Gavrucza Tibor székelyhídi lelkész igehirdetése és kiállítása a Debreceni Nagytemplomban (videó)

Istentisztelet a Debreceni Református Nagytemplomban 2011. február 20-án



Lícium Médiaportál


AZ IGEHIRDETÉS ALAPIGÉJE:

„Csendesedjetek el, és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten!” (Zsoltárok 46, 11)

AZ ISTENTISZTELET RENDJE:

• Apostoli köszöntés Széles Csongor
• Fennálló ének: 431
• Keresztelés
• Főének: 62, 1. 4. 5
• Hirdetések Vad Zsigmond
• Vox Iuventutis Gyermekkar éneke vez.: Pallagi Etelka tanár
• Előfohász Szilágyi Tamás vallástanár
• Igeolvasás: I. Királyok 19, 9-12
• Imádság
• Igehirdetés előtti ének: 156
• Igehirdetés: Zsoltárok 46, 8-12 Gavrucza Tibor székelyhídi lelkész
• Igehirdetés utáni ének: 274, 3
• Imádság, Úri ima, Áldás
• Gryllus Dániel és Halmos Béla éneke
• Záró ének: 270, 1-2. 5
• Orgona: Csorba Gergő gyülekezeti kántor

300 MB .FLV videó letöltése

(*) FLV Player letöltése

Gavrucza Tibor kiállítása a Debreceni Nagytemplomban (fotók)

Fotók:
Nagytemplom Debrecen

2011. február 20-án a vasárnap délelőtti istentisztelet után kerül sor Gavrucza Tibor kiállításának megnyitójára. Az istentiszteleten és a megnyitón közreműködik Gryllus Dániel.

Gavrucza Tibor lelkész-képzőművész kiállítása a Debreceni Nagytemplomban

Igehirdetés és képzőművészeti kiállítás

Teljes képernyős nézet

Bihardiószeg - borlovagok (fotók)

Bihardioszeg - borlovagok

Tekintse meg fotóalbumunkat!

Borlovagokat avattak Diószegen (Reggeli Újság)

Borlovagokat avattak Diószegen - Reggeli Újság


Teljes képernyős nézet

A "béke borlovagjait" avatták fel Bihardiószegen (fotók)

A béke borlovagjai - Bihardiószeg

Tekintse meg fotóalbumunkat!

Fotó: Rencz Csaba
(Bihari Napló)

A "béke borlovagjait" avatták fel Bihardiószegen

A "béke borlovagjait" avatták fel Bihardiószegen

erdon.ro
Rencz Csaba
2011.02.21.

Bihar megye - Látványos ünnepség keretében szombat délben 17 taggal megalakult Bihardiószegen az Európai Borlovagrend Érmelléki Legátusa. A borlovagrend ausztriai, magyarországi és romániai képviselői, illetve az érmelléki tagjelöltek a szertartás előtt, majd utána is végigvonultak a község főutcáján.


„Nagyon szép ez a menet, díszére válnak Diószegnek”, hallottuk egy idősebb hölgytől, aki háza előtt állva figyelte a felvonulókat szombat délben Bihardiószeg főutcáján. Az Európai Borlovagrend Érmelléki Legátusának megalakulási és tagfelvételi szertartása – Várdai József és Rittner Tibor borászok kezdeményezésére – felvonulással kezdődött. Az iskola elől indult a menet, melyet a Szentjobbi Hagyományörző Huszár Egyesület, illetve a helyi Gróf Széchenyi István Huszárszázad tagjai vezettek, utánuk az érmihályfalvi Syluette menettánccsoport az őket követő fúvószenekar zenéjére lépkedett, majd következtek a borlovagrend vezetői, tagjai, a tagság várományosai, és a hozzátartozók. A vonulás a református templomig tartott, ahol a ceremóniára került sor. Az esemény rendkívül nagy médiaérdeklődést váltott ki, nem csak a magyar, de a román megyei és országos írott és elektronikus sajtó számos képviselője volt jelen. Kamerák kereszttüzében köszöntehette román és magyar nyelven a megjeleneteket Bognár Levente aradi alpolgármester, borlovag, az esemény ceremóniamestere.

A béke szolgálata

Elsőként Gellért Gyula helyi lelkész kért áldást a rendezvényre, annak résztvevőire. Áhitatához János evangéliumából idézte a Kánai menyegző azon részét, melyben Jézus a vizet borrá változtatta. Ez volt Jézus első csodája, megmutatva, hogyan lehet a rosszból jó – ma is egy csoda történik, amikor érmelléki borlovagokat avatnak, akik méltók kell legyenek ehhez a csodához, mondta a tiszteletes. Igemagyarázatát románul is megismételte, majd a Miatyánk is két nyelven hagzott fel. Ezt követően dr.Jenei József, a Kismartonban (Eisenstadt, Ausztria) 25 éve alapított Európai Borlovegrend szenátora és magyarországi nagykövete mondta el ünnepi beszédét (magyarul, melyet Bognár Levente fordított románra). Szót ejtett a borlovegrend szabályzatáról, és legfőbb céljukról, mely a béke szolgálata. Utóbbi miatt a béke a lovagjainak is nevezik magukat, akik nemzetiségre, felekezetre, politikai nézetekre való különbség nélkül hirdetik a toleranciát, melyet a békés egymásmellett élés alapkövének tekintenek. A bor a jó ízlés tanítómestere, mely a megértéshez, a testvériség jelképéhez vezet, vélte. Hozzátette: a lovagi élethez vezető út küszöbének átlépését jelenti az avatás a lovagrend új tagjainak.

Avatási ceremónia

Ezt követte az avatási ceremónia melyhez az addig az első sorokban ülő jelöltek szólításuk sorrendjében kisorakoztak az úrasztala köré. A ceremóniát az eddig nevezettek mellett Timár János borbíró és Pölös Attila hospes, a lovagrend magyarországi konzulátusának tagjai, illetve Florin Torcoş hospes, az aradi borlovagrendi konzulátus képviseletében végezték. A jelöltek a lovagrend szablyájára tett kézzel mondták el a rövid esküt, majd nyakukba akasztották a lovagrend érmét, melyet – mint tudatták – a bor színeiként számon tartott piros–sárga–zöld szalag díszített. Következett a lovagi kupa körbehordozása, melyből az előzőleg megáldott borból ivott mindenki – mármint az avatottak – egy–egy kortyot. Ezután a lovagi címet igazoló oklevelek, illetve egy–egy lovagrendi címerrel díszített nyakkendő átadására került sor. Dr.Jenei József felhívta a figyelmet: a lovagi jelképeket csak ünnepekkor, illetve hasonló ceremóniák alkalmával javasolt viselni.

Érmelléki borlovagok

Tudni kell, hogy a borlovagrendben négy „fokozat” van: hospes, bortanácsos, borbíró, borlovag (hölgyek esetében bordáma). A diószegen avatottak az első, alap fokozatot kapták meg. Ennek megfelelően hospes lett: Chifiriuc András (Bihar), Dan Mihai Corbut, Fábián Tibor, Jakab László, Mados Attila, Tolnai László, Tolnay Gábor, Várdai József (Diószeg), Cristian Drimba, Lakatos Péter képviselő, dr.Popa Dorin, Rittner Tibor, Tolnay István, Zatykó Gyula (Nagyvárad), Kovács Lajos (Székelyhíd), László Sándor (Szentjobb), Nagy Sándor (Hegyközszentimre). Az Érmelléki Legátus vezetőségét később választják meg. Előléptették bortanácsossá Szlovákia nyugat–romániai tiszteletbeli konzulját, a feladatát Szalontán teljesítő Miroslav Iabloncsikot. A ceremónia végeztével annak résztvevői kivonultak a templom elé, ahonnan immár a községközpont másik irányába indultak el a főutcán, majd visszatértek a kiindulási ponthoz, az iskola elé. Utolsó momentumként a központi vendéglőben került sor az ünnepi ebédre, melyet megelőzően természetesen borral koccintottak. A vendéglő bejárata fölött a borlovagrend jelmondata volt olvasható: In Honorem Dei et In Honorem Vini (Isten és a bor tiszteletére).

(A dr.Jenei Józseffel készült interjúnkat, melyből kiderül egyebek mellett, hogy ki lehet borlovag, és, hogy ahhoz nem is feltétel szőlős- illetve borosgazdának lenni, később olvashatják.)

• Regionális szerepe lesz az Érmelléki Legátusnak

Bihardiószegen pörög az élet (Biharország)

Bihardiószegen pörög az élet

Biharország
Mészáros Zsuzsanna
2011. február 18.

Az Érmellék volt református esperese, Gellért Gyula egy örökké tevékeny, magas hőfokon pörgő személyként vonult be a köztudatba. Ezt a fokozott tempót megkövetelte munkatársaitól is. A leköszönt esperes Bihardiószeg lelkipásztoraként sem hazudtolja meg önmagát, habitusa változatlan maradt, csak immár nem az egész egyházmegye gondját-terhét cipeli a vállán, minden energiájával a szűkebb gyülekezeti közösséget szolgálja.

Gellért Gyula bihardiószegi református lelkipásztor

E hét végén a tizedik alkalommal sorra kerülő helyi borversenybe is bekapcsolódik. A huszárparádéval, menettánccal tarkított rendezvény egyik nagy eseménye lesz a borlovagavató, amelyre a református templomban kerül sor.

A nemzettudat ápolása mindig is központi helyet jelentett Gellért életfelfogásában. Ezt a tényt láttatja a márciusban sorra kerülő lármafaállítás is, amely megfosztatva hajdani hadijelzést szolgáló funkciójától, a nemzetfogyásra figyelmeztet. A lelkipásztor ötlete alapján készült lármafa kivitelezését Petrucz József helyi alkotó vállalta fel, aki ezúttal az ecset helyett vésővel a kézben igyekszik kiélni művészi hajlamait. A tölgyfából készült jelnek mind a négy oldalán ugyanaz a díszítő motívum lesz látható, így figyelmeztetve a négy égtáj felé szétszóródott, megtépázott magyarságot. Az ölében gyermekét tartó édesanya alakja fölé magasodik a drámai töltetű szövegnek: "Ne ölj meg". Az oszlop alsó részén mint ősi magyar motívum a tulipán lesz megjelenítve.

A májusban sorra kerülő hortobágyi huszártúrán részt vevő Bihardiószegi gróf Széchenyi István Huszárszázadot elkíséri a tiszteletes is, akit az igei üzenet tolmácsolására kértek fel a szervezők. A gyülekezet Asók István kórusa is meghívást kapott az eseményre.

Bihardiószegen nagy szolgálatot tesz az elmagányosodás ellenében a református diakóniai központ, ahol előszeretettel fogadják az idős, elhagyatott embereket, olyanokat, akik vágynak az emberi szóra, kibeszélhetik gondjaikat, örömeiket. E találkozókon rendszerint jelen van a lelkipásztor is, aki igehirdetés keretében erősíti a lélekben megfáradtakat, a járni képteleneket maga szállítja gépkocsiján a központig és onnan haza. A lelkiek mellett mindig kisikeredik a test táplálása is, gazdag ebéddel fejelik meg a hetenkénti tartalmas együttlétet. Az egyházi konyhát működtető diakóniai központ még a nyár folyamán egy látványában is pompás haranglábbal fog gazdagodni, a harangot svájci testvérek ajánlották fel.

Gellért ügyködésének köszönhetően évente megemlékeznek az 1604-ben zajlott győztes nyúzóvölgyi csatára. A csataimitációval megkoronázott eseménysor egyre gazdagabb látványossággal vonzza az érdeklődőket. A csata és a történelmi múlt felidézése mellett népművészeti vásárt, hagyományőrző bemutatókat is tartanak, néptánc, népdal ékesíti a látványosságot. Nem csoda, hogy lassan népünnepéllyé növi ki magát az ezres tömegeket vonzó megemlékezés, ahová nemcsak Erdélyből, de immár Magyarország közelebbi és távolabbi csücskeiből is jönnek résztvevők. Gellért nem titkolt vágya, hogy zarándokhellyé növekedjen a Nyúzóvölgy, egyfajta érmelléki Csíksomlyóvá, ahol az egészséges, szélsőségektől mentes nemzeti öntudat ébrentartása lenne a cél. Az egykori csata színhelyét rendszerint kölcsönbe kapták a tulajdonosoktól a rendezvény idejére, de Gellért nagy örömmel újságolta, hogy most pályázati pénzből lehetőség nyílik a terület egy részének a megvásárlására.

Petrucz József festménye a diószegi református templomról

Imahét Szentjobbon (fotók)

Szentjobb - Imahet

Tekintse meg fotóalbumunkat!

Szentjobbi ifjak kirándulása (fotók)

Szentjobb - Ifjak kirandulasa

Tekintse meg fotóalbumunkat!

Szentjobbi ifjak kirándulása Zilahon

„Senki a te ifjúságodat meg ne vesse, hanem légy példa a hívőknek a beszédben, a magaviseletben, a szeretetben, a lélekben, a hitben, a tisztaságban” (1 Timótheus 4,12).

2010 karácsonyán, a gyerekek ünnepi műsora mellett az ifjak is készültek egy pár énekszámmal, előadással, szavalattal, mely megörvendeztette a gyülekezetet. Az ünnepre való készülődés, illetve a jól sikerült műsor után ígéretet tettem, hogy egy kirándulásra viszem el mindazokat, akik részt vettek a próbákon és vállalták a karácsony esti szereplést.

A kirándulásra 2011. január 22-én, szombaton került sor. Még sötét volt, mikor a vidám csapat elindult, hogy új tájakat, vidékeket lásson.

Az első állomás Selymesilosva volt, ahol édesanyám nemcsak szeretettel, de terített asztallal is várta az ifjú sereget. A reggeli elfogyasztása után egy kis hógolyózásra is volt idő, majd Zilah irányába haladtunk tovább. Itt a református templomot néztük meg, melynek történetét a Zilah-Belvárosi gyülekezet lelkésze, Püsök Sándor Csaba ismertette, aki egy-egy képeslapot ajándékozott mindenkinek a zilahi templomról.

A zilahi templom főbejárata előtt

A Meszes-tetőn, a téli ruhába öltözött erdő csodálatos látványt nyújtott számunkra, majd a következő és egyben utolsó állomás, Kolozsvár felé vettük az irányt.

Kolozsváron megnéztük a Szent Mihály templomot, a Mátyás szobrot, a teológia épületét, aztán egy három dimenziós mesefilmet néztünk meg a moziban.

Délután még jutott idő egy nézelődésre, vásárlásra, majd az est beálltával hazafele indultunk. A kicsit zsúfolt napnak a fáradtsága nem érződött a fiatalok kedvén, lelkesen énekeltek és beszélgettek a napi élményekről.

Csoportkép a Mátyás szobor előtt

Ezzel a kirándulással nemcsak jutalmazni akartuk mindazokat, akik szavalatokkal és énekekkel vallást tesznek a Megváltó Jézus Krisztusról, hanem másokat is ösztönözni szeretnénk, hogy a konfirmáció után ne kikopjanak a gyülekezetből, hanem csatlakozzanak az ifjúsági csoporthoz.

Az ifjúság nevelésében számítunk a presbitérium, a szülők, sőt az egész gyülekezet segítségére, támogatására és együtt imádkozzunk és kérjük Isten áldását, hogy tegye eredményessé ebbéli törekvésünket.

Rákosi Jenő
szentjobbi lelkipásztor

Reményik Sándor: Ne ítélj (vers)

Reményik Sándor

Ne ítélj

Istenem, add, hogy ne ítéljek -
Mit tudom én, honnan ered,
Micsoda mélységből a vétek,
Az enyém és a másoké,
Az egyesé, a népeké.
Istenem, add, hogy ne ítéljek.
Istenem, add, hogy ne bíráljak:
Erényt, hibát és tévedést
Egy óriás összhangnak lássak -
A dolgok olyan bonyolultak
És végül mégis mindenek
Elhalkulnak és kisimulnak
És lábaidhoz együtt hullnak.
Mi olyan együgyűn ítélünk
S a dolgok olyan bonyolultak.
Istenem, add, hogy mind halkabb legyek -
Versben, s mindennapi beszédben
Csak a szükségeset beszéljem.
De akkor szómban súly legyen s erő
S mégis egyre inkább simogatás:
Ezer kardos szónál többet tevő.
S végül ne legyek más, mint egy szelíd igen vagy nem,
De egyre inkább csak igen.
Mindenre ámen és igen.
Szelíd lepke, mely a szívek kelyhére ül.
Ámen. Igen. És a gonosztól van
Minden azon felül.

Kecskeméthy István: Töröld le hát könnyedet! (vers)

Kecskeméthy István

Töröld le hát könnyedet!

Töröld le hát könnyedet
Gyarló keresztyén!
Mért hurcolnád bűnödet?
Megváltotta éltedet
Jézus keresztjén.

Töröld le hát könnyedet
Félénk keresztyén!
Mért emészt a félelem?
Felírva a győzelem
Jézus keresztjén.

Töröld le hát könnyedet
Síró keresztyén!
Mért epeszt bú, fájdalom?
Ott az ír: az irgalom
Jézus keresztjén.

Töröld le hát könnyedet,
S kövesd az Urat!
Egész világ ellened,
De semmit nem árt neked:
Ő veled marad!

Interjú Jónás Sándor bályoki lelkipásztorral (pdf)

Hitre vezetni a mindenkori embert

Teljes képernyős nézet

Túrmezei Erzsébet: A legnehezebb kérés (vers)

Túrmezei Erzsébet

A legnehezebb kérés

"Legyen meg a Te akaratod!"
Ha elkerülnek gondok, bánatok,
Könnyű kimondani. De ha nehéz
Órák jönnek, s az öröm ködbe vész?
Ha a szív vérzik, a lélek zokog,
Ha éjszakának tűnnek nappalok,
Eltördelni mégis a mondatot,
Hogy "legyen meg a te akaratod!"?

Inkább sikoltanék: "Atyám, ne, ne!
Miért kell ennek így történnie? !"
Szívem keserű lázadásba jut,
Ha érthetetlen előtte az út.
Sírva tesz fel kínzó kérdéseket:
"Én Istenem, hát ez a szeretet? !"

Aztán elcsitul: "Bocsáss meg, Atyám!"
Te szeretsz engem híven, igazán.
Kínban vergődő szívvel is tudom:
Te vezetsz engem a legjobb úton.
Ellenemre is véghezviheted,
De szívem attól nem lesz csendesebb.
Taníts meg hát szívből kiáltani
Ne csak szájjal, de szívvel mondani:
"Ahogy te akarod, ne ahogy én!"
A békesség csak így lesz az enyém.

Lehet az út tövises, meredek,
Amerre vezetsz, bátran mehetek.
S mindennapi kérésem az marad:
"Add, hogy csupán Téged kívánjalak!"

"Legyen akaratod", ha nap nevet.
"Legyen akaratod", ha éj temet.
Legyen most és mindörökké! Igen!
Fogd meg a kezem, fogadd el a szívem!
Ha utam célját el is takarod:
Hiszek! Legyen, ahogy Te akarod!

Reményik Sándor: A Te akaratod (vers)

Reményik Sándor

A Te akaratod ...

Teljesüljön a Te akaratod:
A Miatyánkból ezt tudom már csak.
Bimbóban nem marad meg a virág,
És visszafele nem foly a patak.

Teljesüljön a Te akaratod:
Be fölösleges minden más beszéd…
Az én kezem, e vézna, gyönge kéz
Hogy tartaná fel az Isten kezét?

Minden léleknek csak egy útja van
És csak ezen az egy úton mehet.
És nem lépheti által önmagát
És öntörvénye ellen nem tehet.

Bizonnyal minden úgy van jól, ahogy van.
És ez az eszme megnyugvást is ád:
Ki sorsával vív, alája kerül
És győz, ki néki megadja magát.

Bódás János: Úrvacsora (vers)

Bódás János

Úrvacsora

Az csak igazi, az a hit,
mely mindig ád s tesz valamit,
mely testet ölt, él s látható,
termő, jövővel bíztató,
mibe itt, s ma lényegül át
Krisztus, megmutatván magát
tebenned is: ha emberül
dolgozol s nem selejt kerül
ki a kezedből, - s hogyha kést
rejt szó, kéz - te adsz békülést.

Ha ott küzdesz azok között,
kik ma űzik az "ördögöt":
háború, nyomor démonát.
s az ember boldogság-jogát
váltják meg, de nem véres érvvel:
a munka s eszme fegyverével!

Lásson a gyanakvó világ
hitet, mely nemcsak szóvirág,
de úgy terem és úgy ragyog,
mint Krisztus-szava: én vagyok!

Ezt parancsolja ő maga
ha terítve az asztala:
vérem ital, a testem étek,
íme vegyétek és egyétek,
S amit én tettem, azt tegyétek!

Csiha Kálmán: Szeressétek a templomot (vers)

Csiha Kálmán

Szeressétek a templomot

Tudom, sok a gond és a baj,
és sokszor nagyon sok a bánat.
Mégis, mégis szeressétek,
szeressétek e drága házat:
szeressétek a templomot.

Sok értéktelen limlomot
elrabolt tőlünk ez az élet.
De légy áldott, hogy meghagyott
mi Istenünk, örökre Téged,
és meghagyta a templomot.

Szeressétek a templomot,
hol Ige szól és szál az ének,
s azoknak, kik el nem jöttek
mondjátok el: kik hisznek, élnek,
s Istenben bíznak szüntelen.

Mondjátok el: ki hűtelen,
s ki hitetlenül gyenge, gyáva,
az Isten szent, nagy seregében
azokra nincs szükségünk máma,
csak arra, kiben hit lobog!

Igen, lehet, hogy nagy dolog
mindent egy lapra tenni fel,
de higgyétek: ha Isten szól,
hogy induljunk, hát menni kell
hősen, erősen, biztosan.

Lehet, hogy nem jönnek sokan,
de aki jön az itt ne féljen,
annak a szívén tűz lobogjon,
annak a lelke lángban égjen
és mondja el mindenkinek:

Van egy hely, ahol nincs hideg,
van egy hely, ahol láng lobog,
van egy hely, ahol béke van,
van egy hely, ahol szív dobog,
s szeretet árad szüntelen.

Ne jöjjön, aki hűtelen,
de jöjjön, akinek van hite,
jöjjön boldogan, biztosan,
jöjjön Istenhez el ide
az ősök drága templomába.

És tegyen hitet itten állva,
hogy vérrel, könnyel és imával
és mindenekkel harcra szállva
és szembe nézve a halállal
megőrzi ezt a templomot!

Sok értéktelen limlomot
elrabolt tőlünk ez az élet,
de meghagyta a templomot.
A templomot ne hagyjátok,
a templomot szeressétek!
Szeressétek a templomot!

Interjú Jónás Sándor bályoki lelkipásztorral

"Hitre vezetni a mindenkori embert"

erdon.ro
Rencz Csaba
2011.02.10

Bihar megye - Nemrégiben köszöntötték a bályoki reformátusok Jónás Sándor lelkipásztort abból az alkalomból, hogy 25 éve került a gyülekezet élére. Ugyanebből az alkalomból kértük meg a tiszteletest, tekintsen vissza erre a negyedszázadra, illetve beszéljen életéről, tapasztalatairól.

-Hol született, milyen családból származik?

-1958. szeptember 2-án születtem Székelyhídon. Ám oda csak születni vittek, a gazdag multú, kies Szentjobbon nevelkedtem 15 éves koromig. Édesapám, Jónás Márton, egy hithű római katolikus család második gyermeke. Amúgy hárman voltak testvérek, mindhárman fiúk. Apámat három éve temettük. Édesanyám, Rozsályi Irma pedig mélyen vallásos református család utolsó sarja. Négyen lettek volna testvérek, de egyik nővérét elvitte a torokgyík, bátyját pedig a vérhas. Így ketten maradtak Julianna nővérével. Rozsályi nagyapám házában kezdődött az életem, mert szüleim is itt húzódtak meg az esküvőjük után. Úgy vélem ennek köszönhetően lettem én református, mert a családom Jónás ága szinte kivétel nélkül római katolikus. Kemény összecsapás volt ez akkor két család között: egyik vaskalapos pápista volt, a másik pedig vastagnyakú kálvinistaként ismerte hitét igaznak. Különös játéka a sorsnak, hogy mindkét ágból lett egy papnövendék. Na, persze Csilik János a Jónások ágából római katolikus pap lett, jómagam képviseltem a Rozsáiakat, így református lelkipásztor lettem. Kedves rokonom ugyanazon a napon volt első misés, amikor engem a Református Teológiai Intézetből kibocsátottak.

-Mi indította a lelkipásztori hivatás felé?

-Mint mondottam, 15 évig voltam igazán szentjobbi. Aztán Nagyvárad következett, ahol a volt Premontreibe (akkor 4.sz. Elméleti Liceum, ma Eminescu) jártam, és ott is érettségiztem 1977-ben, humán tagozaton. Már csak vakációs vendég voltam otthon. Szerettem az irodalmat, a verseket, szerettem olvasni. Gyakran szerepeltem iskolai ünnepségeken szavalatokkal, szerepekkel, énekekkel. Roppant lámpalázas voltam – és vagyok – de jó érzés volt – és ma is az – ha figyelnek rám az emberek. Anyai nagyapám presbiter volt, majd édesanyám is az lett. Szinte abban a kis református templomban nőttem fel, ahol édesanyám emlékezete szerint az első karácsonyi szereplésemet végigsírtam, úgy három éves koromban. Valamennyi lelkipásztorom, aki falumban szolgált, a példaképem volt. Mindenikük más-másért. Szerettem a lelkipásztorok társaságát, szüleim is szívesen fogadták őket. Mivel kis egyházközség volt a mienk, elég sok lelkész megfordult nálunk. Ez a környezet adott egy olyan indíttatást, mely lassan a Teológia felé vezette életutam. Amúgy akkortájt az volt a divat, hogy érettségi előtt megkérdezték: merre – hová? Az én hivatalos válaszom az agronómia volt. Titokban pedig készültem a Bibliából. Így esett meg velünk az a cifra móka, hogy Halász Zoli osztálytársammal a Teológia folyosóján összefutva arról érdeklődtünk kölcsönösen: „hát te meg mit keresel itt?” Aztán elvégeztem tanulmányaimat 1982-ben. Az első fokú lelkészképesítő vizsgán, amit mi kispapinak becézünk, néhai Vidits György akkori vikárius kinézett magának, így frissen végzett kispapként Nagyvárad-Újvárosra kaptam segédlelkészi kinevezést. Ennek nagyon örültem, mert nagyváradi volt a választottam is, Kovács Hajnalka, akit mint középiskolai osztálytársat ismertem meg 1974-ben, amikor Bánffyhunyadról Váradra költöztek. Diákszerelem ért házastársi kapcsolattá kettőnk között: 1982-ben összeházasodtunk. Két év múlva megszületett egyetlen gyermekünk Attila. Az érettségi tablót is mi őrizzük a parókián.

-Mikor kerültek Bályokra?

-Újvároson három év három hónapot töltöttem segédlelkészként. Albérletben laktunk, de a civilizált környezetet nagyon meg kellett fizetni. A fizetésem fele arra ment rá, hogy szolgálhattam a gyülekezetben. Vidits György hirtelen halála után már nagyon vágytam egy önálló parókia után. Ez idő tájt ment betegnyugdíjba Bályokon néhai elődöm, Bálint István. Így 1986 január 9-én kézhez kaptam Bályoki kinevezésemet, január 1.-i visszamenő hatállyal. Első szolgálatom rá három napra, január 12-én volt. Bottyán Gyula bátyám, mikor megtudta, hogy hova megyek, röviden így szólt: „Nem rossz hely Bályok, ugyan a parókiája kissé romos, de jó hely.” Áldott emlékű elődöm a kémeri (Szilágy megye) származású Bálint István 21 évet töltött előttem, és mindent megtett a gyülekezet haladásáért. Templomjavítás, kerítés, parókia szobáinak plafonozása, padlózása stb. Maradt azért munka nekünk is, bizony valóban elővillantak a téglák a málladozó vakolat alól. A templom csatornája lelógott a déli oldalon, járda nem volt a parókia bejáratánál. 1986-tól a „bukfencig” csak tájkolgattunk, mert még mindig őrzöm azt az akkori püspökségről jött „direktívát”, mely szerint a temetőbe egy gramm cementet sem szabad felhasználni, templomban nem éghet csak egyetlen égő, az is csak addig, amíg felolvasom az alapigét. Tűzifa alig volt, a szénnel bűzöltünk inkább, mint fűtöttünk. A konyhánkban télen rendszeresen befagyott a víz a vödörben. Kisfiunk ekkor mindössze másfél éves. Gyakran kaptam azon a feleségem, hogy titokban sírdogál. Városi lányként falura – nehéz kezdet.

-Milyen, mekkora gyülekezet élére állt?

-Bályokot 830 lélekkel vettem át, de ebben ott lapult egy jelentős roma kolónia latens statisztikája. Ez jelentős százalékát képezte gyülekezetünknek. Ma ők Bályok kripto-protestánsai: csak akkor jönnek, ha baj van. Jelenleg 350 egyházfenntartónk van. Lassan apadunk, mert nem csak a természetes apadás (elhalálozás), hanem a mai világra oly jellemző elvándorlás is morzsol bennünket. Ha már a számoknál tartunk, íme 25 év statisztikája a mai napig: kereszteltem 299 lelket, konfirmáltam 225 lelket, eskettem 104 párt. Temettem 372 bályokit (!), 15 környékbelit, és 253 nagyváradit (segédlelkész korszakomban) – összesen 640 lélek 28 és fél év alatt! Helyettesítettem Érábrányban 9 hónapot, Betettyószéplakon 4 hónapot.

-Mit tudtak elérni az utóbbi években?

-A kissé jobb világ a változás után következett, amikor holland támogatással felújítottuk a parókiát, bevezettük a vizet a fürdőszoba is – holland ajándék. Járdát öntöttünk, csatornáztunk, 2001-ben kívül-belül felújítottuk templomunkat. Harmadik nekifutásra kész lett az önálló központi fűtés, mely ellátja a parókiát és a templomot. Megoldottuk a temető karbantartását, közben a Polgármesteri Hivatal megyei támogatással felépítette ravatalozónkat. Hogy mire van szükség a további szent küzdelemhez? Elsősorban hitre és önzetlen áldozatra. A második tényezőt egy Montecuccoli (majdnem pappá lett) atyafi emlegette sokat állítólag, és ez a pénz. Az elsőtől függ a második. Anyaszentegyházunknak és a mai lelkipásztornak is elsősorban hívő emberekre van nagyon nagy szüksége. Nekem azok a bályokiak adnak erőt, akik hitüket nem csak hangoztatják, hanem meg is élik.

-Mi a véleménye az egyházon belüli hangulatról?

-Ami a lelkészek közötti hangulatot illeti, nos, a papság nem egy elkülönült faja az emberiségnek. Még akkor sem, ha némelyek előszeretettel hangoztatják ennek ellenkezőjét. Mi az emberek között élünk, mint a nagy bibliai elődök, a próféták, apostolok, az ősegyház vezetői is egykor. Ennél fogva szinte törvényszerű azon külső hatások, befolyások jelenléte, melyek, ha nem vigyázunk, részrehajlókká tesznek politikailag, egyházilag egyaránt.

Amikor nálunk választási hangulat volt, arra figyelmeztettem híveimet, hogy az egykori ellenséges hatalmak 50-60 év alatt kibékültek egymással. Nekünk nincs még 50-60 évünk erre. A békesség megfizethetetlen. Igen, változtak az emberek, a körülmények alapos behatása nyomán. A mai ember számára kitárult a világ. Az általunk hirdetett Krisztus már a főpapi imájában is így könyörög: „Nem azt kérem, hogy vedd ki őket e világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól.” (János 17,15) Így szól hozzánk a mai világ modern Krisztusa. Modern az, ami időszerű. „Jézus Krisztus tegnap és ma és örökké ugyanaz.” (Zsid. 13.8) Szabad nekünk a mai ember nyelvén beszélni. Vannak akik a sok zenei elemre, vagy akik a modern világ kínálta eszközökre esküsznek. Szerintem a cél ugyanaz: hitre vezetni a mindenkori embert. Az eszközök változnak, no, meg ahogy a bályokiak mondják, az ujjaink sem egyformák.

Terveink vannak még. Megszoktuk Bályokot, és az itteni népet erényeivel, hibáival együtt. Reméljük, hogy a további munkához megadja a Mindenható a sokszor kért egészséget, hitet és reménységet. Szolgálatom 29. évében csak ennyit kérek.

Füle Lajos: Teremtél-e? (vers)

Füle Lajos

Teremtél-e?

Azért vagy itt, hogy hivatásod töltsd be.
Isten sokáig vár a jó gyümölcsre.
Míg napjaid a semmibe peregnek,
Hány gondja, kínja vár az embereknek,
Hány könny, kiáltás, fájdalom a testben!
Maradt-e szív, kéz miattad üresen?
Van-e magány, mi ellenedre szólhat?
Teremtél-e az Örökkévalónak?
Kell-e az Ige akkor is, ha vádol?
Tanultál-e a meddő fügefától,
Vagy ürességed látszatokkal födted?
A "Még egy év" is lassan már mögötted,
Maholnap véget ér a földi élet…
Felmérted-e, hogy mennyi év mivé lett,
s mi lesz, ha ez már az utolsó hónap?
Teremtél-e az Örökkévalónak?

Dsida Jenő: Menni kellene házról házra (vers)

Dsida Jenő

Menni kellene házról házra

Nem így kellene hűvös, árnyas
szobából, kényelmes íróasztal
mellől szólani hozzátok, jól
tudom. Menni kellene házról
házra, városról városra, mint
egy izzadt, fáradt, fanatikus
csavargó. Csak két égő szememet,
szakadozott ruhámat, porlepett
bocskoromat hívni bizonyságul
a szeretet nagy igazsága mellé.

És rekedt hangon, félig sírva,
kiabálni minden ablak alatt:
Szakadt lelket foltozni, foltozni!
tört szíveket drótozni, drótozni!

Balog Miklós: Igehallgatás (vers)

Balog Miklós

Igehallgatás

Kenyérként add, Uram, örök Igédet,
Míg bennem a kenyérharc elpihen!
Tudom, szavad most épp nekem izen.
Tegyen raboddá, mint igaz igézet!

Élet legyen bennem, ne csak idézet!
Ne bosszantson, ha éle eltalál,
S ne örvendjek, ha éppen másra áll,
Ne untasson, ha újra jóra késztet!

Adj hozzá mindig jól halló fület,
Ha engem szólít, ne legyek süket,
Szerinte élnem az én érdekem!

Igéd nélkül nem volt, s nincs s nem lesz élet!
Ez ad neki roppant jelentőséget.
Ezért hallgatlak most: beszélj velem!

Balog Miklós: Krisztus a szőlőtő (vers)

Balog Miklós

Krisztus a szőlőtő

Én vagyok a szőlőtőke,
Atyám a műves.
Lemetsz minden vesszőt, amely
Gyümölcstelen, üres.

Amelyik meg gyümölcsöt hoz,
Megtisztítja szépen,
Hogy még többet teremhessen,
Mint amennyit régen.

Ti már tiszták vagytok ama
Beszéd által, melyet
Szóltam néktek mindarról mi
Új embert nevelhet.

Maradjatok hát énbennem,
Így én is bennetek,
Mert gyümölcsöt nálam nélkül
Sosem teremhettek.

Én vagyok a szőlőtőke,
Ti a szőlővesszők:
Hogyha bennem maradtok, csak
Úgy lehettek termők.

Ha valaki meg nem marad
Bennem, az elszárad,
S tűzre vetik, mint levágott
Száraz szőlőágat.

De ha bennem megmaradtok,
S bennetek beszédem,
Bármit akartok, megadom,
Ha kéritek szépen.

Akkor fogják dicsérni majd
Az én jó Atyámat,
Ha sok gyümölcse lesz minden
Igaz tanítványnak.

Amiképpen az én Atyám
Nagyon szeret engem,
Akképpen én is titeket:
Maradjatok ebben!

Ezeket beszéltem néktek,
Hogy így maradjon
Bennetek az én örömem:
Új parancsolatom.

Ti vagytok a barátaim,
Ha szent parancsomat
Megtartjátok, mert a példa
Másokra is kihat.

Azért életem áldozom
Ki barátom nékem,
Ennél nagyobb szeretet nincs
Földön és az égen.

Próbáljátok ti is egymást
Ekképpen szeretni,
S múló földi életetek
Nem fog kárba veszni!

Ilyeneket mondott Jézus,
S még mennyi szép Igét!
Tartsuk meg, és megvalósul
Mindaz, amit ígért!

Bódás János: A gyülekezet énekel (vers)

Bódás János

A gyülekezet énekel

Kihallatszik az ablakon át:
Buzgón kéri Izráel Pásztorát.
Halkan szűrődik, szinte angyali.
El nem mondhatom, mily jó hallani!
Oly szép az ének - orgona zene,
Könnyes lesz sok járókelő szeme.
Örül a szívem és örül az ég,
Hogy zeng boldogan három nemzedék.
Mert itt a templom nem üres soha,
Lehet az élet zord és mostoha.
Bizony van kín, gond, bánat, rák, halál,
De a szív nyugtot itt mindig talál.

Szárnyára vesz az ének, száll velem,
Kitárul előttem a Végtelen.
Zeng a sok boldog ifjú, vén torok
Megirigyelhetik az angyalok.

Irigylem én is, hogy szívük lobog
S közös örömben együtt boldogok.
S hogy az örömöm még nagyobb legyen,
Bemegyek hát - s érzem, hogy idebenn
Köztünk az élő Isten van jelen
S szívemet én is Hozzá emelem.

Imahét Magyarkécen (fotók)

Tekintse meg fotóalbumunkat!

Margittai ifjak látogatása az élesdi gyermekotthonban

Végre eljött a nagy nap, melyet már nagyon vártunk mindannyian, 2011 január 31.-e. Hétfő reggel közel 10 órakor a margittai református ifjak, Kovács Gyula lelkipásztorral együtt elindultunk az élesdi gyermekotthonba.

A hideg, zúzmarás, téli idő és táj nem terelte el gondolatainkat arról, hogy mosolyt csalogassunk közel 30 árva gyermek arcára.

Megérkeztünk utunk céljához, ahol először az élesdi református templomot csodáltuk meg, majd nagy szeretettel és kíváncsisággal fogadtak minket az otthonba. Látogatásunk alkalmából bemutatták a házat, meséltek a szokásokról, a szabályokról, majd tea mellett szabadabban elbeszélgettünk a fiatalokkal.

A gyerekek nagyon jó körülmények között élnek, különböző korosztályt képviselnek a kicsitől a felnőttig, jól tanulnak és nagyon tehetségesek, olyanok, mint egy nagy család. Semmiben nem szenvednek hiányt, "csak" a szülői szeretetben, gondoskodásban, tanácsokban, simogatásokban...

Kovács Gyula lelkipásztor a szeretet himnuszából idézve szólította meg a jelenlévő ottaniakat és bennünket: "Ha embereknek vagy angyaloknak nyelvén szólok is, szeretet pedig nincsen énbennem, olyanná lettem, mint a zengő érc vagy pengő cimbalom. És ha jövendőt tudok is mondani, és minden titkot és minden tudományt ismerek is, és ha egész hitem van is, úgyannyira, hogy hegyeket mozdíthatok ki helyökről, szeretet pedig nincsen énbennem, semmi vagyok... Most azért megmarad a hit, remény, szeretet, e három, ezek között pedig legnagyobb a szeretet." 1Kor.13. 1-2, 13. Az igehirdetés után énekkel dicsértük az Urat, aki mindeddig megsegített bennünket.

Természetesen nem érkeztünk üres kézzel: édességekkel, élelmiszercsomagokkal, ruhákkal, játékokkal leptük meg őket, melyeket nagy örömmel fogadtak és köszöntek.

Mindezek után eljött a búcsú és a hazaindulás ideje. Mindnyájunkban maradandó emlék ez a látogatás és hisszük, hogy ha pár órára is, de boldogabbá tettük az életüket, és ez a legfontosabb! Számunkra pedig egy drága és hisszük áldott szolgálati lehetőség. Istené legyen a dicsőség!

Hégető Emma

Felvidéki imaheti vendégek Érmihályfalván

Imaheti vendégek a Felvidékről

erdon.ro
2010.02.01.

Bihar megye - A Felvidékről érkezett vendégeket köszönthettek az elmúlt vasárnap az érmihályfalvi református gyülekezetben: Orémus Zoltán kassai esperest, illetve Újlaki Ferenc főgondnokot.


Az érmihályfalvi református egyházközségben tartott idei imahét utolsó, elmúlt vasárnap délelőtti istentiszteletén a kassai testvérgyülekezet lelkésze, Orémus Zoltán esperes volt az igehirdető. Az alapigét Pál apostolnak a Korinthusbeliekhez írott második leveléből idézte: „Kegyelem néktek és békesség Istentől a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól”. Az esperes felidézte, immár két évtizede, hogy végbementek azok a politikai változások, melyek nyomán elindulhattunk egy reményteli úton, ám úgy tűnik, nem oda érkeztünk a húsz év alatt, ahova szerettünk volna. A külső változásokat nem követték a belsők – ma is harcolni kell a kísértésekkel, „de valahogy nem változik semmi”. Legnehezebb saját magán uralkodnia az embernek, és a külső ellenség legyőzése csak a „belső rendbetétel” után következhet, fejtette ki a lelkész.

Örökség, mely összeköt

A szolgálatot – nem csak a vasárnapit, hanem az egész hetit – Balázs Dénes helyi lelkész köszönte meg a vedég lelkipásztoroknak, előadóknak, kórusoknak, majd Balázsné Kiss Csilla lelkipásztor szólt arról, hogy Bethlen, Bocskai és Rákóczi öröksége összeköt bennünket (a szétszabdalt országrészeket – szerz.megj.), erőt ad ahhoz, hogy tudjunk egymásért imádkozni. A meghívást Újlaki Ferenc főgondnok köszönte meg, majd Orémus Zoltán beszélt arról, hogy a felvidéki magyarság „kvázi szabadságban” él, az anyaországi nemzeti politizálás számukra még nem jelenti a remélt szabadságot, és egyelőre csak remélik a megkülönböztetés megszűnését. Az istentiszteleten a Musica Sacra kamarakórus zsoltárfeldolgozásokkal közreműködött.

Imahét Érmihályfalván (Reggeli Újság)

Imahét Érmihályfalván (Reggeli Újság)

Teljes képernyős nézet