2011. március 20., vasárnap

A monospetri református egyházközség

Barcsa János egyháztörténeti tanulmányában (1910) azt írja, hogy az "odajött katolikusok egy Monasterium Petri-t találván ott, erről nevezték" el. A különböző időkben kelt okmányokban így olvasható: 1215 Petri, 1270 Petry, 1332 Molnospetri, 1535 Malmospetry. A XIII század elején Középszolnok megyéhez tartozott. Nevével először a Váradi Regestrumban találkozunk 1215-ben, majd 1219-ben. Az 1800-as évektől kezdve már a ma ismert nevén találkozunk a településsel.

Földrajzi helyzete és története: Barcsa leírása szerint "régen a margittai és bogyoszlói határon egy kis tért ültek meg s 1724 előtt költöztek megyei rendeletre a Berettyó vize melletti mai helyre. Előbbi helyét pusztának nevezték." Jakó Zsigmond viszont azt írja tanulmányában, hogy a Berettyó völgyében fekvő Monospetrit 1270-ben az egyedi monostorhoz tartozó falvak között sorolják fel. Ez utóbbi valószínűbbnek látszik, bár az első magyarázat mellett is lehetne további érveket felsorolni.

A község megtelepülését a XIII. század előttire teszik egyes kutatók. 1270-ben már a Gutkeled nemzetség birtoka. A Monostor falvainak felosztása után a Jankafalvi ág kezére került. A XIV-XV. századok fordulóján – e családok kihalása után – pedig a Zólyomiaké és a leányági leszármazottaiké lett. A település magyar volta mellett tanúskodnak a talált személynevek, melyek nagy része tiszta magyar név; alig akad néhány román, vagy bizonytalan személynév.

A lakosság alakulása: Középkori feljegyzésekből 7 magyar nevet és egy bizonytalant találtak. A XVI század elején 82 magyar nevet, 19 bizonytalan és egy román nevet találtak. 1554 körül Zólyomi románokat telepített be, így "1599-ben már külön oláh községről hallunk" melynek lakossága majdnem annyi, mint a magyaroké. Vagyis 39 magyar, 31 román. Ekkor már egy másik földesúr: Varkóczy Tamás keze terjed ki a falu határára.

A török hódoltság alatt a falu szinte teljesen kipusztult. (Ez idő tájt még egy kis török mecset is épült.) Utána ismét benépesült, 1715-ben kettő, 1720-ban 14 magyar jobbágyot tartanak nyilván benne. 1773-ban, pedig mint magyar nyelvű község szerepel. Az 1800-as évekre a reformátusok lélekszáma meghaladja a 200-at. Meglepő, de ez a szám (csakis a reformátusoké!) a XIX század egész ideje alatt alig változik. Nem úgy a katolikusoké, akiknek betelepedésével, a falu lélekszáma csaknem megháromszorozódott.

Napjainkban a falu ismét magyar nyelvűnek mondható, bár mind a románok, mind az eredeti magyarok kevesebben vannak a túlsúlyban lévő nem magyar eredetű római katolikus többséggel szemben, kiket hosszú ideig tótoknak neveztek. Mára azonban a katolikus lakosság mind nyelvében, mind érzelmében magyarnak mondható. Az utóbbi években leginkább a roma származású betelepültek lélekszáma ugrott meg, ők ma már lassan meghaladják a reformátusok számának kétszeresét.

Adatok a reformátusok lélekszámáról: 1817: 208; 1822: 197; 1831: 209; 1869: 204; 1896: 229; 1956: 195; 1963: 250; 1966: 227; 1972: 247; 2005: 260. A római katolikusok lélekszáma ma: 650 (a romákkal együtt közel a duplája).


A monospetri református templom

A templom története: A mai református templom helyén már a XVI. században istentiszteleti hely állt. Ebben a templomban a reformáció előtt Veres barátok miséztek.

1637. június 17-től találjuk feljegyezve a református gyülekezet első lelkipásztorának nevét. A XVII. század második felében Monospetri már anyaegyház.

1698-ból származó úrasztali edényekről is találunk feljegyzést.1726-ban a Pósalaky család címere "díszíti" a templom belsejét. Ma is meglévő legrégebbi tárgyak a XVIII század elejéről valók.

1905. szeptember 12-én délben az ősi templom a parókia szomszédságában keletkezett tűzvészben három lakóházzal együtt porig égett. Nagyszabású gyűjtőakció kezdődik a gyülekezet férfitagjainak részvételével, akik otthagyván az aratást, házról házra, faluról falura járva gyűjtenek az új templom javára.

1906-ban Kis György építész-vállalkozó már új templom építését vezeti, mely csakhamar el is készül. 1907-ben kerül sor az új templom felszentelésére. Egyetlen karzat kivételével a teljes bútorzat is ekkor készül egyszerű, puritán stílusban. 1907-ben az egyházközség a templomot a Fonciere, pesti biztosító intézettel 1915-ig tűzkár ellen biztosítja.

A templomon az 1950-es évekig csak kisebb javításokat hajtottak végre. 1967-ben toronyjavításra, 1968-ban toronyfestésre, 1970-ben a toronygömb-javításra került sor. 1978-79 között komoly külső, belső javításra került sor, mindössze néhány évvel az új parókia felépítése után. 1983-ban belső renoválás volt, majd a kilencvenes években újból javították kívül, belül a templomot. Legutóbb a templom tető-faszerkezetének a felújítására, cseréjére került sor.

A templom kelet-nyugattájolású, 12 m hosszú, 5m széles, 6 méter magas. A torony 2x2 m alapú, 14 m magas. Ülőhelyek száma: 80.


Gyülekezeti csoportkép

Lelkipásztorok: Beregszászi Lőrinc 1637.- Tersóczi Péter 1666.- Kövesdi Péter 1671.- Marjai János 1678.- Surki András 1686.- Solti István 1696.- Kémeri Benedek 1702.- Szatmári Ferenc 1711.- Gyáni György 1712. - Csengeri Pál 1713.- Zilahi János 1716.- Gyulai Ferenc 1718.- Hollósi György 1719.- Nánási János 1725.- Zilahi János 1731.- Csengeri Mihály 1732.- Szigeti László 1736.- Ecsedi György 1742.- Medgyesi László1752.- Várai János 1758.- Komáromi Pál 1760.- Medgyesi György 1761.- Komjáti László 1765.- Sukoni István 1769.- Kalmár János 1772.- Gálfi Péter 1774.- Sámi Sámuel 1775.- Szetek György 1777.- Solymosi Gábor 1779.- Komjáti László 1781.- Szolnoki Sámuel 1786.- Budai József 1787.- Marosi József 1792.- Borbély József lévita 1795.- Imre János 1797.- Kaldi József 1801.- Földesi György 1802.- Séru József 1806.- Kulcsár György 1809.- Sári Dániel 1832.- H. Antal 1851.- Lénárt Péter 1863.- Váry János 1868.- Lipcsei Pál 1873. 1873-1950 között érábrányi lelkészek szolgáltak be. Kádár Miklós 1950.- Tőkés Elek 1951.- Benczúr Gábor 1954.- Szendrei Dénes 1963.- Péter Miklós 1966.- Sípos József István 1969.- Katona Jenő 1974.- Bereczki András 1977.- Pázmány József 1980.- Molnár Irma 1984.- id. Mátyás Árpád 1987.- Oláh Lajos 1987.- Nagy István 1994.- Zsargó János 1996.- Darabont Tibor 2000.- ifj. Mátyás Árpád 2002.

A parókia jelenlegi épületét 1972-ben adták át rendeltetésének. Azóta egy kis raktárhelyiséggel (korábban iroda) valamint egy gyülekezeti teremmel bővült.

Jelenleg egy református ravatalozó van épülőfélben a temetőben. A tulajdonképpeni épület szinte teljes egészében elkészült, hátra van még egy hosszú, fedett terasz megépítése és a kápolna környezetének kialakítása, valamint a megrongált kerítések újjáépítése.


Az épülőfélben levő ravatalozó


Gyülekezeti élet: Istentiszteleteink látogatottsága 12-26% között mozog, ünnepeken többen, más vasárnapi istentiszteleteken kevesebben vesznek részt. Egyetemes imahetet, bűnbánati istentiszteleteket, bibliaórákat tartunk, a gyerekeknek pedig vetítéssel egybekötött vallás és gyermek- bibliaheti alkalmakat tartunk immár saját program szerint. A konfirmandusok számára vetítéssel egybekötött előadások is elhangzanak az ún. kátéórai alkalmakon.

Az elvilágiasodás elleni lelki küzdelem egyik utóbbi eredménye az a kis amatőr kórus, mely az elmúlt esztendőben többször is fellépett az egyes istentiszteleti alkalmakon, megörvendeztetve ezzel az egybegyűlteket.

Azt kérem Istentől, hogy fiatalokat és időseket egyaránt megragadva szaporítsa az üdvözülők seregét sok-sok monospetri atyánkfiával is!

ifj. Mátyás Árpád
monospetri lelkipásztor



Vallásórás gyermekek