2011. augusztus 25., csütörtök

Értékteremtő Érsemjéni Napok (Biharország)

Értékteremtő Érsemjéni Napok

Biharország
D. Mészáros Elek
2011/08/23

Hagyományaink, eleink szokásainak megőrzése, továbbadása megmaradásunk egyik fontos szegmensét jelenti. Érsemjénben jól tudják mindezt, hisz évről évre értéket mutatnak fel mélyen merítve a múltból, jövendőt teremtve általa. Az immár tizenharmadik alkalommal megrendezett idei falunapon sem volt ez másként, ezúttal lakodalmas mulatsággal rukkoltak elő.

http://www.biharmegye.ro/sites/default/files/styles/medium/public/ersemjen%201.jpg

Már kora délután nyüzsgött a művelődési ház környéke – mint ahogyan az lakodalmakkor szokás –, a polgármester Balazsi József és a magyarországi Bagamérból érkezett Lakatos Gyula nagyvőfély fogadták az érkezőket. A jó fajta pálinka, a mellé kínált parasztpogácsa, no meg a bentről kiszüremlő magyar nóta máris megteremtette a jó hangulatot.

Mi az a lisztszita?

Balazsi József köszöntőjében elmondta, céljaik szerint őseink lakodalmi szokásait kívánták bemutatni, hisz manapság egyre ritkábban adódik ilyen alkalom. Bölcsen a fiatalokat is bevonták az előkészületekbe, nem boltból vásárolt, hanem maguk készítette csigatészta került a húslevesbe. Nagyon kellett ez, mondta az előjáró, hisz a csigacsináló kifejezés is kiveszőben van, sőt, akadt olyan leányzó, aki a lisztszitára is rácsodálkozott, nem tudta, mit is kezdjen vele. A zenészek hagyományos hangszereken húzták a talpalávalót, hegedűvel, nagybőgővel, cimbalommal szórakoztattak. Az elöljáró a kihangosítást is „letiltatta”, harsogás helyett a kellemes beszélgetést, társalgást szolgálva.

A hagyományteremtő lakodalom menüsorai is igazodtak a régi szokásokhoz, a vőfély pedig mindegyik ételhez vidám rigmust mondott. Szabó Imre és felesége, Tünde bizton jó házasságban fognak élni, hisz egy éven belül másodjára ülték meg saját lakodalmukat. Az Ezüstperje néptáncosai ugyanis férj és feleségként bevállalták e hagyományőrző lakodalomjáték „főszerepét”. A vőlegény annak rendje-módja szerint elbúcsúzott szeretteitől, majd a násznéppel elvonultak kikérni a menyasszonyt a leányos háztól. A népi humor megőrzésével tűzdelt szokásrend, a pikáns pohárköszöntők, asztalköri nótázások még a régi lakodalmakon nevelkedettekkel is elfeledtette, hogy nem valós lakodalmat ülnek. Elismerés illeti a szervezőket.

Új pap, új kiállítás, új könyv

Vasárnap reggel díszbe öltözött a falu, pompás paripákon hívogató legények poroszkálva adták hírül az ünnepet. A református templom környékén is nagy volt a nyüzsgés, sokan voltak kíváncsiak az új lelkésznő, Csáki Márta ünnepélyes beiktatására.

A reggeli napsugarak kellemesen hatottak az őszközeli délelőttön. Sehol egy felhő, kitisztult az ég, békességet ontott a természet. Már csak az embereken van a sor, hogy a szívekben is melegség gyúljon, fakadjon a megbékélés. Erről szóltak a templomi üzenetek is, hisz Érsemjénnek, a nagy személyiségek falujának, a mában is élenjáró településnek megbékélésre van szüksége. Hisz közismert az a kálvária, ami az előző lelkipásztor távozásához vezetett. A gyülekezett által meghívott Csáki Márta bár termetre törékeny, de elég tálentumot helyezett bele az Isten, hogy a hegyeket elsimítva, a szakadékokat betömködve járható utat teremtsen az emberi szívekben. Dénes István, az egyházkerület generális direktora a belső „öltözködés” fontosságáról szólt, ami a békességes szívvel kezdődik, hisz onnan indul ki az élet. Rákosi Jenő érmelléki esperes Pál apostoltól merítve bölcs tanácsokkal látta el Csákit, arra kérve, hogy istenfélelemmel övezett, becsületes életre és imádkozó lelkületre buzdítsa a gyülekezetet. Majd a beiktatás jelképes kellékeiként a lelkésznőnek átnyújtotta a bibliát, a templom kulcsát, a gyülekezeti pecsétet, mondván: „Légy jó kőműves, építs lelki házat, nevelj istenfélelemre.” Csáki Márta is szólt a gyülekezethez: „A szeretet közösségét kell jelentse Krisztus egyháza. Mindannyian vágyunk az egységre, de ez nemcsak a lelkipásztor feladata. Ez nem egyemberes feladat, ez a MI munka, a test sem tud jól működni, ha bármely testrész beteg”. A lelkésztársak, a helyi római katolikus és az ortodox pap köszöntője után Kereszturi Lajos főgondnok Csiha Kálmán püspök feleségének, Nagy Emesének egyik imájával fordult a lelkésznő felé.

Jutalommal ösztönöznek

A templomi esemény folytatásaként a Kazinczy–Fráter– Csiha emlékmúzeumhoz zarándokolt a sokaság, ahol Balazsi József szólt az eltelt évek sokszor fáradságos, de eredményes munkáiról. Mindig igyekeztek valami hasznosat tenni, csónak alakú fejfát, szobrokat állítottak, emlékpark és múzeum épült, könyveket jelentettek meg, a hagyományőrzés, az ősök tiszteletének számtalan formái. Nem büntetéssel, hanem jutalmazással ösztönzik a lakosságot környezetük gondozására. Ennek jegyében az idén a legszebb porták tulajdonosait díjazták azzal, hogy egy, két, illetve három évre elengedték a házadójukat.

Az újabb tárgyakkal gazdagodott múzeum megnyitója kapcsán Borsi Loránd, a megyei cserkészszövetség elnöke reményét fejezte ki, hogy ez a század is megadja majd a maga nagy semjéni szülöttjét, miként az előző századok. Dr. Kovács Dániel, a Kazinczy Társaság elnöke emlékezetett a 180 évvel ezelőtt meghalt nyelvújítóra, majd pedig Csorba Terézia méltatta a falunapra megjelentetett Érsemjéni akácok című könyvet. A múzeum udvarán felállított színpadon Venkli István Fráter-nótákkal színesítette az eseményt, míg az Ezüstperje tánccsoport Kazinczy-műsorral készült. Az értékhordozó eseménysor a szoborparkban zárult, ahol Derzsi Ákos parlamenti képviselő faluméltató beszédét követően megkoszorúzták a nyelvújító szobrát.

A falunap ezzel még nem ért véget, a könnyedebb szórakoztató műsorok a Népkert szabadtéri színpadán zajlottak tovább. A szervezést dicsérendő, a jobbára fiatalok által látogatott helyszínre is sikerült belopni az értéket, néptáncosok, operettelőadók is felléptek.

Mert csak így, gondos odafigyeléssel, hozzáértéssel, nem csak a mának élve lehet és kell jövőt teremteni, fiatalokat nevelni, hogy Csiha Kálmán tiszta erkölcsével és hitével megélve, Kazinczy nyelvén szóljon még évszázadok múlva is a Fráter-nóta.