2011. július 10., vasárnap

Nagy és kis konfirmáció Bályokon


A 2011-ben konfirmáltak névsora: Bereczki Norbert, Borzási Angyalka Janina, Borzási Emese Anna, Borzási Izolda Timea, Deac Evelyn Mihaela, Debreczeni Aletta Tünde, Debreczeni Erik, Debreczeni Richárd Nándor, Debrenti Nikoletta Adrien, Fazekas Gergő Sándor , Fazekas Roland Balázs, Józsa Ferenc, Kovács Renáta, Máté Karola Nóra, Nagy Beáta Klaudia, Nagy Nándor Csaba, Purdea Vilmos, Rozsovinszki Klaudia Krisztina, Sárközi Győző Dávid, Timár Alexandra.

Mi, lelkipásztorok, annak örvendünk a legjobban, ha – úgymond - népes ifjú sereg készül hitéről vallást tenni. Nekem itt Bályokon 25 év alatt két alkalommal volt 20 főt elérő konfirmációm. Az első, 1991-ben meg is haladta egy ilyen közepes lélekszámú gyülekezet álomhatárát jelentő 20-as számát, ugyanis akkor 22 gyermek konfirmált. Az idén a 8., 7., illetve 6. osztályosok, összevonva tehát három generáció állt meg Isten és ember színe előtt, hogy hitéről vallást tegyen.

Talán egy 10 nap sem volt még a konfirmációig, amikor elérkezett a hír hozzám, hogy az egyik hetedikes kislány egy alattomos fertőzés miatt kórházba került, ahol azonnal egy életmentő műtéten esett át. A konfirmációt megelőző vasárnap aggódva imádkoztunk Máté Karoláért. Kértük az Áldott Orvos gyógyító közbenjárását.

Elérkezett a konformáció napja. Az a nap, amelyről sokszor álmodoztam más szempontból is. Nevezetesen arról, ami be is teljesedett, hogy a mi 550 lelket befogadó templomunk ezúttal szűknek bizonyult az ünnepelni vágyók számára.

Azt hittem rosszul hallok, amikor fiatal presbitereim szembe jöttek velünk, amint mi a templom felé vonultunk az ifjakkal: - Tiszteletes úr, tessék adni padokat, lócákat, székeket, mert nem elég az ülőhely a templomban. - Küldjék fel a fiatalját a nyugati karzatra. Ott elférnek vagy ötvenen. Mondtam én. - Tele van. Hangzott a rövid válasz.

Jöttek a padok, lócák, székek. Bizony még így is akadt olyan, hogy állva hallgatta végig az ünnepi istentiszteletet. Eszembe jutott Martin Luther King 1963 augusztusában elmondott "Van egy álmom" című híres beszéde. Ő nagyot álmodott akkor. Az én álmom ennél sokkal kisebb volt, de teljesedett. Dugig volt végre a bályoki református templom.

Újra imádkoztunk ezúttal a már lábadozó kis társunkért, aki időközben hazakerült a kórházból, de még gyengélkedett. Az ünnep szép volt. Megható és áldott.

Pünkösd vasárnapján újra együtt volt a kis csapat, de még mindig távol volt Karola.

Szentháromság vasárnapján viszont elmondhatom, párját-ritkító módon újra együtt voltak a már konfirmáltak. Lányok fehérben, a fiúk nyalkán. Ahogyan illik az ilyenkor. Most azért az egyért, aki betegsége miatt nem lehetett ott a "Nagy Konfirmáción". Megtisztelték a kislányt azzal, hogy eljöttek. Máté Karola is lekonfirmált, majd szüleivel együtt Úrvacsorát vett.


A "kis konfirmáció" Máté Karolával együtt (elől)

Így történt, hogy Bályokon két alkalommal tartottunk konfirmációt.

Csak meglett az álom 20. Szép példára fordította Mindenható Istenünk a majdnem tragédiát. Az összetartás példájára. Alázattal mondunk köszönetet érte.


Máté Karola szüleivel együtt úrvacsorázhatott

Jónás Sándor
bályoki lelkipásztor