2011. június 30., csütörtök

Egyházmegyei kórustalálkozó volt Berettyószéplakon

Egyházmegyei kórustalálkozó volt Berettyószéplakon

2011. június 28., kedd

Végső búcsú Veres László Zsolt kántortól

Végső búcsú két koporsó előtt

erdon.ro
Rencz Csaba
2011.06.28

Bihar megye - Hétfőn délután több száz ember kísérte utolsó útjára Salati Ilonát, a nagyvárad-rogériuszi református kórus tagját, illetve unokáját, Veres László Zsoltot, az érmihályfalvi református egyházközség kántorát, az egyházi és városi kórus vezetőjét, tanárt.


A Nagyvárad-Margitta-Érmihályfalva “háromszögben” kevés magyarlakta település nem képviseltette magát a szertartáson, bizonyítva, hogy a tragikus balesetben elhunytak közmegbecsülésnek örvendtek. A nagyváradi Rulikowszki temető Steinberger kápolnája előtti két koporsónál Kerekes József nagyvárad-rogériuszi, illetve Balázs Dénes és Balázsné Kiss Csilla érmihályfalvi lelkészek búcsúztatták az elhunytakat, közreműködtek a gyülekezetek kórusai. A nagyvárad-rogériuszi és az érmihályfalvi templomban is a vasárnap délelőtti, illetve Székelyhídon a csütörtök este 19 órakor kezdődő istentiszteleten búcsúztak az eltávozottaktól (Veres László Zsolt korábban Székelyhídon volt kántor). Az úgynevezett koszorúmegváltási adományok gyűjtése folytatódik a balesetben megsérült Veres Ágnes tanárnő gyógykezelésének támogatására. (Az egyházak mellett Székelyhídon a Pál Imre-féle virágüzletben is.)


2011. június 27., hétfő

Érmihályfalván a Bocskai István Társaság

Érmihályfalván a Bocskai István Társaság

'Kiköszönt' gyülekezetéből Gavrucza Tibor

"Kiköszönt" gyülekezetéből Gavrucza Tibor

erdon.ro
Rencz Csaba
2011.06.27

Bihar megye - Harminchárom évi szolgálat után „köszönt ki” a székelyhídi református gyülekezetből vasárnap délben Gavrucza Tibor lelkész. A tiszteletes féléves hosszabítási kérelmét elutasította az egyházkerületi közgyűlés.


Még keresztelt utolsó vasárnapi szolgálatán Gavrucza Tibor


A vasárnap déli istentisztelet keresztelővel kezdődött Székelyhídon: Gavrucza Tibor tiszteletes nyugdíjba vonulása előtt még egy kislánynak és egy kisfiúnak szolgáltathatta ki a keresztség szentségét. Prédikációja alapigéjeként János evangéliumából idézett: „Fiaim, egy kevés ideig még veletek vagyok. (…) Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok.” Ezek alapján a későbbiekben meg is fogalmazta „végrendeletét”: békesség és szeretetet legyen a közösségben. Mindennek rendelt ideje van, folytatta, így a nyugdíjba vonulásnak is. Sok–e vagy kevés az élet ideje – minden viszonyítás kérdése. Jézus 33 évesen, ami földi életét jelentette, mondta tanítványainak: még veletek vagyok egy kevés ideig. Ugyanennyit, 33 évet töltött korábbi 10 éves éves szolgálatot követően a lelkész a székelyhídi gyülekezet élén. Mintha csak tegnap lett volna… – és előkerült sok emlék: sok minden után rohanhatunk, sok mindenkiben bízhattunk, de leginkább csak Krisztusban, vonta le a tanulságot Gavrucza Tibor, aki az igehirdetése végén azért imádkozott, hogy soha ne ürüljön a templom.

Mi adjunk a templomnak

A nyugdíjba vonuló lelkészt Kincses Balázs, Bátori Edit és Szabó József egy–egy verssel köszöntötte, míg id. Ruszt Kálmán, aki 16 évig gondnokként volt szolgatárs bejelentette: maga is visszavonul a tisztségtől. Az ő „hagyományozása” így szólt: nem a templom kell nekünk adjon, mi adjunk a templomnak. „Adósnak érzem magam” – kezdte beszédét Béres Csaba polgármester, majd sorolta, mi „halmozta fel” ezt az adósságot: Gavrucza Tibor volt esperes, a Harangszó szerkesztője, épített parókiát, újított templomot, visszaszerezte az egyházközség minden elkobzott vagyonát, kűzd az Érmellékért, képzőművész, és korántsem utolsó sorban becsületes magyar embereket nevelt a rá bízott gyerekekből. A diákság nevében Nemes Irma vallástanár szólt, Péter Csilla tanárnő egy énekszámot adott elő. Az élet nem áll meg – Gavrucza Tibor a hirdetések rendjén most is elmondta a gyülekezet életének tudnivalóit, majd saját „hirdetnivalójára” tért.

Elutasították

Szatmáron, Bihardiószegen, Nagyvárad–Újvároson, Borson és Gyantán eltöltött összesen 10 évnyi szolgálat után került Székelyhídra, ahonnan most, 33 után megy nyugdíjba. Máté evangélistát idézve – miszerint „Legyen a ti beszédetek: igen igen, nem nem” – világosan megfogalmazta: úgy érzi, nyugdíjba kényszerítették! Fél évnyi halasztást szeretett volna kérni, hogy olyan folyamatban lévő ügyeket lezárjon, mint pályázati elszámolások, könyvkiadások, már neghívott vendégek fogadása, illetve a mintegy 1200 résztvevővel számoló Nőszövetségi Konferencia lebonyolítása. Hangsúlyozta: kérésére, majd az elutasítás elleni fellebbezésére Csűry István püspök és Rákosi Jenő esperes, illetve a presbitérium egyhangú támogatása ellenére is nemet mondott az egyházkerületi közgyűlés. Ennek fényében úgy érzi, hogy „valakiknek nagyon sürgős volt nyugdíjaztatása”. Hivatalosan csütörtök estig még lelkésze a gyülekezetnek, az utolsó este presbiteri gyűlést tartanak, az irodát hivatalosan július 8–án kell leadnia.

Nem költözik messzire

Megható jelenet volt, amikor Gavrucza Tibor a neki átadott virágcsokrokat feleségének, Márta asszonynak adta tovább, ezzel köszönve meg, hogy az elmúlt évtizedekben támogatta, segítette és – ahogyan a lelkész fogalmazott – kibírta. Istentisztelet után, a templom ajtajában hosszú sorban várakoztak a hívek, hogy egy–egy kézfogással, öleléssel, jó szóval üdvözölhessék a lelkészt, aki megígérte: továbbra is lelki támasza lesz közösségének, és nem is költözik messzire – „csak ide, Kiskágyára” (Székelyhíd egy városrésze – szerz.megj.)

2011. június 26., vasárnap

A Harangszó júliusi első számából

A királyhágómelléki reformátusok lapjának következő számában, egyebek mellett a szilágyballai reformátusok címeres zászlajának avatásáról és a lelkészfeleségek Szatmáron tartott találkozójáról olvashatunk. A lap négy oldalas ifjúsági mellékletet is tartalmaz.


Két, nem hirdetett, hanem látott prédikációról számol be Lukács József, a családi értékekkel kapcsolatos írásában, a lap címoldalán. A szerző egyebek mellett rámutat: „Jézus családjának hűséges tagjai kell legyünk, hogy családjaink számára Jézus ne feszültség forrása, hanem összekapcsoló, megtartó erő legyen és maradjon.” A Harangszó vezércikkét Veres Piroska jegyzi, Az utolsó szőlőtőkék címen.

A Református élet rovatban a szilágyballai gyülekezeti címeres zászló elkészültét megelőző gondos kutatómunkát, illetve az avatási ünnepséget ismerteti Boros Árpád. Elvárások kereszttüzében – e sokatmondó cím alatt olvasható a lelkészfeleségek Szatmáron tartott találkozóját ismertető tudósítás.

Nt. Botos András szalacsi lelkipásztorra emlékezik a Mementó rovatban Nagy Andrea.

Várad első, 445 éve nyomtatott énekeskönyvére emlékeztek a Festum Varadinum keretében. Az emlékező istentisztelet részleteit Veres Kovács Attila ismerteti az Éneklő egyház rovatban.

Hidalmási munkatársképző táborba hívja gyülekezeteink presbitereit és tagjait a Presbiteri Szövetség. Részletek a lap Presbiter oldalán olvashatók. Ugyanott Venter Miklós az aradi egyházmegye presbiteri konferenciájáról számol be.

A Mozaik oldalon Csíki Sándor jegyzete, Makay Botond anekdotája és a nemrég megjelent Szigorúan titkos evangélium második kötetének ismertetője olvasható.

A lap négy oldalas ifjúsági mellékletet is tartalmaz, melyben egyebek mellett a Debrecenben tartott Kárpát-medencei szintű ifjúsági találkozóról, egy rendhagyó szilágylompérti konfirmációról, a Fekete-Körös menti ifjak találkozójáról, a völcsöki ifjúsági találkozóról és szeretethídról, valamint az idei EMI-táborról olvashatunk.

A Harangszó megrendelhető és megvásárolható a református lelkészi hivatalokban. A lap a világhálón a harangszo.blogspot.com oldalon olvasható.


Gavrucza Tibor székelyhídi kiköszönő szolgálata

Elköszönt a gyülekezettől

erdon.ro
Rencz Csaba
2011.06.26

Bihar megye - Vasárnap délben "kiköszönt" a székelyhídi református gyülekezetből Gavrucza Tibor tiszteletes, miután 33 évig szolgálta a közösséget.


Összességében 43 évet töltött a lelkészi pályán. Képünk az istentisztelet után készült, amikor a gyülekezet tagjai hosszú sorban várakoztak egy kézfogásra, egy ölelésre, egy jószóra. A részletekre visszatérünk.


Bocskai Díj átadása Érmihályfalván

Bocskai Díj átadása Érmihályfalván

erdon.ro
Rencz Csaba
2011.06.26

Bihar megye - Szombat délben Érmihályfalván tartotta a fejedelemről elnevezett díjának ez évi átadást a magyarországi Bocskai István Társaság. Sárkány Viola elnöktől dr.Raffay Ernő történész, egyetemi tanár vehette át az elismerést.



A református templombeli eseményre végig rányomta bélyegét a vendéglátó egyházközségre súlytott gyász, a felszólalók mindegyike megemlékezett a tragikusan elhunyt Veres László Zsolt kántorról… Az ünnepi istentiszteleten Tőkés László lelkész, EP–alelnök képviseletében Hermán M. János egyházkerületi előadó-tanácsos volt az igehirdető, aki a Bírák Könyvéből idézte fel Gedeon példáját, akihez hasonlóan mi is feltesszük a kérdést: ha az Úr velünk van, miért méretnek ránk naponta csapások, és hol vannak a csodák? Nem szabad hitetlen Tamásokká váljunk, hiszen „Az Úr csodásan működik, / de útja rejtve van” – idézte a 458. éneket az igemagyarázó. Az esemény alkalmáról szólva (Bocskai István fejedelem 1606. június 23-án kötötte meg a bécsi békeként ismert megegyezést) kifejtette: a békekötés általánosságokban biztosította a vallásszabadságot, mert a felek nem akartak uralkodni a lelkenek – az az Úr dolga.

…lészen magyar jövő

A szolgálatot Balázsné Kiss Csilla lelkész köszönte meg, köszöntve ugyanakkor a vendégeket is. Ehhez csatlakozott Kovács Zoltán polgármester, főgondnok is, aki a már említett gyász kapcsán hozzátette: az életet, ha nehéz is, mindig újra kell kezdeni, másként nem tehetünk. Ezt követően a Bocskai Társaság elnöke, Sárkány Viola tartott előadást a bécsi béke megkötésének előzményeiről, jelentőségéről. Hangsúlyozta Bocskai István szerepét, aki reálpolitikus magyar nagyúrként „két világbirodalomnak diktálta a békét”, tudva, a békét meg kell kötni ahhoz, hogy az ország ne romoljon tovább. A Bocskai Díj átadása előtt dr.Négyessy Istvánné olvasta fel a laudatiót, benne „a magyar nemzet élő lelkiismeretének egyik hordozója”–ként határozva meg dr.Raffay Ernő történészt, egyetemi tanárt. A díjat Sárkány Viola adta át, majd a kitüntetett tartott rövid, de annál élvezetesebb, anekdotázó stílusú történelmi előadást. Ennek konzekvenciája volt, hogy a magyar nemzet megmaradásának kulcsa a népesedésben rejlik. Gábor Áron elhíresült mondását parafrazálva kijelentette: ha lészen magyar gyerek, lészen magyar jövő!

Koszorúzások

Az eseményen Varga Vilmos színművész Ady versekkel, Kuncz László énekművész korabeli „énekmondásokkal” közreműködött. Ezt követően megkoszorúzták a templom külső falán lévő Sass Kálmán emléktáblát, mely előtt Kovács Zoltán idézte fel a mártír lelkipásztor alakját, majd az ünneplők a Széchenyi térre vonultak, ahol Bocskai István mellszobrához kerültek koszorúk. Az ünnepség zárásaként az egyházközség diakóniai központjának étkezőjében lehetett megtekinteni Pécsi L. Dániel festőművész 25 címertáblából és történelmi zászlóból álló Jelképeiben is él a magyarság című kiállítását, mely még egy hétig várja az érdeklődőket.


Éradony, a legkisebb testvér

Éradony, a legkisebb testvér

2011. június 24., péntek

Gyászhír: Veres László Zsolt református kántor

"Éltem ha fogyva-fogy, és a halál ahogy jön már felém,
Megváltóm, ments te meg, kétségtől engemet,
Nálad hogy üdvömet meglássam én."
- 471. 4. szakasz -


Szomorú szívvel, Isten akaratát elfogadva tudatjuk, hogy

Veres László Zsolt

érmihályfalvai református kántor-karnagy

földi életének 36. évében 2o11. június 23-án, csütörtökön éjjel,
tragikus balesetben visszadta lelkét Teremtőjének.

Temetése Nagyváradon a Steinberg-kápolnából 2o11.június 27-én
( László-nap ) 14 órakor kezdődik.

Gyászolják:
szerető szivű családja, az érmihályfalvi reformátusság és magyarság,
kollegái, barátai, ismerősei, mindenki, aki szerette és tisztelte.


Veres László Zsolt református kántor tragikus halála

Hangja még közöttünk cseng...

erdon.ro
Rencz Csaba
2011.06.24

Bihar megye - Üresen csengő szavak a rendőrségtől pénteken reggel szerkesztőségünkbe érkezett tájékoztatóból: „Csütörtök este 23.10 perckor Értarcsa külterületén a 44 éves V.A. elvesztette uralmát a gépkocsi felett, ami előbb az árokba fordult, majd egy hídfőnek csapódott. A baleset következtében az autóban utazó 35 éves V.Z. és a 80 éves S.I. a helyszínen életét vesztette, az autó vezetőjét súlyos sérülésekkel kórházba szállították.”


Már a baleset estéjén, majd pénteken reggel futótűzként terjedt a hír Érmihályfalván, de az egész környéken is: életét vesztette Veres László Zsolt, a református egyházközség kántora, a református és a városi kórus vezetője, tanár! Az Érmihályfalvi Figyelő éppen az elmúlt hónapban közölt interjút vele, melyből megtudtuk, hogy 1975. augusztus 8-án született Nagyváradon, az Ady Líceumban érettségizett, 1999-ben a Sulyok István Főiskolán tett sikeres kántorvizsgát. Kántorizált Szalárdon, Baktalórándházán (Magyarország), Székelyhídon, majd Érmihályfalvára került. Rendkívül közösségi ember volt, megalapította a helyi citerazenekart, tagja volt a GGG Irodalmi Stúdiónak, a Móka színjátszó csoportnak. Utóbbival az elmúlt vasárnap lépett fel – akkor még nem tudhattuk: utoljára láttuk színpadon! Önálló zenés műsorokat szerkesztett és adott elő, ennek nyomán az egész régióban ismerték. A fiatalokért végzett munkája elismeréseként az Erdélyi Vitézi Rend tagjai közé fogadta 2004–ben. Tíz éve nősült, felesége, a kórházba került Veres Ágnes a helyi Mezőgazdasági Főgimnázium tanára, akinek életéért e sorok születésekor is kűzdenek az orvosok. (A szintén elhunyt S.I. a Zsolt nagymamája volt.) Péntek délelőtt valóságos zarándokhellyé vált az érmihályfalvi rendőrség épülete, előtte az autó roncsa állt. Szörnyülködünk. Hitetlenül nézünk egymásra. Gitárjával kísért hangja itt cseng a fülünkben… Nyugodjon békében!


2011. június 23., csütörtök

Pünkösd ünnepe Asszonyvásárán

Ünnepi Igehirdető

Isten kegyelméből ebben az esztendőben is megünnepeltük a Szentlélek ünnepét gyülekezetünkben. Minden ünnep ad valamilyen többletet egy gyülekezet életében azok számára, akik vágyakoznak nemcsak a test táplálására, hanem a lélekére is. Egy ünnepei alkalom valahogyan mindig más, mindig különbözik a többi alkalmaktól. Ez a másság, ez a különbözőség még hangsúlyosabbá vált az által, hogy ezen a mostani ünnepen hallhattuk, bár még most is idős korára való tekintet nélkül elég sok szolgálatot vállal, id. Székely István 83 esztendős nyugdíjas lelkipásztor ünnepi szolgálatát, és vehettük kezéből a szent jegyeket az úrvacsorázás alkalmából. Kérjük Istent, hogy áldott legyen további élete és szolgálata.



Ifjaink bizonyságtétele

Ünnep első napjának délutánja is különleges alkalma volt gyülekezetünknek, hiszen ekkor zajlott az első éves konfirmándusok vizsgája. Az eleinte még félénkebben, halkabban mondott válaszok a feltett kérdésekre egyre bátrabbakká és hangosabbakká váltak ahogyan fogytak a kérdések. Pedig kár volt a nagy izgalom, mert valóban kiválóan vizsgáztak – tettek bizonyságot ismereteikről az ifjak. Ők voltak öten: Barta Krisztina, Pál Zoltán, Tóth Orsolya, Máté Tamás és Kovács Laura. Imádságban arra kértük Istent, hogy tartsa meg és áldja meg úgy életüket, hogy a konfirmációban jövőre valóban önként vállalják hitüket és maradjanak holtig hűséget tagjai anyaszentegyházunknak.



Zenés pünkösdi jókívánságok

Már nagyon vártuk, hogy a húsvétkor szívet – lelket melengetően zenélő Tücsök zenekar ismét léleksimogatóan járuljon hozzá pünkösdi ünneplésünkhöz. Meg kell vallanunk, most sem okoztak csalódást zenéjükkel és játékukkal. Az volt talán a baj, amikor abbahagyták, amikor véget ért az előadásuk. A gyülekezet a padokon való hangos kopogással fejezte ki tetszését, köszönetét a zenekarnak és vezetőjének Tempfli Ádám tanár úrnak, kérve , hogy máskor is varázsoljanak el bennünket zenélésükkel és éneklésükkel.


Isten így áldotta meg számunkra ezt az ünnepet, áldott legyen ezért Szent Neve örökké.

Asszonyvására, 2011 pünkösdje.

Székely István
református lelkipásztor




Tanévzáró előadás Asszonyvásárán


Az Asszonyvásárai óvodások és kisiskolások ünnepi műsorral búcsúztak az óvodától és az iskolától. Bár hűvös volt a kinti idő, de annál melegebb a benti a helyi kultúrházban, ahol az évzáró zajlott. Az ünnepséget megtisztelte jelenlétével a központi iskola igazgatónője és a község polgármestere. Köszönet az óvónőknek és a tanítónőknek nem csak az előadásért, hanem az egész iskolai év fáradságot nem kímélő lelkiismeretes munkájáért.

Asszonyvására , 2011 júniusa.

Székely István
asszonyvásári lelkipásztor




2011. június 22., szerda

Bihardiószegi megemlékezés (Biharország)

Bihardiószegi megemlékezés

Biharország
D. Mészáros Elek
2011/06/22

Nincs nemzetünknek olyan jelentős történelmi eseménye, amelyről megfeledkeznének Bihardiószegen. A győzedelmes idők, akárcsak a vészkorszakok okulásul szolgálnak a mának, az örömből éppúgy, mint a gyászból lehet és kell erőt meríteni a jövőteremtéshez – vallja Gellért Gyula ottani lelkipásztor, aki fáradhatatlanul ügyködik Isten és a nép szolgálatában, a tiszta hitből fakadó nemzeti felemelkedés szószólójaként.

http://www.biharmegye.ro/sites/default/files/styles/large/public/kocsis%20henriette%20megkeresztelese.jpg

A templom tornyában felbúgó harang szavával vasárnap is üzent az Isten: nem vagytok egyedül, jertek énhozzám, mert az én békességem testálom rátok. A vaskos falakról négyszáz esztendeje csapódnak lelkekbe a reménységet, hitet, istenfélelmet hordozó szavak, a Lélek felkente igei üzenet. Vasárnap sem volt ez másként, gyászból merített reménységgel jöttek össze a hívek, a trianoni traumában az egységteremtést, a megerősödést keresve.

Gellért Gyula köszöntötte a tépei (Magyarország) testvérgyülekezet lelkipásztorát, Oláh Attilát, aki meghívásukra érkezett az emlékező istentisztelet megtartására. A házigazda lelkipásztor maga is szívesen látott szolgálattevő az anyaország különböző gyülekezeteiben, hagyományőrző rendezvényeken. Egy határ menti lelkésztalálkozón ismerkedett meg a két lelkipásztor, ahol meg is hívta Gellértet Tépére egy istentiszteleti szolgálatra, amelyen felajánlották a diószegieknek a testvérkapcsolatra való lépés lehetőségét. A diószegiek örömmel fogadták a felkérést lévén, hogy a felekezeti azonosság mellett, Tépe, mint hajdútelepülés egy újabb szállal kötődik az itt élőkhöz.

Egy évvel ezelőtt Bihardiószegen került sor a testvérkapcsolat hivatalos létrejöttére, amit kölcsönösen aláírt okiratban rögzítettek. Az akkori eseményt a tépeiek ünnepi műsorral színesítették, és ekkor került sor az Ásók István gyülekezeti terem átadására is, amelyben Bocskai-okleveleket állítottak ki.

A trianoni megemlékezés az utóbbi hetek zsúfolt programjai (konfirmálás, pünkösd) miatt tevődtek át az elmúlt vasárnapra.

Oláh Attila lelkipásztor szemléletes igerésszel, az Ezékiel könyvének 37. részéből szolgált a gyülekezet felé. A szétszórt csontokkal teli völgy emberi szemmel nézve nem sok jóval kecsegtet. De a csontokra inak, hús, majd bőr kerül, Isten Lelke pedig megelevenít, a halott csontok életre kelnek. „Ez a sok csont a magyar nép Trianon óta, legnagyobb bajunk, hogy a megelevenítő Lélek hiányzik nemzetünkből” – bontotta ki a jelképsort a lelkipásztor. Egykoron Isten kedvelt népe voltunk, de halmozott hibáink, széthúzásaink, pártoskodásaink elvezettek Trianonhoz. Létezik egy belső Trianon is, amely értékeink elkótyavetyélése. A bűnbánat, a tiszta hitre jutás, a józan látás és erkölcs vezethet vissza Istenhez, és tehet képessé küldetésünk betöltésére. Isten nélkül csontokkal teli völgy az életünk, ki fog pusztulni nemzetünk – figyelmeztetett a lelkipásztor.

A nemzeti száraz csontok „megelevenedése” még a templomban elkezdődött, Isten újabb jelképet használt fel Kocsis Henrietta megkeresztelése révén. Az eseménysor végén Ghitea Angéla kántor vezetésével a gyülekezet mindkét furulyacsoportja szolgált a hívek felé.

A templomi alkalomról eljönni közömbösen nem lehetett, reményt sugárzó szavak, egy új magyar élet a keresztvíz alatt, akaratlanul is megérinti a lelket. Odakint felhők gyülekeztek, a hetes kánikulát nagy esőcseppek enyhítették. Ez is reményt adó bizonyosság, sarjad a vetés, jövőre is lesz kenyér. Mert nem vagyunk egyedül.


Éradony, megújuló esélyek faluja (Biharország)

Éradony, megújuló esélyek faluja

Biharország
D. Mészáros Elek
2011/06/22

Ahol a végtelen Hortobágyon átnyargalászó szelők, dübörgő viharok nagyot csapódnak a semmiből emelkedő dombokon, ott ér véget, vagy ha úgy tetszik kezdődik Éradony. Mindez nézőpont kérdése, hisz míg alant szántók, jó érmelléki föld ölelte legelők, bársonyosan ringó, frissfüves kaszálók, addig a domboldalak fasűrűjében csak festők álmodhatta borospincék, pajták őrzik a titkot.

https://lh4.googleusercontent.com/-5WeiB6dokko/S5oqFEsVguI/AAAAAAAAADk/1Cjsj3wQ_Hk/s512/Eradony.jpg

E majdnem teljességében magyarok lakta falu az évszázadok során fel-felvillantotta az önmegmutatás, a kiemelkedés, a fejlődés utáni vágyát, a mindehhez szükséges konok kitartás teremtő erejét. De a mocsárvilág, a hínár, a politikai széljárás mindannyiszor visszahúzta, hogy aztán haló poraiból fejét ismét felemelve újrakezdje a reményt.

Nevét feltehetőleg a 13. században birtokló Odonról kapta, mígnem az idők folyamai finoman csiszolták, alakítgatták a mai fülnek szokottabb Éradonnyá. Ez idő tájt a Johannita keresztes lovagok várat építettek a falu határában, aminek nyoma kismértékben még fellelhető. A XIX. század elején a Haller család építette gyönyörű kastély is az enyészeté lett, pedig napjainkban ezek az ingatlanok nagyban emelhetnék a falu értékét, látványosságát. A nemtörődömség, az elfecsérelt lehetőségek halmazát tovább gyarapítja a település egykori termálstrandja, amelynek gyógyvize távoli látogatókat is vonzott. A forradalmi változásokat követően az akkori vezetőség elkótyavetyélte a létesítményt, így ma a fürdőzőhely gizgaz borította vadon.

Közösségépítő pázsit

Simon–Szabó István református lelkipásztorral, két fűnyírás között, a paplakban beszélgettünk. A fiatal lelkipásztor maga tartja rendbe a templompark zöldjét. Eleinte nem értette, hogy templomozás után miért időznek még egy ideig a hívek, de aztán rájött, hogy a kellemes környezet, a frissen nyírt fű az oka mindennek. Isten csodálatosan ötletes, még a növényeket is felhasználja az emberek egymáshoz való közelítésére, hisz ilyenkor elbeszélgetnek egymással a templomjárók, szót váltanak világi és egyházi dolgokról egyaránt. Azóta a lelkipásztor minden hétvégén szorgalmasan beindítja a fűnyírót. Mert ez is egy módja a szolgálatnak.

Simon–Szabó öt éve szolgál a gyülekezetben. Már a kezdet sem volt könnyű, áldott állapotú feleségével egy gyakorlatilag belakhatatlan parókiát kapott lakhelyül. Belül a szobák félig kész, vakolt állapotban voltak, a fürdőszobáról onnan lehetett tudni, hogy mi célra készült, mert akként nevezték. Szabó Ödön, az RMDSZ megyei ügyvezető elnöke segítségükre sietett, így a kis család elfoglalhatta a lakhatóvá tett papi rezidenciát.

A lelkipásztor nagykágyai születésű lévén könnyebben szót értett a híveivel, hisz az érmelléki emberek mentalitását, ki- és ki nem mondott gondolataikat jól ismerte. Nagy feladat előtt állt a pásztor, hisz nemcsak lelkiekben, de anyagiakban is kiüresedett gyülekezetet kapott örökül. Az előző lelkipásztor, sőt lelkipásztorok elhanyagolták a hitéletet, ingázó papként nehéz eredményes szolgálatot végezni. Az egyházi vagyon átvételekor a lelkipásztor 7500 lejes hiányt kapott örökül – sorolta vendéglátóm. Mindezen már túl vannak, a paplak mellett templomjavításra is futotta. Először az ablakokat, ajtókat cserélték ki, majd a teljes tetőzetet, ami alá betonkoszorút öntöttek a falak megerősítése végett.

Tételhúzásos konfirmálás

Az ötévi szolgálatnak számtalan gyümölcse most érlelődik a gyülekezetben: ismét működik a nőszövetség, a fiatalok egy része is magáénak érzi a gyülekezetet. A lelkipásztor igyekszik változatos programokkal megfogni a fiatalokat, időszakosan filmklubot működtetnek, ahol közösen megbeszélik a látott produkciókat, havi rendszerességgel palacsintapartira kerül sor, aminek keretében megünneplik a havi születésnaposokat. A konfirmálás lebonyolításán is változtatott Simon–Szabó, a templomi ünnepélyes ceremóniát megelőzően a presbitérium és a szülők jelenlétében, áldozócsütörtökön tételhúzásos módszerrel felmérik az egyháztagjelöltek ismereteit. A magát pragmatikus embernek tartó lelkipásztor úgy véli, egy olyan életképes stratégiára van szükség, amely megtartja az egyházban a fiatalokat. Az eltelt évtizedek adonyi történései is erre ösztönzik, hisz a reformátusság számaránya drasztikusan csökkent. 1552-re a falu lakossága áttért a református hitre, majd csak a Haller földbirtokos család idején kezdett ismét éledezni a katolikus hit. Az uraság 1786-ban templomot épített betelepített zsellérei számára. De a katolikusok továbbra is számbeli kisebbségben maradtak a reformátusokkal szemben. A helyzet az utóbbi évtizedekben megfordult, ami a tudatosan szolgáló, markáns plébánosoknak köszönhető, valamint a szolgálatukat tessék-lássékból ellátó református lelkipásztoroknak. Nem csoda, hogy elsősorban a vegyes házasságokban élők katolikusokká lettek, aminek következtében a reformátusok számaránya a falu lakosságának egyharmadára süllyedt.

Gazdátlan közterületek

A nyolcszáz lelkes Éradony Gálospetrivel együtt közigazgatásilag Tarcsa községhez tartozik. Az adonyi születésű Kerezsi Attila alpolgármester, úgy véli, falujában látható megvalósítások történtek az utóbbi években, és a jövőre nézve is bizakodó. A faluban sikerült megmenteni az 1-8 osztályos oktatást, az intézményt nemcsak felújították, de egy új emeletes szárnnyal is bővült. 2009-ben az orvosi rendelő felújítása is megtörtént, azóta gyógyszertára is van a falunak. Végre a tavaly leaszfaltozták a faluba vezető, két kilométer hosszúságú bekötőutat. Arra is büszkék, hogy 2005-ben Romániában elsőként náluk avatták fel az e-Magyar Pontot. Az ivóvízhálózat kiépítése folyamatban van, addig is jó minőségű ártézi kutak vizével oltják a szomjat. Az alpolgármester örömmel újságolta, hogy több nyertes pályázat is van a tarsolyukban. 2,5 millió euró áll rendelkezésükre a községalkotó falvak utcáinak aszfaltozására, Gálospetriben napközis óvoda építésére, valamint az adonyi kultúrház felújítására. Egymillió eurót kaptak mezőgazdasági utak kövezésére, amit a mezőt járó emberek tudnak majd igazán értékelni.

A falun végigsétálva a közterületek látványa lehangoló volt, derékig érő megszáradt kóró, gaz mindenfelé. Még szerencse, hogy kitalálták a falunapokat, legalább olyankor kitisztítják az ünnepség helyszíneit, a futballpályát, aminek rendeltetésére az árválkodó kapufákból jöhettünk csak rá. A faluszélén új, szabvány buszmegálló, a régin tábla hirdeti, hogy ügyeljünk a tisztaságra. Az elhagyott épületet méteres gaz verte fel, ürülékszag árad a falak mentén. Nem túl jó cégére ez a falu gazdáinak. A szociális segélyből élőket a legtöbb helyen a közterületek tisztántartására fogják. Ha már a közből élnek, tegyenek is valamit érte.


2011. június 21., kedd

Presbiteri csendes nap Csokalyon

Presbiteri csendes nap Csokalyon

2011. június 20., hétfő

Gyülekezeti terem- és konyhaavató Éradonyban

Gyülekezeti terem- és konyhaavató Éradonyban

erdon.ro
2011.06.20

Bihar megye - Konfirmáció vasárnapjának délutánján, szűk körben, családias hangulatban került sor az éradonyi reformátusok gyülekezeti termének és konyhájának birtokbavételére.


Régi álma vált valóra az éradonyi református közösségnek azzal, hogy az állam által elkobzott, de sajnos nem visszaigényelt egykori református iskola épületének felében, amit a Helyi Tanács (Éradony Értarcsa községhez tartozik – szerk.megj.) az egyház rendelkezésére bocsátott, sikerült a gyülekezet számára igazi otthont varázsolni. Otthonnak nevezhető, mert konyha és ebédlő, amit ifjaink nevelésének, asszonyaink munkálkodásának biztosít teret, téli időben pedig fűtött helyet teremt az istentiszteletek számára. A legfontosabb azonban mégis az a lehetőség, amit a konyha nyújt, hogy a rászoruló gyülekezeti tagok számára meleg ételt biztosíthatunk.

Kedves vendégek

Kellemes meglepetésként érte a projekt vezetőit és a gyülekezet tagjait, hogy a közösséget segítő, hollandiai Betsy és Jan Plaimers testvéreink meglátogattak bennünket, az elkészült termet és konyhát ők maguk adták át a gyülekezetnek. Természetesen a munka oroszlánrésze ezután vár ránk, a keretet megtölteni élettel. Bizalomra ad azonban okot az, hogy az első és legfontosabb lépést megtettük. Köszönet érte Chis Márta presbiterasszonynak és mindenkinek, aki segítő kezet nyújtott.

Simon-Szabó István lelkész


Bocskai-Díj átadás Érmihályfalván

Bocskai-Díj átadás Érmihályfalván

erdon.ro
2011.06.20

Bihar megye - Ünnepi istentisztelettel és díjátadással emlékeznek meg június 25-én, szombaton délelőtt 10 órától Érmihályfalván, a református templomban Bocskai István fejedelemről, illetve az 1606.június 23-án megkötött bécsi béke 405. évfordulójáról.



Az ünnepség programja: igét hírdet Tőkés László lelkipásztor, az EP alelnöke; a bécsi békéről előadást tart Sárkány Viola, a Bocskai István Társaság elnöke; laudatiot mond dr.Négyessy Istvánné; a Bocskai Díj idei kitüntetettje dr.Raffay Ernő egyetemi tanár; Sass Kálmán mártír lelkészre emlékezik Kovács Zoltán főgondnok, polgármester; Sass Kálmán emléktáblájának, illetve Bocskai István szobrának megkoszorúzása, közreműködik a Musica Sacra kórus. Kísérő program: Pécsi L. Dániel festőművész Jelképeiben is él a magyarság című kiállításának megnyitója, könyvvásár. A szervező helyi református egyházközség és a Bocskai Társaság minden érdeklődőt szeretettel vár.


Kassai vendégek Érmihályfalván

Kassai vendégek Érmihályfalván

erdon.ro
2011.06.19.

Bihar megye - A hét végén háromnapos vendégségre érkezett Érmihályfalvára a kassai református testvérgyülekezet egy autóbusznyi küldöttsége.


A vendéglátó gyülekezet tagjai pénteken és szombaton kirándulni vitték a felvidékieket, majd vasárnap Orémus Zoltán esperes, a kassai gyülekezet lelkésze hirdetett igét az érmihályfalvi templomban. Szolgált a vendégek Laudate Dominum kórusa (képünkön).


2011. június 19., vasárnap

Botos András: Ki a támaszod? (igehirdetés)

Botos-Ezs 10, 20-21

Botos András: Öröm a böjtben (igehirdetés)

Botos-Ezs 66, 10

Kiskonfirmáció Szalacson


Pünkösd utáni első vasárnap, Szentháromság vasárnapján történt a szalacsi református gyülekezet színe előtt a következő évi konfirmándusok meghallgatása, az egyéves egyháztörténeti, káté- és egyházzeneismereti tudásuk "ellenőrzése", az ún. kiskonfirmálás.


A hagyományokhoz híven minden olyan "jelölt" jelen volt, akinek jövőre konfirmálnia kell! Hála Istennek, több, mint kétszer annyian vannak, mint az idén konfirmáltak, kis híján húszan. Igehirdetés után, melyet ma is Szabó Zsolt lelkész úr tartott (alpigéje Mózes II. könyvének 19. fejezete volt), a szertartás az Úr asztala mellett és előtt folytatódott.


Szabó Zsolt lelkész elmondta, hogy az egy éve lelkiismeretesen készülő hatodik osztályos gyerekek előkonfirmációja következik, majd megköszönte néhai Botos András tiszteletes úr özvegyének, Botos Magda kántornőnek áldozatos munkáját, mellyel az elég nagyszámú gyermeksereget felkészíteni igyekezett. Ezt a munkát meghálálták kitűnő feleleteikkel a jövendő egyháztagok. Annak ellenére, hogy még csak hatodikosok (múltak!), Szabó tiszteletes úr kérdéseire mindannyian habozás nélkül, érthetően, szépen válaszoltak. Segítséget adott nekik ehhez az a pár bátorító mondat, mely a tiszteletes úr szájából hangzott el: Ne féljetek, ne legyetek lámpalázasak, válaszoljatok bátran, érthetően. Minden így történt. A kisvizsga végezetével Botos Magda kántornő segítségével elénekelték egyházi himnuszunkat, a Te benned bíztunk-ot! A tiszteletes úr köszönő, biztató szavai után következett a záróének, majd az ifjak átvették a szüleiktől, ismerőseiktől, hozzátartozóiktól kapott gyönyörű csokrokat, fogadták a megérdemelt jókívánságokat. Végül az ő nevükben két gyerek köszönetet mondott Botos Magda kántornőnek és Szabó Zsolt tiszteletes úrnak. Mi, akik csak szemlélői voltunk e megmérettetésnek, bizonyságot nyerhettünk arról, hogy jó kezekben vannak ifjaink!

Bokor István
tanár


2011. június 18., szombat

Testvérgyülekezeti látogatás Hegyközszentmiklóson





Június 17-én a törökszentmiklósi testvérgyülekezet egy csoportját láttuk vendégül a hegyközszentmiklósi fürdőn. A magyarországi tesvéreket frissen főtt bográcsos és sütemények sora várta. A rövid találkozás során többen kipróbálták a gyógyvizet. Ebéd és fürdőzés után a templomot nézték meg vendégeink és egy rövid áhítat, majd rögtönzött orgonajáték után Nagyvárad felé vették az irányt. Az együttlét során igen jól érezték magukat mind a vendégek, mind pedig a vendégfogadó presbiterek, családjaikkal egyetemben. A viszontlátás reményében vettünk búcsút a nt. Szabó József nagykunsági esperes által vezetett vidám társaságtól, ahol az ötévestől a kilenvenkilenc évesig mindenki elégedetten távozott.

Árus László
hegyközszentmiklósi lelkipásztor


Pünkösdi ünnepély Hegyközszentmiklóson


A hegyközszentmiklósi gyülekezet kiskonfirmándusai és ötödik osztályos gyermekeinek egy csoportja zenés-verses pünkösdi műsort adott elő pünkösd első napján délután a templomban. A gyeremekeket felkészítette: Béres Angéla vallástanárnő. Gitározott: Váradi Tímea, kilencedikes diák.

Árus László
hegyközszentmiklósi lelkipásztor


2011. június 17., péntek

Nagykágya életképes (Reggeli Újság)

Nagykágya életképes - Reggeli Újság

Nagykágya - tudnak a maguk urai lenni (Biharország)

Nagykágya – tudnak a maguk urai lenni

Biharország
D. Mészáros Elek
2011/06/01

Nyüzsgött a falu vasárnap délelőtt, a porták elejét már elseperték, ünneplőbe öltözötten indultak az emberek a kaptatón felfelé a református templom irányába. Okosan döntöttek a nagykágyaiak, amikor magaslatra építették az imádkozás házát, hisz az Érmelléken annyi vesződséget okozó, falakat mállasztó salétrommal nem kell megküzdeniük.

http://biharmegye.ro/sites/default/files/styles/medium/public/06%2007%20pongracz%20kripta-kapolna.jpg

Az elszármazottak is hazajöttek erre a napra, hisz a kiskonfirmálási ünnepély összehozza a családokat, akárcsak az egy hét múlva esedékes hitvallástétel, amely a már egy évvel nagyobbakat feljogosítja majd többek között az úrvacsorával való élésre is.

Bara László református lelkipásztor, egyházmegyei főjegyző nyolcadik éve szolgál a faluban. Ez idő alatt a lakhatatlan paplakot felújították, a templomot szinte szó szerint szétverette a tiszteletes, hogy aztán kívül-belül újjáépítsék. Még ravatalozó építésére is futotta erejükből. Persze, mindez nem működött volna, ha a „karmestert” nem vették volna körül „mesterhegedűsök”. Például Fodor Károly és Ecsedi Ferenc a harangtartó szerkezetet újította fel ingyenesen. Nemrég kapta a hírt Bara tiszteletes, hogy egy Magyarországon élő híve a harang villamosításának költségeit akarja magára vállalni. Egy holland kapcsolatra tettek szert, az ottani hittársaik a kommunizmus idején lerongyosított felekezeti iskola rehabilitációs költségeibe szállnának be. Szociális és kulturális munka folyna a hajdani tanintézetben, ahol az idősek mellett a fiatalok számára is nyílna foglalkoztatási lehetőség. Erre nagy szükség van, fejtette ki a lelkipásztor, hisz a fiatalok nevelése jelenti a majdani egyház létét. Saját munkáját most látja részben beérni, hisz a nyolc éven át formált gyereksereg legnagyobbjai már aktív tagjai a gyülekezetnek, részüknek érzik az egyházat.

Zsíros kenyeres zsúr

Élő, tevékeny fiatalsága van Nagykágyának. Ennek egyik bizonyítéka, hogy egy műtétre váró fiatalember megsegítésére jótékonysági bált szerveztek. A fellelkesedett IKE-s fiatalok további pénzgyűjtési akcióba fogtak, ezúttal a helyi Harmatcseppek néptánccsoportot nyerték meg egy jótékonysági fellépésre. Épp ottjártunk délutánjára tervezték az eseményt, amit egy zsíros kenyeres zsúrral fejeltek meg. A befolyó összeget az egyik IKE-tag édesanyjának orvosi kezelésére ajánlották fel.

Bara számára nagy kihívást jelentett a vasárnapi két istentiszteleti alkalom bevezetése, a régi egyalkalmas vasárnapok rossz beidegződésén nehéz változtatni. Ezen enyhít némiképp a lelkész által végzett sorozatos családlátogatás, melynek során a személyes sorsok megismerése, kitárulkozása közelebb viszi a lelkipásztort az emberekhez. És ez fordítva is érvényes. „Rég templomkerülők egyszer csak feltűnnek az istentiszteleten, gyermekeiket elküldik a vallásórákra” – sorolja a személyes kontaktus hordozta eredményeket.

Falutanács papötletből

Nagykágya közigazgatásilag Székelyhídhoz tartozik, a falu érdekeit Nagy István képviseli a városi tanácsban. A település szűkös költségvetéséből kevés jut a falunak, így a legkönynyebb a nincsért a tanácsost hibáztatni. Éppen ezért Bara tiszteletes úgy gondolta, jobb, ha nem csak egy ember viszi a vállán az egész közösség terhét, így a térségben egyedülálló kezdeményezésbe fogva, megalakították a tizenöt tagú falutanácsot. Azóta jobban fel tudják állítani a gondok fontossági sorrendjét, szemétgyűjtési akciókat szerveznek, rendezettebbé vált a falukép. Egyik nagy gondjuk a vízhiány, a falu egy részén van vezetékes víz, míg a magaslaton élők naponta cipelik a folyékony életet, hisz a dombon élőknek még az állatok itatására ásott kutak is szűkösen mérik az áldást. Csak a falu szélén áthaladó út az egyedül aszfaltozott, viszont nagy eredmény, hogy a többit sikerült kavicsszórással járhatóvá tenni. Régente előfordult, hogy az éktelen sár miatt pokrócba göngyölve szállították a beteget a falu szélén rekedt mentőautóig. Gyakoriak a lopások is a faluban, sok az idős ember, akiknek udvarán éjszakánként bátran garázdálkodnak a tyúktolvajok. Főként, ha rendőr mutatóba sem jár arra.

Az uraság visszatért

Ezeréves múltra tekint viszsza a cseh eredetű Pongráczok históriája, akik hajdanán Sziléziából telepedtek át a Felvidékre. Számtalan hírességet adtak a magyarságnak, Mikszáth Kálmán a Beszterce ostromának központi figuráját gróf Pongrácz Istvánról mintázta. A rendszerváltozást követően a ma Ausztriában élő Pongrácz Vilmos Nagykágyára jött, hogy felkeresse itt elhunyt őseinek nyugvóhelyét. Az egykori kriptafolyosót, a föléje magasodó kápolnával, az értékek után kutakodók feldúlták. A gróf először ezt tétette rendbe, a helyi katolikusság ma a kriptakápolnában tartja a miséket. Az egyre gyakoribb látogatása során megismerte, megszerette az itt élőket, különböző módon segíti a két történelmi egyházat, létrehozta a Pongrácz Alapítványt, aminek révén falugondnoki autót vásároltak. Ha valakinek gondja akad, Bersánszki András falugondnoknál kell csak jelentkeznie, és már indul is a jármű, hol betegszállításban segíteni, hol iskolásokat utaztatni.

A gróf az ősi vagyonból mindössze az ötvenhektárnyi legelőt, valamint a nagy értékű kastélyparkot kapta vissza. A több száz hektáros szántók, valamint az impozáns kastély viszszaszolgáltatása még nem történt meg.

Az oltványok nagymestere

Nagy Gábor szőlősgazda az 1882–88-as filoxérajárványt követően Európa-hírű minőségi szőlőoltványtelepet létesített Nagykágyán. Négyszáz munkása is volt egyszerre, akik képzett szakemberek irányításával dolgoztak. Korát meghazudtoló üzleti érzékkel magyar és német nyelvű katalógust jelentetett meg potenciális vásárlóközönsége számára. A minőségi követelmények meghozták a várt sikert, naponta több vagon oltványt is útnak indítottak a bihardiószegi vasútállomásról.

Nagy Gáborról méltatlanul feledkezett meg az utókor. Manapság, amikor mindenkiről mindent elneveznek, emléktáblát emelnek, addig a magyar szőlőtermesztés „megmentőjéről” ritkán esik szó.

Távozóban a Pongráczok kápolnateraszáról próbálok messze nézni. A magaslatról minden békés nyugalmat áraszt. A grófi park arborétuma, értékes famatuzsálemeivel kitágítja a látóhatárt, nem a térben, hanem az időben. Gróf Pongrácz Istvánné, Bolza Karola az utolsó nagykágyai grófnő lovát ugratja. Lombok árnyai alatt ficánkol a káprázattá érett régmúlt. Lebukó napfény kapaszkodik a lósörénybe.


2011. június 16., csütörtök

Érmelléki diákok a vallás-tantárgyversenyen

Akikre büszkék lehetünk…

A Bihar Megyei Tanfelügyelőség az idén is megrendezte a vallásolimpiászt, amelyen V-VIII osztályos tanulók mérhették össze tudásukat.

A területi szakasz február 19-én volt Margittán, amelyre 93 érmelléki diák jelentkezett. Közülük korosztályonként az első 7, legjobb osztályzatot elért tanuló jutott tovább a megyei szakaszra, amelyre március 24-én került sor a nagyváradi Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnáziumban.

Gyermekeink, szorgalmuknak és felkészítő tanáraik lelkiismeretes munkájának köszönhetően, nagyon szép eredményeket értek el a megyei szakaszon is.


Budai Anita és Darabont Réka felkészítő tanárukkal, Bordás Máriával, Margittáról

Közülük is a legbüszkébbek lehetünk Darabont Réka és Budai Anita margittai tanulókra, akik az V. osztályosok között III. illetve II. helyezést értek el.


Tripó Melinda tanárnő és tanítványa, Füstös Mirjám Érszőlősről


Oláh Mária tanárnő és tanítványai: Jakab Emőke és Tripó Debóra

A VI. osztályosok versenyében a micskei Jakab Emőke I díjjal, Tripó Debóra pedig dicsérettel térhetett haza. Füstös Mirjám, Érszőlősről, szintén dicséretben részesült.


Benke Judit tanárnő és tanítványa, Kisded Andrea Szalacsról

A VII. osztályos Kisded Andrea Szalacsról ugyancsak dicséretet kapott, míg a margittai VIII. osztályos Jakab Benjámin első lett.


Az első díjas Jakab Benjámin Margittáról

Hálát adunk Istennek az elért eredményekért, és reméljük, hogy jövőre még több gyermek sikerének örvendhetünk!

Bordás Mária
vallástanár
Margitta

A Bocskai Társaság díjátadó ünnepsége Érmihályfalván

Mottó: "… az erdélyiek és magyarországiak mindenekben oltalommal, segítséggel légyenek egymáshoz, mert tudó dolog az, hogy az visszavonással nagy birodalmak is elromlanak, viszontag az egyezséggel kicsinyek is nagyra nevelkednek…"

Bocskai István (1557-1606) Testamentomából




Meghívó

A Bocskai István Társaság folyó év június 25-én szombaton 11:00 órakor (helyi idő szerint) Érmihályfalván a református templomban ünnepi istentisztelettel – díjátadással – emlékezik Bocskai István fejedelemre, az 1606. június 23-án megkötött bécsi béke 405. évfordulója alkalmából.

Az ünnepség programja:

  • Igét hirdet Tőkés László lelkipásztor, az EU parlament alelnöke.
  • A bécsi béke történelmi jelentőségéről előadást tart Sárkány Viola, a Bocskai István Társaság elnöke.
  • Laudatiot mond: Dr. Négyessy Istvánné.
  • A Társaság 2011. évi díjazottja: Dr. Raffay Ernő egyetemi tanár.
  • Sas Kálmán mártír református lelkészről emlékező beszédet mond Kovács Zoltán egyházközségi főgondnok, Érmihályfalva polgármestere.
  • Sas Kálmán emléktáblájának és Bocskai István mellszobrának koszorúzása.
  • Közreműködik az Érmihályfalvi Református Egyházközség Musica Sacra kórusa.
  • Ebéd.
  • Kísérő program: Pécsi L. Dániel festőművész „Jelképeiben is él a magyarság” vándorkiállításának megnyitása és megtekintése.
  • Könyvvásár.

Szeretettel hívjuk és várjuk Önt és családját (a presbitériumot, gyülekezeti tagokat). Kérjük a létszám visszajelzését (az ebéd miatt) a bocskaiistvantarsasag@gmail.com címre, ill. a 70/632 8369 telefonszámra, lehetőleg még ezen a héten.


Bocskai István Társaság
Sárkány Viola elnök

Érmihályfalvi Református Egyházközség
Balázs János Dénes lelkipásztor



2011. június 15., szerda

Esperesi jelentés - Érmelléki Református Egyházmegye 2010

Esperesi jelentés
Az Érmelléki Református Egyházmegye
2010. évéről

Nagytiszteletű Közgyűlés!

Jelentésem elején köszönetemet fejezem ki azon gyülekezetek presbitériumainak, illetve azon közgyűlési tagoknak, akik a 2010-es egyházmegyei választások rendjén, az esperesi tisztségre engem jelöltek és rám szavaztak. Köszönöm megtisztelő bizalmukat. Azokat, akik nem engem jelöltek és nem rám szavaztak arra kérem, hogy fogadjanak el hivatali elöljárójuknak és támogassanak minden egyházépítő munkámban.

Egyházmegyénkben mindenkire szükség van! Az elkövetkező hat esztendőben számítok minden lelkipásztor, gondnok, presbiter és más egyházi tiszt- és tisztségviselő szolgálatára, támogatására. Esperesként sem több, sem kevesebb nem akarok lenni, mint amire református egyházunk törvénye feljogosít, illetve kötelez.

"Krisztus a jövő, együtt követjük Őt!"
– ez volt a fő üzenete a 2009. május 22-én, Debrecenben ülésező Alkotmányozó Zsinatnak, s ez kell legyen a mi célunk és feladatunk is. Krisztust kell követnünk, senki mást! Jövőnk csak úgy lesz szebb, épülő és áldott, ha együtt, egymást segítve, egymásban bízva tudjuk követni az Élet Urát!

Isten az, aki a jövendőt készíti számunkra. Ő nemcsak múltunk és jelenünk, de jövendőnk is. Ezért az emberek, szolgatársak irányában kifejezett köszönetnél is előbbre való a hála és köszönet a mindenséget teremtő és fenntartó Istennek. Őt, a mi Urunkat illeti a hála és magasztalás mindazokért a jókért, amiket az elmúlt esztendőben készített gyülekezeteink és magyar református népünk számára.

"Menjetek el szerte az egész világba, hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek. Aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül, aki pedig nem hisz, elkárhozik." (Márk 16,15)

Az útmutatás, amelyet a Feltámadott ad a tanítványoknak a missziós feladatra vonatkozik, amelynek egyetemes jellege kétféle módon fogalmazódik meg:

  • elmenni az egész világra
  • mindenki számára hirdetni az evangéliumot

Jézus parancsát a tanítványok hűséggel és legjobb tudásuk szerint teljesítették. Elindultak a szélrózsa minden irányába és vitték, hirdették az evangéliumot: Jézus Krisztus, golgotai keresztfán történő áldozatával, megváltotta a világot.

A feladat, melyet a Feltámadott bíz ránk, ma sem kevesebb! Az evangélium üzenete ott van templomainkban, de azt tovább kell vinni az otthonokba, a szívekbe. Kényelmes dolog lenne csak azok számára hirdetni az evangéliumot, akik a templom padjaiban ülnek. Félmunkát – vagy még annyit sem – végeznénk, ha csupán azokkal lenne kapcsolatunk, akikkel Vasárnaponként találkozunk. Az evangéliumot mindenki számára hirdetni kell! Ma, amikor az otthonában ülő ember oly sok mindent megkap, házhoz kell vigyük számukra a Megváltó szavait.

Ehhez a nagy munkához viszont, melyet család- és beteglátogatásnak nevezünk, szükségünk van segítségre, támogatásra. Elsősorban a presbiterekre gondolok, akik a saját körzetüket rendszerint kellene látogassák. De segíthet ebben a munkában a nőszövetség is. A népszámlálási adatokból bizonyára ki fog tűnni, hogy milyen sok kallódó, Isten és egyház iránt közömbös ember él körülöttünk. Ezekről az emberekről sem szabad lemondanunk, valamilyen megoldást kell találni, hogy integráljuk őket az egyházi életbe.

Nagyon fontos a gyerekekkel és ifjakkal való foglalkozás. Nem igaz az, hogy az ifjúságot nem lehet kezelni és hívő életre nevelni. Lehet, csak ez nagy áldozatot és törődést igényel. Egyházmegyénkben több olyan rendezvényt, tábort, vetélkedőt rendezünk évente, amelyek által a fiatalságot meg tudjuk szólítani. Reméljük, és hisszük, hogy Isten megáldja ebbéli törekvéseinket.

A diakónia, szeretetszolgálat szervezett formája, a presbiterképzés, a különböző csoportok (nőszövetség, ifjúsági, presbiteri stb.) számára tartott Bibliaóra még sok gyülekezet életéből hiányzik. A mi feladatunk, hogy mindezeket elkezdjük, megvalósítsuk. Igyekeznünk kell minden korosztályt elérni, mert Krisztus parancsa szerint mindenki számára hirdetnünk kell az evangéliumot!

Az emberek hitre jutásáért sokat kell dolgoznunk és imádkoznunk. Ehhez a munkához kérünk erőt és áldást Mennyei Atyánktól! Ámen.

Az igei gondolatok után lássuk néhány konkrét ügyünket, említésre méltó dolgunkat Egyházmegyénk és Gyülekezeteink életének összefüggésében.

Lélekszámi adat: 23.173 lélek (férfi, nő, gyerek)
Családok száma: 9.717

Népmozgalmi adatok:
  • keresztelés: 278
  • temetés: 451
  • természetes apadás: 173
  • általános apadás: 215 (elköltözések, kitérések + a természetes apadás)
  • konfirmáltak: 334 (ebből 6 felnőtt)
  • házasságkötés: 125 (74 egyező, 51 vegyes)
  • temetés: 451

Istentiszteleti alkalmak:
  • templomlátogatás: 7-30%
  • úrvacsorával élők száma: 3.046 személy alkalmanként. Ez 13%.
  • évi igehirdetések száma: 9.281
  • 18 gyülekezetben van hátköznapi Istentisztelet
  • 12 gyülekezetben tartanak gyerek és ifjúsági Istentiszteletet
  • 18 gyülekezetben van gyülekezeti, 20 gyülekezetben van ifjúsági, 9 gyülekezetben van nőszövetségi és 4 gyülekezetben van presbiteri Bibliaóra.
  • 36 gyülekezetben tartották meg az Imahetet, mindenütt vendégszolgálatokkal
  • egyházmegyénkben a tavalyi év folyamán 235 alkalommal tartottak gyülekezeti ünnepélyt és 155 alkalommal szeretetvendégséget

Istennek legyen hála érte, hogy a legkisebbtől a legnagyobbig minden gyülekezet szószékén hirdettetik az Isten Igéje, a helyi és körzeti iskolákban ott vannak lelkipásztoraink és vallástanáraink, hogy az evangélium szerint reformált hit erejével tanítsák a jövő egyházának tagjait.

Beruházások, építések, javítások:
  • Albis: Iskola épületének renoválása
  • Apátkeresztúr: a templom mennyezetének cseréje és szószék felujítás
  • Bályok: motoros kaszagép vásárlása
  • Berettyószéplak: ravatalozó építés, kerítés csere, harang villamosítás
  • Bihardiószeg: Imaterem felujítása
  • Érbogyoszló: imaterem felujítás és templomjavítási terv
  • Érkeserű: parókiaépítés
  • Érkörtvélyes: a lelkészi iroda teljes felujítása
  • Érmihályfalva: református iskola, diakóniai terem és imaterem rendbetétele
  • Érsemjén: templomjavítás
  • Érselind: új templombútorzat és ereszcsatorna
  • Érszőllős: ravatalozó építés és templomfelujítás
  • Értarcsa: gyülekezeti ház tetőszerkezetének felujítása
  • Gálospetri: imaterem felujítása
  • Hegyközszentmiklós: termálfürdő korszerüsítése
  • Jankafalva: parókia tetőzetének teljes cseréje, világháborús emlékmű felállítása, fűtőtestek felszerelése
  • Magyarkécz: toronysisak felujítása és parókia javítás
  • Margitta: a parókia tetőzetének cseréje, az irodák fűtésének teljes felujítása
  • Micske: parókia és templom javítás
  • Monospetri: ravatalozó építés
  • Nagykágya: harang tartószerkezetének cseréje
  • Ottomány: melléképület építése
  • Poklostelek: kertészet üzemeltetése, parókia javítása
  • Sándorfalva: gyülekezeti terem építése
  • Szalacs: ravatalozó építés és templomajtók cseréje
  • Szentjobb: esperesi hivatal kialakítása, imaterem korszerüsítése, új kerítés
  • Székelyhíd: templom javítás és féleresz készítés

A lelki és anyagi fejlődés mellett a következő gondokkal is szembetaláljuk magunkat:
  • nehéz anyagi helyzet
  • a gyülekezet apadása
  • akadozik a fizetés felvétele
  • gyülekezet elszegényedése, elrománosodás
  • közömbösség

Jelentésem távolról sem teljes, de vegye figyelembe a Nagytiszteletű Közgyűlés, hogy a 2010.-es esztendő utolsó három hónapjában töltöttem be csupán az esperesi tisztséget.

Imádságban hordozom a lelkész társaimat, a gyülekezeti elnökségeket és a gyülekezetek életét küzdelmeikben. Hálás vagyok a támogatásokért és az értem mondott imádságért. Az egyházmegye szolgálattevőinek külön is köszönöm, hogy a sok feladatuk mellett az egyházmegye életére is áldoznak energiáikból. És újra és újra erősítsen meg bennünket a közös szolgálatban is az ÚR ígérete: "Nem maradok el tőled, nem hagylak el!" (Józs. 1.5c)

Kérem jelentésem elfogadását.

Rákosi Jenő esperes

Szentjobb, 2011 tavasza


2011. június 13., hétfő

A Presbiteri Szövetség közgyűlése Szentjobbon

„ Azután ezt mondta az Úr Mózesnek: Gyűjts össze hetven férfit Izráel vénei közül, akikről tudod, hogy a nép vénei és elöljárói. Vidd oda őket a kijelentés sátrához, és álljanak föl ott veled” ( 4 Mózes 11,16).

2011. április 16-án, szombaton délelőtt került sor az Érmelléki Református Egyházmegye Presbiteri Szövetségének Közgyűlésére, melynek helyszíne a szentjobbi református templom volt. Az egyházmegye 37 gyülekezetéből 9 gyülekezet képviseltette magát (Berettyószéplak, Bihardiószeg, Érbogyoszló, Érköbölkút, Érmihályfalva, Érsemjén, Margitta, Ottomány és Szentjobb)


A közgyűlésen résztvevők

A nyitó áhitatot Rákosi Jenő esperes, helybéli lelkipásztor tartotta a Róma 12,3-8 alapján, kihangsúlyozva, hogy mindenkinek – lelkésznek, presbiternek, egyházfinak, diakónusnak – megvan a maga feladata, melyet az Úr bízott rá, és azt hűséggel, alázattal, és józanul gondolkozva kell teljesítse, az Istentől kapott hit mértéke szerint. A nekünk adatott kegyelem szerint kell munkálkodjunk „a tanító a tanításban, a buzdító a buzdításban, az adakozó szerénységben, az elöljáró igyekezettel, a könyörülő pedig jókedvvel” (Róma 12,8).


Ványi Attila, PSZ-elnök

Az Érmelléki Református Egyházmegye Presbiteri Szövetségének 2010-es eseményeit és beszámolóját Ványi Attila elnök ismertette, aki a presbiterképzés fontosságát és jelentőségét hangsúlyozta. Most már lehetőség van arra, hogy egyházkerületi vagy egyházmegyei szinten történjenek képzések, de ugyanez megvalósítható gyülekezeti szinten is. A jelenlegi érdektelenség mellett még nagy gondot jelent az anyagi oldal, de reméljük, hogy az idei évben ezen is tudunk változtatni.


Darabont Tibor, missziói előadó

Tartalmas előadás következett az elnöki beszámoló után, melyet Darabont Tibor ottományi lelkész, az Érmelléki Református Egyházmegye missziói előadója tartott a presbiteri tisztség kialakulásáról, amiben röviden felvázolta egyháztörténeti példákkal, hogy milyen küzdelmeknek kellett végbemenniük, ameddig református anyaszentegyházunk elfogadta, és bibliai rendje szerint meg is valósította a gyülekezetek presbiteriális rendszerét. A presbitereknek képezni kell magukat, hogy a mai kor kihívásainak megfelelően tudják ellátni tisztüket, de mindenek előtt Bibliájuk alapos ismerőivé kell válniuk.

A közgyűlés szeretetvendégséggel zárult.

Rákosi Jenő
lelkész-esperes


Szalacsi konfirmáltak első úrvacsoravétele

Az új egyháztagok első Úrvacsora-vétele a szalacsi református templomban

https://lh4.googleusercontent.com/-UyaCAwPl1zE/TfWh2qo4C_I/AAAAAAAABE8/u27_XltetaE/S8000004.JPG

Ma egy hete, június ötödikén, azzal a szilárd elhatározással váltak el egymástól a frissen konfirmált egyháztagok, hogy egy hét múlva, Pünkösd vasárnap, a hagyományokhoz híven mindannyian ismét együtt lesznek az Úrasztala körül, hogy részesüljenek az Úrvacsora jegyeiben. Ezt megelőzte a bűnbánati istentiszteleteken való részvételük, hogy lelkileg kellőképpen felkészülve részesülhessenek az Úrasztala étkeiből, Krisztus testéből és véréből.

Az ünnepi istentiszteletet most is Szabó Zsolt beszolgáló lelkészünk tartotta. Az igehirdetés az Apostolok cselekedete 2. részének 1-8. terjedő versein alapult. Beszélt arról is, hogy az Apostolok cselekedetei helyett a Szentlélek cselekedetei címet is kaphatta volna a Biblia ezen része, hisz a Szentlélek kitöltetéséről, a mindennapi emberek életében betöltött szerepéről van benne szó. Szó esett az első, az ősgyülekezet megalakulásának jelentőségéről a mai református ember számára. A prédikáció végén áldott, békés Pünkösdi Ünnepeket kívánt a gyülekezet tagjainak.

Az Úrasztal megterítve várt bennünket. Köré sorakoztak a most konfirmált ifjak, köztük két-három az elmúlt évekből is. A gyülekezet figyelő tekintete előtt vették magukhoz az Úrjézus testét és vérét jelképező kenyeret és bort, majd foglalták el helyüket az Úrasztalával szembeni padokban. Itt énekeltek tovább, míg az egész gyülekezet az Úrasztalhoz járult, hogy az úrvacsorában részesüljön. Utolsóként a kántornő, Botos Magda asszony és a harangozónő részesült úrvacsorában. Míg ez történt, a gyülekezet orgonakíséret nélkül énekelt. Érdemes és tanulságként átgondolásra méltó idézni az alkalomhoz illően Túrmezei Erzsébet Pünkösd után című versét:

Pünkösd előtt - sóvárgás titkos mélye,
Pünkösd előtt - ígéretek zenéje.
Pünkösd előtt - esedezés, esengés.
Pünkösd előtt - halk hajnali derengés.
Pünkösd előtt - szent vágyak mozdulása.
Pünkösd előtt - koldusszív tárulása.
Csendesen várni - várni, hinni, kérni!

S pünkösd után -szent égi erőt-vetten,
pünkösd után - Lélekkel telítetten.
pünkösd után - bátor tanúvá lenni,
pünkösd után - régit kárnak ítélni.
Krisztusnak élni és másoknak élni,
minden mennyei kincset elfogadni,
és pünkösd után - adni, adni, adni!


Bokor István
tanár




Tekintse meg fotóalbumunkat!


2011. június 9., csütörtök

Konfirmáció Kiskerekiben





Izgalommal készülődtek a konfirmandus ifjak életük egyik kiemelkedő eseményére, a konfirmációra a Kiskereki egyházközségben. Nyolcan tették le a fogadalmat és kapták meg a felhatalmazást és áldást eljövendő keresztyén egyháztagságukra: Pál Kitti Anett, Béldi Szabolcs, Nagy Barbara, Herman Mátyás, Kovács Kinga, Koncz Patrich Krisztián, Szilágyi Orsolya Júlia, Nagy Ervin.

Hitükben megerősödve tekinthetnek a következő nagy eseményére református életüknek, a pünkösdkor való első úrvacsorázásra.

Székely István
református lelkipásztor