2011. július 5., kedd

Széplakon szárnyalt a dal (Biharország)

Széplakon szárnyalt a dal

Biharoszág
D. Mészáros Elek



A házigazda berettyószéplakiak kórusa

A lelki szemmel látók biztosan örültek vasárnap Berettyószéplakon, hisz a templom tornya köré számtalan angyal gyülekezhetett az Istent dicsőítő dallamok vonzásának engedve, óvva a bent lévőket, hogy tehessék a szépet. Padsor nem maradt üresen ezen a napon, az Érmelléki Református Egyházmegye minden szegletéből érkeztek a gyülekezeti kórusok, hogy közös énekléssel emelkedjenek isteni magasságokba, érintse meg őket a Lélek, találkozzanak és hálát zengjenek a Teremtés Urának. Az éneklésben lévő erőt hamar felismerték az egyházmegyében, hisz a forradalom után fellélegző gyülekezetekben sorra alakultak a kórusok. Az egymás hite által való épülés fontosságát szem előtt tartva, rendszeressé tették találkozóikat, vasárnap huszadik alkalommal gyűltek össze a széphangúak.

A nyitó ének után Bede Ferenc házigazda lelkipásztor köszöntötte a résztvevőket, majd Rákosi Jenő esperes az Istent dicsőítés különböző formáira, aspektusaira világított rá a 33-ik bibliai zsoltár alapján.


Rákosi Jenő esperes és Bede Ferenc házigazda lelkipásztor

Izráel asszír elnyomatás alóli szabadulásakor keletkezett ez a zsoltár. A hálaadás, az öröm mindig jelen kell legyen életünkben, mert Isten mindennek az ura, a keresztyén ember a körülötte lévő természetben, a teremtett világban is felismeri a Teremtőt. Az önfeledt örömet beárnyékolják tragikus események is, jelen esetben Veres László Zsolt érmihályfalvi kántor tragikus halála – mondta az esperes, majd Bede tiszteletes felszólítására egy perces néma csenddel adóztak a kiváló zenei szakember emlékének.

A kórusok fellépési sorrendjét sorshúzással állapították meg, majd Fehér Renáta egyházmegyei zenei előadó szólította a soron következőket az Úr asztala elé. A fellépők különböző nehézségi fokozatú énekekkel, dalokkal rukkoltak elé, az értékes darabok mellett hiányérzetet keltett a modern egyházi zene hiánya, ami mára az ifjúsági kórusok kedvelt sajátosságává vált. Több kórus a három és a négyszólamú éneklést is bevállalta. Öröm volt látni, hogy több kórus is fellépő ruhában érkezett, ami mindenképpen igényességről tanúskodik.

A látottak-hallottak kiértékelésének felvezetőjeként Orosz Otília Valéria egyházkerületi zenei előadó személyes hangon szólt: „Ünnepelni és sírni jöttem, mert ünnep, amikor Istenhez énekelek, de szomorú vagyok mert hiányzik akinek itt kellene lennie. Veres László Zsolttal más lenne ez a találkozó…” – emlékezett és emlékeztetett a zenei előadó. Majd köszöntötte a „szárnyalókat” és biztatta a még „szárnypróbálgatókat”. Több kórusvezetőnek felrótta, hogy teli torokból együtt énekeltek a kórussal, holott a dirigenseknek nem ez a feladata. Az albisiak túl nagy „kalapot” tettek a fejükre, még bele kell nőniük. „Előbb meg kellene tanulni énekelni” – hangzott el irányukba a kritika. Ezzel szemben a kezdőnek számító Jankafalva dicséretet kapott, hisz egyszerűen, tisztán, bizonyságtevésként ható módon énekeltek. Körtvélyes és Gálospetri esetében az egységes éneklés, a folyamatos fejlődés volt tetten érhető. A margittaiak nagy erénye a sok és erőteljes férfihang. Meg kell dolgoztatni őket – sommázott Orosz Otília. Bogyoszló több éves kihagyás után volt jelen az eseményes, ők is biztatást kaptak. Diószeg, Érszőlős mellett az igazi „nagyok” sorába a berettyószéplakiak is belesoroltattak, akik nemcsak kiválóan, de felszabadultan is énekeltek. Érkeserű esetében tapasztalható a legnagyobb előrelépés, kórus és karnagy saját árnyékából kilépve produkált. Követendő példaként lett említve, Faur-Kis Angéla előadásában az érkeserűiek jól sikerült szólóbetétje.


Az érkeserűiek kórusa

Már csak a toronytetőt csapdosták az utolsó napsugarak amikor a dombtetőn álló templom körüli sokaság indulni kezdett hazafelé. A suhanó autók mindegyikében potyautas, mennyei kísérők indultak a gyülekezetek felé.