2011. július 22., péntek

Hegyek a Bibliában - érszőllősi gyerektábor

Ezzel a címmel szerveztük meg gyülekezetünk gyermekei számára immár harmadízben az egyhetes táborozást a Lesi tónál lévő Peniél táborhelyen, július 4-11 között. A tábor főszervezője (Szabó Ágota, gyülekezetünkből elszármazott kolozsvári tanítónő) mellé felsorakoztak ebben az évben is a vasárnapiskolai oktatók és a gyülekezet ifjúsági csoportjának tagjai, munkatársakként. A szervezési munkák már több hónappal a tábor előtt megkezdődtek a munkatársi csapat tagjai között. Megbeszéltük a bibliai történeteket, leosztottuk a szolgálatokat és a feladatköröket, összeállítottuk a napi programot az előző évek tapasztalatait figyelembe véve. Az ifjak minden iskoláskorú gyermek számára személyre szóló meghívót készítettek és kézbesítettek, melynek meg is lett az eredménye, hiszen egy híján 50 gyermek jelentkezett a táborra. Voltak közöttük olyanok, akik az előző két táborban is részt vettek, de olyanok is, akik először merészeltek kiszakadni a megszokott családi fészekből. A munkatársak mellett Sántha Ágnes háziorvos, presbiter biztosította az orvosi felügyeletet, a konyhán pedig Dolhai Benjámin, kántor és felesége vezetése mellett még két anyuka vállalta az egy hetes szolgálatot az asztalok körül. Végül is 76-an vágtunk neki a tábornak, ki autóbusszal, ki mikrobusszal, ki személyautóval, hogy valóban átéljük, megtapasztaljuk Isten jelenlétét, közelségét a hegyen.


Csoportkép a hegy alatt

Mindennap egy-egy hegyet másztunk meg lélekben: Ararát, Mórija, Sínai, Kármel, Golgota és Olajfák hegyét. Igyekeztünk megérteni mindazt, ami akkor és ott a hegyen történt valamint azt, hogy mit üzen ma számunkra Isten e történeteken keresztül. Megérthette kicsi és nagy, hogy a hegyen lehet találkozni Istennel, aki kész újat kezdeni az emberrel, szövetséget kötni vele, de ezeknek a találkozásoknak sokszor része az áldozatvállalás, az áldozatbemutatás az ember részéről. A Golgota hegyén járva megláthattuk, hogy a legnagyobb áldozatot mégis az élő Isten vállalta az emberért. Fiában, Jézus Krisztusban, új és örök szövetséget kínált a tőle eltávolodott ember számára. Minden nap, egy, a témához kapcsolódó új éneket valamint aranymondást tanultunk meg, és az elhangzott igei témát korosztály szerinti kiscsoportokban mélyítettük el.

A délutáni programok sokszínűségében elkészítettük Nóé bárkáját élőláncból (a gyermekek egy fonál mentén sorakoztak fel a bárka méreteinek a kiábrázolására), oltárt építettünk, mint Ábrahám és Illés, Izrael népéhez hasonlóan vándoroltunk, hogy megkaphassuk a két kőtáblát a rajta levő igékkel. És természetesen nem maradhattak el a közös játékok, vetélkedők, a számháborúk, valamint a patakban való pancsolás, a tábortűz és az „esti mese”, melynek keretében idén Onézimusz történetével ismerkedhettek meg a gyermekek Patricia M. St. John könyve alapján. A napi eseményekről tábori napló is készült, melyet az esti tábortűznél olvastunk fel. Érdemes volt a tábor egész ideje alatt vigyázni a rendre, a tisztaságra, a csendre, hiszen pontokat lehetett gyűjteni, melyek alapján szombaton délután licitálni lehetett különféle tárgyakra. Senki sem maradt ajándéktárgy nélkül, sőt voltak olyanok is, akik nemcsak önmaguk számára, de otthon maradt testvéreik számára is gondoskodtak ajándékról.



A tábortűz körül

Vasárnap délelőtt az Olajfák hegye és a missziói parancs volt az istentisztelet fő témája, és rendkívüli módon a gyermekek nemcsak hallhatták, de láthatták is Isten Igéjét: a mennybemenetel eseményeit a lelkipásztor és az ifjak mutatták be a táborozók számára. A tábor zárásaként vasárnap délután hat stációból álló zarándoklaton végighaladva eleveníthették fel a gyermekek a héten tanultakat. Hétfő délelőttre már csak a takarítás, a rendrakás és a hazautazás maradt, bár akadtak olyanok, akik még maradtak volna szívesen egy hétig.

A soron következő vasárnapon, a délutáni zenés áhítat keretében, a gyülekezet számára idéztük fel a táborban tanultakat. Hogy ki mivel maradt ebben a táborban, azt nagyon nehéz lemérni, de hisszük, hogy az Ige ígérete ránk is érvényes: a ti fáradozásotok nem hiábavaló az Úrban. (1Kor 15, 58). A tábori kiértékelőn a munkatársak elmondhattuk, hogy az üzenet elsősorban bennünket érintett, nekünk szólt, de hisszük, hogy rajtunk keresztül a gyermekek is vehettek/ehettek az Ige asztaláról. Jövőre, ha az Úr éltet, szeretnénk újra megszervezni a tábort, melynek célja minden alkalommal az, hogy Jézushoz vezessük a gyermekeket, tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit Ő parancsolt nekik, nekünk, mindnyájunknak.

Illyés Tamás Zoltán
érszőllősi lelkipásztor

https://lh6.googleusercontent.com/-dmbUzuVpzxY/Til9-Gfwp0I/AAAAAAAAAZ8/6Yz0KXo0kE8/DSC00775.JPG