2011. október 11., kedd

Új református lelkipásztor Kiskerekiben (Biharország)

Új református lelkipásztor Kiskerekiben

Biharország
D. Mészáros Elek
2011/10/11

Közel három és fél évtizedes szolgálat után vonult nyugdíjba Kiskereki református lelkipásztora, Bozsoky Sándor. Szeptember elsejétől pályázati úton PETRUCZ JÁNOSRA testálódott az ottani lelkek ápolása. A 37 esztendős lelkipásztort a vasárnap délelőtti istentisztelet előtt kerestük meg a parókián.


A Nagyváradon született, majd falun nevelkedett papi ember elõbb vallásoktatónak és jogásznak tanult, amit abbahagyott, majd egy sikertelen színi felvételit követõen jelentkezett a kolozsvári protestáns teológiára, amit 2000-ben sikeresen el is végzett. Négyévi nagyváradi segédlelkészkedés után az alig 170 lelket számláló Arad megyei Bélzeréndre került, ahonnan családi okok miatt kényszerült továbblépni. Felesége, Izabella asszony jogot végzett, jelenleg a nagyváradi püspökségen dolgozik, három gyermekük van, a 11 éves Ágnes, a 7 éves Andris, Eszter pedig most töltötte be a 6. esztendõt.

A tiszteletes jelenleg nagyváradi albérletükbõl ingázik a színmagyar, többségében református falu lelki életét ápolni, erõsíteni, aminek elsõdleges oka, hogy a parókia enyhén szólva is lakhatatlan. A tiszteletes fukarkodott a szavakkal a nem várt állapotok láttán, de a látottak magukért beszélnek: dzsungelfilm forgatására alkalmas szõlõskert, megroggyant, vakolatvesztett falak, a rothadt padozatból méternyi magas növényzet sarjad. Azt már azért a papi ember is elismeri, hogy itt nemcsak a lelkipásztor hanyagságáról, de a presbitérium, a gyülekezet gyengeségérõl is szó van. Felméréseket végeztettek a paplak állagát illetõen, és a szakemberek egyöntetû véleménye az volt, hogy érdemesebb egy új parókiát építeni, mintsem a mostanit felújítani. A lelkipásztor és családja számára már egy megfelelõ albérletet is talált a presbitérium az új lakás elkészültéig, aminek költségeit pályázati úton szeretnék elõteremteni, nem terhelve ezzel a gyülekezet tagjait.

A rövid bemutatkozásnak a harang szava vetett véget, templomba szólítottak a bim-bammok. Petrucz tiszteletes a Bírák könyvébõl vett igerész alapján a bátorság szükségszerûségérõl szólt, ami elõfeltétele a közösségért való küzdelemnek. Aki fél, az menjen haza, ez már elhangzott a medianiták elleni harc során is, de ma is csak annak van helyén a szíve, akinek van bátorsága a cselekvésre – mondta a tiszteletes, aki igehirdetésével utalt az aradi vértanúk helytállására is.

Az igehirdetést ünnepi mûsor követte, a helyi iskolások az aradi vértanúkra mutató megemlékezõ mûsorát megelõzõen a falu polgármestere, Nyíri Sándor gyülekezeti fõgondnok szólt a jelenlévõkhöz. A gyászos aradi események kronológiai ismertetése során az elöljáró így sommázott: „Kik érted haltak helyett jobb ma azt mondanunk, kik érted élnek. Mert ma nem csatákban, de egységünkben, összefogással kell megmutatnunk, hogy van erõnk, és vagyunk”. A halk zenei aláfestés mellett egyesével kerültek a megemlékezés gyertyái az aradi áldozatok templomban kihelyezett portréi alá, majd a Kertész Enikõ tanárnõ által felkészített diákok ünnepi mûsora során falakat remegtetõen hangzott a végsõkig mutató megvallás: „mert a haza nem eladó”. A hangulatra rálicitált a gyülekezet a Himnusz eléneklésével.