2011. július 25., hétfő

Áldásosztók és áldáshordozók - Nőszövetségi konferencia Székelyhídon

Harangszó
Orosz Otília Valéria
2011. július 24.








A Székelyhídra érkezőket nyíllal jelölt táblák irányították a Királyhágómelléki Egyházkerület Nőszövetségének 12. konferenciája helyszínére, a városi sportcsarnokba. Az útkereszteződéseknél karszalagos presbiterek mutatták az utat, így mindenki könnyedén megtalálhatta a konferencia új helyét, melyet az utolsó pillanatban változtattak meg a gondos szervezők az időjárás viszontagságaira és a nagyszámú bejelentkezőkre való tekintettel.


A bölcs döntés eredményeképpen kényelmesen elhelyezkedhetett mind a közel 1200 részt vevő, akik nemcsak a Királyhágómellék kilenc egyházmegyéjéből, hanem Erdélyből, Magyarország különböző vidékeiről - Győrből, Debrecenből, Budapestről, - valamint 38-an Kárpátaljáról érkeztek.

Szombaton délelőtt ünneplő ruhába, népviseletbe öltözött asszonyokat és leányokat, mosolygós arcokat, egymást üdvözlőket fogadtak a székelyhídi református gyülekezet tagjai, akik szervezésben ugyancsak kitettek magukért. Az ízlésesen, népi szőttesekkel, kézimunkákkal berendezett és díszített sportcsarnok így vált istentiszteleti hellyé, ahol búzakalász, házikenyér és napraforgóvirág természetes környezetében mintegy száz zászlóval vonultak a nőszövetségek képviselői, az egyházi vezetők, meghívott vendégek és előadók. Vinczéné Pálfi Judit missziói előadótanácsos köszöntő szavai után Csűry István püspök igehirdetésére került sor, a 118. zsoltár 24-26. verseiből. A nőszövetségi találkozó nemcsak a reformátusság, de a magyar nemzet ünnepe is, az igazi hálaadásnak, igazi örömnek a napja. Bizonyságtétel arról, hogy az Úr a mindennapokban megsegített, az ünneptelen, találkozás nélküli napokban is velünk volt. Az Úr beváltotta ígéreteit, de mi vajon megtettünk-e mindent, ami ránk bízatott? „Ó, Uram, segíts most”. Úgy kell kérni, zörgetni, hogy az imádság órájában tudjuk teljesen átadni magunkat. Így válhatnak az imádkozók áldáshordozókká, hogy elvigyék a találkozó áldásait is az otthon maradt betegeknek, időseknek, imádkozva a 21. századért, az ifjúságért, az idősekért, hogy az Úr kárpótoljon mindazért, ami az életünkből hiányzik. A püspök igehirdetését követően Bogya Kis Mária egyházkerületi nőszövetségi elnök köszöntötte az ünneplő sokaságot, majd Balázsné Kiss Csilla nőszövetségi alelnök szólt az egybegyűltekhez. Ezt követően Peres Imre, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem Újszövetségi Tanszékének tanára tartott előadást A nők szolgálata az apostoli korban címmel. Gavrucza Tibor lelkipásztor házigazdaként köszöntötte a találkozó résztvevőit, akinek gyönyörű akvarelljeiből válogatott kiállítás ékesítette a sportcsarnok falait. A nyugdíjba vonuló lelkész röviden bemutatta a település és az egyházközség történetét. Gaál Botondné Czeglédi Mária a Tiszántúli Egyházkerület Nőszövetségének elnöke Hit, hűség, növekedés címmel a református nők küldetéséről szólt. Zsindelyné Tüdős Klára írásaiból Némethi Zsuzsa, Nagy Orbán és Nagy Anikó szatmárnémeti színművészek elevenítettek fel néhányat. Az ebéd – töltött káposzta és kalács – több gyülekezet asszonyainak adakozó szeretetéből és munkájából valósult meg. Ezután a Tálentum zenekar előadása hangzott el. A nőszövetségek vezetőinek beszámolóiból az asszonyok sokrétű szolgálataiba, eredményeibe és gondjaiba nyerhettek bepillantást a részt vevők. Ezt követően három nőszövetség új zászlójának avatása következett. A biharpüspöki, az érbogyoszlói és a szaniszlói nőszövetségek zászlóit az egyházkerületi nőszövetségi elnök áldotta meg. Füzes Oszkárné Bajtai Erzsébet, Magyarország bukaresti nagykövetének felesége elmondta, hogy a következő találkozót akár Debrecenben is megrendezhetnék, ahová mindenki „hazamehetne”. A záró istentiszteleten Nagy Erika sárközújlaki lelkipásztor hirdetett igét, az úrvacsorai ágendát Balázsné Kiss Csilla érmihályfalvi lelkipásztor végezte. A találkozón adományokat gyűjtöttek Varga Eliz gyógykezelésére.

Köszönet illeti a szervezőket, a találkozó sikeres lebonyolításában munkálkodókat, különösképpen Perecsenyi Judit érmelléki nőszövetségi titkárt. A zsoltáros szavait mindenki szívében magával vitte, így váltak a résztvevők áldáshordozókká, hogy a mindennapok kihívásait Isten jelenlétében élhessék meg.