2011. január 31., hétfő

Ereszcsatorna került az érseléndi református templomra

A 90-es évek elején épített, majd a 2000-es évek elején bővített érseléndi református templomra először kerül ereszcsatorna. A közel 100 méternyi ereszcsatornát és lefolyót Ruha Gyula nagykárolyi vállalkozó szerelte fel. A lefolyók árokba vezetését mihamarabb szeretnénk megoldani. Isten óvja azt a munkát, amelyért mi és őseink is sokat áldoztak.

"És legyen az Úrnak, a mi Istenünknek jó kedve mi rajtunk, és a mi kezünknek munkáját tedd állandóvá nékünk, és a mi kezünknek munkáját tedd állandóvá!" (Zsoltárok könyve 90,17)

Oroszi Kálmán
érseléndi lelkipásztor














2011. január 26., szerda

Negyedszázada a bályoki gyülekezet élén

Negyedszázada a bályoki gyülekezet élén

erdon.ro
Rencz Csaba
2011.01.26

Bihar megye - Az elmúlt vasárnap nem a megszokott módon zajlott az istentisztelet a bályoki református templomban: a gyülekezet meglepetést készített a 25 éve ott szolgáló Jónás Sándor tiszteletesnek.




A vasárnapi istentisztelet egy sajnálatos esemény kapcsán már az „inditáskor” elütött a megszokottól: Balla József presbiter elhunyta nyomán a testületet ki kellett egészíteni, helyét a választói közgyűlés határozata alapján Kovács Károly foglalta el, az ő fogadalom– és eskütételére került sor. Az istentisztelet további mente a megszokott mederben látszott zajlani tovább, mígnem „gyanús lett”, hogy két egyháztag is szólásra jelentkezett, miközben jelezték a lelkésznek, hogy ő is maradjon az úrasztalánál. Ekkor derült fény arra az „összesküvésre”, melynek megszervezésére – a meglepetések természeténél fogva – titokban került sor, s melynek apropóját az adta, hogy Jónás Sándor szinte napra pontosan 25 évvel korábban lett a gyülekezet lelkésze.

Együtt jóban és rosszban

Daróczi Mihály községi alpolgármester, az egyházközség főgondnoka felsorolta az eredményeket, fontosabb munkálatokat, emlékezetes állomásokat a gyülekezet és lelkipásztora közös életútján. Azt követően Seres Erzsébet szólt az ünnepelthez a nőszövetség részéről, Soren Aabye Kierkegaard dán filozófust, teológust idézve: „Az élet csak úgy érthető, ha visszatekintünk, de csak úgy élhető, ha előre nézünk.” Így folytatta: „Huszonöt éve a bályoki reformátusok közössége nagy szeretettel várta és fogadta reményekkel teli ifjú lelkipásztorát, Jónás Sándort. Rendhagyó találkozás volt úgy a lelkész, mint a közösség életében.(...) Ha az elmúlt negyedszázad egészét nézzük, lelkészünk velünk volt jóban és rosszban: temetett, keresztelt, konfirmált, esketett – tette amit tennie kellett, sírt a sírókkal, örült az örvendezőkkel.”

25 rózsa a tortán

A felszólalók után ifj. Debreczeni László presbiter adta át a nőszövetség ajándékaként A történelmi Magyarország Szent Istvántól Trianonig című kötetet, Jónás Hajnalka tiszteletesasszony pedig egy szép csokor virágot kapott. Az ünnepelt meghatottan köszönte meg a bizalmat, és ígérte, igyekszik erre a szeretetre ezután is rászolgálni. A kedves pillanatok után a templom előtt rengeteg gratuláció és sok–sok kedves biztatás hangzott el. Végül aki csak tehette bevonult a gyülekezeti terembe, ahol a Barcsa Magdolna presbiterasszony által készített, és 25 darab fehér marcipánrózsával díszített tortát szelték fel. A presbiterek egy pezsgős koccintásról is gondoskodtak.


2011. január 24., hétfő

A nagykágyai egyházközség múltja és jelene

Az a néhány esztendő, amit együtt küzdöttünk végig az egyházközség presbitériumával, valamint híveivel, olyan eredményeket szült, amire büszke lehet ez a közösség, ugyanakkor mérhetetlen hálára indít Isten iránt, hogy ezekben az ínséges időkben ilyen gazdagon megajándékozott minket. Nem akarunk kérkedni, hiszen mindenért Istené a dicsőség, de engedtessék meg nekünk, hogy elbeszéljük mindazt, amit sikerült elérni eddig, hiszen mindezeket számba véve hiszem, nem csak mi erősödünk lélekben és Isten iránti bizalomban, hanem azok is, akik ugyan ilyen nagyságú munkákat végeznek.


Csak a falak maradtak

A templom megmentése volt a legfontosabb

A nagykágyai református egyházközség templomának épüléséről nem sok adat maradt fen. Az anyakönyvekből, valamint a templombelső falán restaurált régi feliratból nyerünk következtetéseket arra nézve, hogy a jelenlegi templom több folyamatban nyerte el a mostani állapotát. A kezdeti időkben jóval kisebb lehetett, s a gyülekezet gyarapodásával bővítésre szorult. A már említett felirat 1799-re teszi a templom építésének idejét, de az egyház tulajdonában levő kegyszerek alapján arra lehet következtetni, hogy már jóval korábban létezett a Koly-Nagykágyai egyházközség.

A templom eredeti tornya egy, a templomhajótól távolabb álló, fából készült torony volt, a jelenlegi torony pedig 1954-ben készült el. Ezt a hatalmas munkát egy ideig nem követi semmi, csak majd a nyolcvanas évek elején cserélik le a templomhajó tetőszerkezetéről a régi cserepet és fedik át fémlemezzel. Ez a munkálat nagyon fontos volt, de sajnos anyagi okok miatt nem teljes. Nem került ugyanis kicserélésre a faszerkezet, ami már akkor erősen romlásnak volt indulva. Az idő vasfoga megtette a magáét, és amint az várható volt a helyzet csak romlott.

2004 derekán a presbitérium úgy határoz, hogy nem tűr tovább halasztást a templom állapota, ezért sürgősen meg kell kezdeni az előkészületeket a javításra. Megtörténik a helybeli mesteremberek és vállalkozók megkérdezése és kiderül, hogy javításról szó sem lehet, teljes felújításra van szükség. Egy évig gyűjtjük a hozzávaló anyagot valamint megpróbáljuk biztosítani az anyagi hátteret. Már itt meg kell említenem, hogy az adakozás terén a gyülekezet derekasan kivette a részét. Megmozdult a falu apraja nagyja ha a templomról van szó és megpróbált mindenben segíteni. A tehetősebb családok szinte félévente látogattak meg adományaikkal, de volt olyan idősebb nénike, aki a napszámból haza jövet az aznapi keresetét ajánlta fel a templom javára.

2005 májusában meg is kezdődnek a munkálatok. E hatalmas munka komoly szakértelmet igényelt, ezért egy olyan mesterembert kellett keresni, aki ezt felvállalja és kellő pontossággal el is végzi. De Istennek hála nem kellett sokáig keresgélni, hiszen Létai Sándor helybeli vállalkozó és presbiter személyében meg is találtuk a magunk emberét. Ő és munkásai közel két esztendő alatt, a gyülekezet segítségével újjá építetek a templomot.

Amikor a hálaadó istentiszteleten a megújult templomban felcsendült az ének az hiszem, nem kell mondanom, hogy mi látszott az arcokon. Öröm és boldogság valamint mérhetetlen hála Isten iránt hogy egy esztendő alatt idáig képesek voltunk eljutni. A többes szám itt szó szerint értendő, hiszen összefogás nélkül nem lett volna eredmény. Híveink nem csak adományaikkal, de kétkezű munkájukkal is derekasan szolgátak az anyaszentegyházat. Volt olyan nap, amikor 30 - 40 ember munkálkodott a templom körül, és volt olyan, aki heteket itt töltött. Köszönet illeti a nőszövetséget is, hiszen ha nem is tudtak részt venni a kőműves vagy az ácsmunkában, de mégis sokat köszönhetünk nekik. A templomjavítás ideje alatt, csigatészta készítés által több mint 3000,00 lejt gyűjtöttek össze, amit a templom javítására ajánltak fel.


A felújított templomtető

A templom tetőszerkezetének és belsejének teljes felújítása több mint 150 000,00 lejbe került. Ez az összeg sok helyről adatott össze sokak által. Van benne alapítványi pénz, de ott van az egyházmegye és gyülekezeteinek segítsége is, valamint az egyházkerület támogatása. Nem kell szerintem részletezni ki mennyit adott, hisz nem ez volt az elsődleges cél, aki segített tette azt az Isten és az anyaszentegyház tiszteletéből. Az ezt követő esztendőben megkezdtük a külső munkálatokat is és 2007-ben elkészül a templom tornyának teljes felújítása.


A felújított templombelső

Más ingatlanok építése, javítása

Így visszagondolva a mögöttünk levőkre, azt kell mondani ez már „vakmerőség” amibe bele fogtunk. Alig készül el a templombelső és a torony, a presbitérium határozatot hoz egy új, korszerű ravatalozó megépítésére. Meg is kaptuk az alapokhoz szükséges támogatást a megyei tanács részéről, így nagy merészen hozzá is fogtunk. A teljes építést a református egyház vállalta fel, de adományaikkal és kétkezi munkával más felekezetűek is támogatták. Jó egy év alatt elkészült az épület, és aztán használatba is adtuk, Istennek legyen hála érte.

Most jöhetne a jól megérdemelt pihenés, mondhatnánk, ha a parókia sokat kibírt tetőszerkezete nem fáradt volna bele az időjárás viszontagságaival vívott harcába. Jól szolgáló helybeli mestereink megvizsgálják a beteget, megszületik a diagnózis: a páciens haldoklik, helyébe újat kell állítani.

2009 nyarán megtörténik az épület teljes tetőcseréje, sőt még bővítésre is futja, egy új tágas ebédlővel lesz gazdagabb a parókia. Mindezt megoldva még most sem dőlhetünk hátra kényelmesen, mondván itt „mindennek a teteje” rendben van, hiszen a régi egyházi iskolánk is romosan kacsingat felén. Na de ezt majd később.

Szervezeti és lelki élet

A 16 tagból álló presbitérium igyekszik mindenben a lelkész segítségére lenni, valamint hűségesen elvégezni a feladataikat. Jelentik a lelkésznek, ha a körzetben valaki beteg vagy valami más probléma van és végzik a lelkésszel a családlátogatás szolgálatát. Istentiszteleti alkalmainkon szép számmal jelennek meg híveink vasárnapról vasárnapra, tudván azt, hogy van miért hálát adni a gondviselés Istenének. Ahol még nagy hangsúlyt kel fektetni a lelki építésre az, a fiatalok vallásos nevelése. Megpróbálunk mindent megtenni azért, hogy ifjaink nem eltávolodjanak Istentől és az anyaszentegyháztól, hanem bekapcsolódjanak a gyülekezeti életbe. Hogy mennyire érdemes itt ezt a munkát végezni azt mi sem bizonyítja jobban, mint az a népes ifjúság, ami egy-egy nekik szervezett alkalmon megjelenik. Az anyag tehát meg van csak formálni és alakítani kell.


A parókia tetőcseréje

Terveink

Sok minden van még, amit szeretnénk megvalósítani, de talán a legfontosabb tennivalók szociális téren mutatkoznak. Nagyon sok szegény és egyedülálló öregember lakik a faluban, akik segítségre szorulnak. Dédelgetett álmunk egy olyan szociális központ létrehozása, amiben rendezvényeket tudnánk az időseknek szervezni, valamint egy olyan konyhát működtetni ahol a rászorultak meleg ételhez jutnának. Ehhez már az épületünk is meg van, amit szeretnénk felújítani és erre a célra használni. Az elmúlt pár év, és az itt végzett munka azt bizonyítja, hogy egy élni akaró közösség van jelen ebben a faluban és a nehézségek és problémák ellenére is akar valamit tenni múltja védelmére és jövője formálásának érdekében. Legyen ebben a Mindenható Szent Isten segítségünkre.

Bara László
nagykágyai lelkipásztor


A nőszövetség csigatészta készítése közben



Diakónia az Érmelléki Református Egyházmegyében

Az első gyülekezet életében az igehirdetés és szeretetszolgálat ágai szorosan egybefonódtak, a diakónusok a szeretetszolgálatban segítettek az apostoloknak. A diakónia vagy más néven szeretetszolgálat, a „Krisztusban kialakult hitközösség gyakorlati tevékenysége volt”. A diakónia nem csupán alkalmi jellegű segélyszolgálatot jelent, hanem a hit látható formája, amely tettekkel hirdeti Isten igéjét. A diakónia több mint egyszerű szociális munka, hiszen az anyagiakon túl lelki segítséget is nyújt, Isten igéjével gyógyítva a lelki sebeket. Jézus a legfőbb diakónus, aki az asztalnál szolgált tanítványainak, és az evangélium hirdetése és tanítása mellett, a kétkezi szolgálatra is hívott el embereket. Ők a diakónusok, akik az adott társadalom szűkölködő, segítségre szoruló, és krízisbe került tagjainak nyújtanak segítséget a Krisztusi szeretet és önfeláldozás erejével.

Az Érmelléki Református Diakóniai Alapítvány (ÉRDA) 1998-ban alakult, és 2000-ben került sor annak hivatalos bejegyeztetésére. Az akkori diakónus, Gergely Annamária lelkiismeretesen végezve munkáját, felkutatta az Érmelléki Református Egyházmegyéhez tartozó gyülekezetekben élő nagycsaládosokat, a fogyatékkal élők családjait és támogatásban részesítette őket. A nyári időszakban táborokat szervezett belföldön és külföldön is a fogyatékkal élők és kísérőik számára, melyre nagy szeretettel emlékeznek vissza mind a mai napig a résztvevők.

2007-ben az ÉRDA hivatalosan alkalmazott diakónus nélkül maradt, és tevékenysége lecsökkent szinte teljes mértékben a fiókszervezet működésére, a 2003-ban létrehozott micskei Sámuel bentlakásra, melyben az intézmény dolgozói a szociálisan hátrányos helyzetű családokból érkező gyermekeket iskoláztatják, nevelik, kialakítják bennük a keresztyén értéktudatot, valamint felkészítik őket az életre.

Az Egyházmegyei Tanács 2010. augusztusban döntött úgy, hogy elfogadja jelentkezésemet, és újra diakónust alkalmaz az ÉRDÁ-hoz.

Szeptember utolsó napjaiban kezdtem el az Érmelléki Református Egyházmegyéhez tartozó gyülekezetek felkeresését. Először a gyülekezetek lelkipásztorait kerestem fel, akik megadták a gyülekezethez tartozó nagycsaládosok és fogyatékkal élők neveit és címeit. Ezt követően személyesen kerestem fel ezeket a családokat, elbeszélgettem velük, sor került egy papír kitöltésére is, amely a családtagok adatait tartalmazta és különböző információkat a családra vonatkozóan. Sajnos ígérni nem ígértem semmit, csak reménykedni tudtam, hogy Isten ránk tekint, és gondoskodik arról, hogy legyenek támogatóink, hogy mi is támogatni tudjuk ezeket a családokat. Bár egy gyülekezet kivételével minden egyházközség lelkészével sikerült beszélnem, mégsem értek véget ezek a látogatások, hisz több településen megtörtént, hogy nem minden családot sikerült otthon találnom, így a lista még folyamatosan bővülni fog.

Az ÉRDA anyagi helyzetének helyreállítására 2010. október 31-én egy jótékonysági komolyzenei koncertet szerveztünk, ahova nagy szeretettel vártuk a támogatókat és támogatottakat egyaránt. Fellépő vendégeink, a Classic Arts Művészeti Egyesület tagjai, felejthetetlen élményben részesítették közönségüket. Igazán színvonalas kulturális rendezvényen vehettek részt mindazok, akik megtiszteltek bennünket a jelenlétükkel. A koncert megszervezésével tradícióteremtés is volt a célunk, szeretnénk a jótékonyság nemes hagyományát feleleveníteni, és évente több jótékonysági kulturális rendezvényt szervezni.


Támogatott nagycsalád

Alapítványunknak nemcsak földi vezetősége van, de mennyei Gondviselője is, hiszen a legkilátástalanabb helyzetekben érezzük meg gondoskodását. Egy holland alapítvánnyal való kapcsolat kezd újraalakulni, melynek vezetője ígért némi anyagi támogatást a nyilvántartásba vett családok számára. Ugyanakkor imádságos szívvel és reményteljesen tekintek tavasz felé, amikor az adó 2%-át lehet felajánlani valamilyen nonprofit szervezet számára, így az ÉRDÁ-nak is. Bízom az emberek jóindulatában és felelősségérzetében, hogy minél többen élnek majd ezzel a lehetőséggel.

A jövőre nézve komolyabb terveink is vannak. Szeretnénk egy komoly, önkéntes alapon működő diakóniai hálózatot kiépíteni az Érmelléken. Meg szeretnénk szervezni, hogy minden gyülekezetben legyen egy-két önkéntes diakónus, aki felvállalja, hogy látogatja a nyilvántartásba vett családokat, segít a különböző programok és tevékenységek megszervezésében. Jó lenne, ha lennének a gyülekezetekben olyan lelkes, megbízható önkéntes fiatalok, vagy akár idősebbek, akik szívesen bekapcsolódnának ebbe a szolgálatba, akik fontosnak tarják azt, hogy segítsenek másokon, akik komolyan veszik a Biblia szavait, mi szerint embertársainkban a Krisztust kell meglátnunk, enni kell adjunk az éhezőknek, inni kell adjunk a szomjazóknak, be kell fogadnunk a jövevényeket, meglátogatnunk a betegeket, elmennünk a foglyokhoz. Amennyiben megtesszük ezt egy emberrel is, magával Krisztussal cselekedjük meg (Mt 25, 34-40). Embereken segíteni szép és nemes feladat, és akiben megvan a képesség, hogy tud bánni az emberekkel, az nem szabad elássa ezt a talentumát (Mt 25, 24-30). Ugyanakkor Jakab apostol figyelmeztetését sem hagyhatjuk figyelmen kívül, miszerint „Aki tudna jót cselekedni, és nem cselekszik, bűne az annak.” (Jak 4,17). Amennyiben lennének érdeklődők és jelentkezők az önkéntességre, egy képzés megszervezését is vállalná az ÉRDA számukra. Így bátorítom az Érmelléki gyülekezetek tagjait, hogy gondolkozzanak el erről a szolgálati lehetőségről.

Céljaink között szerepel a régebben hagyománnyá vált találkozók újbóli beindítása is a 2011-es esztendőben. Karácsonyra ezt anyagi okok miatt nem tudtuk megszervezni, de szeretetünk szerény jelét azért igyekeztünk eljuttatni a családokhoz élelmiszercsomagok formájában.

Karácsony hetében 400 db „cipős doboz” érkezett Szlovákiából, Komáromból, amelyért köszönetet mondunk Lengyel Zoltánnak, a Felvidéki csomagok Koordinátorának és Szabó Annamáriának, a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház Diakóniai Központja igazgatójának. Köszönetet mondunk a Szentjobbi Református Egyházközség vezetőségének is, hogy magukra vállalták a csomagok szállítási költségét. Ugyanakkor köszönetünket fejezzük ki Bara László egyházmegyei főjegyzőnek, és Futó Ferenc érolaszi lelkipásztornak, hogy vállalták a csomagok elszállítását.

Isten iránti hálával mondunk köszönetet támogatóinknak is, hogy támogatásukkal segítették tevékenységünket, és hozzájárultak ahhoz, hogy Karácsonyra élelmiszercsomagot készíthessünk a nyilvántartásba vett családoknak. Így köszönjük meg a támogatását az aalteni „Stiching Christenhulp Oost-Europa” Alapítványnak, a nagyváradi Csillagocska Alapítványnak, és a Bihar Megyei Tanácsnak.


Diakónusok munkában

A válságok időszakát éljük anyagi és lelki értelemben egyaránt. Mégis aki a szűkös anyagi helyzet ellenére is támogatni szeretné az Érmelléki Református Diakóniai Alapítvány tevékenységét, szeretettel várjuk és fogadjuk adományaikat!

Jézus szolgáló munkatársai a legembertelenebb időkben is fel kell ismerjék a rájuk bízott feladatot: testileg-lelkileg segíteni mindig azoknak, akik szükséget szenvednek. Ezt szeretnénk mi is tenni. Támogatásunk kiterjed a talajt veszített, segítségre szoruló testvéreinkre is. Meg szeretnénk mutatni a szeretetszolgálat lelki és anyagi segítségét, mindig rávilágítva arra, hogy egyedül csak a Jézus Krisztusban való hitben lehet megpróbáltatásainkat, nehézségeinket, keserűségünket, szenvedéseinket, magányunkat elhordozni és megsemmisíteni. Isten legyen segítségünkre mindezekben!

Balogh Anikó
diakónus


2011. január 22., szombat

Imahét Székelyhídon (Biharország)

Imahét Székelyhídon

Biharország
szöveg és fotó:
Mészáros Zsuzsanna
2011. január 21.


A székelyhídi református templom

Az imahetek idejét éljük. Egyre-másra hirdetik meg az egyházközségek a közösségi lét, az Istennel való találkozás eme formáját. Az imahetek hagyománya az 1740-es évekre datálódik, ekkor indult útjára Skóciában az a pünkösdi mozgalom, amely az imádkozást tűzte ki célul minden egyházért, minden egyházzal együtt. Magyarországon először 1886-ban a budapesti Kálvin téri Református Gyülekezet hívta imaalkalomra a híveket, s ez később más felekezetekben is elterjedt.

Az elmúlt héten Székelyhídon tartott imahét "A Krisztus-hívők egységéért" vezérgondolat jegyében zajlott, az Apostolok Cselekedeteiből véve a fő igei támaszt: "...kitartottak az apostolok tanításban...".


Visky István vendéglelkész a székelyhídi református templomban

Gavrucza Tibor lelkipásztor ezúttal is veretes beszédű igeszólókat hívott a szolgálatra, nemcsak a társegyházmegyékből, de a határon túlról is érkeztek lelkipásztorok. Nekünk Visky István fugyivásárhelyi lelkipásztor szolgálatára sikerült eljutnunk. Visky az imahét vezérfonalául szolgáló igerészt, az Ap. Csel. 2,42-t bontotta aktuális mondanivalóvá. Arra a magatartásbeli változásra kereste a választ, amely a tanítványokon a keresztre feszítés pillanatától mostanig végbement. Hisz köztudott, hogy az apostolok magára hagyták Jézust, Péter háromszor is megtagadta a Mestert, de a többiek is szétfutottak, pillanatok alatt elfeledték a Megváltó szavait. A felolvasott ige egy egészen más helyzetet láttatott: munkálkodtak, imádkoztak, tűzben égtek a tanítványok. A nagy változást az immár feltámadottal való találkozás ereje adta. Visky úgy vélte, az egyház és az egyén életében tapasztalható gyengeség arról tanúskodik, hogy még csak a keresztfa szörnyűségéig jutottunk el, nem találkoztunk a feltámadott Krisztussal. A vele való találkozás nem múlhat el nyomtalanul, gyökeresen megváltoztatja magatartásunkat, új, cselekvően szeretetteljes élet sarjad általa.

Az igehirdetést követően Rupacsics Jolán szavalt, majd Gavrucza Tibor bemutatta a vendéglelkészt a gyülekezetnek, külön említve a sokak által ismert nagyapa, Visky Ferenc lelkipásztor bátorságát, hitét, amelyért a börtönt is vállalta.


Visky István és Gavrucza Tibor református lelkészek


2011. január 20., csütörtök

Imahét Érmihályfalván - program

Imahét Érmihályfalván - program

erdon.ro
2011.01.20

Bihar megye - A jövő héten kerül sor az imahétre az érmihályfalvi református egyházközségben. Az istentiszteletekre vasárnap 11, hétköznaponként 17 órától kerül sor, utóbbiakat elődások követik a Balaskó Vilmos gyülekezeti teremben. Az igehirdetők és előadók rendje az alábbiakban.



Január 23, vasárnap - dr.Herman M. János (Nagyvárad), szolgál a Szenczi Molnár Albert kórus; hétfő - Püsök Sándor Csaba (Zilah-Belváros), szolgálnak az Aranykapu napközi gyerekei; kedd - Tasnádi András (Nagybánya-Újváros), szolgálnak a napközisek, előadás: Csontváry Kosztka Tivadar, a magyar festő (Szilágyi Ferenc); szerda - Püsök József Attila (Sarmaság), szolgál a Sarmasági Énekkar, előadás: 200 éve született Liszt Ferenc (Szuhányi Katalin); csütörtök - Fábián Tibor (Nagyvárad), szolgál a Szenczi Molnár Albert énekkar, előadás: Rippl Rónai József, a magyar festő (Szilágyi Ferenc); péntek - Rákosi Jenő esperes (Szentjobb), szolgál a Bernáth József Reformtáus Iskola I. osztálya és a Musica Sacra kamarakórus, előadás: Rákóczi Ferenc imája (Szuhányi Katalin); szombat - Fazakas Csaba esperes (Temesvár-Belváros), szolgálnak a vallásórások és konfirmandusok. Január 30, vasárnap - Orémus Zoltán esperes (Kassa), szolgál a Musica Sacra kamarakórus.



2011. január 16., vasárnap

Imaheti füzet 2011

Imahét
A Krisztus-hívők egységéért
2011

"…kitartottak az apostolok tanításában…"
(ApCsel 2,42)

Imaheti füzet

Megjelenik
a "Református Érmellék"
gyülekezeti lap mellékleteként

Kiadja:
Érmelléki Református Egyházmegye

Szerkesztette:
Kulcsár Árpád

Tördelőszerkesztő:
Oroszi Kálmán

"Foglalatosok valának az apostolok tudományában és a közösségben, a kenyérnek megtörésében, és a könyörgésekben. Támada pedig minden lélekben félelem, és az apostolok sok csudát és jelt tesznek vala. Mindnyájan pedig, akik hivének, együtt valának, és mindenük köz vala; és jószágukat és marháikat eladogaták, és szétosztogaták azokat mindenkinek, amint kinek-kinek szüksége vala. És minden nap egyakarattal kitartva a templomban, és megtörve házanként a kenyeret, részesednek vala eledelben örömmel és tiszta szívvel, dicsérve az Isten, és az egész nép előtt kedvességet találva. Az Úr pedig minden napon szaporítja vala a gyülekezetet az idvezülőkkel." (ApCsel 2,42-47)

Imahét 8. nap. Béküljetek meg Istennel!

"Jákób pedig felemelé szemeit és látá, hogy ímé Ézsaú jő vala, és négyszáz férfiú ő vele; megosztá azért a gyermekeket Lea mellé, Rákhel mellé, és két szolgálója mellé. / És előreállítá a szolgálókat és azok gyermekeit, ezek után Leát és az ő gyermekeit, Rákhelt pedig és Józsefet leghátul. / Maga pedig előttök megy vala, és hétszer hajtá meg magát a földig, amíg bátyjához juta. / Ézsaú pedig eleibe futamodék és megölelé őt, nyakába borúla, s megcsókolá őt, és sírának." (1Móz 33,1-4)



Kedves Testvérem! Van-e olyan érzés a szívedben, hogy nincs minden egészen rendben, az életedben? Elfog-e a félelem attól, ami Rád várhat, amire nem vagy felkészülve, elővett-e a tehetetlenség, bizonytalanság miatti aggodalom szorongása? Van-e amit megbántál utólag, nyugtalan-e a lelked, hogy valamit nagyon elrontottál? Szeretnéd-e kikerülni a találkozást valakivel, akit akarva vagy akaratlanul megbántottál? Pedig úgy érzed, hogy megújult az életed, hogy megtalált a kegyelem, az Úr megváltottja vagy, imádságod meghallgatásra talált. "… félelemmel és rettegéssel vigyétek véghez a ti üdvösségeteket!" (Fil 2,12b). Nemcsak arról van szó, hogy sok a kételkedés, kishitűség benned és nem bízod életedet maradéktalanul az Úr gondviselésére, hanem arról is, hogy érzékenyebb lett a lelkiismereted, érzékennyé tette az, aki sok bűnödet bocsátotta meg, aki nagy árat fizetett érted-értem a kereszten, aki megbékéltetett Istennel, hogy megbékélhessek testvéreimmel. Isten felfedi az ember énjét a maga teljes erkölcsi romlottságában, és semmi sem kelthet nagyobb bűnbánatot, minta Vele való találkozás. A további lelki fejlődésben megrekedhet, aki nem ismeri fel és nem vállalja a békéltetés szolgálatát.

Az alapige szerint Jákob félelemmel eltelve, minden rosszra számítva, de mégis reménykedve készül a bátyjával való kikerülhetetlen találkozásra. Húsz évvel ezelőtt menekült el Ézsau gyilkos bosszúja elől, de nemcsak őt, hanem apját, Izsákot is megszomorította csalásával. Azóta csak gyarapította Jákob a bűnlajstromát, apósának is túljárt az eszén, aki előbb őt csapta be. Az a sunyi, alattomos álbölcsesség lett a vezérelve, hogy: segíts magadon, ahogy tudsz. Csak halmozta hazugságait, mindaddig, amíg meglátta Istent "színről-színre", és megszabadult a lelke. Itt nem az számit elsősorban, hogy mit gondolunk magunkról, mit tartanak rólunk az emberek, hanem hogy mint vélekedik Isten felőlünk. Ilyenkor teljesen egyedül maradunk, teljes erőtlenségünk tudatában, hogy leszámoljunk a múlt bűneivel és, hogy újjá legyen minden az életünkben. "Mindez pedig az Istentől van…" (2Kor 5,18a).

Jákob élet-halál harcot vívott egész éjszakán át Isten angyalával, hogy az új nappal az áldás napja virradjon rá, új győzedelmes nevet szerezve: Izráel. A lelki növekedés szenvedéssel jár testileg, belerokkan a csípője Jákobnak, hogy felülkerekedjen önmagán. Az imatusakodásainkban a legkevesebb lenne, ha belegémberednének tagjaink, ha belezsibbadna kezünk az egész éjszakán tartó erőfeszítésünkbe. Nem lehet tovább menni a helyrehozhatatlan bűn terhével, a jóvátehetetlen, meggondolatlan cselekedetek miatti bűntudattal, az eljátszott becsülettel. Nem lehet félvállról venni a lelkiismeret furdalást.

Isten ebben a lehetetlen helyzetben - amibe a példázatban szereplő tékozló fiú is belesodródott (Lk 15,11-32) – csodát művel, ha megvan hozzá az alázat, hogy "…nem vagyok immár méltó…" (Lk 15,21). Jákob képes szeretteinek érdekét az önmagáé elé helyezni, képes önmagát kitenni a lehetséges bosszú céltáblájának, csakhogy gyermekei, akiket veszélybe sodort, megmeneküljenek. A szeretet most is és mindig a kiszolgáltatottság tudatos vállalása. Talán nem kevésbé kínos testvérünk szemébe néznünk, akit becsaptunk, megtévesztettünk, akinek visszaéltünk a bizalmával. Megtisztulva a múlt roncsaitól, próbáljuk rendezni kapcsolatunkat embertársainkkal. Álljon előttünk Zákeus példája, aki mindenkit felkutatott, akár kicsit, vagy nagyon becsapott. Erre csak akkor volt képes, amikor új életet nyert Krisztustól.

Bátor, őszinte, és mélyreható önvizsgálattal erkölcsi leltárt kell készítenünk magunknak. Ha becsületesek vagyunk mással, akkor biztos, hogy azok maradunk magunkkal és Istennel szemben is. Nem lesz túl nehéz rátalálni a legközelebb álló és legsúlyosabban megbántott személyekre. Gondoljunk a kifinomult sértésekre is, vagy érzéketlenségünkre, közönyösségünkre, ingerlékeny, kritizáló magatartásunkra, fukarságunkra, felelőtlenségünkre, szeretetlenségünkre.

Mi van akkor, ha depresszió és önsajnálkozás árad belőlünk és mindezt környezetünk nyakába zúdítjuk? Türelmesen kell megvizsgálnunk múltunkat, mert az okozott sérelem lehet nem is volt igazán jelentős, magunknak ártottunk vele inkább. Nagy kísértés a halogatás, mikor meggyőzzük magunkat a szembesítés időszerűtlenségéről, és elmulasztunk sok kiváló alkalmat. Jézus azt mondja, hogy "ha az áldozati ajándékodat az oltárhoz viszed, és ott jut eszedbe, hogy atyádfiának valami panasza van ellened… menj el, békülj ki előbb atyádfiával" (Mt 5,23-24). Engedd, hogy Isten az önzetlenségnek, szeretetnek, örömnek és boldogságnak olyan fokára jutasson, amely elképzelhetetlen volna számodra. "Uram, tégy engem békéd eszközévé. Ahol gyűlölet van, hadd vigyek szeretetet, ahol rossz, oda megbocsátást… ne csak szeretetre vágyjak, hanem szeressek is." Megbocsátva bocsánatot nyerünk. Halálunkkal örök életre ébredünk. Ámen.

Dénes Béla
Albis


Imádság

Teremtő Istenem, mennyei édes Atyám, az Úr Jézus Krisztusban. Alázattal és mély hódolattal a szívemben állok előtted és hozom színed elé dicsőítésemet, magasztalásomat és hálaadásomat. Köszönöm, hogy megígérted, hogy aki tehozzád megy, semmiképpen ki nem veted. Ma is azért jöhettem eléd, mert te adtál vágyat a szívembe utánad és az élet igéje után. Te voltál ma is az, aki elém siettél, aki kerestél engem, aki a szívemre akartál beszélni. Áldalak azért, hogy most is ízlelhettem szavadban az örökkévalóság jó édességeit. Atyám, bárcsak megmaradnának szívemben ezek az igék. Bárcsak meglátszana rajtam kint a világban, hogy kinek a lábainál ültem a mai estén. Bárcsak vonzóvá tudnám tenni az Igéd által formált életemmel azt a helyet, ahol számomra is felfakadt a kegyelem forrása. Köszönöm a keresztet és köszönöm Fiad áldozatát. Vallom, hogy csak itt találok nyugodalmat, békességet lelkemnek.

Áldott légy, Úr Jézus Krisztus, hogy te vagy a Békesség Fejedelme. Köszönöm, hogy ma is a te békességeddel ajándékoztál meg. Áldott légy azért, hogy bűneim miatti lelki nyugtalanságomat te vetted el bűnbocsátó szereteteddel. És köszönöm, hogy ezzel a megnyert békességgel a szívemben küldesz vissza a világba, rám bízva a békéltetés szolgálatát. Úr Jézus, megvallom előtted, hogy sokszor én voltam a békétlenség forrása a családban, a munkahelyen, a gyülekezetben. Köszönöm, hogy megkönyörültél rajtam és most meggyógyultan visszaküldesz az enyéimhez. Köszönöm, hogy nem lehetek meg szolgálat nélkül és hogy a megbízatást mindig tőled kell elkérnem. Kérlek, tartsd távol szívemet az önkényes szolgálatoktól, az olyan utaktól, ahova nem te küldesz engem. Adj ebben nekem szüntelen reád figyelést és engedelmességet akaratod iránt. Köszönöm, hogy Te mindig jobban tudod, hogy mire van szükségem, mi az, ami előrevisz a lelki fejlődésben. Bocsásd meg nekem az eltékozolt éveket, amikor a magam útját jártam és nem volt fontos számomra a te akaratod. Köszönöm, hogy türelmesen vártál rám, hogy megkerestél és megtaláltál. Kérlek, te ébressz szívemben felelősséget azok iránt, akiket rám bíztál, és akik még nem ismernek Téged. Töltsd csordultig szívemet irántuk a te szereteteddel, mert ez az egyedüli hatalom, amely minden ellenállást össze tud törni.

Köszönöm, édes Atyám, hogy most is gyermeki hittel tárhattam ki előtted szívemet. Áldott légy oltalmazó szeretetedért, amellyel körülveszel engem, szeretteimet és azokat is mind, akiket eléd hozok most imádságomban. Hadd térjek most is a te békességedbe és kérlek te áldd meg éjszakám, te áldd meg életem végtelen irgalmadból, fiad, az Úr Jézus Krisztus érdeméért. Ámen.

Illyés Tamás
Érszőlős


Imahét 7. nap. A feltámadás hitében élni

"Az angyal pedig megszólalván, monda az asszonyoknak: Ti ne féljetek; mert tudom, hogy a megfeszített Jézust keresitek. / Nincsen itt, mert feltámadott, amint megmondotta volt. Jertek, lássátok a helyet, ahol feküdt vala az Úr. / És menjetek gyorsan és mondjátok meg az ő tanítványainak, hogy feltámadott a halálból; és ímé előttetek megy Galileába; ott meglátjátok őt, ímé megmondottam néktek." (Mt 28,5-7)



Jézus feltámadását az emberi félelem veszi körül. Valahol érthető is, hiszen ilyet még nem láttak a sírt őrző katonák. Sőt erre még a Jézus mellett lévő asszonyok sem számítottak, hiszen Jézus már halott. Ő ugyan támasztott fel halottakat, de most Ő a halott, akit be kell balzsamozni, Őt ki támaszthatná fel? Azon a reggelen mindenki szívébe félelem költözött Isten csodája láttán. Azonban, ha megfigyeljük az Igét, akkor azt vesszük észre, hogy csak a sírhoz jövő asszonyoknak szól az angyal: "Ti ne féljetek!" (5).

Ma is mindenkit elfog a félelem a temetőkertben, a ravataloknál megállva. Igaz ez másfajta félelem, mint amit Húsvét hajnalán átéltek. Ez a halálfélelem. Előbb vagy utóbb szembesül minden ember azzal, hogy halandó, talán egy balesetben, talán az orvos közli vele a rossz hírt, talán szerettét kell eltemesse, így vagy úgy, de elkeseríti az ember szívét a múlandóság gondolata. S ahogy akkor ott csak az asszonyoknak szólt az angyal, vagy később csak a tanítványoknak mondta az Úr, hogy ne féljetek, ugyanígy van ez ma is. Mindenkit elfog a halálfélelem, de csak a tanítványok hallják meg az evangéliumot: "Nincsen itt, mert feltámadt, amint megmondta" (6). A kérdés csak az, kik ma Krisztus tanítványai, kiket nyugtat meg az Ige, hogy ne féljetek?

"Ti ne féljetek!"- mondja az angyal, de ki az a ti? Ha Jézus feltámadásának történetét nézzük, akkor egyértelmű a válasz: az asszonyok, akik korán reggel a sírhoz mentek, hogy a megfeszített Jézus testét bebalzsamozzák. Igen ám, de az Ige örökérvényű, a ma emberének is szól. Ma is így szól az angyal: Ti ne féljetek! De kiknek szól? S nem is kell sokáig bölcselkednünk, mert az Ige megfejti önmagát. "… mert tudom, hogy a megfeszített Jézust keresitek." (5) - folytatja az angyal. Akkor és most is csak azok hallják a félelmeket oszlató evangéliumot, akik Jézust keresik, mint megfeszítettet. Nem a sírt őrzők, nem a gyermekkori emlékeket őrzők, nem a Krisztus ellen hadakozók, nem a Krisztustól távol maradók, hanem azok, akik vágynak nap, mint nap a Krisztus után, csakis azok hallják: ne félj, és azt, hogy miért is ne félj.

Jézus keresztjét keresni kell az életünkben, törekedve, igyekezve arra, hogy eljussunk lélekben ahhoz, hogy leboruljunk alatta! Vágyni kell arra a keresztre úgy, hogy akarjuk azt, hogy a birtokunkba jusson, s nem egy nyaklánc, egy kulcstartó, vagy egy autósmatrica formájában, hanem a szívünk Golgotáján álljon az a kereszt. Ezt nem én mondom, hanem az Ige, mert abban a parányi szóban, hogy: zéteó = keres (görög) ez mind benne rejlik. Az asszonyok keresik Jézust, mert elveszítették, nekünk is keresnünk kell, mert mi is sok mindent elveszítettünk, de egyet biztosan: a mi istenképűségünket. Aki Jézust keresi először, mint megfeszítettel találkozik vele, de épp a kereszt alatt látja meg az üres sírt. A húsvéti asszonyoknak is rá kell döbbenjenek, hogy elveszítették Jézust, de keresésük eredményeként nem a holtat, hanem az élő Urat találják meg.

Hogyan lehet a feltámadás hitére eljutni? A válasz egyszerű: Úgy, ha az érted megfeszített Jézust keresed. S ha így teszel, többet találsz, mint reméltél, akárcsak húsvét reggelén az asszonyok, hiszen nemcsak arról bizonyosodsz meg, hogy Jézus feltámadt, hanem arról is, hogy te is feltámadsz. Erről beszél Pál apostol is: "Vagy nem tudjátok, hogy mi, akik a Krisztus Jézusba kereszteltettünk, az ő halálába kereszteltettünk? A keresztség által ugyanis eltemettettünk vele a halálba, hogy amiképpen Krisztus feltámadt a halálból az Atya dicsősége által, úgy mi is új életben járjunk." (Róm 6,3-4)

E hitre nem elég eljutni, élni is kell e hitben. Mit jelent a feltámadás hitében élni? Pontosan a következőket: ha hiszem, hogy Krisztus meghalt érettem és feltámadt, akkor tudom, hogy én is feltámadtam már itt vele együtt a bűn és a Sátán örök halálos álomvilágából. Jézus felállít az Isten által rendelt útra, azaz a boldog, megváltott élet útjára. Másodszor, tudom, hogyan kell boldogan meghalni, mert miközben rám tör a szívem utolsó dobbanásai közepette a rettenetes félelem, hogy itt kell hagynom mindent, hangzik egy szelíd hang: "Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy!" (Ézs 43,1). Harmadszor, tudom, hogy Jézus nincs ott a sírban, feltámadt, s általa én is feltámadok, egykor felébredek a halál álmából, mikor Ő szólít. A feltámadás hitében élni nem más, mint a feltámadott Jézusban élni. A kiegyensúlyozott, boldog élet titka ez a hit, mert aki tudja, hogy élő és szerető Ura van, akinek kezében ott az élet koronája a számára is, az nem fél még a haláltól sem, s mint Pál apostol meg meri kérdezni: "Halál, hol a te diadalod? Halál, hol a te fullánkod?" (1Kor 15,55)

És mennyire szomorú a másik oldal, mennyire keserű az, akinek nincs hite Jézusban, mint feltámadottban. Az Ige szava szerint nem keresi Jézust, mint megfeszítettet. Keresi, mint nagy tanítót, mint gyógyító orvost, mint életmód-tanácsadót, de nem akarja látni a keresztet, s vele együtt a nyitott sírt. Egyszer találkoztam egy ilyen "hívő-református" asszonnyal teológus koromban. Megvallotta, Ő mindent elfogad a Bibliából, csak a feltámadásban nem tud hinni. Éppen az evangélium maradt ki ennek az asszonynak az életéből, s nem lesz vigasza az utolsó órában, mert számára ennyi az élet, a halállal minden zárul, s talán örökre zárul. A feltámadás hite boldogság a hívőnek. Sokak számára azonban szegletkő, melyben megbotlanak és elbuknak, ahogy az athéniak java része is tette (ApCsel 17,32). Aki elutasítja, az úgy jár, mint az a vándor, aki eljut a keskeny úton a szoros kapuig, de nem zörget be rajta, mert szerinte nem is létezik az a kapu.

Azonban a "jó hírrel" együtt feladat is jár. Aki eljutott keresztségének eme szintjére, hogy rátalált az üdvözítő és feltámadt Urára, arra sokat bíztak és attól sokat várnak. Az asszonyok is kapják a parancsot, hogy: "menjetek gyorsan, mondjátok meg a tanítványainak, hogy feltámadott a halálból" (7). Ahogy a megszólítás, úgy ez a parancs ma is érvényes. A feltámadás hitét nem lehet és nem szabad elrejteni. Aki eljutott az üres sírig, és látott, és hitt, annak minél hamarabb el kell mondania az örömhírt másoknak is, hogy másoknak is legyen vigasztalásuk életükben és halálukban. A hangsúly a gyorsan szón van. Siess, hamar lejár a kegyelmi idő, ma még lehet elmondani gyermekednek, unokádnak, társadnak, szülődnek, szomszédodnak, barátodnak a boldog élet és a boldog meghalás titkát. A holnap, a holnap gonosz, ne higgy neki, mert ki tudja, mit hoz.

Íme, ilyen gyönyörűség a feltámadás hitében élni, de erre eljutni csak Krisztuson keresztül lehet, a megfeszített Krisztus keresésén keresztül. Végezetül tehát egyetlen kérdése maradt az Igének személyesen hozzád intézve, a legfontosabb kérdés: Te, keresztyén testvérem keresed-e a megfeszített Jézust, vagy már meg is találtad, vagy talán már hallod is naponta az angyali szót: Ne félj! Válaszolj erre, mert életed, örök életed múlik rajta. Ámen!

Jakó Sándor Zsigmond
Jankafalva


Imádság

Kegyelmes Istenem, mennyei Édes Atyám! Fordulj irányomba, s hallgass meg engem. Jól tudom oly sokszor megszomorítottalak Téged, ellenedre törtem, ellene tettem törvényednek és akaratodnak, mert lelkem s szívem nem volt elég állhatatos a Te utad megtartására. Alázattal kérlek, engedj könyörögnöm Hozzád, hisz egyetlen mentsváram, oltalmam, te vagy, oh Uram. Életemet oly sokszor szorongatja a Sátán, félelmet plántálva szívembe, reszketést tagjaimba. Szemeim elé oly világot tár, mely nem Téged követ, melyben nincs hely a szeretetnek, melyben testvér testvérére tör, ahol a világi boldogulás minden mindenekben. Félelem kél az emberi szívekben kitaszítva onnan Krisztus békességét, helyére békétlenséget, elégedetlenséget ültetve. Máskor a szűnni nem akaró zajban nem lel nyugalmat az emberi lélek. A világban láthatóan kétségbeesett harcát vívja nap-nap után, s e harcban megfeledkezik a legszentebb feladatáról: szüntelen keresni Téged. Pedig keres és kutat éjt nappallá téve, hogy félelmét megszüntesse, hogy sebezhetőségét elfedje, de mindhiába küzd, mert életéből kihagyja Jézus megváltó s megtartó közösségét.

Oh Uram! Fáj látni s érezni, hogy Krisztus halála s feltámadása oly sok szív számára nem lehet gyógyszerré, mert nem akarnak gyógyulni, nem akarják Őt követni. Megtorpannak az ajtóban, elerőtlenednek a küzdelemben. Számukra is kérlek Uram, adj erőt. Adj mindenekben kitartó hitet és reménységet mind nekik, mind nekem. Nélküled erőtlen, magatehetetlen lennék, hisz mindenemet, amim az életemben van, Neked köszönhetem: a hitem, mely hozzád láncol, nehogy elvesszek a bűn sötétjében, a reménységet, mellyel minden nap új remény támad bennem, az erőt, mit adsz a lelki s a mindennapi harcok megvívásához és az időt, amit kegyelmed révén hasznosan tölthetek. Segíts alázattal használnom ajándékaidat, élni velük a Te dicsőségedre, hogy lámpássá váljék életem mindazok számára, akik botladoznak a bűn sötétjében, de vágynak hozzád menni, házadban lakozást venni. Taníts engem az alázatra, hogy lelkem el ne tévelyegjen, gőgössé ne legyen.

"Ne üljön csúfolódók székébe", ne pazarolja az időt, s ne legyen annak foglya. Igéd bölcsessége tegyen bölcsé, s tanítson a szeretetre, türelemre, békességre. Égesse szívem húsfalába Krisztus parancsát: "Szeressétek egymást", mert ennek a világnak szeretetre van szüksége, hisz oly sok a szenvedő, a beteg, az erőtlen, a testi-lelki nyomorék, akik mind Benned bíznak s reménykednek. Kérlek Téged, gyógyíts ahol gyógyulásra várnak, erőt adj oda, ahol erőért fohászkodnak. Ugyanakkor adj békét, s boldogságot, melyet megoszthatunk, mit okozhatunk egymásnak a testvérek közösségében. Legyen az idő azzá a lehetőséggé kezemben, mellyel szolgálhatok Neked, s testvéreimnek, mely által nap-nap után erősödik hitem, reménységem. Hogy egyre inkább lássam s láttassam végtelen kegyelmed és szereteted, mely által élek, s magam gyermekednek nevezhetem, Téged Atyámnak szólíthatlak, hozzád fordulhatok, ha baj, bántalom ér, s Veled szívem minden boldogságát s örömét megoszthatom.

Színed előtt leborulva, Krisztus szelíd tekintetét magamon érezve, szívem s lelkem így kiált: legyen áldott Uram a Te nagy neved, dicsőséged teljes az egész világon, ragyogjon fényességed. Rendezz mindet akaratod szerint, mert már tudom, hogy Te bölcs és jóságos vagy, ki Atyai tanácsod szerint adsz jót és megpróbáltatást az ember életébe. Lelkét felemeled a porból s kegyelmed elfedezi annak szennyét és rútságát, mert szerető és megbocsájtó vagy, úgyannyira hogy egyszülöttedet adod a világért, s abban minden emberért és értem. Áldassék szüntelen a Te nagy neved. Ámen.

Simon-Szabó István
Éradony


Imahét 6. nap. Tettekre ösztönözve az imádságon keresztül

"Az Úr pedig egy nagy halat rendelt, hogy benyelje Jónást. És lőn Jónás a halnak gyomrában három nap és három éjjel. / És könyörge Jónás az Úrnak, az ő Istenének a halnak gyomrából. / És mondá: Nyomorúságomban az Úrhoz kiálték és meghallgata engem; a Seol torkából sikolték és meghallád az én szómat. / Mert mélységbe vetettél engem, tenger közepébe, és körülfogott engem a víz; örvényeid és habjaid mind átmentek rajtam! / És én mondám: Elvettettem a te szemeid elől; vajha láthatnám még szentséged templomát! / Körülvettek engem a vizek lelkemig, mély ár kerített be engem, hinár szövődött fejemre. / A hegyek alapjáig sülyedtem alá; bezáródtak a föld závárjai felettem örökre! Mindazáltal kiemelted éltemet a mulásból, oh Uram, Istenem! / Mikor elcsüggedt bennem az én lelkem, megemlékeztem az Úrról, és bejutott az én könyörgésem te hozzád, a te szentséged templomába. / Akik hiú bálványokra ügyelnek, elhagyják boldogságukat." (Jón 2,1-9)


Egy szülészorvos mesélte el, hogy a koraszülött csecsemőkre egy igen különös veszély leselkedik, éspedig az, hogy elfelejtenek levegőt venni. Mivel ebben a zsenge korban még nincs kialakulva az ösztönös levegővétel, ezért előfordulhat, hogy a csecsemőket "emlékeztetni" kell a levegővételre. Ilyenkor elég megérinteni őket, és újból elkezdenek lélegezni. Siklós József az "Újszülött természetrajza" című könyvében az imádságot a hívő ember lélegzetvételének nevezi. Egész keresztyén életünk azon áll vagy bukik, hogy milyen a mi imaéletünk.

Jónást, a prófétát, Isten szolgáját, most egy hal gyomrában látjuk. Szánalmas, nyomorult állapotban van. Megátalkodottságában dacolni kezdett Istennel. Ninive helyett az ellenkező irányba indult el. Istennel való kapcsolata mélységesen megromlott. A hívő ember két folyósón keresztül kerül kapcsolatba Urával. Az ige és az imádság kiegészítik és kölcsönösen meghatározzák egymást. Az Igén keresztül értjük meg Isten hozzánk szóló üzenetét. Az imádságon keresztül válaszolunk Istennek. Az imádság valóban a mi levegővételünk. Ezért a gonosz leginkább az imaéletünket támadja. Azt akarja, hogy ne legyen időnk az imádságra. Mert az imádság egész napi helytállásunk kulcsa. Ha reggel elmarad az ima életünkből, egész nap gyengélkedni fogunk. Isten áldása elmarad, a kísértésekben elbukunk, a bűnt lekicsinyeljük. Ingerültebbek, engedetlenebbek, szeretetlenebbek leszünk. Még inkább, akinek alkalmi imaélete sincs. Az ilyen ember éppenséggel ki van téve a gonosz lelki altatásának.

A megszokásból elmondott "rutin" imádság sem igazán része az imaéletnek. Az, hogy este fáradtan elhadarjuk megszokott imádságunkat, vagy, hogy asztali áldást mondunk legfeljebb felületes vallásosságunknak, de semmiképpen nem imaéletünknek a bizonysága. Az imádság egy lelki értelemben vett ráhangolódást igényel. Aki Istenre figyel, az tud igazán kapcsolatba lépni vele. Ha a Biblia csak porosodik a polcunkon, ha nem olvassuk Istennek hozzánk szóló üzenetét, akkor hogyan tudnánk válaszolni Istennek. Sok gyermeket megtanítanak arra, hogy imádkozzon, de meglepően ritka esetben tanítják meg őket a Biblia olvasására is. Pedig a Szentírás olvasásán és megértésén keresztül kap tartalmat imádságunk is. Isten Igéje nélkül az imádság felületes automatizmussá válik, melyből semmi áldás nem fakad.

A hívő élet engedelmességben és tettekben nyilvánul meg. Hogy a gyakorlatban ez sokszor nem így van, az lelki életünk gyengeségéből fakad. Az Ige és imádság fegyverével vértezzük fel magunkat a gonosz minden támadása ellen. Az Igén keresztül megérthetjük azt, hogy Isten mit akar, mit vár el tőlünk. Ezt Jónás próféta is megértette. Sajnos az a helyzet, hogy mi legtöbbször idáig sem jutunk el. Egyáltalán nem is látjuk, nem értjük meg, hogy mit akar tőlünk Isten. Ezért nem kerül életünk az engedelmesség próbája alá. Próba nélkül, tét nélkül pedig az ember becsapja saját magát is.

Vallásórán a gyerekek gyakran rácsodálkoznak arra, hogy hogyan szállnak egyesek szembe az Úr akaratával. Ti is azt teszitek – mondom – csak talán nem tudatosodik bennetek. Ha semmivel sem tartozunk Istennek, akkor könnyű jónak lenni. Talán te magad is úgy gondolod, hogy minden rendben van az életedben. De hadd kérdezzem meg: Milyen parancsot kaptál az Úrtól? Semmilyent! Ilyen nincs. "Az aratni való sok, de a munkás kevés" (Mt 9,37b). Ezt maga az Úr, Jézus Krisztus mondja. Tényleg azt hiszed, hogy Isten semmit sem vár el tőled? Még jó, hogy Jónás nem tett úgy mintha semmit sem várna tőle az Úr. Ennyire azért nem romlott az Úr szolgája. Tudja, hogy mit vár tőle Isten: Tudatosan nem teszi. Aki szembesül a krisztusi paranccsal, az tudja: feladata van! Feladatunkat pedig vagy elvégezzük, vagy nem!

Itt kerül képbe az engedelmesség parancsa. Az imádság legfőbb szövetségesünk az engedelmesség tanulásában. Jónásnak az imaélete volt megromolva. Lehet, hogy a te életedben is itt van a probléma. Tudod mit vár el tőled Isten, de túl nehéz az engedelmesség. Az imádság hihetetlen lelki potenciál egy ember életében. "Az én erőm erőtlenség által ér célhoz." (2Kor 12,9b) Az imádság nem önszuggesztió. Merülj el az imádságban, hogy Isten is elmeríthesse a te életedet lelki erővel az engedelmességre, hűségre, kitartásra. Tedd azt, amit Jónás is tett a hal belsejében. Tulajdonképpen csak egy dolgot tehetett: imádkozott. De ez nem egy olyan tessék-lássék ima volt. Ez megalázkodásból, őszinte szívből jövő kérés és hála volt. Tanuljunk meg őszintének lenni. Ne szépítsünk a helyzetünkön, mint azt a farizeus tette a vámszedő mellett elmondott imádságában. Mondjuk ki a valóságot: Nagy bajban vagyok Uram, engedetlen, hamis emberként a képmutatás és romlás útján jártam. De most itt állok, mert Te megváltoztathatsz engem…

Figyeljünk a zsoltáros szavaira: "Hívj segítségül engem a nyomorúság idején! Én megszabadítlak, és te dicsőítesz engem." (Zsolt 50,15) Isten már várja a te hívásodat. Kezében a te életed is kivirágzik. Mire vársz még? Azt akarod, hogy egészen besötétüljön az életed? Ne élj vissza Isten türelmével, mert egyszer az is véget ér. Jónásnak előbb önmagát kellett leküzdenie. Saját akaratát, saját óhaját. Ezt kell neked is tenned. A legnagyobb dolog az imádságnál a kezdés! Mindig ez a legnehezebb: leszámolni önmagunkkal, az énnel. Tanuld meg és gyakorold kimondani ezt: én, a bűnös. Mi inkább azt szeretjük mondani: mi a bűnösök! Felejtsd el a többi embert. Jónás sem többedmagával imádkozik. Egyedül van, mélységesen egyedül. Csak Isten van mellette. Ez az imádság lelki titka. Egyedül vagy már az Úrral? Vagy még mindig ott van a mi, a másik. A hal Jónás belső szobája. Mi a te belső szobád? Menj be, térdelj le, és kezdd el.

Végezetül hadd ajánljam a figyelmedbe azt a csodálatos könyvet, amit Bibliának neveznek. Külön is hálás lehetsz, ha még egy templom is vár téged a szokásos alkalmakkal. De egy dolgot ne feledj. Minden a belső szobában dől el. Ott kell megküzdened minden lelki küzdelmedet. Ott dönthetsz Isten mellett, de ott választhatod azt is, amit a világ nyújt. Lehet a te belsőszobád a tévé, zene, számítógép vagy esetleg a terített asztal, netalán a pletyka vagy valami ehhez hasonló. Vagy ott van a másik szoba, ahol senki, és semmi nincs, csak te meg Isten. Döntsd el még ma! Ámen.

ifj. Mátyás Árpád
Monospetri


Imádság

Felséges Istenem, örökkévaló Atyám az Úr Jézus Krisztusban! Hálát adok Neked mindazokért a kibeszélhetetlen testi és lelki ajándékokért, amelyekkel elhalmoztál engem. Köszönöm az életet, az egészséget, a naponkénti kenyeret, a munkát és az ahhoz kapott erőt, köszönöm a családom szeretetét, barátaim hűségét és ragaszkodását, és köszönöm az Igét, amellyel ma is gazdagabbá tetted életem. Hálát adok Neked, hogy a Te Szent Igédben kijelentetted magad előttem, s hogy kezembe adtad a Szentírást, amelyből evangéliumod tiszta üzenete eljuthat hozzám is. A Te irgalmasságod naponként megújul rajtam, hűséggel hordozod az én terheimet és gondot viselsz rólam, melyért tiszta szívből mondok köszönetet Neked.

Légy áldva azért a szeretetért, amelyet nekem mutattál és lelkemben elplántáltál. Köszönöm mindazt a szeretetet, ami emberi szívekből felém áradt, de köszönöm azt a szeretetet is, amely az én Uram Jézus szívében érettem égett, áldozattá vált, Hozzád vezetett és Veled kiengesztelt.

Könyörgök, Uram, a Te Szentlelked segítségéért, hogy annak ereje által teremjem meg az új életnek gyümölcseit. Szóban, cselekedetben, példaadásban hadd hozzam meg mindazt a gyümölcsöt, amivel hálámat imádságaim felett kifejezhetem Neked. Kérdéseimre adj bátorító választ, lelkemet, mint üres edényt, töltsd be a Te áldott javaiddal. Háborúságomban Te légy a békességem, könnyeimben vigasztalásom, bujdosásomban boldog célom, sötétségemben világos utam, magányosságomban dicsőséges társam, harcomban győzelmes szövetségesem.

Mutasd meg nekem a szűkölködőket, az éhezőket, a mezíteleneket, árvákat, özvegyeket, a nyomorúságban levőket, akiknek kenyerét, ruháját, orvosságát az én kezembe helyezted el. Segíts, hogy hűségesen tudjam átadni nekik mindazt, amit általam küldesz számukra. Nyisd fel szemeimet, hogy lássam meg testvéreim nyomorúságait és e fájdalmas képek fölött tekintetem fedezze fel a Te Szent Fiadat, aki védelmezve áll minden ínség mögött. Késztess arra, hogy minél többet adjak a Te dicsőségedre és fogadd kedvesen alázatos áldozatomat, amit remegő kézzel oltárodra teszek.

Segíts, hogy hitem ne legyen puszta szó, szárnyaló gondolat, elröppenő érzés, hanem váljék életté, naponként való apró és nagy jócselekedetté. Segíts és nevelj, hogy életem minden napja bizonyságtétel legyen, életem kis és nagy dolgaimban bebizonyítsam a Benned való hitet s életemben és halálomban tegyek vallást a Te Szent Fiadról.

Imádságom szava, mely minden emberért hangzik, szálljon fel Hozzád, aki azt akarod, hogy mindenki üdvözüljön és az igazság ismeretére eljusson. Hallgass meg a Krisztus Jézusért! Ámen.

Rákosi Jenő
Szentjobb


Imahét 5. nap. Reménységgel szeged meg kenyered

"És lőn, hogy reggel pedig harmatszállás lőn a tábor körűl. / Mikor pedig a harmatszállás megszűnék, ímé a pusztának színén apró gömbölyegek valának, aprók mint a dara a földön. / Amint megláták az Izráel fiai, mondának egymásnak: Mán ez! mert nem tudják vala mi az. Mózes pedig monda nékik: Ez az a kenyér, melyet az Úr adott néktek eledelül. / Az Úr parancsolata pedig ez: Szedjen abból kiki amennyit megehetik; fejenként egy ómert, a hozzátok tartozók száma szerint szedjen kiki azok részére, akik az ő sátorában vannak. / És aképen cselekedének az Izráel fiai és szedének ki többet, ki kevesebbet. / Azután megmérik vala ómerrel, és annak aki többet szedett, nem vala fölöslege, és annak, aki kevesebbet szedett, nem vala fogyatkozása: kiki annyit szedett, a mennyit megehetik vala. / Azt is mondá nékik Mózes: Senki ne hagyjon abból reggelre. / De nem hallgatának Mózesre, mert némelyek hagyának abból reggelre; és megférgesedék s megbüszhödék. Mózes pedig megharagudék reájok. / Szedék pedig azt reggelenként, kiki amennyit megehetik vala…" (2Móz 16,13b-21a)



Ha figyelmesen végig olvassuk Mózes 2-ik könyve 16. fejezetét, mindjárt az elején megtapasztalunk egy nagyon kellemetlen dolgot Izrael népével kapcsolatban. A második vers azzal kezdődik, hogy "zúgolódék Izrael fiainak egész gyülekezete" (2. v.). Elégedetlenségüknek az okát is elmondják, ami nem más, mint az eledel utáni éhség. Szinte természetesnek mondható ez a hangoskodás, hiszen ismerve a pusztai vándorlás körülményeit azt mondhatjuk, hogy igenis segítségre van szükségük. Azonban mielőtt védelmünkbe vennénk a háborgókat, azt is nézzük meg, milyen módon adnak hangot a panaszuknak. Akik még nem is olyan régen Isten szabadításáért könyörögtek, most a régi szolgai múltat megszépítve szinte visszavágynak oda ahonnan Isten kiemelte őket. A szabadítást megtapasztalva még mindig nem rendelkeznek akkora hittel, hogy bizalommal álljanak meg Isten előtt ebben a szükségben.

A mindennapi táplálék megszerzése igenis kemény harc elé állítja az embert naponta, s talán ki lehet mondani, hogy az emberiség történelme során a legtöbb konfliktus ennek köszönhető. Mindenre képes az ember a kenyérért, nem csak embertársaival fordul szembe, hanem még Istenével is. Mégis milyen csodálatosan folytatódik ez a történet, Isten a zúgolódás ellenére is áldásával és gondviselésével veszi körül övéit és "harmatszálás lőn a tábor körül" (13b). Amikor pedig a kételkedő ember értetlenül áll e csoda előtt hangzik Mózes biztatása "… Ez az a kenyér melyet az Úr adott néktek eledelül" (15). Mindezeket megtapasztalva milyen érzéseket vált ki belőlem, a magam pusztájában bolyongva ez a történet? Van e bizalom és reménység bennem Isten iránt? Azt hiszem minden istenfélő ember reménységgel kell tekintsen a mindennapi kenyerünket kirendelő Istenre, tudván azt, hogy kiválasztott és elhívott gyermekeire minden körülmény között gondot visel. Milyen jó lenne ilyen hittel felvenni a mindennapi munkát és szolgálatot és aztán őszinte szívvel hálát adni a kapott javakért. Talán ez az, ami hiányzik ebből a történetből: a személyes és a közösségi hálaadás. De legyünk őszinték nem csak ebből a történetből, hanem a saját magunk történetéből is gyakran hiányzik a köszönet. Egyre fogyatkozó úrasztali és templomlátogató közösségeinket látva, akár újkenyér vasárnapján vagy más alkalmakon, jogosan tevődik fel a kérdés: hol az elvett javakért a hála? Pedig egyszerűen és szépen fogalmazza meg a 116. Zsoltár 12. verse azt a kérdést, ami ott kellene, hogy legyen minden hívő ember naponkénti imádságában: "Mivel fizessek az Úrnak minden hozzám való jótéteményéért?". Mit tudok adni én egyszerű teremtmény, azért amit a Teremető ingyen kegyelméből naponta hint felém? A válasz ugyan ebben a zsoltárban találjuk meg a 17. versben: "Néked áldozom hálaadásnak áldozatával, és az Úr nevét hívom segítségül".

A hozzánk való jótétemény Isten részéről azonban nem csak a test táplálékának megadásában merül ki. Mi már tudjuk, hogy Isten ugyanolyan gondot fordít a lélek táplálására is, és ahhoz is megadja a szükséges eledelt. Jézus testben való jelenléte során szintén gondot viselt az Őt követők testi táplálékára, de amikor látja, hogy ez kerül előtérbe követői gondolatában, figyelmeztet: "munkálkodjatok ne az eledelért, a mely elvész, hanem az eledelért a mely megmarad az örök életre, a melyet az embernek Fia ád majd néktek" (Jn 6,27a). Amit pedig ő ad ennek a világnak nem más, mint Ő maga, megtöretett testével és kiontatott vérével. Ez a menyből alászállott kenyér táplál minden keresztyén embert az örök életre. Amikor Jézus arról beszél, hogy az Ő testét enni és vérét inni kell, nem másra tanít, mint olyan Vele való azonosulásra, amiben az ember már kész, hogy mindenben azt cselekedje, amit Ura elvár tőle. Így juthat el az ember addig a hitvallásig, amit Pál apostol fogalmazott meg: élek többé nem én, hanem él bennem a Krisztus. A minden kegyelem Istene adja, hogy sem lelki, sem testi táplálékunkba szükséget ne lássunk, és töretlen reménységgel tekintsük megtartó Urunkra. Ámen

Bara László
Nagykágya


Imádság

Köszönöm Uram, hogy gondod van az ember kenyerére. A Szent Fiadtól tanult könyörgésben is biztosítasz, hogy bölcs szereteted előtt ott van az én kenyérgondom, azaz minden testi szükségem. Köszönöm, hogy lelkem szállására is gondod van. Hajszálaimat számon tartó szeretettel, kegyelmed gazdagsága szerint töltöd be hiányaimat, Dáviddal együtt mondom: az Úr az én pásztorom nem szűkölködöm, megáldasz, mert kedveled az én szívemnek örömét. Bíztatásod szerint, aggodalmaskodás helyett, ma is hálaadással tárom fel kívánságaim.

Bocsásd meg nekem, hogy néha túl fontossá válik a kenyér, sokszor csak a láthatókra nézve elfeledem, hogy nem csak kenyérrel él az ember. Tanítványságom szégyene, hogy gyakran testem táplálása előtérbe kerül, sokkal több időt és gondot fordítok rá, mint a lelkemre. Köszönöm, hogy figyelmeztetsz: így lelketlenné válhatok, teljes emberi életet csak akkor élhetek, ha kigyógyulok e kóros egyoldalúságból. Hálás vagyok, hogy felmutattad a helyes sorrendet Jézusban, aki előbb igét ad a sokaságnak, s csak azután kenyeret.

Add Uram, hogy soha ne legyen bálványom a kenyér, hadd legyen enyém Pál tudománya, tudjak neked tetsző módon szűkölködni és bővölködni, hálaadással élni a kevéssel és a sokkal is. Lehessek mindig érzékeny mások nélkülözése iránt, akár a kenyeret, akár a szeretetet éhezik.

Földöntúli szereteted bizonysága, hogy te akkor is adsz, ha meg sem köszönöm. Hányszor megtörtént már, hogy az ajándékot kikaptam kezedből s elrohantam vele. Hányszor tulajdonítottam saját erőm, tehetségem gyümölcsének, megérdemelt járandóságomnak, azt a darab kenyeret, amit kegyelmed rendelt ki, vétkeim és mulasztásaim ellenére. Te felhozod napodat az ilyen hálátlanokra is, esőt adsz azoknak is, akik csak az ajándékra figyelnek s nem az Ajándékozóra. De valahányszor csak az ajándékig jutottam el, mindig szegény maradtam, hiszen Te mérhetetlenül több vagy, mint ajándékaid összessége.

Add, hogy soha ne csak kenyeredre vágyjam, ne csak tárgyakkal, értékekkel találkozzam, hanem Veled. Segíts felemelnem tekintetem kívánságlistáimról, ragyogtasd fel előttem dicsőségedet, mely megmaradt a kereszten is leköpdösve, meggyalázva, véresen.

Támassz éhséget bennem az élő kenyér, s szomjúságot az élő víz után. Táplálj, tölts be Önmagaddal, hadd növekedhessem a hitben. Akárcsak Mesteremnek, legyen nekem is eledelem az, hogy annak akaratát cselekedjem, aki elküldött engem.

Jézus nevében köszönöm, hogy meghallgatsz engem. Ámen.

Szabó Zsolt
Gálospetri


Imahét 4. nap. Mindenük közös volt

"A hívők sokaságának pedig szíve-lelke egy vala; és senki semmi marháját nem mondá magáénak, hanem nékik mindenök köz vala. / És az apostolok nagy erővel tesznek vala bizonyságot az Úr Jézus feltámadásáról; és nagy kegyelem vala mindnyájukon. / Mert szűkölködő sem vala ő közöttük senki…" (ApCsel 4,32-34a)



Az elmúlt húsz esztendőnek áldásos imaheti alkalmai elevenednek meg előttünk. Ismét itt van az imahét és kopogtat lelkünk ajtaján, érmelléki gyülekezeteink ajtaján. Krisztus a dicsőség Királya az ajtó előtt áll és szólít: "Az ajtó előtt állok, és zörgetek; ha valaki meghallja a hangomat, és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorálok, ő pedig énvelem" (Jel 3, 20). Imaheti alkalmainkon is az ajtó előtt álló Krisztus kopogtat. Téged is hív. E kis imaheti könyvecske által is, amit most a kezedben tartasz, közelebb jut hozzád – az Élet Fejedelme, az Ige Igazsága, és kimozdít megszokott világodból, a tél, vagy épp a nyiladozó tavasz világából. Imaheti alkalmainkon valósággá válik az érmellék költőjének, Ady Endrének Álmom: az Isten című verse:"… A sorsom: menni, menni, menni/S az álmom: az Isten./Vele szeretnék találkozni,/Az álmommal, nagy bolond hitben/S csak ennyit szólni: Isten, Isten/S újból imádkozni". Istennek legyen hála, hogy bibliás, imádságos népünk ismét a 2011. esztendőben is, imádságos hetet szentelhet magának. Légy te is kedves olvasó városod, falvad imádságos hetének mindig boldog résztvevője.

Igénk az első ős gyülekezet mindennapi életéről tudósít. A Szent Lélek munkálkodásának "kézzel fogható" eredménye a gyülekezet. Ebben az igerészben jelenik meg először az "eklézsia" vagyis az egyház szó. Mit jelentett az ős gyülekezet életében az egyház? Egy tiszta, testvéri szeretetközösséget. Hol van a mi református egyházunk az első gyülekezeti állapotoktól? Az első század egyháza megoldotta a társadalmi különbségeket, felszámolta a nyomort, az anyagi javakat testvérekhez méltóan, a szükséghez mérten osztotta el.

Testvérek! Az első század egyháza – Szent Lélekkel teljes volt. Az ősegyháznak ez a formája a mai időkben tiszta balgaságnak és együgyűségnek tűnik. Igen, hiszen értelemmel alig fogható fel. Az értelem azt diktálja: gondoskodjék mindenki magáról, s akkor mindenkinek van. De a Szent Lélek ezt feleli erre: gondoskodjék mindenki a másikról, s akkor van mindenkinek. Rádöbbentél-e már arra kedves olvasó, hogy hányszor visszafizette Isten számodra az embertársaidról való gondoskodásodat? A XX. – XXI. században is az anyagi javak felhalmozása sajnos kitermelte a társadalom elesetteit, nélkülözőit, szegényeit is - miközben megjelent a gazdag világ - s a gazdagság árnyékában a szegény Lázárok sokaságát. Szétbomlott és szétesett világunkban azonban mi keresztyének az egységet keressük. Hol találhatjuk meg? A Feltámadottba vetett hitben! Bizonyossá vált, hogy aki benne van, és belé gyökerezik, az nem függ többé önző módon e világ javaitól. Mert a Feltámadott parancsa homlokegyenest más irányba mutat: "… szerezzetek magatoknak el nem avuló erszényeket, kifogyhatatlan kincset a mennybe… mert ahol a ti kincsetek van, ott lesz a ti szívetek is" (Lk 12, 33-34). Gyülekezeti és egyéni hitéletünk tehát erre a Krisztusra tekint – ebből élünk és ez által lehetünk, igazi lelki gazdagok.

Isten gazdagon áldja meg imaheti együttlétünket a Krisztusban. Ámen.

Szűcs Zoltán
kórházlelkész
Margitta

Imádság

Mindenható Isten, élet és örökélet Ura a Krisztusban! Ma este újra elcsendesedem előtted, megköszönve e napnak és az elmúlt napoknak minden testi és lelki áldását. "Minden jó adomány és tökéletes ajándék Tőled száll alá", én önmagamban elesett, szegény és gyámoltalan vagyok. Köszönöm, hogy rám találtál és a kegyelem Igéjével megszólítottál.

Áldalak és dicsérlek jóságos Atyám gondviselésed minden drága ajándékáért, mellyel gazdaggá tetted törékeny életemet. Köszönöm, hogy erős vár voltál a kísértések, méltatlan bántások, különféle kereszthordozások közepette. Köszönet Neked a mindennapi kenyérért, az engem körülvevő család szeretetéért, és hála a még nagyobb családért, a lelki édesanyáért, melynek ölén érezhetem, mint megváltott gyermek, hogy Te velem vagy.

Áldalak a gyülekezetért, melynek tagja lehetek, a közösségért, melyet nekem adtál. Hálaadással vallom, hogy minden elvégzett munka és szolgálat öröm teáltalad. Adj erőt Atyám, hogy elvégezhessem a reám bízottakat. Űzd el a test gonosz vágyait, a káros szenvedélyeket, mindent, ami ellened való és bűn, teremts bennem tiszta szívet és az erős lelket újítsd meg bennem, hogy lehessek gyülekezetemnek áldásokat hordozó tagja.

A kiáltó ellentéteket a te hatalmas karod simítsa el. A magam életkörülményei közepette eléd hozom mindazokat, akik szűkölködnek, szükséget látnak testi vagy lelki javakban: nélkülözők millióit látom lelki szemeim előtt. Gyógyítsd a fájdalmakat hordozó betegeket, karold fel szereteteddel az özvegyeket és árvákat, vigasztald Szentlelkeddel a könnyező és gyászoló életeket. Add, hogy örvendezzek a Te szabadító kegyelmednek most és mindörökké Jézus Krisztus által. Ámen.

Kovács Gyula
Margitta


Imahét 3. nap. Megjelentettem a te nevedet az embereknek

"Megjelentettem a te nevedet az embereknek, akiket e világból nékem adtál... / Én ezekért könyörgök…" (Jn 17,6a.9a)



Azt mondják a csillagászok, hogy a világegyetem valaha nem így nézett ki, számos ok miatt rendezetlen, váratlan állapotok és erők vannak ma benne. A természet és az ember kapcsolatát kutatók bizonyítani tudják, hogy nem egy eredeti állapot részesei, örökösei vagyunk, változtunk, távolodtunk attól, aki életünknek oka és fenntartója. A Szentírás tanítása tanulságképpen tudósít arról, hogy nem minden és mindenki maradt meg azon az akaraton mely egy bölcs értelem alkotó és gyarapító útja. Egy költői leírás erről így szól: "Minden egész eltörött". (Ady Endre: Kocsi út az éjszakában).

Először az a helyzetfelismerés foglalkoztasson minket, hogy sok minden, mindenki, talán mi magunk sem vagyunk azon a helyen és állapotban, ahova Isten szent akarata helyezett. Ézsaiás próféta akkor szól az istenfélők csoportjához, amikor számukra a templom, annak dicső szentsége már csak emlék, vagy némelyeknek csak az elődök eltűnt öröksége. Sokszor és sokféleképpen adja Isten akaratát tudtul azoknak, kik erre figyelmesek. Hallgatni mégis könnyebb, mint hinni benne, hogy amit a kijelentés hordoz, az Istennél már eldöntött, az már eljövendő valóság. Értelmezési nehézségeik a régieknek is bőven voltak. Példának okáért Istentől a választott nép Babilóniában, azaz a kényszerlakhelyen kapja a kijelentést a helyreállításról egyházi és erkölcsi tekintetben. A nép életvitelét látva kétségeskedő gondolatok születhettek, mert a választott nép tagjai közül sokan már jól érezték magukat a bűn és büntetés földjén: megtanulták az idegen nyelvet, házassági, üzleti kapcsolatok alakultak, kiveszőben volt a kiválasztottság tudatával járó küldetés, a szabadítás várása, maga a Szabadító személye is történelmi alakká, mítosszá vált. Isten erélyesen szólal meg, felrázza a nép emlékezetét, kisegíti, kiegészíti, mert egy közös múlt köti őket össze, a régiek által átélt események.

A szövetség, és ígéretek nem vesznek semmibe azért, mert a jelenben uralkodó kényelem és önzés fontosabbnak tűnik, mint az a küldetés, amire Isten áldásokkal teli életet adott. Amikor tisztában vagyunk vele milyen távolra kerültünk Istentől, akkor megkapjuk azt a megismerést is, hogy a kegyelem váradalmakat és reményeket fog túlnőni, mert az istenfélők kevés serege számára nem csupán a saját orvosolt helyzetük jelenik meg, hanem nagyobb távlatokban Isten kitárulkozó szeretete. Velük együtt sok népnek adja "a világ világosságát": "… tanítás megy ki tőlem, és törvényemet a népek megvilágosítására megalapítom" (Ézs 51, 4). A választott népnek Isten által nyert feladata volt hordozni és kijelenteni az Élő Isten nevét és tetteit, ennek teljességgel nem feleltek meg, végül saját közösségük számára is elvesztik Isten igéjének világító bölcsességét és erejét. Az ő leírt történelmük, hozzánk szóló üzenete, hogy menet közben el lehet veszíteni a kapcsolatot a mennyei irányítással.

A hajósok vagy a karavánutazók tájékozódási pontot találtak a csillagok között, és a célba jutás attól függött, hogy igazodnak vagy sem a támponthoz. A zsoltárokból ismerjük fel, hogy a közösségi életnek milyen nagy mulasztásai, bűnei voltak, ez okból az igazi istenkeresés, őszinte istentisztelet az egyének életében, hitében nyilvánult meg a legtisztábban. Példaértékű az a névtelen vallomás, mely az Úr szavát maga fölé helyezi, nem csupán kötelességnek tekinti annak hordozását, hanem gyönyörűségnek, elnyert jutalomnak, hogy életével szolgálhat ezekben a Teremtőnek. Hálát ad az elvett jókért, de hite reménységben tekint előre, mert a Szabadító nemsokára megjelenik: "Légy örömmondó békekövet, hirdesd a Szabadító elközelgetett" 419 ének MRE.

Keresztyén közösségeinknek áldásos feladatok adattak, melyek csak akkor végezhetők el, ha nem feledkezünk meg, nem hagyjuk el Jézust, "hordozzuk" aki nélkül semmit nem tudunk cselekedni. Az Ő kijelentésére támaszkodva bőséges segítség és siker lehet közösségeink jutalma: "ha énbennem maradtok, és az én beszédeim bennetek maradnak, kérjetek, a mit csak akartok, és meglesz az néktek" (Jn 15, 7). Jézus tudomásunkra hozta, az Atyával való egységét, jött is erre válasz tanítványi részről: "Te vagy a Krisztus (Megváltó), az élő Istennek Fia.". Amire küldetett volt sikerrel vitte végbe. Az Isten országát kiábrázoló földi - tanítványi – igei közösség megmaradt, ma is létezik, mert gondját viseli Lelke által. Az Ő Lelke munkájának bizonyítéka, igei közösségeink szolgálata, melyben a Szabadító és Megtartó Isten dicsérete, tisztelete az egymás mellé állító segítő erő. Gyakori sikertelenségeink óráiban, számottevő veszteségek okozta üressége miatt, a türelmetlen, kíméleten, krisztustalan életformák, magaviselet keserű kifakadásai lassan visszavezetnek a járható útra, mely az életre útja: imádságban visszük a Mindenható elé életünket, és azokat, akik nekünk Istenben kedvesek. A mi Urunk szavai járnak előttünk: "És én ő értük oda szentelem magamat, hogy ők is megszenteltekké legyenek…" (Jn 17,19). Ámen.

Kovács-Szabadi Levente
Apátkeresztúr


Imádság

Mindenható, Kegyelmes Mennyei Atyám! Alázattal és hálatelt szívvel köszönöm az új alkalmat, amikor egy szívvel és egy lélekkel együtt lehetek imádóiddal a Te felséges színed előtt. Add, hogy ennek a hétnek minden alkalma legyen áldott és hitre vezető. Elhangzott beszéded egyesítsen lélekben mindazokkal, akik benned hisznek és evangéliumodhoz ragaszkodnak.

Hallottam Isten a te beszédedet és szent Igédből megtanultam parancsolataidat. Ne engedd, hogy Igédről elfeledkezzem és parancsolataid kiesnek elmémből. Jó lenne minden dolgomban akaratodat megkérdezni. Bocsáss meg, hogy gyakran a tanácstalanság vesz erőt rajtam. Köszönöm, hogy Igéd által reménységet adtál és bátorítottál, hogy a Te beszéded megtartása által megtalálhatom a Hozzád vezető utat. Gyakran az emberi gyarlóság az, ami miatt figyelmen kívül hagyom figyelmeztetésedet, a magam akaratát akarom érvényesíteni, elégnek tartom emberi bölcsességemet. De Te mindig adsz alkalmat, amikor rádöbbenhetek, hogy mindez nem elegendő, hanem kell a te vezetésed, kell az Igéd által nyújtott világosság, hogy végig kísérje lépteimet, egyengesse utamat a földön.

A te Lelked által adj nekem engedelmes szívet, hogy meglegyen bennem a Hozzád való ragaszkodás, engedelmeskedni tudjak útmutatásodnak, hiszen hiába szólsz, ha én nem figyelek, hiába akarsz vezetni, ha én nem engedelmeskedem.

Legyen ez az alkalom az elhatározásnak a pillanata, amikor nemcsak szavakban megfogalmazva, hanem a lélek teljességéből Melletted döntök, a Te Igéd legyen a mérce, a mérték, amellyel mérem minden elhatározásomat. Ne engedd, hogy elhatározásomtól valami is eltántorítson. A te Igéd és tanításod legyen szövétnekem életem minden napjában.

Uram, Igédben bízva esedezek Hozzád, hallgasd meg és fogadd el imádságomat. Áldj meg testben és lélekben, vigasztalj, ha szenvedek, erősíts, ha ingadozom, szent Fiadért a Krisztusért. Ámen.

Kovács-Szabadi Tünde
Papfalva


Imahét 2. nap. Isten utáni szomjúság

"Oh mindnyájan, kik szomjúhoztok, jertek e vizekre, ti is, kiknek nincs pénzetek, jertek, vegyetek és egyetek, jertek, vegyetek pénz nélkül és ingyen, bort és tejet. / Miért adtok pénzt azért, ami nem kenyér, és gyűjtött kincseteket azért, ami meg nem elégíthet? Hallgassatok, hallgassatok reám, hogy jót egyetek, és gyönyörködjék lelketek kövérségben. / Hajtsátok ide füleiteket és jertek hozzám; hallgassatok, hogy éljen lelketek, és szerzek veletek örök szövetséget, Dávid iránt való változhatatlan kegyelmességem szerint." (Ézs 55,1-3)


Emberi szükségeinket számon tartani sem könnyű, hát még kielégíteni azokat! Isten azonban mindkettőre képes. A bűn végtelenül megszegényített minket, Heidelbergi Káténk megfogalmazásával: az ember "… a Sátán ösztönzésére, szándékos engedetlenségével mind magát, mind utódait azoktól az isteni ajándékoktól megrabolta."(9. K.-F.) De a Sátán a hazugság atyja is (Jn 8,44), a nagy "szétdobáló, aki szüntelenül félre akar vezetni, és ha rá hallgatunk, összezavar minket – emiatt van, hogy az igényeink és a valódi szükségeink nem fedik egymást. Isten azonban rendet tesz bennünk: "Miért adtok pénzt azért, a mi nem kenyér, és gyűjtött kincseteket azért, a mi meg nem elégíthet?" (2 v.)

Isten nemcsak helyes diagnózist állít fel, hanem meg is gyógyít. Hogyan? "Hallgassatok, hallgassatok reám… Hajtsátok ide füleiteket és jertek hozzám; hallgassatok, hogy éljen lelketek" (2-3. v.) Élő Igét ad, szól hozzánk. Jézus azt mondja: "… nálam nélkül semmit sem cselekedhettek." (Jn 15,5) Kudarcra vannak ítélve azok a próbálkozások, amikor Isten nélkül vagy rajta kívül keresünk megoldásokat. Pár fejezettel alapigénk előtt ezt olvassuk: "A nyomorultak és szegények keresnek vizet, de nincs, nyelvük a szomjúságban elepedt" (Ézs 41,17). Bár emberileg biztosan mindent megtesznek, hogy olthassák szomjukat, de Isten az, aki meghallgatja őket (ha hozzá kiáltanak segítségért!), és folyóvizet fakaszt még a pusztaságban is (Ézs 17-18). Felismerjük-e Őt, mint minden jónak, magának az életnek a Forrását, naponkénti megadóját?!

Isten ismeri, tudja, számon tartja valódi szükségeinket, és rádöbbent valódi epekedésünkre: Isten utáni szomjunkra. "Isten! én Istenem vagy te, jó reggel kereslek téged; téged szomjúhoz lelkem, téged sóvárog testem a kiaszott, elepedt földön, amelynek nincs vize" (Zsolt 63,2). Istenre szomjazunk, és szeretetre éhezünk. Mi szegény megraboltjai, kifosztottjai vagyunk a bűnnek, de Isten végtelenül gazdag és jó hozzánk: lehet hozzá menekülni, Ő hívogat és vár minket! Jézus így szól: "Ha valaki szomjúhozik, jöjjön én hozzám, és igyék." (Jn 7,37) Ingyen adja, kegyelmesen, mert ismeri elesettségünket, és mert tudatni akarja: nincs érdemünk, se gazdagságunk, se tehetségünk, amivel mindezt nélküle elérhetnénk. "Jertek, vegyetek pénz nélkül és ingyen!" (1. v.) Vedd el, amit Ő ad, vedd meg, ha nincs is pénzed! Legyen a tiéd, hiszen az árat Valaki már kifizette – helyetted! Csak élned kell vele.

Isten csillapítja szomjunkat: vizet ad, igét ad, új szövetséget ad, az élő Krisztust (Dávid – 3. v.) és benne önmagát adja. Vizet, bort, tejet kínál: mindazt, ami az életet szolgálja. Más kell a kisgyermeknek, más a felnőtt embernek – és Isten tud mindezekről! Kinek-kinek szüksége szerint ad. Személyre szólóan, konkrétan és egyenként is gondot visel ránk, hiszen gyermekeiként ismer minket. "Ha én bennem maradtok, és az én beszédeim bennetek maradnak, kérjetek, amit csak akartok, és meglesz az néktek." (Jn 15,7) Jézus erre az Istentől nyert gazdagságra hív minket. "Én azért jöttem, hogy életük legyen és bővölködjenek." (Jn 10,10) Túlcsorduló szeretete betölti a mi szívünket is, sőt mi magunk is “túlcsordulunk" tőle: szeretettel fordulunk embertársaink felé!

Jézus mindent elmondott a tanítványoknak, amit az Atyától hallott. De nemcsak az igéket adta át maradéktalanul, hanem Isten szeretetét is. "Amiképpen az Atya szeretett engem, én is úgy szerettelek titeket: maradjatok meg ebben az én szeretetemben. Ha az én parancsolataimat megtartjátok, megmaradtok az én szeretetemben" (Jn 15,9-10). Mit kér tőlünk Megváltónk? "Ez az én parancsolatom, hogy szeressétek egymást, amiképpen én szerettelek titeket." (Jn 15,12) Betelve Isten szeretetével, bőséges kegyelmével és végtelen gazdagságával, nemcsak mi magunk táplálkozhatunk az ő javaival, hanem mások szeretetéhségét is csillapítani tudjuk. A minden jónak kiapadhatatlan forrásához vezetve őket az ő Isten-szomjuk is enyhülést talál. Jó gyümölcsöket teremhetünk az Atya dicsőségére!

Minderre szabadokká tett minket Krisztus: nála nélkül semmit nem cselekedhetünk, de vele együtt, sőt benne mindenre van erőnk – ehhez azonban Krisztusban, az ő szeretetében kell megmaradni: Ő a mi életterünk, és Ő a mi életerőnk. Így a gyümölcstermés, az egymásnak való szolgálat nemcsak lehetőség, hanem keresztyénségünk lényege (Jn 15,8), és megmaradásunk záloga (4-5.). Ez egyenként is igaz: az egyes terméketlen szőlővesszőket a Gazda lemetszi, kiveti, és tűzre veti (2.6.); és közösségileg is: "ugyanarról gondoskodjanak egymásért a tagok" (1Kor 12,25). Szét ne daraboljuk Krisztus testét, anyaszentegyházát! Szükségünk van egymásra, hiszen Isten így is gazdagítani akar minket: még a leggyöngébb tag is szolgál a legerősebbnek, és fordítva. Használni egymásnak és jó gyümölcsöket teremni Isten dicsőségére: így maradunk meg Krisztusban, az Életben, a gyümölcstermésben, az Ő szeretetében, és így teljesedünk be az Ő örömével. Adja meg a minden kegyelemnek Istene, hogy ezt a gondoskodást, gyarapodást, mindnyájan megéljük és gyakoroljuk! Ámen.

Erős Joó Béla
Poklostelek

Imádság

Kegyelmes Isten, jó Atyám! Igéd hívogató szavára válaszolok imámmal. Szomjazom a Te igazságodat, szomjazom a Te békédet és szeretetedet, szomjazom a Te erődet és kegyelmedet. Igédben mindezekkel, sőt kimondhatatlan és kifogyhatatlan áldásokkal árasztasz el engem nap, mint nap. Köszönöm neked, Uram, a Szót, amellyel ma is felemelsz nyomorúságaimból. Köszönöm neked, Atyám, a tanítást, amellyel segítesz eligazodni az élet és a lélek dolgaiban. Köszönöm neked, Istenem, a kegyelmet Jézus Krisztusban, mellyel rávilágítasz életem bűneire és átkarolsz megbocsátásoddal.

Jó tudnom, Mennyei Atyám, hogy Te ismered szükségeimet. Magamtól talán még fel sem ismerném, hogy mi az, ami életre vezet, de te jól tudod, és meg is adsz minden szükséges dolgot. Köszönöm, hogy ajándékaid életre vezetnek engem és szeretteimet. Add felismernem, hogy Te magad vagy minden jó Forrása és naponkénti megadója. Nélküled minden darabokra hullana, de Te fenntartasz és bölcsen igazgatsz mindeneket, és megtartod életünket atyai jóságoddal.

Hálával telik meg a szívem, amiért szent Fiadban, Jézus Krisztusban elvetted bűneimet és szegénységemet, és végtelen gazdagságra, gyümölcstermő életre hívtál el. A bűn bilincseit leoldottad, és tágas térre állítottál: szabad és lehet jót cselekednem – Krisztusban! Túlcsorduló szeretetedet megélhetem, naponta magamhoz vehetem, megtöltekezhetem vele, sőt másnak is adhatok belőle. Köszönöm, hogy embertársaimon keresztül is meg tudsz örvendeztetni, és hogy áldásaiddal egymás felé fordulhatunk. Köszönöm ajándékaidat, amelyeket másokon keresztül adtál nekem. Add, hogy én is épülésükre tudjak szolgálni. Köszönöm neked a gondoskodást, az együttérzést, amit felém gyakorolnak mások. Köszönöm, hogy Krisztus testében tagjai vagyunk egymásnak, és kölcsönösen gondoskodhatunk egymás szükségeiről. Köszönöm, hogy nekem is fáj a másik tag fájdalma, és engem is boldogít a másik tag öröme. Tölts be engem Szentlelked erejével, hogy én is örömre hívhassak mindeneket: Jézus Krisztus öröme teljen be rajtunk! Add, hogy téged dicsőíthesselek egész életemben!

Köszönöm a Megtartó Krisztus közösségét, és köszönöm, hogy általa megtartást ajándékozol közösségeinknek. Add, Uram, hogy anyaszentegyházamat, gyülekezetemet családnak, otthonnak láthassam, és úgy törődjek vele, és add, hogy családom gyülekezetté, otthonom pedig templomoddá váljék! Ahol Te vagy az Atya, ott hadd ismerjük fel, hogy testvérei vagyunk egymásnak Jézus Krisztus által. Add, hogy népünk a Te néped legyen, mert csak Krisztusban maradhatunk meg – de általa életünk, gyarapodásunk, épülésünk van, és benne valóban egyek leszünk.

Az ének szavával kérlek: “Tégy, Uram, engem testvérré, / Lelkedet úgy kérem, / Tedd Te a szívem, tedd késszé, / Bízni a testvérben! / Sejteni engedd: mit érez, boldog-e, szenved-é? / Vígy közelebb a testvérhez, / Népedet tedd eggyé!" (MRÉ 481,2.) Ámen.

Erős Joó Enikő
Poklostelek