2011. november 11., péntek

160 éves a bihardiószegi református orgona



ORGONA, A HANGSZEREK KIRÁLYNŐJE

… ez jut eszébe mindenkinek, ha meghallja azt, hogy orgona. Ez a hangszer méltán vívta ki magának ezt a jelzőt. Hiszen hangzásával nem vetekedik egy hangszer sem. Mitől ez az egyedi hangzás? Lássunk egy kis ismertetőt az orgona működéséről.

Képzeljünk el egy zenekart. Sok zenész különböző hangszeren együtt játszik a karmester irányításával. Az orgonánál a karmester maga az orgonista, a különböző hangszerek pedig az orgonában levő sípsorok. A regiszterek segítségével ki lehet választani, hogy éppen melyik „hangszeren” szeretnénk játszani. Kihúzzuk azt a regisztert például, hogy fuvola, és az orgona fuvolahangon szólal meg. De kedvünk szerint válogathatunk az orgona sípsoraiból, kihúzhatjuk a trombitát, fagottot, vagy akár a gambát. Vagy ezeket egyszerre, s máris kész saját „zenekarunk”.

Az orgonában sípok vannak, ezek adják a hangot. A sípok megszólalásához levegő kell. Apáink, nagyapáink gyerekkorukban rendszeresen ott álltak az orgona mellett és taposták a nagy fújtatókat, ami a levegőt biztosította az orgona számára. Ma ez már elektromosan működik. A motor a szélládába juttatja a levegőt, innen a levegő a sípokhoz egy szeleprendszeren keresztül jut el. A szelepek biztosítják, hogy mindig az orgonaművész által kívánt sípok szóljanak. A motor, a szélláda, a szeleprendszer és a sípok az orgonaszekrényben helyezkednek el.

I. Ismerjük meg az orgona rövid történetét.

A legrégibb orgonának nevezhető hangszer az ókori víziorgona, a hidraulisz, melyet Kr. e. 3-2 században az alexandriai Ktészibosz készített. Ez egy vízbe állított búvárharangból állt, melynek belsejében összepréselődött a levegő. Ez, kivezetve, kezdetleges billentyűzet segítségével néhány sípot szólaltatott meg. Az ókori világ egyetlen megmaradt orgonáját a budapesti Aquincum-múzeumban őrzik. A 4. századtól a viziorgona helyét átveszi a csak levegővel működő orgona. A víziorgona vagy hidraulisz minden bizonnyal a legkorábbi hangszer, amelyen billentyűzet segítségével lehetett játszani.

Bár az őskeresztényeknek nem volt szükségük orgonára, és az egyházatyák is még sokáig idegenkedtek tőle, sőt a keleti ortodox egyházak a mai napig nem használják énekeik kíséretére az orgonát. Akkor hogy került be mégis az orgona a templomba?

Szigeti Kilián így ír erről:

"Az ókori görög-római birodalomban az orgona részben szórakoztató hangszer volt, részben a császári bevonulások kísérő hangszere. Bár világi jellegű hangszer volt, de ha a császár egyházi szertartáson működött közre, vagy vonult be, az orgona akkor is felhangzott. Így része lett a császári szertartásoknak. Mivel pedig a császári udvar rituális szokásai fokozatosan átmentek a liturgiába, (tömjénezés, fáklya-gyertya, ruhák, vonulások, trónusok, stb.) így az orgona is lassan rituális hangszer lett. Rómában ez igen nagy valószínűség szerint Vitalianus pápa (657-672) idején történt meg."

A mai orgona kialakulása és elterjedése Európában csak a 15. században következett be, amikor minden nagyobb település templomának már volt orgonája.

Erdélyben a 17.-dik században az orgona istentiszteleti használata még nem volt egyértelmű. Minden felekezeten belül voltak támogatói és ellenzői is. A legmerevebben éppen a református egyház zárkózott el az orgona istentiszteleti használata elől. Kálvin semmiféle hangszeres zenét nem alkalmazott az istentiszteleti alkalmakon. Elutasította az énekkart, zenekart és az orgona használatát is. Az 1567-es zsinat tiltotta az orgona használatát. A 17. század végén Nagyenyed vezette be a pontos éneklés elősegítésére az orgonát. Fél évszázadnak kellet eltelnie, hogy a zsinati határozatok ellenére 1753-ban a Sepsiszentgyörgyi Református Egyházközség orgonát építessen magának, amely hatására egyre több református templomba építettek orgonát.



II. A 160 éves diószegi orgona

A diószegi orgona építésének évében Ungi Márton (1820-1862) volt a diószegi egyház lelkésze. 1850. január 26-án Kis István főbíró felhívásban biztatta az egyháztagokat, aláírásra szólította fel őket egy létesítendő orgonaalap adakozására. Napokon belül döntés született, ezt február 2-án az egyháztanács jóváhagyta, s február 25-én sikerült egyességet kötni Besnyő Ferenc nagyváradi orgonaépítővel az orgonaépítés tárgyában. A szerződés szerint az orgona 10 változatú, 561 sipja lesz és pedálbillentyűzete. Ára 924 osztrák értékű forint, ehhez még 42 osztrák értékű forintot csatoltak az aranyozásért. Az orgona összesen (minden munkálatot egybevéve) 1155 osztrák értékű forintba került. A költségek fedezésében az egyház egészen az önkéntes ajánlatokra és az aláírások kötelező voltára támaszkodott.

Az első világháborúban elvitték minden templomi orgona homlokzati ón sípjait, ez alól nem volt kivétel a diószegi református egyház orgonája sem. Ezen sípok pótlása és az orgona javítása 1924-ben történt, melyről az orgona játszóasztalának fedelén található írás tanúskodik. A hiányzó homlokzati ón sípokat cinklemezből készült sípokkal pótolták. A javítás 27500 lejbe került. A második világháborúban repesztalálatok érték a mennyezetet és az orgonát, beázások is történtek. 1959-ben Szabó Gyula László nagyváradi orgonaépítő javította az orgonát. A költséget a presbitérium vállalta.

Az orgona mechanikus gépezetes traktúrájú, csuszkarendszerű. A manuál és pedálmű elkülönítve a szekrény két részében található (szélső tornyok). Az emeletes fújtató a két mű közé lett beépítve. Az orgona homlokzata tükrözi a kor ízlését, szimmetrikus sípelrendezéssel, négy mezőre osztva. A nagyobbak közül csak az egyikben vannak szóló sípok. Játszóasztala a homlokzat előtt lett beépítve a karzat mellvédjébe.

Nagyon sok orgonát átépítettek. A bihardiószegi azok közé tartozik, mely eredeti állapotában van. Ez – manufakturális jellege mellett – emeli az orgona műemlék értékét.

2000-ben a karzat oszlopai megsüllyedtek, ez azzal fenyegetett, hogy összedőlnek és megsemmisítik a hangszert. Az orgonát le kellett bontani. A javítás során egy belső szabályozó szerkezet épült bele, mely könnyíti az orgona beállítását. Cserélték és felújították a huzaltartó fésűket, melyek még könnyebbé teszik a billentyűk járását. A játszóasztal billentyűzetén visszaállították az eredeti faborítást, mellyel 1851-ben épült az orgona. Mechanikus meghajtása villanymotorral történik. A baloldali és a középső mező sípjai szólósípok, a többi disz síp. Utolsó javítása 2001- ben történt, Molnár József munkája. Műszaki állapota kitűnő.

Orgonánk 160 éves. Mi, diószegi reformátusok legyünk büszkék műemlék orgonánkra és adjunk hálát a mindenható Istennek, hogy vasárnapról - vasárnapra dicsérhetjük Urunkat e csodálatos hangszer kíséretében.

Ghitea Angéla
tanár-kántor

és

Molnár József
mérnök-orgonaépítő