2010. június 23., szerda

Gyülekezeti házat építenek Szolnokházán

„Aki éhen akar halni, az menjen Szolnokházára papnak!”


Néhány évtizeddel ezelőtt vetette papírra valaki ezt a gondolatot. Folytatását, esetleges magyarázatát nem találjuk eme furcsa állításnak. Mindenesetre, aki hallja, az felkapja a fejét. Bevallom őszintén, hogy engem is meglepett ez a nem mindennapi kijelentés. Van-e igazságalapja, vagy nincsen - azt döntse el a kedves olvasó!

A mai helyzetkép szerint az Érmelléki egyházmegye legkisebb gyülekezete Krasznaszolnokháza, a maga 44 tagjával. Kevesen vagyunk, de élni akarunk. Nem könnyű kisebbségben lenni, megmaradni. A tömeghatás itt nem érvényesül, az erőforrás nem emberektől, nem a sokaságtól érkezik, hanem egyedül csak a Teremtőtől. Földrajzilag is nehéz a szomszédra való tekintés, hiszen a falu a dombok árnyékában terül el, rejtőzködik a kíváncsi szemek elől. Sokan keresték már Szolnokházát, még térképen is próbálkoztak, nem mindig sikerrel. Hol van? Margittát elhagyva Tasnád irányába, Érszőlős előtt két kilométerrel balra letérve a dombok között található. És miért Krasznaszolnokháza? Régen két településből állt, Krasznaházából és Szolnokházából és ezek egyesüléséből jött létre Krasznaszolnokháza.

Érdekességnek számít, hogy 15 év alatt 17 lelkésze volt a gyülekezetnek.(Milyen kár, hogy az egyházmegyének nincsen rekordok könyve, talán bekerülhetnénk.) 1999-ben a teológiáról jártak negyedéves hallgatók szolgálni. A lelkészek egymásnak adták a kilincset, folyton átadás-átvétel, amibe lassan belefáradtak a hívek.



Érszőlősiek - Szolnokháziak
Illyés Zsuzsanna lelkésznővel

A településen négy felekezet él együtt, a református mellett római katolikus, görög katolikus és ortodox gyülekezetek tagjai. Kis falu lévén sok a vegyes házasság, de szeretetben és a kölcsönös tisztelet jegyében élnek a szolnokháziak. A magyarság száma ma a lakosság 53% -át teszi ki. Közigazgatásilag Érszőlős községhez tartozik. Jó kezekben tudhatjuk magunkat, és az elmúlt időszakban sokat fejlődött és ígéret szerint még fejlődni fog a csendes kis falu. Friss levegő, szép kilátás és nyugalom veszi körül az ideérkezőket. Számomra olyan, mint egy rezervátum, idén itt láttuk meg az első hazaérkező gólyát, láttunk otthonosan mozgó rókát közelről, és még sorolhatnám…

A jelenlegi református templom a XX. század második felében épült, a torony jóval később, 1995-ben épült a templomhajó mellé. Építkezni, alkotni, újat létrehozni az életben maradás feltétele. Általában pozitív hatása van a közösségre, megmozgatja őket, lendületet ad, összefogásra kényszerít. Isten Igéje azt mondja: ”Akinek van, adatik…”. Nekünk is volt álmunk, vágyunk és tervünk. Korábban két ízben is felmerült az a gondolat (1999-ben és 2007-ben) hogy a templom mellé jó lenne egy kis irodát, esetleg parókiát építeni. A tervekből nem lett megvalósítás, közben pedig a talajmozgások következményeként megsüllyedt a templomhajó, amit kívülről meg kellett támasztani két támpillérrel. Ezt a halaszthatatlan munkát 2006-ban végezték el.




A krasznaszolnokházi templom, az épülő gyülekezeti teremmel


A gazdasági válság évében 2009-ben Isten kegyelméből és akaratából az egyházközség Gyülekezeti Ház építésébe kezdett. Ezt a fontos lépést hitből tettük meg, erőnk feletti munkát és terhet vállalva magunkra. Isten Igéje bátorított bennünket: hitben járunk, nem látásban. Elmondhatjuk, hogy Isten segítségével csodálatos utat tettünk meg, szükségleteinket betöltötte és mindenben gondoskodott rólunk. Jó volt megtapasztalni a gyülekezeti tagok helytállását, és a településen belül a többi felekezetekkel való összefogást, akik részt vettek a szervezett közmunkákon és még anyagilag is támogattak bennünket. Elmondhatjuk, hogy mi nem csupán hirdetjük az ökumenét, hanem meg is éljük azt.

Segítséget és bátorítást az első lépés megtételéhez Érszőllős község polgármesterétől kaptunk. Az építkezés három fázisban történt: a fundamentum megöntése, falrakás, tetőszerkezet elkészítése, illetve befedése. 2009 karácsonyára az épület gyönyörű, sötétpiros cseréppel ékeskedett. Boldogan zártuk az évet, látva a majdnem kész hajlékot. Hálásak vagyunk a támogatóinknak: a Helyi Tanácsnak, a Bihar Megyei Tanácsnak, az Érmelléki Református Egyházmegyének és a következő gyülekezeteknek: Berettyószéplak, Bihardiószeg, Csokaly, Érmihályfalva, Érszőlős, Értarcsa, Jankafalva, Szalacs, Tóti. Sokan adtak a maguk keveséből és testvérré lettek a szükség idején. A szolnokháziak is odatették a részüket, ki-ki a maga szegénységéből adott, és lettünk gazdagok az összegyűlt 17 ezer lejjel. 2010-ben folytatjuk az elkezdett munkát és Isten dicsőségére szeretnénk majd befejezni. A segítség továbbra is jól jön.

Miért épít egy ilyen kis gyülekezet? Miért küzd és fárad? Miért nem elégszik meg azzal, ami van? Elszomorító kérdések, még ha van is igazságalapjuk, számomra nagyon fájóak tudnak lenni. Kérem, ne írják le a kicsiket, a gyengéket! A fuldokló ember egyetlen óhaja, hogy segítsenek rajta, mert még élni szeretne. Mi még vagyunk és reménykedünk! A folyton változó világban Isten malmai őrölnek, a javunkra is.

Hálásak vagyunk Istennek azért, hogy gyülekezetünkben már több ízben szolgáltak az érszőlősi ifjak gazdagítva ez által az istentiszteleti alkalmakat, ugyanakkor fiatalos lelkületet és lendületet hozva a szolnokháziak életébe. Legutóbb júniusban tartottunk ifjúsági istentiszteletet a szőlősi fiatalok áldásos szolgálatával. Ajtót nyitunk, hívogatunk és várunk mindenkit. Szeretetvendégséget szerveznénk télen is a fűtött kis teremben, ahol majd együtt örvendezhetünk, méltóan ünnepelhetünk. Otthont szeretnénk biztosítani nemcsak a mieinknek, hanem a hazaérkező elszármazottaknak, a távolban élő, de nyári vakációjukat Szolnokházán töltő unokáknak és mindazoknak, akik betérnek hozzánk. Isten ígérete ad erőt nekünk napról napra és ezzel az ígérettel köszöntünk minden testvérünket, aki olvassa ezeket a sorokat: „Ne félj, te kicsiny nyáj, mert úgy tetszett a ti Atyátoknak, hogy nektek adja az országot!” (Lk 12,32).

Illyés Zsuzsanna, lelkésznő
Krasznaszolnokháza