2011. július 28., csütörtök

Nyári vizit Értarcsán (Biharország)

Nyári vizit Értarcsán

Biharország
D. Mészáros Elek
2011/07/21

A községen átfutó Nagyvárad–Szatmárnémeti autóút forgalma zajos robajjal veri fel az értarcsai békés, falusi nyugalmat. Még a suhanó személygépkocsiból is nehéz nem észrevenni a takaros főutcát, a sánc mögötti virággal borított részt, amely az ott élők szorgalmáról, rendszeretetéről árulkodik.


Jól elfér egymás közelségében a református és az egykoron görög-katolikusból ortodox rítusúvá vedlett templom. A református közösség a legnagyobb, lélekszámuk 430-ra tehető, az ortodox vallást gyakorlók 150-en lehetnek, ezen kívül mintegy 70 baptista, ugyanannyi római katolikus és néhány görög-katolikus vallású színesíti a felekezeti kínálatot. Nem mindig volt ez az arány, tiszta református jellegét a Habsburg uralom erőszakos betelepítései során veszítette el, ekkor a lakosság kétharmadát a görög keleti vallásúak tették ki. A baptista egyház nemrég ünnepelte létének századik évfordulóját, az Amerikából hazatért kivándorlók hozták magukkal és hintették el az új hitet itt az Érmelléken is. Az ortodox jelenlét az államhatalom erőszakos megnyilvánulása, egy csettintéssel templom- és valláscserére kényszerültek a görög-katolikusok.

Az idők folyamán a lakosság cserélődött, keveredett, a török idők viszontagságainak következtében a 17. század végére teljesen elnéptelenedett a település. Jó fekvésének, adottságainak köszönhetően néhány évtized múltán egy Sári Gergely nevű egyén jobbágyaival telepedett meg Tarcsán.

A mecénás főgondnok

Kulcsár Árpád református lelkipásztor hetedik esztendeje szolgál a faluban, jó viszonyban vannak a többi felekezettel, az évi imaheti alkalmakkor meghívja papjaikat, hogy szolgáljanak a reformátusság felé. A gyülekezet erős, kitartó, a nehéz időkben is összezáró, összetartó tudott maradni – sorolja bizonyításként az egyházi krónika történéseit Kulcsár. Az egyik legnagyobb próbatétel az 1834-es érmelléki földrengés volt, ami a régi templomot és a lakóházakat egyaránt megsemmisítette. A nehéz helyzetbe került lakosság ekkor sem hagyta el egyházát, 1847-re felépítik az új istenházát. A gyülekezet fő mecénása, önzetlen támogatója Tóth István főgondnok volt, akinek földi maradványait egyes vélemények szerint a régi temetőből a templomba menekítették. A lelkipásztor kétkedve fogadta a feltételezést, hiszen ez ellenkezne a protestáns szokásrenddel, az viszont tény, hogy a síremléket a templom fala őrzi. Tóth István saját vagyonából 1852-ben az egyház megsegítésére hivatott pénzügyi alapítványt hozott létre, amely 1945-ig látta el feladatát. Az alapítványi bejegyzéseket tartalmazó vaskos „füzet” a leszármazottak jóvoltából a lelkipásztorhoz került, ez az egyik legféltettebb kincsük.

Új ablakkal államosítani

A második világégés szintén nehéz időszakot jelentett, akárcsak az utána következő évek. Az akkori hatalom arcátlan cinizmusáról árulkodik az a presbiteri jegyzőkönyv, amelyben az új kántor-tanítói lakás államosítását említik. Felszólították a gyülekezetet, hogy legyenek szívesek ablakot és ajtót is szerelni az új lakásra, nehogy anélkül államosíttassék – sorolja a lelkipásztor. Egyébként az évek során tönkretett, az államtól visszakapott ingatlant sikerült szépen felújítaniuk, hasznára van a gyülekezeti munkának.

Bár az idei év statisztikája elég kedvezőtlen mérleget mutat – hat temetésre csak három keresztelés jutott – a lelkipásztor optimista, nincs különösebb fogyás a gyülekezetben. Többen is otthonokul választják Értarcsát, idegenek telepednek le a faluban. Innen nem menekülnek el az emberek – sommáz a tiszteletes.

Két nyertes projekt

Tarcsa községközponti státusszal rendelkezik, Gálospetri és Éradony tartozik hozzá. A faluközpont összességében rendezettséget mutat, impozáns emeletes iskolája előtt fenyők sorjáznak, ami nem csoda, hisz az iskolaigazgató, Gáspár Tünde a hegyek lányaként lopta ide a székely jelleget. A művelődési házban sem lehet kivetnivalót találni, igaz, sok évi körülményeskedés után, de a turulmadaras emlékmű is elkészült. Számadó Ernő költő értarcsai tartózkodására emléktábla figyelmeztet. Borzolta a helybéliek kedélyét a polgármesteri hivatal előtti fasor kivágása, ami érthető is, de mára már lecsillapodtak az emberek az ott kialakított jó felszereltségű park láttán. A vezetékes víz bevezetése is hosszú ideig elhúzódott, manapság inkább csak a csatlósfalvakban vannak ilyen gondok – tudtuk meg Kerezsi Attila alpolgármestertől, aki örömmel újságolta, hogy jelenleg két nyertes pályázata is van a községnek. Az egyik a falvak utcáinak aszfaltozását, az adonyi kultúrház felújítását, míg Gálospetriben egy speciális napközi létrehozását foglalja magába. Továbbá egymillió eurót kaptak mezőgazdasági utak kövezésére.

Négy ABC, két italozó, két zöldséges, két ruhásüzlet, valamint építőipari termékeket forgalmazó cég áll a lakosság rendelkezésére. Az emberek zöme ingázó, legtöbben a közeli Érmihályfalván keresik meg a mindennapit. A faluban két nagyobb mezőgazdasági vállalkozó is van, egyikük Nagy Barna, aki egyedüliként nemcsak beszélt az Érmellék visszamocsarasításáról, hanem földjeinek egy részén visszahozta a tájjelleget.

Amint a falu határába érünk, számunkra ismeretlen madárcsapat röppen a gyöngyszemnyi mocsárvilág felé. Reméljük otthonra lelnek Nagy Barna birtokán, akárcsak Sári Gergely és mások kései ivadékai is Tarcsán.

Falunévjegy

Értarcsa első említése 1163-ból származik Thorsa néven. Az idő folyamán Torsa, Tarcha, Tarcia, Tarczia, Tarcza, Dartsfa, Tarsta, Ér-Tarcsa és Értarcsa néven fordult elő. 1338-ban a kolozsmonostori levéltár egyik oklevele említi Tharcha iuxa fluv. Eer formában. Értarcsa eleinte királyi uralom volt.

1326 körül Lőrinc mester, a Turul nemzetség Kassánál vitézkedő tagja kapta adományként a mára már eltűnt településsel, Pusztaapátival együtt.

A 15. században a váradi káptalan birtokaihoz tartozott. 1403-ban az oklevelek Szatmár vármegyéhez tartozónak írták. 1405-ben a település birtokosai között volt a Félegyházi család is. 1503-ban az utód nélkül elhalt zarándi Erdőhegyi László itteni birtokrészét Telegdi István királyi kincstárnok kapta meg.

A török uralom alatt lakatlan, majd csak 1720-tól népesül be újra. Az 1800-as évek első felében a káptalanon kívül a Bujanovics családnak is volt itt birtoka.

Értarcsához tartozott Tyukszer-Apáti puszta is. 1886-ban 912, 1992-ben 1001 lelket számoltak. 2002-es népszámlálás alkalmával 932 főt írtak össze. Református temploma 1834-ben épült. Görög katolikus templomát 1846-ban építették.