2010. július 13., kedd

Az Értarcsai Református Nőszövetség 15 éve

Az Értarcsai Református Nőszövetség 15 éve

Az értarcsai református nőszövetség a ’90-es évek második felében, Dérer Zsolt Attila lelkipásztorsága idején alakult meg. Hasonlóan sok más gyülekezet nőszövetségéhez, az aktív tagok mindig is feladatuknak tekintették a gyülekezetben való szolgálatot, amely sok-sok szeretetvendégség elkészítésében, csigatészta készítésben, különféle szolgálatokban nyilvánult meg.

Az értarcsai református nőszövetség 2005-ben döntötte el, hogy a szövetségnek nevet választ, és zászlót készíttet. A névválasztásnál több lehetőség is felmerült, végül az egyházközség egyik patrónusára, Kolyi Comáromi Ágnesre esett a választás. Ő volt az, aki 1780-ban egy ezüst úrasztali kelyhet adományozott az egyházközség javára.

Kolyi Comáromi Ágnes családnevében a Kolyi név egy települést jelent, amely mára már megszűnt létezni, a XX. században egybeolvadt Nagykágyával. Először 1326-ban kerül említésre, majd az 1700-as évek elején a Comáromi család birtoka. A Comáromi család birtokai az akkori Magyarország több vármegyéjére is kiterjednek, úgy, mint Abaúj, Bereg, Bihar, Borsod, Heves, Maros, Ugocsa, Zemplén valamint Nógrád megyékre. A Comáromi család felmenőit a XVII. század derekáig ismerjük, ekkor tűnik fel Comáromi György neve, akinek 1680-ban Kölesséry Sárával kötött házasságából 5 gyermek születik, a 3-ik, aki apja nevét örököli, és Békés vármegye alispánja 1715-től a szintén nagybirtokosi Rhédey család sarját, Rhédey Júliát választja hitvestársául. Házasságukból 9 gyermek születik, az 5-ik Ágnes, aki Bornemisza Jánoshoz megy feleségül. Amikor az ezüst kelyhet adományozza 1780-ban már özvegy, de megözvegyülésének körülményei, családi élete, valamint Értarcsához való kötödése mindezidáig ismeretlen. Özvegyi állapotáról is a kelyhen található feliratból szerzünk tudomást, ez teljes egészében felkerült a nőszövetség zászlajára is: „Néhai Tekintetes, Nemzetes, Nagyságos és Vitézlő Bornemisza János úr özvegye Tekintetes, Nemzetes Kolyi Comáromi Ágnes asszony az Értarcsai Refomata Szent Ekklésia Számára készítette 1780-ikban, Debrecenben”. Az ezüst kehely Békesy Sámuel ötvösmester munkája, részben aranyozott, cizellált, vésett.

Kolyi Comáromi Ágnes adománya a török elvonulása utáni értarcsai újranépesedés, újrakezdés egyik fontos szimbóluma, az úrvacsora nélkülözhetetlen eszköze, a földet reménységgel, becsületesen megmunkáló református emberek hitének jelképe. Kolyi Comáromi Ágnes egy olyan korban adományozott az eklézsia javára, amikor az emberek kizsákmányoltságban, nincstelenül, kifosztottan kellett újra kezdjék az életet. Az egyház patrónusaként úgy jelenik meg előttük, mint akinek példája követésre méltó.





A nőszövetség a fentebb említettek figyelembevételével választotta zászlajába a kehely jelképét, amely egyben az adományozóra, valamint az adományra is emlékeztet. Mellette a szőlő, a búzakalász, valamint az új kenyér jelenik meg, mint motívum, az úrvacsora, a megváltó Krisztussal való egyesülés és bensőséges kapcsolat jelképeként, valamint a jövőbe vetett hit, és bizalom gondolata fogalmazódik meg a szimbólumok fölött olvasható igében: „Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk?” Róm 8, 31.

A zászló másik oldalán az adományozó szöveg mellett egy nyitott Biblia látható, benne az üzenet:”Tegyetek tanítványommá minden népet” Mt 28, 19, amely szavak az Úr Krisztus ajkáról hangzottak el közvetlenül mennybemenetele előtt, és a következő nemzedékek hitbeli nevelése figyelmeztet.

A Bibliát csokorba kötött búzakalászok veszik körül, jelképezve e kettősségben a testi és a lelki táplálékot, amelyeket egyaránt Istentől kapunk meg, és ugyancsak neki tartozunk hálaadással ezekért. Figyelmeztetés is, hogy a testi táplálék mellett soha nem maradjon el a lelki, mert e kettő összességéből adódik az egészséges keresztyéni élet.

A zászlót 2006-ban Baróton, Gáspár Irénke varrta, akinek ez úton is köszönetet mondunk.




2006-ban a nőszövetség újult erővel csigatészta készítéséhez fogott, hogy a fentebb részletesen leírt zászlóját elkészíttesse, valamint két akvarellt vásárolt Gavrucza Tibor székelyhídi lelkipásztortól, az érmelléki táj művészi megörökítőjétől. A festmények mindegyikén a tarcsai református templom látható más-más szemszögből. A képeket a gyülekezeti ház nőszövetségi termében függesztették ki.




2007-ben kezdtek el gyűjteni a zászlóavatási ünnepségre és a gyülekezet lelkipásztorának a beiktatására. Ez a szép ünnepi alkalom 2008. július 6-án valósult meg, amikor a lelkipásztor számára a nőszövetség az egész gyülekezet nevében átadta a szolgálathoz szükséges új lelkészi palástot.




2009-ben a nőszövetségi terem bútorzatának a megvásárlása volt a cél, valamint 24 személyre teljes étkészlet biztosítása, amit sikerült is elérni. Ugyancsak ebben az évben a gyermek-evangelizációs hetet is támogatta anyagilag a nőszövetség, valamint, ahogy minden esztendőben, a gyermekek számára a szeretetvendégség elkészítését is ellátták. A település testvérfalu-kapcsolatának újabb találkozóján a magyarországi Heves megyéből, Sarudról érkezők megvendégelése is anyagi támogatást nyert a nőszövetség részéről.

2010-ben a nőszövetség a gyülekezeti ház egyik termében spóros csempekályhát rakatott, egyfelől, melegedés céljából, másfelől, hogy a későbbi szeretetvendégségek elkészítését megkönnyítse. Sikerült tovább fejleszteni a terem bútorzatát is. Illesse köszönet a nőszövetség mindig aktív elnöknőjét, Nagy Évát, és mindazokat, akik idejükből áldozva szolgálnak a gyülekezet épülésére a nőszövetség keretein belül.

Istené a dicsőség!




Kulcsár Árpád
értarcsai lelkipásztor