezeti iskolákat és a tanítókat bekebelezte az állam. Sasszet karnagy is állami tanító lett, ezért az egyház kötelékéből, mint kántor is kimaradt, többet nem foglalkozott az énekkarral, így újból szünet következett. 1950 novemberében az egyháztanács gyűlésén elhatározták, hogy az énekkart újból működésbe kell hozni. Papp István kántor összehívta az énekkar tagjait december első szerdáján, amikor harminc tag össze is gyűlt. Az újonnan alakult énekkarnak szembesülnie kellett azzal a ténnyel, hogy semmijük sem maradt. A harmónium, a lámpa az államosítással állami tulajdonba került. A kottákat az iskola takarítónője tűzgyújtásra használta fel. Az énekkar fennmaradása csak a tagok lelkesedésén alapult.


Az énekkar 2004-ben Diószegen
 
1951. február 11-én nagy megtiszteltetés érte az egyházközséget, Arday Aladár püspök látogatásának köszönhetően. A püspök fogadására nagy lelkesedéssel készültek. Barcsa Sándor lelkész és Papp István kántor közösen egy vegyes kart tanítottak, ugyanis az egyházunknak leányénekkara is volt, melyet a lelkész vezetett. 1952 őszén a férfi énekkar tagjai csekély számmal jelentek meg a tanórákon, ezért a leánykarral egyesülve vegyes kar jött létre. 1954. április 5-én az énekkar részt vett Szántó Béla volt karnagy és igazgató-tanító temetésén. Egyik egyháztanácsi gyűlésen felmerült az a kérdés, hogy jó volna bevezetni a villanyáramot a templomba. Papp István kántor megígérte, hogy február elején (1955) rendez az énekkarral egy ünnepélyt, és a begyűlt perselypénzt a villany bevezetésére adományozzák. Mindenkit elfogott a vállalkozási vágy, így február 6-án este egy hatalmas műsorral léptek fel. A perselypénz 464 lej volt. A nagy sikerre való tekintettel egy újabb ünnepségre került sor. Az ekkor begyűlt 338 lejt újra a villany bevezetési alapra ajándékozták. A tagok a villanyáram bevezetéséhez szükséges munkálatokból bőven kivették részüket. 
 
 
Lelkesen vállalták a fal kiverését a vezetékek számára. Az énekkar ezen munkájával lehetővé vált, hogy 1955. december 17-én már öt esküvőt tartottak villanyfénynél. Míg a férfitagok a bevezetésnél szorgoskodtak, addig a lányok adományokat jártak gyűjteni. Mire kigyúlt a fény a templomban, akkorára a pénz nagyobb része is megvolt. Az énekkar további működéséről nincsenek pontos adatok egészen 1985-ig, amikor Koszta Imre kántor vezetésével újjá alakult az énekkar. 1990 őszétől három éven keresztül Szabó József vezette az ifjúsági énekkart, majd Törő Gyula kántor folytatta az ifjúsági énekkar vezetését, amely harmincöt tagot számlált. Sajnos ez a csapat az iskolába való ingázás miatt felbomlott.

A jelenlegi énekkar 2001 februárjában alakult meg, húsz tagból áll és négy szólamra énekel. A próbákat hetente rendszeresen tartják, hogy minden sátoros és egyháztörténeti ünnepen teljes felkészültséggel helyt tudjanak állni. A felnőtt énekkar mellett működik egy tizenöt tagú ifjúsági énekkar és egy furulyacsoport. A cél az, hogy az énekkar legyen valójában gyülekezeti énekkar, a gyülekezetből nőjön ki, szolgálatával építse a gyülekezetet, de az is becsülje meg az áldozatot, melyet az énekkari tagok hoznak. Az énekkarnak fontos közösségformáló szerepe van a gyülekezet életében. Más gyülekezetekben megrendezett kórustalálkozókon lehetőség nyílik megismerni új embereket, szokásokat, ellesni-megtanulni másoktól a jó dolgokat.

 
A furulyacsoport 2005-ben
 
2005 nyarán az énekkar meghívást kapott az álmosdi (Magyarország) református műemlék-templom belső felújításának alkalmából szervezett ünnepi hangversenyre. Mindig nagy öröm átlépni a határt és az anyaországban is énekelni. Az egyházi énekek mellett népdalokat is tanulnak, már több népdaltalálkozón részt vettek: Érmihályfalván, Székelyhídon (utóbbi már hagyományosan minden évben megrendezi a népdaltalálkozót). Itt lehetőség nyílik a megtanult népdalok eléneklésére. Ezeknek a találkozóknak leírhatatlan varázsuk van, mindig felejthetetlen hangulatban zajlik az este. A Királyhágómelléki Református Egyházkerület rendezésében zajlott zenés esten, melyen minden egyházmegye részt vett, az Érmellék a Bihardiószegi Református Ifjúsági Furulyacsoport rövid műsorával, valamint az Érmelléki Kántor-kórus szolgálatával szerepelt. Az ifjúsági énekkar és furulyacsoport az egyházi szolgálat mellett minden emlékmű, kopjafa koszorúzásánál zenei aláfestéssel teszi szebbé az ünnepséget. Más gyülekezetek kórusát is vendégül látták, többek között a nagykárolyi gyülekezet ifjúsági- és felnőtt kórusát, az érmihályfalvi, valamint az álmosdi énekkarokat. Bihardiószegen legutóbb 2006-ban került sor a felnőtt kórustalálkozó megrendezésére.

 
A kórus 2008-ban Bocskai fejedelem szobra előtt
 
2006. augusztus 13-án a Magyar Reformátusok V. Világtalálkozója keretén belül Gellért Gyula érmelléki esperes szervezésében megrendezésre került a diószeg–álmosdi csatajelenetet. Az ezt megelőző ünnepi istentiszteleten mindkét énekkar szolgált. Ugyanebben az évben a felnőtt énekkar felvette az Asók István Református Énekkar nevet.

A felnőtt kórustalálkozókon 2007-ben Szalacson, 2008-ban Margittán, az ifjúsági kórustalálkozón szintén 2008-ban Székelyhídon vettek részt a bihardiószegi kórusok. 2007. december 23-án, második alkalommal kaptak meghívást Álmosdra, a Mindenki karácsonyfája ünnepségre, melyen az álmosdi énekkarral együtt karácsonyi énekeket énekeltek.

Mind a felnőtt, mind az ifjúsági énekkar igyekszik énekeivel szebbé tenni az istentiszteleteket. Isten áldása legyen a kórustagok életén!


 
[Forrás: Orosz Otília Valéria: Téged, óh Isten, dicsérünk. Kórusok az Érmelléki Református Egyházmegyében, Nagyvárad 2009]

2012. december 8., szombat

Nagy Frigyes és a magyar teológus (anekdota)


 
A magyar teológus panaszkodni ment Nagy Frigyes császárhoz, hogy a könyveit a határon lefoglalták.

- Jól van, segítségére leszek kendnek – mondta neki Frigyes. – De elébb tudni akarom: megérdemli-e? Szerzett-e az országomban tudományt, vagy csak sört ivott? Ezért vasárnap az udvari templomomban papolni fog; az alapigét én adom.

Eljön az istentisztelet órája, alapige azonban nincs. Hegyessi Kálmán nyugtalankodik, már fel kellene mennie a szószékbe, mikor az udvari tisztviselő a markába nyom egy lepecsételt levelet. Felbontja a szószékben; egy papírszelet hull ki a borítékból. Megnézi egyik oldalát: üres; megnézi a másikat: az is üres. De a magyar fiú nem ijedt meg, hanem rákezdi szépen, kenetesen:

- Itt sincs semmi, ott sincs semmi, a jó Isten a semmiből teremtette a világot…

És olyan prédikációt tartott a semmiből ő is, hogy Nagy Frigyes nem győzte bámulni.

A könyörgés (anekdota)


 
Egy Duna-melléki község református papja, mikor egy igen magas rangú úr betegsége alkalmával hivatalos istentiszteletet rendeltek el, így kezdte a szószéken:

- Felsőbb meghagyásból könyörgök hozzád, Úr Isten!

2012. november 27., kedd

III. Női Reggeli Szentjobbon

https://lh3.googleusercontent.com/-S4v67yxvV4c/S5otJURHTRI/AAAAAAAAAFY/H8A_MmvhYF0/s512/Szentjobb.jpg

A szentjobbi református Nőszövetség szervezésében sor kerül
a III. Női Reggeli alkalomra

2012. december 1-én,
10.00-11.30-ig

melynek keretében szeretettel hívunk mindenkit:
nőket, férfiakat, ifjakat és gyerekeket egyaránt a

Tálentum együttes
adventi koncertjére
és 10 éves születésnapjára

Helyszín: a református templom
és a Reménység háza

Belépő díj: 3 lej
amely tartalmazza a reggelit, kávét/teát és süteményt

2012. november 26., hétfő

Hálaadás az éradonyi templombelső felújítása alkalmával

"És készítsenek nékem szent hajlékot, hogy ő közöttük lakozzam." (II. Móz 25,8)
 

2012. november 4-e vasárnap, ekkor ünnepelte az éradonyi gyülekezet azt a pillanatot, amit már évek óta vágyott elérni: megújult a templombelső. 2008-2012 között értük el, talán vannak, akik legyintenek, de a közel 180 egyházfenntartót számláló gyülekezet számára nagy pillanat, ünnepi pillanat. Az ünnepre való készülődésben a legnagyobb döbbenetként ért bennünket a felismerés: akik kedvesek a gyülekezet szívének s megosztanánk velük ünnepünket, oly sokan vannak, hogy nem elegendő a gyülekezeti terem és konyha befogadó/kiszolgáló képessége, így szűk családi körben ünnepeltünk.

Sürgés-forgás: presbiterek, nőszövetségi tagok, gyülekezeti tagok, mindannyian lelkesen reggeltől estig dolgoztak, hogy az ünnep napja készen találjon bennünket. Ők még nem sejtik, a lelkész arcán nem azért van mosoly, mert helyükre kerülnek a dolgok, hanem mert benne már megfogalmazódik a szorgos munka láttán: Isten megáldotta kezünk munkáját.

Vasárnap délelőttje, kondul a harang, hirdeti a hálaadó istentisztelet kezdetét. Vendégek érkeznek sorban, az emberek beülnek a megszokott helyükre és felcsendül a kezdőének. Nt. Rákosi Jenő érmelléki esperes hirdeti Isten igéjét a I. Királyok 8,30 alapján, Salamon templomszentelési imádságát példának állítva, hogy a templom ne szűnjék meg soha a hitvallás, hálaadás és könyörgés háza lenni, melyen legyen mindig ott Isten tekintete. Esperes úr nem érkezett üres kézzel: az ároni áldás hímzett példányával ajándékozta meg a gyülekezetet.


Az igehirdetést követően Simon-Szabó István lelkipásztor mondott ágendás beszédet a megterített asztalnál, kiemelve, hogy ahogyan a megterített asztal kenyere és bora jelképe Krisztus megtöretett testének és kiontatott vérének, úgy legyen a templombelső megújítása jelképe a lelki belső megújításának, melyre indít minket Krisztus urunk. Az úrvacsora kiszolgáltatásában nt. Gellért Gyula és nt. Balla Sándor lelkésztestvérek nyújtottak segítséget. 
 

Úrvacsoraosztás után a köszönetnyilvánítás következett azon földi méltóságok irányában, akik Isten kirendelt szolgáiként segítették a gyülekezetet, az éveken át tartó munkálatokban: Cseke Attila szenátor, Derzsi Ákos képviselő és Szabó Ödön ügyvezető elnök urak, illetve Bordás Károly polgármester és Kerezsi Attila alpolgármester személyében. A lelkész Isten áldását kérte életükre és munkájukra, hogy sokáig munkálhassák nemzetünk és örökségünk megmaradását. Derzsi Ákos képviselő úr, Szabó Ödön ügyvezető elnök úr és Bordás Károly polgármester köszöntő szavait, Szabó Zsolt szalacsi lelkipásztor és Balla Sándor gálospetri lelkipásztor köszöntői követték. Végül a gyülekezet furulyakórusának szolgálata és ifjainak szavalatai zárták a hálaadó istentiszteletet.


A záró éneket követően a gyülekezet kivonult a templom északi oldalánál lévő emlékműhöz melyet nt. Gellért Gyula bihardiószegi lelkipásztor, volt érmelléki esperes avatott az V. Mózes 32,7 versével, kiemelve az emlékhelyek, mint történelmünk mérföldköveinek fontosságát, és az azok általi emlékezés szükségességét, nemzeti megmaradásunk érdekében. Ezt követően Cseke Attila szenátor úr Szent István intelmeinek részletét alapul véve köszöntötte az egybegyűlteket, figyelmeztetve a felelősségteljes és építő politizálás szükségességére, nemzetünk örökségének megóvása és megmaradásának munkálása érdekében. Majd a szózat hangjaira a gyülekezet gondnokai elhelyezték az emlékezés koszorúját, s nemzeti imánkkal zárult az ünnepség. A vendégeket szerény szeretetvendégségre invitáljuk.


Isten kegyelme volt a szép idő melyet adott az ünnep idejére éppúgy, mint a fizikai erő, a kirendelt segítség, mellyel elértük a templomfelújítás eme állomását. De íme a munka, melyet elvégezhettünk: 2008 – ajtó és ablak cseréje; 2009 – falakat összeszorító vasbetonkoszorú és teljes tető cseréje; 2010 – teljes villanyhálózat cseréje; 2011 – mennyezet és belső vakolat cseréje, az Úr asztala megújítása, a szószék restaurációja; végül 2012 – fűtés beszerelése, szárító rendszerek telepítése és a teljes padlózat cseréje. 
 

Vasárnap van, esteledik. Már elment az utolsó vendég is. Presbiterekkel, nőszövetségi tagokkal fáradtan leülve egymásra nézünk. Öröm ég a fáradt tekintetekben. Köszönet nekik az önzetlen segítségért, helytállásért, vendéglátásért, amivel örömünket megoszthattuk vendégeinkkel. Még cseng az ige, Salamon imája, Salamon pedig maga példa arra, hogy mily kiváltság a templom építése, újítása, mi pedig ujjongva kiáltjuk: Istené legyen a dicsőség érte!


Simon-Szabó István,
éradonyi lelkipásztor

2012. november 22., csütörtök

A török vélemény (anekdota)


Mikor 1600-ban Gyöngyösön egy barát igen lármásan prédikált, egy jelenlévő török így szólt a magyarokhoz:

- Vagy ti vagytok igen rossz emberek, vagy az a cudar veszekedő ember, hogy úgy kiabál.

2012. november 21., szerda

Tűz van (anekdota)


Az egész dunántúli református egyházkerület Tüzes Dávidnak ismeri az derék balatonudvari papot, akinek különben Kiss Dávid volt a becsületes neve. Az „elkeresztelés” régi keletű.

Az öreg tiszteletes teológus-diák korában fölcsapott egy vándorszínész társulatba. A világot jelentő deszkákra szónoki képességei csábították. És, hogy ez csakugyan volt bőven, megítélhető abból, ami még akkor is megmaradt, mikor sok hányatás után visszatért előbbi hivatásához.

- Az Urat – tartja róla a fáma - mindig nagy tűzzel prédikálta.

Egyszer azonban a hallgatók lelke is tüzet fogott. Ezt a híres prédikációt így kezdte el:

- Tűz van! … tűz van! … tűz van! …

Már az egész templom kifutott s eszeveszetten tüzet kiabált, mikor a szétriasztott nyáj pásztora kenetteljesen hozzátette:

-… a keblemben!

2012. november 20., kedd

Mikor könnyű a nehéz (anekdota)


Samassa József teológiai professzor vizsgáztatáskor egy szép és nehéz kérdést adott föl valamelyik hallgatójának, és az után a nyitott ablakon kinézett az intézet udvarára.

A kérdezett nem is felelt, hanem szónokolt; perszer könnyen ment, mert a könyvből olvasta az egészet. Samassa élt a gyanúperrel s visszafordulva, egy kicsit gúnyosan kérdezé:

- Tisztelendő úr, el tudná-e ezt másodszor is ilyen szépen mondani?

- Miért ne? – válaszolt a kispap. – Csak méltóztassék megint az ablakon kinézni!

2012. november 19., hétfő

VI. Érmelléki Bibliaismereti Vetélkedő

Október haváról minden református embernek eszébe kell jutnia a reformációnak. Márpedig a reformáció éppen arról szólt, hogy az emberek visszatértek a Szentírás tanításához. Ennek jegyében minden októberben Bibliaismereti Vetélkedőt tartunk egyházmegyénkben. Ebben az évben is október 13-án, Érbogyoszlón immár hatodik alkalommal került megrendezésre ez a vetélkedő.

Bár a reggel hűvös volt, a házigazdák vendégfogadása egyáltalán nem. Jókedvel és baráti hangulatban, megterített asztallal várták a résztvevőket. Idén tíz gyülekezet csapata vállalta a megmérettetést, mégpedig név szerint: Érbogyoszló, Érsemjén, Érszőllős, Értarcsa, Jankafalva, Magyarkéc, Margitta, Szalacs, Székelyhíd és Tóti.

 
Margitta: I. helyezés

Mint minden évben, most is Mike Pál és az Élő kövek nevű keresztyén együttes biztosította a lelkileg jó hangulatot énekükkel és zenéjükkel. A nyitóáhítatot Szabó Zsolt egyházmegyei katekétikai előadó tartotta a 2 Sám 22, 2-4 alapján. Az igeválasztás nem volt véletlen, hiszen a csapatoknak Sámuel második könyvéből kellett készülniük. Ezt követően Jakó Sándor Zsigmond egyházmegyei ifjúsági lelkész köszöntötte a résztvevőket és ismertette a vetélkedő menetét. Miután mindenki elfoglalta a helyét, megkezdődött a verseny. Kulcsár Árpád ki is vetítette és fel is olvasta az 50 kérdést, melyre a választ a versenyzőknek kellett papírra vetni. Voltak kérdések, melyeket megmosolyogtak, hogy ilyen könnyűt, hogyan lehet kérdezni, de voltak kérdések, melyeknél már kissé összeráncolódtak a homlokok és gondolkodóba estek az ifjak. A két részletre osztott kérdéssor szünetében már el is kezdődött a válaszremekek kijavítása Illyés Tamás és Kovács Gyula lelkipásztorok által.

 
Magyarkéc: II. helyezés

Miután a csapatok átestek a nagy izgalmakon, egy kis szünet után, játékos vetélkedőbe csöppentek. Ez volt a különdíjas játék, mely legelőször is kakukktojás kereséssel kezdődött, majd a már hagyománnyá vált párbaj következett, s végül a Simon-Szabó István által készített és „levezényelt” Legyen ön is milliomos játék zárta a sort, természetesen Sámuel könyvére átírva. Igaz a technika néha okozott vicces, vagy éppen bosszús pillanatokat ez utóbbinál.

Már igencsak korgó gyomorral sikerült az utolsó játékot befejezni, így míg a zsűri számolt és diplomákat írt, a versenyzők jóízűen falták a bogyoszlói töltött káposztát. 
 

Tóti: III. helyezés
 
Ebéd után megszülettek az eredmények, s az aranyköpések ismertetése után el is kezdődött a díjátadás. 
 
  
Érsemjén: IV. helyezés
 
A különdíjas játék nyereményét Magyarkéc csapata vihette haza, mely egy-egy szép és értékes könyv volt. Az amúgy is tetőfokra hágó feszültséget a következőkben Illyés Tamás fokozta, aki szépen hátulról indulva felkonferálta a csapatok helyezéseit. 
 
 
 
Érszőlős: V. helyezés
 
A felsorolás végén természetesen az is kiderült, hogy kik állnak a dobogó három fokán: első helyezett lett Margitta (Kovács Bianka, Tomuţa Renáta, Forgács Ákos, Magyar Norbert), második helyen végzett Magyarkéc (Borsi Renáta, Borsi Réka, Pop Tímea, Zsisku Gabriella) és a harmadik helyet Tóti (Balogh Tímea, Szegi Máté, Tóth Attila, Kiss Ingrid) csapata szerezte meg. A margittai csapat egy ponttal verte az ötszörös bajnok kécieket, s bár ez a csata a javukra dőlt, de a harc folytatódik, hiszen mind a két csapat ott lesz a novemberi kerületi szakaszon is. Margitta, mert első lett, Kéc, mert tavaly ő lett a kerületi szakasz nyertese, s így kvalifikálta magát az idei kerületi vetélkedőre.

A díjak és oklevelek átadása után már csak egyetlen dolog maradt: a búcsúvétel. Voltak, akik kissé elkeseredve indultak útnak, voltak nagyon örvendezők, s voltak olyanok is, akik bár nem lettek dobogósok mégis jókedvvel vettek részt az egész vetélkedőn, mert úgy érezték, hogy mindenképpen nyertek.

 
Értarcsa: VI. helyezés


Székelyhíd: VII. helyezés
 
 
 Jankafalva: VIII. helyezés
 
Köszönet az Érmelléki Esperesi Hivatalnak és Rákosi Jenő esperes úrnak, aki anyagilag és erkölcsileg is támogatta e vetélkedőt, s természetesen köszönet az Érbogyoszlói Református Eklézsiának és Orosz Márta tiszteletesasszonynak a vendéglátásukért, de mindenképp Soli Deo Gloria!

Jakó Sándor Zsigmond
Ifjúsági előadó



Érbogyoszló: IX. helyezés


Szalacs: X. helyezés

A tilalom és az engedelem (anekdota)


 A magyar forradalom és szabadságharc leverése után a debreceni egyházkerület gyűlést akart tartani. Mikor a gyűlést megnyitó imádság az öreg Balogh Péter püspök ajkáról elhangzik, a nagytemplom ajtajában megjelenik a császári biztos és így szól:

- Császár őfelsége nevében betiltom a gyűlést!

- Én pedig – felelte az ősz püspök – Isten őfelsége nevében megnyitom!

2012. november 18., vasárnap

Baksay püspök perdöntése (anekdota)


Egy alkalommal panaszra ment Baksay püspökhöz egy segédlelkész. A püspök hallgatta egy ideig a káplán kifakadásait és végül így mondta ki a perdöntő szót:

- Öcsém! Jegyezze meg magának: a gyülekezetnek mindig igaza van, a papnak van, amikor igaza van… a segédlelkésznek soha nincs igaza! Elmehet, öcsém!

2012. november 17., szombat

A furtai harang (anekdota)


A furtai református egyháznak két harangja van. Az egyiket 1743-ban, a másikat 1854-ben öntötték. Ez újabb négy mázsás harangnak az a története, hogy a furtaiak 1849-ben kis harangjukat önként felajánlották a magyar kormánynak: öntessen belőle ágyút. A harangot azonban, hogy-hogysem, nem használták fel. Az aradi várban maradt, s ott találtak rá a németek is. A felírásból meglátszott, hogy a harang a furtai református egyházé. 1850-ben az egyházhoz leirat érkezett, melyben az volt, hogy a furtaiak, ha harangjukat kényszerítve adták át a forradalmi kormánynak, folyamodjanak a harangért, és vissza fogják kapni. Ennek utána összegyülekeztek a presbiterek, tanácsot tartani: mi tévők legyenek. De nem igen sokat beszéltek, mert felállott Juhász János presbiter, községi bíró, és azt mondta:

- Mi nem erőszakra, mi önkéntesen adtuk harangunkat oda. Tehát vesszen inkább minden harangunk, csak a becsületünk maradjon meg.

Mire aztán elhatározták, hogy a harangért nem folyamodnak a németekhez, hanem öntetnek a maguk emberségéből másat. Így is lett ez 1854-ben.