2011. augusztus 22., hétfő

Új lelkészt iktattak be Érsemjénben


Fénylő hold és csillag az érsemjéni református templom felett

Az érsemjéni községi napok keretében került sor 2011. augusztus 21-én, vasárnap délelőtt a református templomban arra az ünnepi istentiszteletre, melynek keretében beiktatták újonnan meghívott pásztorukat, Csákiné Simándi Márta lelkésznőt.





Megtelt a templom az ünnepi alkalomra

Az ünnepi igehirdetést Dénes István Lukács, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület generális direktora, élesdi lelkipásztor végezte, bibliai lekcióként Pál apostol Kolossébeliekhez írott levele 3. részének első 17 versét olvasta fel, majd prédikációja alapigéjeként ugyanazon fejezet 12-17. verseit, mint az apostol mindenkinek szóló útravaló üzenetét tolmácsolta:

„Öltözzetek föl azért mint az Istennek választottai, szentek és szeretettek, könyörületes szívet, jóságosságot, alázatosságot, szelídséget, hosszútűrést; / Elszenvedvén egymást és megbocsátván kölcsönösen egymásnak, ha valakinek valaki ellen panasza volna; miképen a Krisztus is megbocsátott néktek, akképen ti is; / Mindezeknek fölébe pedig öltözzétek föl a szeretetet, mint amely a tökéletességnek kötele. / És az Istennek békessége uralkodjék a ti szívetekben, amelyre el is hívattatok egy testben; és háládatosak legyetek. / A Krisztusnak beszéde lakozzék ti bennetek gazdagon, minden bölcsességben; tanítván és intvén egymást zsoltárokkal, dícséretekkel, lelki énekekkel, hálával zengedezvén a ti szívetekben az Úrnak. / És mindent, a mit csak cselekesztek szóval vagy tettel, mindent az Úr Jézusnak nevében cselekedjetek, hálát adván az Istennek és Atyának Ő általa.” (Kol 3,12-17)

Az apostol közösségi szabályokat tár elénk, mely nélkül nem lehet hitben, lélekben fejlődni. A közösségből kimaradó vagy elmaradó ember olyan, mint a tűzből kivett fadarab, amely kihűlt szénné válik, de visszatéve a tűzbe, újra égni fog. Így kellene a közösség minden tagja meleget és világosságot árasszon. Az újjászületett és a közösségbe tagolódó embernek a Kolossé-levél itt mintegy lelki ruhatárat kínál fel, azt, hogy mi mindent kell belülről, szívből magára öltsön a keresztyén ember: a mindenkinek megbocsátó könyörületességet, az Isten szerinti jóságot, a másokat tisztelő alázatosságot, a háborúságokban és üldöztetésekben is megőrzött szelídséget, a mindenkinek megbocsátó, többszörös terhet is elviselő, az egymást elszenvedő hosszútűrést.

Mindez pedig csak a szeretet összefogó kötelékében lehetséges, ez köti össze a lelkipásztort és gyülekezetet is, ezzel lehet csak a közösség tagjait megtartani vagy visszahívni, ahogy a hegymászók is megtartják és visszahúzzák a lezuhanókat. Ha ekképpen is mindent megtettünk közösségeinkért, így lesz csak Isten békességének áldása rajtunk, csak így lakozik Krisztus beszéde a templomban, a gyülekezetben, a családban, a keresztyén ember szívében.


Csákiné Simándi Márta lelkésznő, Rákosi Jenő esperes, Dénes István generális direktor és Csáki Károly kántor


Rákosi Jenő, az Érmelléki Református Egyházmegye esperese beiktató beszédének alapjául Pál apostol Timóteushoz írt első levele 4. részének 6. versét választotta: „Ezeket ha eleikbe adod az atyafiaknak, Krisztus Jézusnak jó szolgája leszel, táplálkozván a hitnek és jó tudománynak beszédeivel, amelyet követtél.” (1Tim 4,6) Akárcsak az egykori ifjú apostolt, a mai lelkipásztorokat is arra buzdítja az Ige, hogy tanítsák az evangéliumot, buzdítsanak a tisztességes életre és kivétel nélkül, mindenkiért imádkozzanak. Ez a tanítás, amit „eleikbe adás”-ként olvashatunk a Biblia szóhasználata szerint „az alapok lefektetését” jelenti, így az apostolok az evangéliumra alapozó „lelki házépítők” kell legyenek. Mindezt a másik testvéreként és Krisztus jó szolgájaként (nem rabszolgaként kényszerből, hanem szolgálattevőként szeretetből), a csak Krisztustól való tanulással és lelki táplálkozással, másokat is táplálva lehet elvégezni.


Rákosi Jenő esperes átadja a gyülekezeti szimbólumokat

A lelkészért és a gyülekezetért mondott imádság után következett az egyházközség szimbólumainak átadása: a gyülekezet Bibliáját, templomkulcsát és hivatali pecsétjét az esperes adta át a beiktatott lelkésznőnek.


Csákiné Simándi Márta, beköszönő beszéde alatt

Rövid beköszönő beszédében Csáki Márta lelkipásztor az 1. Korintusi levél 1. részének 10. versét vette alapul: „legyetek teljesen egyek ugyanazon értelemben és ugyanazon véleményben.” Idézve még Pál apostol példáját az egy közös test tagjairól (1Kor 12,12) abbéli reményét fejezte ki, hogy a közösség ápolása és a békesség nemcsak a lelkipásztor, hanem az egész gyülekezet feladata lesz.


Az áldáskívánó szolgatársak
(fotó: Rencz Csaba)

A községhez tartozó egyházak képviselőinek, valamint a meghívott és a vasárnap délelőtti istentiszteleti időpontnak eleget tenni tudó szolgatársak igei köszöntése, áldáskívánása sem maradt el.

Duma Sándor
érseléndi görög-katolikus esperes is megtisztelte jelenlétével az ünneplő gyülekezetet - igaz, szolgálati kötelezettségei már ezen momentum előtt elszólították.

Demsa Pál érsemjéni római katolikus plébános az újonnan beiktatott lelkésznek eredményes igehirdetést kívánt, a gyülekezetet pedig arra buzdította, hogy fogadják be az Igét szívvel. Az ünnepi igehirdetés igéjéhez is kapcsolódva arra kérte az érsemjénieket, hogy ők is legyenek jóságosak, hiszen „A jó ember az ő szívének jó kincséből hoz elő jót; és a gonosz ember az ő szívének gonosz kincséből hoz elő gonoszt.” (Lk 6,45).

Radu Sabău
érkenézi ortodox pap Pál apostol Kolossébeliekhez írt levele 4. részének 2. és 3. versének idézésével folytatta az apostoli tanítások sorát: „Az imádságban állhatatosak legyetek, vigyázván abban hálaadással; / Imádkozván egyszersmind mi érettünk is, hogy az Isten nyissa meg előttünk az íge ajtaját, hogy szólhassuk a Krisztus titkát, amelyért fogoly is vagyok.” (Kol 4,2-3) Az imádságnak, mint a keresztyén ember legfontosabb kötelességének, valamint a templomnak, mint az imádság házának a kihangsúlyozásával kívánta, hogy mindnyájan tudjuk az üdvözítő egyházba gyűjteni az embereket.

Baloghné Balázs Enikő, kismajtényi református lelkésznő, mint nagykárolyi egyházmegyebeli korábbi szolgatársa és úgy is mint lelki barát Péter apostol tanácsaival köszöntötte szolgatársát, kívánva, hogy ez a beiktatás legyen a lelkész és a gyülekezet egymásra találásának a napja is, illetve, hogy mind a lelkésznő, mind kántor férje Krisztust példázva legyenek a gyülekezet előtt példák.

„Alázzátok meg tehát magatokat Istennek hatalmas keze alatt, hogy felmagasztaljon titeket annak idején. / Minden gondotokat ő reá vessétek, mert néki gondja van reátok. / Józanok legyetek, vigyázzatok; mert a ti ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán szerte jár, keresvén, kit elnyeljen: / A kinek álljatok ellen, erősek lévén a hitben, tudva, hogy a világban lévő atyafiságotokon ugyanazok a szenvedések telnek be. / A minden kegyelemnek Istene pedig, a ki az ő örök dicsőségére hívott el minket a Krisztus Jézusban, titeket, a kik rövid ideig szenvedtetek, ő maga tegyen tökéletesekké, erősekké, szilárdakká és állhatatosokká, / Övé a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké. Ámen.” (1Pt 5,6-11)

Oroszi Kálmán érseléndi református lelkész, mint a teológián évfolyamtársa, mint a községhez tartozó szomszédos gyülekezet pásztora, de úgy is, mint a lelkésznő első szolgálati helyén utódja ószövetségi igével köszöntötte a beiktatott szolgatársat:

„Vigyázzatok azért, hogy úgy cselekedjetek, amint az Úr, a ti Istenetek parancsolta néktek; ne térjetek se jobbra, se balra. / Mindig azon az úton járjatok, amelyet az Úr, a ti Istenetek parancsolt néktek, hogy éljetek, és jó legyen dolgotok, és hosszú ideig élhessetek a földön, amelyet bírni fogtok.” (5Móz 5,32-33)

Székely István asszonyvásári lelkipásztor szintén a Deuteronomium könyvéből kívánt áldást a lelkésznő életére: „… reád szállanak mind ez áldások, és megteljesednek rajtad, ha hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára.” (5Móz 28,2) – remélve, hogy Isten kegyelméből áldásos lesz szolgálatuk, és hogy Érsemjén nemcsak szép község marad, de szép lelkek is lakják. Szolgálati útravalóul pedig egy idézetet olvasott fel Makkai Sándor egykori erdélyi református püspöktől:

„A gyülekezeti misszió közösségében ismeretlen fogalom a szereplés. Csak a szolgálat ismeretes. A szereplés az egyén érvényesülését, feltűnését, ünneplését jelenti. A szerepléshez az emberek gratulálni szoktak, és a szereplők ezt el is várják. A szolgálatban az ügy, a munka, annak lelkülete fontos egyedül. Ezért a szolgálat őszinte és komoly valóság. Érette nem gratuláció. hanem Istennek adandó köszönet jár. ’Ahol én vagyok ott lesz az én szolgám is., ha valaki nekem szolgál, azt magbecsüli az Atya’.”

Ezt követően a gyülekezet gyermekeinek verses-énekes áldáskívánása következett, Keresztúri Lajos főgondnok pedig a jókívánságok során Csiha Kálmánné, az érsemjéni származású néhai püspök hitvesének lelkipásztorokért szóló imádságát olvasta fel.


Az érsemjéni református templom és a felújított parókia

Csákiné Simándi Márta a hirdetések során köszöntötte a vendégeket - köztük Bagamér testvértelepülési és –gyülekezeti küldötteit, az érkőrösi és pelekeszi előző gyülekezeteink képviselőit -, köszönetet mondott a parókia és a templom felújításában nyújtott támogatásokért.

Az újonnan beiktatott lelkész és a gyülekezet pedig máris a vakációs gyermekbibliahétre, az Újkenyér vasárnapi úrvacsoravételre és az azt megelőző bűnbánati hétre készül.

Isten áldása legyen a gyülekezeten és presbitériumán, új lelkészén és kántorán, a település vezetőin, hogy békességben tudják szolgálni Istent és a közösséget!

Oroszi Kálmán
érseléndi lelkipásztor