2011. december 15., csütörtök

Bemenvén a házba... (karácsonyi prédikáció)

Bemenvén a házba...

„Ők pedig a király beszédét meghallván, elindulának. És ímé a csillag, amelyet napkeleten láttak, előttük megy vala mind addig, amíg odaérvén, megálla a hely fölött, ahol a gyermek vala. És mikor meglátták a csillagot, igen nagy örömmel örvendezének. És bemenvén a házba, ott találák a gyermeket anyjával, Máriával; és leborulván, tisztességet tőnek neki; és kincseiket kitárván, ajándékokat adának néki: aranyat, tömjént és mirhát. És mivel álomban megintettek, hogy Heródeshez vissza ne menjenek, más úton térének vissza hazájokba.” (Mt 2, 9-12)

Priscilla Catacomb
Ők pedig… elindulának… Jézus Krisztus születése előtt és idején Isten kozmikus dimenziókat tár az emberiség elé. Ő csodálatos, természetfeletti jelenségekkel, égi csodajellel figyelmeztet a Megváltó születésére. A csillagászok kiszámították, hogy az Üdvözítő születése idején két bolygó, a Szaturnusz és a Jupiter került egy vonalba, és így egynek látszottak. A bölcsek tudása szerint a Szaturnusz bolygó a Zsidó ország csillaga volt, a Jupiter pedig a világ Urának uralmát jelentette. E ragyogó csillagállásból azt olvasták ki, hogy Júdeában megszületett a világ Ura, Királya. Ők nem elégedtek meg a csillagok fényével, a Világ Világosságát akarták látni. Isten az egész világegyetemet (univerzumot) koordinálja, hogy a Jézus Krisztust kereső ember szíveket, életeket hozzá vezesse. A Gondviselő ma is megtaláltatja Jézus Krisztus azokkal, akik keresik őt.

Kik voltak a keleti bölcsek? Papok, királyok, csillagjós mágusok. Azok, akik útban vannak Jézus Krisztus felé. Mi is most karácsonykor a betlehemi „jászolbölcső” felé, nagypénteken a golgotai kereszt felé, húsvétkor a nyitott sír és az Ige felé igyekszünk. Számunkra az igazi útmutató az Ige és a Szentlélek. Kik voltak ők? Ők a csillagos ég nagy templomában a csillagok jóslói. E mágus papoktól az égitestek vizsgálásán a csillagok alkotóját, teremtőjét keresték. Azt, aki itt a földön – e káoszban – visszaállítja a kozmikus rendet, Isten országát. A mi magyar népünk is csillagismerő, csillagokkal barátkozó, azokat csodáló, tisztelő, megéneklő nép. A végtelen felé, az örök életre törekedő nép. A keleti bölcsek földrajzilag messziről (talán Perzsiából, Asszíriából, Babilóniából), Ázsiából indultak.

Milyen úton jöttek? Ők hittek az égi jelben, ezért a csillag útján jöttek. Mi a hit és a reménység útján járunk. A Megváltó után a pogány népek is óhajtoztak. Isten nekik is megjelentette Jézus születését. A bölcsek útjának eredménye az, hogy minden valódi tudomány, minden igazi bölcsesség Jézushoz vezérel. Valójában ki vezette őket, és ki vezet minket? Isten az, aki az üdvösséget keresőket vezeti, és kegyelmesen eléjük jön. A Teremtőnek nemcsak a csillagvilágra, a világegyetemre, hanem az emberi lélekre, életre, a megváltásra is fő gondja van. Mindig olyan úton járjunk, amely Jézushoz vezet. A bölcsek kitartóan vándoroltak, az akadályokat legyőzték. A Jézushoz vezető úton Isten sokszor megpróbálja a hitünket, erőnket, szeretetünket, kitartásunkat. A Jézus Krisztushoz vezető út egyúttal az Atyához és a mennybe vezető út. A keleti bölcsek engedelmeskedtek a csillag vezetésének. Mi is engedelmeskedjünk az Ige és a Szentlélek vezetésének, hogy Jézushoz megérkezzünk. Vajon te, keresztyén testvérem, hitben és lélekben elindultál-e Isten és országa, az örök élet felé? Isten szent Fiában elindult az emberiséghez, az Ő mennyei országából e Földre. Jézus Krisztusban szolgai, emberi formát vett fel, hozzánk hasonlóvá lévén. Testté lett. Áthidalta az Ég és a Föld közötti távolságot. Ő az igazi Út, aki találkozni akar velünk, hogy megváltson és megajándékozzon az örök élettel! Követjük-e? Kövessük! Ő azt akarja, hogy az élet, a halál, a feltámadás és az ítélet után ott legyünk az üdvözültek seregében. A keleti bölcsek előre és felfelé nézve megérkeztek Betlehembe. És mikor meglátták a csillagot, igen nagy örömmel örvendezének. Látták, hogy velük van Isten. Tudták, hogy megtalálták a Messiást. Ez a karácsony evangéliuma, örömüzenete. Ez a felülről jövő öröm, mennyei öröm, örök öröm. Megérkeztek. Isten az örök örömhöz, Jézushoz vezette őket. Általa lettek örvendezőkké. Ünnepünk lényege: Istennel, Jézussal és egymással szeretetközösségben együtt lenni; együtt örvendezni itt és az örökkévalóságban. Ha a szeretet csillaga Jézus és a Szentlélek hiányzik életünkből, akkor örömtelen emberekké silányodunk.

És bemenvén a házba… A keleti bölcsek megérkeztek, nem kicsinyelték a helyet, és nem nézték le a Gyermeket. Minden gyermek csoda, titok. Ők látták, hogy Jézus rendkívüli Gyermek. Valójában Jézus érkezett meg hozzájuk, az Őt keresőkhöz. Nem mi találjuk meg Őt, Ő talál meg minket, hogy el ne vesszünk. A bölcsek bementek a házba, abba a házba, ahol Jézus volt. Jöjjetek mindig az Ő templomába, a hívek közösségébe, a gyülekezetbe. Ott találták a Gyermeket anyjával… Isten a menny legnagyobb kincsét, legértékesebb „csillagát”, a jászolbölcsőbe tette. E Gyermekről fény áradt, sugárzott rájuk és e világra. Megérezték, hogy e Gyermekben ott van a jövő, a megváltás, a feltámadás és az örök élet. A szerető, gondviselő Isten megtalálhatóvá, láthatóvá tette magát Jézusban. Az első karácsonykor egy Gyermek jött közel. Ma itt van, és holnap ott lesz minden szenvedőben, rászorulóban, szegényben, betegben, gyermekben és öregben. Tőlünk, akik Őt megtaláltuk, egész életre szóló cselekvő szeretetet kíván. Megszületett-e Ő a mi szívükben? Boldog és örvendező csak az, akinek lelkében ott él a Jézus Krisztus. Máriára nézve az édesanyákra gondolunk. Jézusról a családra figyelünk. A szétesett vagy boldogan együtt élő családokra. A vér szerinti édesanyáról pedig a lelki édesanyánkra, az Anyaszentegyházra figyelünk. Érezzük, hogy mily jó és gyönyörűséges együtt lakozni, élni.

A keleti bölcsek jövetelének célja: hogy imádják a megszületett Urat, hogy tisztességet tegyenek, hódoljanak Jézusnak. Leborulnak: elismerik maguk felett, Uruknak fogadják. Felismerik benne a világ Megváltóját, a Királyok Királyát. Olyan imádattal borulnak le, amely hódolat csak Istent illeti. Több ez, mint alázatos köszöntés. Ez Isten lélekben és igazságban való imádata. Mi miért jöttünk ide? Az Atya miért indított minket Jézushoz? Hogy együtt imádkozzunk, énekeljünk, hálát adjunk, adakozzunk. Ez a gyülekezet feladata. Mindig az imádat alázatával közeledjünk Hozzá. És ha megtaláltuk az Üdvözítőt, hálát adunk-e neki és az Atyának? Odaadjuk-e, amink van: szívünket, hogy új szívet adjon; életünket, hogy örök életet adjon? A keleti bölcsek kincseiket kitárván, ajándékokat adának néki: aranyat, tömjént, és mirhát. Az arany akkor is ma is nemcsak a gazdagságot, de a munkát, az erőfeszítést, mások megsegítését jelentette és jelenti. A jó illatú tömjén az imádkozásra, az istentisztelet rendszeres gyakorlására figyelmeztet. A mirha: balzsam és gyógyír. De halotti kenetnek is használták. A bölcsek a mirhával tisztességüket és hálájukat fejezték ki a megváltó Jézusnak. A mirha minket a bűnbánatra, az óember megöldöklésére és megtérítésére figyelmeztet. Mi bűnbánattal, imádsággal és szeretetszolgálattal kell hódoljunk Jézus Krisztusnak, mert Isten nemcsak imánkat akarja igazzá tenni, hanem magunkat, hogy méltók legyünk az örök életre, Szentháromság örök imádatára. Nem Jézusnak, hanem nekünk van szükségünk Reá. Amit Neki szánunk, adjuk „kicsinyeinek”: a szegényeknek, az irgalmasságra szorulóknak és másoknak. Adjuk Jézus szeretetét, békéjét, megbocsátását, az újjászületett élet örömét. Továbbá mi, magyar reformátusok, ajándékozunk Jézusnak engedelmességet, egy akaratot, egységet, hogy Ő helyébe megmaradást, megtartatást adjon. Isten mindenek felett Jézust, a legdrágább ajándékát adja, hogy Vele és Általa – kegyelemből, hit által – örök életünk legyen.

És mivel álomban megintettek… más úton térének vissza hazájukba. Isten Heródesnek nem jelentette ki magát, mert Heródes nem várta Jézust. A keleti bölcsek megintettek, és ezért Istennek engedelmeskedtek. A mennyei intelemnek fogadtak szót. Isten Jézusban eljött a világra, hogy minket életet adó, mennyei szavával örök életre Magához hazahívjon. Mi minden tarja vissza az embert Isten országától! Mi az Ő hívására induljunk el az örök haza felé! A keleti bölcsek a hit és remény útján jöttek és „más úton”: a szeretet és öröm útján mentek haza. Boldogok, mert szívükben magukkal vitték Jézust. Mi is más úton megyünk hazafelé, mert a Krisztussal való találkozás más útra, életre kötelez. Az Ő gondviselésével, oltalmával haladunk országa felé. Mi is vigyük szívünkben, életünkben magunkkal Jézust. Vigyük az ünnepet, az istentiszteletet, Jézust a hétköznapokba. Legyen a szeretet ünnepévé az egész élet, hogy ne csak itt és most legyen békesség, ajándék, öröm, szeretetközösség, hanem a hétköznapokban is. Ez a más út a Jézus útja. A szeretetnek ez az útja ne múljék el az ünnepnapokkal! Jézus azért jött, hogy megtaláljon, hogy megváltson, és az örök karácsonyban részesítsen. Ezután Vele és mindnyájan együtt menjünk mennyei hazánkba, Isten országába! Ámen.

Gellért Gyula,
bihardiószegi lelkipásztor