2010. augusztus 16., hétfő

Emlékünnep a Nyúzóvölgyben

Emlékünnep a Nyúzóvölgyben

2010. augusztus 8.

Ebben az évben is megrendezésre került Bocskai István és a hajdúk győztes diószeg-álmosdi szabadságharcának emlékünnepe, immár ötödik alkalommal. Az egész napos rendezvény az évek alatt rengeteget bővült és színesedett, így mindenki találhatott magának most is kellemes szórakozást az ünnepi forgatagban.

Vasárnap délelőtt szokás szerint kondult a bihardiószegi református harang, hívogatva mindazokat, akik még nem mentek ki a Nyúzóvölgybe. Az Ige: „Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk?” (Róm 8,31) volt. Az igehirdetésből kiderült, hogy e drága Ige közel áll hozzánk úgy is, mint magyarokhoz (őseink jelmondata és végrendelete volt sokszor), de úgy is mint református keresztyénekhez (egyházunk címerének jelmondata). Az igehirdető elmondta, hogy Bocskai István hajdúi is sokszor megrendültek, de ott lobogott a zászló előttük ezzel az igével kihímezve, melyre ha felnéztek újult erőre kaptak és győztek. Előttünk nincsenek zászlók, de vannak templomaink, melyek hirdetik Isten velünk, a kérdés csak az, hogy mi vele vagyunk-e, mert nem az Isten keze lett rövidebb az idők folyamán, hanem a mi népünk hite. A kérdés az, hogy tudunk-e bibliás őseinkhez hasonlóan bízni, igazán bízni az Istenben, mert ez a hit és bizalom egyetlen záloga jövőnknek, megmaradásunknak. Az igehirdetés által az itthon maradtak is bekapcsolódhattak az ünneplők tömegébe.

Közben kint a völgyben már harmatos reggel óta pezsgett az élet. 30 üstben főtt a finom bográcsos, az idén először – Dr. Szabó Józsefnek köszönhetően – pedig kézművesek vására is tartatott a fejedelmi táborban. A gyerekek számára gyöngyfűző- és mesesátor kínált remek szórakozást, közben szüleik és nagyszüleik a színpadnál hallgathatták Martin Tímea csodálatos hangját és énekét. Ezt követően Oláh Attila tépei lelkipásztor és Gellért Gyula bihardiószegi espres-lekész ünnepélyesen kinyílvánították a két gyülekezet közötti testvéri együttműködést. Ezt követően három érdekes előadás hangzott el: Maklucz Attila tanár úr Kölcsey Ferencről, Ghitea Angéla kántornő Erkel Ferencről, Nagy Béla Bocskai kutató pedig Bocskai Istvánról adott át számunkra sok érdekes információt. Dr. Ölveti Gábor a debreceni városi levéltár főlevéltárosa bemutatta a nádsátrakon elhelyezett Bocskai István okleveleiből összeállított kiállítást. Elmondta, hogy ilyen körülmények (kint a mezőn és nádsátor oldalán) között még nem látta ez a kiállítást. Majd a beszédeket az Érmelléki összkórus (Bihardiószeg, Margitta és Szalacs) énekszámai követték változatosságot hozva a hallgatóságnak. Meleg Vilmos színművész szavalatát a Nagykágyai Néptáncosok műsora követte. Gellért Gyula espres úr, az egész ünnepség megálmodója és megszervezője emléklapokat osztott az ünnepség szervezésében aktívan résztvevőknek. Majd a diószegi Szömörce tánca varázsolta el a nézőközönséget.

Miközben a pódiumon zajlottak a változatos programok, addig a nádsátrakban csendesen folyt a harcosok felruházása és felfegyverzése, így lassan tele lett a mező hajdú és osztrák harcosokkal.

A délutáni órákban a nyüzsgő több ezres tömeget harangszó hívta istentiszteletre és elcsendesedésre. Az igét Vad Zsigmond, a Debreceni Református Egyházmegye esperese hirdette.

Az istentiszteletet követően Gellért Gyula esperes úr, mint házigazda köszöntötte az egybegyülteket, majd Szólláth Tibor országgyűlési képviselő köszöntője hangzott el. Birtalan József és társai tárogatóval toborozták a vitézeket és a nézőket a csatatérre. A felsereglett csapatokat mindenki ámulva nézte, főképpen a gyermekek csodálták tágra nyílt szemekkel a délceg lovasokat és fegyveres gyalogkatonákat. Tisztavatás és eskütétel után minden hadtest elfoglalta a helyét, és megkezdődött a csata Dr. Négyesi Lajos ezredes vezénylésével. A kukoricásban megbúvó hajdú csapat megrohamozta a vonuló osztrák hadtestet, mely válaszképpen sortüzet és ágyútüzet nyitott. A pirotechnikának köszönhetően e jelenetek nagyon élethűnek sikerültek, olyannyira, hogy egy-egy füstpatron felrobbanásánál a nézők tucatja is megijjedt. A gyalogcsapatok csatározása közben megérkeztek a lovasok is, előbb az osztrák részről Petz ezredes vezetésével, majd a hajdúk számára is jött a segítség a közeli domb mögül. Több, a lovon biztosan ülő katona is vállalkozott arra, hogy ne csak körbe-körbe vágtasson, hanem karddal, dárdával hadakozzon is. Természetesen e csatározások nem vérremenők voltak, de a közönség számára nagyon látványosnak bizonyultak, mert sürjen villogtak ilyenkor a fényképezőgépek. Végül a csatában nem történt változás, ebben az évben is a hajdúk nyertek a szekértábor felrobbantásával, azaz most is a történelemhez hűek maradtunk. A nagyon jól sikerült csatajelenet után a Pusztai Farkasok hagyományörző csapat íjászbemutatójában gyönyörködhettünk, majd az emléksziklához vonult le a közönség. Katona Jenő Kaliforniából hazalátogatott lelkipásztor szívhez-szóló prédikációja és imája, valamint dr. Papp Gyula ezredes beszéde után mindenki elhelyezte a magával hozott koszorúját, mécsesét, virágját az emléksziklánál, mely lehet, hogy több ezer magyar hajdú sírköve is egyben. A sok-sok rendezvényt felvonultató napot egy igen látványos huszárvágta zárta, mely szép záróakordja volt e drága ünnepnek.

Az alkonyat bágyadt napsütésében hazafelé indulókat magyar nótaszó kísérte és megannyi élmény. Igen, e nap teljes kínálatot nyújtott vallási, kulturális és történelmi értékekből. Bárki, aki vette a fáradtságot és kijött a természet lágy ölére úgy hiszem nem tért haza üres szívvel és kézzel. Az pedig, hogy ez az ünnepség már az ötödik volt, jelzés értékű: itt valami elkezdődött, itt valami már túlnőtt a szárnypróbálgatáson, itt, a Nyúzóvölgyben hagyomány született, egy álom érett valósággá, egy híd jött létre családok, települések, felekezetek és nemzetiségek között. Isten áldása legyen továbbra is e drága emlékünnepen.

Jakó Sándor Zsigmond
lelkipásztor