2011. november 22., kedd

Isten hangszerei Bihardiószegen (Biharország)

Isten hangszerei Bihardiószegen

Biharország
D. Mészáros Elek
2011/11/22


Kettős ünnepet ült vasárnap a bihardiószegi reformátusság, hálaadó istentisztelet keretében újraavatták a templom 160 esztendős orgonáját, azt követően pedig a Diakóniai Központ udvarán felállított harangláb felavatására került sor.


Ghitea Angéla kántor ujjai alatt mintha megtáltosodott volna a diószegi református istenháza 1851-ben készült orgonája, mélyen búgó zsoltárhangok csapódtak az ablakkereteknek. Az igehirdető tépei (Magyarország) vendégpásztor, Oláh Attila is az istendicsőítés eme magas formájáról beszélt a 33. zsoltárból kiemelt rész üzenetét követve. A zene természetfeletti hatalom, erről tanúskodik a Szentírás is – Józsué kürtjének szavára leomlottak a bevehetetlennek vélt Jerikó falai, Saul elborult lelkét Dávid hárfaszóval gyógyítgatta – emlékeztetett a lelkipásztor. Majd az orgonaépíttető diószegiekre emlékezett, akiknek a forradalom és szabadságharc leverését követő nehéz időkben volt elég erejük hangszert emeltetniük. „Tették mindezt egy olyan korban, amikor csak félve, virágnyelven volt ildomos beszélni, de az új orgona akkor is zengte fohászaikat: Isten, áldd meg a magyart” – hangzott a szószék magasából.

Az igehirdetést követően Ghitea Angéla tanár-kántor nyújtott átfogó betekintést az orgonatörténetbe. Mint mondta, a hangszer kezdetleges formája az ókori víziorgona vagy hidraulisz volt, amit elsőként a Kr. e. III., II. században az alexandriai Ktészibosz készített el. Az egyetlen ilyen megmaradt hangszert Budapesten őrzik. Egyházi hangszerként eleinte sok vitát keltett, épp a reformátusok voltak a legnagyobb ellenzői. Kálvin például semmiféle hangszeres zenét nem engedélyezett az egyházi alkalmakon, még az énekkari szolgálatot is elvetette. Az 1567-es zsinat egyértelműen megtiltotta az orgonahasználatot. Erdélyben először a 17 század végén Nagyenyeden építettek orgonát a pontos éneklés elősegítése címén.

A bihardiószegi orgona Ungi Márton lelkész idejében épült, Kis István főbíró kezdeményezte egy orgonaalap létrehozását a költségek fedezésére. A munkával Besnyő Ferenc nagyváradi orgonaépítőt bízták meg. Az idők során a hangszert több károsodás érte, az első világháborúban a homlokzati ónsípokat vitték el, a második világégés során repesztalálatot kapott. Legutóbb 2001-ben javította Molnár József. Mindemellett a diószegi orgonát nem építették át, ez emeli műemlék értékét.

Gellért Gyula helyi lelkipásztor köszöntő, áldásmondó szavai után Molnár Dániel két Liszt-művet játszott az újraavatott hangszeren. Az Asók István Vegyeskórus és az ifjúsági furulyacsoport is szolgált az istentiszteleten. A magyarországi Nagy Csaba tárogatóművész is bizonyította virtuozitását, sőt az elhangzott dalok mellé történeti adalékkal is szolgált.

A Diakóniai Központ előtt felállított harangláb avatóján is sokan voltak, noha a kinti csípős hidegre még a szél is ráerősített. Gellért tiszteletes a haranglábemelést az egyházépítés egyik fontos momentumaként határozta meg. „Ha pedig egyházat építünk, akkor nemzetet gazdagítunk. A harang Isten hangszere, az egyház édesanyai szava. Időharang, mely összeköt múltat, jelent és jövőt” – hangsúlyozta a lelkipásztor.

A harangláb vasbeton talpú, négyoszlopos, nyitott oldalú, bádoglemezzel fedett faépítmény, csúcsát gömb és csillag díszíti. Magassága nyolc méter, a benne lakó 50 kg-os harangot a gachnangi (Svájc) gyülekezet adományozta. Kis táblán bibliai sor olvasható rajta: „A szeretet épít.” A haranglábat Gellért Huba műépítész tervezte, a kivitelezést Kiss Gábor kőművesre, Z. Nagy Sándor géplakatosra, Kovács István, id. Bíró Gyula, Tollódi Imre ácsokra és Pongor Sándor bádogosmesterre bízták. A népi építészeti kultúránk megőrzését szolgáló építmény diakóniai napokon, minden hónap első csütörtökén hívja istentiszteletre a híveket.

A gyülekezeti kórus és a tárogatójáték meghallgatása után Gellért Gyula, Oláh Attila és Jakó Sándor Zsigmond lelkipásztorok áldást mondtak a haranglábra, majd az egybegyűltek közösen elénekelték a Szózatot. A megkondított harang szépen csengett a hideget szóró délutánban, égiek és földiek találkoztak a bim-bamokban.