2010. augusztus 16., hétfő

A csata más szemmel


Ismét sorra került Bocskai István és a hajdúk diószeg-álmosdi győztes szabadságharcának emlékünnepe. A csatajelenet ötödik alkalommal lett sikeresen megrendezve. A csataimitációban nem csak felnőttek vettek részt, hanem számos diószegi ifjú is. Nemcsak a fiúk mutatták meg hősies bátorságukat, hanem a lányok is. Az ifjak rengeteg élménnyel gazdagodtak, átélhették a múltban történteket.

A csatát a kellékek tették életszerűbbé (katonaruhák, fegyverek, ágyúk), valamint a fiatalok lelkesedése, ami még felejthetetlenebbé varázsolta ezt a napot.


Kíváncsiak voltunk a fiatalok véleményére, hogy hogyan is élték meg, hogyan is érezték valójában magukat a harc közepette: hiszen az ifjak nemcsak a győztes oldalon harcoltak, hanem voltak bátor jelentkezők, akik vállalták a vereséget is a csata idején. Kérdéseinkre meglepően csak pozitív válaszokat kaptunk. Arra a kérdésre, hogy miért jelentkeztél katonának a következők hangoztak el: ”Szerettem volna jobban megismerni őseink múltját, ők a vérükkel harcolták ki szabadságunkat, így akartam tisztelegni előttük.” / ”Szerettem volna átélni, hogy milyen is egy harc, még ha nem is igazi, de azért megkönnyebbülés volt számomra, hogy ez csak egy csataimitáció volt.” / ”Meg akartam győződni arról, hogy az én személyemmel meg tudjuk-e változtatni a történelmet, sajnos nem sikerült, de nem adom fel.”(egy osztrák harcos) A következő kérdés, amit feltettünk a csatában résztvevőknek az az volt, hogy mi tetszet a csatában: ”Barátok ellen harcoltam és vesztettem, de a csata végén mégis jóbarátok maradtunk.” / ”Én először vettem részt a csatában, és egy olyan élménnyel lettem gazdagabb, ami arra késztet, hogy jövőre is ott legyek, ha van rá lehetőség.”


Kérdéseinkre rengeteg választ kaptunk, de ezek voltak azok, amik arra késztetnek minket is, hogy támogassuk a szervezést jövőre is, mert ilyen válaszokért érdemes ennyi erőt és energiát fektetni a szervezésbe.

Nem szabad elfelejtenünk őseink fáradságos munkáját hazánk megvédése érdekében. Szellemi értéküket ápolni kell, hogy mi is tovább tudjuk adni a jövő generációjának, mert a fa se élhet gyökér nélkül és úgy kell kapaszkodnunk mi is az anyaföldbe, hogy a mi életfánk örökre virágozzon.

Köszönjük Gellért Gyula esperes úrnak áldozathozatalát a csata megvalósításáért.

Gazdag Orsolya Xénia
és
Várdai Orsolya