2011. július 28., csütörtök

Nyári vizit Értarcsán (Biharország)

Nyári vizit Értarcsán

Biharország
D. Mészáros Elek
2011/07/21

A községen átfutó Nagyvárad–Szatmárnémeti autóút forgalma zajos robajjal veri fel az értarcsai békés, falusi nyugalmat. Még a suhanó személygépkocsiból is nehéz nem észrevenni a takaros főutcát, a sánc mögötti virággal borított részt, amely az ott élők szorgalmáról, rendszeretetéről árulkodik.


Jól elfér egymás közelségében a református és az egykoron görög-katolikusból ortodox rítusúvá vedlett templom. A református közösség a legnagyobb, lélekszámuk 430-ra tehető, az ortodox vallást gyakorlók 150-en lehetnek, ezen kívül mintegy 70 baptista, ugyanannyi római katolikus és néhány görög-katolikus vallású színesíti a felekezeti kínálatot. Nem mindig volt ez az arány, tiszta református jellegét a Habsburg uralom erőszakos betelepítései során veszítette el, ekkor a lakosság kétharmadát a görög keleti vallásúak tették ki. A baptista egyház nemrég ünnepelte létének századik évfordulóját, az Amerikából hazatért kivándorlók hozták magukkal és hintették el az új hitet itt az Érmelléken is. Az ortodox jelenlét az államhatalom erőszakos megnyilvánulása, egy csettintéssel templom- és valláscserére kényszerültek a görög-katolikusok.

Az idők folyamán a lakosság cserélődött, keveredett, a török idők viszontagságainak következtében a 17. század végére teljesen elnéptelenedett a település. Jó fekvésének, adottságainak köszönhetően néhány évtized múltán egy Sári Gergely nevű egyén jobbágyaival telepedett meg Tarcsán.

A mecénás főgondnok

Kulcsár Árpád református lelkipásztor hetedik esztendeje szolgál a faluban, jó viszonyban vannak a többi felekezettel, az évi imaheti alkalmakkor meghívja papjaikat, hogy szolgáljanak a reformátusság felé. A gyülekezet erős, kitartó, a nehéz időkben is összezáró, összetartó tudott maradni – sorolja bizonyításként az egyházi krónika történéseit Kulcsár. Az egyik legnagyobb próbatétel az 1834-es érmelléki földrengés volt, ami a régi templomot és a lakóházakat egyaránt megsemmisítette. A nehéz helyzetbe került lakosság ekkor sem hagyta el egyházát, 1847-re felépítik az új istenházát. A gyülekezet fő mecénása, önzetlen támogatója Tóth István főgondnok volt, akinek földi maradványait egyes vélemények szerint a régi temetőből a templomba menekítették. A lelkipásztor kétkedve fogadta a feltételezést, hiszen ez ellenkezne a protestáns szokásrenddel, az viszont tény, hogy a síremléket a templom fala őrzi. Tóth István saját vagyonából 1852-ben az egyház megsegítésére hivatott pénzügyi alapítványt hozott létre, amely 1945-ig látta el feladatát. Az alapítványi bejegyzéseket tartalmazó vaskos „füzet” a leszármazottak jóvoltából a lelkipásztorhoz került, ez az egyik legféltettebb kincsük.

Új ablakkal államosítani

A második világégés szintén nehéz időszakot jelentett, akárcsak az utána következő évek. Az akkori hatalom arcátlan cinizmusáról árulkodik az a presbiteri jegyzőkönyv, amelyben az új kántor-tanítói lakás államosítását említik. Felszólították a gyülekezetet, hogy legyenek szívesek ablakot és ajtót is szerelni az új lakásra, nehogy anélkül államosíttassék – sorolja a lelkipásztor. Egyébként az évek során tönkretett, az államtól visszakapott ingatlant sikerült szépen felújítaniuk, hasznára van a gyülekezeti munkának.

Bár az idei év statisztikája elég kedvezőtlen mérleget mutat – hat temetésre csak három keresztelés jutott – a lelkipásztor optimista, nincs különösebb fogyás a gyülekezetben. Többen is otthonokul választják Értarcsát, idegenek telepednek le a faluban. Innen nem menekülnek el az emberek – sommáz a tiszteletes.

Két nyertes projekt

Tarcsa községközponti státusszal rendelkezik, Gálospetri és Éradony tartozik hozzá. A faluközpont összességében rendezettséget mutat, impozáns emeletes iskolája előtt fenyők sorjáznak, ami nem csoda, hisz az iskolaigazgató, Gáspár Tünde a hegyek lányaként lopta ide a székely jelleget. A művelődési házban sem lehet kivetnivalót találni, igaz, sok évi körülményeskedés után, de a turulmadaras emlékmű is elkészült. Számadó Ernő költő értarcsai tartózkodására emléktábla figyelmeztet. Borzolta a helybéliek kedélyét a polgármesteri hivatal előtti fasor kivágása, ami érthető is, de mára már lecsillapodtak az emberek az ott kialakított jó felszereltségű park láttán. A vezetékes víz bevezetése is hosszú ideig elhúzódott, manapság inkább csak a csatlósfalvakban vannak ilyen gondok – tudtuk meg Kerezsi Attila alpolgármestertől, aki örömmel újságolta, hogy jelenleg két nyertes pályázata is van a községnek. Az egyik a falvak utcáinak aszfaltozását, az adonyi kultúrház felújítását, míg Gálospetriben egy speciális napközi létrehozását foglalja magába. Továbbá egymillió eurót kaptak mezőgazdasági utak kövezésére.

Négy ABC, két italozó, két zöldséges, két ruhásüzlet, valamint építőipari termékeket forgalmazó cég áll a lakosság rendelkezésére. Az emberek zöme ingázó, legtöbben a közeli Érmihályfalván keresik meg a mindennapit. A faluban két nagyobb mezőgazdasági vállalkozó is van, egyikük Nagy Barna, aki egyedüliként nemcsak beszélt az Érmellék visszamocsarasításáról, hanem földjeinek egy részén visszahozta a tájjelleget.

Amint a falu határába érünk, számunkra ismeretlen madárcsapat röppen a gyöngyszemnyi mocsárvilág felé. Reméljük otthonra lelnek Nagy Barna birtokán, akárcsak Sári Gergely és mások kései ivadékai is Tarcsán.

Falunévjegy

Értarcsa első említése 1163-ból származik Thorsa néven. Az idő folyamán Torsa, Tarcha, Tarcia, Tarczia, Tarcza, Dartsfa, Tarsta, Ér-Tarcsa és Értarcsa néven fordult elő. 1338-ban a kolozsmonostori levéltár egyik oklevele említi Tharcha iuxa fluv. Eer formában. Értarcsa eleinte királyi uralom volt.

1326 körül Lőrinc mester, a Turul nemzetség Kassánál vitézkedő tagja kapta adományként a mára már eltűnt településsel, Pusztaapátival együtt.

A 15. században a váradi káptalan birtokaihoz tartozott. 1403-ban az oklevelek Szatmár vármegyéhez tartozónak írták. 1405-ben a település birtokosai között volt a Félegyházi család is. 1503-ban az utód nélkül elhalt zarándi Erdőhegyi László itteni birtokrészét Telegdi István királyi kincstárnok kapta meg.

A török uralom alatt lakatlan, majd csak 1720-tól népesül be újra. Az 1800-as évek első felében a káptalanon kívül a Bujanovics családnak is volt itt birtoka.

Értarcsához tartozott Tyukszer-Apáti puszta is. 1886-ban 912, 1992-ben 1001 lelket számoltak. 2002-es népszámlálás alkalmával 932 főt írtak össze. Református temploma 1834-ben épült. Görög katolikus templomát 1846-ban építették.







Ifjúsági élet Jankafalván

Annyi minden történt e három hónap alatt, hogy kemény fejtörést igényel az események időrendbe szedése is, de megpróbálom.


Az első fontos esemény a záró vallásóra volt, melyet immár harmadik alkalommal tartottunk meg. Mielőtt beköszöntött volna a vakáció egy játékos nappal zártuk a vallásórák sorát is. A gyerekek csapatokra osztva vetélkedtek egymással. Volt mindenféle próbatétel: vízhordás lyukas pohárral, célbadobás, üdítőivás kéz nélkül és tányérból, élőtalicska-futam, kvízkérdések a tanultakból és még sok más. A vidám napot díjkosztással zártuk. A vallásórán és a templomban legtöbbet lévő gyerekek idén is szép jutalmat kaptak, de senki sem ment haza üres kézzel, hiszen mindenki, aki templomba, vagy vallásórára járt kapott ajándékot. A nap végére igencsak megéheztek a gyerekek, de ezt is orvosoltuk egy kis virsli-lakomával. Szeptemberben ismét folytatjuk a Biblia világában való kalandozást.


A következő programunk a Zsebike-avató volt. Konfirmált ifjainkat egy kellemes kirándulás során hivatalosan is IKE tagokká avattuk. A kirándulás Hegyközszentmiklósra történt a termálfürdőbe. Szerencsénkre kellemes időt fogtunk ki. Jól esett a lubickolás, a pihenés. A melegvízben jól meg is éheztünk, így egy finom ebédet is rendeltünk, melyet az IKE saját pénzéből finanszírozott. Késő délutánig tartott a konfirmáltak és Ikések pancsolása. Estefelé nehézen, de elindultunk haza. Nehezen, mert még mindenki maradni akart, s másrészt mert egy kis defekt is közbejött.

A nyár azonban nemcsak a pihenésről szólt, hanem a kemény felkészülésről is, hiszen július 2-án Érbogyoszlón Érmelléki Egyháztörténeti Vetélkedő zajlott, ahol mi is képviseltettük magunkat. A megmérettetésre hét gyülekezet csapata jött el: Bihardiószeg, Érbogyoszló, Értarcsa, Érmihályfalva, Jankafalva, Székelyhíd, Szentjobb. A vetélkedő első részében három játék zajlott egymás után. Először a csapatoknak azt kellett eldöntsék, hogy a Jakó tiszteletes által elmondott 42 állításból melyik igaz, vagy melyik hamis. Majd kakukktojás keresés zajlott, s aki helyesen mondta meg, hogy miért éppen az a kakukktojás, az még duplázhatott is. Ezt követően a szókirakó játék okozott fejtörést a vetélkedő fiataloknak, persze a tiszteletes úrtól lehetet segítséget kérni a pontok megfelezéséért cserébe. Míg a fiatalok a feladatokat oldották a zsűri (Rákosi Jenő esperes, Balogh Katalin a vallástanárok egyházmegyei vezetője) már lázasan javította az megoldott lapokat, illetve a harmadik zsűri tag Simon-Szabó István a technikai rész kezelésében segített játékvezető kollégájának.


Egy kis szünet után újra kezdődött a komoly pontszerző harc a bogyoszlói templom hűs falai között. A játék az ismert tévés vetélkedő mintájára megszerkesztett 40 pontos játszmával folytatódott. Ez a játék elsősorban az értarcsai csapatnak és a házigazda bogyoszlóiaknak kedvezett, mert a többi csapat sajnos ebben a körben nem tudott pontot szerezni. A legutolsó megmérettetésben már nem a szervezők kínozták az ifjakat, hanem ők egymást a dominópárbajban. A vetélkedő záró részében minden csapat egy újságcikket kellett írjon a versenyről. A zsűri végül e cikkekért minden csapatnak egyenlő pontszámot adott, így az első öt próbatétel végeredménye döntötte el a helyezést. A mieink a következőket írták:

Az egyhetes felkészülést követően nagy izgalommal vártuk a versenyt. Pattanásig feszült idegeinket a jó hangulatú köszöntés kissé lecsendesítette.

A 6 forduló alkalmával sok élménnyel és tudással is gazdagodtunk. Az ellenfelek nagyon rátermetteknek bizonyultak. A verseny izgalma ellenére mindenki arcán egy kis mosolyt fedeztünk fel, hisz magunkon is jól szórakoztunk, ezt mi is tapasztaltuk. A műsorvezető, Jakó Sándor is próbálta oldani a feszültséget, de ebből a zsűri tagjai sem maradhattak ki.

Azt hiszem, hogy elmondhatom, hogy mindenki szép emlékként fog visszagondolni erre a napra, legalább is a mi csapatunk biztosan.

Ez biztos, mert az eredmény a következőképpen alakult: első helyezett lett Értarcsa, második helyen Jankafalva (Kovács Ildikó, Bodó Judit, Szegedi Csilla, Bodó Bianka) míg a harmadik helyen Székelyhíd csapata diadalmaskodott. Mi is gratulálunk nekik.


Végül négy ifjú részt vett az Egyházmegyei Zenetáborban is Hegyközszentmiklóson. Ha már holland testvéreink megajándékoztak a hangszerekkel, akkor úgy gondoltuk, hogy használjuk is őket. Ehhez az első lépés, hogy megtanuljuk használni őket. A tábor egy hete alatt persze nem lehet ilyen csodát várni, de a kezdés megvolt, csak folytatni kell a tanulást. Természetesen a zenélés mellett fürdésben és szórakozásban is volt bőven része a táborozóknak. A tábor záróakordja egy istentisztelettel egybekötött koncert volt július10-én, vasárnap. Én csak a főpróbát hallhattam, de már az is nagyon ígéretes volt. Felemelő érzés volt hallani a sok fiatalt együtt énekelni és muzsikálni.

Jakó Sándor Zsigmond
jankafalvi lelkipásztor


Jöttek, láttak, építettek - hollandok Jankafalván

Jöttek, láttak, építettek
A Narancs Hadsereg története

Az idei Húsvét és Anyák napja különleges ünnep volt a gyülekezetünk életében. Nagyszombaton este egy 13 főből álló Narancs Hadsereg (Orange Army) érkezett hozzánk, azaz Rijsseni testvérgyülekezetünk fiataljaiból és presbitereiből álló csapat. Bár az előbb említett nevet adták maguknak, azért korántsem hadsereg voltak ők, hanem inkább segítő, áldott emberek. A sereg pusztít, kifoszt, ők pedig építettek és inkább adtak, mint vittek.


Húsvét szent ünnepét együtt ültük meg velük, s az egység jeleként együtt is vettük magunkhoz az úri szent vacsora jegyeit. Az ünnepi pihenő után azonban elkezdődött a kemény munka.

Kedd reggel aztán kis csapatokra oszolva neki-láttak a feladatoknak. Fiúk és lányok egyformán kivet-ték a munkából a részüket. Öröm volt nézni, ahogy sürögnek-forognak. A szükséges szerszámokat és anyagokat vagy ők hozták magukkal, vagy itt megvásárolták. A Jóisten pedig megáldotta a munkánkat, hiszen a két hét alatt drága jó időt adott nekünk. A közbeesett hétvégén egy kicsit kiengedték a fáradt gőzt, elmentek Hajdúszoboszlóra fürödni, Váradra vásárolni, majd másnap együtt ünnepelték velünk az édesanyák napját.


Munkájuk eredménye-ként a templom eresze le lett festve, a templom kert körbe lett kerítve, a gyep le lett nyírva, szép virágoskertek születtek, a parókia hátsó terme belül teljesen be lett puculva, a ravatalozó alapjai is le lettek téve. Munkájuk mellett ajándékokat is hoztak: ajándékot a vallásórásoknak, hangszereket és csocsóasztalt az Ikéseknek, konyhabútort a konyhába. Hatalmasat lendítettek gyülekezetünk életén, amiért Isten ádja meg őket sokszorosan. Hálánk és imánk kísérje lépteiket. És köszönet mindazoknak is, akik vendégeink itt léte alatt segítettek a munkálatokban, és azoknak is akik finom ételekkel látták el a mi Narancs Hadseregünket.

Bár ők könnyes búcsúzás közepette hazamentek, de kezük munkája itt maradt gyülekezetünk számára, emlékeztetve bennünket nagy szeretetükre és jóságukra.

Jakó Sándor Zsigmond
jankafalvi lelkipásztor


Székelyhídon találkoztak a nőszövetségek

Székelyhídon találkoztak a nőszövetségek

erdon.ro
2011.07.28

Bihar megye - Az elmúlt hét végén, szombaton tartották meg Székelyhídon a Királyhágómelléi Református Nőszövetség XII. Konferenciáját. A megnyitó ünnepség után előadásokra került sor.


Mint arról beszámoltunk, a székelyhídi sportcsrnokban mintegy 1200 résztvevő gyűlt össze a Királyhágómelléki Reformáttus Egyházkerület egyházmegyéiből Máramarostól Temesvárig, de érkeztek vendégek Magyarországról és Kárpátaljáról is. Csűry István püspök igehirdetése, majd a nőszövetségi vezetők köszöntője után került sor az előadásokra. Elsőként a Debreceni Református Hittudományi Egyetem Újszövetségi Tanszékének tanszékvezető tanára, Peres Imre tartott előadást A nők szolgálata az apostoli korban címmel. Utána Gaál Botondné Czeglédi Mária a Tiszántúli Egyházkerület Nőszövetségének elnöke Hit, hűség, növekedés címmel a református nők küldetésének témájában értekezett.

Zászlók avatása

Némethi Zsuzsa, Nagy Orbán és Nagy Anikó szatmári színművészek Zsindelyné Tüdős Klára (1895–1980, divattervező, író, az Országos Református Nőszövetség egykori elnöke) írásaiból adtak elő ezek után. Az ebédszünet idejére a sportcsarnok mellett felállított hatalmas sátorban terítettek asztalt, a töltött káposzta és a kalács több gyülekezet asszonyainak összefogását, és kezemunkáját dícsérte. Ebéd után a Tálentum zenekar előadása következett, majd nőszövetségek vezetői számoltak be tevékenységükről, eredményeikről, terveikről, gondjaikról. Három nőszövetség zászlajának avatására is sor került: a biharpüspökiek, az érbogyoszlóiak és a szaniszlóiak (Szatmár megye) zászlóit Bogya Kis Mária lelkész, az egyházkerület nőszövetségi elnök áldotta meg.

Feldíszített sportcsarnok

Az eseményen jelen volt Magyarország bukaresti nagykövetének felesége, Bajtai Erzsébet is, aki felszólalásában felvetette, hogy a következő konferenciának Debrecen adhatna helyet, ahol – bár a határon túl van – mindenki otthon érezhetné magát. A XII. Királyhágómelléki Református Nőszövetségi Konferenciát istentisztelet zárta, melyen az igehírdető Nagy Erika sárközújlaki lelkész volt, Balázsné Kiss Csilla érmihályfalvi lelkész, nőszövetségi alelnök végezte az úrvacsorai ágendát. A találkozóra a sportcsarnokot a házigazdák kézimunkákkal, szőttesekkel díszítették, de a falakon láthatóak voltak a székelyhídi gyülekezetből nemrég nyugdíjba ment Gavrucza Tibor lelkész/képzőművész festményei is.


2011. július 26., kedd

A Harangszó augusztusi első számából

Nagybányai konfenciára készül a partiumi és erdélyi Presbiterszövetség. A királyhágómelléki reformátusok lapjának legfrissebb számában az esemény részletes programja is olvasható. Emellett Csohány János István királyunk emlékezetét idézi fel, valamint a Generális Konvent temesvári üléséről is olvashatunk.


„A nyugati-európai típusú keresztyén állam- és egyházszervezet kialakítása, az önálló magyar állam és latin típusú egyhz nemzetközi elismertetése, majd megvédése fűződik első királyunk, István nevéhez” – írja az állam- és egyházszervező uralkodóról Csohány János egyháztörténész, a lap címoldalán induló sorozatában.

A Harangszó vezércikkét ezúttal Sárkány Viola jegyzi. Írásának címe: Templomok menedéke.

A lapszám Egységben című rovata beszámol a Generális Konvent plenáris üléséről, melynek ezúttal a „szórvány szórványa”, azaz Temesvár nyújtott otthont, példás szervezéssel.

Orgonát avattak Várad-réten – olvasható a Református élet rovatban. Emellett a Bocskai Társaság érmihályfalvai díjátadó ünnepélyéről, valamint az első alkalommal megszervezett, de máris nagy sikert aratott hegyközi keresztyén családi délutánról is olvashatunk.

Ismét jelentkezik a lap Éneklő egyház rovata, melyben Orosz Otília Valéria a nagyvárad-újvárosi kórusünnepről és az érmelléki kórustalálkozóról tudósít. Ugyanő a Mementó rovatban, a tragikusan elhunyt Veres László Zsolt érmihályfalvai kántor-karnagyra emlékezik.

Második, befejező részéhez érkezett a Tisza István mártír miniszterelnök hollandiai emlékezetét ismertető sorozat, melynek szerzője Hermán M. János.

A nagybányai, kerületi szintű presbiteri konferenciára készülők érdemes átböngésszék a lap Presbiter oldalát, mely az augusztus végén zajló konferencia részletes programját is tartalmazza.

A Hírvivő rovatban az idei bibliaiskolai táborról, a budapesti lelkészüdültetésről és a Diaszpóra Alapítvány megújult honlapjáról olvashatunk.

A lapszám Szép Ernő és Reményik Sándor egy-egy versét közli.

A Harangszó megrendelhető és megvásárolható a református lelkészi hivatalokban. A lap a világhálón a harangszo.blogspot.com oldalon olvasható.



VI. Nyúzóvölgyi Népünnepély

VI. Nyúzóvölgyi Népünnepély

erdon.ro
2011.07.25

Bihar megye - Augusztus 7-én, vasárnap kerül sor a VI. Nyúzóvölgyi Vallási-, Művelődési- és Történeti Népünnepélyre, a Bihardiószeg melleti Nyúzóvölgyben.


A részletes program a következő: 10 óra – Nyúzóvölgyi bográcsosok találkozója; 11 – Második Érmelléki Nemzetközi Népi- és Képzőművészeti Kiállítóvásár és kézművesfoglalkozás; 11.15 – Kék Kálló citerazenekar (Derecske, Tépe), utána előadások és néptáncbemutatók: Bibó István, a magyar nemzet 1956-os hőse (előadó dr.Kovács Béla Lóránt, Debrecen); a tépei és a diószegi gyerekek néptánca; emlékezés a 120 éve született Karácsony Sándorra (előadó Péter Imre, a Karácsony Sándor Művelődési Társaság elnöke, Földes); derecskei néptáncosok műsora; Liszt Ferenc élete és munkássága (előadó Ghitea Angéla diószegi tanárnő/kántor); földesi néptáncosok műsora; 14 – érmelléki kórusok közös szolgálata, Csűry István királyhzágómelléki püspök igehirdetése, Rákosi Jenő érmelléki esperes köszöntője; 15 – toborzás tárogatóval és gólyalábasokkal; felsereglés a csatához (az eseményeket ismerteti dr.Négyesi Lajos ezredes professzor, Budapest); buzdító Szózat (Meleg Vilmos színművész); a debreceni Népi Együttes és a hajdúböszörményi Bocskai Néptáncegyüttes műsora; a csatajelenet megnyitója, a hajdú csapat eskütétele; a Szózat éneklése; csatajelenet; köszönőbeszéd (Gellért Gyula diószegi lelkész); a Pusztai Farkasok íjászbemutatója; emlékszikla koszorúzása; a Himnusz éneklése.


Jankafalviak a nőszövetségi találkozón


Július 23-án, szombaton Székelyhídon került megrendezésre az idei Egyházkerületi Nőszövetségi Találkozó. Az 1200 embert végül a sportcsarnokban tudták fogadni a szervezők. Csodás látvány volt a több mint száz helyről egybegyűlt sereg, a nőszövetségi zászlókkal történő ünnepi bevonulás. Az ünnepséget Csűry István püspök igehirdetése nyitotta meg, majd Bogya Kis Mária kerületi elnök-asszony köszöntötte az egybegyűlteket. Előadások, szavalatok, énektanulás, színmű volt a délelőtti program. Az ebéd szakította meg az ünnepség lelki táplálkozását. Esperes asszony kérésére minden érmelléki gyülekezet töltött káposztát készített a vendégeknek. Mi is kivettük a részünket 160 töltelékkel, melyet a tiszteletes asszony osztogatott az éhes résztvevőknek. Bizony jól esett a hűtött víz és a meleg egytálétel, kalács az ünneplőknek.

A testi megelégedés után folytatódott az ünnep: Magyarország nagykövetének felesége mondott szívmelengető beszédet, majd a Tálentum együttes dicsérte az Urat, új zászlókat is avattak, s végül istentisztelet zárta a találkozót, illetve úrvacsoraosztás. Nagyszerű élmény volt az úrvacsorára sorakozó tömeg látványa, de még nagyszerűbb volt a testvérekkel együtt a szent jegyeket magunkhoz venni. Köszönjük nőszövetségi tagjainknak, akik a töltelékeket elkészítették, s azoknak is, akik eljöttek az ünnepégre.

Jakó Sándor Zsigmond
jankafalvi lelkipásztor

2011. július 25., hétfő

Református nőszövetségi konferencia Székelyhídon

Református nőszövetségi konferencia Székelyhídon

erdon.ro
Rencz Csaba
2011.07.25

Bihar megye - Székelyhíd adott otthont szombaton a Királyhágómelléki Református Nőszövetség XII. Konferenciájának. Közel 1200 résztvevő jelent meg az egyházkerületből, de Magyarországról is érkeztek vendégek.


Az egyházkerületi nőszövetségek konferenciáinak sorában második alkalommal volt vendéglátó az Érmellék, hiszen a mostanit megelőzően 2004-ben Érmihályfalva volt a helyszín. A székelyhídi eseményt eredetileg a református templomba tervezték, de a meteorológiai előrejelzéseket látva a szervezők úgy döntöttek, inkább a sportcsarnokot teszik alkalmassá a konferenciára. Ez már csak azért is jó ötletnek bizonyult, mert a megjelenteknek csak kisebbik része fért volna be a templomba. A konferencia a bevonulással kezdődött, melynek során a nőszövetségek egymás után érkeztek a terembe zászlóikkal, melyeket később – míg elénekelték az egyházkerületi (KREK) és az Érmelléki Református Egyházmegye (ÉREM) Nőszövetségének himnuszát – az erre a célra készített tartókba helyeztek. A megjelenteket elsőként Vinczéné Pálfi Judit, a KREK missziói előadótanácsosa üdvözölte, megköszönve mindenkinek a részvételt.

Megmutatták erejüket

Az igehirdető Csűry István püspök prédikációja alapigéjét a 118. Zsoltárból vette: „Ez a nap az, a melyet az Úr rendelt; örvendezzünk és vígadjunk ezen! (…) Áldott, a ki jő az Úrnak nevében.” Az Úr akkor is közöttünk van, ha nem templomban vagyunk, de olyan találkozáson, ahová közelebbről és távolabbról egyaránt eljöttek azok, akik úgy gondolták, itt a helyük, hogy megérezzék: mi az, amit haza kell vinniük azoknak, akiknek szükségük van biztatásra, támaszra – fejtette ki a püspök. Hozzátette: jelenlétükkel a nőszövetségek megmutatják, milyen sokan vannak, mintegy demonstrálják erejüket, azt, hogy a református egyházat nem lehet „leírni”. Igehirdetés után Bogya Kis Mária, a KREK nőszövetségi elnöke sorolhatta hosszasan, ki mindenki fogadta el meghívásukat az eseményre határon innen és túlról. Küldöttségek érkeztek Máramaros, Szatmár, Bihar, Arad, Temes és Szilágy megyékből, továbbá Magyarországról (Győrből, Debrecenből, Biharkeresztesről). A köszöntő idején még várták a vendégeket Kárpátaljáról (a regisztráltak pillanatnyi száma 1144 volt).

Áldás a gyülekezeteknek

A névszerinti üdvözlések során kiemelte Gavrucza Tibort, a helyi gyülekezetből 33 év szolgálat után pár hete kiköszönt lelkészt, az „ő nagy napjának” is nevezve a szombatit, felelevenítve, hogy annak idején egyedüliként ajánlotta fel az egyházkerületben a XII. konferencia megszervezését. A köszöntések sorában Balázsné Kiss Csilla, a KREK nőszövetségének egyik alelnöke következett, majd dr.Kürti László, az ÉREM főgondnoka. Ő Rákosi Jenő esperet helyettesítette, aki formai ok miatt nem lehetett jelen – mint elhangzott, a helyi gyülekezet meghívta lelkészének Gavrucza Tibor megüresedett helyére, és a végleges döntésig nem vállalhat nyílvános szereplést. A főgondnok elismerését fejezte ki a nőszövetségeknek, melyeknek munkája megfogalmazása szerint áldást jelent a gyülekezetek, hiszen mindig elsők a munkában, és tagjai emellett még hitvesek és édesanyák is egyben. A megnyitó részeként még Gavrucza Tibor kapott szót, akire a vendéglátó város, és a régió bemutatásának feladata hárult. Ennek végén így összegzett: „Isten kegyelméből gazdagok vagyunk!” Ezt követően került sor az Önkéntesség Jézus Krisztus szolgálatában témájú konferencia előadásaira. Ezekre, és a nap későbbi kiegészítő eseményeinek részleteire visszatérünk.


Áldásosztók és áldáshordozók - Nőszövetségi konferencia Székelyhídon

Harangszó
Orosz Otília Valéria
2011. július 24.








A Székelyhídra érkezőket nyíllal jelölt táblák irányították a Királyhágómelléki Egyházkerület Nőszövetségének 12. konferenciája helyszínére, a városi sportcsarnokba. Az útkereszteződéseknél karszalagos presbiterek mutatták az utat, így mindenki könnyedén megtalálhatta a konferencia új helyét, melyet az utolsó pillanatban változtattak meg a gondos szervezők az időjárás viszontagságaira és a nagyszámú bejelentkezőkre való tekintettel.


A bölcs döntés eredményeképpen kényelmesen elhelyezkedhetett mind a közel 1200 részt vevő, akik nemcsak a Királyhágómellék kilenc egyházmegyéjéből, hanem Erdélyből, Magyarország különböző vidékeiről - Győrből, Debrecenből, Budapestről, - valamint 38-an Kárpátaljáról érkeztek.

Szombaton délelőtt ünneplő ruhába, népviseletbe öltözött asszonyokat és leányokat, mosolygós arcokat, egymást üdvözlőket fogadtak a székelyhídi református gyülekezet tagjai, akik szervezésben ugyancsak kitettek magukért. Az ízlésesen, népi szőttesekkel, kézimunkákkal berendezett és díszített sportcsarnok így vált istentiszteleti hellyé, ahol búzakalász, házikenyér és napraforgóvirág természetes környezetében mintegy száz zászlóval vonultak a nőszövetségek képviselői, az egyházi vezetők, meghívott vendégek és előadók. Vinczéné Pálfi Judit missziói előadótanácsos köszöntő szavai után Csűry István püspök igehirdetésére került sor, a 118. zsoltár 24-26. verseiből. A nőszövetségi találkozó nemcsak a reformátusság, de a magyar nemzet ünnepe is, az igazi hálaadásnak, igazi örömnek a napja. Bizonyságtétel arról, hogy az Úr a mindennapokban megsegített, az ünneptelen, találkozás nélküli napokban is velünk volt. Az Úr beváltotta ígéreteit, de mi vajon megtettünk-e mindent, ami ránk bízatott? „Ó, Uram, segíts most”. Úgy kell kérni, zörgetni, hogy az imádság órájában tudjuk teljesen átadni magunkat. Így válhatnak az imádkozók áldáshordozókká, hogy elvigyék a találkozó áldásait is az otthon maradt betegeknek, időseknek, imádkozva a 21. századért, az ifjúságért, az idősekért, hogy az Úr kárpótoljon mindazért, ami az életünkből hiányzik. A püspök igehirdetését követően Bogya Kis Mária egyházkerületi nőszövetségi elnök köszöntötte az ünneplő sokaságot, majd Balázsné Kiss Csilla nőszövetségi alelnök szólt az egybegyűltekhez. Ezt követően Peres Imre, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem Újszövetségi Tanszékének tanára tartott előadást A nők szolgálata az apostoli korban címmel. Gavrucza Tibor lelkipásztor házigazdaként köszöntötte a találkozó résztvevőit, akinek gyönyörű akvarelljeiből válogatott kiállítás ékesítette a sportcsarnok falait. A nyugdíjba vonuló lelkész röviden bemutatta a település és az egyházközség történetét. Gaál Botondné Czeglédi Mária a Tiszántúli Egyházkerület Nőszövetségének elnöke Hit, hűség, növekedés címmel a református nők küldetéséről szólt. Zsindelyné Tüdős Klára írásaiból Némethi Zsuzsa, Nagy Orbán és Nagy Anikó szatmárnémeti színművészek elevenítettek fel néhányat. Az ebéd – töltött káposzta és kalács – több gyülekezet asszonyainak adakozó szeretetéből és munkájából valósult meg. Ezután a Tálentum zenekar előadása hangzott el. A nőszövetségek vezetőinek beszámolóiból az asszonyok sokrétű szolgálataiba, eredményeibe és gondjaiba nyerhettek bepillantást a részt vevők. Ezt követően három nőszövetség új zászlójának avatása következett. A biharpüspöki, az érbogyoszlói és a szaniszlói nőszövetségek zászlóit az egyházkerületi nőszövetségi elnök áldotta meg. Füzes Oszkárné Bajtai Erzsébet, Magyarország bukaresti nagykövetének felesége elmondta, hogy a következő találkozót akár Debrecenben is megrendezhetnék, ahová mindenki „hazamehetne”. A záró istentiszteleten Nagy Erika sárközújlaki lelkipásztor hirdetett igét, az úrvacsorai ágendát Balázsné Kiss Csilla érmihályfalvi lelkipásztor végezte. A találkozón adományokat gyűjtöttek Varga Eliz gyógykezelésére.

Köszönet illeti a szervezőket, a találkozó sikeres lebonyolításában munkálkodókat, különösképpen Perecsenyi Judit érmelléki nőszövetségi titkárt. A zsoltáros szavait mindenki szívében magával vitte, így váltak a résztvevők áldáshordozókká, hogy a mindennapok kihívásait Isten jelenlétében élhessék meg.


Kerületi nőszövetségi konferencia Székelyhídon (Harangszó-képriport)







Forrás: Harangszó

2011. július 22., péntek

Hegyek a Bibliában - érszőllősi gyerektábor

Ezzel a címmel szerveztük meg gyülekezetünk gyermekei számára immár harmadízben az egyhetes táborozást a Lesi tónál lévő Peniél táborhelyen, július 4-11 között. A tábor főszervezője (Szabó Ágota, gyülekezetünkből elszármazott kolozsvári tanítónő) mellé felsorakoztak ebben az évben is a vasárnapiskolai oktatók és a gyülekezet ifjúsági csoportjának tagjai, munkatársakként. A szervezési munkák már több hónappal a tábor előtt megkezdődtek a munkatársi csapat tagjai között. Megbeszéltük a bibliai történeteket, leosztottuk a szolgálatokat és a feladatköröket, összeállítottuk a napi programot az előző évek tapasztalatait figyelembe véve. Az ifjak minden iskoláskorú gyermek számára személyre szóló meghívót készítettek és kézbesítettek, melynek meg is lett az eredménye, hiszen egy híján 50 gyermek jelentkezett a táborra. Voltak közöttük olyanok, akik az előző két táborban is részt vettek, de olyanok is, akik először merészeltek kiszakadni a megszokott családi fészekből. A munkatársak mellett Sántha Ágnes háziorvos, presbiter biztosította az orvosi felügyeletet, a konyhán pedig Dolhai Benjámin, kántor és felesége vezetése mellett még két anyuka vállalta az egy hetes szolgálatot az asztalok körül. Végül is 76-an vágtunk neki a tábornak, ki autóbusszal, ki mikrobusszal, ki személyautóval, hogy valóban átéljük, megtapasztaljuk Isten jelenlétét, közelségét a hegyen.


Csoportkép a hegy alatt

Mindennap egy-egy hegyet másztunk meg lélekben: Ararát, Mórija, Sínai, Kármel, Golgota és Olajfák hegyét. Igyekeztünk megérteni mindazt, ami akkor és ott a hegyen történt valamint azt, hogy mit üzen ma számunkra Isten e történeteken keresztül. Megérthette kicsi és nagy, hogy a hegyen lehet találkozni Istennel, aki kész újat kezdeni az emberrel, szövetséget kötni vele, de ezeknek a találkozásoknak sokszor része az áldozatvállalás, az áldozatbemutatás az ember részéről. A Golgota hegyén járva megláthattuk, hogy a legnagyobb áldozatot mégis az élő Isten vállalta az emberért. Fiában, Jézus Krisztusban, új és örök szövetséget kínált a tőle eltávolodott ember számára. Minden nap, egy, a témához kapcsolódó új éneket valamint aranymondást tanultunk meg, és az elhangzott igei témát korosztály szerinti kiscsoportokban mélyítettük el.

A délutáni programok sokszínűségében elkészítettük Nóé bárkáját élőláncból (a gyermekek egy fonál mentén sorakoztak fel a bárka méreteinek a kiábrázolására), oltárt építettünk, mint Ábrahám és Illés, Izrael népéhez hasonlóan vándoroltunk, hogy megkaphassuk a két kőtáblát a rajta levő igékkel. És természetesen nem maradhattak el a közös játékok, vetélkedők, a számháborúk, valamint a patakban való pancsolás, a tábortűz és az „esti mese”, melynek keretében idén Onézimusz történetével ismerkedhettek meg a gyermekek Patricia M. St. John könyve alapján. A napi eseményekről tábori napló is készült, melyet az esti tábortűznél olvastunk fel. Érdemes volt a tábor egész ideje alatt vigyázni a rendre, a tisztaságra, a csendre, hiszen pontokat lehetett gyűjteni, melyek alapján szombaton délután licitálni lehetett különféle tárgyakra. Senki sem maradt ajándéktárgy nélkül, sőt voltak olyanok is, akik nemcsak önmaguk számára, de otthon maradt testvéreik számára is gondoskodtak ajándékról.



A tábortűz körül

Vasárnap délelőtt az Olajfák hegye és a missziói parancs volt az istentisztelet fő témája, és rendkívüli módon a gyermekek nemcsak hallhatták, de láthatták is Isten Igéjét: a mennybemenetel eseményeit a lelkipásztor és az ifjak mutatták be a táborozók számára. A tábor zárásaként vasárnap délután hat stációból álló zarándoklaton végighaladva eleveníthették fel a gyermekek a héten tanultakat. Hétfő délelőttre már csak a takarítás, a rendrakás és a hazautazás maradt, bár akadtak olyanok, akik még maradtak volna szívesen egy hétig.

A soron következő vasárnapon, a délutáni zenés áhítat keretében, a gyülekezet számára idéztük fel a táborban tanultakat. Hogy ki mivel maradt ebben a táborban, azt nagyon nehéz lemérni, de hisszük, hogy az Ige ígérete ránk is érvényes: a ti fáradozásotok nem hiábavaló az Úrban. (1Kor 15, 58). A tábori kiértékelőn a munkatársak elmondhattuk, hogy az üzenet elsősorban bennünket érintett, nekünk szólt, de hisszük, hogy rajtunk keresztül a gyermekek is vehettek/ehettek az Ige asztaláról. Jövőre, ha az Úr éltet, szeretnénk újra megszervezni a tábort, melynek célja minden alkalommal az, hogy Jézushoz vezessük a gyermekeket, tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit Ő parancsolt nekik, nekünk, mindnyájunknak.

Illyés Tamás Zoltán
érszőllősi lelkipásztor

https://lh6.googleusercontent.com/-dmbUzuVpzxY/Til9-Gfwp0I/AAAAAAAAAZ8/6Yz0KXo0kE8/DSC00775.JPG



Zajlik a gyermekbibliahét Szalacson





Csütörtökön, félidején túl lévén a bibliahét eseménysorozata, ismét meglátogattam a Nőszövetség házában zajló tevékenységet. Kellemes meglepetésemre most már több mint hatvan gyerek vett részt a napi foglalkozáson, alig-alig férvén el az egyik nagyteremben. Bővült a hétfői megnyitó óta az "eszköztár" is: több volt a képes kifestenivaló, a rajzokból összeállítható bibliai történet, a kottaanyag, mely a megtanult vagy éppen tanulandó énekeket tartalmazta, sok volt a színes ceruza, a gyurma, a csuhézáshoz szükséges eszköz. Nagyobb diákok is jelen voltak, akik lelkesen segítették a hitoktató Benke Judit tanárnő és néhai Botos András tiszteletes úr feleségének, Botos Magda kántornőnek a munkáját.







Az uzsonnakészítés a konyhán került sorra, majd a segítők, Kis Viola és Botos Magda valamint Benke Jutka tanárnő "szolgálták fel" a résztvevő gyerekeknek. A képanyagból is kiderül, a sok gyerek figyelmesen követte az oktató magyarázatát, mely ma a Bibliai Mária és Márta történetéről szólt. Oszd be jól az erődet! - szólt a felhívás - és akkor célt fogsz érni! Elhangzott a hét üzenete is: Szeresd az Urat, a te Istenedet szívedből...! Senki sem téved el az úton, ha követi Jézust! Érj célba Te is! - szólt a felszólítás.

Úgy gondolom, úgy érzem, hogy a figyelmes, meghitt, érzelemdús előadás, a gondoskodó szeretet sokat jelent (jelentett és fog jelenteni!) a résztvevő gyerekek életében. Kisebbek és nagyobbak számára egyaránt. A tény, hogy napról-napra nőtt a részvételi szám - egyben bizonyítja a rendezvény hasznosságát, szükségességét is! További jó munkát a nevelő-szervezőknek és a résztvevőknek egyaránt!

Bokor István
tanár




Gyermekbibliahét kezdődött Szalacson





A mellékelt figyelemfelkeltő plakátnak megfelelően, ma, július 18-án Szalacson is megkezdődött a vakációs bibliahét. Szervezését a helyi református egyházközség, vezetését Benke Judit református hitoktató tanár végzi. Nem most történik először, hogy az óvodás-iskoláskorú gyermekek számára egyházunk meghirdeti és megszervezi a vakációs bibliahetet. Szalacson - mint más helyen is! - hosszú évekre visszatekintő hagyománya van ennek a szórakoztatva-tanító nagyszerű rendezvénysorozatnak.

A szalacsi - főleg az alsó osztályokból kikerülő - gyerekek örömmel és elég szép számmal vesznek részt a napi rendezvényeken, ahol változatos témákat feldolgozva (bibliai történetek alapján) erkölcsi-etikai és esztétikai nevelésüket kiegészítő foglalkozásoknak lehetnek részesei. Az is hagyománnyá válik lassan, hogy a nagyobb diákok a kisebbeket mentorként vezetik be a különböző fogások, készségek elsajátításának titkaiba, mint képek kivágása, ragasztás, alkalmi vallásos vagy világi jellegű kis tárgyak készítése, hajtogatás, gyöngyfűzés. Közben az előadó tanárnő az éppen aktuális bibliai történetet a gyerekek segítségével szinte "életre keltve" mutatja be, olyan szuggesztíven, hogy az mindenikük lelkében jótékony nyomot hagyva marad meg. A cél a jó út megtalálása, az Isten közelségének megtapasztalása, egy igazi, szép jövő megteremtése érdekében. Erre utal a Vigyázz! Kész! Rajt! mottó is, az idei rendezvénysorozat logója.






A mai napon Az irgalmas samaritánus történetét dolgozták fel a jelenlévő több mint 30 gyermeknek. Az idén is, mint eddig mindig, az egyházközség Nőszövetségének Házában került megrendezésre a bibliahét. Az első napi foglalkozáson a belső termekbe, a jó hűvösre húzódtak a gyerekek a rekkenő hőség elől. Ideális körülmények, hatalmas udvar, homokozó, jól felszerelt játszótér is rendelkezésükre áll. Az egyházközség uzsonnával és üdítővel is várja a résztvevőket. Jó kezdet után remélhetőleg a záráskor már kézzelfogható sikerekről is be tudunk számolni. Ehhez mindannyian Isten segítségét kérjük.

Bokor István
tanár