2011. június 22., szerda

Éradony, megújuló esélyek faluja (Biharország)

Éradony, megújuló esélyek faluja

Biharország
D. Mészáros Elek
2011/06/22

Ahol a végtelen Hortobágyon átnyargalászó szelők, dübörgő viharok nagyot csapódnak a semmiből emelkedő dombokon, ott ér véget, vagy ha úgy tetszik kezdődik Éradony. Mindez nézőpont kérdése, hisz míg alant szántók, jó érmelléki föld ölelte legelők, bársonyosan ringó, frissfüves kaszálók, addig a domboldalak fasűrűjében csak festők álmodhatta borospincék, pajták őrzik a titkot.

https://lh4.googleusercontent.com/-5WeiB6dokko/S5oqFEsVguI/AAAAAAAAADk/1Cjsj3wQ_Hk/s512/Eradony.jpg

E majdnem teljességében magyarok lakta falu az évszázadok során fel-felvillantotta az önmegmutatás, a kiemelkedés, a fejlődés utáni vágyát, a mindehhez szükséges konok kitartás teremtő erejét. De a mocsárvilág, a hínár, a politikai széljárás mindannyiszor visszahúzta, hogy aztán haló poraiból fejét ismét felemelve újrakezdje a reményt.

Nevét feltehetőleg a 13. században birtokló Odonról kapta, mígnem az idők folyamai finoman csiszolták, alakítgatták a mai fülnek szokottabb Éradonnyá. Ez idő tájt a Johannita keresztes lovagok várat építettek a falu határában, aminek nyoma kismértékben még fellelhető. A XIX. század elején a Haller család építette gyönyörű kastély is az enyészeté lett, pedig napjainkban ezek az ingatlanok nagyban emelhetnék a falu értékét, látványosságát. A nemtörődömség, az elfecsérelt lehetőségek halmazát tovább gyarapítja a település egykori termálstrandja, amelynek gyógyvize távoli látogatókat is vonzott. A forradalmi változásokat követően az akkori vezetőség elkótyavetyélte a létesítményt, így ma a fürdőzőhely gizgaz borította vadon.

Közösségépítő pázsit

Simon–Szabó István református lelkipásztorral, két fűnyírás között, a paplakban beszélgettünk. A fiatal lelkipásztor maga tartja rendbe a templompark zöldjét. Eleinte nem értette, hogy templomozás után miért időznek még egy ideig a hívek, de aztán rájött, hogy a kellemes környezet, a frissen nyírt fű az oka mindennek. Isten csodálatosan ötletes, még a növényeket is felhasználja az emberek egymáshoz való közelítésére, hisz ilyenkor elbeszélgetnek egymással a templomjárók, szót váltanak világi és egyházi dolgokról egyaránt. Azóta a lelkipásztor minden hétvégén szorgalmasan beindítja a fűnyírót. Mert ez is egy módja a szolgálatnak.

Simon–Szabó öt éve szolgál a gyülekezetben. Már a kezdet sem volt könnyű, áldott állapotú feleségével egy gyakorlatilag belakhatatlan parókiát kapott lakhelyül. Belül a szobák félig kész, vakolt állapotban voltak, a fürdőszobáról onnan lehetett tudni, hogy mi célra készült, mert akként nevezték. Szabó Ödön, az RMDSZ megyei ügyvezető elnöke segítségükre sietett, így a kis család elfoglalhatta a lakhatóvá tett papi rezidenciát.

A lelkipásztor nagykágyai születésű lévén könnyebben szót értett a híveivel, hisz az érmelléki emberek mentalitását, ki- és ki nem mondott gondolataikat jól ismerte. Nagy feladat előtt állt a pásztor, hisz nemcsak lelkiekben, de anyagiakban is kiüresedett gyülekezetet kapott örökül. Az előző lelkipásztor, sőt lelkipásztorok elhanyagolták a hitéletet, ingázó papként nehéz eredményes szolgálatot végezni. Az egyházi vagyon átvételekor a lelkipásztor 7500 lejes hiányt kapott örökül – sorolta vendéglátóm. Mindezen már túl vannak, a paplak mellett templomjavításra is futotta. Először az ablakokat, ajtókat cserélték ki, majd a teljes tetőzetet, ami alá betonkoszorút öntöttek a falak megerősítése végett.

Tételhúzásos konfirmálás

Az ötévi szolgálatnak számtalan gyümölcse most érlelődik a gyülekezetben: ismét működik a nőszövetség, a fiatalok egy része is magáénak érzi a gyülekezetet. A lelkipásztor igyekszik változatos programokkal megfogni a fiatalokat, időszakosan filmklubot működtetnek, ahol közösen megbeszélik a látott produkciókat, havi rendszerességgel palacsintapartira kerül sor, aminek keretében megünneplik a havi születésnaposokat. A konfirmálás lebonyolításán is változtatott Simon–Szabó, a templomi ünnepélyes ceremóniát megelőzően a presbitérium és a szülők jelenlétében, áldozócsütörtökön tételhúzásos módszerrel felmérik az egyháztagjelöltek ismereteit. A magát pragmatikus embernek tartó lelkipásztor úgy véli, egy olyan életképes stratégiára van szükség, amely megtartja az egyházban a fiatalokat. Az eltelt évtizedek adonyi történései is erre ösztönzik, hisz a reformátusság számaránya drasztikusan csökkent. 1552-re a falu lakossága áttért a református hitre, majd csak a Haller földbirtokos család idején kezdett ismét éledezni a katolikus hit. Az uraság 1786-ban templomot épített betelepített zsellérei számára. De a katolikusok továbbra is számbeli kisebbségben maradtak a reformátusokkal szemben. A helyzet az utóbbi évtizedekben megfordult, ami a tudatosan szolgáló, markáns plébánosoknak köszönhető, valamint a szolgálatukat tessék-lássékból ellátó református lelkipásztoroknak. Nem csoda, hogy elsősorban a vegyes házasságokban élők katolikusokká lettek, aminek következtében a reformátusok számaránya a falu lakosságának egyharmadára süllyedt.

Gazdátlan közterületek

A nyolcszáz lelkes Éradony Gálospetrivel együtt közigazgatásilag Tarcsa községhez tartozik. Az adonyi születésű Kerezsi Attila alpolgármester, úgy véli, falujában látható megvalósítások történtek az utóbbi években, és a jövőre nézve is bizakodó. A faluban sikerült megmenteni az 1-8 osztályos oktatást, az intézményt nemcsak felújították, de egy új emeletes szárnnyal is bővült. 2009-ben az orvosi rendelő felújítása is megtörtént, azóta gyógyszertára is van a falunak. Végre a tavaly leaszfaltozták a faluba vezető, két kilométer hosszúságú bekötőutat. Arra is büszkék, hogy 2005-ben Romániában elsőként náluk avatták fel az e-Magyar Pontot. Az ivóvízhálózat kiépítése folyamatban van, addig is jó minőségű ártézi kutak vizével oltják a szomjat. Az alpolgármester örömmel újságolta, hogy több nyertes pályázat is van a tarsolyukban. 2,5 millió euró áll rendelkezésükre a községalkotó falvak utcáinak aszfaltozására, Gálospetriben napközis óvoda építésére, valamint az adonyi kultúrház felújítására. Egymillió eurót kaptak mezőgazdasági utak kövezésére, amit a mezőt járó emberek tudnak majd igazán értékelni.

A falun végigsétálva a közterületek látványa lehangoló volt, derékig érő megszáradt kóró, gaz mindenfelé. Még szerencse, hogy kitalálták a falunapokat, legalább olyankor kitisztítják az ünnepség helyszíneit, a futballpályát, aminek rendeltetésére az árválkodó kapufákból jöhettünk csak rá. A faluszélén új, szabvány buszmegálló, a régin tábla hirdeti, hogy ügyeljünk a tisztaságra. Az elhagyott épületet méteres gaz verte fel, ürülékszag árad a falak mentén. Nem túl jó cégére ez a falu gazdáinak. A szociális segélyből élőket a legtöbb helyen a közterületek tisztántartására fogják. Ha már a közből élnek, tegyenek is valamit érte.